32. Ha egy nap jól kezdődik...

(Kellan szemszöge)

Elég korán ébredek, lehet az időeltolódás okozza, lehet hogy az, hogy Jay hortyogása zavar. Egy darabig nézem a plafont és a hajnali eseményekre gondolok. Hát érdemes volt visszahoznom az biztos. Nem tudom kiverni a fejemből ahogy ott állt előttem egy szál tangában. És az arca, na az mindig elbűvöl, de a legszebbek mégis a szemei. Pillanatok alatt változik a színe, amikor kacérkodik fűzöld, ha jókedvű ragyog, mint a smaragd, és ha dühös akkor szinte sárgásan villámlik, mint egy kiscicának. Igen az egész nőben van valami cicás, ahogy hozzásimul az áldozatához, ha el akar valamit érni, ahogy kimereszti a körmeit amikor meg akar leckéztetni, de legjobban akkor hasonlított rá, amikor éjjel összegömbölyödött a kanapén. Na jó, abba kéne hagynom a róla való álmodozást, mert különben hamarosan szükségem lesz egy hidegzuhanyra. Mozgásnak semmi jele, ahogy Jay-t ismerem, egy darabig még nem is nagyon várható, sőt a többiek se valami korán kelők. Kéne kezdenem magammal valamit, a legjobb a futás lenne, ezért kiugrom az ágyból, kinézek az ablakon, na ez kilőve. Nincs valami jó idő, pedig a park itt van szembe, és mivel korán van szerintem rajongókkal se nagyon találkoznék. A konditeremhez nincs kedvem, megvan úszni fogok, az elég kimerítő, ilyenkor még nem is nagyon vannak. Próbálom a leghalkabban előszedni a fürdőnadrágom, póló, egy szabadidőalsó. Oké, megcélzom a liftet, és a tetőre megyek. Meglepődve látom, hogy csak tíztől lehet használni, na ezt bebuktam, visszaindulok de velem szembe pont egy itt dolgozó jön, és megkérdi, hogy szeretnék bemenni, mert ha kap egy autogramot szívesen beenged.
Igen, az ismertségnek vannak néha pozitív előnyei is. Naná, hogy aláírom az elém tett lapot, és két perc múlva már a vízben vagyok. Először csak szépen lassan tempózok, szoktatom az izmaimat, aztán váltok. 10 hossz mell, 10 hossz hát, 10 hossz gyorsúszás. Aztán még kétszer ugyanez. Minden harmincas között pihenek egy percet, a harmadik után már kellemesen elfáradtam, úgyhogy ha nem akarok egy jó kis izomlázat jobb lesz ha kiszállok. Lefekszem egy napozóágyra, meglepetten látom, hogy a mellettem lévőn is ruhák vannak. Csak a hajamat törlöm meg, a többi majd leszárad. A medencében még ketten vannak, ők is róják a köröket. Az egyikük egy 40-es férfi hamar feladja, és azonnal távozik is. A másik úszó egy nő, nem sokat látni belőle, a haját úszósapka fedi, könnyedén mozog, oda-vissza, a tizedik hossz után feladom a számolást, és megcélzom a bárt.  Kérek egy narancslét, és beszélgetek egy kicsit a sráccal, már indulnék a poharammal, amikor felfedezem, hogy a magányos úszó is kiszállt. Hoppá levette a sapkáját, csak egy nőt ismerek akinek ilyen valószínűtlen haja van, szőke, többárnyalatnyi vörössel vegyítve.

(Anna szemszöge)

A lefekvés időpontjához képest korán ébredek, még csak fél tíz múlott, és emlékeim szerint majdnem öt volt amikor ágyba kerültem, Ash nyugodt légzéséből arra következtetek, hogy valószínűleg még alszik. Csendben kiosonok a fürdőbe, rendbe szedem magam, szükségem lenne egy kis relaxálásra, de az ablakon kinézve látom, hogy az időjárás nem alkalmas arra, hogy kimenjek a teraszra. A nappali viszont szintén nem a legjobb ötlet. Hirtelen beugrik, hogy ez egy szálloda, valószínűleg van medencéjük, akkor úszás. Visszamegyek a bőröndömhöz, előhúzok egy fürdőruhát és az úszósapkámat, rá egy laza nadrág és pulcsi. Így nem lógok ki nagyon a tömegből de mégis gyorsan ki tudok bújni belőle. Már csak egy gondom van, fogalmam nincs hol van a wellness részleg. A nappaliban a telefon mellett találok egy tájékoztatót, oké, akkor a tetőre kell mennem, szerencsémre ma tíztől látogatható. A zsebembe dugom a telefonom, az ajtókártyát és elindulok. A liftből kiszállva csodaszép kilátás fogad, üvegtető fedi az egészet, gondolom jó idő esetén elhúzzák. Csak két embert látok a medencében, tökéletes, utálom a tömeget. Lepakolok egy napozóágyra, kibújok a nadrágomból és a pulcsimból, felrakom a sapkám és a medencébe ugrom. A víz kellemes, bár otthol egy kicsit jobban felfűtöm, de egy-két kör múlva úgyis kimelegedek. A medence nem túl nagy, úgyhogy olyan harminc hossz elég lesz kezdésnek. A monoton mozgás megteszi a hatását, kezdek teljesen ellazulni belsőleg. Amikor a végére érek megtámaszkodom a medence szélén, meglepetten látom, hogy csak egyedül vagyok. A lépcsőhöz úszom és kiszállok, megcélozva az ágyamat, egy fürdőlepedőért.  Leveszem az úszósapkám, és igyekszem megtörülközni. Csak most veszem észre, hogy a mellettem lévő ágy is foglalt, mert egy póló és nadrág van rádobva. Felemelem a fejem, hogy körülnézzek, és meglátom.
A helyiségben található bár irányából Kellan tart felém, kezében két pohár, vizes úgyhogy ő lehetett az egyik aki a medencében volt.

- Jó reggelt, narancslét? – kérdi és felém nyújtja az egyik poharat.

- Köszi, - felelem és meghúzom a poharat, ez jólesett.

- Nem gondoltam volna, hogy pont veled fogok itt találkozni. – mondja és leül az ágyra, én magam köré tekerem a törülközőt és szintén így teszek.

- Miért? – kérdezek vissza egy újabb korty után.

- Egyrészt nem gondoltam, hogy ilyen korán előkerülsz, azt meg pláne nem, hogy mindjárt úszni jössz.

- Nem ismersz, mondtam már, hogy tartogatok meglepetéseket – felelem és rámosolygok. – Mondjuk reggel nem nagyon szoktam úszni, de elég vacak az időjárás és nem tudtam kimenni a teraszra tornázni.

- Gyakran csinálod? – kérdi.

- Szinte minden nap. Egyébként a korai kelés nem a kedvencem, de felébredtem és nem akartam Ash-t zavarni, a többiek meg még nem dugták elő az orrukat.

- Na arra ne is számíts, hogy mostanában előkerülnek. Lusta népség – imádom ahogy vigyorog.

Csendben ücsörgünk egy kicsit, nem tudom mit mondjak, az éjjeli eseményeket nem érdemes előhozni, most bosszantani se akarom. Ő szólal meg először.

- Anna, szeretnék elnézést kérni – mondja halkan, én kérdőn nézek rá - a múltkoriért, meg az előtte lévőért is, nem akartalak megbántani, komolyan. És nem gondolok rólad rosszat, csak néha előbb jár a szám, mint végig gondolnám a dolgokat.

- Ismerős érzés, én is így vagyok – felelem felidézve Luca szidását, és vigyorogni kezdek, szerencsére már ő is.

- Kris azt mondta, hogy rengeteg közös vonásunk van.

Hát igen ezt nekem is említette, én is megköszönöm, hogy előző éjjel hazahozott, és ezzel megzavartam a szórakozását. Nem mintha nagyon bánnám, hogy a kis cafka hoppon maradt a bárban. Hoppá, hülye vagy Anna, lehet, hogy ő nem bánta volna, ha összejön a dolog. Mentegetőzök, hogy előző éjjel nem pihentem sokat, nem akarom, hogy azt higgye, hogy mindig ennyit iszom és ettől volt. A szavai kicsit feldobnak, mert ha tudja, hogy mennyit ettem, akkor mégiscsak figyelt rám az étteremben, bár ügyesen titkolta az biztos..

- Nem, csak nem voltam éhes, most viszont az vagyok, - mondom és felállok - úgyhogy visszamegyek és rendelek valamit a szobába, hátha lassan a többiek is felébrednek.

- Oké, eszünk együtt, én is tudnék harapni valamit – néz rám célzatosan. Aha, feldobta a magas labdát, ezt muszáj leütnöm.

- És mégis mire gondoltál? – kérdem, és kacéran nézek rá.

- Hát valami friss, üde, zamatos, gömbölyű… - meredten nézi a melleimet, amik a tekintetének hála azonnal megmerevednek, a fenébe ez visszafelé sült el - …gyümölcsöt.

Idegesen kapom a szemem az arcára, látom, hogy megjelent a megszokott kis mosolya, nyelek egyet és felkapom a ruhámat.

- Oké, egy perc  – ezzel berohanok az egyik fülkébe. Gyorsan átöltözöm, még jó, hogy előre gondolkodtam és a nadrágom zsebébe dugtam egy bugyit. Melltartót nem hoztam, de a pulcsim elég laza, szóval nem gond. A nedves fürdőruhával a kezemben lépek ki, már vár az ajtó előtt.

- Menjünk hozzánk, a srácokat úgyse lehet felébreszteni – mondja. Együtt indulunk a liftbe és megcélozzuk a lakosztályukat. Odabenn semmi mozgás, a berendezés hasonló a miénkhez, de míg ott minden bézs és barna, itt inkább a kék dominál. Megkérdi mit kérek, mondom mindenből egy keveset, de teát mindenképpen. A megjegyzésemet egy huncut kis mosollyal viszonozza, majd sorolni kezdi a telefonba a rendelést. Én közben kifelé nézelődöm, az ablakból a Hyde-parkra látni. Az idő most se tűnik barátságosabbnak.

- Tíz perc múlva itt van. – szólal meg közvetlen mellettem, - szép nem?

- Hát, ahogy vesszük. Nem nagyon szeretem Londont.

- Akkor, hol érzed jól magad? – kérdezi - vagy inkább hol érzed otthon magad?

Na ez egy jó kérdés, leülök a kanapéra, mellém telepszik. Beszélek neki a budapesti lakásról, az csak az én otthonom ezért fontos, de ugyanígy ragaszkodom Keszthelyhez anyuék miatt, nagyanyóék kis falujához, Nonna házához, és lassan már Wyoming-hoz is. Csodálkozva kérdezősködik, ezért beavatom a kiterjedt és népes családi kapcsolataimba.

- Az a srác, akivel New Yorkban láttalak ő akkor a kicsodád? -kíváncsiskodik, kicsit zavartan.

- Gyakorlatilag nem vérrokonom, a nevelőapám testvérének a fia. Viszont három éves korom óta ismerem és egy rövid időt eltekintve mindig testvérekként kezeltük egymást.

- És abban a rövid időben, - naná, hogy elszólom magam és ő lecsap rá.

- Abban a pár hónapban a hormonjaink megbolondultak, de aztán szerencsére megjött az eszünk. Olyan mintha a bátyám lenne, Ő a legjobb barátom. – felelem. Látom, hogy kérdezne még valamit, de szerencsére az ajtón kopognak. A pincér betolja a zsúrkocsit, Kellan megtámogatja némi borravalóval, majd az asztalhoz invitál.

- Hölgyem, a reggelije…  – és még a széket is kihúzza.

- Igazán lekötelezett, Mr. Lutz. - Válaszolok hasonlóan szertartásosan és leülök. Leszedi az edényekről a tetőket, nekem meg nagyra tágul a szemem.

- Ezt ki fogja mind megenni - kérdezem, mert szerintem vagy nyolc ember is jóllakhatna abból amit hozatott.

- Na csak figyelj, nem adok öt percet és előbukkannak – int a szobák felé – és különben is én NAGYON ÉHES vagyok – hangsúlyozza ki.

(Kellan szemszöge)

Az nem lehet, kérek még egy pohár narancslét és felé indulok, ahogy megfordul, már tudom, hogy de igen ma szerencsés napom lesz. Anna éppen maga köré tekeri az egyik fürdőlepedőt, felém néz, a szemébe leginkább csodálkozást fedezek fel, őt is meglepte, hogy itt találkozunk. Köszönök és felé nyújtom a poharat, megköszöni és azonnal beleiszik,

- Nem gondoltam volna, hogy pont veled fogok itt találkozni – mondom mire kíváncsian néz rám.

Persze visszakérdez két korty között, mind a ketten leülünk egy-egy ágyra.

- Egyrészt nem gondoltam, hogy ilyen korán előkerülsz, - ami tényleg igaz, az éjjel majdnem állva elaludt, most viszont egyáltalán nem tűnik fáradtnak- azt meg pláne nem, hogy mindjárt úszni jössz.

Már megint olyan talányos arccal néz rám.

- Nem ismersz, mondtam már, hogy tartogatok meglepetéseket – hát ez az, szeretnék mindent tudni róla, jobban megismerni, egy apró kis információt mindjárt kapok is, kiderül, hogy igazából reggel tornázni szokott, csak az idő miatt nem lehetett, igaz amikor skype-on beszéltünk akkor is a teraszról jött és azt mondta, hogy tornászni volt. Elárulja, hogy nem szeret korán kelni, de most felébredt és Ashley-t nem akarta zavarni, mást nem talált ezért itt kötött ki. Biztosítom róla, hogy a többiek ugyan nem fognak előkerülni még egy darabig. Csendbe ülünk egy darabig, valamikor meg kell tennem, tisztázni a múltkori félreértést, és miért ne éppen most, eddig elég jól elvoltunk.

- Anna, szeretnék elnézést kérni – kezdek bele, és meg is teszem, biztosítom róla, hogy félreértett, én tényleg nem akartam megbántani, csak szokás szerint előbb járt a szám, mint kellett volna. Megint meglepetést okoz.

- Ismerős érzés, én is így vagyok – mondja és elmosolyogja magát, én is így teszek, egy részt mert tetszik, hogy beismeri, hogy nem tévedhetetlen, másrészt sugárzik róla a pajkosság és ettől teljesen más lesz az egész arca. Beszélgetünk még pár percig, megint meglep, mert megköszöni, hogy éjjel hazahoztam, jól gondoltam fáradt volt, mert előző éjjel keveset aludt, na ja a három óra nem túl sok, rákérdeznék, hogy miért mit csinált, de szerencsére még nem mondom ki a kérdést, mert lehet, hogy azt nem értékelné. A megjegyzésemre, hogy nem evett túl sokat a vacsorán elgondolkozva néz rám, lebuktam, pont most sikerült elszólnom magam, hogy figyeltem mit csinál.

-… Nem voltam éhes, most viszont az vagyok, - mondja és azonnal fel is áll - úgyhogy visszamegyek és rendelek valamit a szobába, hátha lassan a többiek is felébrednek.

Elnézem milyen kecsesen mozdul, a törülközőt letekeri maga körül és az ágyra dobja, miközben válaszolok neki, mondván, hogy én is tudnék harapni valamit, együnk együtt a tekintetem megakad egy ponton. A reakciója nyílt felhívás ahogy megkérdi, hogy mégis mire gondoltam, és legfőképpen ahogy rám néz. A szemeim még mindig ugyanoda fókuszálnak, úgy válaszolok:

- Hát valami friss, üde, zamatos, gömbölyű… gyümölcsöt – fejezem be a mondatot, de mindketten tudjuk, hogy az eszembe nem ez járt. A szemembe néz, mondja, hogy átöltözik és egy pillanat alatt eltűnik. Lassan fújom ki a levegőt, nem tudtam nem észrevenni, hogy a mondatom nem hagyta hidegen, ahogy megfordult, tisztán átrajzolódtak a mellbimbói a fürdőruhán, és a szeme is, igen kifejezetten vágyat láttam benne. Húú, remélem nem tévedek, gyorsan a ruhám után kapok, még jó, hogy a fürdőnadrágom már megszáradt, felöltözöm és várom, hogy visszaérjen.

- Menjünk hozzánk, a srácokat úgyse lehet felébreszteni – mondom neki, amikor rövid idő múlva visszajön. Csak bólint, hogy oké, és együtt liftezünk le az emeletünkhöz, kinyitom a szobánk ajtaját és magam elé engedem. Bent azonnal a telefonhoz megyek, amíg felveszik megkérdem mit kér reggelire. Kissé kétértelműen válaszol, flörtöl velem és ez tetszik.
Gyorsan rendelek egy bővített kontinentális reggelit, ham and eggs-et, friss gyümölcsöt, kávét és teát és persze mindezt hat személyre, mert ismerem már őket, ha kaja van a helyiségbe azonnal megjelennek mind. Anna az ablak előtt áll, és nézelődik. Mellé lépek, és tájékoztatom, hogy tíz perc múlva itt a reggeli. A parkot figyeli, kiderül, hogy nem igazán van oda Londonért, a kérdésemre, hogy akkor hol érzi otthol magát, elgondolkozva néz maga elé, a kanapéhoz lép, leül én meg mellé telepedem.
- Nem is tudom, az otthonom, ami csak az enyém, az Budapesten van, és nagyon szeretem, az első önálló lakásom, mindent én választottam ki, és a kilátás mindig lenyűgöz. Rengeteg zöld terület van körülötte, de mivel hegyoldalba van rálátni a városra is. De az otthon fogalma számomra szorosan összetartozik a családdal, szóval ha így nézem, akkor otthon vagyok Keszthelyen, mert ott élnek édesanyámék, viszont mindig rengeteg időt töltöttem a nagyszüleimnél, szóval náluk is otthon vagyok.
- A nagyszüleid hol élnek? – kérdezek vissza.
- Hát attól függ melyik, - feleli mosolyogva- az anyai nagyszüleim Keszthelytől 6 kilométerre egy kis faluban, az apai nagyszüleimnek Wyoming-ban van egy farmjuk, és ott van még Nonna, ő a fogadott nagyanyám, a nevelőapám édesanyja, ő Olaszországban él, de mivel 3 éves korom óta ismerem és mindig is úgy bánt velem, mint a többi unokájával, nála ugyanúgy otthol vagyok – az arcáról szeretet sugárzik, ahogy a családjáról beszél - elég népes família a miénk.
Na ja, a nagycsalád előnyeit és hátrányait én is ismerem, nemhiába van hét testvérem. Van viszont valami, amit most azt hiszem minden további nélkül megkérdezhetek.
- Az a srác, akivel New Yorkban láttalak – nézek rá kicsit tartva a reakciójától - ő akkor kicsodád?
A válasza megnyugtat, mert azt mondja, hogy bár nem vér szerinti rokona, de kislánykora óta együtt nőttek fel, viszont a mondat vége ami azt hiszem önkéntelenül jött a szájára, na az kicsit mellbevág:
-… egy rövid időt eltekintve mindig testvérekként kezeltük egymást. – nem lenne ezzel semmi gond, ha közben a szája nem húzódna egy ábrándos mosolyra. Azonnal visszakérdezek:
- És abban a rövid időben?
- Abban a pár hónapban a hormonjaink megbolondultak, - feleli, majd a szemembe nézve azt mondja - de aztán szerencsére megjött az eszünk. Olyan mintha a bátyám lenne, Ő a legjobb barátom.
Kérdezősködnék még, hogy akkor miért is volt egy szál törülközőben a szobájában, de az ajtón kopognak, lehet hogy jobb is így, mert amennyire eddig tapasztaltam a féltékenységre utaló jelektől frászt kap. És én most határozottan így érzek azzal a sráccal kapcsolatban. A pincér betolja a kocsit az asztal mellé, a kezébe nyomok egy kis borravalót, és becsukom mögötte az ajtót.
- Hölgyem, a reggelije – húzom ki neki a széket, megvárom amíg leül, úgy válaszol, mint egy múlt századi úrinő, elkezdem leszedni a tetőket a tányérakról, mire hatalmasra nyitja a szemét, és csodálkozik, hogy ki fogja ezt mind megenni, hát nem ismer, az étvágyammal sose volt gond, pláne nem ennyi testmozgás után. Arról nem is beszélve, hogy tudom, hogy a srácok perceken belül elő fognak kerülni.




(Rob szemszöge)

Reggel kipihenten és boldogan ébredek, amiben nagy szerepe van annak, hogy amint kinyitom a szemem az első, amit meglátok, az Kris mosolygós arca. Még ő is csak most ébredezik, de olyan elégedett arccal néz rám, hogy azt nem hagyhatom szó nélkül.

- Jó reggelt, Ms Steward. Kellemes éjszakája volt?

- De még mennyire, Mr Pattinson, csak valaki folyton le akarta húzni rólam a takarót, nem tudja ki lehetett? Még most is hideg a lábam, – mondja panaszosan.

Ezen muszáj azonnal segítenem, villámgyorsan a takaró alá bújok, és a kezembe fogom a lábfejeit, egyáltalán nem hidegek, szóval csak átvert, na jó, ez visszavágót kíván. Miközben a takaró alól biztosítom róla, hogy szívesen felmelegítem, kezeim egyre feljebb csúsznak, és nekiállok csiklandozni. Hangos kacagás a válasz, és próbál kibújni, de nem hagyom. Egy-két perc múlva kegyelmezek csak meg neki, de akkor is csak azért, mert meghallom, hogy korog a gyomra, erről eszembe jut, hogy én is tudnék enni valamit.

- Reggeli? – nézek, rá kérdőn, mire bólint. Kiugrunk az ágyból, magunkra kapunk egy-egy farmert és pólót, amikor meglátom, hogy a megszokott módon az egyik csípőjén megcsomózza, hirtelen másra támad étvágyam. Éppen elkapnám, de rájött a szándékomra, dob egy puszit és kimenekül a nappaliba. Én gyorsan követem, meglepődve tapasztaljuk, hogy a lányok ajtaja is nyitva van, tehát akkor ehetünk együtt. Kris már indul is a szobájuk felé, és hallom, hogy beköszön, de csak egy választ hallok, alighanem Ashley-ét. Én is odasétálok, kiderül, hogy tényleg csak ő van a szobában, nemrég ébredt, szintén felöltözve néz ránk, de nem tudja hol lehet Anna, mert amikor felébredt már nem volt meg. Kíváncsian nézünk össze, a bőröndje és a táskái változatlanul a tegnapi helyükön, akkor messze nem lehet, a telefonja viszont mindig nála van, úgyhogy előkapom az enyémet és tárcsázok. Amikor már harmadszor hívom, de még mindig foglalt, már kezdek aggódni. Nem mintha attól félnék, hogy eltéved vagy ilyesmi, mert nem sok hozzá hasonlót ismerek, aki minden helyzetben feltalálja magát, de akkor is.

- Foglalt a száma, körülnézek, hátha valamelyik szomszédban van.