34. Vigyázz a szádra…

(Anna szemszöge)

Lassan mindenki befejezi a reggelit, Nikki veti fel a kérdést, hogy mit csinálunk ma?

- Én látni akarom Robert motorját, - szólal meg Tom, amihez minden fiú csatlakozik, és persze én is. Elvégre csak katalógusban láttam, és a neten keresztül rendeltem meg.

- Oké, megnézhetitek, de az nem biztos, hogy megengedem, hogy ki is próbáljátok.

- De nekem ugye igen? – kérdem azonnal, bár az arca csak úgy sugárzik, látszik rajta, hogy meg se tudnánk akadályozni, hogy megmutassa - én is megengedtem.

Elgondolkozva néz maga elé, mintha komolyan megfontolná, hogy beleegyezzen.

- Háát, nem is tudom, - kezdi de rondán nézek rá, majd azonnal Kristen-re, utalva arra, hogy mit ígértem neki nemrégen - oké, oké, nem tudok neked nemet mondani.

- És, mikor megyünk? – kérdi Ash.

- Hát reggeli után - feleli azonnal. „Na még mit nem."

- Nekem kell egy kis idő, lezuhanyzom, átöltözök… – rögtön többen is ajánlkoznak, hogy szívesen segítenének, amit persze én ugyanilyen lelkesen visszautasítok. A lányok szintén útba ejtenék a fürdőt, szóval abba egyezünk meg, hogy egy óra múlva talán elkészülünk. Már indulnék is, felkapom a fürdőruhám, de valaki megfogja a karomat és megállít. Kellan az, pimaszul vigyorog.

- Anna, tanultam valamit, megmutathatom – kérdezi, most veszem csak észre, hogy egy banánt tart a kezében, felemeli mellmagasságba és lassú mozdulatokkal elkezdi meghámozni. Leesik, hogy ez utalás, a Los Angelesi esténkre, hallom is a hátam mögül a többiek nevetését.
„Rossz lóra tettél, mert ezt még bánni fogod, édes."

Nézem ahogy pimasz mosollyal várja a reakciómat, na jó, te akartad. Megdicsérem, és kilátásba helyezek egy következő feladatot, de azért tartva a szemkontaktust én is mutatok neki valamit, majd megfordulok és elindulok az ajtóhoz. Onnan még visszanézek, látom, hogy azóta se mozdult meg, de lerí róla, hogy most nem pont a banánevés jár az eszében. Rákacsintok, átvonulok a saját szobánkba, és megrohamozom a fürdőt.

(Kellan szemszöge)

A többiek is eltelnek lassan, jönnek a kérdések, hogy mit csinálunk ma, ahogy sejtethető volt mindenki kíváncsi Rob újdonsült motorjára, úgyhogy megyünk mind egy kis próbaútra. A lányok persze nyűgösek, hogy azért még kell egy kis idő a készülődésre…, az én gondolataim viszont azon járnak, hogy vajon Anna magával hozta-e a bőrszerelését. Mert az nem semmi volt. Látom, hogy indulna kifelé, de eszembe jut, hogy hoppá, hiszen nem véletlen kértem én banánt is a reggelihez, többek között. Amióta LA-ben úgymond lealázott, töröm a fejem a visszavágón, itt az ideje az első körnek. Gyorsan felkapok egyet a kocsiról, és elkapom a karját, hogy várjon. Alig bírom visszatartani a nevetésem, úgy mondom neki, hogy tanultam valamit. Érdeklődve néz rám, én meg szépen kibontom a banánt, és elé tartom. A srácok a háta mögött kuncognak, ő viszont azonnal válaszol. Ez még oké is lenne, de amikor a következő mondat is elhagyja a száját, amit olyan halkan súg, hogy csak én értsem, na az már visszavágót ígér.

- Én ezt szoktam csinálni a banánnal – és megmutatja. Meredten nézem minden mozdulatát, először csak kicsit nyitja ki a száját, a fogait a banánba mélyeszti, majd az egész ajkával körbeveszi, és lassan egyre nagyobb részt tüntet el a szájában. A tevékenysége azonnal ráébreszt, hogy ez a dolog tulajdonképpen egyáltalán nem a banánról szól, ő is tudja, én is tudom, és az amit csinál hát engem egész másra emlékeztet. Elképzelem, amint ugyanezeket a mozdulatokat végzi, mondjuk rajtam, húú. Ezt kár volt, mert az ágyékom azonnal lüktetni kezd, a szemembe néz, és én is őt bámulom, a következő pillanatban megfordul és csak az ajtóból kacsint vissza rám. Nem tudom, most mi legyen, azt akarja, hogy utána menjek, vagy? Aztán meglátom, hogy a banán egy része hiányzik, a srácok meg rajtam röhögnek. Jay aki velünk egy vonalban ül, mond valamit, a mondatában szerepel a virsli szó, szóval már megint rajtam poénkodik, úgyhogy válaszul hozzávágok egy párnát. Visszaülök az előző helyemre és tovább elmélkedem, ha jól gondolom, márpedig nagyon remélem, hogy igen, akkor ez most felettébb kacér és csábító kísérlet volt. És engem egyáltalán nem hagyott hidegen. Tom kérdez valamit, amire kapásból válaszolok, szerencsére még időben leesik, hoppá, majdnem elszóltam magam. Látom, hogy mindenki arca kíváncsian fordul felém. "Na majd persze, mindent elmondok nektek, azt várhatjátok." Ideje nekem is lemosnom magamról a medence klórszagát, úgyhogy inkább felállok és megcélzom a fürdőt. Persze nem tudom letörölni az arcomról az elégedett vigyort. Határozottan jó úton haladok a felé, hogy ez a szőke tünemény az enyém legyen, és ez bizony elégedettséggel tölt el.

(Rob szemszöge)

Nem kell sokat várnom, hogy valaki rákérdezzen mi a mai program, hát én részemről semmit se terveztem előre, de lenne egy ötletem, ami úgy néz ki meg is valósulhat, mert Tom közbeszól, hogy ő megnézné azt a híres motort. Szó se róla én is szívesen eldicsekednék vele, de azért egy kicsit húzódozom.

- Oké, megnézhetitek, de az nem biztos, hogy megengedem, hogy ki is próbáljátok. – naná, hogy megengedem nekik, de azért egy kicsit kéretem magam. Anna azonnal emlékeztet rá, hogy ő is megengedte, hogy kipróbáljam az övét, próbálom hergelni de az arckifejezését látva rájövök, hogy nem kéne, mert nemrég világított rá, hogy megint készülnek valamire, úgyhogy gyorsan visszakozom.

Ashley arra kíváncsi, hogy mikor indulunk, mire rávágom, hogy reggeli után. A mondatomat a lányok általános felhördülése követi, hogy minek kell nekik egy óra ahhoz, hogy elkészüljenek, ezt sose fogom megérteni. Anna szól, hogy még le kell zuhanyoznia így úszás után, és már indul is az ajtó felé. Viszont, Kellan aki mellett eddig ült, - tényleg ezek egymás mellett ücsörögtek! - megállítja, és maga felé fordítja. Az arcán a megszokott vigyor, itt valami készül. Mind kíváncsian nézzük őket.

- Anna, tanultam valamit, megmutathatom – kérdi ártatlan képpel, és felemel egy banánt, és szépen lassan nekiáll lehúzni róla a héjjat, majd kiveszi belőle a csupasz gyümölcsöt és Anna elé tartja. Általános nevetéshullám, legtöbben tanúi voltunk az előző esetnek, a többieket meg pont az éjjel avattuk be. Persze a válasz nem késik sokat.

- Nagyon ügyes vagy, – dicséri meg - majd ma még kitalálok neked egy újabb feladványt, csak hogy fejleszthessük a kézügyességed. De addig is, én is mutatnék valamit…

Sajnos onnan ahol ülök nem látom mi történik, de Kellan arckifejezése gyorsan változik, Jay és Taylor meg akiknek jó a rálátásuk kikerekedett szemmel bámulnak. Anna egy pillanat múlva már az ajtónál jár, ahonnan még visszakacsint a nagyfiúnak, aki kezében egy fél banánnal bambán bámul. Ha Jay nem szólítja meg, nem tudom meddig maradna így az ajtóra bámulva.

- Te Kellan, azért ezek után én félteném tőle a virslidet, mert ha abból is ennyit eltüntet, hát akkor nem sok marad. Bár ahogy elnézlek, az elejét azért elviselnéd.

Hatalmas nevetés, az érintett hozzávág egy párnát Jackson fejéhez, és visszaül a kanapéra. Valami nagyon tetszhet neki, mert igen elégedett képet vág. Persze kíváncsiskodni kezdünk, Tom jön az első kérdéssel.

- És hogy volt az a felmelegítés, mert ha minden ruha lekerült róla akkor az elég jól sikerülhetett.

- Nem mind, a b… - és elharapja a szót, összeszorítja a száját, szemlátomást kellemes emlékeket ébreszt benne az emlékezés.

- És a többi? A tetkó, meg a piercing? – jön az újabb kérdés, de rázza a fejét, felugrik és a szobájuk felé indul.

- Úriember nem beszél, - vigyorog elégedetten, és berakja maga után az ajtót.

Mi tanakodunk még egy kicsit, hogy is lehetne kiszedni belőle valamit, de nincs értelmes ötletünk, egy perc múlva hallani a víz folyását, akkor ő is zuhanyozik.

- Akkor mindenki tartja a fogadást? – kérdez rá Jay, a lányok már nem olyan magabiztosak, de azért senki se visszakozik. Kérdés, hogy hova menjünk és legfőképpen hogyan, mert jó lenne észrevétlennek maradni. Tom ajánlja az egyik Richmond-i pihenőt, arra állítólag nem járnak sokan. Rövid tanakodás után úgy döntünk, hogy mi Annával elmegyünk anyuékhoz a motorért, a többiek meg a kocsikkal. Szerencsére Marcus, Bobby és Andy is kocsival jöttek, amik most a szálloda mélygarázsában állnak. Mindenki megcélozza a szobáját. Nagy meglepetésemre Anna már a kanapén üldögél, pedig tuti, hogy nem telt el negyedóra amióta átjött.

- Már kész vagy? – kérdezem, mire úgy néz mintha ő mindig is ennyire gyors lenne. Elképesztő ez a nő, arra hivatkozik, hogy múltkor először találkozott a barátaimmal, és ezért akart több időt, az nem nagyon hatja meg, hogy most egy csomó fotós fogja fényképezni, és az egész világon mutogatják a képét. Gyorsan bemegyek a fürdőbe, oké megfelel, felkapok a pólómra egy inget, kabát, telefon, sapka mehetünk.

Kris a nappaliban beszélget vele, igen elégedett arcot vág, Anna viszont mintha egy kicsit zavarban lenne. Persze nem úszom meg megjegyzés nélkül:

- Na látod, ez az egyetlen eset amikor a favágóinged ellen nincs kifogásom – mondja Anna és belebújik a dzsekijébe. – Mehetünk?

- Aha, ügyesek legyetek, és csörögj ha odaértetek, oké - puszilom meg Kristen-t, búcsúzóul megsimogatva az arcát. Mind a ketten felrakjuk a baseballsapkánkat, és beszállunk a liftbe. Megállok vele szemben. Szemlátomást kivirult tegnap éjjel óta, történt itt valami, amit egyik se mond el, vajon hogyan tudnám kiszedni belőle.

- Mit akarsz tudni – belelát a fejembe, vagy mi van.

- Akkor, hogy volt az a felmelegítés? – kezdek bele, látom, hogy a kérdésemnek nemigen örül, és bosszús arcot vág - Kellan nem mond semmit, csak mosolyog.

Ez az információ szemlátomást elnyerte a tetszését, mond valamit arról, hogy túl kíváncsi vagyok, de a figyelmemet igazándiból az utolsó pár szó ragadja meg.

- Szóval akkor az egésznek volt valami köze a szexhez, avass be… - közben kiértünk a bejárat elé, eddig fel se tűntek a rajongók csak amikor meghallom a sikítást, integetek nekik, had legyen jó napjuk, ha már egyszer itt szobroznak. De a gondolataim még mindig a körül járnak, hogy lehet, hogy már meg is nyertük a fogadást, és nem is tudunk róla?

- Jó lenne, ha tudnám, hogy most nyertem, vagy veszítettem. – kérdem tőle halkan a füléhez hajolva, de amint kimondtam leesik, hogy "Pattinson, te mekkora marha vagy!"

- Ezzel azt akarod mondani, hogy már megint fogadtatok ránk? – fordul hozzám olyan bájos mosollyal az arcán, amit utoljára akkor láttam amikor megleckéztette Kellan-t LA-ben. A fenébe, nagy szarban vagyok, sőt nem csak én. Próbálok terelni, de persze nem tudom átvágni.

Azonnal jönnek a kérdések, nincs mese, ezt bebuktam, jobb ha önként megadom magam, a srácok ki fognak nyírni, az tuti. Szépen mindent elsorolok, annál a pontnál, hogy Kellan ragaszkodott ahhoz, hogy hazakíséri megvillan a szeme, úgy látszik ez tetszik neki, a többi viszont nem annyira. Főleg, hogy én is ellene fogadtam. Látom az arcán, hogy ennek még meglesz a böjtje, mondana valamit de szerencsére pont megérkezünk a házunk elé. A fotósok persze követtek bennünket, na a holnapi újságok lehozhatják, hogy ebből esküvő lesz, mert már másodszor jár a szüleimnél. Anya boldogan öleli meg, és apa is örül neki. Ő is el van ragadtatva a motoromtól, jó ideig eldumálunk az esti buliról, amikor Kris rám csörög, felfutok a szobámba és belebújok az új cuccaimba, apa azt javasolja, hogy próbálkozzunk eltereléssel, ő kitolat az útra, és beáll a fotósok elé, én meg gyorsan hajtsak el, Anna ugyan gyakorlottabb, de nem ismeri az utat, meg szerintem nem is akarná elvenni a bemutatkozásom úgyhogy én vezetek. Sikerült a tervünk, össze-vissza kanyarodom hátha követnek, de semmi gyanúsat nem látok, úgyhogy irány a folyópart.

(Anna szemszöge)

Igyekszem gyorsan végezni a zuhany alatt, hajat majd este mosok, a sisak úgyis összenyomja, fogmosás, leheletnyi smink, farmer, póló, pulcsi, a Nike-m, baseball sapka és bőrdzseki a kezembe. Igazolványok, telefon a zsebembe, oké kész is vagyok. Kimegyek a nappaliba, pont leülök, amikor a többiek bejönnek.

- Már kész vagy? – mindhárman meglepetten néznek rám.

- Aha, gondoltam sietek, és átengedem a fürdőt Ashley-nek. Motorozáshoz különben se kell kiöltözni. Vagy így nem leszek jó? – kérdem és végignézek magamon.

- De, csak múltkor olyan hisztit levágtál, hogy nem elég a fél óra, most meg tíz perc alatt? – mondja Rob.

- Hé, akkor partyra mentünk és akkor találkoztam először a barátaiddal, egy csomó ismeretlen emberrel.

- Na ja, most csak egy tucat fotóssal fogsz találkozni, és az egész világon mutogatják a fényképedet – vigyorog kissé cinikusan.

- Akkor is, ezek csak képek, kit érdekel? Van rajtam ruha, szóval…

- Oké, oké jó is, hogy kész vagy mindjárt végzek én is, és mehetünk. Úgy egyeztünk meg, hogy mi ketten eltaxizunk anyuékhoz, aztán megpróbálunk motorral lelépni, hátha el tudunk előlük tűnni, a többiek meg a hátsó kijáraton át kimennek és találkozunk Richmondban a folyóparton. Mindjárt jövök.

Azzal eltűnt a saját szobájukban, Ash is a miénkben. Kris meg leült mellém.

- Jól vagy, mióta megjöttél még nem beszéltünk. Biztos, hogy nem gond ez neked, folyton elrángatunk valahova, - már megint lelkiismeret furdalása van - Tom remélem ezután nem piszkál, különben nincs vele gond, és mivel nagyon jóban vannak Robbal szerintem többet nem kockáztat. Amúgy az este mi volt az a hatalmas szomjúság ami úrrá lett rajtad?

- Ennyire feltűnő volt – nézek rá ijedten.

- Nem, de mi ketten igyekszünk szemmel tartani, hogy ha valami gond van segíthessünk. Sokkal tartozunk neked, jól gondolom, hogy volt valami köze egy apró ruhás kis ribanchoz meg egy magas, izmos szőkéhez?

Na a pánik kezd eluralkodni rajtam, a fenébe, mindenki tudja, hogy bejön nekem. De még nem hagyja abba.

- És miért is nem volt rajtad ruha, amikor hazajöttünk, bár mondjuk Kellan is eléggé neki volt vetkőzve – kíváncsian néz rám, és vigyorog. Látom, hogy szórakozik velem.

- Kristen Stewart gonosz nőszemély vagy, de ígérem ha rendbe raktam a fejembe a dolgokat, akkor beszélhetünk róla.

- Szóval akkor most zavarosak… - kérdi és még nagyobb mosolyra húzza a száját.

- Mint kávéban a romlott tej – felelem, szerencsére megjelenik Rob, útra készen.

- Na látod, ez az egyetlen eset amikor a favágóinged ellen nincs kifogásom – mondom neki, és felkelek. – Mehetünk?

- Aha – puszit nyom Kris szájára, és emlékezteti, hogy ha odaértek telefonáljon.

Fejembe nyomom a sapkám, a copfomat kihúzom hátul, és kilépek az ajtón. Együtt lépünk a liftbe, megáll velem szembe, és várakozásteljesen néz rám. Nem értem.

- Mit akarsz tudni – kérdem, én bírtam rövidebb ideig.

- Akkor, hogy volt az a felmelegítés?

Oh, lehunyom a szemem, ezeknek máson se jár az eszük, vagy összeesküdtek ellenem. Kíváncsi vagyok őt is megkérdezték-e, ha mondott valamit, soha többé nem állok szóba vele, az tuti. Rob mintha a gondolataimra válaszolna megszólal:

- Kellan nem mond semmit, csak mosolyog.

Nagyszerű, ezzel szerzett egy jó pontot, de ezt mindenképpen meg kell beszélnünk vele.

- Ugye hallottad már azt, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik. Én se érdeklődöm a szexuális életed iránt, te se tedd az enyémmel. – Közben kiléptünk a liftből, és már a bejárati ajtón megyünk ki. A fülembe súgja:

- Szóval akkor az egésznek volt valami köze a szexhez, avass be…

Folytatná, de kitör a sikítozás, hoppá megláttak bennünket a rajongói. Integet, és villámgyorsan besegít a taxiba. Bemondja a címet, és megint közelebb hajol:

- Jó lenne, ha tudnám, hogy most nyertem, vagy veszítettem.

Kint a fotósok elkattintanak párat, örülhetnek, mert imádják amikor így sugdolózunk. Én is a füléhez hajolok, kezemmel az arcát fogva:

- Ezzel azt akarod mondani, hogy már megint fogadtatok ránk? – közben a lehető legbájosabban mosolygok, de valószínűleg észrevette, hogy a szemem nem ennyire békés.

- Áh, nem, csak úgy mondtam – próbálja menteni a menthetőt, de ez már nem fog összejönni.

- Na mond csak, mikor, mire, ki és mennyivel? – láthatja rajtam, hogy a tagadás nem jön be, nem tud átvágni. Szenvedő képet vág de nem tud meghatni.

- Hát, az éjjel miután Kellan ragaszkodott hozzá, hogy majd ő hazakísér. Arra, hogy összebújtok-e 24 órán belül vagy sem, a lányok nemmel a srácok igennel, és kétszáz-kétszáz dollárral – sorolja beletörődően.

- Te is igennel – nézek rá nem túl szeretetteljes tekintettel, azt hiszem már bánja, hogy eljárt a szája. Egy szerencséje van, hogy a taxi megáll a szülei házánál. Kiszállunk, persze pár fotós utánunk jött. Végig fényképezik, ahogy kiszállunk és Claire-rel megöleljük egymást, majd bevonulunk a házba. Majdnem egy órát beszélgetünk, vele és Richard-dal, mikor csörög Rob telefonja. Kris az, hogy vagy tíz perce megérkeztek, és egyenlőre nem fedeztek fel paparazzikat. Na akkor csak nekünk kell odajutni. A garázsba megyünk, megszemlélem a motort, kívülről tökéletes, minden rendben van rajta, ahogy kértem, de majd miután kipróbáltam kiderül. Felhúzom a dzsekimen a cipzárt, a sapkát alá dugom, és felveszem a sisakot. Rob is beöltözött, minden jó rá, és olyan képet vág, mintha minimum egy Oscar-díjat kapott volna. Abban egyeztünk meg, hogy ő vezet, igaz, hogy én vagyok a gyakorlottabb, de ő ismeri a terepet. Richard segít elterelni a fotósok figyelmét, és irány a folyópart.

(Kellan szemszöge)

 Mire végzek a zuhanyzással már Jay is a szobánkban van, mondja, hogy kocsikkal megyünk, Anna meg Rob-bal a motorral jön majd a találkozó helyére, ez egy kicsit letör, nemigen tetszik, ha kettesben vannak. A fenébe, ezt tényleg be kell fejeznem, mert még a végén elrontok mindent. Elég gyorsan odaérünk, a hely kihaltnak tűnik, beszélgetünk a kocsiknak támaszkodva, beletelik egy kis időbe, mire meghalljuk a közeledő motor hangját. Sajnos nincs szerencsém, mert nem a bőrruha van rajta, de ez a szűk farmer is elég szexis. A motor egyébként nem semmi, meg kell mondjam lenyűgöz, csodás kis áramvonalas gép, és amit Anna elmond a műszaki adatairól az se semmi. Mindenki ki akarja próbálni, de Rob most neki engedi át elsőként, mondjuk a szavakból úgy veszem ki, hogy nem ok nélkül valamiért törleszteni akar.

(Rob szemszöge)

A srácok oda vannak a motoromtól, minden irányból megcsodálják, mindjárt vannak kérdéseik, amikre bármilyen kínos de nem tudok felelni, de Anna bezzeg igen, és meg is teszi. Persze mindjárt jönnek a kérések, hogy akkor most mennének egyet vele. Számítottam erre, és persze, hogy megengedem, de ideje, hogy javítsak a helyzetemen.

- Először Anna, - mondom vigyorogva - bocs srácok, mégiscsak a barátnőm.

Hát nem nagyon értékeli, mondván, hogy sok van a rovásomon, de azonnal kéri a kesztyűt. Látom a lelkesedést az arcán, már alig várja, hogy kipróbálhassa. Rutinosan ugrik a motorra, veszi fel a sisakot, és dugja a kezét a kesztyűbe ami nagy rá kicsit. Indít, és kicsit játszik a gázzal.

- Te, Rob biztos, hogy bír vele? – kérdezi Taylor. – Válaszolok neki, hogy tuti. Tom-ot viszont más foglalkoztatja, de válaszolni nincs időm, mert Kellan megelőz, belemerülne a témába, de Anna feltúráztatja a motort, és szépen lassan elindul. Mindenki lélegzet visszafojtva figyeli, nekem gyanús egy kicsit, még a megfordulásnál is olyan kis óvatos, de aztán… Na igen számítottam valami poénra, de ez… Elszáguld előttünk, a megfordulásától bennem is megáll az ütő, újra felkapcsol és nagyot fékezve áll meg pont előttem. Esküszöm a hátsó kerék megemelkedett, leveszi a kesztyűt aztán a sisakot, az arcáról földöntúli boldogság ragyog, sugárzik róla, hogy mennyire élvezte a száguldást.

- Oké, jó lesz, megtartjuk – mondja és lepattan a motoromról.

(Kellan szemszöge)

Anna teljesen természetes mozdulatokkal veszi vissza a sisakot és igazgatja a kezén a kesztyűt, ami mivel nem az ő mérete, elég nagy rá. Ahogy átemeli a lábát és elhelyezkedik, az bennem mindjárt megindít pár nem ide illő gondolatot. A srácok viszont szemlátomást aggódnak a miatt, hogy bírni fog-e a motorral. Nekem nincsenek kétségeim, ez a nő bármit véghezvisz szerintem, amit csak akar. Tom kérdése viszont kellemes emlékeket ébreszt bennem.

- Rob, neki is van ilyen bőrruhája, mint neked.

- Van bizony, és milyen jól áll neki…- felelem, és részletezném még a bőrruha előnyeit, de Anna gázt ad és szép lassan elindul. Ebből a szemszögből főleg a gyönyörű feneke köti le a figyelmemet, nézem ahogy szép ívben megfordul, aztán kezd a szívem egyre gyorsabban verni. Egyre jobban felgyorsul, a francba mit művel ez a nő, de nincs időm ezen morfondírozni, mert egyre jobban megijeszt, az agyamat elönti az aggódás, de még ez se elég, a megfordulása egy profi versenyzőének is beillene, és nemhogy szépen lassan megérkezne elénk, nagy gázzal, és még nagyobb fékezéssel blokkol le pontosan Rob lába előtt. Mindenki döbbenten bámul, ő meg csak leveszi a fejéről a sisakot és laza mozdulattal leszáll. Szinte eufórikus arccal néz ránk, na ezt valahogy most nem tudom értékelni, én majdnem szívinfarktust kaptam annyira féltem, hogy valami baja lesz, ő meg itt vigyorog.

- Anna, te nem vagy normális, mi van, ha nem bírod megtartani és felborulsz – kiabálok rá, és jelenleg nemigen érdekel, ki mit gondol, hogy lehet valaki ilyen felelőtlen. Megrökönyödésemre szinte kioktat, hogy az ő motorja nagyobb és már régóta műveli ezt, de nem is a szavai döbbentenek meg, hanem, hogy mindezt egy félszeg elnéző mosoly kíséretében teszi. Jól esik, hogy kivételesen nem kapott le a tíz körmömről, és a szeme kedvesen ragyog rám.

(Anna szemszöge)

A srácok a folyóparton egy pihenőben állnak és el vannak ragadtatva, amikor megállunk előttük, én leszállok és hagyom kibontakozni Rob-ot, csak amikor műszaki adatokat kérdeznek tőle segítek be kicsit. Mindenki ki akarja próbálni, de ő először rám mutat.

- Először Anna, bocs srácok mégiscsak a barátnőm – vigyorog. Jólesik, hogy rám gondolt, de hiába puncsol, haragszom.

- Na jó, ezt majd viszonzom alkalomadtán, bár sok van a rovásodon. Ide azt a kesztyűt – felveszem a sisakot, belebújok a kesztyűbe, nagy rám, de inkább ez, minthogy lefagyjon a kezem. Látom, hogy mindenki, de főleg a srácok kíváncsian lesik minden mozdulatomat, nem igazán akarják elhinni, hogy elbírok vele.
"Na okozok pár meglepetést, ne féljetek."

Beindítom, és felszállok, kicsit túráztatom a motort a hatás kedvéért, de a hangja is érdekel, aztán szép lassan elindulok. A többiek egy kb. kilométeres szakasz  közepénél állnak, szerencsére az egész belátható, könnyű dolgom lesz, először normál tempóban elmegyek az egyik végéig, lassan megfordulok, majd elindulok feléjük, kihalt az egész, senki se jár erre, egyre feljebb kapcsolok, kihozva a gépből amit lehet, mikor majdnem eléjük érek, megemelem az elejét és száz métert egy keréken teszek meg. Az egyenes másik végénél levágok egy gyors megfordulást az egyik lábamra támaszkodva, majd újra felkapcsolok, és nagy tempóban  megérkezem eléjük, pont Rob lába előtt megállva. Leveszem a sisakot, és teli szájjal vigyorogva nézek az egész bandára. Tátott szájjal bámulnak. Megleptem őket rendesen.

- Oké, jó lesz, megtartjuk. - Mondom, leszállok és kitámasztom.

- Anna, te nem vagy normális, - kiabál rám Kellan felháborodottan. Nem értem a problémáját, ezért kérdőn nézek rá. Hoppá, ez aggódott, hogy valami bajom lesz, aranyos, de megint elfelejtette mit mondtam neki, majd később figyelmeztetem.

- Kellan az enyém nehezebb ennél, három kategóriával erősebb, és hidd el elértem már vele a sebesség felső határát, szóval ez a kicsike nemigen tud rajtam kifogni. Arról nem is beszélve, hogy hat éve motorozom, szóval nem most kezdtem. Kipróbáljátok ti is, vagy csak nézitek távolról? – kérdem a többiektől. A lányok nem igen tolonganak, de a fiúk szép lassan közelebb jönnek. Én hagyom őket, bár látszik rajtuk, hogy egyik se túl gyakorlott.

Lassan aztán kedvet kapnak, és mindenki megy egyet, persze nem abban a tempóban, mint amit én bemutattam. A lányok is megtetszik a dolog, de inkább csak úgy ha viszik őket és aki ezt megteheti, az én vagyok. Persze velük csak szelíden közlekedem.

Amikor senki sem figyel éppen rám, jelzek Kellan-nak, hogy jöjjön közelebb, kicsit arrébb húzódunk, látom a kíváncsiságot a szemében, a többiek persze figyelik minden mozdulatunkat, ami most már nem kerüli el a figyelmemet, ezért még egy kicsit távolabb megyek.

- Hova indulunk, mert én bármeddig elkísérlek, csak mégis jó lenne tudni…

- Itt már jó lesz, csak hallótávolságon kívül akartam kerülni.

- És mi az a titkos információ… - érdeklődik, de közbevágok:

- Tudod, hogy már megint fogadtak ránk? – meglepődve néz rám-, arra gondoltam mi lenne ha megleckéztetnénk őket egy kicsit, benne vagy?

- Bármiben – feleli azonnal a megszokott pimasz vigyorával – és mégis hogy gondoltad? És miben fogadtak? Gyorsan elmondom neki, hogy a tét az, hogy 24 órán belül ágyba bújúnk-e, ez persze rögtön tetszik neki, de megelőzöm, és közlöm vele, hogy most nem ez a lényeg. A fő problémám a dologgal az, hogy a magánéletünket jobban is tisztelhetnék. És jó lenne, ha ezt nem játszanák el állandóan. Ahogy gondoltam persze benne van, és azonnal bele is kezd, mert rögtön kisimít egy hajtincset az arcomból, és közben úgy néz a szemembe, hogy szívem szerint én is beszállnék a fogadásba, és tuti, hogy nem magamra tennék. Megegyezünk pár dologban, de nagyrészt úgyis rögtönözni fogunk, majd ahogy alakul. Együtt sétálunk vissza a többiekhez, az utolsó métereken átöleli a derekamat, és a fülemhez hajol.

- Ilyen kellemes bosszúban még nem volt részem…

- Én se lennék benne, ha nem tudnám, hogy élvezni fogom minden pillanatát – válaszolom, - mire rögtön felcsillan a tekintete, én meg rámosolygok.

A többiek arcáról lerí a kíváncsiság, és látom amint cinkos pillantásokat váltanak. Még egy jó félórát maradunk, aztán ugyanazzal a felállással, mint ahogy jöttünk hazaindulunk. Rob lerakja a szüleinél a motort, és egyben el is búcsúzunk tőlük és Vicky-től is aki időközben hazaért, mert a gépünk délelőtt indul, így már nem fogunk visszajönni holnap. A hotel előtt megint a sikongató lányok várnak bennünket. Rob integet, újabb sikítás, fényképek. A lakosztály felé menet kiderítem, hogy ma a szálloda éttermébe eszünk a terv szerint, és utána elugrunk még valahova. Ez a terveinkhez pont jó lesz. Akkor harcra fel!

(Kellan szemszöge)

A kezdeti döbbenet után persze mindenki ki akarja próbálni, én is. Ahogy felülök a motorra megint kiakadok, ez dögnehéz, és ő mégis olyan könnyedén közlekedett vele, több erő van ebben a nőben, mint elsőre gondoltam volna. Jól elvagyunk, mindenki jól érzi magát, lopva persze figyelem és elgondolkozom azon, mennyi meglepetést tartogathat még. Amikor a lányokat viszi egy kört egészen máshogy közlekedik, megfontoltan, de azért a hosszú egyenes szakaszon igyekszik megmutatni nekik is a sebesség varázsát.

Ha nem figyelném folyton fel se tűnt volna, hogy jelez, hogy menjek utána, nem tudom mit akar, de bárhová követném. Rá is kérdezek, hogy hova megyünk.

- Itt már jó lesz, csak hallótávolságon kívül akartam kerülni – feleli, visszakérdezek, hogy miért, nem mintha nem tetszene a helyzet.

- Tudod, hogy már megint fogadtak ránk, arra gondoltam mi lenne ha megleckéztetnénk őket egy kicsit, benne vagy? – az arca kis gonoszkodó mosolyra húzódik. Persze, hogy benne vagyok, érdekelnek a részletek, elmeséli, hogy Rob elszólásából derült ki a taxiban, hogy az éjjel miután hazavittem mindenki arra fogadott, hogy ágyba viszem-e egy napon belül. Erre elmosolyodok, most akkor kinek is kedvezzek, mert én benne lennék, szerencsére nem mondtam ki, meglepő, hogy őt nem a dolognak ez a része zavarja, ami ígéretes, hanem az, hogy bele akarnak avatkozni a magánéletébe.  Megkérdem, hogy mit is tervezett. Konkrét elhatározásai nincsenek, de azt mondja kicsit megzavarhatnánk őket.

- A srácok semmiképpen nem győzhetnek, de nem lenne ellenemre, ha mégis azt hinnék, hogy nyerésre állnak. Szóval készülj fel, hogy szemérmetlenül flörtölni fogok veled, - ezt annyira kacéran ejti ki, legszívesebben azonnal megcsókolnám, de legalább hozzáérhetnék, a szél egy tincset az arcába fúj, azt sietve kisimítom onnan. A szeme megvillan, ha jól sejtem tetszik neki a dolog. Lassan visszaindulunk a többiekhez.

- Ilyen kellemes bosszúban még nem volt részem… - súgom neki, miközben átölelem a derekát.

- Én se lennék benne, ha nem tudnám, hogy élvezni fogom minden pillanatát – feleli és hozzám simul. Hát ez egy érdekes este lesz, az biztos. Oké, hogy a srácokat megleckéztetjük, de én mindent el fogok követni, hogy ha letelt a fogadás ideje, akkor azért megvalósuljon az az ágyba bújás.

(Rob szemszöge)

Anna kis bemutatójától többekben meghűlt a vér, őszintén szólva kicsit én is megijedtem. Kellan persze kiakadt, és nem is próbálta eltitkolni, mennyire félt, hogy valami baja lesz. Számítottam arra, hogy Anna rögtön visszavág, de legnagyobb meglepetésemre szinte kedvesen biztosította arról, hogy nem eshetett volna baja. Szépen sorban minden srác megy egy kört, de meg se próbálják leutánozni a mutatványát, aminek őszintén örülök, mert nekik azért nincs valami nagy gyakorlatuk. A súlyától mind meglepődnek, bár inkább csak attól, hogy ez a törékeny nő, hogy a francba bírt vele, hat éve motorozik, az azt jelenti, hogy amint nagykorú lett, vajon mivel vette rá Evat, hogy megengedje neki, Davide-ról nem is beszélve, mert ő szemlátomást féltve rajong érte. Anna a lányokat is győzködi, hogy próbálják ki, egyedül Nikki lenne hajlandó rá, de őt meg Paris beszéli le róla, hogy inkább ne, úgyhogy a lányok csak utasként tesznek egy-egy kört, de ragaszkodnak a legtapasztaltabb sofőrhöz, aki ugye nem én vagyok. Még Kristen is elpártol tőlem, amire vágok egy pofát, és megsértődöm kicsit, de ahogy visszajöttek odajön hozzám, és elárulja, hogy bízik bennem, csak ki akarta próbálni vele is, mert mi ketten úgyis fogunk még menni, de vele ki tudja lesz e lehetősége. Megcsókol, úgyhogy hagyom magam kiengesztelni.

Jól elvagyunk, a srácok még tesztelik kicsit, szépen sorba egymás után. Egy idő után Bobby jegyzi meg, hogy kedvenc párocskánk milyen szépen félrevonult. Erre mindenki felkapja a fejét, és igyekszünk feltűnésmentesen figyelni őket. Elég messze elsétáltak, direkt hallótávolságon kívülre.

- Figyelitek, észre se veszik, de folyton egymáshoz érnek - jegyzi meg Ash. És tényleg először Anna igazítja meg Kellan gallérját, utána meg Kellan simít ki egy hajtincset Anna arcából. Látszik rajtuk, hogy ez önkéntelenül jön, és fel se tűnik nekik. Valamiről nagyon tárgyalnak, majd szép lassan visszaindulnak hozzánk, nem is titkolják, hogy vonzódnak egymáshoz, Kellan simán átöleli a derekát, és nem úgy néz ki mintha Anna ezt nehezményezné. Tökéletesen összeillenek, hihetetlen, még a végén mégis nyerünk, ahogy körbenézek szerintem ez nem csak az én fejemben fordul meg.

Nem sokáig maradunk, a visszaút is ugyanúgy, mint idefele, annyi különbséggel, hogy most együtt indulunk. Otthol lepakolom a cuccom fájó szívvel hagyom itt a motorom, elbúcsúzunk anyuéktól, mert holnap már nem lesz időnk hazajönni, közben Vicki is hazaért, így tőle is elköszönök, megkérdezi, hogy Anna és Kellan? Amikor csodálkozva nézek rá, kiderül, hogy amíg ránk vártak elég jól összebarátkoztak Sarah-val, telefonszámot cseréltek, és ma már beszéltek is. Ő mondta neki, hogy valami itt alakul, mert Anna teljesen szokatlanul viselkedett az este, meg neki is feltűnt, hogy lopva egymást figyelték. Gyorsan megosztom vele a legújabb fejleményeket, a többit meg majd Lizzy holnap. Hívom, hogy jöjjön velünk ma is, de határidős munkája van, úgyhogy nem tud.