108. Majdnem tökéletes, de valahogy mégse…

(Anna szemszöge)

A vacsora után megteszem az első lépést, nem kell erősködnöm, amennyire látom Kellan örül neki. Azt nem tudom megállni, hogy ne ugrassam kicsit, mert olyan hitetlenkedve néz rám, amit nem értek. Bezzeg a „barátom” szerint eljött az ideje, hogy csipkelődjön, de a megjegyzése egyáltalán nem nyeri el a tetszésemet, amit először tettekkel, majd miután mindenki elbúcsúzik szóban is a tudomására hozok.

Rob indulna Kris után a szobájukba, de megfogom a karját és mutatom neki, hogy üljön csak le. Értetlenül néz rám, én meg írni kezdek.

- Ne bosszantsd…

- Kit? – kérdezi. Na vajon kit? XVI. Benedek pápát, aki éppen most ment ki az ajtón. – Ja, hogy Kellan-t, miért?

- Mert én kérlek rá.

- Ja, hogy te kérsz rá, az más. Oké. De megtudja magát védeni.

- Tudom. De akkor is. Elég nehéz neki így is.

- Micsoda?

- Ez amit mi ketten csinálunk.

- Mit csinálunk?

- Robert Pattinson ha nem fejezed be, hogy visszakérdezel mindenre esküszöm a két kezemmel fojtalak meg.  – Ez hatásos, mert arrébb húzódik, de bőszen vigyorog. Olyan féloldalasan, azt hiszem ezt imádják rajta a tini lányok.

- Oké. És most mi lesz? – kérdez vissza de nem értem mire kíváncsi. – Mármint akkor minden oké, szent a béke és ilyenek.

Nem válaszolok, csak bólintok. Reményeim szerint igen, de holnap estig azért kicsit bizonytalan vagyok.

- Jó, és mikor szeretnéd, hogy elmondjuk? – ezt nem értem, de aztán beugrik.

- Még nem tudom, majd holnap este elválik.

- Miért, mi lesz holnap? – olyan nagyon kíváncsi.

- Holnap már beszélhetek.

- Értem. – néz rám egy darabig, aztán megint elhúzza a száját. – Örülök neki. Annak is, hogy Kellan nem lesz ilyen hiperaktív, mint az utóbbi napokban, de főleg annak, ha boldog vagy. Az vagy? - Azt hiszem az arcomra kiülő mosoly mindent elárul, mert folytatja.

- Holnap felhívom Steph-et, és majd kiad valami sajtóközleményt. Azért hiányozni fogsz.

Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni, de aztán leesik mit mondott.

- Nem.

Persze elcsodálkozik, de amikor tudatom vele mire gondoltam már érti. A következő pillanatban átölel és mindketten eldőlünk a kanapén. Ő is, én is felnevetek. Aztán egy hangot hallunk meg nem messze tőlünk. Hoppá…

(Rob szemszöge)

Tudom, hogy az amivel Annának tartozom szóban nem kifejezhető. Eddig is így gondoltam, de most már biztos vagyok benne. Ugyanúgy ahogy napok óta ma este is figyeltem őket. A mozdulataikat, ahogy egymáshoz érnek. Nem tudom mi történt tegnap óta, de mind a kettő hihetetlenül boldognak tűnik. Azt mondjuk kicsit csodálom, hogy nem ölelkeznek meg ilyenek. Az a kis puszi amivel elengedte Kellan-t olyan visszafogott volt ahhoz képest mit műveltek például a szülinapi buli utáni reggelen. Akkor tojást lehetett volna sütni a belőlük áramló forróságon. Most nem.

Vártam, hogy mikor tudunk beszélni, mert abban biztos voltam, hogy elszánta magát és ez ugye a „kapcsolatunk” végét jelenti. Így is lett, illetve majdnem. A reakciója arra, hogy felhívom az ügynökömet sokkol. De gyorsan megértem miért mond nemet. Ez az ölelés szívből jött, az nem az én hibám, hogy Anna a lendületemtől eldől. Viszont mind a ketten megijedünk, amikor Kris megszólal a kanapé mellett.

- Ti meg mi a büdös francot műveltek?

Na most kérdem én, mit lehet erre mondani? Anna a kanapén, én felette. Igazság szerint elég félreérthető pozitúrában vagyunk. És ez még nem elég, mert naná, hogy egy pillanat múlva már a földön találom magam. Lelökött. Életem egyetlen szerelme viszont ahelyett, hogy megsajnálna olyan mérgesen néz rám, csak egyedül rám, hogy megijedek. Sietve igyekszem összekapni magam, Anna leírja, én szóban közlöm, hogy mi miért történt. Kris szerencsére hamar lehiggad, bár a hálószobánkban újra, részletesen el kell mondanom az egészet. Kielemezi nekem az összes mondatot, reakciót. Olyan sokat beszél, nem szokott ilyet csinálni. És közben nem engedi, hogy hozzáérjek. Aztán nem bírom tovább, egy csókkal belefojtom a szót és sikeresen elterelem a figyelmét. Egész éjjel…

(Kellan szemszöge)

A srácok érkezése után vacsorát rendelünk, van egy kis lelkiismeret furdalásom, mert az ebédet kihagytuk. És tegnap még én szúrtam le a őket, hogy Anna evett-e rendesen… A többiek felfalják előétel gyanánt a maradék fánkokat, rengeteget vigyorgunk. Nekik is „elmondja”, hogy holnapután utazik, mire mindenki aggódni kezd, hogy biztosan meggyógyult-e már, és nem korai még a repülés. Csak a plafonra emeli a tekintetét, és vág egy fintort válaszul, de a szeme közben nevet. Elég sokáig fenn maradunk, bennem már egy jó ideje motoszkál egy gondolat, de ő megelőz. Beír valamit a laptopba, és felém fordítja, hogy csak én lássam.

- Ma is itt alszol?

- Szeretnéd? – kérdezek vissza halkan.

- Aha, itt olyan hideg van éjjel, szükségem van valakire aki felmelegít. De ha nem akarod nem gond, akkor talán megkérem Jay-t.

Döbbenten nézek rá, de látom, hogy mosolyog. Megfenyegetem az ujjammal, majd a fülébe súgom, hogy sietek vissza. Amikor felállok a többiek is szedelőzködni kezdenek, bemegyek a cuccomért és velük együtt indulok, mire Rob utánam szól.

- Kellan hiányozni fogsz ma éjjel, már úgy megszoktam, hogy itt vagy – ezzel még nem is lenne gond, de a hangját elváltoztatva igyekszik Annáét utánozni. Azonnal meg is bánja, mert ő a háta mögül kapásból fejbe vágja és csúnyán néz rá. Méltatlankodik egy kicsit, de amikor meglátja, hogy a támadója mellém lép kapok egy puszit ezúttal a számra és a kezembe nyomja az ajtó mágneskártyáját, hogy vissza tudjak jönni, elégedett képet vág.

Most se szórakozom túl sokat, zuhany, borotválkozás, fogmosás, ruhák másnapra, mert reggel már forgatnom kell és jobb, ha onnan indulok. Annyival is többet lehetek Annával. Mikor visszaérek még a fürdőben van, úgyhogy levetkőzök „pizsamára” és összehajtogatom a ruháimat, hogy reggel könnyen megtaláljam, ha ő még aludna. A tegnapi együttesben lép be a szobába amitől forrni kezd a vérem. Nem tudom mit akar, de nem szeretnék erőszakosnak tűnni. Rám néz, majd bebújik az ágyba, úgyhogy én is így teszek, az éjjeliszekrényre rakom a telefonom, újra ellenőrzöm, hogy beállítottam-e az ébresztőt, majd lekapcsolom a lámpát. A szobába minimális fény szűrődi be az ablakon, mert elfelejtettük behúzni a függönyt, rákérdezek, de a félhomályban is látom, hogy megrázza a fejét arra, hogy besötétítsek-e. Felém fordulva az oldalán fekszik, és én is így teszek. Nem sokat látok, de szinte biztosan tudom, hogy engem néz. Kockáztatok, közelebb húzódok hozzá, és megcsókolom. Megint elvarázsol a szája mentol íze, az ajkai puhasága. Csak lágyan becézgetjük egymást de ez is határtalanul jól esik, találkoznak a kezeink, mire összekulcsolja az ujjainkat. Szívem szerint azonnal rávetném magam, de valami visszatart. Na nem mintha a „kis-Kellan” nem lenne tettre kész, túlságosan is az attól a pillanattól kezdve, hogy megláttam abban az aprócska nadrágban, de nem akarok ajtóstul rohanni a házba. Meghagyom neki a választás lehetőségét, egy nap nem a világ, hiszen gondolom nem azért akar holnap az én szobámban beszélgetni, mert kíváncsi a berendezésre. Cirógatom a kezét, és érzem, hogy szépen lassan egyre jobban bealszok. Még félálomban vagyok, amikor elengedi a kezem, csalódottan nyúlok utána, de szinte azonnal közelebb csúszik ugyanúgy, mint előző este és hozzám simul. Én is átölelem és így merülünk álomba.

(Anna szemszöge)

Miután sikerül tisztázni a félreértést Kris-szel a szobámba indulok, ők is. Még éppen elkapom, ahogy a bűntudatos arcú Rob belép az övükébe, a barátnője meg csípőre tett kézzel áll az ajtóban, és a háta mögött rám kacsint. Először azt hiszem rosszul láttam, de elmosolyodik, majd újra komoly képet vág és utána lép. Hallom, ahogy az angol mentegetőzik.

 - De Kris én nem… - Aha, szóval akkor csak meg akarja leckéztetni. Éppen ideje, hogy a sarkára álljon. Úgy kell neked Rob. Aztán az ajtó becsukódik, én is visszavonulok.

Gyorsan felkapom a hálóruhám és sietve a fürdőbe megyek. Igyekszem végezni, de mire visszaérek Kellan már a szobában van. Zavarban vagyok és amennyire látom ő is. Ezt a hülyeséget. Már többször is aludtunk együtt és egyéb dolgokat is műveltünk de mégis feszengünk. Bebújok és betakarózom rövid idő múlva ő is így tesz. A sötétség jó, elfedi azt ami érzek. Mert szívem szerint rávetném magam. Alig pár centire van tőlem, érzem a fanyar tusfürdő és after shave illatot. A lehelete simogatja az arcomat. És mintha tudná mire vágyom legjobban, megcsókol. Olyan óvatosan, mintha attól félne, hogy valami bajom lesz, ha közelebb jön hozzám. Felé nyúlok megérzem az ujjait, azonnal összekulcsolom a sajátommal, legalább ennyi jár nekünk. Hirtelen úgy érzem ólmos fáradtság telepedik rám, lassan kúszom át az álom birodalmába, de mivel nem ehhez a pozitúrához vagyok szokva megfordulok. Hallom a szuszogását, valószínűleg elaludt, én is igyekszem, és ma minden teketóriázás nélkül simulok hozzá. Azonnal átölel, biztonságban érzem magam, jó így.

Éjjel arra ébredek, hogy még mindig egy kar simul a derekamra, ujjak cirógatják a hasamat, igyekszem még közelebb bújni a gazdájához. Egy pillanatra abbamarad, aztán folytatódik. Lángolni kezd a testem ahol hozzámér, forr a vérem, szükségem van rá. Ismerős keménység lüktet mögöttem, önkéntelenül hozzádörzsölöm magam. Halk morgás jön válaszul, de a szuszogásból arra következtetek, hogy még öntudatlan. Kiment az álom a szememből helyette csak egy dolog ismétlődik az agyamban. Még, még, még…

Nincs kedvem azon tűnődni, hogy helyes-e amit teszek és nem kéne talán mégis előbb beszélnünk. Már nincs visszaút, akarom. Hátradugom a kezemet kettőnk közé, és én is simogatni kezdem. Ha neki szabad nekem is. Válaszul az ujjai feljebb siklanak a pólóm alatt, lélegzet visszafojtva várom, hogy végre elérjék a céljukat. Amikor igen megkönnyebbülök. Nem tudom mikor ébredt fel, de kisimítja a hajamat a nyakamból, és csókokkal borít el minden szabad felületet. Miközben egyik keze változatlanul a melleimet cirógatja a másik lefelé indul és eltűnik a nadrágom alatt. Én se tétlenkedek, egyszerre nyögünk fel, és elszabadul a pokol.

Úgy tűnik én vagyok a gyorsabb, mert egy pillanat múlva már rajta ülök, és hagyom, hogy megszabadítson a felsőmtől. Az ajkai azonnal a mellkasomat gyötörik, kínzóan szívva, harapdálva. De még ez se hat rám annyira, mint amikor lágyan nyalogatni kezdi a melleimet. Istenem, ha meg kell halnom, lehetne, hogy szeretkezés közben történjen. De még ne most!  A nadrágomtól saját magam szabadulok meg és ő se tétlenkedik. Amikor megérzem magamban a nyelvét elakad a lélegzetem, de nem bírom sokáig az édes kínzást. Nem vagyok hajlandó lemondani a kivívott pozíciómról, a hátam ívben megfeszül amikor megérzem magamban az ujjait, de többre vágyom. És ha én valamit akarok… Na, nem mintha tiltakozna, sőt. Hamarosan ő ösztökél még gyorsabb mozgásra, én meg nem kéretem magam. Egyszerre érjük el a beteljesülést, aztán fáradtan hanyatlok rá. Azonnal érzem, ahogy magához szorítva a hátamat simogatja. A mondata viszont meglep.

Hát édes, ezzel a kérdéssel azt hiszem kicsit elkéstél…

(Kellan szemszöge)

Soha nem volt szebb álmom, mint amit éppen átélek. Annyira valóságos, szinte érzem a citrus illatot, a bőr bársonyosságát az ujjaim alatt, a kívánatos testet, ahogy hozzám simul. Nem akarok felébredni. Aztán csak fokozódik, hirtelen karcsú ujjak simulnak fájóan kemény testrészemre. Azért mindennek van határa. Legalább álmomban csitulhatna ez a határtalan vágy amit Anna iránt érzek. De nem, az érzés csak fokozódik, én meg úgy döntök oké, végülis ez nem valóság, had szárnyaljon a képzeletem. Tenyeremmel feljebb kúszom, elérem a lágy halmokat, a keményre merevedett mellbimbók szinte karcolják a kezemet. Valami csiklandozza az arcomat, igyekszem elsimítani, de így egy kívánatos női nyak kerül a szám közvetlen közelébe. Oké, még ez is belefér, végighúzom rajta a nyelvemet, szinte érzem, ahogy a gazdája megremeg. Jó, eddig minden csodálatos, de vannak itt még felderítetlen tájak. Másik kezemmel igyekszem bejutni a vékony anyag alá, ami eltakarja előlem. Amikor ujjaim elmerülnek a forróságban az addig simogató ujjak körbekulcsolnak, felnyögök annyira jó. De nem csak én.

És végre leesik, ez nem egy álom. A nő aki minden gondolatomat elfoglalja valóban itt van mellettem, és egyértelműen ugyanúgy vágyik rám, mint én rá. Igyekszem magam felé fordítani, de mire észbe kapok, már csak azt érzem, hogy lovagló ülésben ereszkedik a pillanatnyilag legkényesebb részemre. Minden mozdulata kínokat okoz. Gyötör. Mert többet akarok. Végre kinyitom a szememet, a félhomályban látom, ahogy a póló megfeszül rajta, a mellbimbói szinte átbökik. Egy mozdulattal szabadítom meg tőle, és ajkaimmal becézem őket, válaszul a hajamba túr, és a halántékom simogatja, mintha azt szeretné, hogy ne emeljem el a fejemet onnan. Nem mintha szándékomban lenne. Ütemesen mozdul, majd hirtelen eltolja magát, kapnék utána, de már az ágy tetejét áll, éppen a nadrágjától próbál megszabadulni. Meg-meginog, így én gyorsabb vagyok, félredobom a felesleges ruhadarabom és fejemet az éppen megfelelő magasságban lévő ponthoz tapasztom. Nyelvem és ujjaim is édes testét kényeztetik, zihálva szedi a levegőt, majd összecsuklik. Nem hagyom abba addigi ténykedésemet, de eltolja a kezemet. Most akar leállítani? De nem, helyette egy mozdulattal magába fogad. Felsóhajtok, úgy vágytam már erre. Hagyom, hogy tegye velem amit akar, lassú ritmusban mozog, de ajkai lázasan tapadnak az enyémre. Hanyatt lök, és úgy folytatja, a kintről beszűrődő halvány fényben az arcát figyelem.  A szeme csillog, visszatükrözik a saját szerelmemet. Háta ívben megfeszül, csodálatos látványt nyújt. Elhatározásom gyorsan meginog és immár határozottan próbálom egy intenzívebb ütemre rávenni. Órák, percek vagy csak pillanatok telnek el nem tudom. Mikor érzem, hogy megremeg én is szabad utat engedek élvezetemnek. Aztán viszont mint aki teljesen kimerült hanyatlik rám. Elégedett vagyok, lágyan simogatom aztán beugrik valami.

- Cica, biztos, hogy neked már szabadott ezt? – Ó a fenébe, beteg volt, most meg teljesen kimerítem. De hülye vagy Kellan.

Halk, kuncogásszerű hangot hallok, puszit nyom a számra, majd magunkra húzza a takarót. Azt hiszem ebben a pozitúrában nyom el bennünket újra az álom, de hogy mennyi idő múlva azt nem tudom.   

Reggel a telefon ébresztőjére riadok fel, igyekszem gyorsan kikapcsolni, de Anna csöppet se álmosan néz rám. Azonnal puszit nyomok a szájára, amit ő hevesen viszonoz. Engem se kel félteni, egy perc múlva már nem érdekel hova kéne mennem, csak ő és az, amit éppen művelünk. Valószínűleg ez jó sokáig így maradna, kimerülten fekszünk egymás mellett, de az ajtón halk kopogás hallatszik. Rob figyelmeztet, hogy húsz percem van arra, hogy elkészüljek és megreggelizzem. Nem akarok felkelni, de a kis zsarnok bár szólni még nem tud, de így is elég céltudatosan közli velem, hogy mi a dolgom. Bevonulok a fürdőbe, mire visszajövök már szabadidőruhában vár, a nyitott ajtón át a nappaliból Rob és Kris beszélgetése szűrődik be. Gyorsan vált a fürdőben, én meg csatlakozom a többiekhez. A reggeli az asztalon, leülök és nekilátok, Anna egy perc múlva visszajön nem engedem leülni, helyette az ölembe húzom. Nem tiltakozik fog egy villát és etetni kezd, de közben izeg-mozog. Valószínűleg megérzi feléledő vágyamat, és nem is hagyok sok kétséget benne, mert célzatosan a hálószoba felé nézek, mire felpattan és mosolyogva átül. Csalódottan nézek rá, a szájáról viszont azt olvasom le  este. Vidáman eszünk, Rob persze egész idő alatt poénkodik. Megegyezünk, hogy ma akkor elmegyünk vacsorázni. Ragaszkodik hozzá, hogy mindenkinek szóljunk akinek elnyerte a pénzét, amit meg is ígérünk. Azt mondja az asztalfoglalást elintézi, Kris rögtön ajánlkozik, hogy segít neki a „hangos” résszel, mert ő úgyis ráér még marad egy órát, mert ma jön a testőre. Az idő annyira gyorsan eltelik, amennyire látom a haveromnak is lenne jobb ötlete, mint elindulni, de Dean bekopog. Bosszúsan vesszük a kabátunkat, a lányok csak mosolyognak rajtunk. Még egy utolsó csókra nyújtja a száját, látom, hogy Kris is így tesz Rob-bal. Persze nem tudok csak olyan egyszerűen elszakadni tőle, sőt Anna is olyan intenzitással tapad hozzám, mint még talán soha. Csak Rob és Dean közbelépése akadályoz meg abban, hogy visszacipeljem a hálóba, magunkra zárjam az ajtót a kulcsot pedig ledobjam a lefolyóba.
Ej, de hosszú lesz ez a nap.

(Anna szemszöge)

Megint előbb ébredek, éppen azon tanakodom, hogy vajon mennyi idő lehet amikor megszólal a telefonja. Látom amint sietve nyomkodja a gombokat, majd felém fordul. Kapok egy puszit, de nem képzelheti, hogy ez után az éjszaka után ennyivel megelégszem. Na nem kell sokáig győzködnöm…

Ha Rob nem kopog be egy fél óra múlva, hogy hamarosan indulniuk kell valószínűleg újra összegabalyodunk, mert úgy tűnik nem tudunk betelni egymással. Igazság szerint Kellan arcáról azt olvasom le, hogy őt nemigen izgatja a forgatás, a kezei egyre veszélyesebb helyekre tévednek, de nincs lazsálás, tessék csak szépen dolgozni. Aztán vacsora, rövid csevely, mert szerintem az éjszaka és reggel történtek után nincs szükség sok beszédre, és folytathatjuk. Talán valahogy rá tudnám venni nagyapát, hogy had maradjak még egy kicsit. Azt a csütörtöki értekezletet el kéne napolni. Péntekre meg már nem érdemes odautazni. Elvégre NAGYON beteg voltam. Lehet, hogy még lappang bennem valami. Talán jobb lenne ezt a hetet még ágyban töltenem…

Ezt persze egyelőre nem osztom meg a mellettem boci szemekkel nézővel hanem mutatom neki, hogy irány a fürdő. Csókra nyújtja a száját, ezt a kérést sietve teljesítem, de persze nem elégedik meg eggyel, így hatékonyabb módszerhez kell folyamodnom. Mutatom neki, hogy figyelje a számat, majd erősen gesztikulálva csak egy mondatot közlök vele.

- Irány a fürdő vagy ma nincs szex. – Ez megteszi a hatását, bár az arca nem sok jót ígér. Láttam már ezt az arckifejezést, akkor utána életemben először könyörögtem, hogy teljesítse a vágyamat. Végülis nem rossz kilátás az estére nézve…

Amint becsukódik mögötte az ajtó kipattanok az ágyból és kapkodva felöltözök, beágyazok és utána kinyitom az ajtót. Kris és Rob már reggelizik, intek neki, ők meg vigyorognak. Félve gondolok arra, vajon mennyire lehettünk hangosak. Kellan gyorsan visszajön, felöltözve ugyan olyan hatással van rám, mint ruha nélkül. Célzatos pillantásokat vet az ágyra, így menekülőre fogom a dolgot, és fürdőbe megyek. Csak egy fogmosás, fésülködés, a hajamba egy gumi, és már csatlakozom is hozzájuk. Az asztal tele van mindenfélével, de nekem még arra sincs időm, hogy leüljek, mert a szék helyett az ő ölében kötök ki. A tányérja felől szálló illat azonnal emlékeztet arra, hogy túl sok energiát használtam el az elmúlt órákban ideje pótolni. Persze nem vagyok önző, éppen elég, hogy az ő tányérját támadtam meg, minden második falatot Kellan szájába adok. Nincs is ezzel semmi gond, Rob célzásai hidegen hagynak, látom rajta, hogy csak viccelődik, de az addig kényelmes ülésemet hirtelen valami igencsak kemény váltja fel. Megint? De erre most nincs idő! Átülök a szomszéd székre, szemlátomást Kellan véleménye nem egyezik az enyémmel ebben a témában, de sajnos ez van. Kiderül, hogy Kris még marad kicsit, így segít majd nekem, ami pont jó, mert így gyorsabban fogok boldogulni, és több időm marad a rendbehozatalomra és arra, hogy valóban keressek valami iszonyat szexis fehérneműt. Az mindig bejön. Dean érkezése valóssá teszi amit addig is tudtunk, a srácoknak indulniuk kell. A kedves óriás érdeklődik, hogy jól vagyok-e, mire Rob megjegyzi, hogy még nem teljesen, de Kellan tökéletesen elsajátította a szájból-szájba lélegeztetést, szóval mindenre felkészültünk. Csak hogy bizonyítsam az állítását csókra nyújtom a számat, amire persze a válasz nem késlekedik. Viszont mint már sokadszor megint a saját csapdámba esek. Nem tudom elengedni, kell nekem. Csak még egy kicsit…

Sajnos nincs kegyelem, bánatosan nézek a becsukódó ajtóra, elment. És már most hiányzik. Elmélázásomból Kris nevetése zökkent ki.

- Ha jól sejtem az éjjel nem csak aludtatok – és ez bizony nem kérdés. Miért is tagadnám, úgyis látszik. – Egy órám van, mivel kezdjünk?

Előveszem a laptopomat, és írni kezdek. A legfontosabb az étterem elintézése, tud egy jó helyet, azt mondja már jártak ott egy jó hete. A kaja jó, a kiszolgálás gyors, és el lehet intézni, hogy olyan helyet kapjunk ahova idegenek nem jöhetnek. Kiszámoljuk hányan lehetünk, ha mindenki elfogadja a meghívást, és elintézi a foglalást este nyolcra. Az időpontot ő javasolja, mert a forgatási tervezetében az szerepel, hogy ma fél hétig dolgoznak, így még belefér egy zuhany és némi pihenés. Erre a szóra összenézünk és nevetésben törünk ki, nem kétséges mire gondolunk mindketten. Miután ez megvan megkérem, hogy kérjen nekem időpontot a szálloda fodrászánál, kozmetikusánál és a masszázsban is. Vigyorogva közli, hogy semmi szükségem a nagygenerálra, de azért persze megteszi. Utána viszont hátradől a kanapén és komoran néz rám.

- Anna, te komolyan gondoltad, hogy megkéred Kellant, hogy várjatok a bejelentéssel januárig?

- Aha – bólogatok azonnal. Már az este is örömmel, de hitetlenkedve fogadta mindkettő amikor ezt elmondtam nekik.

- És szerinted belemegy? – néz rám kétkedve. Jó kérdés.       

- Nem tudom – írom le, mert őszintén ezt gondolom. – De talán.

- De ezelőtt… - mire közbevágok.

- Ezelőtt se azonnal kérte, ebből gondolom, hogy ha elárulom neki, hogy szeretném, ha az ünnepeket még nyugodtan tölthetnétek rábólint. Ő is szeret benneteket.

- Jó de ígérj meg nekem valamit – néz rám, még sose láttam ennyire komolynak. Meghúzom a vállamat, hogy mit szeretne. – Ha azt kéri ne várjatok most ne ellenkezz. Ne szúrd el még egyszer, csak mert nekünk jót akarsz. Oké? Ugye megígéred?

Rábólintok. Megkönnyíti a dolgomat, mert titkon kicsit tartok attól, hogy erre sor kerülhet és ezúttal valóban nem akarom elszúrni. Boldog akarok lenni, Vele.

A kissé feszült légkört gyorsan áthidaljuk, közli, hogy az este megleckéztette Rob-ot. Bár tudja és akkor is tudta, hogy az igazat mondta a félreérthető összebújásunkról, de akkor is. Én csak helyeselek, és nevetve írom le, hogy keményen kell tartani a fiúkat, mert elkanászodnak. Ezen hatalmasat nevet, amit először nem értek. Aztán rámutat az ominózus szóra és közli, hogy hát azzal nincs gond. Ő eddig is mindent elkövetett, hogy Rob elég kemény legyen. Leesik, én is nevetek, amikor kopognak. Rita, Kris ügynöke és egy Dean felépítésű harmincas srác érkezik. Ö Larry az újdonsült testőr. Magukra akarom hagyni őket, de a nő visszatart, esküszöm, mintha Steph-et hallanám. Ugyan az a modor. A kezdetektől tud rólam és a hármunk között lévő kapcsolatról. Legnagyobb meglepetésemre közli, hogy a testőrt is felvilágosította, és egy titoktartási szerződést is aláíratott vele a biztonság kedvéért. Ők ketten elvonulnak a megilletődött barátnőmmel, és meg itt maradok ezzel a kétméteres hústoronnyal. Némán ülünk, én ugye nem beszélhetek, ő meg csak bámul. Aztán egyszercsak megszólal, és közli, hogy örül, hogy Kris-re kell vigyáznia, velem tuti nem boldogulna. Na ezen eltátom a számat. Aztán a laptopom segítségével közlöm vele, hogy ezt mégis, hogy a búbánatba érti. Eltátja a száját.

- Te nem tudsz beszélni? – kérdezi.

- De, csak hangszálgyulladásom van, és nem beszélhetek.

- Tényleg? Az jó, - nem túl békésen nézek rá, mire észbe kap – mármint, hogy legalább így el tudod mondani amit akarsz.

Ügyes szépítés. De nem veszem be.

- Ki mesélt rólam? – mert abban biztos vagyok, hogy ez az elszólás nem volt véletlen. Valószínűleg sejtheti, hogy nem veszek be akármilyen fals dumát, mert beletörődően válaszol.

- Dean. Régóta ismerem, együtt szolgáltunk. Ő volt a parancsnokom, a melót is ő szerezte.

Aztán kiderül, hogy kapott még pár információt Ritától akit Steph tájékoztatott. És így tovább. De azt mondja amióta tudja, hogy mi lesz a dolga a neten is járt párszor, informálódott. Ott olvasta például, hogy motorozom. Ezért a szórakozásért ő is odavan, ő egy Harley-t birtokol, még azt az ígéretet is kicsikarom belőle, hogy egyszer megmutatja. Amikor végre visszatérnek Kris kicsit félszegen bámul Larry-re, én írok pár sort neki arról amit megtudtam, és emlékeztetem arra is, hogy ne felejtse el a vacsorát.

Miután elmennek sietve lezuhanyzom, felöltözök és vásárolni megyek. Elég gyorsan sikerrel járok, így még egy villámlátogatás is belefér a Dognuts-ba. A fánkok pont jók lesznek ebéd gyanánt, igaz tegnap is ez volt, de Istenem, annyira finom. Kb. félóránként jönnek az üzenetek Kellan-től. Hiányzol, mikor lesz már este, mit csinálsz, ilyenek és persze ötletek egész tárháza, hogy mi mindent szeretne csinálni ma éjjel. Csak remélni merem, hogy senki se töri fel a rendszert (mert tudom, hogy az könnyen megoldható) és nem olvassák el az egymással váltott sms-einket. Mert lehet, hogy belepirulna a hacker.

Éppen indulnék a megbeszélt időpontra amikor egy újabbat kapok, boldogan nyitom meg, de azonnal lefagy az arcomról a mosoly, mert ezúttal a küldő nem Kellan, és a tartalma, na attól összeszorul a szívem.

 

(Rob szemszöge)

Még mindig azon tűnődöm, hogy Kris az éjjel csak szórakozott velem, vagy komolyan aggódott az miatt, hogy a kanapén talált bennünket. Figyelem, éppen az új árnyékát vezeti körbe. Egyáltalán nem tetszik a csávó. Túlságosan fiatal. Ezt közöltem is vele, mire azt válaszolta, hogy tavaly volt harminc, ami férfiaknál a legjobb kor, és én vagyok nagyon fiatal. Sajnos mint kiderült Dean szerezte így nem sok esélyem van arra, hogy megfúrjam a helyét, főleg, hogy a testőröm állítja, hogy a srác érti a dolgát. Azzal meg sajnos egyet kell értenem, hogy a szerelmem a legjobbat érdemli. Szívom a cigimet, és figyelem ahogy nevetve mászkál vele. Kellan végre lerakja egy nagy sóhaj kíséretében a telefonját, egész délelőtt üzeneteket küldözget Annának és ő dettó. Tegnap még furcsálltam, hogy olyan távolságtartóak, na ezt a problémát ma reggelre sikeresen leküzdötték, sőt… Alig bírtam szétszedni őket, hogy végre elinduljunk. Még Dean is tett egy megjegyzést a felforrósodott levegőre, pedig olyat sose szokott. De a haveromat semmi se tudja lelombozni.

Rajtam is szórakozott, hogy mit féltékenykedek az új fiúra, de hamar elment a jókedve, mert Larry (hogy lehet valakinek ilyen idióta neve) közölte, hogy a „barátnőm” Anna nemcsak gyönyörű, és okos, de neki igazán szimpatikus és rögtön megtalálták a közös hangot egymással. Kár volt, mert Kellan majdnem nekiment, csak az én és a testőröm közbelépése akadályozta meg. És az, hogy Kris a biztonság kedvéért azonnal elrángatta magával a csávót. És azóta  kísérgeti.

- Én szívesen segítek – hallom meg a haverom hangját – mármint úgy fenékbe billenteni, hogy hazáig meg se álljon.

- Nem lehet. – Felelem beletörődően. – Állítólag nagyon jó a szakmájában, úgyhogy ha már kell valaki Kris mellé akkor az értsen is ahhoz amit csinál.

- Ja, oké. De ha Anna közelébe megy… - látom, hogy összeszűkül a szeme. Ezzel a fekete hajjal, a kontaktlencsékkel és főleg ezzel az arckifejezéssel elég ijesztően néz ki.

- Nyugi, Anna nem csalna meg.

- Tudom. – feleli azonnal, és közben felháborodottan néz rám, mintha az ő fejében soha meg se fordulna ez az eshetőség. – De azért csak tartsa távol magát tőle. – Int a fejével Kris-ék felé.

A mai nap mintha sose akarna véget érni. Iszonyat lassan múlik az idő, és még technikai problémánk is akad. Engem mondjuk nem érint, mert ma az utolsó jelenetekben nem vagyok benne, de a többiek - főleg Kellan - már tűkön ülnek. A vacsora illetve szerintem az, ami utána következik igencsak mozgatja a fantáziáját, és iszonyat türelmetlen. Napközben elintéztük a meghívásokat, Jay aki ma nincs itt, a srácokkal majd az étteremben vár ránk. Rövid tanakodás után felszólítanak, hogy menjek el a „barátnőmért” és hozzam el, ők meg egyenesen oda jönnek majd. Szépen visszakocsizunk, a lakosztályba lépve csend fogad, és halk motoszkálás a szobájából. Nem akarom zavarni a készülődésben, gyorsan átöltözöm, megiszok egy sört, Dean egy vizet. Bekapcsoljuk a tévét, beszélgetünk de még mindig semmi. Nem bírom már tovább, indulni is kéne, de amikor bekopogok váratlan kép fogad. A szobában valóban vannak, csak éppen nem az akire számítottam. Miután új információkhoz jutok plusz pár borítékhoz türelmetlenül tépem fel azt amin az én nevem áll.

Elolvasom és kicsit megijedek.

(Kellan szemszöge)

Vigyorogva lépek ki az ajtón Rob és Dean után, és a jókedvem egész nap meg is marad. Délelőtt többször is váltunk üzenetet, rákérdezek bevette-e a gyógyszereket… aztán eszembe jut pár ígéretes megoldás az éjszaka élvezetesebbé tevésére, amire olyan válaszokat kapok, hogy a levegő is bennem marad, és erősen fontolgatom, hogy valami átlátszó indokra hivatkozva visszamegyek a hotelbe. Egy félóra is elég lenne…

A többiek jól szórakoznak rajtam, de nem érdekel. Az egyetlen ami elrontja a kedvemet az új „családtag” Larry érkezése. Azzal nincs semmi gondom, hogy kell Kris mellé egy testőr, olyan apróka, csodálom, hogy csak most szabadítottak rá egyet, de ha a srác nem felejti el villámgyorsan Anna nevét bajok lesznek. Nem személyeskedés, de ő az enyém, és most, hogy végre rájött, hogy összetartozunk és remélem este végre ki is mondja, nehogy már nekem bezavarjon bárki is. Déltől nem válaszol a telefonja, de nem aggódom, mert Kris megnyugtatott, hogy ő kért neki pár időpontot, mert szépülni akar. Mintha nem lenne gyönyörű már most is. Azt is ő mondta, hogy nyolcra foglaltak asztalt az egyik folyóparti étterembe. A forgatás egészen délután ötig gördülékenyen halad, de akkor elromlik egy reflektor és várnunk kell. Látszik, hogy nem fogunk elvégezni időre, rövid tanakodás után mivel Rob már végzett, úgy döntünk, hogy visszamegy a hotelbe, elhozza Annát és mindannyian az étteremben találkozunk. Végül fél nyolckor Bill végre kimondja, hogy „Ennyi” és mind szedelőzködni kezdünk, mondjuk amíg rólunk lemosták a sminket, az se kis idő, úgyhogy elmúlik pár perccel nyolc amikor az étterembe lépünk, természetesen fotósok kíséretében. A srácok, mármint Jay és a zenekarának tagjai már ott vannak, de a legfontosabb személyek még nem.

Már az első italunkat fogyasztjuk amikor betoppan Rob Dean kíséretében, de akárhogy is nyújtózkodom Őt nem látom sehol. Azonnal végig fut rajtam, hogy nem vette fel a telefont, csak nem rosszul lett megint. Felpattanok, és kérdőn nézek a haveromra.

- Anna? – a válasza leforráz és határtalan csalódottsággal tölt el.

- Elutazott – mondja én meg leroskadok a székemre. Annyira elterveztem, hogy ma beszélünk, meghallgatom és bármit mond is meggyőzöm, hogy szeretem. Végülis az éjjel történtek után ő se tagadhat többet. Nem kérek tőle kompromisszumot, ezúttal nem követelem a „szakítást” Rob-bal, csak legyen az enyém.

Erre megint megfutamodott, szóval megint besétáltam a csapdájába, sejthette, hogy mire készülők és inkább elment.