66. Egy hosszú, mámoros éjszaka...

(Anna szemszöge)

Könyörgöm, még a Duracell-nyusziban is lemerül egy idő után az elem!!!

A testem áhítozik ugyan az újabb és újabb gyönyör után, de az agyam már kimerült, csak a pihentető alvásra vágyik. Hosszú órák, vagy csak percek óta kínozzuk egymást, nem tudom, de amit velem művel az felül múlja a legmerészebb álmaimat.

Amikor bezárult mögöttünk a szobaajtó azt gondoltam, ne már, majd amikor én azt mondtam, úgyhogy bájosan rámosolyogtam, mellé lépve adtam egy puszit az ajkaira, majd azonnal sarkon fordultam és célba vettem a fürdőt.

- Én most lezuhanyozom, pár perc és jövök – néztem vissza az ajtóból, és gyorsan beraktam magam mögött.  Sejtettem, hogy nem hagyja annyiban ezért villámgyorsan megszabadultam a szandálomtól, az ékszereimtől, kibújtam a ruhámból, és belenéztem a tükörbe. Sajnos elfelejtettem, hogy sminkeltem indulás előtt, jobb hijján egy kevés szappan segítségével eltávolítottam az arcomról a mázat és némi wc papír segítségével a szempilláimat is megszabadítottam a festéktől. Szoros kontyba csavartam a hajam, megnyitottam a csapot és beálltam a zuhanyfülkébe. Egyre jobban tetszett Luca új háza, már amit eddig láttam belőle. Már vagy két-három perce folyattam magamra a forró vizet, amikor két hideg kéz ölelte át a derekamat, és húzott magához. Nem mondom, hogy meglepődtem, mert számítottam rá, hogy bejön, (sőt mertem remélni), de a hideg ujjai a forró bőrömön… mondanom se kell, hogy azonnal felsikítottam. Megfordulva eltoltam magamtól, ami nemigen nyerte el a tetszését.

- Hideg a kezed – néztem rá, és a vízsugár alá tartva próbáltam felmelegíteni az ujjait - egyébként már egészen kiskoromtól egyedül intézem a tisztálkodást.

Huncutul elmosolyodott, és közelebb hajolt hozzám:

- Te még nem is hallottál a globális felmelegedésről, muszáj spórolni az energiával és a vízzel.

- Oké, a tusfürdő meg biztos szennyezi valahogyan az élővilágot, úgyhogy – mentem bele a játékba és egy keveset a kezembe öntve mosdatni kezdtem. Először a mellkasán, majd a vállain, a karjain simítottam végig. Neki se kellett több, egy pillanat múlva a keze már szintén habosan járta be a felsőtestemet, és az egésznek semmi köze se volt ahhoz, amiért eredetileg bejöttem. Nem kellett sok idő, mire az ajkai rátaláltak az enyémre, és minden sietség nélkül kóstolgatták azt. Kizártuk a külvilágot, most csak mi ketten léteztünk és a vágyunk, ami kezdett egyre jobban elhatalmasodni felettünk. Lassan simogattuk egymást, bebarangolva a másik minden porcikáját. Minden érintésemet tízszeresen kaptam vissza, tudtam, hogy már nem elégedhetünk meg ennyivel, ő is így gondolhatta, mert miközben újra megcsókolt éreztem, hogy megemel. Hátamat a zuhanyfülke falának támasztva karjaimmal a vállába kapaszkodtam. Mindkét lábamat a csípője köré fonva éreztem, ahogy teljesen kitölti a testemet. Nem mozdult, csak tartott egyik kezével, míg a másik ráérősen játszott a mellbimbómmal. Hirtelen a szájával kezdte el kényeztetni érzékeny testrészemet, lassan harapdálva, szívogatva azt. Próbáltam megmozdulni, de minden igyekezetével azon volt, hogy meggátoljon ebben. Nem tehettem mást, élveztem minden mozdulatát. Amikor végre felhagyott a kínzásommal magamhoz húztam az fejét, és minden vágyakozásomat beleadtam a csókunkba. Szája gonosz kis vigyorba görbült, de a szemein látszott, hogy ő se bírja már sokáig. Nem szólt, így biztos voltam benne, hogy csak arra vár, hogy én mondjam ki.

- Kellan, kérlek… - magam is elcsodálkoztam a hangomon, de mivel a kérésem azonnal teljesült, nem értem rá foglalkozni vele. Ott, állva abban a zuhanyfülkében tudtam, hogy ez a férfi nekem lett teremtve, hogy soha nem akarok elszakadni tőle. Nem csak a testiségről volt szó, minden mozdulata azt bizonyította, hogy fontos vagyok neki, zabolátlanul hajszolt a gyönyör felé, de közben éreztem, hogy ha most összedőlne a ház, akkor azonnal óvón ölelne, és vigyázna rám. És ez a feltétlen odaadás ami sugárzott belőle lenyűgözött.

Egész éjjel az őrületbe hajszolt. Miután egymást  megtörölve nagy sokára ágyba jutottunk, itt se az alvás lett az elsődleges szempont, mert szinte azonnal simogatni kezdett, és egymás után többször is olyan orgazmusom volt, amiről addig álmodni se mertem, pedig szex terén rendelkezem tapasztalatokkal. Fáradhatatlan, találékony és megunhatatlan. Talán ahhoz az egyszeri élményhez tudnám hasonlítani amikor 19 évesen kipróbáltam az extasy-t. Olyan mintha kilépnék a testemből egy másik atmoszférába és nem létezik más csak Ő. Lebegés. Határtalan boldogság. Végtelen gyönyör.

Nem ez mégis hülyeség mert a kis tabletta hatása másnapra elmúlt és csak a fejem fájt, nem is akarom kipróbálni többet. Ezzel szemben ezt az élményt szeretném még sokszor átélni. Csak nem most.

- Kellan - nézek rá, miközben a mellkasán fekve próbálom lenyugtatni a kielégüléstől még remegő testemet - kérhetek tőled valamit.

- Te bármit Cica.

- Hagyj aludni egy kicsit, kérlek. - Nevetni kezd, majd újra magához húz, lassan simogatja a hátamat. Én mellé bújok és az oldalamra fekszem, automatikusan mozdul utánam, egyik karjával átölelve a derekam. Összefűzöm az ujjainkat, és érzem, hogy jótékony kábultság vesz rajtam erőt. Már majdnem kikapcsolok amikor két szót súg a hajamba. Halkan, suttogva. Mosolyognom kell, de reagálni már nincs erőm. Erről reggel el kell beszélgetnünk. Az sz-betűsről is, a másikról meg pláne.

De most csak pihenni akarok... aludni... sokat...

(Kellan szemszöge)

Ördögi nőszemély! Bestia! Boszorkány!

Ezek az első szavak amik az eszembe jutnak amikor arcán kihívó mosollyal elvonul a fürdőbe. Azzal a szándékkal csuktam be magunk mögött az ajtót, hogy nem nyugszom amíg nem könyörög, és ha a fene fenét eszik is úgy lesz. Oké, Cica kapsz egy kis időt. Na nem sokat, leszórom a ruháimat a fotelre, leszedem az ágytakarót. Még a végén kedvelni fogom az olaszt, az ágy mérete mindenesetre jópont. Halkan nyitom ki a fürdő ajtaját, csak a teste körvonalait látom a bepárásodott üveg mögött, nekem háttal áll. A ruhái egy kupacba a földön, szemmel láthatóan sietős volt a dolga. Nem veszi észre ahogy belépek a fülkébe, így észrevétlenül húzom magamhoz, de felsikít, és megpördülve azonnal eltol magától. Nemár, ugye nem akar itt szégyenlősködni nekem?!

Szerencsére nem, sőt, még ő kezdi el melengetni a kezeimet, közben pedig kacérkodik velem. Amikor simogatni kezd mosdatás gyanánt már alig bírok magammal. Eddig is eléggé tettre kész állapotban voltam, de kezd az őrületbe kergetni. Igyekszem viszonozni a mozdulatait, élvezem ahogy felsóhajt amikor a melleit simogatom, pedig még bele se lendültem igazán a dologba. Meg kell csókolnom! Nem is késlekedem sokat, ő pedig azonnal viszonozza a nyelvem simogatását. A kezem egy pillanatra se engedi el, igyekszem felfedezni az egész gyönyörű testét. Végigsimítok az oldalán, a fenekén, a combjain, majd ujjaimat eltüntetem a két lába között. Azonnal reagál, szétnyitva azokat, így már semmi akadálya annak, hogy megkeressem azt a pontot amelynek érintése a legnagyobb gyönyörhöz jutatja. Lágyan becézem, olyan bársonyos a bőre, érzem a belőle áradó forróságot, nem tudok ellenállni a kísértésnek, eltüntetem benne az ujjaimat. Az arcát lesem, megfeszül de nem a fájdalomtól, beleharap az ajkába, én meg arra gondolok, nyugi, baby, lesz ez még jobb is. Ritmusosan mozgatom benne a kezem, és közben számat ágaskodó mellbimbójára tapasztom, harapdálva kényeztetem. Saját magamat is bűntetem, mert szívem szerint már elmerülnék benne, de majd később. Még nem most.

Áttérve a másik mellére, ölénél tovább mozgatom a csuklómat, hüvelykujjam rátalál testének megduzzadt gombjára, és azt kezdem el simogatni. Hallgatom, ahogy egyre hangosabban veszi a levegőt, én meg lassan letérdelek elé. Belecsókolok a köldökébe, egyre lejjebb haladok, végül a szám eléri az ujjaim helyét. Megrándul, én pedig tovább folytatom a kényeztetését, lassan simítok végig rajta, majd egy hirtelen mozdulattal mélyen belé fúrom a nyelvemet. Elvarázsol az íze, egyik lábát a vállamra emelem, hogy jobban hozzáférjek, érzem a mélyről jövő kis rángásokat a testében, tudom, hogy már nincs sok hátra, úgyhogy megállok. Elkínzott arccal néz rám, a szeméből mérhetetlen vágyakozás sugárzik ami talán még jobban hat rám, mint a csábító idomai. Annyira feszülök már, hogy félek, hogy ha így folytatom szégyenszemre elrobbanok idő előtt. Lassan simogatom, de sürgetően tapad hozzám. Ennyi volt, nem bírom tovább. 

A súlya meg se kottyan, könnyedén emelem fel, ő se marad tétlen körbeöleli a derekamat azokkal a hihetetlenül hosszú lábaival. Arra számít, hogy megkapja végre amit akar, de nem. Kérned kell Cica, most én vagyok előnyben. Érzem, hogy mindent elkövetne, izeg-mozog, belső rejtett izmait megfeszíti, és ettől tényleg az önuralmam végső határait feszegetem, el kell terelnem valamivel a figyelmemet. Lecsapok a mellére, és ekkor nem bírja tovább. 

Az a két szó amit vágyakozva súg felém, miközben a szemeivel szinte könyörög még jobban feltüzel. Nem akarom és nem is tudnám már visszafogni magam, egyre gyorsabban mozgok benne, kezeimmel a fenekénél tartom, ő pedig rátapad a számra, teljesen átadva magát nekem. Egyszerre élvezünk el, látni őt miközben belerobbanok, érezni titkos izmai remegését hihetetlen érzés. Jó darabig csak állunk ott, olyan, mintha a lábaim gumiból lennének, de képtelen vagyok eltávolodni tőle. Lassan csillapodik a pulzusunk, a vállamra hajtva a fejét pihen, miközben a hajamat simogatja. Sajnos egyszer csak felnéz, puszit nyom a számra és megszólal. 

- Tegyél le, nehéz vagyok. 

Azonnal tiltakozom, de a következő mondata mégis meggyőz.

- Kellan, ugye láttad odabenn azt a hatalmas ágyat. - Az arcáról megint huncut mosoly villan felém. Oké Cica, miattam jöhet a második menet.

Ezúttal gyorsan mossuk le magunkról az izzadságot, és a nap porát, én próbálnék visszatérni az első módszerhez, de eltolja a kezem, villámgyorsan végez, kibújik mellettem, és kacagva fut előlem a szobába. Gyorsan utolérem, és meggyőzöm, hogy a törülközés már más tészta igenis szüksége van a segítségemre. Persze ő se tétlenkedik, és perceken belül kicsit még nedvesen ugyan de az ágyban kötünk ki. 

Nem tudom, hányszor sikerült azóta örömet okoznunk egymásnak, de sokszor az egészen biztos. Anna az ágyban valóban egy vadmacska, hihetetlen odaadó és szenvedélyes is egyszerre. Imádom a számmal kényeztetni, és az is bebizonyosodott, hogy ennek ő is mestere. Kicsit aggaszt, hogy vajon kitől, kiktől tanulta az örömszerzés ilyen módját, de amikor mintha csak egy fagyit nyalna a nyelve végigsiklik feszülő testrészemen, majd eltünteti a szájában elakad a lélegzetem, és minden gondolat kimegy a fejemből. 

Hosszú idő és megannyi gyönyör után várom, hogy csillapodjon a testünk, lassan simogatom a hátát, amikor megszólal. 

Ahogy kimondja a nevem, és ahogy rám néz az fergeteges hatással van rám, kíváncsian várom mit szeretne, de a mondatától nevetnem kell. Igen, egy kis alvás rám is rám férne. Nem tetszik, hogy legurul rólam, de amikor oldalra fordul eszembe jut az első londoni ébredésünk, követem a testét, kezem a hasára rakom, mire azonnal hozzám simul és összefűzi az ujjainkat. Olyan belsőséges ez a mozdulat, hallgatom, ahogy egyre lassabban veszi a levegőt, arcom a hajába fúrom, én is elálmosodom. Az utolsó gondolatom az, hogy hihetetlen szerencsém van, hogy megismerhettem, és az enyém lett. Odavagyok érte, és nem csak a testéért, lenyűgöz a szépsége, megrészegít a belőle áradó sokszínűség, annyi mindent érzek iránta. De egy dologban teljesen biztos vagyok, és ezt ki is kell mondanom. Csak halkan súgom, nem akarom felébreszteni.

Szeretlek, Cica!      

(Anna szemszöge) 

Odakinn még alacsonyan jár a nap, amikor ébredezni kezdek. Ugyanúgy, mint Londonban a hátamhoz bújva ölel át, keze a hasamon pihen. Kell egy kis idő mire felfogom hol is vagyok, hatalmas elégedettséget érzek, mosolyogva fordulok felé, és pár percig csak figyelem ahogy alszik. Aztán sajnos szólít a természet plusz iszonyat szomjas vagyok, így óvatosan kicsusszanok az ágyból. Pár másodpercig nézem az arcát, de nem tapasztalok változást. jó, akkor nem ébresztettem fel. Sietve lesek körbe, hogy mit is vegyek magamra, a fürdőben felkapom a bugyimat, majd a szemem megakad Kellan ingén, abba bújok bele. Szó se róla nagy rám, de nincs más és érezni lehet rajta az illatát, így tökéletesen megfelel. Jobb hijján mezítláb indulok le a földszintre, a nappaliban Jay szuszog, a keze lelóg a padlóra. Róla el is felejtkeztem. Csendben osonok be a fürdőbe, majd pár perc felfrissülés után a konyha irányába. A hűtőbe szétnézve elégedetten tapasztalom, hogy rendesen fel van töltve, ami jó, mert szinte biztos vagyok benne, hogy amint mindenki magához tér éhesek lesznek, és a reggeli elkészítését tuti rám sózzák. Fogok egy üveg narancslét és két poharat, és ugyanolyan halkan ahogy érkeztem visszamegyek a szobánkba. Miután lepakoltam az éjjeliszekrényre csendben leülök az ágy szélére, és próbálok visszabújni a takaró alá, de amikor felé pillantok kiderül, hogy már ébren van. Álmosan néz rám, látszik, hogy ebben a pillanatban riadhatott fel.

- Hol voltál, azt hittem csak álmodtam az egészet.

- Szia, - adok egy puszit a szájára - csak szomjas voltam.

- Én is kapok – kérdezi, mire mosolyogva mutatom neki a két poharat. Miután mindketten ittunk és lepakoltam az éjjeliszekrényre elégedetten bújok közelebb hozzá, befészkelve magam az ölelésébe.

- Nincs rajtad egy kicsit sok ruha – súgja a fülembe, mire felkuncogok. Nem tehetek róla, csiklandós vagyok.

- Jay a nappaliban alszik, szerinted bugyiban kellett volna lemennem – kérdezem, mire azonnal jön a válasz.

- Még mit nem. De most már nincs rá szükséged, ugye – és már érzem is, ahogy az ujjai a gombokkal bajlódnak. Villámgyorsan kerül le rólam az ing, majd rögtön utána a bugyi is. Elégedetten nyújtózkodom mellette, hirtelen hiába alig egy-két órát aludtunk csak, egyikünk se tűnik fáradtnak. Simogató ujjai lassan térképezik fel minden porcikámat, egyik kezére támaszkodva figyeli a reakciómat, aztán közelebb hajol és végre megcsókol. Valami határtalan gyöngédség sugárzik minden érintéséből. Lusta, elnyújtott mozdulatokkal simogatja az arcomat, a vállamat, az oldalamat, egyre lejjebb haladva. Én is félretolom az őt részben elfedő takarót, és cirógatni kezdem. Újra lenyűgöz, hogy milyen tökéletes kidolgozott teste van, ujjaimat végig húzom valamennyi kis kockán a hasán. Hallva halk sóhaját kezem még lejjebb csúsztatom, először csak a combját érintve, aztán visszatérve a köldökéhez, ahogy a kintről beszűrődő félhomályba a szemeibe nézek  határtalan vágyat látok ott, mely még jobban felszínre tört amikor ujjaimmal lágyan hozzáérek duzzadó férfiasságához. Lassú simogatásomnak gyorsan meglesz az eredménye, mert hangosan felnyög, majd ajkait az enyémre tapasztja.

Folytatnám még, de eltolja a kezem és a következő percek minden tiltakozásom ellenére csak az én kényeztetésemről szólnak. Hiába próbálok újra és újra hozzáérni, gyengéd erőszakkal szorítja kezeimet a lepedőhöz, miközben ő ujjaival, majd forró ajkaival bejárja minden porcikámat. Amikor nyelve a köldökömhöz ér már hangosan zihálok, de persze ez még semmi ahhoz képest amikor megérzem nyelvét a gyönyöröm középpontjában. Lassú simogatása az őrületbe kerget, két könyökömre támaszkodva nézek le rá, könyörgő tekintettel, hogy szabadítson meg a kínoktól, de cserébe csak egy pimasz kis mosolyt kapok. Lázadni kezdek, magamhoz húzom a fejét, forró csókba olvasztva ajkainkat, és némi nehézséggel de sikerül magam alá gyűrnöm. Na megállj nagyfiú, ezt visszakapod. Csakúgy, mint ő én is bejárom teste minden részét, először kezemmel, majd apró csókokat nyomva minden porcikájára a számmal is. Felhördül, amikor játékosan beleharapok a mellbimbójába, de aztán nincs ideje megtorláson gondolkodni, mert a következő pillanatban nyelvem már a combja belső oldalán jár. Figyelem, ahogy egy pillanatra visszatartja a lélegzetét, várva, hogy végre elérjem legféltettebb kincsét, de csak belecsókolok a köldökébe, és újabb csókokkal borítom el. Mikor végre megkönyörülök rajta, és ajkaimmal szorosan körbezárom elégedett sóhaj hagyja el a száját, lassú kényeztetésem meghozza az eredményét, mert pár pillanat múlva csak azt érzem, hogy az ölébe ránt, és minden teketóriázás nélkül belém hatol. Egy pillanatra mindketten megkönnyebbülünk, de ezt az érzést gyorsan felváltja sürgető vágyunk, hatalmas tenyereivel a fenekem alá nyúlva irányítja a ritmusunk. A lassú ütemet hamar követi egy gyorsabb, elemi késztetés, és egymást hajszolva a beteljesülés felé egyre kontrolálatlanabbul mozgunk. Egyszerre söpört végig rajtunk a felemelő érzés,  fejemet magához húzva csókba fojtja feltörni készülő sikolyomat.

Kis idő múlva csókjaink újra visszatérnek a kényeztetés szintjére, várva, hogy felgyorsult pulzusunk újra a normális értékre csökkenjen. Végigdől az ágyon, magára húz engem is, a mellkasán pihenek, miközben ujjai lassan cirógatják a hátamat. Tökéletes elégedettség szállja meg a testemet, szemeimet lecsukva élvezem az érintését, egyre jobban átcsúszva az álom határán, majd megadva magam a sorsnak elalszom újra.

(Kellan szemszöge)

Halk motoszkálásra ébredek, kezemmel azonnal Anna után nyúlok, de csak a hideg lepedőt tapintom. Az nem lehet, hogy csak álmodtam, ugye nem? Kinyitva a szemem meglátom őt, éppen próbál betakarózni. Rákérdezek merre járt, a mondata, hogy csak szomjas volt engem is ráébreszt ugyanerre, persze mint mindig most is gondolt mindenre, eleve két poharat hozott. A hideg üdítő kicsit magamhoz térít, hát még a tény, hogy mellém bújik. Újra megkívánom, és sietve meg is szabadítom a zavaró ruhadaraboktól. Jó persze, kellett, elég sokan vagyunk a házban, és tényleg Jay a nappaliban alszik, de itt a szobában már semmi se indokolja. Ahogy nyújtózkodni kezd mellettem testével egyszerre feszülők meg én is. Te jó ég, még soha senki nem volt rám ilyen hatással. Elég csak ránéznem és készen állok. 

Ezúttal nincs semmi más célom, mint örömet okozni neki, és megérinteni mindenütt. Annyira védtelenül néz, nyoma sincs rajta a máskor tapasztalt határozottságnak, lágyan mosolyog rám. Szeretkezni akarok vele a szó minden elképzelhető értelmezésében. Talán egyre gondoltunk, és ez ígéretes, mert apró kezei alig-alig érve hozzám bejárják a testemet. Olyan óvatosan cirógat, alig bírom kivárni, hogy végre ujjai merev testrészemhez érjenek. Viszont amikor megtörténik nem bírom sokáig. Félő, hogy végzetes hatással lesz rám, így inkább eltolom a kezét. és én kezdem el őt simogatni. Persze tiltakozik, és le kell fognom, hogy kutató keze ne érhessen hozzám. Egy darabig ellenkezik, de amikor nyelvemet végighúzom combja belső oldalán felsóhajt, és hagyja, hogy folytassam amit elkezdtem. Kényeztetem, hallgatom imádnivaló nyögdécselését. Amikor a szemébe nézek, látva ahogy megnyalja a szája szélét meg kell csókolnom. Fölé hajolva tapasztom számat az övére, és először csak óvatosan, majd engedve kívánságának vadul kóstolgatom. Látom, hogy készül valamire, hagyom magam hanyatt dönteni. Húznám magamra, de nem hagyja, a lábaim közé helyezkedik a sarkára ül, egy újabb csók után bejárja szájával minden porcikám. Tetszik, naná, hogy tetszik. Játékos, van, hogy csak alig érzem a nyelve érintését, van hogy finoman belém harap. Élvezem, bár mikor szája körülölel, és megérzem magamon a fogait kicsit megijedek. Csak ott ne Cica, bárhol megharaphatsz, de ott ne tedd. Imáim meghallgatásra találnak, de az ahogy egész testrészemet eltünteti az ajkai között, újra meg újra az őrületbe kerget. Tudom, hogy nem bírom már sokáig, de nem így akarom, most nem. Nincs már erőm megfordulni se, csak előre hajolva magamra rántom és akadály nélkül siklom tűzforró barlangjába. 

Olyan jó érzés. Cirógatom ahol érem, a derekát, a melleit, majd ujjaim a fenekére simulnak. Összhangban mozdulunk egymás felé, érzem, hogy tövig elmerülök benne, és pillanatokon belül mikor megremeg én is elengedem magam.

Megcsókolom, mert nem tudom szavakban kifejezni amit most érzek, így ajkaimmal próbálom tudomására hozni végtelen szerelmemet. Simogatom a hátát, és hallgatom az elégedett szuszogását. 

Ezt akarom hallgatni minden éjjel ezután.

65. Buli, buli, buli...

Sziasztok!

Köszi a biztatást, a mai már jobb nap volt, egyes-egyedül itthon azt csináltam amit akartam:)

Csak két rövid megjegyzés, Jay is kap majd egy barátnőt, de nem ebben a történetben, és nem a lány nem lesz Anna rokona. Tay és Gina se örök dolog, legalábbis most úgy gondolom. Mauricio és Nikki, csak egy éjszaka, de lehet hogy később is lesz egy-egy ilyen összebújás, de örök szerelem semmi képpen. Az egyetlen ami biztosan marad az Luca és Ashley.

És Kesha:  holnap...

Dicta


(Anna szemszöge)

A buli úgy tűnik ugyanúgy megy amióta eltűntünk, menet közben rálesek Nath órájára, hát végül is talán ha félórát voltunk távol, akár azt is hihették, hogy egész eddig telefonáltam, főleg akik ismernek. Először Rob-hoz és Kris-hez megyek, lehuppanok melléjük, mire kérdőn néznek rám.

- Az a helyzet, hogy ma itt kéne aludnunk - semmi reakció, ez kezdésnek jó jel. Persze Rob aggodalmaskodni kezd.

- Luca nem fogja bánni, és van elég hely?

- Nem, és igen van – kezdek vigyorogni, arra gondolva, hogy az ötlet tőle származik eredetileg, illetve pontosabb Ash-től.

- Oké – bólint mindkettő, én meg már ott se vagyok. Marco nagyon integet, úgyhogy odamegyem hozzájuk. Ő a korelnök a családban a maga 30 évével, és ugye ő az egyik, aki már igába hajtotta a fejét. Ginevra most is mellette áll, élénk beszélgetésbe kezdünk szokás szerint nagy hangon, élénk gesztusokkal. A lelkemre kötik, hogy ha következő hónapba megyünk Olaszországba Ginával úgy tervezzünk, hogy náluk is el kell töltenünk pár napot. A szemem egy idő után persze folyton Kellan irányába kalandozik, ami nekik is feltűnik.

- Bellissima mia, mit bámulsz azon a srácon – kérdez rá Marco, mire a felesége rögtön letorkolja, hogy biztos jó okom van rá. Ha azt ti tudnátok! Én csak mosolygok, de amikor fél perc múlva a tekintetem megint csak beleveszik az ő gyönyörű kék szemeibe nem bírja tovább. - Nem lehetne, hogy legalább idehívd, hátha akkor néha eljutna hozzád amit mondok.

  - Oké - kapok azonnal az alkalmon, és intek Kellan-nak, hogy jöjjön ide hozzánk, mondanom se kell, hogy nem kéreti magát, persze amint mellénk ért két karjával átöleli a derekamat én meg nekidőlök a mellkasának, aztán leesik, hogy lehet, hogy még nem is ismerik egymást, amikor ezt hangosan is kimondom megnyugtatnak, hogy amíg ránk vártak Gina mindenkit összeismertetett mindenkivel. Látom, hogy Marco egy pillanatra ledöbben a mi összefonódásunkon, majd vigyorogni kezd és napirendre tér a dolog felett, mondjuk abban biztos vagyok, hogy nem úszom meg ennyivel, ha esélye lesz rá faggatózni fog.

A következő órák így telnek, csoportról - csoportra járunk, beszélgetünk, iszunk, nevetünk, táncolunk. Valahogy sehogy se akaródzik eltávolodni a másiktól egyikünknek sem. A többiek nem tesznek megjegyzéseket, de mindenkin azt látom, hogy tetszik nekik a dolog. A családomat, ha jól gondolom megnyugvással tölti el, hogy végre úgynéz ki közeledem valakihez. Az itteni banda meg mintha örülne, hogy végre vége a csatározásunknak.

A társaság jól érzi magát, Sarah adja fel elsőként a harcot, és melléjük csapódik még Vicki. Hívok nekik egy taxit, integetve elbúcsúznak a többiektől én pedig kikísérem őket az ajtóig.

- Látom megfogadtad Mary tanácsát - súgja a fülembe, először nem értem mire céloz, aztán leesik. Gyorsan végignézek magamon, de szerintem minden rendben van rajtam. Látja, hogy mit művelek, mire nevetni kezd. - Kellan egy ideje kicsit zilált, az inge félre lett gombolva.

Én is nevetni kezdek, ez van lebuktunk.

- És, hogy csempészed be a hotelbe? - jön a kérdés.

- Sehogyan - felelem azonnal, mire csodálkozva néz rám. - Itt alszunk.

Így már persze érti, megölel, még egyszer sok boldogságot kívánva, és a szemébe nézve látom, hogy most nem azért mondja, mert születésnapom van.  Lassan egyre többen kezdenek szedelőzködni, először az „idősebbek” Peter, Jennie, Lisa, Chris búcsúznak el, majd Lizzy, Andy, Cloé és Mark is indul vissza a szállodába, és ha már taxit hívunk egyre többen csatlakoznak. A rokonainkkal tudatom, hogy mindenki az én vendégem, szóval nyugodtan vegyék igénybe a szálloda szolgáltatásait. Abban is megegyezünk, hogy majd délután beszélünk, és kitaláljuk hogyan töltsük az estét. Páran úgyis várost akarnak nézni, a lányok vásárolni…

(Kellan szemszöge)

Pár pillanatig csak bámulok Anna után, és közben már előre eltervezem, hogy ha egyszer visszamegyünk az emeletre mi mindent fogok vele művelni kettesben. Méghogy ennyivel nem elégszik meg. Hát Cica én most is folytattam volna még boldogan. Látom, hogy egy pillanatra odamegy Robék-hoz, majd elégedetten távozik, azok ketten meg összedugják a fejüket, majd mosolyogni kezdenek. Engem Mauricio kap el, beszélünk a sportokról, de mind a ketten gyakran nézünk másfelé. Én természetesen Annát lesem félszemmel, ő meg a lányokkal beszélgető Nikki-t figyeli.

- Látom bejön neked a kis feleségem - szólalok meg, mire döbbenten néz rám.

- A kicsodád, te Annát szédíted közben meg nős vagy, ő tudja ezt... - hosszú olasz ciráda következik, és szerintem azt fontolgatja, hogy mit tegyen először, elmondja a rokonának vagy beverje a képemet.

- Mármint a filmben a feleségem, nyugi már. És igen, Anna tudja. De te látom nem.

Ettől megnyugszik, de azért megpaskolja a hátamat, kell keresnem erre valami fájdalomcsillapító kenőcsöt, megjegyzi, hogy ez a poén neki nem jött be, majd továbbáll. Én biztos ami biztos alapon letelepedek Gina és Taylor mellé, akik felettébb vidámak, és szemlátomást alig tudják levenni egymásról a szemüket, és a kezüket. Persze a szemeim mindig egy krémszínű ruhát keresnek a tömegben, boldogan látom, hogy Anna is engem figyel, és egy idő múlva int, hogy menjek oda hozzá. Azonnal megindulok, közben összefutok Ash-sel, aki már cseppet se aggódik az olaszok miatt, boldogan csacsog, mint mindig. Rákérdez, hogy minden rendben, én meg a lehető legőszintébben azt mondom, hogy igen, jobb már nem is lehetne ez az este. 

Ahogy odaérek hozzájuk nem terveztem előre, de a közelsége megbabonáz. Még csak a  mozdulat felénél tartok amikor leesik, hogy lehet, hogy ő ezt nem akarja, de nem húzódik el, sőt, összefűzi az ujjait az enyémekkel, amelyek a derekát ölelik. Megnyugvással és büszkeséggel tölt el ez az aprócska mozdulat. Beszélgetünk a rokonaival, ez a srác komolyabbnak tűnik, mint a többiek, a mondataikból kiderül számomra is, hogy ő Luca bátyja, a rokonságból a legidősebb. A felesége igazán szimpatikus, főleg, hogy a szavaiból azt szűröm le, hogy tetszik neki Ashley. Ahogy Anna megjósolta, szívós társaság, valaki mindig kiabál innen-onnan, mind őt akarják, én pedig követem, bárhová megy. Illetve, hogy pontos legyek nincs szükségem arra, hogy kövessem, mert bár mindig megkérdezi, hogy Kellan, jössz te is, a kezemet nem engedi el. Szerencsére azért közben párszor sikerül elcsábítanom egy-egy szám erejéig táncolni, és olyankor szorosan összesimulunk, és azt se tudom megállni, hogy ne kóstoljam meg újra és újra az ajkait. 

Sarah, a barátnője az első aki indulni akar, áldás reá ezért, mert hamarosan többen is szedelőzködni kezdenek. Én nem akarok zavarni, ezért leülök a haverjaimhoz, akik persze rajtam köszörülik a nyelvüket. Nem nagyon értem mire célozgatnak, de amikor Anna visszatér hozzám, és nemes egyszerűséggel letelepedik az ölembe tőle magyarázatot kapok. Nem tudom mire számítsak, mit akart ő tudatni a többiekkel, de a szavai nemhogy megnyugtatnak, de határtalan boldogsággal is töltenek el. Sajnos túlságosan is lassan megy az idő, én persze türelmetlenül várom, hogy végre kettesben lehessünk, szerencsére Gina elsőként bejelenti, hogy ő akkor menne aludni. Eddig is tudtam, hogy temperamentumos a kicsike, de amit Rob kap tőle, na az nem semmi. Jót vigyorgok azon, ahogy kiosztja, ahogy közben véletlenül Taylor-ra nézek feltűnik, hogy ő viszont elbűvölten, és felettébb büszkén szemléli az eseményeket. Kíváncsi lennék mi járhat most a fejében?

Anna mindanyiunkat meglep azzal amit mond, hogy Gina mindent megbeszél vele és az édesanyjukkal, furcsa, de összetartó család ez az övüké, az biztos. Nem tudom mivel ösztönözhetném arra, hogy kövessük a távozó párost, esküszöm mindent megpróbálok. Először csak a csuklóját cirógatom, a hajába temetem az arcomat, látom, érzem, hogy hat rá a dolog, de cselekvésre csak az készteti, amikor egyre feljebb simítom végig a combját, a ruha alatt. Persze igyekszem úgy, hogy a többieknek ne tűnjön fel a dolog.

Mintha mindenki csak erre várt volna, amikor Anna bejelenti, hogy ő is felmenne, azonnal a többiekre is  rájön a mehetnék. Közeledve a szobánkhoz, egyre izgatottabb vagyok, ne félj Cica, ilyen élményben még nem volt részed , mint ami most vár rád.

(Anna szemszöge)

Miután páran távoztak körbelesek, mikor megtalálom akit keresek azonnal odamegyek hozzájuk, csakúgy mint az este kezdetén Rob, Kris, Jay, Kellan kiegészülve Ash-sel és Luca-val egy asztal körül ücsörög és beszélgetnek. Mivel úgysincs több szabad szék, legnagyobb örömömre,  letelepedek Kellan ölébe, felé fordulok, mire azonnal megcsókol. Persze viszonzom, és nehezemre esik elválni tőle, de leesik, hogy mit mondott Sarah. Valóban, igaza volt. Nagyot nyel amikor egy szó nélkül kigombolom a felső két gombot, és igencsak meglepődik, amikor immár megigazítva újra visszagombolom.

- Nem jól öltöztél fel, lebuktunk. - súgom neki, mire gondterhelten néz rám.

- Ez most baj? - kérdezi - te nem akartad, hogy tudják?

- Kellan nagylány vagyok már, csak rám tartozik, hogy kivel és hányszor bújok ágyba.

- Azzal, hogy hányszor nekem sincs bajom, de azt, hogy kivel nem lehetne lefixálni?

Felnevetek, mert olyan mint egy durcás kisgyerek.

- Számszerűen gondolod? - tudakolom, mire bólint. - Van esetleg javaslatod?

- Az egy, az olyan szép egyszerű szám, nem? - kérdezi, mire nem tudom megállni, hogy ne bosszantsam kicsit.

- És kit javasolsz? - nézek körbe kíváncsian, a srácokat mustrálgatva, mire döbbenten bámul rám. - Ja, hogy saját magadra gondoltál?

Megkönyörülök rajta, mert látszólag mindjárt eldurran az agya.

- Javaslat elfogadva. 

Először nem mond semmit, csak szorosabban ölel, és belecsókol a nyakamba, majd a fülembe súg egyetlen szót. Bestia.

Négy után már csak páran ücsörgünk, a zenét is halkabbra vesszük, én is egyre gyakrabban ásítozom, Kellan legnagyobb örömére. Gina már jó ideje kettesben beszélgetett Tay-jal, aztán egyszer csak felugrik, és odajön hozzánk.

- Mia sorella, én álmos vagyok, felmegyünk, Luca melyik lesz a mi szobánk – fordul hozzá, a kérdezett meg csak rávágja, hogy a lépcsőtől balra az első ajtó, mire leesik, hogy az nem fog menni.

- Luca, az a mi szobánk - szólok közbe azonnal, mire kérdőn néz rám - a lépcsőtől az első ajtó, amihez a kék fürdő van. Ott mi alszunk – adom meg a leírást, látom, hogy érti mire gondolok, de persze további magyarázatra vár.

- Caro, so che tu lo sai. Più battuti già dentro.

Ez láthatóan elégedettséggel tölti el, és Gina is kuncogni kezd.

- Oké, akkor jobbra a második, de figyelmeztetlek piccola, mellette van a hálóm szóval, ha lehet legyetek tekintettel ránk.

A húgom fintorog egyet, majd megáll Tay mellett, súg neki valamit, és kézen fogva elindulnak befelé. Rob éppen akkor jön vissza, ahogy elhalad mellettük rájuk néz, majd elgondolkozva fordul hozzám.

- Hova mennek – kérdezi, mire kapásból rávágom, hogy aludni, páran meg felnevetnek.  

- Tessék – tágulnak hatalmasra a szemei - csak nem azt akarod mondani, hogy megengeded Ginának, hogy… vele… - mutat a háta mögé. Döbbenten nézek rá, most mi baja, és egyáltalán, hogy jön ő ahhoz, hogy kérdőre vonjon? A húgom miatt? Készülök kiosztani, de észreveszem, hogy Gina már ott áll közvetlen mögötte, és ha jól sejtem ő is hallotta Rob kifakadását.

- Teee… - és már mondja is neki a magáét, az egyenjogúságról, hogy már nem élünk a középkorba, és egyáltalán. Rob egyre kisebbre húzza össze magát, mi meg majd meghalunk a nevetéstől, úgy figyeljük a mentegetőzését. Jó két perc múlva úgy döntök megkönyörülök rajta, magyarul közlöm a húgommal, hogy szerintem felfogta, hogy ne akarjon beleszólni az életébe, és akkor talán mehetnének is. Gina vet rá egy utolsó „ha-még-egyszer-megpróbálod-véged” pillantást, majd mosolyogva Taylor-hoz fordul és elvonulnak.

Rob leül, az ölébe húzza Kristen-t és egy darabig nem szól semmit, csak néz maga elé.

- De hát – kezd bele aztán - te mondtad, hogy még 18 sincs, mégis… nem értem.

- Tudod, minket úgy neveltek, hogy a szexualitás nem egy olyan dolog, ami a kortól függ, hanem attól, hogy lelkileg kész vagy-e rá. Most őszintén, szerinted jobb lenne, ha titokban tenné. Oké én se örülök annak, hogy kétnapi ismeretség után, de nekem se tiltották.  

- De mit fognak szólni a szüleid…

- Gondolod, hogy elmeséli… – veti fel Jay, aki már jó ideje nem szólalt meg. Én meg vigyorogni kezdek.

- Most meg mi van – néz rám értetlenkedve kedvenc angolom.

- Már elmondta, ugye – kérdez rá Luca, mire bólogatni kezdek.

- Ezt nem mondod komolyan – bámul rám mindenki tátott szájjal.

- Srácok, ne már. Gina mindent megbeszél anyával és velem.

- Oké, akkor legalább beszámolhatsz nekünk mire képes a kisgyerek – hát erre csúnyán nézek Jay-re, mert naná, hogy ő szólt közbe, azonnal veszi a lapot, szerencséjére látom rajta, hogy ő se gondolta komolyan. 

Még jó félóráig gyűrjük egymás idegeit, de már igencsak mehetnékem van, amit nagyban köszönhető annak, hogy Kellan keze egyre feljebb csúszik a szoknyám alá, és ebből rájöhetek, hogy ő is tudna jobb elfoglaltságot az ücsörgésnél. Úgyis már csak heten maradtunk, úgyhogy közlöm, hogy én megyek, és mintha mindenki csak erre várt volna azonnal felpattannak a többiek is. Luca Jay-nek is felajánlja, hogy maradjon, amit ő el is fogad. Az emeleten először Rob-nak és Kristen-nek mutatja meg a szobáját, én automatikusan lépek be a „miénkbe” persze Kellan-nal a nyomomban. A negyedik vendégszoba ajtaja azonban zárva van, legnagyobb meglepetésünkre. A házigazda bekopog, a kihallatszó olasz „occupato” felkiáltásból ugyan nem derül ki, hogy ki lehet benn, de összenézve Mauricio-ra tippelünk. Luca szabódik, majd felajánlja, hogy esetleg ott a kanapé, ha megfelel. Még fél füllel hallom Jay beleegyezését de aztán becsukom magunk mögött az ajtót, és szinte azonnal fordul is a kulcs a zárban. Automatikusan lépek egyet hátra, és figyelem ahogy engem néz, a szája ravasz vigyorba húzódik, az arca azt sugározza, hogy „na-most-jött-el-az-én-időm”.

(Rob szemszöge)      

Visszagondolva a mai estére, hát... vegyes volt. Az eleje jól kezdődött, mert a várakozásommal ellentétben Anna nem kapott dührohamot, -bennem ez az eshetőség is felmerült-, hanem hihetetlenül boldognak tűnt. Oké, azt láttam rajta amikor kinyitottam előtte a kertbe vezető ajtót, hogy rájött miért vagyunk itt, de csak öröm sugárzott az arcáról amikor meglátta a rokonait. Nem tudtam megállni, hogy azért ne dörgöljem az orra alá, hogy előttünk nem érdemes titkolózni, de magával ragadta az áradat, így a válaszát már sose tudom meg. Én félrehúzódtam Kris-szel, ez mondjuk majdnem az egész este így volt. Olyan ritkán lehetünk úgy együtt társaságban, hogy nem kell lebukástól tartani, hát most kihasználtunk minden percet.

Szerintem mindenki jól érezte magát, bár nekem még mindig szokatlan ahogy a rokonság egyszerre beszél, még csak nem is egy nyelven, de mégis mindenki tudja követni a másik mondandóját. Ahogy Kris már a telefonban is mondta tényleg Kellan-t vizsgáztatták, az ő egójának meg aztán egyáltalán nem árt. Szerintem jól vette az akadályokat, bár néha láttam, hogy kiakad, amikor már majdnem sikerül megközelítenie Annát, de valaki közbelép. Az első gond akkor jött elő, amikor a „barátnőm" végre odajött hozzánk.

- Kris, hol van Anna ajándéka? - súgtam a fülébe - még nem adtuk oda neki.

- Egy pillanat - és már el is rohant, majd szinte azonnal visszatért hozzánk. Megálltunk előtte, gyorsan megkaptam az egyik dobozt. Azon tűnődtem, mit is mondjak neki, mert végtelenül hálás vagyok azért amit értünk tesz, és ezt nehéz pár szóval összefoglalni, de kedvesem gyorsabb volt nálam. 

 - Anna, elég sokat gondolkodtunk azon, hogy mivel lepjünk meg, de ha nem tetszik kicseréljük. - Hoppá, én erre nem is gondoltam, mi van ha nem tetszik neki - Nagyon hálásak vagyunk azért amit értünk teszel, úgyhogy...

- Boldog születésnapot - fejeztem be a mondatot, valamit csak kellett nekem is mondanom. Egyszerűen csak a kezébe nyomtam a dobozt egy puszi kíséretében, Kris szintén így tett, majd hátraléptünk és vártuk a reakciót. Ami kicsit késett, döbbenten és talán zavartan nézett ránk, és kis késéssel ugyan de kinyitotta az ajándékokat. Ha jól értelmeztem az arckifejezését, és valószínűleg így van, mert később szóban is megerősítette, akkor tetszett neki, de persze ellenkezni kezdett.

- Én... ezt nem fogadhatom el. Vigyétek vissza légy szíves... - na akkor pattant el nálam a húr.

- Tetszik - kérdeztem mire csak bólintott - nagyszerű, akkor jól választottunk, illetve Kris, úgyhogy téma lezárva.

- De Rob, ez nagyon drága lehetett...

- Nem, ami drága lehetett az az én szülinapi ajándékom volt, meg a magánrepülő Budapestig, és említhetnék még pár dolgot. Állítólag egy olyan motor, mint az enyém 12.000 dollár, és akkor a tartozékokat még nem is említettem. Szóval elfogadod, a tiéd és kész.

- Anna, ha nem tetszik - nézett rá kérdőn a kedvesem, de nem tudta befejezni a mondatot.

- De nagyon tetszik, ez egyszerűen gyönyörű, csak... - egy pillantásommal belefojtottam a szót. - Köszönöm.

Én elégedetten leültem a helyemre, Kris meg az ölembe telepedett.

- Te Rob, én még sose hallottalak így beszélni senkivel - súgta a fülembe. Mire kicsit megijedtem bevallom.

- Szerinted megbántottam.

- Neem, de nagyon határozott voltál, látod ellenkezni se mert. - Olyan édesen vigyorgott rám, én se bírtam ki mosolygás nélkül.

- És mit szólsz az új, határozott énemhez? - kérdeztem.

- Tetszik, tudnék pár olyan helyet, ahol ez még jól jöhet. - Az amit a fülembe súgott, nekem is kifejezetten tetszett, így eléggé belefeledkeztünk egymásba, csak arra emeltük fel a fejünket, amikor Anna apró sikítását meghallottuk. Nem várt látvány tárult a szemünk elé, illetve szerintem mindannyian reménykedtünk, hogy előbb- utóbb bekövetkezik, de egy pillanatra meglepett. Aztán megnyugodtam, mert úgy tűnt mind a kettőjüknek tetszik az új helyzet. Gyorsan kiderült, hogy Anna öröme a könyvnek szól, amit Kellan-től kapott. Hogy én erre nem gondoltam, gondolom Ginát faggatta ki, mi a nővére szíve vágya. 

Az mondjuk, hogy pont a Szépfiút választotta?! Persze Anna azonnal az orrom alá dörgölte, hogy a könyvben Duroy-nak van bajsza. Még jó, hogy a filmben ehhez nem ragaszkodtak. 

Az este további része jól telt, megint megtudtunk pár érdekes dolgot, például, hogy rokonságban állnak az egyik olasz válogatott focistával, és mennek a világbajnoki döntőre. Ezt de irigylem, itt lenne a lehetőségem, de akkor forgatni fogok, szóval erről tuti lemaradok.

Aztán vacsoránál megismertem pár új ételt, volt ami határozottan ízlett, például a tengergyümölcsei- tészta. Később kiderült, hogy nem csak Anna táncol jól, de az összes rokona is. Fergeteges volt amit levágtak, még Kris kedvét is meghozták aki persze engem is elrángatott magával. Akkor gondoltam először úgy, hogy Anna és Kellan végre sínen van, ezt meg is osztottam a kedvesemmel, aki egyetértett velem. Olyan összebújva táncoltak, kizárva a körülöttük lévő világot, csak egymásra figyelve. 

Aztán jött a torta, extra vastag szeletet kaptam, mondván én vagyok a pasija, kicsit meg is lepődtem ezen, és nem csak én, de utána szinte tálcán nyújtott át Kris-nek. És már megint olyan cinkosan nézett egymásra a két lány, remélem ezúttal nem készülnek semmire. Eddig még nem történt semmi különös. Anna mondata szöget ütött a fejemben, és rá is kérdeztem a kedvesemre.

- Kris - súgtam a fülébe - az előbb valami extra kényeztetésről volt szó, mikor kapom meg.

Hát nem kellett sokat kérlelnem. Megragadta a kezemet és maga után húzott, mint kiderült a fürdőig, ott kulcsra zárta az ajtót, szerencsére a következő negyed órában senkinek se akadt sürgős dolga arrafelé.

Mondjuk szó se róla mégiscsak lebuktunk, mert amikor kiléptünk az ajtón szembetaláltuk magunkat Nikki-vel és ha jól emlékszem a srác nevére, Mauricio-val. Ők rutinosabbak voltak  -illetve a srác, persze, neki Luca rokon- ugyanis éppen az emeletre tartottak, félreérthetetlen szándékkal. 

- Na végre, ideje túllépnie Paris-on - szólalt meg Kris, amint hallótávolságon kívül kerültek. 

Mi visszamentünk a kertbe, és folytattuk a bulizást. Beszélgettünk a nővéreimmel akik közölték, hogy másnap vásásrolni mennek, ezen mondjuk cseppet se csodálkoztam, ők is odavoltak Anna népes rokonságától. Csakúgy, mint Charlie, de ő az unokahúgomat nézte ki magának, aminek nem nagyon örültem. Számomra is felfoghatatlan módon, itt ebben a bandában nem éreztem úgy, hogy jobb lenne elbújnom egy sarokban, sörözgetve. Annyira jó volt a hangulat, hogy magától értetődő módon mászkáltunk körbe, beszélgetve, iszogatva. Persze szóba került a Breaking Dawn forgatása, ahol majd újra együtt töltünk egy kis időt a bandával. Hihetetlen, hogy ez lesz az utolsó rész. Bár szó se róla, egyáltalán nem bánom. De addig még sok idő van hátra. 

Órák múlva éppen kettesben ücsörögtünk két sörrel amikor Anna odajött hozzánk.

- Az a helyzet, hogy ma itt kéne aludnunk - közölte velünk, hát a hangjából azonnal le tudtam szűrni, hogy ez bizony nem kérés. Persze rákérdeztem, hogy a házigazdánk mit fog ehhez szólni, de sietve biztosított róla, hogy azzal nem lesz gond. Igazság szerint ez nagyban megkönnyítette a dolgunkat, bár akkor még csak sejtettem, hogy rajtunk kívül mások is itt töltik az éjszakát.

Én gyorsan napirendre tértem a dolog felett, de Kris elgondolkozva nézett Anna után, amire persze rákérdeztem.

- Min töröd a fejed?

- Olyan másnak tűnt, nem? - nézett rám kérdőn. Én is utána bámultam, de semmi változást nem érzékeltem. Boldognak látszott, de hát mégiscsak a születésnapját ünnepeltük, szóval az természetes. Kris viszont nem tudott ilyen gyorsan túllépni a dolgon, de az este vége felé megfejtette a rejtvényt. Már alig páran voltunk csak, amikor miután kikísért pár embert Anna visszajött hozzánk a kis sarkunkba, és azonnal beletelepedett Kellan ölébe, aki rögtön szájon csókolta. Mi Ash, Jay, Luca és Kris cinkosan összenéztünk, bár azok ketten annyira egymásba feledkeztek, hogy szerintem fogalmuk se volt róla, hogy mi is ott vagyunk. 

Én éppen Jay-jel beszélgettem, amikor Kris megragadta a kezemet, és arcán boldog mosollyal ragadta meg a kezem.

- Rájöttem - közölte, nekem fogalmam se volt, hogy vajon mire, de azonnal folytatta - arra, hogy mi volt olyan furcsa Annán. Ezek lefeküdtek egymással. 

Rájuk néztem, de nem értettem, hogy miből vonta le ezt a következtetést, de Ash is közelebb hajolt hozzánk.

- Már jópár órája, azóta nem is mentek egy méternél távolabb egymástól. 

Én még mindig nem értettem a dolgot, és szemlátomást Jay se, bezzeg Luca csak vigyorgott.

- Elárulnátok, hogy mégis honnan?

- Kellan ingjéről - felelte mosolyogva Ash.

- Félre volt gombolva, Anna az előbb igazította meg neki - fűzte hozzá a kedvesem. 

Nagyszerű, végre, ha egy kis szex ilyen hatással van rájuk, mi lesz itt holnap reggel?!

Próbáltam észrevétlen megfigyelni őket, Anna arca határozottan boldognak tűnt, a szemei ragyogtak, és nem elég, hogy a haverom ölében foglalt helyett, de folyton simogatta, hozzábújt. Kellan meg... hát ha tőle azt kérte volna valaki, hogy hozzon le az égről egy csillagot szerintem csak egy kérdése lett volna, az hogy melyiket. Végre!

Jó, önző vagyok, mert azonnal felmerült bennem, hogy mi lesz ezután, de aztán úgy döntöttem, ezen még ráérek agyalni. 

Már elég késő van, éppen a mosdóból jövök visszafelé, azzal a szándékkal, hogy megkérdem Luca-t hol fogunk aludni és ráveszem Kris-t, hogy bújjunk ágyba. Velem szemben Gina és Taylor jön kézen fogva,  jól kifogta a kisgyerek, ez a csaj csapdába ejtette rendesen. Azon tűnődöm, láttam-e inni a srácot, mert ha kocsival jött, akkor jobb ha egy sör után se ül be, későn is van, és amennyire tudom, legalább egy órányira lakik innen. Nem is tudom miért teszem fel a kérdést, de kibukik belőlem.

- Hova mennek? - a válasz gyors és határozott.

- Aludni. - Közli Anna a többiek meg nevetni kezdenek, de ezzel nem foglalkozom. Talán a sör, a fáradtság, vagy egyszerűen a saját hülyeségem teszi, hogy nem bírom befogni a számat. 

- Tessék, csak nem azt akarod mondani, hogy megengeded Ginának, hogy vele... - Anna arcát látva inkább   nem fejezem be a mondatot, idióta vagy Pattinson, ezért most megkapod a magadét. Jó én nem ítélkezni akarok, csak annyiszor elmondta, hogy senki nem mehet a húga közelébe, magyaráznám a bizonyítványomat, de Anna szeme megvillan mosolyogni kezd. Már majdnem megnyugszom, hogy oké, ezt megúsztam, amikor a hátam mögül egy felháborodott hangot hallok.

- Teee begyöpösödött hímsoviniszta. Hallottál már az egyenjogúságról, mit képzelsz, hogy bele akarsz szólni abba, hogy kivel alszom, egyáltalán, tisztába vagy azzal, hogy már nem élünk a középkorba, mintha Kris sokkal idősebb lenne mint én. Az agyadra ment Edward szerepe, jó lenne ha haladnál a korral. És egyáltalán, még csak nem is vagy a rokonom, a nővérem kamubarátja vagy, és bele mersz szólni abba, hogy mit teszek...

Ez rosszabb, mint amire számítottam, Gina haragja tényleg felér egy tornádó erejével. Te jó ég, mit szabadítottam a nyakamra. Szerencsére Anna egy idő múlva megkönyörül rajtam, mond neki valamit, mire a kisasszony nagy kegyesen megfordul és távozni készül. Még vet rám egy olyan pillantást amivel ölni lehetne, de mivel már pár métert eltávolodott kezdek megnyugodni. A biztonság kedvéért azért miután leülök az ölembe húzom Kris-t, hátha vissza talál jönni. Őt nem bántaná, de engem?

Magamhoz ölelem a kedvesemet, a közelsége megnyugtat, de nem tudok napirendre térni a dolog felett. Én ezt nem értem! Rá is kérdezek, és Anna magyarázata elképeszt. Oké, azt láttam amikor náluk voltunk, hogy a két lány és a szüleik, de főleg az édesanyjuk között rendkívül szoros kapcsolat van, de hogy a kiscsaj azt is elárulta már neki, hogy ő bizony Taylor-ral ma... na ez azért sok nekem. Oké, én se vagyok prűd, és semmi kifogásom a házasság előtti szex ellen, sőt idiótának tartom aki addig vár, de egy olasz család esetén ez kicsit furi. De valószínűleg csak nekem.

Szerencsére Anna úgy dönt menne aludni, nekem is leesik, hogy ezzel a szándékkal jöttem ide nemrég, úgyhogy mindannyian az emeletre megyünk. Amikor kiderül, hogy az egyik szoba foglalt, egymásra nézünk Kris-szel, nem kétséges, hogy még mindig Nikki és Mauricio vannak benn, és az azonnali válaszból ítélve nem is alvással töltik az időt.

Odabenn szerencsére hatalmas ágy fogad bennünket, de kedvesem először zuhanyozni akar, én meg persze követem. Elég tágas a zuhanyfülke ketten is bőven elférünk benne, sőt más tevékenységnek is megfelel.

Illetve megfelelne, de egy rövid sikoly hallatszik a fal másik oldaláról, mind a ketten egymásra nézünk, majd egyszerre döntünk. Én elzárom a vizet, Kris már ki is lépett megragadva egy fürdőlepedőt, és szalad a szobába. Én is követem, kissé lassabban, hallani ahogy a szomszédban folyik a víz, és halk kuncogás üti meg a fülemet, úgyhogy bezárom magam után az ajtót, sőt még a tv-t is bekapcsoljuk. Cinkosan egymásra nevetünk de aztán eltereli a figyelmemet az a mozdulat, ahogy kedvesem a földre ejti a törülközőt, és itt áll előttem meztelenül. Oké, itt az ideje, hogy mi is azt tegyük amit a többiek a szomszédos szobákban.

Szómagyarázat: * Caro, so che tu lo sai. - Kedves, tudom, hogy tudod. 
* Più battuti già dentro. - Igen, jártam már benne.
* Occupato. - Foglalt.

Sziasztok!

Vannak napok amikor az ember úgy érzi jobb lenne csak feküdni az ágyban, nem törődve semmivel. Nekem a mai ilyen volt! Elértem ahhoz a ponthoz, hogy "elegem van" az együttérzésből. És most nem a szüleimre és a húgaimra gondolok. Persze értem én, hogy nem kis dolog ami velem történt, aggódtak, és ezért tényleg hálás vagyok. Csak van amikor már sok. Amióta hazajöttem egyfolytában jön valaki. Látogatóba, megnézni tényleg nincs-e semmi maradandó bajom, vagy egyszerűen csak kíváncsiságból. Nem viccelek, tényleg így van. Mert a nagyszüleim persze aggódtak, és örültek, hogy bár  megtámogatva némi gipsszel és kötéssel, de megvagyok. A nagybácsik nagynénik is ezen okból kerestek fel, és a barátaimban se kételkedek. De ma már a szomszédok is átjöttek, és rajtuk határozottan csak kíváncsiságot éreztem, nektek is az jutna az eszetekbe, ha nem azt kérdeznék, hány öltés van bennetek, hanem hogy mennyit fizetnek a totálkáros autótokra. Úgyhogy mert én alapjaiban véve udvarias vagyok válaszoltam, de pár perce feladtam a harcot és gyávaság ide vagy oda azt mondtam, hogy fáj a fejem, és le kell kicsit feküdnöm. Gondolom sejtitek, hogy ez nem volt igaz. De itt a régi szobámban legalább nyugi van, és az egyik húgom becsempészte a laptopját, így úgy döntöttem panaszkodom kicsi nektek.
Bocsánat érte, azt hiszem ennyivel sikerült is lehiggadnom, de jól esett.
A másik ami jól esett, és köszönöm mindenkinek újra csak, hogy amikor írtok, majdnem mindig ott a kérdés javulok-e, és gyógyulást kívántok. Higgyétek el, ez sokat segít. És az is megdobogtatta kis szívemet, hogy megláttam mit mutat a látogatószámláló, több, mint 30.000-et. OHHHH!
Oké, tisztában vagyok vele, hogy ez azért köszönhető annak, hogy amíg nem adtam hírt magamról, (gondolom) többször is idetévedtetek, hogy lesz-e valami. De az én szememben ez mellékes, ez akkor is egy hatalmas szám. Úgyhogy, mivel a szobámból úgyse lépek ki egy darabig, és most nem a mankókra gondolok, és mivel úgynéz ki ihletem is van, igyekszem írni valamit, mert ha ti kedvesek vagytok hozzám, ez kutya kötelességem. És az se hátrány, hogy nekem jólesik.
Dicta

64. Van aminek be kell következni...

(Anna szemszöge)

Gina érkezése zavar meg bennünket.

- Mia sorella, csörgött a telefonod, anya az, szeretne veled beszélni, bejössz? – kérdezi, hát nem szívesen, de az ő kedvéért persze, hogy megyek. De előtte még gyorsan nyomok egy puszit Kellan szájára.

- Itt folytatjuk, bocs, de... - azzal otthagyom.

Odabent átvéve a húgomtól a telefonom, az emelet felé veszem az irányt, remélem, hogy találok valami olyan helyet, ahol másoktól és a kinti ricsajtól nem zavarva, nyugodtan tudunk beszélni. Anya mentegetőzik amiért ilyenkor hív, legfőképpen arra kíváncsi, hogy sikerült-e a meglepetés, és örültem-e neki. Megnyugtatom, hogy odavagyok az egésztől, és bár előre tiltakoztam, most határtalanul boldog vagyok, hogy így alakult. Kiderül, hogy az én mindenlében-kanál kishúgom képes volt elmesélni, hogy úgy néz ki végre „bepasiztam”, sőt azt is bejelentette, hogy ő szerelmes, természetesen Taylor-ba, és együtt fognak aludni. Anyu nincs oda ettől az információtól, mert bár ő elég liberális nézeteket vall, azért az ágyba bújást két nap után kicsit korainak tartja. Megnyugtatom, hogy Tay egy határozottan jólnevelt, és érett gondolkodású srác, inkább őt kell félteni, mint Ginát. Nem hagyja, hogy kibújjak a válaszadás alól, ezért vonakodva, de elárulom, hogy igen, Kellan-nal lesz valami. Jó tíz percig diskurálunk, majd elbúcsúzunk, hogy majd ha kialudtuk magunkat beszélünk.

Amikor feljöttem az emeletre benyitottam az első ajtón, és szemlélődés nélkül letelepedtem a hatalmas ágyra, így most érdeklődve nézek körbe. Nem tudom Luca kitől vette a házat, de határozottan jó ízléssel lett berendezve. Az ágy mérete rögtön lenyűgöz, belesek az egyik ajtón, ami egy fürdőszobát rejt, hát az se semmi. Elgondolkozva indulok vissza a földszintre, kifejezetten jó ötletnek tűnik itt maradni. Elhatározom, hogy megkeresem Kris-t és Rob-ot, és ha kell könyörgöm, nem inkább fenyegetőzöm, hogy töltsük itt az éjszakát. Már a gondolat is felvillanyoz, hogy ma Kellan-nel alhatok, illetve aludni éppenséggel egyáltalán nem szeretnék. Időközben, ahogy elgondolkozva lépegetek lefelé a lépcsőn feltűnik, hogy a fiatalság már nincs a nappaliban, és csak gondolataim tárgya áll ott a kanapénak támaszkodva. Ahogy észrevesz megindul felém, egyszerre érünk a lépcső aljához, megáll egy fokkal alattam, és mélyen belenéz a szemembe.

(Kellan szemszöge)

Ilyen nincs! Ez az első gondolatom, amikor Gina mellénk lép, nem igaz, hogy ilyen rövid idő alatt kétszer is éppen amikor megcsókolnám a nővérét közbelép, most szórakozik velem vagy mi van? Anna persze azonnal utána indul, jó előzőleg lenyom egy puszit, de akkor is. Én meg állok itt, mint egy hülye, ebből elég. Percnyi döbbenet után követem a házba, a fiatalság éppen indul kifelé, de azt akit keresek sehol se látom.

- Az emeleten van - feleli a kis tornádó a ki nem mondott kérdésemre - anya kereste telefonon azért hívtam be. De szerintem mindjárt jön.

Ettől kicsit lehiggadok, oké, akkor szó sincs összeesküvésről, én is rögtön válaszolnék az anyám hívására. Viszont eszem ágában sincs távozni, szépen megvárom amíg Anna előkerül. A többiek kimennek az udvarra, én meg keresek magamnak egy sört és a kanapénak támaszkodom. Lassan kortyolgatom, de így is majdnem végzek az üveggel, mire végre meghallom a cipősarkak kopogását. Úgy lépked lefelé a lépcsőn, mint egy modell, lélegzetelállító, ahogy szépen rakosgatja a lábait, amelyek most is lenyűgöznek. Már majdnem leér amikor felfedez, és felvillant egy olyan mosolyt amitől eláll a lélegzetem. Azonnal elindulok felé, ő is megáll az utolsó lépcsőfokon, így pontosan egyforma magasak vagyunk. Szinte ragyognak a szemei, képtelen vagyok elszakadni a tekintetétől, csak amikor halkan felsóhajt, az viszont úgy hat rám, mint egy villámcsapás, nem tudok tovább várni. Ahhoz sincs erőm, hogy lágyan becézzem az ajkait, annyira vágyom már a csókjára, hogy az szinte fáj. És viszonozza, méghozzá olyan hévvel, ami azonnali láncreakciót indít el bennem. Hevesebben ver a szívem, és egy testrészem iszonyatos erővel tiltakozik az ellen, hogy egy szűk börtönbe van zárva. Ölelem, a kezemmel szorosan húzom magamhoz, és élvezem a nyelvünk játékát. Illetve élvezném, de számomra rövidnek tűnő idő múlva lágyan eltol magától. Kapkodok a levegő után, kicsit csalódott vagyok, de jó, egy kis ideig még kihúzom ezzel a csókkal, lehunyom a szemem, oké, Kellan, ha eddig kibírtad az a pár óra már semmiség. 

Amikor újra felnézek azt látom, hogy eltávolodott tőlem, de nem abba az irányba amire számítottam. A lépcsőn felfelé lépeget, és már majdnem eléri a tetejét. Egy percig el se akarom hinni amit látok, de visszanéz, és megértem. Arra vár, hogy kövessem. Kettesével veszem a fokokat, mire felérek, már egy ajtón lép be éppen, én utána és azonnal elfordítom a kulcsot. Nincs szándékom kényszeríteni semmire, de azért vannak ötleteim a meggyőzésre. Figyelem ahogy az ágy felé hátrál, de nyoma sincs rajta bizonytalanságnak, sokkal inkább várakozónak tűnik. Na Cica rajtam nem fog múlni, az biztos. Mellé lépve azonnal magamhoz rántom, a kezeim megindulnak felfelé a szoknya alatt, megőrjít, hogy a meztelen bőréhez érhetek, azt nézem, hogyan tudnám leggyorsabban levetkőztetni amikor eltol, és nekiáll a telefonjával szórakozni, ezt nem, mindennek van határa. Szerencsére kiderül, hogy félreértem a dolgot, úgyhogy azonnal megcsókolom, és villámgyorsan megszabadítom a ruhájától. Eláll a lélegzetem, mert alatta csak egy apró kis bugyit visel, húznám le róla azt is, de elhúzódik tőlem. Na most mi van? 

Arcán egy elbűvölő mosollyal emeli fel a ruhát a földről, esküszöm, ha most neki áll felöltözni nem állok jót magamért!

De nem, csak leteríti egy fotelre, utána viszont meglep, mert elkezd vetkőztetni engem, lassan gombolja ki az ingemet, majd megszabadít a nadrágomtól, és játszik velem, igen azt hiszem ez a jó szó arra amit művel. A ruháim az övén landolnak, nem tudom elvenni a tekintetem azokról a gyönyörű melleiről, csábítóan meredeznek a szemem előtt, érezni akarom,  kényeztetni az egész testét. Egy mozdulattal fektetem el az ágyon és mellé bújva simogatni kezdem.

(Anna szemszöge)

Megkönnyebbült sóhaj hagyja el a számat, mire lázasan csap le az ajka, nyelve azonnal az enyémmel kezdett játszadozni, hatalmas tenyerével szorosan magához vont. Percekig faljuk egymást de a kintről beszűrődő zene emlékeztet arra, hogy bármelyik pillanatban bejöhet valaki, és nem akarom, hogy kínos helyzetbe kerüljünk ez miatt, vagy akár csak megjegyzések céltáblái legyünk. Viszont egy perccel se bírom tovább, most és azonnal akarom Őt. Legyőzve a tiltakozását, elhúzódom tőle, ami egyáltalán nem tetszik neki, azonnal elindulok felfelé és várakozásteljesen nézek vissza rá. Nem kell neki két pillanat mire megérti, hogy mire gondolok, és kettesével szedve a lépcsőfokokat jön utánam. Fent azonnal a már ismerős szoba felé lépek, ő követ és amint becsukódik mögöttünk az ajtó határozott mozdulattal elfordítja a kulcsot a zárban. Én az ágy felé hátrálok ő egy ragadozó lusta, elnyújtott lépteivel követ, amikor elém ér érzem ahogy a kezei a derekamra kúsznak, én is magamhoz akarom vonni, de az egyik kezem foglalt. A telefonom még mindig a tenyeremben szorítom, azonnal beugrik, hogy ezelőtt milyen rosszkor szólalt meg, eltolom magamtól, mire kérdőn néz rám. Látva, hogy éppen a mobillommal szórakozom felhördül:

- Ugye ezt most nem gondolod komolyan – nem értem mi a problémáját, aztán leesik, hogy azt hiszi használni akarom.

- Nem szeretném, hogy megint megzavarjon valami, lenémítottam – simogatom meg az arcát, és az éjjeliszekrényre rakom a készüléket.

Amint visszafordulok felé azonnal lecsap a számra, ujjai a ruhám cipzárját keresik, majd miután rátalál azonnal lehúzza, és kiléptet belőle, az egészet a földre ejtve, de ezt a realista énem nem engedheti. Tudom hogy előbb-utóbb vissza kell mennünk, és gyűrött ruhában nem lenne a legjobb. Nevetve hajolok le, a szoknyámat egy fotelre terítem, majd gombolni kezdem az ingjét, látom, hogy ez felettébb tetszik neki, ahogy lejjebb haladok, a szeme egyre sürgetőbben tapad rám, kezeivel a melleim felé tapogatózik, de nem hagyom. Elhúzódom, mire csüggedten néz rám. Az inget lesimítom a vállairól és a ruhám mellé rakom. Az övével kezdek el játszani, miközben hallom ahogy lerúgja a cipőit. Szépen lassan kigombolom a nadrágját, majd az ágy mellé irányítom, kezeimmel a fenekébe markolva magamhoz szorítom, majd egy határozott mozdulattal az ágyra lököm. Számított a mozdulatomra, mert megtámaszkodik a kezein, szája sokat ígérő mosolyra görbül, én lehajolva lehúzom róla a nadrágot, szép lassú komótos mozdulatokkal összehajtogatom és a többi ruhánkhoz terítem. Mire újra felé fordulok, már zokni sincs rajta, csak a boxer ami nem rejti el, sokkal inkább kiemeli, hogy mennyire vágyik rám. Elé lépek, ő továbbra is ülve maradva ölel magához, fejét a melleim közé temetve. Mozdulata hirtelen ér, csak azt veszem észre, hogy már az ágyon fekszem, ő pedig mellettem támaszkodva néz az arcomba. Annyi szeretet és vágy sugárzik a szemeiből aminek ha akarnék, se tudnék ellenállni. De én határozottan nem is akarok. Tenyerembe fogom az arcát és magamhoz húzom, a szája lágyan ér az enyémhez, majd szinte egyszerre tör fel mindkettőnkből az eddig elfojtott vágyakozás.

(Kellan szemszöge)

Kényeztetni akarom minden egyes kis porcikáját, érezni bőre bársonyosságát, a megremegő izmait, de abban a pillanatban, hogy megcsókoljuk egymást elvesztem az eszemet. Számat azokra a gyönyörű kívánatos melleire tapasztom, nyalogatva harapdálva a felém meredő bimbókat, a háta ívben megfeszül, még közelebb tolja magát hozzám. Az ujjai végigsimítanak az alsónadrágomon, majd habozás nélkül kúsznak be alá. Hangosan felnyögök, amikor hozzámér, szeretném feledhetetlenné tenni ezt az első alkalmat, de ha ezt tovább csinálja, pillanatokon belül végem. Nem késlekedhetek, villámgyorsan bújok ki a zavaró ruhadarabból, amikor felé fordulok látom, hogy a lábán lévő szandáltól akar megszabadulni, mosolyognom kell, ahogy mérgelődik, mert nem sikerül kibontania az apró csatot. A segítségére sietek, majd egy mozdulattal lehúzom róla a fehérneműjét. Elfekszik az ágyon, én meg egy pillanatig csak gyönyörködöm benne. Tökéletes. Izmos, de nem túlzottan, gömbölyödik ahol kell, de nincs rajta egy cseppnyi felesleg se. Nem jut eszembe jobb szó, és nem tudok már gondolkodni, egyetlen vágyam van csupán, hogy elmerüljek a testében, és közben lássam az arcát. Próbálom visszafogni magam, végigsimítok a lábaitól haladva, de amikor elérem a combjai találkozását minden önuralmam szertefoszlik. Érzem mennyire kíván, forróság árad az egész testéből, mégis akkor vesztem el a kontrolt magam felett amikor a szemeibe nézek. Várakozás, vágy, szeretet, szerelem? - ezt mind sugározza az a két bársonyzöld szem. Határozottan húz magára, amin mosolyognom kell. Nyugi Cica, az se tudna visszatartani, ha hatan támadnának most ránk.

Egy mozdulattal hatolok belé, azonnal az az első gondolatom, hogy igen, íme a nő akit nekem teremtettek. Tökéletesen illünk egymáshoz, próbálom visszafogni magam, de esélyem sincs, a lábaival körbekulcsol úgy húz magához még közelebb, azt akarom, hogy neki jó legyen, a saját gyönyöröm most mellékes, de annyi tűz van benne, türelmetlen. A számba veszem az egyik mellét, miközben egy ritmusra mozdul a testünk, egyre hangosabban veszi a levegőt, érzem ahogy a körmét a vállamba mélyeszti. Az arcára nézek, abban a pillanatban amikor megérzem teste legmélyén az apró rángásokat. Halkan felsikolt, és megfeszül.

Még soha nem láttam ennyire gyönyörűnek, lágynak és sebezhetőnek. Várom, hogy csillapodjon a remegése, csak figyelem az arcát, amikor kinyitja a szemét a tekintetéből zavar és szégyenlőség tükröződik. Nem értem! De mint mindig most is meglep, hagyom, hogy a hátamra fordítson, de közben egy pillanatra sem engedem el. Hogy lehet egy nőben ilyen kettősség?

Az előbb félénknek tűnt, most viszont igazi vadmacskaként néz rám. Csábítóan vizslat, kezeivel a mellkasomon támaszkodik, és mozogni kezd. Lassan, túlságosan is lassan, közben a szája édes kis mosolyra húzódik. Igen baby, jól gondolod. Te győztél. Nincs erőm visszafogni magam, de nem is akarja elég csak egy kis mozdulatot tennem, mire magasabb fordulatra kapcsol. Vadság sugárzik róla, kezeimmel a melleit simogatom, ahogy a szemébe nézek, végem van, és velem együtt az ő vágya is beteljesül. 

Olyan régóta vártam már ezt a pillanatot, annyiszor álmodtam már arról, hogy végre vele, benne lehessek, de mégis ez most minden képzeletemet felülmúlja. Simogatom a hátát, miközben ő a mellkasomon pihen, mind a ketten gyorsan vesszük még a levegőt. Van erre jó szó, nem tudom. A szex mindig is fontos dolog volt az életemben, és gondolom minden emberében, de ez most valahogy többnek tűnik.

(Anna szemszöge)

Kezei mindenütt ott vannak, a szememen, az ajkamon, a nyakamon, elérve a melleimet, szája követi a bejárt utat, és amikor megérzem, hogy ajka átveszi az ujjai helyét hangosan felsóhajtok. A szemembe néz, és gonosz kis vigyorral tér át a másik mellemre. Kezei már a hasamnál járnak, végigsimít a bugyim anyagán. Nehezen türtőztetem magam, én is simogatom, ahol csak érem, bejárva a hasizmait, az alsója anyagát, amikor ujjaim az azt rejtő férfiasságához érnek ő is belenyög a csókunkba. Ez arra sarkal, hogy még jobban kényeztessem, tenyeremet az anyag alá bújtatva érek hozzá, ahogy végigsimítok rajta, nem bírja tovább, felugrik és egy gyors határozott mozdulattal szabadul meg a felesleges ruhadarabtól. Én próbálom lerúgni a szandálomat, de nem sikerül, a francba, ezt se veszem fel többet, ha ágyba akarok bújni valakivel. Lehajolok, hogy megszabaduljak tőle, erre félretolja a kezeimet, gyakorlott mozdulatokkal bontja ki az aprócska csatokat. Amint ezzel végzett, ujjai már az egyetlen még rajtam lévő fehérnemű pántjai alá bújnak, és villámgyorsan szabadít meg tőle és hajítja el egy távoli sarokba. Lassan simít végig a vádlimon, fel a térdem, a combom irányába, egyre hangosabb nyögdécselést csalva ki ezzel belőlem, amikor ujjai elérik vágyam lüktető középpontját az olyan, mintha villámcsapás cikázna át a testemen.

Mindennél jobban akarom, azonnal, késlekedés nélkül. Magamra húzom, az ajkaira tapadva markolok a fenekébe, nem hagyva kétséget afelől, hogy mi az amire vágyom. Nem kéreti magát, ha csak feleannyira is akarja az egyesülésünket, mint én akkor nem is teheti. Érzem ahogy vágya utat tör magának az ölemben, és egy határozott mozdulattal belém siklik. Leírhatatlan érzés magamban tudni, mélyen a szemembe néz, lágyan csókol, és lassan, túlságosan lassan kezd el mozogni. Automatikusan veszem fel az ő ritmusát, lábaimmal magamhoz szorítom, minél jobban összeforrasztva a testünket. Egyszerre veszítjük el a fejünket egyre gyorsabb ritmusra ösztönözve a másikat, szája a melleimet ostromolja. Érzem hogy egyre közeledem ahhoz a ponthoz, ahonnan már nincs visszaút. Körmeim végigszántják a hátát, testem ívben megfeszül, és egy pillanat múlva körülöttem kismillió darabra szakad a világ, eddig soha nem érzett gyönyör kerített hatalmába.

Természetesen nem ő az első, de soha, senkivel nem volt még részem ilyen mindent elsöprő, hatalmas élvezetben. Riadtan nézek rá, ráeszmélve arra, hogy ezzel az érzéssel csak én vagyok egyedül, szégyenkezve fúrom a fejem a mellkasába, a francba Anna, ez igazán önző dolog volt, csak saját magaddal törődtél, de felemeli a fejem, ujjai kisimítják az arcomhoz tapadt tincseket, és megint megcsókol, az igyekezete hatásos. Itt az ideje, hogy viszonozd amit ő tett érted. Ugyan azt akarom nyújtani neki, amit ő nekem. Nevetve hagyja, hogy némi erőlködés után átfordítsam, és én kerüljek felülre, anélkül, hogy összeforrt testünk akár egy pillanatra is szétválna. Felülre kerülve pontosan érzem, hogy vágya lankadatlan, mellkasának támaszkodva nézek a szemeibe, majd mozogni kezdek. Szemei az arcomat pásztázzák, keze egy határozott mozdulattal húzza magához a fejemet, vad csatára kényszerítve ajkainkat. Igyekszem lassan mozogni, de a csípőmre kulcsolódó ujjai gyorsabb ütemre ösztönöznek. Tenyerei körbezárják a melleimet, simogatásával újabb gyönyört okozva. Egyre gyorsabban kapkodunk mindketten a levegő után, érzem a közeledő kitörés pillanatát. Tekintetünk egymásba kapcsolódik, és pár mozdulat után egyszerre érjük el a beteljesülést. A mellkasára hanyatlok, ott várva, hogy az őrült módjára száguldó pulzusom kicsit lecsillapodjon. Kezei lustán simogatják a hátamat, miközben magához szorít.

(Kellan szemszöge)

Olyan jó így, érezni a sebesen verő szívének ritmusát, hallani ahogy még mindig gyorsan szedi a levegőt. A tudat, hogy ez részben nekem köszönhető elégedettséggel tölt el. Igazam volt, vadmacska. Egy ragadozó aki bekerít, levadász és remélem soha többet nem enged ki a karmai közül. Ahogy felemeli a fejét és rám néz, nem is tudom titkolni mennyire örülök annak, hogy az enyém lett. Én már régen a rabja vagyok, de most remélhetőleg megszűnt köztünk minden félreértés. 

Bókolnék neki, de megint lehajtja a fejét, nem értem és nem hagyhatom, felemelem és a szemébe nézek.

- Még soha életemben nem vártam ennyit nőre, és nincs ezen a világon még egy akiért megtenném. 

Megcsókolom, amit azonnal viszonoz, a szeme újra felragyog, azon tűnődöm, vajon mivel tudnám rávenni, hogy maradjunk így reggelig, de aztán meggondolom magam. Nem lehetek ilyen önző, a rokonai hosszú utat tettek meg, hogy őt ünnepeljék, nekünk még rengeteg időnk lesz egymásra.

Rákérdezek, és örömmel tölt el, hogy láthatóan ő is szívesebben maradna itt, velem.

- Oké, és szerinted meddig bírják? – kérdezem.

- Figyelembe véve, hogy mennyit utaztak, mennyi alkohol fogyott, hát két-három órát még biztosan.

Te jó ég, hogy fogom addig kibírni. de a következő mondata megnyugtat, mert felettébb ígéretes. Azért kicsikarok még egy utolsó csókot, majd figyelem ahogy a ruháját felkapva a fürdőbe megy. Egy percig csak fekszem az ágyon elégedetten, még mindig alig tudom felfogni, hogy amiről hónapok óta álmodozom megtörtént. Aztán megadom magam a sorsnak, és én is felöltözöm. A szoba sarkában feltűnik az aprócska ruhadarab, ez valamire még jó lehet. Már a cipőmet kötöm meg, amikor visszajön, makulátlan, nyoma sincs rajta mit művelt pár perce. Figyelem, ahogy a lábát az ágyra rakva csatolja be a szandálja csatjait. A zsebembe rejtőző ruhadarab emlékeztet arra, hogy a szoknya alatt semmit se visel, talán kéne tennem egy kísérletet, pár perc nem a világ.  

Kutatóan néz körbe, naná, hogy rákérdezek, hogy keres-e valamit. Arra számítok, hogy a segítségemet kéri, de persze, most se azt teszi amire én gondolok. Látszólag teljesen nyugodtan megy az ajtóhoz és nyitja ki, nem hagyom, hogy ki is lépjen rajta, visszazárom, és hangot adok annak, hogy azért ezt nem kéne. Persze azonnal ő lesz nyeregben, már megint a saját csapdámba estem, mert az amit mond egyszerre döbbent meg, és tüzel fel a végletekig. Már majdnem kiérünk az udvarra, amikor megállítom és rákérdezek arra, ami foglalkoztat.

Ez a nő egy bestia, az őrületbe akar kergetni, megfoszt minden önuralmamtól, de mégis élvezem a kis csatáink minden pillanatát. Az utolsó mondatot hallva leblokkolok, hát Cica, ezt nem kellett volna. Csak legyünk újra kettesben, zárt ajtók mögött, tartogatok még pár meglepetést garantálom...

(Anna szemszöge)

És ezt mellőzted másfél évig, idióta vagy Anna.

Nem tudom meddig fekszünk így, egyikünk se akar megmozdulni, kellemes zsibbadtság vesz körül, amibe csak lassan szivárog be a kintről hallatszó zaj. Kissé csalódottan gondolok arra, hogy bármennyire is maradni szeretnék, muszáj lesz visszamennünk. Nem mintha zavarna, ha rájönnek, hogy hova tűntünk, de mégiscsak miattam jöttek ma el, legtöbben átrepülve a fél világot. Felemelem a fejem, és Kellan nevető szemeivel találom szemben magam.

- Gondoltam, hogy fantasztikus vagy, de… - azonnal újra lehajtom a fejemet, a francba, lehet, hogy valamit rosszul csináltam, eddig sose volt rám panasz, de... - felemeli a fejem, és megcsókol. Az arca elégedettséget sugároz, és a szavai kicsit zavarba hoznak. Összefonódik a tekintetünk, majd nagyot sóhajt.

- Vissza kell mennünk, ugye?

- Háát… igen – felelem, látom rajta, hogy neki se sok kedve van. Rákérdez, szerintem mennyi idő mire távozásra bírhatjuk őket, a válaszom nem igazán tetszik neki.

Csalódottan néz rám, de aztán megosztok vele pár információt.

- Ugye tudod, hogy mi itt maradunk, ők viszont a hotelbe mennek, és hát elég lusta népség, szeretnek sokáig aludni, egytől-egyik, szóval azért lesz pár szabad óránk.

Ez szemmel láthatólag megnyugtatja, és egy újabb hosszú csók után hagyja, hogy felkászálódjak. Felkapom a cuccaimat, és bevonulok a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam. A sminkem nem igényel igazítást, a hajamat újra laza kontyba csavarom, mert jópár tincs kibomlott belőle. Visszabújok a ruhámba, majd a szobába lépve felveszem a szandálomat. Beugrik, hogy egy valami még hiányzik. Kellan éppen a cipőjével bajlódik, rámosolygok, majd kíváncsian nézek arra, ahol emlékeim szerint a fehérneműmnek landolnia kellett. De sehol se látom. Ő huncut mosollyal néz rám.

- Keresel valamit? – kérdezi, amiből mindjárt leesik, hogy pontosan tudja hol van a hiányzó fehérneműm. Hát majd meglátjuk, mit szólsz ehhez. Megrázom a fejem, és igyekszem közömbös arcot vágni, az ajtó felé indulok. Elfordítom a kulcsot. már nyitnám az ajtót amikor mellém lépve visszazárja azt.

- Csak nem akartál bugyi nélkül lemenni? – néz rám döbbenten.

- Miért ne, volt ez így már máskor is. – Látom, ahogy hatalmasra tágulnak a szemei, és nagyot nyel. – Na jó, ha visszaadod felveszem.

Egy pillanatig mérlegeli a dolgot, aztán a zsebébe nyúl.

- Azok után amit az előbb műveltünk, jobb ha rajtad lesz, különben még nehezebben bírnám ki, hogy vissza ne rángassalak ide.

Segít belelépnem, majd együtt indulunk a földszintre, a kezeit végig a derekamon tartja, de a lépcső alján megállít.

- Mikor volt, hogy utoljára nem volt rajtad… - kérdez rá, látom rajta, hogy felettébb kíváncsi a válaszomra.

- Tegnap este – felelem azonnal, mire az arckifejezését látva hatalmas nevetésben török ki.

- Te bugyi nélkül jöttél az Eclipse premierjére???

- Hát nemigen fért volna el a ruhám alatt fehérnemű – felelem.

- Atya ég, még jó, hogy nem tudtam…

Együtt lépünk a teraszajtó felé, itt az ideje, hogy még egy kicsit felcsigázzam.

- Kellan, ugye tudod, hogy ennyivel még nem elégszem meg, számíts rá, hogy hosszú éjszakánk lesz…

És ezzel elhúzva az ajtót azonnal belevetem magam a tömegbe, pár lépés után kíváncsian visszanézek, még mindig ugyanott áll, engem figyel és a szája huncut mosolyba húzódik. Sugárzik róla, hogy ennek még lesznek következményei, amit őszintén szólva már alig várok...