31. Egy eltévedt párna...

(Rob szemszöge)

Miután Anna és Kellan távozott a taxival visszamegyek a bárba, Kris éppen táncol, ez a szám nem nekem való, inkább leülök. Lassan a srácok is visszaszállingóznak hozzám, tovább iszogatunk és kidumáljuk az élet nagy dolgait. A lányok is fáradnak már, vissza-visszatérnek, egy idő után mindenki ott van egymás hegyén-hátán. Az első akinek feltűnik a hiányos létszám az Tom, ő kérdezi meg hangosan.

- Anna hova tűnt?

Válaszolok neki, hogy visszament a hotelbe, persze Jay rögtön kiszúrja, hogy még valaki nincs itt.

- És Kellan, elkísérte? - kérdezi és vigyorog.

- Aha, meg akartam kérdezni, hogy valaki esetleg - nézek rá cinkosan - de ragaszkodott hozzá, hogy majd ő.

- Na azt nem csodálom, - szól közbe Ashley is - LA óta folyton róla beszél. Az öltönyről hallottatok, padlót fogott rendesen.

- Ja, meg előtte Torontó és New York… - szól közbe megint Jay.

- Ne is beszéljünk arról, hogy amióta megint összevesztek skype-on, kétnaponta hívogat.

Na erre mindenki felkapja a fejét és persze feletébb kíváncsiak. Egymás szavába vágva mondunk el mindent, és lassan valamennyiüknek leesik, hogy ezek ketten bizony… Megint Jay az aki felveti.

- Van rá 200 dollárom, hogy 24 órán belül ágyba bújnak, mondjuk most van negyed négy, akkor féltől számított egy napon belül, valaki állja?

- Én igen – szól közbe Nikki, - Anna nem adja meg magát olyan könnyen.

A végén mindenki beszáll, és érdekesen alakul, mert a lányok Annára, mi srácok Kellan-re és az ő meggyőző erejére teszünk.  Elvagyunk még egy órát, de már valamennyien fáradunk és pia is fogyott rendesen, úgyhogy felkerekedünk és visszamegyünk a hotelbe, mindenki a saját ajtajánál áll, és éppen elbúcsúznánk, de Ashley feljajdulása megállítja, és a szobánkhoz vonzza őket. Ahogy kinyitotta az ajtót fejbe találta egy párna, amit gondolom nem neki szántak. „Na már megint mi a fene folyik?" Bentről mentegetőzést hallok, mind megrohamozzuk a szobát.

(Anna szemszöge)

- Aú, ezt miért kaptam – jajdul fel Ashley, ő akart éppen bejönni és fogja a fejét.

- Jaj, bocsi, ne haragudj, nem neked szántam, - és amennyire a körém tekert takaró engedi hozzá sietek, Kellan is felé fordul. Mind a ketten bűntudatosan nézünk rá, ő továbbra is a homlokát simogatja.

- Jól van, na, nincs gond csak váratlanul ért – feleli majd érdeklődve néz ránk.

- Hát ti? Mit csináltok? – kérdezi, majd rögtön beljebb is lép, nyomában a társaság nagy részével. Jay persze rögtön poénkodik.

- Nem az itt a kérdés mit csinálnak, hanem, hogy mit csináltak? - pimaszul vigyorog, lenne csak közelebb, most fejbekólintanám, de nem meremem megkockáztatni, hogy lépjek egyet, mert az előbb is majdnem hasra vágódtam. Erre mit lehet mondani, itt állok egy szál takaróban, Kellan ugyan fel van öltözve, de az ingje derékig kigombolva, cipővel a kezében, nem kétséges, hogy félreértik. Még mielőtt válaszolhatnánk betódul Rob, Kristen, Taylor, Nikki, Paris, és persze Tom is. A többiek gondolom már elmentek a saját szobájukba.

-   Ahogy elnézem papás-mamást játszottak – szólal meg ez utóbbi, mondjuk tőle nem is vártam mást. - Lehet még csatlakozni, vagy Kellan ha te már kidöglöttél akkor én szívesen beszállok helyetted.

Mind a kettőnknek kellemetlen egy kicsit a helyzet, főleg mert mindenki kajánul vigyorog. Szerencsére van olyan lovagias, hogy nem poénkodik, hanem az igazat mondja, persze megtoldva egy vigyorral.

- Oké, baby, nekem forr a vérem, én is tudok segíteni neked – mondja a poéngyáros, majd levágja magát az egyik fotelba. 

Na most szállt el a rám erőltetett türelem, ez a beképzelt tuskó megkeserítette az egész estémet, barát vagy nem barát, nem érdekel. Unom a célozgatásait, már észrevehette volna, hogy nem vagyok vevő rá. Gyorsan körbejáratom a szememet, a fotel melletti kisasztalon felfedezek egy pezsgősvödröt, benne egy üveggel. Kis szerencsével van benne egy kis víz, ha nagy szerencsém van, akkor nem víz, hanem jégkocka.

Nagy mosolyra húzom a számat, a takarót megigazítom a mellemnél, kicsit megemelem az alját, közben tartom vele a szemkontaktust, (most vagy ennyire hülye, vagy az ital ártott meg neki, vagy ugye még  nem ismer) felölt egy magabiztos mosolyt. „Jól van haver, szóval azt hiszed nyeregben vagy." A fotel mellé sétálok és leülök a karfájára, a takarót az oldalamhoz szorítom, mert mindkét kezemre szükségem lesz, és azért nem akarok ingyen látványosságot nyújtani a közönségnek. A többiek figyelik minden mozdulatomat, a nagytöbbség szerintem sejti, hogy készülök valamire. A füléhez hajolok, így a hajammal eltakarom a szeme elől, hogy az egyik kezemmel már kivettem a pezsgősüveget a tartóból és csak a vödröt fogom. A másik kezemet a mellkasára teszem, és a fülébe suttogok.

- Ha jól bele gondolok, én ismerek biztos módszereket arra, hogy lehűtsem a forró véred, szeretnéd ha megmutatnám a leghatásosabbat? – kérdem és közben a másik kezemmel elérem a nadrágjának a derékrészét, végig simítok rajta, majd egy ujjamat beleakasztom és egy kicsit kihúzom. Ő teljesen megnyugodva figyeli a ténykedésem, ez nem lehet ekkora seggfej, azt hiszi ennyi ember előtt csinálnék ilyesmit ha nem lenne hátsó szándékom?

A vödör tartalmát egy laza mozdulattal a nadrágjába ürítem, és mint aki jól végezte dolgát felállok. Megfogom a takarómat, és ránézek. Mozdulni se tud a hideg okozta sokktól.

- Ez a módszer eddig még mindig bevált. – a többiekre nézek - most pedig bocs, de én megyek vissza aludni. Kellan, neked még tartozom eggyel, tudod nem felejtek.

- Oké, de akkor had vessek rá még egy pillantást – vigyorog - legalább legyen oka a bűnhődésemnek.

- Ne is álmodozz róla - felelem azonnal.

- Miről van szó? – kérdi Jay, én abban a pillanatban ránézek.

- Ne merészeld… - de elkéstem.

- Van egy köldök piercingje, meg egy tetoválása, itt… - mutat pontosan arra a helyre ahol látta - csak nem volt annyi időm, hogy megfigyelhessem mit ábrázol.

Mindenki meredten néz rám, most mi van, miért olyan nagy szó ez. De azért nem hagyom annyiban, ránézek a kezemen is mutatom, és ki is mondom.

- Most már kettő – ezzel fogom magam és amennyire csak tudom igyekszem méltósággal bevonulni a szobámba. A bőröndömhöz megyek keresek egy rövidnadrágot és egy pólót aludni, majd bebújok az ágyamba. Kintről eljut a tudatomig Tom morgolódása, amire valamelyik lány válaszol, hogy ha kevésbé lett volna bunkó, nem jár így. Pár percig még beszélgetnek, aztán lassan minden elcsendesül, Ash bejön a szobába, majd bevonul a fürdőbe. Nem sokára hallom, hogy bebújik az ágyába és egy idő után egyenletes lélegzik, valószínűleg elaludt. Én nem vagyok álmos, végiggondolom az egész estémet. Tanulság, hogy soha többé nem ihatok ennyit, mert ez bizony beláthatatlan következményekkel járhat. Van persze a dolognak jó oldala, most talán túljutunk Kellan-nal a kínos NemNézekRádNemSzólokHozzád dolgon. Tom remélhetőleg tanult a leckéből, de azért holnap megpróbálok váltani vele pár értelmes szót, mégiscsak Rob barátja, nem akarok balhét. Ha nem megy, akkor meg legalább megpróbáltam és ennyi. Megint kezd erőt venni rajtam a fáradtság, ezért inkább úgy döntök, jobb lesz végre aludni egyet. Bár szó mi szó így egyedül nem olyan kényelmes az ágy se.

(Kellan szemszöge)

Szegény Ash-t éppen telibe kapta a nekem szánt párna, tapogatja a homlokát, remélem nem fáj neki nagyon, ha tudtam volna, hogy éppen bejönni készül, nem húzom el a fejem, vagy legalább a kezem felemelem. Mind a ketten felé fordulunk, de megnyugtat bennünket, hogy nincs baja, viszont a következő pillanatban, már fel is teszi a kérdést, hogy mit csinálunk. Na erre most mit válaszoljak, mondjuk nincs is rá időm, mert Jay poénosra veszi a figurát, és tesz egy kétértelmű megjegyzést. A helyzetünk félreérthető, de magyarázkodni azért nem fogok. Tom persze a maga hülye modorával beszól, ami Annát elég kellemetlenül érinti, úgyhogy próbálkozom egy érthető magyarázattal.

-   Csak fázott, és megmelegítettem, - bár ahogy kimondom eszembe jut, hogy mennyire élveztem minden pillanatát annak, hogy melegíthettem, úgyhogy vigyorogni kezdek. A következő pillanatban viszont Tom megint nem bír magával, úgy látom megásta a saját sírját, mert  Anna megint a megleckőztetős arcát ölti fel, ami neki ugyan semmit se jelent, de én ezt már láthattam párszor, szóval tudom mi következik. Nem is kell csalódnom, így kívülállóként jó móka végignézni, ahogy az ujja köré csavarja, nem tudom mire készül, de a pillantása elég csábos, mondjuk azt csak remélni tudom, hogy figyel a takaróra, mert valahogy nem szeretném, ha rajtam kívül más is ruhátlanul láthatná. Amint felfedezem, hogy az egyik kezével a pezsgősvödörért nyúl, már tudom mire készül. „Hát Tom pajtás, ez le fog hűteni téged egy időre, az tuti."

Szokás szerint, mint aki jól végezte dolgát tovább is állna, és a kis hamis még megfenyeget, hogy a párna helyett még kapok.

Azonnal reagálok a mondatára, Jay, a mindig kíváncsi persze azonnal kiszúrja, hogy valamit titkolunk, és azonnal rá is kérdez. Ösztönösen jön, lehet, hogy csak felvágni akarok, hogy irigykedjenek rám, lehet, hogy csak őt bosszantani kicsit, de rávágom:

- Van egy köldök piercingje, meg egy tetoválása, itt, csak nem volt annyi időm, hogy megfigyelhessem mit ábrázol. – szinte azonnal mondja ő is, hogy meg ne próbáljam, de már késő. Kimondtam, mire mindenki döbbenten néz, oké a piercinget már Kris és Rob is láthatta, de a tetoválásról nem tudtak az biztos. Ahogy én, úgy ők se gondolták volna, bár az is lehet, hogy csak azon lepődtek meg, hogy hogyan láthattam. Kihasználva a meglepetés erejét, Anna már el is tűnik a szobájában, mondott még valamit, de nem értettem viszont a kezével kettőt mutatott, szóval ez valószínűleg nekem szólt. Én is az ajtó felé indulok, nem törődöm Tom panaszkodásával a jégkockák miatt, megérdemelte. Jack és Taylor is jön utánam, mindenki megy a saját szobájába. Pár perc alatt végzek a fürdőbe, és bebújok a takaróm alá. Hát ez most határozottan nem olyan jó érzés, mint amikor nemrégen ketten tettük ezt. Elgondolkozom, oké, egész este nem vett rólam tudomást, mondjuk én se nagyon mertem közeledni hozzá. Viszont az elmúlt félórába nem volt dühös, nem haragudott meg rám, sőt azt is mondhatnám, hogy néha mintha kifejezetten kacérkodott volna velem, ez azért csak jelent valamit. Oké, nem bízom el magam, de legalább egy esélyt adjon, hogy bebizonyíthassam milyen vagyok valójában.

Jay is bejön és lefekszik az ágyába, várakozásteljesen néz rám.

- Na, mi volt? – kérdezi. Most erre mit mondjak, elég sok mindent megszoktunk beszélni, de az most kényes helyzet, ha csak egy információt is kikotyogok, és visszajut Anna fülébe akkor a békéből újra háború lesz. Jobb nem kísérteni a sorsot.

- Semmi, egyenlőre béke van, úgy tűnik – felelem, és lekapcsolom a lámpát. Hallom, ahogy morog az orra alatt, de nem reagálok rá. Majd ha lesz mit mondanom, megteszem.

(Rob szemszöge)

A szobába lépve érdekes látvány fogad bennünket, Anna szemlátomást egy takarót visel maga köré tekerve, és nem hiszem, hogy sok minden lenne alatta. Kellan ádázul vigyorog, az ingje derékig kigombolva, a zakója és a cipője a kezében, mind a ketten úgy néznek ki, mint akik éppen most szálltak ki az ágyból. Tom hozza a formáját és beszól nekik, ami ahogy elnézem egyiknek se nagyon tetszik. Tesz egy megjegyzést, na ezt nagyon nem kellett volna, látom Anna szemén, hogy valamire készül, és ez az arckifejezés nem sok jót szokott jelenteni, vacillálok, hogy közbelépjek-e, de őszintén szólva nem merek, mert abból nekem semmi jó nem sülne ki. Tom meg megérdemli amit kap. Körbenézek, látom, hogy mi akik már láttuk őt akció közben, tudjuk, hogy történni fog valami. Nem is kell sokáig várnunk rá, mert drága barátom nadrágjában egy egész pezsgősvödör jég landol, nem kis örömünkre. Na ez egy életre le fogja hűteni. Anna, mint aki jól végezte dolgát, elbúcsúzik, de még beígér egy revansot Kellan-nak, ő válaszol, és arra mindenki felkapja a fejét. Jay a leggyorsabb, ő kérdez rá miről van szó. Mind a ketten egyszerre válaszolnak, de Kellan gyorsabbnak bizonyul.

- Van egy köldök piercingje, meg egy tetoválása, itt… - mutat jóval a köldöke alá - csak nem volt annyi időm, hogy megfigyelhessem mit ábrázol.

Anna megfenyegeti, hogy ez már kettőt jelent és elvonul. Mi még mindig meredten állunk és a vigyorgó Kellan-re bámulunk. Akkor itt bizony történt valami, Tom panaszos hangja riaszt fel bennünket, amint próbálja kirázni a nadrágjából a jégkockákat. Senki se sajnálja olyan nagyon, inkább jót szórakozunk a kárára, Lizzy be is szól neki, hogy megérdemelte. Nem igazán értem, mert a nővérem elvileg csípi Tom-ot, de ma már másodszor áll Anna pártjára, úgy látszik őt még jobban kedveli. Lassan mindenki kivonul a szobánkból, Ash is bemegy lefeküdni. Én is Kristen után indulok, éppen fogat mos, még mindig rajt van a ruha, azt hiszem ideje, hogy megtudjam mi is van alatta. Kicsúszik a kezeim közül.

- Nana, Rob, talán neked is forr a véred, kérjek egy kis jégkockát…

Hát ez nem volt szép, utána kapnék, de a mosdóra mutat, és jelzi, hogy utána a szobában vár. Gyorsan végzek, és mire a beérek, már csak a boxer van rajtam. Ő viszont még mindig szoknyába. Az ágyhoz irányít, oké én benne vagyok egy kis játékban. Lassan lépked felém, és emeli a ruha alját felfelé, hát igen, jó, hogy nem tudtam milyen fehérnemű van rajta, mert valószínűleg egész este takarásban kellett volna ücsörögnöm. A bugyija elég apró, a melltartó viszont valami eszméletlen formában mutatja a szerintem amúgy is tökéletes melleit. Lassan csúszok az ágy végére, és magamhoz húzom. Két csók között azért még rákérdezek arra ami egyre jobban foglalkoztat:

- Kris, sok ilyen fehérneműt vásároltatok Annával, vagy ezt már utána vetted?

A félhomályban is látom, hogy a szája mosolyra húzódik, úgy válaszol:

- Nem ez még onnan való, és még van pár amit nem láttál…