33. Egy békés reggeli...

(Anna szemszöge)

Van itt minden, friss péksütemény, felvágott, vaj, sajt, dzsem, méz, pirítós, ham and eggs, zöldségek, gyümölcsök és persze tea és kávé. Eleve hat személyre van teríték, megnyugszom, hogy tényleg nem csak kettőnknek kérte az egészet. Szedek, ő is magának és szép csendben enni kezdünk.

- Ez isteni, megkóstolod, - és már adja is a számba a falatot. Úgy eszünk, mintha napok óta nem tettük volna, hol ő nyom egy kóstolót a számba, hol én kínálom meg az enyémből. Ahogy megjósolta, nem telik bele öt perc és a szomszédból mocorgás hallatszik.

- Én megmondtam - mondja, én is elnevetem magam amikor Taylor kidugja a fejét az ajtón. Rám mosolyog, int Kellan-nek és leül mellé.

- Mit eszünk? – kérdezi, és már szed is magának. Egy percen belül Jay is kinéz a másik  szobából, nem semmi így borzasan, jót vigyorgok rajta.

- Aha, asszony a háznál, mindjárt van kaja – azzal leül az egyetlen szabad helyre mellém, és felkapja a frissen megkent kenyeremet.

- Hé, adod vissza… - méltatlankodok, de gyorsan beleharap.

- Ez már az enyém – mondja két falat között - de kevés lesz, szóval ha csinálnál még egyet… - néz rám kiskutya szemekkel. Felsóhajtok és megkenek neki egy szeletet.

- Én rendeltem a kaját, nekem miért nem csináltál, miért csak Jay-nek – játsza a sértődöttet Kellan. Oké ő is kapott egyet, de erre meg Taylor kezd morgolódni.

- Persze, a legkisebb mindig a háttérbe van szorítva, mindenből kimarad.

- Na jó, az egyensúly kedvéért, de aztán egy hangot se halljak – nyújtok neki egy pirítóst.- A következő az lesz, hogy főzzek nektek vacsorát, meg mossam ki a ruhátokat.

- Oké, összeszedem… - mondják szinte azonnal, egyszerre, és indulnának is a szobájukba.

- Na elég legyen, visszaülni, és egyetek, addig is csendbe vagytok.

 Három imádnivaló nagy gyerek, öntök magamnak egy újabb csésze teát, persze mind a hárman kérnek. Mikor kiszolgálom őket és éppen leülnék megszólal a zsebemben a telefonom. Hugi az.

(Kellan szemszöge)

Mind a ketten jó étvággyal állunk neki falatozni, én ham and eggs-et szedek, ő valami kifliszerűséget ken meg, Isteni, önkéntelenül kínálom meg egy falattal, amit meglepetésemre elfogad, sőt a következő pillanatban ő is felém nyújt egy kóstolásnyit a sajátjából. Olyan természetességgel etetjük egymást, mintha évek óta ezt csinálnánk, a nyugodt pillanatainknak viszont ha jól hallom hamarosan vége, mert a szobák felől mozgolódást hallok.

- Én megmondtam – mire ő is arra figyel, hamarosan meg is érkezik Taylor, majd rövidesen a barátom is követi a másik szobából. Nem értem, hogyan csinálják, de mindig kiszagolják ha kaja van a közelben. Vidám évődés kezdődik, először Jay veszi ki Anna kezéből a kenyeret, majd kér egy újabbat, mire én felszólalok, hogy hát mégiscsak én voltam akinek ez az egész köszönhető, úgyhogy nekem is ken egy pirítóst. Erre meg Tay kezd méltatlankodni, úgyhogy ő se marad ki. Vidáman falatozunk, tetszik, hogy nem csak csipeget, szemlátomást mindent megkóstol, de szerintem így is elég keveset eszik. A tea viszont valószínűleg a kedvencei közé tartozhat, mert több csészével is elfogyaszt, olyan átszellemült arccal fogja a csészéjét, miközben aprókat kortyol belőle.

A reggelit a telefonjának a csörgése zavarja meg, amint meglátja a kijelzőt az egész arca mosolyra húzódik, és a szeméből határtalan szeretet tükröződik. Nem tudom kivel beszélhet, és mivel nem angolul teszi, hanem ha jól sejtem olaszul, és talán magyarul, nem értem mit mond. Az biztos, hogy az illető nő, mert a Georgina név elhangzik, és amikor a nevünket említi válaszul felhangzik egy sikítás. Azonnal eltartja a fülétől a mobilját a grimasza elég mókás, mind a hárman elnevetjük magunkat. Nem értékeli, mert kinyújtja ránk a nyelvét és elfordul. Hát ezt kár volt, hirtelen már egyáltalán nem vagyok éhes, de valami másra, konkrétan rá lenne étvágyam. Miután befejezte visszaül közénk, Jay rögtön rá is kérdez, hogy kivel beszélt. Kiderül hogy van egy húga, és rögtön azt is kijelenti, hogy senki se mehet a közelébe, mert bajok lesznek.

Tovább folytatjuk a reggelizést, de hamarosan megérkezik Rob, Annát keresi, mert nem tudta hova tűnt, ő is leül hozzánk reggelizni, sőt Kris-t és Ashley-t is magával hívta. Oké, ez csak egy dolgot jelenthet, hamarosan a többiek is meg fognak jelenni, úgyhogy rendelek még egy hat személyes adagot mindenből. Nem kell sokáig várnom, mert pár percen belül mindenki megérkezik, és persze éhesek, én részemről jól laktam, úgyhogy átülök a kanapéra, Taylor és Jay is átül mellém a két fotelba. Anna is felkel, de aztán meggondolja magát, megken egy pirítóst és Tom-nak adja, valamit mond neki amit nem hallok. A srác elfogadja, és válaszol. Élénken figyelek, ebből mi fog kisülni, Rob is vet feléjük egy ideges pillantást, és rákérdez a dologra. Anna válasza kikészít, a gondolat, hogy bármit akar Tom-tól, na ezt nehezen viselem, szerencsére hamar kiderül, hogy csak szórakozik velünk, de én eléggé lelombozódtam. Az este és ma reggel főleg úgy éreztem valami alakulhat közöttünk, erre most megint teljesen elbizonytalanít.

(Anna szemszöge)

- Ciao, piccola. Come va?

Persze ő is pont erre kíváncsi, hogy mi történt az éjjel, milyen volt a buli, hol jártunk, ki volt ott, mit csinálok most. Nagy vonalakban elmesélek neki mindent, gondosan kihagyva a kicsit túlzásba vitt italozásomat, az ágyba kerülésem részleteit meg pláne. Amikor elmesélem neki, hogy most így közel délhez még csak a reggelinél tartunk, és megosztom vele, hogy kikkel ülök éppen egy asztalnál, belesikít a fülembe, aminek több következménye is van. Én rémülten kapom el a fülemtől a telefont, a fiúk meg harsány nevetésbe kezdenek az arckifejezésemet látva. Kidugom nekik a nyelvem, amire újabb nevetés a válasz.

- Georgina Salti, még egy ilyen és nem veszem fel többet a telefont. Meg fogok süketülni. – beszélünk még pár percig, de anya kiabál neki, hogy mondja meg nekem, hogy ők is puszilnak és szálljon le a telefonról, mert indulni kéne. Így lassan elbúcsúzunk, persze csak miután megígértem, hogy LA-ből felhívom, és semmiképpen nem felejtem el a kívánságlistáját.

- Kivel beszéltél – kérdez rá Jay ahogy leraktam a telefont.

- A húgommal - felelem, mire azonnal felcsillan a szeme.

- Van egy húgod? Nagyszerű, mikor ismerhetem meg?

- Majd ha fagy, nem képzeled, hogy az egyszem hugicám közelébe engedlek? - felelem neki felháborodottan, mire sértődött arcot vág.

- Miért? Jóképű is vagyok, kedves is vagyok, tehetséges is vagyok, nem is beszélve az egyéb képességeimről. Mi itt a gond?

Olyan komoly képet vág, hogy nem tudok nem nevetni rajta, a többiek is az égre emelik a tekintetüket.

- Na ja de a legfőbb erényed tuti a szerénység – mondom. A srácok persze mindent tudni akarnak Gináról, nagy vonalakba vázolom, hogy nem hasonlítunk egymásra külsőleg sőt, de a temperamentumunk annál inkább. Még tanul, és imádom. Ja, és bárki emberfia aki bántani meri annak velem gyűlik meg a baja. Az ajtón kopognak, Kellan kikiabál, hogy nyitva van, Rob dugja be a fejét.

- Srácok, nem láttátok Annát, nem találom sehol a telefonja meg foglalt.

- Itt vagyok – nézek ki a takarásból - most beszéltem Ginával azért volt foglalt. 

Visszahúzza a fejét, beszél valakihez. Pár pillanat múlva háta mögött Kristen-nel és Ash-sel bejön.

- Lányok, reggeli – mondja és érdeklődve szemléli a felhozatalt. Kellan felsóhajt a telefonhoz megy, és rendel még egy ilyen adagot, ami jó ötletnek bizonyul, mert pár perc múlva bekopog Nikki, Paris, Lizzy és Andy, majd rögtön utánuk Marcus, Mia, Bobby és Tom is. Mire tíz perc múlva a pincér megjön, az első adagból már az utolsó morzsa is elfogyott.

Két falat között Rob megkérdezi, hogy hogyan kerültem én ebbe a szobába. Elmondom neki, hogy a medencénél összefutottunk Kellan-nal, és úgy. Összenéznek Kristen-nel de nem szól semmit. Mindenki vígan falatozik, mi akik előbb kezdtük átadjuk a helyünket. Feltűnik, hogy Tom még nem szólt ma semmit, és szinte rám se néz. Kris füléhez hajolok, és súgva megkérdem, hogy ez most haragszik rám, ő visszasúgja, hogy nem, de Rob kiosztotta, hogy szálljon le rólam. Na jó nem akarok veszekedést két régi barát között, most már tudja mihez tartsa magát, ideje kicsit békülni. Látom, hogy mit eszik, így fogok egy szelet pirítóst, megkenem dzsemmel és odaviszem neki.

- Béke ajándék, ha nem kóstolgatsz én se – mondom a füléhez hajolva. A többiek kicsit meglepődnek, főleg mert nem tudják mit mondtam neki.

- Oké – feleli beleharap, és úgy válaszol - én benne vagyok

- Miben vagy benne? – kérdi Rob, gondolom tart egy újabb összecsapástól. Én válaszolok gyorsabban:

- Csak azt mondtam neki, hogy az éjjel rájöttem, hogy mégse olyan rossz ötlet, hogy felmelegítsen, úgyhogy reggeli után tesztelném azt a forró vérmérsékletét.

Döbbent csend, csak Tom néz rám cinkosan:

- Láthatjátok, már a reggelit is a kezembe adja, hogy gyorsabban végezzek, annyira vágyik rám.

A többiek nem veszik a lapot, még mindig felváltva néznek kettőnkre. Na jó nem bírom tovább, felkacagok és feltartott hüvelykujjal mutatom neki, hogy ez bejött. Végre leesik nekik, hogy nagy valószínűséggel hülyéskedünk, és nevetni kezdenek. Mindenki vidám képet vág, két kivétellel. Rob azonnal morogni kezd, amire persze megvan a válaszom, sőt felcsigázom az érdeklődését, hogy bizony fog ő még meglepődni,  cinkosan Kris-re nézek, ő visszamosolyog, kétsége se lehet senkinek, hogy valamire készülünk. Rob idegesen kapkodja a fejét, kérdőn néz rá, de a barátnőjét se kell félteni, csak ártatlan képet vág, mint aki nem tud semmiről. Én letelepedek a kanapéra Kellan mellé, most látom csak, hogy valami baja van. Eléggé elborult a tekintete, de nem igazán értem miért.

- Mi van, elrontottad a gyomrod, mert pont úgy nézel ki – kérdezem tőle, mire sértődött képpel válaszol:

- Nem csak azt hittem, hogy én eléggé felmelegítettelek tegnap, és nincs szükséged azonnal másra.

Ha a régi Anna lennék, leordítanám a fejét, hogy mit képzel, de most hallgatva Luca-ra elszámolok tízig, és csak akkor válaszolok neki.

- Azt hittem ezen már túljutottunk, nem bírom, ha irányítani akarnak, tehát ha jóba akarsz lenni velem, ne próbálkozz. Egyébként az a tegnapi akciód elég sikeres volt, az a hőhullám ami akkor elkapott még kitart egy-két hétig, szóval egyenlőre nincs szükségem újabbra, köszönöm. – Ezzel bosszúsan elfordítom a fejem. Rövid ideig semmi se történik, majd a fülemnél érzem a leheletét:

- Bármikor szívesen állok a rendelkezésedre – a harmadik szót külön nyomatékosan kihangsúlyozza, amire megint melegség önt el. Rögtön felé fordulok, a tekintete tükrözi, hogy biztosan nem értettem félre a szavai értelmét.  

(Rob szemszöge)

Az ajtót nyitva hagyom, először a srácok szobájába kopogok be, mert onnan hangokat hallok, tehát tuti, hogy már ébren vannak. Valaki kiszól, mire bedugom a fejem. Az asztal körül ülnek és javában reggeliznek, mellettük egy kocsin még elég sok kaja van. Érdeklődök Anna iránt, aki Kellan háta mögül dugja ki a fejét, az arca teljesen kivirult. Ahogy elnézem, a haverom is jókedvű, és a többiek is vigyorognak, oké, akkor nyugodt napnak nézünk elébe. Visszalépek a folyosóra, Kris a mi ajtónkban áll, intek neki:

- Itt van, éppen esznek, gyertek át ti is – látom, hogy visszaszól Ash-nek és egy pillanat múlva mind a ketten csatlakoznak hozzám. A vidám kis társaság folytatta a kajálást, bár szemlátomást már nemigen kell nekik. Hát én viszont éhes vagyok, és ugye pazarolni nem szabad, úgyhogy szólok a lányoknak, hogy reggeli és letelepedünk melléjük. Kellan tudja, hogy ez mivel jár, automatikusan megy a telefonhoz és rendel még egy adagot, ami jó ötlet, mert pillanatokon belül megérkezik a banda többi tagja is, gondolom, hallották, amikor a folyosón szóltam a csajoknak. Van egy dolog ami viszont élénken foglalkoztat.

- Anna, te hogy kerültél ebbe a szobába? – kérdezem.

Mondja, hogy úszni volt, és a medencénél találkoztak Kellan-nal, és ő hívta meg reggelizni. Cinkosan Kris-re majd a többiekre nézek, alakul, ezek ketten annyira egyformák, akaratlanul is mindig egymásba botlanak. A reggeli elég nyugisan telik, az egyetlen amin fennakadok, az az, amikor Anna egy szelet pirítóssal Tom-hoz megy súg valamit a fülébe, és nekiadja a kenyeret. Meglepődve látom, hogy a haverom elveszi tőle, beleharap és úgy válaszol.

- Oké, én benne vagyok.

Vége a nyugis napnak, ha megint megkezdik a csatározást, pedig direkt szóltam az este Tom-nak, hogy hanyagolja a beszólásokat. Tudnom kell mi van megint.

- Miben vagy benne? – kérdezem. Anna válaszol először, és azon amit mond mindannyian meglepődünk. Tom is hozzáfűz még valamit megerősítésképpen, még meg se tudtam emészteni az első mondatot, de a másodiktól már a falat is megakad a torkomon. Nem vagyok vele egyedül, mert síri csend lett, mindenki kapkodja a fejét, hogy mi van? Az képtelenség, hogy Anna összejöjjön Tom-mal, na nem!

Na ja, a hangos nevetés észre térít, ez a nő folyton átvág bennünket, és utána még ki is nevet, összenéznek a haverommal. Ez egyrészt jó, mert szeretem ha béke van, és ők ketten együtt, na az kizárt. De akkor is, szépen sorba mindenkit maga mellé állít. Nem bírom ki morgolódás nélkül:

 - Először Kristen-t fordítja ellenem, aztán a családom, most meg Tom is a tenyeréből eszik, ki lesz a következő… - a válasz nem késik sokat.

- Ha már a tenyérből etetésnél tartunk, az előbb a srácok is onnan ettek. Van ellene talán valami kifogásod? Egyébként Robert Pattinson, - kezd bele a terrorizálásomba - te hamarosan nagyon, nagyon meg fogsz lepődni. Úgyhogy jól gondold meg mit mondasz, mert lehet, hogy pont rontasz a helyzeteden.

Oh, te jó ég, már megint én leszek a célpont, és milyen cinkosan néznek egymásra Kristen-nel, valamibe sántikálnak, és ha ezek ketten összefognak… Kérdőn nézek a kedvesemre, de olyan kislányos arcot vág hirtelen, ez egyre gyanúsabb. Na jó, folytatom a reggelizést, mert minden erőmre és kitartásomra szükségem lesz azt hiszem, a többiek is kivigyorogták magukat, mindenki azzal van elfoglalva, hogy megtömje a hasát.

Szómagyarázat:

* Ciao, piccola. Come va? – Szia kicsikém, mi újság?