34. Vigyázz a szádra…

(Anna szemszöge)

Lassan mindenki befejezi a reggelit, Nikki veti fel a kérdést, hogy mit csinálunk ma?

- Én látni akarom Robert motorját, - szólal meg Tom, amihez minden fiú csatlakozik, és persze én is. Elvégre csak katalógusban láttam, és a neten keresztül rendeltem meg.

- Oké, megnézhetitek, de az nem biztos, hogy megengedem, hogy ki is próbáljátok.

- De nekem ugye igen? – kérdem azonnal, bár az arca csak úgy sugárzik, látszik rajta, hogy meg se tudnánk akadályozni, hogy megmutassa - én is megengedtem.

Elgondolkozva néz maga elé, mintha komolyan megfontolná, hogy beleegyezzen.

- Háát, nem is tudom, - kezdi de rondán nézek rá, majd azonnal Kristen-re, utalva arra, hogy mit ígértem neki nemrégen - oké, oké, nem tudok neked nemet mondani.

- És, mikor megyünk? – kérdi Ash.

- Hát reggeli után - feleli azonnal. „Na még mit nem."

- Nekem kell egy kis idő, lezuhanyzom, átöltözök… – rögtön többen is ajánlkoznak, hogy szívesen segítenének, amit persze én ugyanilyen lelkesen visszautasítok. A lányok szintén útba ejtenék a fürdőt, szóval abba egyezünk meg, hogy egy óra múlva talán elkészülünk. Már indulnék is, felkapom a fürdőruhám, de valaki megfogja a karomat és megállít. Kellan az, pimaszul vigyorog.

- Anna, tanultam valamit, megmutathatom – kérdezi, most veszem csak észre, hogy egy banánt tart a kezében, felemeli mellmagasságba és lassú mozdulatokkal elkezdi meghámozni. Leesik, hogy ez utalás, a Los Angelesi esténkre, hallom is a hátam mögül a többiek nevetését.
„Rossz lóra tettél, mert ezt még bánni fogod, édes."

Nézem ahogy pimasz mosollyal várja a reakciómat, na jó, te akartad. Megdicsérem, és kilátásba helyezek egy következő feladatot, de azért tartva a szemkontaktust én is mutatok neki valamit, majd megfordulok és elindulok az ajtóhoz. Onnan még visszanézek, látom, hogy azóta se mozdult meg, de lerí róla, hogy most nem pont a banánevés jár az eszében. Rákacsintok, átvonulok a saját szobánkba, és megrohamozom a fürdőt.

(Kellan szemszöge)

A többiek is eltelnek lassan, jönnek a kérdések, hogy mit csinálunk ma, ahogy sejtethető volt mindenki kíváncsi Rob újdonsült motorjára, úgyhogy megyünk mind egy kis próbaútra. A lányok persze nyűgösek, hogy azért még kell egy kis idő a készülődésre…, az én gondolataim viszont azon járnak, hogy vajon Anna magával hozta-e a bőrszerelését. Mert az nem semmi volt. Látom, hogy indulna kifelé, de eszembe jut, hogy hoppá, hiszen nem véletlen kértem én banánt is a reggelihez, többek között. Amióta LA-ben úgymond lealázott, töröm a fejem a visszavágón, itt az ideje az első körnek. Gyorsan felkapok egyet a kocsiról, és elkapom a karját, hogy várjon. Alig bírom visszatartani a nevetésem, úgy mondom neki, hogy tanultam valamit. Érdeklődve néz rám, én meg szépen kibontom a banánt, és elé tartom. A srácok a háta mögött kuncognak, ő viszont azonnal válaszol. Ez még oké is lenne, de amikor a következő mondat is elhagyja a száját, amit olyan halkan súg, hogy csak én értsem, na az már visszavágót ígér.

- Én ezt szoktam csinálni a banánnal – és megmutatja. Meredten nézem minden mozdulatát, először csak kicsit nyitja ki a száját, a fogait a banánba mélyeszti, majd az egész ajkával körbeveszi, és lassan egyre nagyobb részt tüntet el a szájában. A tevékenysége azonnal ráébreszt, hogy ez a dolog tulajdonképpen egyáltalán nem a banánról szól, ő is tudja, én is tudom, és az amit csinál hát engem egész másra emlékeztet. Elképzelem, amint ugyanezeket a mozdulatokat végzi, mondjuk rajtam, húú. Ezt kár volt, mert az ágyékom azonnal lüktetni kezd, a szemembe néz, és én is őt bámulom, a következő pillanatban megfordul és csak az ajtóból kacsint vissza rám. Nem tudom, most mi legyen, azt akarja, hogy utána menjek, vagy? Aztán meglátom, hogy a banán egy része hiányzik, a srácok meg rajtam röhögnek. Jay aki velünk egy vonalban ül, mond valamit, a mondatában szerepel a virsli szó, szóval már megint rajtam poénkodik, úgyhogy válaszul hozzávágok egy párnát. Visszaülök az előző helyemre és tovább elmélkedem, ha jól gondolom, márpedig nagyon remélem, hogy igen, akkor ez most felettébb kacér és csábító kísérlet volt. És engem egyáltalán nem hagyott hidegen. Tom kérdez valamit, amire kapásból válaszolok, szerencsére még időben leesik, hoppá, majdnem elszóltam magam. Látom, hogy mindenki arca kíváncsian fordul felém. "Na majd persze, mindent elmondok nektek, azt várhatjátok." Ideje nekem is lemosnom magamról a medence klórszagát, úgyhogy inkább felállok és megcélzom a fürdőt. Persze nem tudom letörölni az arcomról az elégedett vigyort. Határozottan jó úton haladok a felé, hogy ez a szőke tünemény az enyém legyen, és ez bizony elégedettséggel tölt el.

(Rob szemszöge)

Nem kell sokat várnom, hogy valaki rákérdezzen mi a mai program, hát én részemről semmit se terveztem előre, de lenne egy ötletem, ami úgy néz ki meg is valósulhat, mert Tom közbeszól, hogy ő megnézné azt a híres motort. Szó se róla én is szívesen eldicsekednék vele, de azért egy kicsit húzódozom.

- Oké, megnézhetitek, de az nem biztos, hogy megengedem, hogy ki is próbáljátok. – naná, hogy megengedem nekik, de azért egy kicsit kéretem magam. Anna azonnal emlékeztet rá, hogy ő is megengedte, hogy kipróbáljam az övét, próbálom hergelni de az arckifejezését látva rájövök, hogy nem kéne, mert nemrég világított rá, hogy megint készülnek valamire, úgyhogy gyorsan visszakozom.

Ashley arra kíváncsi, hogy mikor indulunk, mire rávágom, hogy reggeli után. A mondatomat a lányok általános felhördülése követi, hogy minek kell nekik egy óra ahhoz, hogy elkészüljenek, ezt sose fogom megérteni. Anna szól, hogy még le kell zuhanyoznia így úszás után, és már indul is az ajtó felé. Viszont, Kellan aki mellett eddig ült, - tényleg ezek egymás mellett ücsörögtek! - megállítja, és maga felé fordítja. Az arcán a megszokott vigyor, itt valami készül. Mind kíváncsian nézzük őket.

- Anna, tanultam valamit, megmutathatom – kérdi ártatlan képpel, és felemel egy banánt, és szépen lassan nekiáll lehúzni róla a héjjat, majd kiveszi belőle a csupasz gyümölcsöt és Anna elé tartja. Általános nevetéshullám, legtöbben tanúi voltunk az előző esetnek, a többieket meg pont az éjjel avattuk be. Persze a válasz nem késik sokat.

- Nagyon ügyes vagy, – dicséri meg - majd ma még kitalálok neked egy újabb feladványt, csak hogy fejleszthessük a kézügyességed. De addig is, én is mutatnék valamit…

Sajnos onnan ahol ülök nem látom mi történik, de Kellan arckifejezése gyorsan változik, Jay és Taylor meg akiknek jó a rálátásuk kikerekedett szemmel bámulnak. Anna egy pillanat múlva már az ajtónál jár, ahonnan még visszakacsint a nagyfiúnak, aki kezében egy fél banánnal bambán bámul. Ha Jay nem szólítja meg, nem tudom meddig maradna így az ajtóra bámulva.

- Te Kellan, azért ezek után én félteném tőle a virslidet, mert ha abból is ennyit eltüntet, hát akkor nem sok marad. Bár ahogy elnézlek, az elejét azért elviselnéd.

Hatalmas nevetés, az érintett hozzávág egy párnát Jackson fejéhez, és visszaül a kanapéra. Valami nagyon tetszhet neki, mert igen elégedett képet vág. Persze kíváncsiskodni kezdünk, Tom jön az első kérdéssel.

- És hogy volt az a felmelegítés, mert ha minden ruha lekerült róla akkor az elég jól sikerülhetett.

- Nem mind, a b… - és elharapja a szót, összeszorítja a száját, szemlátomást kellemes emlékeket ébreszt benne az emlékezés.

- És a többi? A tetkó, meg a piercing? – jön az újabb kérdés, de rázza a fejét, felugrik és a szobájuk felé indul.

- Úriember nem beszél, - vigyorog elégedetten, és berakja maga után az ajtót.

Mi tanakodunk még egy kicsit, hogy is lehetne kiszedni belőle valamit, de nincs értelmes ötletünk, egy perc múlva hallani a víz folyását, akkor ő is zuhanyozik.

- Akkor mindenki tartja a fogadást? – kérdez rá Jay, a lányok már nem olyan magabiztosak, de azért senki se visszakozik. Kérdés, hogy hova menjünk és legfőképpen hogyan, mert jó lenne észrevétlennek maradni. Tom ajánlja az egyik Richmond-i pihenőt, arra állítólag nem járnak sokan. Rövid tanakodás után úgy döntünk, hogy mi Annával elmegyünk anyuékhoz a motorért, a többiek meg a kocsikkal. Szerencsére Marcus, Bobby és Andy is kocsival jöttek, amik most a szálloda mélygarázsában állnak. Mindenki megcélozza a szobáját. Nagy meglepetésemre Anna már a kanapén üldögél, pedig tuti, hogy nem telt el negyedóra amióta átjött.

- Már kész vagy? – kérdezem, mire úgy néz mintha ő mindig is ennyire gyors lenne. Elképesztő ez a nő, arra hivatkozik, hogy múltkor először találkozott a barátaimmal, és ezért akart több időt, az nem nagyon hatja meg, hogy most egy csomó fotós fogja fényképezni, és az egész világon mutogatják a képét. Gyorsan bemegyek a fürdőbe, oké megfelel, felkapok a pólómra egy inget, kabát, telefon, sapka mehetünk.

Kris a nappaliban beszélget vele, igen elégedett arcot vág, Anna viszont mintha egy kicsit zavarban lenne. Persze nem úszom meg megjegyzés nélkül:

- Na látod, ez az egyetlen eset amikor a favágóinged ellen nincs kifogásom – mondja Anna és belebújik a dzsekijébe. – Mehetünk?

- Aha, ügyesek legyetek, és csörögj ha odaértetek, oké - puszilom meg Kristen-t, búcsúzóul megsimogatva az arcát. Mind a ketten felrakjuk a baseballsapkánkat, és beszállunk a liftbe. Megállok vele szemben. Szemlátomást kivirult tegnap éjjel óta, történt itt valami, amit egyik se mond el, vajon hogyan tudnám kiszedni belőle.

- Mit akarsz tudni – belelát a fejembe, vagy mi van.

- Akkor, hogy volt az a felmelegítés? – kezdek bele, látom, hogy a kérdésemnek nemigen örül, és bosszús arcot vág - Kellan nem mond semmit, csak mosolyog.

Ez az információ szemlátomást elnyerte a tetszését, mond valamit arról, hogy túl kíváncsi vagyok, de a figyelmemet igazándiból az utolsó pár szó ragadja meg.

- Szóval akkor az egésznek volt valami köze a szexhez, avass be… - közben kiértünk a bejárat elé, eddig fel se tűntek a rajongók csak amikor meghallom a sikítást, integetek nekik, had legyen jó napjuk, ha már egyszer itt szobroznak. De a gondolataim még mindig a körül járnak, hogy lehet, hogy már meg is nyertük a fogadást, és nem is tudunk róla?

- Jó lenne, ha tudnám, hogy most nyertem, vagy veszítettem. – kérdem tőle halkan a füléhez hajolva, de amint kimondtam leesik, hogy "Pattinson, te mekkora marha vagy!"

- Ezzel azt akarod mondani, hogy már megint fogadtatok ránk? – fordul hozzám olyan bájos mosollyal az arcán, amit utoljára akkor láttam amikor megleckéztette Kellan-t LA-ben. A fenébe, nagy szarban vagyok, sőt nem csak én. Próbálok terelni, de persze nem tudom átvágni.

Azonnal jönnek a kérdések, nincs mese, ezt bebuktam, jobb ha önként megadom magam, a srácok ki fognak nyírni, az tuti. Szépen mindent elsorolok, annál a pontnál, hogy Kellan ragaszkodott ahhoz, hogy hazakíséri megvillan a szeme, úgy látszik ez tetszik neki, a többi viszont nem annyira. Főleg, hogy én is ellene fogadtam. Látom az arcán, hogy ennek még meglesz a böjtje, mondana valamit de szerencsére pont megérkezünk a házunk elé. A fotósok persze követtek bennünket, na a holnapi újságok lehozhatják, hogy ebből esküvő lesz, mert már másodszor jár a szüleimnél. Anya boldogan öleli meg, és apa is örül neki. Ő is el van ragadtatva a motoromtól, jó ideig eldumálunk az esti buliról, amikor Kris rám csörög, felfutok a szobámba és belebújok az új cuccaimba, apa azt javasolja, hogy próbálkozzunk eltereléssel, ő kitolat az útra, és beáll a fotósok elé, én meg gyorsan hajtsak el, Anna ugyan gyakorlottabb, de nem ismeri az utat, meg szerintem nem is akarná elvenni a bemutatkozásom úgyhogy én vezetek. Sikerült a tervünk, össze-vissza kanyarodom hátha követnek, de semmi gyanúsat nem látok, úgyhogy irány a folyópart.

(Anna szemszöge)

Igyekszem gyorsan végezni a zuhany alatt, hajat majd este mosok, a sisak úgyis összenyomja, fogmosás, leheletnyi smink, farmer, póló, pulcsi, a Nike-m, baseball sapka és bőrdzseki a kezembe. Igazolványok, telefon a zsebembe, oké kész is vagyok. Kimegyek a nappaliba, pont leülök, amikor a többiek bejönnek.

- Már kész vagy? – mindhárman meglepetten néznek rám.

- Aha, gondoltam sietek, és átengedem a fürdőt Ashley-nek. Motorozáshoz különben se kell kiöltözni. Vagy így nem leszek jó? – kérdem és végignézek magamon.

- De, csak múltkor olyan hisztit levágtál, hogy nem elég a fél óra, most meg tíz perc alatt? – mondja Rob.

- Hé, akkor partyra mentünk és akkor találkoztam először a barátaiddal, egy csomó ismeretlen emberrel.

- Na ja, most csak egy tucat fotóssal fogsz találkozni, és az egész világon mutogatják a fényképedet – vigyorog kissé cinikusan.

- Akkor is, ezek csak képek, kit érdekel? Van rajtam ruha, szóval…

- Oké, oké jó is, hogy kész vagy mindjárt végzek én is, és mehetünk. Úgy egyeztünk meg, hogy mi ketten eltaxizunk anyuékhoz, aztán megpróbálunk motorral lelépni, hátha el tudunk előlük tűnni, a többiek meg a hátsó kijáraton át kimennek és találkozunk Richmondban a folyóparton. Mindjárt jövök.

Azzal eltűnt a saját szobájukban, Ash is a miénkben. Kris meg leült mellém.

- Jól vagy, mióta megjöttél még nem beszéltünk. Biztos, hogy nem gond ez neked, folyton elrángatunk valahova, - már megint lelkiismeret furdalása van - Tom remélem ezután nem piszkál, különben nincs vele gond, és mivel nagyon jóban vannak Robbal szerintem többet nem kockáztat. Amúgy az este mi volt az a hatalmas szomjúság ami úrrá lett rajtad?

- Ennyire feltűnő volt – nézek rá ijedten.

- Nem, de mi ketten igyekszünk szemmel tartani, hogy ha valami gond van segíthessünk. Sokkal tartozunk neked, jól gondolom, hogy volt valami köze egy apró ruhás kis ribanchoz meg egy magas, izmos szőkéhez?

Na a pánik kezd eluralkodni rajtam, a fenébe, mindenki tudja, hogy bejön nekem. De még nem hagyja abba.

- És miért is nem volt rajtad ruha, amikor hazajöttünk, bár mondjuk Kellan is eléggé neki volt vetkőzve – kíváncsian néz rám, és vigyorog. Látom, hogy szórakozik velem.

- Kristen Stewart gonosz nőszemély vagy, de ígérem ha rendbe raktam a fejembe a dolgokat, akkor beszélhetünk róla.

- Szóval akkor most zavarosak… - kérdi és még nagyobb mosolyra húzza a száját.

- Mint kávéban a romlott tej – felelem, szerencsére megjelenik Rob, útra készen.

- Na látod, ez az egyetlen eset amikor a favágóinged ellen nincs kifogásom – mondom neki, és felkelek. – Mehetünk?

- Aha – puszit nyom Kris szájára, és emlékezteti, hogy ha odaértek telefonáljon.

Fejembe nyomom a sapkám, a copfomat kihúzom hátul, és kilépek az ajtón. Együtt lépünk a liftbe, megáll velem szembe, és várakozásteljesen néz rám. Nem értem.

- Mit akarsz tudni – kérdem, én bírtam rövidebb ideig.

- Akkor, hogy volt az a felmelegítés?

Oh, lehunyom a szemem, ezeknek máson se jár az eszük, vagy összeesküdtek ellenem. Kíváncsi vagyok őt is megkérdezték-e, ha mondott valamit, soha többé nem állok szóba vele, az tuti. Rob mintha a gondolataimra válaszolna megszólal:

- Kellan nem mond semmit, csak mosolyog.

Nagyszerű, ezzel szerzett egy jó pontot, de ezt mindenképpen meg kell beszélnünk vele.

- Ugye hallottad már azt, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik. Én se érdeklődöm a szexuális életed iránt, te se tedd az enyémmel. – Közben kiléptünk a liftből, és már a bejárati ajtón megyünk ki. A fülembe súgja:

- Szóval akkor az egésznek volt valami köze a szexhez, avass be…

Folytatná, de kitör a sikítozás, hoppá megláttak bennünket a rajongói. Integet, és villámgyorsan besegít a taxiba. Bemondja a címet, és megint közelebb hajol:

- Jó lenne, ha tudnám, hogy most nyertem, vagy veszítettem.

Kint a fotósok elkattintanak párat, örülhetnek, mert imádják amikor így sugdolózunk. Én is a füléhez hajolok, kezemmel az arcát fogva:

- Ezzel azt akarod mondani, hogy már megint fogadtatok ránk? – közben a lehető legbájosabban mosolygok, de valószínűleg észrevette, hogy a szemem nem ennyire békés.

- Áh, nem, csak úgy mondtam – próbálja menteni a menthetőt, de ez már nem fog összejönni.

- Na mond csak, mikor, mire, ki és mennyivel? – láthatja rajtam, hogy a tagadás nem jön be, nem tud átvágni. Szenvedő képet vág de nem tud meghatni.

- Hát, az éjjel miután Kellan ragaszkodott hozzá, hogy majd ő hazakísér. Arra, hogy összebújtok-e 24 órán belül vagy sem, a lányok nemmel a srácok igennel, és kétszáz-kétszáz dollárral – sorolja beletörődően.

- Te is igennel – nézek rá nem túl szeretetteljes tekintettel, azt hiszem már bánja, hogy eljárt a szája. Egy szerencséje van, hogy a taxi megáll a szülei házánál. Kiszállunk, persze pár fotós utánunk jött. Végig fényképezik, ahogy kiszállunk és Claire-rel megöleljük egymást, majd bevonulunk a házba. Majdnem egy órát beszélgetünk, vele és Richard-dal, mikor csörög Rob telefonja. Kris az, hogy vagy tíz perce megérkeztek, és egyenlőre nem fedeztek fel paparazzikat. Na akkor csak nekünk kell odajutni. A garázsba megyünk, megszemlélem a motort, kívülről tökéletes, minden rendben van rajta, ahogy kértem, de majd miután kipróbáltam kiderül. Felhúzom a dzsekimen a cipzárt, a sapkát alá dugom, és felveszem a sisakot. Rob is beöltözött, minden jó rá, és olyan képet vág, mintha minimum egy Oscar-díjat kapott volna. Abban egyeztünk meg, hogy ő vezet, igaz, hogy én vagyok a gyakorlottabb, de ő ismeri a terepet. Richard segít elterelni a fotósok figyelmét, és irány a folyópart.

(Kellan szemszöge)

 Mire végzek a zuhanyzással már Jay is a szobánkban van, mondja, hogy kocsikkal megyünk, Anna meg Rob-bal a motorral jön majd a találkozó helyére, ez egy kicsit letör, nemigen tetszik, ha kettesben vannak. A fenébe, ezt tényleg be kell fejeznem, mert még a végén elrontok mindent. Elég gyorsan odaérünk, a hely kihaltnak tűnik, beszélgetünk a kocsiknak támaszkodva, beletelik egy kis időbe, mire meghalljuk a közeledő motor hangját. Sajnos nincs szerencsém, mert nem a bőrruha van rajta, de ez a szűk farmer is elég szexis. A motor egyébként nem semmi, meg kell mondjam lenyűgöz, csodás kis áramvonalas gép, és amit Anna elmond a műszaki adatairól az se semmi. Mindenki ki akarja próbálni, de Rob most neki engedi át elsőként, mondjuk a szavakból úgy veszem ki, hogy nem ok nélkül valamiért törleszteni akar.

(Rob szemszöge)

A srácok oda vannak a motoromtól, minden irányból megcsodálják, mindjárt vannak kérdéseik, amikre bármilyen kínos de nem tudok felelni, de Anna bezzeg igen, és meg is teszi. Persze mindjárt jönnek a kérések, hogy akkor most mennének egyet vele. Számítottam erre, és persze, hogy megengedem, de ideje, hogy javítsak a helyzetemen.

- Először Anna, - mondom vigyorogva - bocs srácok, mégiscsak a barátnőm.

Hát nem nagyon értékeli, mondván, hogy sok van a rovásomon, de azonnal kéri a kesztyűt. Látom a lelkesedést az arcán, már alig várja, hogy kipróbálhassa. Rutinosan ugrik a motorra, veszi fel a sisakot, és dugja a kezét a kesztyűbe ami nagy rá kicsit. Indít, és kicsit játszik a gázzal.

- Te, Rob biztos, hogy bír vele? – kérdezi Taylor. – Válaszolok neki, hogy tuti. Tom-ot viszont más foglalkoztatja, de válaszolni nincs időm, mert Kellan megelőz, belemerülne a témába, de Anna feltúráztatja a motort, és szépen lassan elindul. Mindenki lélegzet visszafojtva figyeli, nekem gyanús egy kicsit, még a megfordulásnál is olyan kis óvatos, de aztán… Na igen számítottam valami poénra, de ez… Elszáguld előttünk, a megfordulásától bennem is megáll az ütő, újra felkapcsol és nagyot fékezve áll meg pont előttem. Esküszöm a hátsó kerék megemelkedett, leveszi a kesztyűt aztán a sisakot, az arcáról földöntúli boldogság ragyog, sugárzik róla, hogy mennyire élvezte a száguldást.

- Oké, jó lesz, megtartjuk – mondja és lepattan a motoromról.

(Kellan szemszöge)

Anna teljesen természetes mozdulatokkal veszi vissza a sisakot és igazgatja a kezén a kesztyűt, ami mivel nem az ő mérete, elég nagy rá. Ahogy átemeli a lábát és elhelyezkedik, az bennem mindjárt megindít pár nem ide illő gondolatot. A srácok viszont szemlátomást aggódnak a miatt, hogy bírni fog-e a motorral. Nekem nincsenek kétségeim, ez a nő bármit véghezvisz szerintem, amit csak akar. Tom kérdése viszont kellemes emlékeket ébreszt bennem.

- Rob, neki is van ilyen bőrruhája, mint neked.

- Van bizony, és milyen jól áll neki…- felelem, és részletezném még a bőrruha előnyeit, de Anna gázt ad és szép lassan elindul. Ebből a szemszögből főleg a gyönyörű feneke köti le a figyelmemet, nézem ahogy szép ívben megfordul, aztán kezd a szívem egyre gyorsabban verni. Egyre jobban felgyorsul, a francba mit művel ez a nő, de nincs időm ezen morfondírozni, mert egyre jobban megijeszt, az agyamat elönti az aggódás, de még ez se elég, a megfordulása egy profi versenyzőének is beillene, és nemhogy szépen lassan megérkezne elénk, nagy gázzal, és még nagyobb fékezéssel blokkol le pontosan Rob lába előtt. Mindenki döbbenten bámul, ő meg csak leveszi a fejéről a sisakot és laza mozdulattal leszáll. Szinte eufórikus arccal néz ránk, na ezt valahogy most nem tudom értékelni, én majdnem szívinfarktust kaptam annyira féltem, hogy valami baja lesz, ő meg itt vigyorog.

- Anna, te nem vagy normális, mi van, ha nem bírod megtartani és felborulsz – kiabálok rá, és jelenleg nemigen érdekel, ki mit gondol, hogy lehet valaki ilyen felelőtlen. Megrökönyödésemre szinte kioktat, hogy az ő motorja nagyobb és már régóta műveli ezt, de nem is a szavai döbbentenek meg, hanem, hogy mindezt egy félszeg elnéző mosoly kíséretében teszi. Jól esik, hogy kivételesen nem kapott le a tíz körmömről, és a szeme kedvesen ragyog rám.

(Anna szemszöge)

A srácok a folyóparton egy pihenőben állnak és el vannak ragadtatva, amikor megállunk előttük, én leszállok és hagyom kibontakozni Rob-ot, csak amikor műszaki adatokat kérdeznek tőle segítek be kicsit. Mindenki ki akarja próbálni, de ő először rám mutat.

- Először Anna, bocs srácok mégiscsak a barátnőm – vigyorog. Jólesik, hogy rám gondolt, de hiába puncsol, haragszom.

- Na jó, ezt majd viszonzom alkalomadtán, bár sok van a rovásodon. Ide azt a kesztyűt – felveszem a sisakot, belebújok a kesztyűbe, nagy rám, de inkább ez, minthogy lefagyjon a kezem. Látom, hogy mindenki, de főleg a srácok kíváncsian lesik minden mozdulatomat, nem igazán akarják elhinni, hogy elbírok vele.
"Na okozok pár meglepetést, ne féljetek."

Beindítom, és felszállok, kicsit túráztatom a motort a hatás kedvéért, de a hangja is érdekel, aztán szép lassan elindulok. A többiek egy kb. kilométeres szakasz  közepénél állnak, szerencsére az egész belátható, könnyű dolgom lesz, először normál tempóban elmegyek az egyik végéig, lassan megfordulok, majd elindulok feléjük, kihalt az egész, senki se jár erre, egyre feljebb kapcsolok, kihozva a gépből amit lehet, mikor majdnem eléjük érek, megemelem az elejét és száz métert egy keréken teszek meg. Az egyenes másik végénél levágok egy gyors megfordulást az egyik lábamra támaszkodva, majd újra felkapcsolok, és nagy tempóban  megérkezem eléjük, pont Rob lába előtt megállva. Leveszem a sisakot, és teli szájjal vigyorogva nézek az egész bandára. Tátott szájjal bámulnak. Megleptem őket rendesen.

- Oké, jó lesz, megtartjuk. - Mondom, leszállok és kitámasztom.

- Anna, te nem vagy normális, - kiabál rám Kellan felháborodottan. Nem értem a problémáját, ezért kérdőn nézek rá. Hoppá, ez aggódott, hogy valami bajom lesz, aranyos, de megint elfelejtette mit mondtam neki, majd később figyelmeztetem.

- Kellan az enyém nehezebb ennél, három kategóriával erősebb, és hidd el elértem már vele a sebesség felső határát, szóval ez a kicsike nemigen tud rajtam kifogni. Arról nem is beszélve, hogy hat éve motorozom, szóval nem most kezdtem. Kipróbáljátok ti is, vagy csak nézitek távolról? – kérdem a többiektől. A lányok nem igen tolonganak, de a fiúk szép lassan közelebb jönnek. Én hagyom őket, bár látszik rajtuk, hogy egyik se túl gyakorlott.

Lassan aztán kedvet kapnak, és mindenki megy egyet, persze nem abban a tempóban, mint amit én bemutattam. A lányok is megtetszik a dolog, de inkább csak úgy ha viszik őket és aki ezt megteheti, az én vagyok. Persze velük csak szelíden közlekedem.

Amikor senki sem figyel éppen rám, jelzek Kellan-nak, hogy jöjjön közelebb, kicsit arrébb húzódunk, látom a kíváncsiságot a szemében, a többiek persze figyelik minden mozdulatunkat, ami most már nem kerüli el a figyelmemet, ezért még egy kicsit távolabb megyek.

- Hova indulunk, mert én bármeddig elkísérlek, csak mégis jó lenne tudni…

- Itt már jó lesz, csak hallótávolságon kívül akartam kerülni.

- És mi az a titkos információ… - érdeklődik, de közbevágok:

- Tudod, hogy már megint fogadtak ránk? – meglepődve néz rám-, arra gondoltam mi lenne ha megleckéztetnénk őket egy kicsit, benne vagy?

- Bármiben – feleli azonnal a megszokott pimasz vigyorával – és mégis hogy gondoltad? És miben fogadtak? Gyorsan elmondom neki, hogy a tét az, hogy 24 órán belül ágyba bújúnk-e, ez persze rögtön tetszik neki, de megelőzöm, és közlöm vele, hogy most nem ez a lényeg. A fő problémám a dologgal az, hogy a magánéletünket jobban is tisztelhetnék. És jó lenne, ha ezt nem játszanák el állandóan. Ahogy gondoltam persze benne van, és azonnal bele is kezd, mert rögtön kisimít egy hajtincset az arcomból, és közben úgy néz a szemembe, hogy szívem szerint én is beszállnék a fogadásba, és tuti, hogy nem magamra tennék. Megegyezünk pár dologban, de nagyrészt úgyis rögtönözni fogunk, majd ahogy alakul. Együtt sétálunk vissza a többiekhez, az utolsó métereken átöleli a derekamat, és a fülemhez hajol.

- Ilyen kellemes bosszúban még nem volt részem…

- Én se lennék benne, ha nem tudnám, hogy élvezni fogom minden pillanatát – válaszolom, - mire rögtön felcsillan a tekintete, én meg rámosolygok.

A többiek arcáról lerí a kíváncsiság, és látom amint cinkos pillantásokat váltanak. Még egy jó félórát maradunk, aztán ugyanazzal a felállással, mint ahogy jöttünk hazaindulunk. Rob lerakja a szüleinél a motort, és egyben el is búcsúzunk tőlük és Vicky-től is aki időközben hazaért, mert a gépünk délelőtt indul, így már nem fogunk visszajönni holnap. A hotel előtt megint a sikongató lányok várnak bennünket. Rob integet, újabb sikítás, fényképek. A lakosztály felé menet kiderítem, hogy ma a szálloda éttermébe eszünk a terv szerint, és utána elugrunk még valahova. Ez a terveinkhez pont jó lesz. Akkor harcra fel!

(Kellan szemszöge)

A kezdeti döbbenet után persze mindenki ki akarja próbálni, én is. Ahogy felülök a motorra megint kiakadok, ez dögnehéz, és ő mégis olyan könnyedén közlekedett vele, több erő van ebben a nőben, mint elsőre gondoltam volna. Jól elvagyunk, mindenki jól érzi magát, lopva persze figyelem és elgondolkozom azon, mennyi meglepetést tartogathat még. Amikor a lányokat viszi egy kört egészen máshogy közlekedik, megfontoltan, de azért a hosszú egyenes szakaszon igyekszik megmutatni nekik is a sebesség varázsát.

Ha nem figyelném folyton fel se tűnt volna, hogy jelez, hogy menjek utána, nem tudom mit akar, de bárhová követném. Rá is kérdezek, hogy hova megyünk.

- Itt már jó lesz, csak hallótávolságon kívül akartam kerülni – feleli, visszakérdezek, hogy miért, nem mintha nem tetszene a helyzet.

- Tudod, hogy már megint fogadtak ránk, arra gondoltam mi lenne ha megleckéztetnénk őket egy kicsit, benne vagy? – az arca kis gonoszkodó mosolyra húzódik. Persze, hogy benne vagyok, érdekelnek a részletek, elmeséli, hogy Rob elszólásából derült ki a taxiban, hogy az éjjel miután hazavittem mindenki arra fogadott, hogy ágyba viszem-e egy napon belül. Erre elmosolyodok, most akkor kinek is kedvezzek, mert én benne lennék, szerencsére nem mondtam ki, meglepő, hogy őt nem a dolognak ez a része zavarja, ami ígéretes, hanem az, hogy bele akarnak avatkozni a magánéletébe.  Megkérdem, hogy mit is tervezett. Konkrét elhatározásai nincsenek, de azt mondja kicsit megzavarhatnánk őket.

- A srácok semmiképpen nem győzhetnek, de nem lenne ellenemre, ha mégis azt hinnék, hogy nyerésre állnak. Szóval készülj fel, hogy szemérmetlenül flörtölni fogok veled, - ezt annyira kacéran ejti ki, legszívesebben azonnal megcsókolnám, de legalább hozzáérhetnék, a szél egy tincset az arcába fúj, azt sietve kisimítom onnan. A szeme megvillan, ha jól sejtem tetszik neki a dolog. Lassan visszaindulunk a többiekhez.

- Ilyen kellemes bosszúban még nem volt részem… - súgom neki, miközben átölelem a derekát.

- Én se lennék benne, ha nem tudnám, hogy élvezni fogom minden pillanatát – feleli és hozzám simul. Hát ez egy érdekes este lesz, az biztos. Oké, hogy a srácokat megleckéztetjük, de én mindent el fogok követni, hogy ha letelt a fogadás ideje, akkor azért megvalósuljon az az ágyba bújás.

(Rob szemszöge)

Anna kis bemutatójától többekben meghűlt a vér, őszintén szólva kicsit én is megijedtem. Kellan persze kiakadt, és nem is próbálta eltitkolni, mennyire félt, hogy valami baja lesz. Számítottam arra, hogy Anna rögtön visszavág, de legnagyobb meglepetésemre szinte kedvesen biztosította arról, hogy nem eshetett volna baja. Szépen sorban minden srác megy egy kört, de meg se próbálják leutánozni a mutatványát, aminek őszintén örülök, mert nekik azért nincs valami nagy gyakorlatuk. A súlyától mind meglepődnek, bár inkább csak attól, hogy ez a törékeny nő, hogy a francba bírt vele, hat éve motorozik, az azt jelenti, hogy amint nagykorú lett, vajon mivel vette rá Evat, hogy megengedje neki, Davide-ról nem is beszélve, mert ő szemlátomást féltve rajong érte. Anna a lányokat is győzködi, hogy próbálják ki, egyedül Nikki lenne hajlandó rá, de őt meg Paris beszéli le róla, hogy inkább ne, úgyhogy a lányok csak utasként tesznek egy-egy kört, de ragaszkodnak a legtapasztaltabb sofőrhöz, aki ugye nem én vagyok. Még Kristen is elpártol tőlem, amire vágok egy pofát, és megsértődöm kicsit, de ahogy visszajöttek odajön hozzám, és elárulja, hogy bízik bennem, csak ki akarta próbálni vele is, mert mi ketten úgyis fogunk még menni, de vele ki tudja lesz e lehetősége. Megcsókol, úgyhogy hagyom magam kiengesztelni.

Jól elvagyunk, a srácok még tesztelik kicsit, szépen sorba egymás után. Egy idő után Bobby jegyzi meg, hogy kedvenc párocskánk milyen szépen félrevonult. Erre mindenki felkapja a fejét, és igyekszünk feltűnésmentesen figyelni őket. Elég messze elsétáltak, direkt hallótávolságon kívülre.

- Figyelitek, észre se veszik, de folyton egymáshoz érnek - jegyzi meg Ash. És tényleg először Anna igazítja meg Kellan gallérját, utána meg Kellan simít ki egy hajtincset Anna arcából. Látszik rajtuk, hogy ez önkéntelenül jön, és fel se tűnik nekik. Valamiről nagyon tárgyalnak, majd szép lassan visszaindulnak hozzánk, nem is titkolják, hogy vonzódnak egymáshoz, Kellan simán átöleli a derekát, és nem úgy néz ki mintha Anna ezt nehezményezné. Tökéletesen összeillenek, hihetetlen, még a végén mégis nyerünk, ahogy körbenézek szerintem ez nem csak az én fejemben fordul meg.

Nem sokáig maradunk, a visszaút is ugyanúgy, mint idefele, annyi különbséggel, hogy most együtt indulunk. Otthol lepakolom a cuccom fájó szívvel hagyom itt a motorom, elbúcsúzunk anyuéktól, mert holnap már nem lesz időnk hazajönni, közben Vicki is hazaért, így tőle is elköszönök, megkérdezi, hogy Anna és Kellan? Amikor csodálkozva nézek rá, kiderül, hogy amíg ránk vártak elég jól összebarátkoztak Sarah-val, telefonszámot cseréltek, és ma már beszéltek is. Ő mondta neki, hogy valami itt alakul, mert Anna teljesen szokatlanul viselkedett az este, meg neki is feltűnt, hogy lopva egymást figyelték. Gyorsan megosztom vele a legújabb fejleményeket, a többit meg majd Lizzy holnap. Hívom, hogy jöjjön velünk ma is, de határidős munkája van, úgyhogy nem tud.

Kedves olvasók!

Sziasztok!
Bocsi, hogy az elmúlt napokban ne reagáltam a komikra, de 3 napig külföldön voltam, és csak addig léptem fel a netre amíg feldobtam az aktuális fejezetet.
Először is: köszönöm, hogy írtatok, nagyon örülök, mert a régi embereken túl újak is megörvendeztettek pár mondattal, rendszeresen és ez igazán hízelgő. Megnyugtatásul közlöm, nem, egy újabb veszekedés egyelőre nincs kilátásban, de azért fognak itt történni dolgok. A tetkó még szerepet fog játszani párszor, de nem árulom el, hogy mit ábrázol.
Rob valóban meg fog majd lepődni, nem kicsit és lesznek ott mások is, akik nem arra számítanak amit kapnak. Igen valóban kicsit sokat szívatják Robot, de a cselekmény haladtával majd az ő jelleme is változik kissé, így nem lesz szükség az ilyen lépésekre.

Bár alapjában véve úgy gondolom, hogy a férfi-nő kapcsolatokban, legyen ez baráti vagy szerelmi mindig is ott a harcolni vágyás, megmutatni, hogy erősek vagyunk.
Ugyan most nem említettem mindenkit név szerint, egyetlen embert kiemelnék, (elnézést a többiektől, ők is ugyanolyan fontosak ettől függetlenül).
Kesha, köszönöm a kedves szavaidat, sokat jelentenek nekem. Remélem a további részek is tetszeni fognak.

És most, mivel az elmúlt napjaim határtalanul jól teltek, és örülök annak, hogy ilyen sokan írtatok, és főleg minden nap, ma két fejezetet kaptok. Illetve ez így nem igaz. Egyben fogom felrakni, valamikor négy után, de ez eredetileg két napi adag lett volna, csak összeolvasztottam, éppen ezért elég hosszúra sikeredet. 

Jó olvasást!

Dicta 

33. Egy békés reggeli...

(Anna szemszöge)

Van itt minden, friss péksütemény, felvágott, vaj, sajt, dzsem, méz, pirítós, ham and eggs, zöldségek, gyümölcsök és persze tea és kávé. Eleve hat személyre van teríték, megnyugszom, hogy tényleg nem csak kettőnknek kérte az egészet. Szedek, ő is magának és szép csendben enni kezdünk.

- Ez isteni, megkóstolod, - és már adja is a számba a falatot. Úgy eszünk, mintha napok óta nem tettük volna, hol ő nyom egy kóstolót a számba, hol én kínálom meg az enyémből. Ahogy megjósolta, nem telik bele öt perc és a szomszédból mocorgás hallatszik.

- Én megmondtam - mondja, én is elnevetem magam amikor Taylor kidugja a fejét az ajtón. Rám mosolyog, int Kellan-nek és leül mellé.

- Mit eszünk? – kérdezi, és már szed is magának. Egy percen belül Jay is kinéz a másik  szobából, nem semmi így borzasan, jót vigyorgok rajta.

- Aha, asszony a háznál, mindjárt van kaja – azzal leül az egyetlen szabad helyre mellém, és felkapja a frissen megkent kenyeremet.

- Hé, adod vissza… - méltatlankodok, de gyorsan beleharap.

- Ez már az enyém – mondja két falat között - de kevés lesz, szóval ha csinálnál még egyet… - néz rám kiskutya szemekkel. Felsóhajtok és megkenek neki egy szeletet.

- Én rendeltem a kaját, nekem miért nem csináltál, miért csak Jay-nek – játsza a sértődöttet Kellan. Oké ő is kapott egyet, de erre meg Taylor kezd morgolódni.

- Persze, a legkisebb mindig a háttérbe van szorítva, mindenből kimarad.

- Na jó, az egyensúly kedvéért, de aztán egy hangot se halljak – nyújtok neki egy pirítóst.- A következő az lesz, hogy főzzek nektek vacsorát, meg mossam ki a ruhátokat.

- Oké, összeszedem… - mondják szinte azonnal, egyszerre, és indulnának is a szobájukba.

- Na elég legyen, visszaülni, és egyetek, addig is csendbe vagytok.

 Három imádnivaló nagy gyerek, öntök magamnak egy újabb csésze teát, persze mind a hárman kérnek. Mikor kiszolgálom őket és éppen leülnék megszólal a zsebemben a telefonom. Hugi az.

(Kellan szemszöge)

Mind a ketten jó étvággyal állunk neki falatozni, én ham and eggs-et szedek, ő valami kifliszerűséget ken meg, Isteni, önkéntelenül kínálom meg egy falattal, amit meglepetésemre elfogad, sőt a következő pillanatban ő is felém nyújt egy kóstolásnyit a sajátjából. Olyan természetességgel etetjük egymást, mintha évek óta ezt csinálnánk, a nyugodt pillanatainknak viszont ha jól hallom hamarosan vége, mert a szobák felől mozgolódást hallok.

- Én megmondtam – mire ő is arra figyel, hamarosan meg is érkezik Taylor, majd rövidesen a barátom is követi a másik szobából. Nem értem, hogyan csinálják, de mindig kiszagolják ha kaja van a közelben. Vidám évődés kezdődik, először Jay veszi ki Anna kezéből a kenyeret, majd kér egy újabbat, mire én felszólalok, hogy hát mégiscsak én voltam akinek ez az egész köszönhető, úgyhogy nekem is ken egy pirítóst. Erre meg Tay kezd méltatlankodni, úgyhogy ő se marad ki. Vidáman falatozunk, tetszik, hogy nem csak csipeget, szemlátomást mindent megkóstol, de szerintem így is elég keveset eszik. A tea viszont valószínűleg a kedvencei közé tartozhat, mert több csészével is elfogyaszt, olyan átszellemült arccal fogja a csészéjét, miközben aprókat kortyol belőle.

A reggelit a telefonjának a csörgése zavarja meg, amint meglátja a kijelzőt az egész arca mosolyra húzódik, és a szeméből határtalan szeretet tükröződik. Nem tudom kivel beszélhet, és mivel nem angolul teszi, hanem ha jól sejtem olaszul, és talán magyarul, nem értem mit mond. Az biztos, hogy az illető nő, mert a Georgina név elhangzik, és amikor a nevünket említi válaszul felhangzik egy sikítás. Azonnal eltartja a fülétől a mobilját a grimasza elég mókás, mind a hárman elnevetjük magunkat. Nem értékeli, mert kinyújtja ránk a nyelvét és elfordul. Hát ezt kár volt, hirtelen már egyáltalán nem vagyok éhes, de valami másra, konkrétan rá lenne étvágyam. Miután befejezte visszaül közénk, Jay rögtön rá is kérdez, hogy kivel beszélt. Kiderül hogy van egy húga, és rögtön azt is kijelenti, hogy senki se mehet a közelébe, mert bajok lesznek.

Tovább folytatjuk a reggelizést, de hamarosan megérkezik Rob, Annát keresi, mert nem tudta hova tűnt, ő is leül hozzánk reggelizni, sőt Kris-t és Ashley-t is magával hívta. Oké, ez csak egy dolgot jelenthet, hamarosan a többiek is meg fognak jelenni, úgyhogy rendelek még egy hat személyes adagot mindenből. Nem kell sokáig várnom, mert pár percen belül mindenki megérkezik, és persze éhesek, én részemről jól laktam, úgyhogy átülök a kanapéra, Taylor és Jay is átül mellém a két fotelba. Anna is felkel, de aztán meggondolja magát, megken egy pirítóst és Tom-nak adja, valamit mond neki amit nem hallok. A srác elfogadja, és válaszol. Élénken figyelek, ebből mi fog kisülni, Rob is vet feléjük egy ideges pillantást, és rákérdez a dologra. Anna válasza kikészít, a gondolat, hogy bármit akar Tom-tól, na ezt nehezen viselem, szerencsére hamar kiderül, hogy csak szórakozik velünk, de én eléggé lelombozódtam. Az este és ma reggel főleg úgy éreztem valami alakulhat közöttünk, erre most megint teljesen elbizonytalanít.

(Anna szemszöge)

- Ciao, piccola. Come va?

Persze ő is pont erre kíváncsi, hogy mi történt az éjjel, milyen volt a buli, hol jártunk, ki volt ott, mit csinálok most. Nagy vonalakban elmesélek neki mindent, gondosan kihagyva a kicsit túlzásba vitt italozásomat, az ágyba kerülésem részleteit meg pláne. Amikor elmesélem neki, hogy most így közel délhez még csak a reggelinél tartunk, és megosztom vele, hogy kikkel ülök éppen egy asztalnál, belesikít a fülembe, aminek több következménye is van. Én rémülten kapom el a fülemtől a telefont, a fiúk meg harsány nevetésbe kezdenek az arckifejezésemet látva. Kidugom nekik a nyelvem, amire újabb nevetés a válasz.

- Georgina Salti, még egy ilyen és nem veszem fel többet a telefont. Meg fogok süketülni. – beszélünk még pár percig, de anya kiabál neki, hogy mondja meg nekem, hogy ők is puszilnak és szálljon le a telefonról, mert indulni kéne. Így lassan elbúcsúzunk, persze csak miután megígértem, hogy LA-ből felhívom, és semmiképpen nem felejtem el a kívánságlistáját.

- Kivel beszéltél – kérdez rá Jay ahogy leraktam a telefont.

- A húgommal - felelem, mire azonnal felcsillan a szeme.

- Van egy húgod? Nagyszerű, mikor ismerhetem meg?

- Majd ha fagy, nem képzeled, hogy az egyszem hugicám közelébe engedlek? - felelem neki felháborodottan, mire sértődött arcot vág.

- Miért? Jóképű is vagyok, kedves is vagyok, tehetséges is vagyok, nem is beszélve az egyéb képességeimről. Mi itt a gond?

Olyan komoly képet vág, hogy nem tudok nem nevetni rajta, a többiek is az égre emelik a tekintetüket.

- Na ja de a legfőbb erényed tuti a szerénység – mondom. A srácok persze mindent tudni akarnak Gináról, nagy vonalakba vázolom, hogy nem hasonlítunk egymásra külsőleg sőt, de a temperamentumunk annál inkább. Még tanul, és imádom. Ja, és bárki emberfia aki bántani meri annak velem gyűlik meg a baja. Az ajtón kopognak, Kellan kikiabál, hogy nyitva van, Rob dugja be a fejét.

- Srácok, nem láttátok Annát, nem találom sehol a telefonja meg foglalt.

- Itt vagyok – nézek ki a takarásból - most beszéltem Ginával azért volt foglalt. 

Visszahúzza a fejét, beszél valakihez. Pár pillanat múlva háta mögött Kristen-nel és Ash-sel bejön.

- Lányok, reggeli – mondja és érdeklődve szemléli a felhozatalt. Kellan felsóhajt a telefonhoz megy, és rendel még egy ilyen adagot, ami jó ötletnek bizonyul, mert pár perc múlva bekopog Nikki, Paris, Lizzy és Andy, majd rögtön utánuk Marcus, Mia, Bobby és Tom is. Mire tíz perc múlva a pincér megjön, az első adagból már az utolsó morzsa is elfogyott.

Két falat között Rob megkérdezi, hogy hogyan kerültem én ebbe a szobába. Elmondom neki, hogy a medencénél összefutottunk Kellan-nal, és úgy. Összenéznek Kristen-nel de nem szól semmit. Mindenki vígan falatozik, mi akik előbb kezdtük átadjuk a helyünket. Feltűnik, hogy Tom még nem szólt ma semmit, és szinte rám se néz. Kris füléhez hajolok, és súgva megkérdem, hogy ez most haragszik rám, ő visszasúgja, hogy nem, de Rob kiosztotta, hogy szálljon le rólam. Na jó nem akarok veszekedést két régi barát között, most már tudja mihez tartsa magát, ideje kicsit békülni. Látom, hogy mit eszik, így fogok egy szelet pirítóst, megkenem dzsemmel és odaviszem neki.

- Béke ajándék, ha nem kóstolgatsz én se – mondom a füléhez hajolva. A többiek kicsit meglepődnek, főleg mert nem tudják mit mondtam neki.

- Oké – feleli beleharap, és úgy válaszol - én benne vagyok

- Miben vagy benne? – kérdi Rob, gondolom tart egy újabb összecsapástól. Én válaszolok gyorsabban:

- Csak azt mondtam neki, hogy az éjjel rájöttem, hogy mégse olyan rossz ötlet, hogy felmelegítsen, úgyhogy reggeli után tesztelném azt a forró vérmérsékletét.

Döbbent csend, csak Tom néz rám cinkosan:

- Láthatjátok, már a reggelit is a kezembe adja, hogy gyorsabban végezzek, annyira vágyik rám.

A többiek nem veszik a lapot, még mindig felváltva néznek kettőnkre. Na jó nem bírom tovább, felkacagok és feltartott hüvelykujjal mutatom neki, hogy ez bejött. Végre leesik nekik, hogy nagy valószínűséggel hülyéskedünk, és nevetni kezdenek. Mindenki vidám képet vág, két kivétellel. Rob azonnal morogni kezd, amire persze megvan a válaszom, sőt felcsigázom az érdeklődését, hogy bizony fog ő még meglepődni,  cinkosan Kris-re nézek, ő visszamosolyog, kétsége se lehet senkinek, hogy valamire készülünk. Rob idegesen kapkodja a fejét, kérdőn néz rá, de a barátnőjét se kell félteni, csak ártatlan képet vág, mint aki nem tud semmiről. Én letelepedek a kanapéra Kellan mellé, most látom csak, hogy valami baja van. Eléggé elborult a tekintete, de nem igazán értem miért.

- Mi van, elrontottad a gyomrod, mert pont úgy nézel ki – kérdezem tőle, mire sértődött képpel válaszol:

- Nem csak azt hittem, hogy én eléggé felmelegítettelek tegnap, és nincs szükséged azonnal másra.

Ha a régi Anna lennék, leordítanám a fejét, hogy mit képzel, de most hallgatva Luca-ra elszámolok tízig, és csak akkor válaszolok neki.

- Azt hittem ezen már túljutottunk, nem bírom, ha irányítani akarnak, tehát ha jóba akarsz lenni velem, ne próbálkozz. Egyébként az a tegnapi akciód elég sikeres volt, az a hőhullám ami akkor elkapott még kitart egy-két hétig, szóval egyenlőre nincs szükségem újabbra, köszönöm. – Ezzel bosszúsan elfordítom a fejem. Rövid ideig semmi se történik, majd a fülemnél érzem a leheletét:

- Bármikor szívesen állok a rendelkezésedre – a harmadik szót külön nyomatékosan kihangsúlyozza, amire megint melegség önt el. Rögtön felé fordulok, a tekintete tükrözi, hogy biztosan nem értettem félre a szavai értelmét.  

(Rob szemszöge)

Az ajtót nyitva hagyom, először a srácok szobájába kopogok be, mert onnan hangokat hallok, tehát tuti, hogy már ébren vannak. Valaki kiszól, mire bedugom a fejem. Az asztal körül ülnek és javában reggeliznek, mellettük egy kocsin még elég sok kaja van. Érdeklődök Anna iránt, aki Kellan háta mögül dugja ki a fejét, az arca teljesen kivirult. Ahogy elnézem, a haverom is jókedvű, és a többiek is vigyorognak, oké, akkor nyugodt napnak nézünk elébe. Visszalépek a folyosóra, Kris a mi ajtónkban áll, intek neki:

- Itt van, éppen esznek, gyertek át ti is – látom, hogy visszaszól Ash-nek és egy pillanat múlva mind a ketten csatlakoznak hozzám. A vidám kis társaság folytatta a kajálást, bár szemlátomást már nemigen kell nekik. Hát én viszont éhes vagyok, és ugye pazarolni nem szabad, úgyhogy szólok a lányoknak, hogy reggeli és letelepedünk melléjük. Kellan tudja, hogy ez mivel jár, automatikusan megy a telefonhoz és rendel még egy adagot, ami jó ötlet, mert pillanatokon belül megérkezik a banda többi tagja is, gondolom, hallották, amikor a folyosón szóltam a csajoknak. Van egy dolog ami viszont élénken foglalkoztat.

- Anna, te hogy kerültél ebbe a szobába? – kérdezem.

Mondja, hogy úszni volt, és a medencénél találkoztak Kellan-nal, és ő hívta meg reggelizni. Cinkosan Kris-re majd a többiekre nézek, alakul, ezek ketten annyira egyformák, akaratlanul is mindig egymásba botlanak. A reggeli elég nyugisan telik, az egyetlen amin fennakadok, az az, amikor Anna egy szelet pirítóssal Tom-hoz megy súg valamit a fülébe, és nekiadja a kenyeret. Meglepődve látom, hogy a haverom elveszi tőle, beleharap és úgy válaszol.

- Oké, én benne vagyok.

Vége a nyugis napnak, ha megint megkezdik a csatározást, pedig direkt szóltam az este Tom-nak, hogy hanyagolja a beszólásokat. Tudnom kell mi van megint.

- Miben vagy benne? – kérdezem. Anna válaszol először, és azon amit mond mindannyian meglepődünk. Tom is hozzáfűz még valamit megerősítésképpen, még meg se tudtam emészteni az első mondatot, de a másodiktól már a falat is megakad a torkomon. Nem vagyok vele egyedül, mert síri csend lett, mindenki kapkodja a fejét, hogy mi van? Az képtelenség, hogy Anna összejöjjön Tom-mal, na nem!

Na ja, a hangos nevetés észre térít, ez a nő folyton átvág bennünket, és utána még ki is nevet, összenéznek a haverommal. Ez egyrészt jó, mert szeretem ha béke van, és ők ketten együtt, na az kizárt. De akkor is, szépen sorba mindenkit maga mellé állít. Nem bírom ki morgolódás nélkül:

 - Először Kristen-t fordítja ellenem, aztán a családom, most meg Tom is a tenyeréből eszik, ki lesz a következő… - a válasz nem késik sokat.

- Ha már a tenyérből etetésnél tartunk, az előbb a srácok is onnan ettek. Van ellene talán valami kifogásod? Egyébként Robert Pattinson, - kezd bele a terrorizálásomba - te hamarosan nagyon, nagyon meg fogsz lepődni. Úgyhogy jól gondold meg mit mondasz, mert lehet, hogy pont rontasz a helyzeteden.

Oh, te jó ég, már megint én leszek a célpont, és milyen cinkosan néznek egymásra Kristen-nel, valamibe sántikálnak, és ha ezek ketten összefognak… Kérdőn nézek a kedvesemre, de olyan kislányos arcot vág hirtelen, ez egyre gyanúsabb. Na jó, folytatom a reggelizést, mert minden erőmre és kitartásomra szükségem lesz azt hiszem, a többiek is kivigyorogták magukat, mindenki azzal van elfoglalva, hogy megtömje a hasát.

Szómagyarázat:

* Ciao, piccola. Come va? – Szia kicsikém, mi újság?

32. Ha egy nap jól kezdődik...

(Kellan szemszöge)

Elég korán ébredek, lehet az időeltolódás okozza, lehet hogy az, hogy Jay hortyogása zavar. Egy darabig nézem a plafont és a hajnali eseményekre gondolok. Hát érdemes volt visszahoznom az biztos. Nem tudom kiverni a fejemből ahogy ott állt előttem egy szál tangában. És az arca, na az mindig elbűvöl, de a legszebbek mégis a szemei. Pillanatok alatt változik a színe, amikor kacérkodik fűzöld, ha jókedvű ragyog, mint a smaragd, és ha dühös akkor szinte sárgásan villámlik, mint egy kiscicának. Igen az egész nőben van valami cicás, ahogy hozzásimul az áldozatához, ha el akar valamit érni, ahogy kimereszti a körmeit amikor meg akar leckéztetni, de legjobban akkor hasonlított rá, amikor éjjel összegömbölyödött a kanapén. Na jó, abba kéne hagynom a róla való álmodozást, mert különben hamarosan szükségem lesz egy hidegzuhanyra. Mozgásnak semmi jele, ahogy Jay-t ismerem, egy darabig még nem is nagyon várható, sőt a többiek se valami korán kelők. Kéne kezdenem magammal valamit, a legjobb a futás lenne, ezért kiugrom az ágyból, kinézek az ablakon, na ez kilőve. Nincs valami jó idő, pedig a park itt van szembe, és mivel korán van szerintem rajongókkal se nagyon találkoznék. A konditeremhez nincs kedvem, megvan úszni fogok, az elég kimerítő, ilyenkor még nem is nagyon vannak. Próbálom a leghalkabban előszedni a fürdőnadrágom, póló, egy szabadidőalsó. Oké, megcélzom a liftet, és a tetőre megyek. Meglepődve látom, hogy csak tíztől lehet használni, na ezt bebuktam, visszaindulok de velem szembe pont egy itt dolgozó jön, és megkérdi, hogy szeretnék bemenni, mert ha kap egy autogramot szívesen beenged.
Igen, az ismertségnek vannak néha pozitív előnyei is. Naná, hogy aláírom az elém tett lapot, és két perc múlva már a vízben vagyok. Először csak szépen lassan tempózok, szoktatom az izmaimat, aztán váltok. 10 hossz mell, 10 hossz hát, 10 hossz gyorsúszás. Aztán még kétszer ugyanez. Minden harmincas között pihenek egy percet, a harmadik után már kellemesen elfáradtam, úgyhogy ha nem akarok egy jó kis izomlázat jobb lesz ha kiszállok. Lefekszem egy napozóágyra, meglepetten látom, hogy a mellettem lévőn is ruhák vannak. Csak a hajamat törlöm meg, a többi majd leszárad. A medencében még ketten vannak, ők is róják a köröket. Az egyikük egy 40-es férfi hamar feladja, és azonnal távozik is. A másik úszó egy nő, nem sokat látni belőle, a haját úszósapka fedi, könnyedén mozog, oda-vissza, a tizedik hossz után feladom a számolást, és megcélzom a bárt.  Kérek egy narancslét, és beszélgetek egy kicsit a sráccal, már indulnék a poharammal, amikor felfedezem, hogy a magányos úszó is kiszállt. Hoppá levette a sapkáját, csak egy nőt ismerek akinek ilyen valószínűtlen haja van, szőke, többárnyalatnyi vörössel vegyítve.

(Anna szemszöge)

A lefekvés időpontjához képest korán ébredek, még csak fél tíz múlott, és emlékeim szerint majdnem öt volt amikor ágyba kerültem, Ash nyugodt légzéséből arra következtetek, hogy valószínűleg még alszik. Csendben kiosonok a fürdőbe, rendbe szedem magam, szükségem lenne egy kis relaxálásra, de az ablakon kinézve látom, hogy az időjárás nem alkalmas arra, hogy kimenjek a teraszra. A nappali viszont szintén nem a legjobb ötlet. Hirtelen beugrik, hogy ez egy szálloda, valószínűleg van medencéjük, akkor úszás. Visszamegyek a bőröndömhöz, előhúzok egy fürdőruhát és az úszósapkámat, rá egy laza nadrág és pulcsi. Így nem lógok ki nagyon a tömegből de mégis gyorsan ki tudok bújni belőle. Már csak egy gondom van, fogalmam nincs hol van a wellness részleg. A nappaliban a telefon mellett találok egy tájékoztatót, oké, akkor a tetőre kell mennem, szerencsémre ma tíztől látogatható. A zsebembe dugom a telefonom, az ajtókártyát és elindulok. A liftből kiszállva csodaszép kilátás fogad, üvegtető fedi az egészet, gondolom jó idő esetén elhúzzák. Csak két embert látok a medencében, tökéletes, utálom a tömeget. Lepakolok egy napozóágyra, kibújok a nadrágomból és a pulcsimból, felrakom a sapkám és a medencébe ugrom. A víz kellemes, bár otthol egy kicsit jobban felfűtöm, de egy-két kör múlva úgyis kimelegedek. A medence nem túl nagy, úgyhogy olyan harminc hossz elég lesz kezdésnek. A monoton mozgás megteszi a hatását, kezdek teljesen ellazulni belsőleg. Amikor a végére érek megtámaszkodom a medence szélén, meglepetten látom, hogy csak egyedül vagyok. A lépcsőhöz úszom és kiszállok, megcélozva az ágyamat, egy fürdőlepedőért.  Leveszem az úszósapkám, és igyekszem megtörülközni. Csak most veszem észre, hogy a mellettem lévő ágy is foglalt, mert egy póló és nadrág van rádobva. Felemelem a fejem, hogy körülnézzek, és meglátom.
A helyiségben található bár irányából Kellan tart felém, kezében két pohár, vizes úgyhogy ő lehetett az egyik aki a medencében volt.

- Jó reggelt, narancslét? – kérdi és felém nyújtja az egyik poharat.

- Köszi, - felelem és meghúzom a poharat, ez jólesett.

- Nem gondoltam volna, hogy pont veled fogok itt találkozni. – mondja és leül az ágyra, én magam köré tekerem a törülközőt és szintén így teszek.

- Miért? – kérdezek vissza egy újabb korty után.

- Egyrészt nem gondoltam, hogy ilyen korán előkerülsz, azt meg pláne nem, hogy mindjárt úszni jössz.

- Nem ismersz, mondtam már, hogy tartogatok meglepetéseket – felelem és rámosolygok. – Mondjuk reggel nem nagyon szoktam úszni, de elég vacak az időjárás és nem tudtam kimenni a teraszra tornázni.

- Gyakran csinálod? – kérdi.

- Szinte minden nap. Egyébként a korai kelés nem a kedvencem, de felébredtem és nem akartam Ash-t zavarni, a többiek meg még nem dugták elő az orrukat.

- Na arra ne is számíts, hogy mostanában előkerülnek. Lusta népség – imádom ahogy vigyorog.

Csendben ücsörgünk egy kicsit, nem tudom mit mondjak, az éjjeli eseményeket nem érdemes előhozni, most bosszantani se akarom. Ő szólal meg először.

- Anna, szeretnék elnézést kérni – mondja halkan, én kérdőn nézek rá - a múltkoriért, meg az előtte lévőért is, nem akartalak megbántani, komolyan. És nem gondolok rólad rosszat, csak néha előbb jár a szám, mint végig gondolnám a dolgokat.

- Ismerős érzés, én is így vagyok – felelem felidézve Luca szidását, és vigyorogni kezdek, szerencsére már ő is.

- Kris azt mondta, hogy rengeteg közös vonásunk van.

Hát igen ezt nekem is említette, én is megköszönöm, hogy előző éjjel hazahozott, és ezzel megzavartam a szórakozását. Nem mintha nagyon bánnám, hogy a kis cafka hoppon maradt a bárban. Hoppá, hülye vagy Anna, lehet, hogy ő nem bánta volna, ha összejön a dolog. Mentegetőzök, hogy előző éjjel nem pihentem sokat, nem akarom, hogy azt higgye, hogy mindig ennyit iszom és ettől volt. A szavai kicsit feldobnak, mert ha tudja, hogy mennyit ettem, akkor mégiscsak figyelt rám az étteremben, bár ügyesen titkolta az biztos..

- Nem, csak nem voltam éhes, most viszont az vagyok, - mondom és felállok - úgyhogy visszamegyek és rendelek valamit a szobába, hátha lassan a többiek is felébrednek.

- Oké, eszünk együtt, én is tudnék harapni valamit – néz rám célzatosan. Aha, feldobta a magas labdát, ezt muszáj leütnöm.

- És mégis mire gondoltál? – kérdem, és kacéran nézek rá.

- Hát valami friss, üde, zamatos, gömbölyű… - meredten nézi a melleimet, amik a tekintetének hála azonnal megmerevednek, a fenébe ez visszafelé sült el - …gyümölcsöt.

Idegesen kapom a szemem az arcára, látom, hogy megjelent a megszokott kis mosolya, nyelek egyet és felkapom a ruhámat.

- Oké, egy perc  – ezzel berohanok az egyik fülkébe. Gyorsan átöltözöm, még jó, hogy előre gondolkodtam és a nadrágom zsebébe dugtam egy bugyit. Melltartót nem hoztam, de a pulcsim elég laza, szóval nem gond. A nedves fürdőruhával a kezemben lépek ki, már vár az ajtó előtt.

- Menjünk hozzánk, a srácokat úgyse lehet felébreszteni – mondja. Együtt indulunk a liftbe és megcélozzuk a lakosztályukat. Odabenn semmi mozgás, a berendezés hasonló a miénkhez, de míg ott minden bézs és barna, itt inkább a kék dominál. Megkérdi mit kérek, mondom mindenből egy keveset, de teát mindenképpen. A megjegyzésemet egy huncut kis mosollyal viszonozza, majd sorolni kezdi a telefonba a rendelést. Én közben kifelé nézelődöm, az ablakból a Hyde-parkra látni. Az idő most se tűnik barátságosabbnak.

- Tíz perc múlva itt van. – szólal meg közvetlen mellettem, - szép nem?

- Hát, ahogy vesszük. Nem nagyon szeretem Londont.

- Akkor, hol érzed jól magad? – kérdezi - vagy inkább hol érzed otthon magad?

Na ez egy jó kérdés, leülök a kanapéra, mellém telepszik. Beszélek neki a budapesti lakásról, az csak az én otthonom ezért fontos, de ugyanígy ragaszkodom Keszthelyhez anyuék miatt, nagyanyóék kis falujához, Nonna házához, és lassan már Wyoming-hoz is. Csodálkozva kérdezősködik, ezért beavatom a kiterjedt és népes családi kapcsolataimba.

- Az a srác, akivel New Yorkban láttalak ő akkor a kicsodád? -kíváncsiskodik, kicsit zavartan.

- Gyakorlatilag nem vérrokonom, a nevelőapám testvérének a fia. Viszont három éves korom óta ismerem és egy rövid időt eltekintve mindig testvérekként kezeltük egymást.

- És abban a rövid időben, - naná, hogy elszólom magam és ő lecsap rá.

- Abban a pár hónapban a hormonjaink megbolondultak, de aztán szerencsére megjött az eszünk. Olyan mintha a bátyám lenne, Ő a legjobb barátom. – felelem. Látom, hogy kérdezne még valamit, de szerencsére az ajtón kopognak. A pincér betolja a zsúrkocsit, Kellan megtámogatja némi borravalóval, majd az asztalhoz invitál.

- Hölgyem, a reggelije…  – és még a széket is kihúzza.

- Igazán lekötelezett, Mr. Lutz. - Válaszolok hasonlóan szertartásosan és leülök. Leszedi az edényekről a tetőket, nekem meg nagyra tágul a szemem.

- Ezt ki fogja mind megenni - kérdezem, mert szerintem vagy nyolc ember is jóllakhatna abból amit hozatott.

- Na csak figyelj, nem adok öt percet és előbukkannak – int a szobák felé – és különben is én NAGYON ÉHES vagyok – hangsúlyozza ki.

(Kellan szemszöge)

Az nem lehet, kérek még egy pohár narancslét és felé indulok, ahogy megfordul, már tudom, hogy de igen ma szerencsés napom lesz. Anna éppen maga köré tekeri az egyik fürdőlepedőt, felém néz, a szemébe leginkább csodálkozást fedezek fel, őt is meglepte, hogy itt találkozunk. Köszönök és felé nyújtom a poharat, megköszöni és azonnal beleiszik,

- Nem gondoltam volna, hogy pont veled fogok itt találkozni – mondom mire kíváncsian néz rám.

Persze visszakérdez két korty között, mind a ketten leülünk egy-egy ágyra.

- Egyrészt nem gondoltam, hogy ilyen korán előkerülsz, - ami tényleg igaz, az éjjel majdnem állva elaludt, most viszont egyáltalán nem tűnik fáradtnak- azt meg pláne nem, hogy mindjárt úszni jössz.

Már megint olyan talányos arccal néz rám.

- Nem ismersz, mondtam már, hogy tartogatok meglepetéseket – hát ez az, szeretnék mindent tudni róla, jobban megismerni, egy apró kis információt mindjárt kapok is, kiderül, hogy igazából reggel tornázni szokott, csak az idő miatt nem lehetett, igaz amikor skype-on beszéltünk akkor is a teraszról jött és azt mondta, hogy tornászni volt. Elárulja, hogy nem szeret korán kelni, de most felébredt és Ashley-t nem akarta zavarni, mást nem talált ezért itt kötött ki. Biztosítom róla, hogy a többiek ugyan nem fognak előkerülni még egy darabig. Csendbe ülünk egy darabig, valamikor meg kell tennem, tisztázni a múltkori félreértést, és miért ne éppen most, eddig elég jól elvoltunk.

- Anna, szeretnék elnézést kérni – kezdek bele, és meg is teszem, biztosítom róla, hogy félreértett, én tényleg nem akartam megbántani, csak szokás szerint előbb járt a szám, mint kellett volna. Megint meglepetést okoz.

- Ismerős érzés, én is így vagyok – mondja és elmosolyogja magát, én is így teszek, egy részt mert tetszik, hogy beismeri, hogy nem tévedhetetlen, másrészt sugárzik róla a pajkosság és ettől teljesen más lesz az egész arca. Beszélgetünk még pár percig, megint meglep, mert megköszöni, hogy éjjel hazahoztam, jól gondoltam fáradt volt, mert előző éjjel keveset aludt, na ja a három óra nem túl sok, rákérdeznék, hogy miért mit csinált, de szerencsére még nem mondom ki a kérdést, mert lehet, hogy azt nem értékelné. A megjegyzésemre, hogy nem evett túl sokat a vacsorán elgondolkozva néz rám, lebuktam, pont most sikerült elszólnom magam, hogy figyeltem mit csinál.

-… Nem voltam éhes, most viszont az vagyok, - mondja és azonnal fel is áll - úgyhogy visszamegyek és rendelek valamit a szobába, hátha lassan a többiek is felébrednek.

Elnézem milyen kecsesen mozdul, a törülközőt letekeri maga körül és az ágyra dobja, miközben válaszolok neki, mondván, hogy én is tudnék harapni valamit, együnk együtt a tekintetem megakad egy ponton. A reakciója nyílt felhívás ahogy megkérdi, hogy mégis mire gondoltam, és legfőképpen ahogy rám néz. A szemeim még mindig ugyanoda fókuszálnak, úgy válaszolok:

- Hát valami friss, üde, zamatos, gömbölyű… gyümölcsöt – fejezem be a mondatot, de mindketten tudjuk, hogy az eszembe nem ez járt. A szemembe néz, mondja, hogy átöltözik és egy pillanat alatt eltűnik. Lassan fújom ki a levegőt, nem tudtam nem észrevenni, hogy a mondatom nem hagyta hidegen, ahogy megfordult, tisztán átrajzolódtak a mellbimbói a fürdőruhán, és a szeme is, igen kifejezetten vágyat láttam benne. Húú, remélem nem tévedek, gyorsan a ruhám után kapok, még jó, hogy a fürdőnadrágom már megszáradt, felöltözöm és várom, hogy visszaérjen.

- Menjünk hozzánk, a srácokat úgyse lehet felébreszteni – mondom neki, amikor rövid idő múlva visszajön. Csak bólint, hogy oké, és együtt liftezünk le az emeletünkhöz, kinyitom a szobánk ajtaját és magam elé engedem. Bent azonnal a telefonhoz megyek, amíg felveszik megkérdem mit kér reggelire. Kissé kétértelműen válaszol, flörtöl velem és ez tetszik.
Gyorsan rendelek egy bővített kontinentális reggelit, ham and eggs-et, friss gyümölcsöt, kávét és teát és persze mindezt hat személyre, mert ismerem már őket, ha kaja van a helyiségbe azonnal megjelennek mind. Anna az ablak előtt áll, és nézelődik. Mellé lépek, és tájékoztatom, hogy tíz perc múlva itt a reggeli. A parkot figyeli, kiderül, hogy nem igazán van oda Londonért, a kérdésemre, hogy akkor hol érzi otthol magát, elgondolkozva néz maga elé, a kanapéhoz lép, leül én meg mellé telepedem.
- Nem is tudom, az otthonom, ami csak az enyém, az Budapesten van, és nagyon szeretem, az első önálló lakásom, mindent én választottam ki, és a kilátás mindig lenyűgöz. Rengeteg zöld terület van körülötte, de mivel hegyoldalba van rálátni a városra is. De az otthon fogalma számomra szorosan összetartozik a családdal, szóval ha így nézem, akkor otthon vagyok Keszthelyen, mert ott élnek édesanyámék, viszont mindig rengeteg időt töltöttem a nagyszüleimnél, szóval náluk is otthon vagyok.
- A nagyszüleid hol élnek? – kérdezek vissza.
- Hát attól függ melyik, - feleli mosolyogva- az anyai nagyszüleim Keszthelytől 6 kilométerre egy kis faluban, az apai nagyszüleimnek Wyoming-ban van egy farmjuk, és ott van még Nonna, ő a fogadott nagyanyám, a nevelőapám édesanyja, ő Olaszországban él, de mivel 3 éves korom óta ismerem és mindig is úgy bánt velem, mint a többi unokájával, nála ugyanúgy otthol vagyok – az arcáról szeretet sugárzik, ahogy a családjáról beszél - elég népes família a miénk.
Na ja, a nagycsalád előnyeit és hátrányait én is ismerem, nemhiába van hét testvérem. Van viszont valami, amit most azt hiszem minden további nélkül megkérdezhetek.
- Az a srác, akivel New Yorkban láttalak – nézek rá kicsit tartva a reakciójától - ő akkor kicsodád?
A válasza megnyugtat, mert azt mondja, hogy bár nem vér szerinti rokona, de kislánykora óta együtt nőttek fel, viszont a mondat vége ami azt hiszem önkéntelenül jött a szájára, na az kicsit mellbevág:
-… egy rövid időt eltekintve mindig testvérekként kezeltük egymást. – nem lenne ezzel semmi gond, ha közben a szája nem húzódna egy ábrándos mosolyra. Azonnal visszakérdezek:
- És abban a rövid időben?
- Abban a pár hónapban a hormonjaink megbolondultak, - feleli, majd a szemembe nézve azt mondja - de aztán szerencsére megjött az eszünk. Olyan mintha a bátyám lenne, Ő a legjobb barátom.
Kérdezősködnék még, hogy akkor miért is volt egy szál törülközőben a szobájában, de az ajtón kopognak, lehet hogy jobb is így, mert amennyire eddig tapasztaltam a féltékenységre utaló jelektől frászt kap. És én most határozottan így érzek azzal a sráccal kapcsolatban. A pincér betolja a kocsit az asztal mellé, a kezébe nyomok egy kis borravalót, és becsukom mögötte az ajtót.
- Hölgyem, a reggelije – húzom ki neki a széket, megvárom amíg leül, úgy válaszol, mint egy múlt századi úrinő, elkezdem leszedni a tetőket a tányérakról, mire hatalmasra nyitja a szemét, és csodálkozik, hogy ki fogja ezt mind megenni, hát nem ismer, az étvágyammal sose volt gond, pláne nem ennyi testmozgás után. Arról nem is beszélve, hogy tudom, hogy a srácok perceken belül elő fognak kerülni.




(Rob szemszöge)

Reggel kipihenten és boldogan ébredek, amiben nagy szerepe van annak, hogy amint kinyitom a szemem az első, amit meglátok, az Kris mosolygós arca. Még ő is csak most ébredezik, de olyan elégedett arccal néz rám, hogy azt nem hagyhatom szó nélkül.

- Jó reggelt, Ms Steward. Kellemes éjszakája volt?

- De még mennyire, Mr Pattinson, csak valaki folyton le akarta húzni rólam a takarót, nem tudja ki lehetett? Még most is hideg a lábam, – mondja panaszosan.

Ezen muszáj azonnal segítenem, villámgyorsan a takaró alá bújok, és a kezembe fogom a lábfejeit, egyáltalán nem hidegek, szóval csak átvert, na jó, ez visszavágót kíván. Miközben a takaró alól biztosítom róla, hogy szívesen felmelegítem, kezeim egyre feljebb csúsznak, és nekiállok csiklandozni. Hangos kacagás a válasz, és próbál kibújni, de nem hagyom. Egy-két perc múlva kegyelmezek csak meg neki, de akkor is csak azért, mert meghallom, hogy korog a gyomra, erről eszembe jut, hogy én is tudnék enni valamit.

- Reggeli? – nézek, rá kérdőn, mire bólint. Kiugrunk az ágyból, magunkra kapunk egy-egy farmert és pólót, amikor meglátom, hogy a megszokott módon az egyik csípőjén megcsomózza, hirtelen másra támad étvágyam. Éppen elkapnám, de rájött a szándékomra, dob egy puszit és kimenekül a nappaliba. Én gyorsan követem, meglepődve tapasztaljuk, hogy a lányok ajtaja is nyitva van, tehát akkor ehetünk együtt. Kris már indul is a szobájuk felé, és hallom, hogy beköszön, de csak egy választ hallok, alighanem Ashley-ét. Én is odasétálok, kiderül, hogy tényleg csak ő van a szobában, nemrég ébredt, szintén felöltözve néz ránk, de nem tudja hol lehet Anna, mert amikor felébredt már nem volt meg. Kíváncsian nézünk össze, a bőröndje és a táskái változatlanul a tegnapi helyükön, akkor messze nem lehet, a telefonja viszont mindig nála van, úgyhogy előkapom az enyémet és tárcsázok. Amikor már harmadszor hívom, de még mindig foglalt, már kezdek aggódni. Nem mintha attól félnék, hogy eltéved vagy ilyesmi, mert nem sok hozzá hasonlót ismerek, aki minden helyzetben feltalálja magát, de akkor is.

- Foglalt a száma, körülnézek, hátha valamelyik szomszédban van.

31. Egy eltévedt párna...

(Rob szemszöge)

Miután Anna és Kellan távozott a taxival visszamegyek a bárba, Kris éppen táncol, ez a szám nem nekem való, inkább leülök. Lassan a srácok is visszaszállingóznak hozzám, tovább iszogatunk és kidumáljuk az élet nagy dolgait. A lányok is fáradnak már, vissza-visszatérnek, egy idő után mindenki ott van egymás hegyén-hátán. Az első akinek feltűnik a hiányos létszám az Tom, ő kérdezi meg hangosan.

- Anna hova tűnt?

Válaszolok neki, hogy visszament a hotelbe, persze Jay rögtön kiszúrja, hogy még valaki nincs itt.

- És Kellan, elkísérte? - kérdezi és vigyorog.

- Aha, meg akartam kérdezni, hogy valaki esetleg - nézek rá cinkosan - de ragaszkodott hozzá, hogy majd ő.

- Na azt nem csodálom, - szól közbe Ashley is - LA óta folyton róla beszél. Az öltönyről hallottatok, padlót fogott rendesen.

- Ja, meg előtte Torontó és New York… - szól közbe megint Jay.

- Ne is beszéljünk arról, hogy amióta megint összevesztek skype-on, kétnaponta hívogat.

Na erre mindenki felkapja a fejét és persze feletébb kíváncsiak. Egymás szavába vágva mondunk el mindent, és lassan valamennyiüknek leesik, hogy ezek ketten bizony… Megint Jay az aki felveti.

- Van rá 200 dollárom, hogy 24 órán belül ágyba bújnak, mondjuk most van negyed négy, akkor féltől számított egy napon belül, valaki állja?

- Én igen – szól közbe Nikki, - Anna nem adja meg magát olyan könnyen.

A végén mindenki beszáll, és érdekesen alakul, mert a lányok Annára, mi srácok Kellan-re és az ő meggyőző erejére teszünk.  Elvagyunk még egy órát, de már valamennyien fáradunk és pia is fogyott rendesen, úgyhogy felkerekedünk és visszamegyünk a hotelbe, mindenki a saját ajtajánál áll, és éppen elbúcsúznánk, de Ashley feljajdulása megállítja, és a szobánkhoz vonzza őket. Ahogy kinyitotta az ajtót fejbe találta egy párna, amit gondolom nem neki szántak. „Na már megint mi a fene folyik?" Bentről mentegetőzést hallok, mind megrohamozzuk a szobát.

(Anna szemszöge)

- Aú, ezt miért kaptam – jajdul fel Ashley, ő akart éppen bejönni és fogja a fejét.

- Jaj, bocsi, ne haragudj, nem neked szántam, - és amennyire a körém tekert takaró engedi hozzá sietek, Kellan is felé fordul. Mind a ketten bűntudatosan nézünk rá, ő továbbra is a homlokát simogatja.

- Jól van, na, nincs gond csak váratlanul ért – feleli majd érdeklődve néz ránk.

- Hát ti? Mit csináltok? – kérdezi, majd rögtön beljebb is lép, nyomában a társaság nagy részével. Jay persze rögtön poénkodik.

- Nem az itt a kérdés mit csinálnak, hanem, hogy mit csináltak? - pimaszul vigyorog, lenne csak közelebb, most fejbekólintanám, de nem meremem megkockáztatni, hogy lépjek egyet, mert az előbb is majdnem hasra vágódtam. Erre mit lehet mondani, itt állok egy szál takaróban, Kellan ugyan fel van öltözve, de az ingje derékig kigombolva, cipővel a kezében, nem kétséges, hogy félreértik. Még mielőtt válaszolhatnánk betódul Rob, Kristen, Taylor, Nikki, Paris, és persze Tom is. A többiek gondolom már elmentek a saját szobájukba.

-   Ahogy elnézem papás-mamást játszottak – szólal meg ez utóbbi, mondjuk tőle nem is vártam mást. - Lehet még csatlakozni, vagy Kellan ha te már kidöglöttél akkor én szívesen beszállok helyetted.

Mind a kettőnknek kellemetlen egy kicsit a helyzet, főleg mert mindenki kajánul vigyorog. Szerencsére van olyan lovagias, hogy nem poénkodik, hanem az igazat mondja, persze megtoldva egy vigyorral.

- Oké, baby, nekem forr a vérem, én is tudok segíteni neked – mondja a poéngyáros, majd levágja magát az egyik fotelba. 

Na most szállt el a rám erőltetett türelem, ez a beképzelt tuskó megkeserítette az egész estémet, barát vagy nem barát, nem érdekel. Unom a célozgatásait, már észrevehette volna, hogy nem vagyok vevő rá. Gyorsan körbejáratom a szememet, a fotel melletti kisasztalon felfedezek egy pezsgősvödröt, benne egy üveggel. Kis szerencsével van benne egy kis víz, ha nagy szerencsém van, akkor nem víz, hanem jégkocka.

Nagy mosolyra húzom a számat, a takarót megigazítom a mellemnél, kicsit megemelem az alját, közben tartom vele a szemkontaktust, (most vagy ennyire hülye, vagy az ital ártott meg neki, vagy ugye még  nem ismer) felölt egy magabiztos mosolyt. „Jól van haver, szóval azt hiszed nyeregben vagy." A fotel mellé sétálok és leülök a karfájára, a takarót az oldalamhoz szorítom, mert mindkét kezemre szükségem lesz, és azért nem akarok ingyen látványosságot nyújtani a közönségnek. A többiek figyelik minden mozdulatomat, a nagytöbbség szerintem sejti, hogy készülök valamire. A füléhez hajolok, így a hajammal eltakarom a szeme elől, hogy az egyik kezemmel már kivettem a pezsgősüveget a tartóból és csak a vödröt fogom. A másik kezemet a mellkasára teszem, és a fülébe suttogok.

- Ha jól bele gondolok, én ismerek biztos módszereket arra, hogy lehűtsem a forró véred, szeretnéd ha megmutatnám a leghatásosabbat? – kérdem és közben a másik kezemmel elérem a nadrágjának a derékrészét, végig simítok rajta, majd egy ujjamat beleakasztom és egy kicsit kihúzom. Ő teljesen megnyugodva figyeli a ténykedésem, ez nem lehet ekkora seggfej, azt hiszi ennyi ember előtt csinálnék ilyesmit ha nem lenne hátsó szándékom?

A vödör tartalmát egy laza mozdulattal a nadrágjába ürítem, és mint aki jól végezte dolgát felállok. Megfogom a takarómat, és ránézek. Mozdulni se tud a hideg okozta sokktól.

- Ez a módszer eddig még mindig bevált. – a többiekre nézek - most pedig bocs, de én megyek vissza aludni. Kellan, neked még tartozom eggyel, tudod nem felejtek.

- Oké, de akkor had vessek rá még egy pillantást – vigyorog - legalább legyen oka a bűnhődésemnek.

- Ne is álmodozz róla - felelem azonnal.

- Miről van szó? – kérdi Jay, én abban a pillanatban ránézek.

- Ne merészeld… - de elkéstem.

- Van egy köldök piercingje, meg egy tetoválása, itt… - mutat pontosan arra a helyre ahol látta - csak nem volt annyi időm, hogy megfigyelhessem mit ábrázol.

Mindenki meredten néz rám, most mi van, miért olyan nagy szó ez. De azért nem hagyom annyiban, ránézek a kezemen is mutatom, és ki is mondom.

- Most már kettő – ezzel fogom magam és amennyire csak tudom igyekszem méltósággal bevonulni a szobámba. A bőröndömhöz megyek keresek egy rövidnadrágot és egy pólót aludni, majd bebújok az ágyamba. Kintről eljut a tudatomig Tom morgolódása, amire valamelyik lány válaszol, hogy ha kevésbé lett volna bunkó, nem jár így. Pár percig még beszélgetnek, aztán lassan minden elcsendesül, Ash bejön a szobába, majd bevonul a fürdőbe. Nem sokára hallom, hogy bebújik az ágyába és egy idő után egyenletes lélegzik, valószínűleg elaludt. Én nem vagyok álmos, végiggondolom az egész estémet. Tanulság, hogy soha többé nem ihatok ennyit, mert ez bizony beláthatatlan következményekkel járhat. Van persze a dolognak jó oldala, most talán túljutunk Kellan-nal a kínos NemNézekRádNemSzólokHozzád dolgon. Tom remélhetőleg tanult a leckéből, de azért holnap megpróbálok váltani vele pár értelmes szót, mégiscsak Rob barátja, nem akarok balhét. Ha nem megy, akkor meg legalább megpróbáltam és ennyi. Megint kezd erőt venni rajtam a fáradtság, ezért inkább úgy döntök, jobb lesz végre aludni egyet. Bár szó mi szó így egyedül nem olyan kényelmes az ágy se.

(Kellan szemszöge)

Szegény Ash-t éppen telibe kapta a nekem szánt párna, tapogatja a homlokát, remélem nem fáj neki nagyon, ha tudtam volna, hogy éppen bejönni készül, nem húzom el a fejem, vagy legalább a kezem felemelem. Mind a ketten felé fordulunk, de megnyugtat bennünket, hogy nincs baja, viszont a következő pillanatban, már fel is teszi a kérdést, hogy mit csinálunk. Na erre most mit válaszoljak, mondjuk nincs is rá időm, mert Jay poénosra veszi a figurát, és tesz egy kétértelmű megjegyzést. A helyzetünk félreérthető, de magyarázkodni azért nem fogok. Tom persze a maga hülye modorával beszól, ami Annát elég kellemetlenül érinti, úgyhogy próbálkozom egy érthető magyarázattal.

-   Csak fázott, és megmelegítettem, - bár ahogy kimondom eszembe jut, hogy mennyire élveztem minden pillanatát annak, hogy melegíthettem, úgyhogy vigyorogni kezdek. A következő pillanatban viszont Tom megint nem bír magával, úgy látom megásta a saját sírját, mert  Anna megint a megleckőztetős arcát ölti fel, ami neki ugyan semmit se jelent, de én ezt már láthattam párszor, szóval tudom mi következik. Nem is kell csalódnom, így kívülállóként jó móka végignézni, ahogy az ujja köré csavarja, nem tudom mire készül, de a pillantása elég csábos, mondjuk azt csak remélni tudom, hogy figyel a takaróra, mert valahogy nem szeretném, ha rajtam kívül más is ruhátlanul láthatná. Amint felfedezem, hogy az egyik kezével a pezsgősvödörért nyúl, már tudom mire készül. „Hát Tom pajtás, ez le fog hűteni téged egy időre, az tuti."

Szokás szerint, mint aki jól végezte dolgát tovább is állna, és a kis hamis még megfenyeget, hogy a párna helyett még kapok.

Azonnal reagálok a mondatára, Jay, a mindig kíváncsi persze azonnal kiszúrja, hogy valamit titkolunk, és azonnal rá is kérdez. Ösztönösen jön, lehet, hogy csak felvágni akarok, hogy irigykedjenek rám, lehet, hogy csak őt bosszantani kicsit, de rávágom:

- Van egy köldök piercingje, meg egy tetoválása, itt, csak nem volt annyi időm, hogy megfigyelhessem mit ábrázol. – szinte azonnal mondja ő is, hogy meg ne próbáljam, de már késő. Kimondtam, mire mindenki döbbenten néz, oké a piercinget már Kris és Rob is láthatta, de a tetoválásról nem tudtak az biztos. Ahogy én, úgy ők se gondolták volna, bár az is lehet, hogy csak azon lepődtek meg, hogy hogyan láthattam. Kihasználva a meglepetés erejét, Anna már el is tűnik a szobájában, mondott még valamit, de nem értettem viszont a kezével kettőt mutatott, szóval ez valószínűleg nekem szólt. Én is az ajtó felé indulok, nem törődöm Tom panaszkodásával a jégkockák miatt, megérdemelte. Jack és Taylor is jön utánam, mindenki megy a saját szobájába. Pár perc alatt végzek a fürdőbe, és bebújok a takaróm alá. Hát ez most határozottan nem olyan jó érzés, mint amikor nemrégen ketten tettük ezt. Elgondolkozom, oké, egész este nem vett rólam tudomást, mondjuk én se nagyon mertem közeledni hozzá. Viszont az elmúlt félórába nem volt dühös, nem haragudott meg rám, sőt azt is mondhatnám, hogy néha mintha kifejezetten kacérkodott volna velem, ez azért csak jelent valamit. Oké, nem bízom el magam, de legalább egy esélyt adjon, hogy bebizonyíthassam milyen vagyok valójában.

Jay is bejön és lefekszik az ágyába, várakozásteljesen néz rám.

- Na, mi volt? – kérdezi. Most erre mit mondjak, elég sok mindent megszoktunk beszélni, de az most kényes helyzet, ha csak egy információt is kikotyogok, és visszajut Anna fülébe akkor a békéből újra háború lesz. Jobb nem kísérteni a sorsot.

- Semmi, egyenlőre béke van, úgy tűnik – felelem, és lekapcsolom a lámpát. Hallom, ahogy morog az orra alatt, de nem reagálok rá. Majd ha lesz mit mondanom, megteszem.

(Rob szemszöge)

A szobába lépve érdekes látvány fogad bennünket, Anna szemlátomást egy takarót visel maga köré tekerve, és nem hiszem, hogy sok minden lenne alatta. Kellan ádázul vigyorog, az ingje derékig kigombolva, a zakója és a cipője a kezében, mind a ketten úgy néznek ki, mint akik éppen most szálltak ki az ágyból. Tom hozza a formáját és beszól nekik, ami ahogy elnézem egyiknek se nagyon tetszik. Tesz egy megjegyzést, na ezt nagyon nem kellett volna, látom Anna szemén, hogy valamire készül, és ez az arckifejezés nem sok jót szokott jelenteni, vacillálok, hogy közbelépjek-e, de őszintén szólva nem merek, mert abból nekem semmi jó nem sülne ki. Tom meg megérdemli amit kap. Körbenézek, látom, hogy mi akik már láttuk őt akció közben, tudjuk, hogy történni fog valami. Nem is kell sokáig várnunk rá, mert drága barátom nadrágjában egy egész pezsgősvödör jég landol, nem kis örömünkre. Na ez egy életre le fogja hűteni. Anna, mint aki jól végezte dolgát, elbúcsúzik, de még beígér egy revansot Kellan-nak, ő válaszol, és arra mindenki felkapja a fejét. Jay a leggyorsabb, ő kérdez rá miről van szó. Mind a ketten egyszerre válaszolnak, de Kellan gyorsabbnak bizonyul.

- Van egy köldök piercingje, meg egy tetoválása, itt… - mutat jóval a köldöke alá - csak nem volt annyi időm, hogy megfigyelhessem mit ábrázol.

Anna megfenyegeti, hogy ez már kettőt jelent és elvonul. Mi még mindig meredten állunk és a vigyorgó Kellan-re bámulunk. Akkor itt bizony történt valami, Tom panaszos hangja riaszt fel bennünket, amint próbálja kirázni a nadrágjából a jégkockákat. Senki se sajnálja olyan nagyon, inkább jót szórakozunk a kárára, Lizzy be is szól neki, hogy megérdemelte. Nem igazán értem, mert a nővérem elvileg csípi Tom-ot, de ma már másodszor áll Anna pártjára, úgy látszik őt még jobban kedveli. Lassan mindenki kivonul a szobánkból, Ash is bemegy lefeküdni. Én is Kristen után indulok, éppen fogat mos, még mindig rajt van a ruha, azt hiszem ideje, hogy megtudjam mi is van alatta. Kicsúszik a kezeim közül.

- Nana, Rob, talán neked is forr a véred, kérjek egy kis jégkockát…

Hát ez nem volt szép, utána kapnék, de a mosdóra mutat, és jelzi, hogy utána a szobában vár. Gyorsan végzek, és mire a beérek, már csak a boxer van rajtam. Ő viszont még mindig szoknyába. Az ágyhoz irányít, oké én benne vagyok egy kis játékban. Lassan lépked felém, és emeli a ruha alját felfelé, hát igen, jó, hogy nem tudtam milyen fehérnemű van rajta, mert valószínűleg egész este takarásban kellett volna ücsörögnöm. A bugyija elég apró, a melltartó viszont valami eszméletlen formában mutatja a szerintem amúgy is tökéletes melleit. Lassan csúszok az ágy végére, és magamhoz húzom. Két csók között azért még rákérdezek arra ami egyre jobban foglalkoztat:

- Kris, sok ilyen fehérneműt vásároltatok Annával, vagy ezt már utána vetted?

A félhomályban is látom, hogy a szája mosolyra húzódik, úgy válaszol:

- Nem ez még onnan való, és még van pár amit nem láttál…

30. Az első közös ébredés...

(Anna szemszöge)

Kellan áll előttem, és néz le rám. A fenébe, egész éjjel került, most mégis ő az aki hazahozott. És belegondolva, hogyan bújtam hozzá, na most aztán igazoltam a legutóbbi véleményét. Csak néz rám, de az arca árnyékban van, nem látom a tekintetét. Mond valamit, de nem jut el a tudatomig, mert azzal vagyok elfoglalva ahogy átkarol. Az előcsarnokon gyorsan átjutunk, de a fény zavar, amint belépünk a liftbe lehunyom a szememet és a falnak támaszkodom. Az induláskor kicsit megingok, zuhannék előre, de a mellkasának ütközöm, átkarol, magához von, így állunk amíg csak el nem érjük az emeletünket. Nincs erőm mozdulni, és kedvem se sok, végre oda kerültem ahova egész este vágytam. Megfogja a derekamat, és vezet a folyosón, belém nyíllal, hogy fogok bejutni?

- Kellan… - kezdek bele, az ajtóra nézve, de megelőz, mintha kitalálta volna a gondolatomat.

- Nyugi, Rob odaadta a kártyát.

Oké akkor nincs gond, a szemeim le-lecsukódnak, ahogy belépek az ajtón egy pillanatra még kinyitom, és meglátom a kanapét, pár lépés csak. Egy… Kettő… Három… oké elértem, leroskadok, azonnal eldőlök és álomba merülök.
Lehet hogy pár pillanat, de lehet, hogy órák múlva érzem, hogy valaki felemel, és visz valahová. Hozzábújok, egy puha ágyra fektet, leveti a kabátomat, lehúzza a cipőmet, a szoknyám felcsúszik, fázom. Összegömbölyödöm, remegek, takaró kerül rám, de még mindig fázom. Mintha ruha suhogását hallanám, megint megcsap a hideg, majd hirtelen kellemes meleget érzek. Már nem vagyok egyedül a takaró alatt. Hihetetlenül jó érzés, hozzábújok, átöleli a vállam, keze a hátamat simogatja. Már nem akarok semmi mást csak így maradni sokáig és végre kialudni magam.   

(Kellan szemszöge)

Ahogy rám emeli a tekintetét, a szemeiből csodálkozás sugárzik, és még valami, amit nem tudok meghatározni. Így állunk egymás kezét fogva, a taxi is elindul, na jó be kéne menni.

-   Menjünk, mielőtt meglát valaki – mondom, és automatikusan átölelem. Nem tiltakozik, ami kicsit meglep, az előcsarnokba lépve hunyorog, bántja a fény, szerencsére gyorsan a lifthez érünk. Bent rögtön nekitámaszkodik a falnak, és lehunyja a szemét, az indulás kicsit kizökkenti az egyensúlyából és előre zuhanna, de reflexből felé lépek és elkapom, átölelem a derekát és megtartom. Nem lép el azonnal, sőt egyáltalán nem, a feje a vállamon pihen. Annyira jól esik a közelsége, de sajnos gyorsan elérjük az emeletünket, úgyhogy átkarolom és a szobájuk felé vezetem. Az ajtó előtt megáll, és kérdőn néz rám, megnyugtatom, hogy nálam a kártya. Kinyitom az ajtót és előre engedem, amire becsukom magam után, és felkapcsolok egy éjjeli lámpát, már sehol se látom.

Meglepődve nézek körbe, ennyi idő alatt nem érhetett be a szobájába. Ahogy gondoltam nem is. A kanapén fedezem fel, összegömbölyödve fekszik, szemlátomást már nincs magánál. Egy percig gyönyörködöm benne, az arca kisimult, a hajából pár tincs a szemébe hullik. Nem lehet túl kényelmes ez a testhelyzet, és nincs is szándékomba itt hagyni, bemegyek a hálóba, felkapcsolom az egyik lámpát, visszahajtom a takarót, majd kimegyek érte. Ugyan abban a pozícióban találom, úgyhogy ölbe veszem, meglep milyen könnyű, önkéntelenül hozzám bújik. Lerakom az ágyra, és tanácstalanul nézek, na jó ez így még nem oké, lehúzom a cipőit, és  lesegítem a kabátját. Betakarom, és az ágy szélére ülök, annyira gyönyörű és békés az arca. Látom rajta, hogy fázik összegömbölyödött, mint egy kiscica, és még mindig remeg. Oké ez ellen csak egy ellenszert ismerek, és csak pár perc az egész. Levetem a zakóm és a cipőm, és bebújok a takaró alá. Szó se róla az ágyat nem két személynek találták ki, de mivel automatikusan hozzám bújik azért elférünk.
Magamhoz húzom az egyik kezem alá kerül, a mellkasomra rakja a fejét, a másik kezemmel is igyekszem közelebb húzni, hirtelen a meztelen hátát érzem a tenyerem alatt. Nem tudom megállni, önkéntelenül simogatni kezdem, mire elégedett sóhaj hagyja el a száját. Hallgatom az egyenletes szuszogását, megnyugtató, de mégis a teste ilyen közelségben az enyém mellett, azért felébreszt bennem más gondolatokat is. Szidom magam, mekkora marha vagyok, hogy ez egyáltalán az eszembe jutott. Próbálok lenyugodni, csak egy-két perc, kicsit felenged és itt hagyom. De nem bírom megtenni, tovább simogatom a hátát, a lámpa fénye pont az arcába világít ezért inkább lekapcsolom, nehogy az miatt ébredjen fel. Aztán csak arra tudok, gondolni, hogy oké mindjárt megyek, csak még egy perc…

(Anna szemszöge)

Arra ébredek, hogy sürgősen meg kell látogatnom a fürdőt, a függöny nincs behúzva, így a kintről beszűrődő fényben eltalálok az ajtóig. Odabenn is csak az egyik falikart kapcsolom fel, félálomban elvégzem a dolgomat, kezet mosok, beiktatok egy fogmosást, mert az elfogyasztott pia megtette a hatását, egy alkoholista elbújhatna mellettem. Félszemmel belenézek a tükörbe meglátom az elkenődött sminkemet, gyorsan nyomok a kezembe egy kis lemosót és az arcom is letisztítom. Az egész nem tart tovább két percnél és már indulok is vissza az ágyamba. Útközben kibújok a ruhámból és leveszem a harisnyámat, a takaró alá már csak bugyiba bújok be. Boldogan helyezkedem el, és szinte azonnal újra elalszom.

Illetve csak aludnék, de valami visszatart. A hátamhoz egy meleg test simul, és egy kezet érzek a hasamon. Az érintése kellemes, lassú mozdulatokkal simogat, rárakom a kezemet az ujjaink összekulcsolódnak. Az álom és az ébrenlét határán vagyok, de van egy olyan érzésem, hogy ezzel az egész dologgal valami nincs rendben. A gondolataim nem túl tiszták, de hirtelen megvilágosodom. Londonban vagyok, buli volt, kicsit sokat ittam ezek tények, előbb hazajöttem még ez is rémlik, viszont az, hogy hogyan kerültem ágyba már nem nagyon. És ki lehet mellettem az ágyban?

Egy pillanat alatt kijózanodom.


valaki van mellettem az ágyban, és éppen átölel.

A fenébe…

Felsikítok, azonnal kiugrom az ágyból és az éjjeli lámpa kapcsolója után nyúlok, a fény kellemetlenül érint, gyorsan behunyom a szemem, és a kezemet magam elé tartva, igyekszem tompítani az erősségét. Az ágy felől először csak két meglepődött szemet látok, majd pár pillanat múlva egy mosolyra húzódó szájat. Kellan álmosan, de rendkívül elégedetten néz rám, nem értem az egészet, aztán rájövök, hogy fázom és ezzel szinte egy időben leesik, hogy hoppá, jelenleg csupán csak egy rendkívül apró kis bugyit viselek. Azonnal a takaró után kapok, és lerántom róla. Még a mozdulat felénél se tartok, amikor leesik, hogy mi van ha nincs rajta ruha. Magam elé tartom a takarót, nagy megkönnyebbülésemre ő nadrágban és ingben van. Még mindig bőszen vigyorog.

- Mi a francot keresel az ágyamban – nézek rá mérgesen, amire még nagyobb mosolyra húzza a száját.

- Melegítettelek, mert meg akartál fagyni.

Igyekszem összeszedni a gondolataimat, közben nem túl barátságos arccal nézek rá. Lassan beugrik, aha, ő hozott haza, a taxi és a lift még megvan, az is, hogy bejöttünk és célba vettem a kanapét. Tehát akkor a többit se álmodtam, behozott, lefektetett és mellém bújt. Hirtelen érzem, hogy belepirulok az emlékeimbe, rémlik, hogy hogyan bújtam hozzá, anyám, mi a francnak kellett nekem ennyit innom. Kicsit félve emelem fel a tekintetem, még mindig vigyorog, mi baja van bevett valamit?

- Köszönöm, - felelem neki, ez a legkevesebb amit megtehetek - és ha most megkérhetlek- mutatok az ajtó irányába. Nem mozdul, de felcsillan a szeme. A mondata elképeszt, azonnal magam köré tekerem a takarót, és szorosan fogom össze, még csak az kéne, hogy most meg elejtsem.

- Na jó, most már eleget láttál, ideje elmenned…

- Oké – néz rám elégedetten, és nekiáll kigombolkozni, le nem véve rólam a tekintetét. Most esik le, hogy félreértett, illetve ahogy elnézem, pontosan tudja, hogy nem pont erre gondolok, csak szórakozik velem. Egy héttel ezelőtt még kiakadtam volna ezen, de Luca rávilágított, hogy jobb lenne, ha néha elszámolnék tízig mielőtt cselekszem.

- Az ajtón át gondoltam, - nézek rá mosolyogva, úgy látom ez meglepi, gondolom inkább dühkitörésre számított. Nagy nehezen felkászálódik az ágyról, egyik kezébe a cipőjét, másikba a zakóját fogja és elindul. Kinyitom neki a háló ajtaját és kiengedem, amikor mellém ér puszit nyom az orromra.

- Szép álmokat, - mondja halkan és elindul a nappali ajtaja felé. Meglepett, de jólesik a kedvessége, mosolyogva nézek utána. Az ajtóból még visszafordul, és megint arra a kisfiús vigyorra húzza a száját, amit imádok az arcán megjelennek a gödröcskék.

- Most legalább tudom, hogy hol van pontosan a tetoválásod, csak azt bánom, hogy későn vettem észre és nem tudom mit ábrázol.

Automatikusan nyúlok a mellettem lévő fotel felé, felkapok egy díszpárnát és hozzávágom. Azzal sajnos nem számoltam, hogy számít a támadásomra, elhúzza a fejét és a párna az ajtón ér célba. Illetve érne, ha azt nem pont abban a pillanatban nyitotta volna ki valaki, így viszont az éppen belépőt találom el.

(Kellan szemszöge)

Megint Annával álmodom, megtörtént már máskor is, de még sose tűnt ennyire valóságosnak. Érzem, ahogy teste az enyémhez simul, az arcom a hajába fúrom. A karom átöleli, ujjaim a meztelen bőrét simogatják. Ki tudom tapintani a köldökében azt a kis ékszert, amit egyszer már láttam. Meleg keze az enyémhez ér és összefonódnak az ujjaink. Sose akarok felébredni, mert annak az esélye, hogy ez a való életben is megvalósuljon, hát…

 Ahogy gondoltam, az álmomat egy sikoly szakítja meg, a teste már nem simul hozzám, és hirtelen nagyon világos lesz. A fenébe, nem húztam el lefekvés előtt a függönyt? Álmosan pislogok, és kell pár pillanat mire felfogom a valóságot.

Nem a nap süt be, hanem egy lámpa világít a szemembe. És nem álmodtam, Anna áll előttem, az arcán döbbenet, de az én figyelmemet más köti le. Meztelen, illetve egy aprócska bugyi van rajta, de akkor is. Eddig is tudtam, hogy fantasztikus teste van, de a látvány mindent felülmúl. Egy deka felesleg sincs rajt, izmos de a kellő helyeken mégis nőiesen gömbölyű. Igen ezek a mellek férfikézbe lettek teremtve… az enyémbe. A szemem lejjebb kalandozik, ott van, a bugyi pántja alól éppen csak egy kicsit bukkan elő, nem is felismerhető mit ábrázol, de a fekete kis folt biztos, hogy a tetoválását jelzi. Legeltetném még rajta a szemem, de úgy látszik rájött, hogy majdnem teljesen pucér, és lerántja rólam a takarót.

Nehezen tudom palástolni a látványa miatt érzett örömömet, a szeme megvillan, de látszólag megnyugtatja, hogy én ruhában vagyok. Mondjuk azt nem értem ő mikor, és hogyan vetkőzött le, sajnos nem kérte a segítségemet, pedig de szívesen…

Azonnal kérdőre von, most erre mit mondjak, oké nem ő kért meg rá, hogy bújjak az ágyába, de én csak jót akartam. Jobb is, ha ehhez ragaszkodom:

- Melegítettelek, mert meg akartál fagyni.

A válaszomon elgondolkodik, egy pillanat alatt elpirul, na most mi juthatott eszébe, vagy ez már a közelgő dühkitörés előjele lenne. De meglep. Egy halk köszönöm hagyja el a száját, ami nem az a reakció, amire számítottam. Az én figyelmemet azonban másfelé kalandozik, most fedeztem fel, amit ő valószínűleg még nem, hogy a háta mögött egy tükör van, így tökéletes a rálátásom az egész testére, mert a bugyi hátul csak egy pántból áll. Nem mondom, tökéletes feneke van, a lábai meg már ezelőtt is lenyűgöztek, főleg, hogy most még egy rövid szoknya se takarja. Na jó, eddig még nem támadott rám, ezt a szívességet viszonozni kéne, ezért megszólalok.

- Anna, tudod, hogy a hátad mögött egy tükör van?

Hát nem tudta, a takarót azonnal maga köré tekeri, de még mindig nem tombol, lehet, hogy részt vett valami dühkitörést gátló kezelésen? Nincs sok időm ezen morfondírozni, mert határozottan felszólít a távozásra:

- Na jó, most már eleget láttál, - még a kezével is int az ajtó irányába - ideje elmenned… Hát ezzel csak egyet tudok érteni, de a megvalósításra nekem egészen más ötleteim lennének, egy próbát megér, rosszabb már úgyse lehet a helyzetem a múltkorihoz képest.

- Oké – felelem neki, és elkezdem kigombolni az ingem, majdnem teljesen végzek amikor rájön, hogy mire is gondoltam, a szeme pajkosan felcsillan, sajnos szavai viszont nem az sugallják amit én szeretnék. Mosolyog, és ez ígéretes, de nem akarom lerombolni a pillanatnyi békét közöttünk, úgyhogy inkább a távozás mellett döntök, megfogom a zakóm és a cipőm, nem veszem fel, a szobámig így is jó lesz. Kinyitja előttem az ajtót, amikor mellé érek nem tudom megállni, és egy puszit nyomok az orrára, annyira édes, ahogy ott áll. Persze azért egy kis pimaszság nem árthat, és az ajtóból még visszaszólok neki

- Most legalább tudom, hogy hol van a tetoválásod, csak azt bánom, hogy későn vettem észre és nem tudom mit ábrázol.

Még meg se mozdult, már érzem, hogy visszavágni készül, ahogy sejtettem szinte rögtön egy párna repül felém, éppen csak el tudom kapni a fejem. Amire viszont egyikünk se számított az ajtó abban a pillanatban kinyílt és így eltalálta a belépni készülőt.