127. Van, amit tilos…

(Kellan szemszöge)

Rövid úton ki lettem utálva Anna szobájából. Igaz sejthettem volna, hogy ha kiejtem Ashley és Nikki előtt a bűvös gardrób szót akkor megszűnik számukra a világ. Plusz amennyire láttam ebben a betegségben szenved Lizzy, Mia, Sabine és legnagyobb meglepetésemre Sandy is. Úgyhogy miután rávetik magukat a szekrényekre én feladom, semmi remény arra, hogy magamra hagyjanak a kedvesemmel. A nappaliban és az ebédlőasztalnál többen is ülnek, Kris és Gina italokat osztogat, Rob és még páran a teraszon cigiznek. Én körül akarok nézni kint, így hozzájuk csatlakozom. Innen fentről lenyűgöző a látvány, a haverom örömmel mutat a fényekre, hogy az ott Budapest, mert ahol vagyunk az csak egy peremkerülete. Zack sétál ki mellém.

- Haver ez azért nem semmi. Látszik, hogy van pénzük.

Igen ez így van, pazar berendezés, minden high-tech. Oké most már én is megtudnám fizetni, de valahogy sose vágytam ekkora luxusra. Bár el kell ismerjem nem hivalkodó, és illik Annához.

Csak jó fél óra múlva kerül elő, nyomában a lányokkal akiknek egytől-egyig meg van pakolva a kezük, és örömmel távoznak a zsákmánnyal.

- Mi történt, kifosztottak? – ugratja Luca.

- Nem. Önként adtam nekik mindent, mert valaki célzott arra, hogy túl sok ruhám van. – Na, Kellan ezt kár volt mondanod. Ugyanis felettébb durcásan néz rám. Próbálom kiengesztelni az ölembe húzom és szájon csókolom. Úgy néz ki beválik a dolog, mert viszonozza és a keze már az ingem alatt jár. De még mielőtt belemelegedhetnénk valaki megszólal.

- Srácok az a medence eszméletlen jó – Anna azonnal sorolja a paramétereket, mire többen is felsóhajtanak, hogy szívesen kipróbálnák. Természetesen erre is tud megoldást és csekély negyed óra leforgása múlva egy puszi után, mint a szélvész távozik valamennyi lánnyal a lakásból.

Mi még jó egy órát sörözünk, beszélgetünk és csak akkor indulunk utánuk. Azokkal a taxikkal amiket értünk küldött.

(Anna szemszöge)

A lányok bezzeg értékelik a tágas gardróbot, beözönlenek és csak nézelődnek csodálkozva. Nikki nem szívbajos, és engem se zavar, hogy egy-egy ruhát kiemel és megcsodál. Aztán a többiek is felengednek, én meg hiába nemrégen selejteztem most is találok pár darabot amit már soha nem fogok viselni. Ash az egyik estélyimbe szeret bele, Lizzy egy norvégmintás pulcsiba, Nikki egy bőrdzsekibe és szépen lassan mindenki számára találunk valamit. Nem sajnálom tőlük, egyik se volt rajtam két-három alkalomnál többször, miért ne hordhatnák ha én már úgyse teszem.

Egy idő múlva próbálom finoman a nappaliba terelni őket, nem lehetek rossz házigazda. Odakinn viszont mindenki megtalált mindent, így hagyom, hogy Kellan kiengesztelésként az ölébe vonjon. Nem haragszom rá komolyan, de had pedálozzon. És tanulja meg, hogy a ruhákra háklis vagyok.

Nem csodálkozom azon, hogy az alagsor elnyerte a tetszésüket, többen is szívesen megmártóznának a medencébe. De van egy kis probléma. A lányoknak még csak-csak tudok adni bikinit, fürdőruhát, de a srácoknak… Aztán beugrik, az Aréna minimum este 8-ig nyitva van, a vacsorát úgyis arra rendeltem Gianni-nál, éppen belefér egy kis shoppingolás. Természetesen amint kimondom a vásárlás szót a csajok örömmel csatlakoznak, Kris talán húzódozna, de nem ismerünk irgalmat, és miután megsúgom neki, hogy oda megyünk ahol azokat a jó kis fehérneműket vettük áprilisban majdhogynem meg is előz lefelé. A srácok persze morognak, de leszerelem őket azzal, hogy vacsora után medence, lányok, bikini…

A taxik, mert azokat hívok gyorsan megérkeznek, mielőtt kilépnék az ajtón Luca kezébe nyomom a kódot tartalmazó kártyát és a kulcsot, Nathan-nak és Kurt-nek pedig az étterem pontos címét.

Egy órát töltünk a plázában, szerencsére találok egy automatát és tudok levenni készpénzt, mert nincs nálam túl sok. A lányok örömmel nézelődnek, a választék elég nagy, mindenkinek, a srácoknak is találunk szerintünk hozzájuk illőt, bár a méretekkel néha gondban vagyunk. Ahogy azt megjósoltam Kris egy egész kosarat telerak fehérneművel, és csak vigyorog a felvetésemen, hogy mi történt azokkal amiket legutóbb vettünk. Sabine kissé zavartan áll úgyhogy hozzá lépek.

- Mi a gond, segítsek? – kérdezem, mire aggódva néz rám.

- Nincs nálam kártya, szerinted elfogadják itt a dollárt?

- Nem – felelem neki, de aztán sietve megnyugtatom – de ne aggódj, majd én kifizetem.

Ez hat, mert mikor szólok, hogy indulnunk kéne igencsak felpakolva lép a pénztárhoz. A taxik ahogy kértem megvártak bennünket, és a sofőrünk arról is tájékoztat, hogy már a srácok is úton vannak. Mi érünk elsőként a PomoD'oro-ba, Renato azonnal elénk jön, mutatja, hogy már előkészítették az asztalainkat, Gianni is rögtön előkerül és nagy öleléssel üdvözöl nemcsak engem és Ginát, de Kris-t is. Bemutatom neki a lányokat és betoppannak a srácok, úgyhogy elfoglaljuk a helyeinket. Egész este ott marad mellettünk, segít a rendelésnél, isteni chiantival kínál bennünket. Csak egyszer akad egy kis gond, Zack az aki hatalmas baklövést követ el, legalábbis olasz szemmel nézve. Ő pizzát kért főfogásnak, csak arra figyelek fel, hogy Luca mondja a magáét olaszul. Aztán Gianni nevetni kezd és elmegy. Megkérdem mi volt a baj, és amikor pár szóval elmagyarázza már értem miért hozza a tulaj a laposüveget és a kupát. Nevetve közlöm a tudatlan amerikaival mekkora hibát vétett, amit az egész banda nagy nevetéssel fogad. Ő meg beletörődően megissza a büntetését.

(Rob szemszöge)

Az egész nap olyan tökéletes, jó per pillanat hiányzik Kris, nem is tudom mivel vette rá Anna, hogy velük menjen vásárolni. Régen nem csinált ilyet, még a végén tényleg elrontja nekem. Mi a srácokkal vígan sörözünk még van pár percünk az indulásig, de Kellan és Jay menetkész, úgyhogy én is veszem a kabátom és lesétálunk az alattunk lévő lakásba.

- Azta… - Jackson csodálkozva fedezi fel a zongorát a nappaliba, és a haverom is érdeklődve néz körbe. Az itt lakó srácok is készen vannak, lemegyünk a többiekhez, ezekben a lakásokban még én se jártam, gyakorlatilag mindkettő teljesen egyforma, csak a színek mások a konyha és étkezőrész itt elég kicsi, de három hálószoba van, és a nappaliban is kényelmesen elfér akár két ember is. Ezt Tom és Bobby azonnal bizonyítja is, mert mindketten a kanapén hevernek. Kintről dudaszó hallatszik, így szépen sorban beülünk a kocsikba, Anna erre is gondolt taxikat küldött értünk.

Már amikor a kocsiban Kris azt javasolta, hogy megint az olaszhoz menjünk se örültem, bár kétségtelen, hogy a kaja kiemelkedő. Csak ne lenne ott a tulaj, élénken él még bennem, hogy dongta körül a szerelmemet legutóbb. Amint belépünk az ajtón őt keresem a tekintetemmel, és nem is kell sok idő, hogy felfedezzem.

- Rob – szorítja meg a kezemet Kellan nem túl gyengéden, és ránézve látom, hogy az arca is elég bosszús – ki az aki Annát ölelgeti.

Arra nézek, pont a legrosszabb pillanatban, mert már az én barátnőm arcára nyom puszikat.

- Gianni, a tulaj. – Válaszol helyettem Luca olyan hangon, mintha teljesen természetes lenne, hogy nyalja-falja az összes lányt. – Régóta barátja Davide-nek. De semmi több, nem kell tőle félteni a lányokat.

- Az jó, - szólok közbe és vigyorogni kezdek – mert most pont Ashley derekát ölelgeti.

Na erre már szedi a lábait, és amint melléjük ér magához is vonja a kedvesét. Hah, mintha te nem lennél féltékeny, ha valaki a barátnődhöz ér.

A vacsora jól telik, szerencsére az olasz viszonylag távol foglal tőlünk helyet, amit én és szerintem Kellan is jónéven veszünk. Egyszer aztán felugrik, mi meg nevetve hallgatjuk Anna magyarázatát.

- Zack elkövetted a legnagyobb hibát, amit csak egy olasz étteremben vagy egy igazi olasz étkezésnél megtehetsz. Csak egy amerikai képes arra, hogy ketchupot kérjen a pizzájára. Úgyhogy most jön a büntetés.

- Mi lesz az? – néz körbe aggódva, ami kicsit meglepő, mert majd két méter magas.

- Meg kell innod egy kupa Sambuca-t.

- Oké, az menni fog – feleli, de látva az összenevető Anna-Gina-Luca hármast, sejtem hogy az nem valami gyümölcslé lehet.

Nem is az, és a srác két percig köhög miután megitta. Az este végén készítünk pár fényképet, amik majd kikerülnek a falra, legnagyobb meglepetésemre azok is ott vannak, amiket még áprilisban csináltak. Anna is látja mit figyelek és megnyugtat, hogy tőle előzőleg engedélyt kért, és ő mondta neki, hogy rakja ki nyugodtan. Azt mondja jó vendégcsalogató vagyok. Na annak se neveztek eddig.

Jól érezzük magunkat, de én már indulnék. Ennek oka pedig a beígért medence-parti. Illetve az, hogy Kris a fülembe súgta, hogy tetszeni fog amit vett magának. Alig várom, hogy láthassam.

(Kellan szemszöge)

Lenyűgöz ez a város, már az étterem felé is tetszettek a kivilágított utcák, terek. A hidak, a várost átszelő folyó, a kivilágított épületek. Gyönyörűek. Akárcsak a hátam mögött ülő nő, aki lopva, hogy a taxisofőr észre ne vegye fogja a kezemet. Amikor először megéreztem a hátulról a derekamra csúszó ujjait meglepődtem, de jólesett, hogy ő is szükségesnek érzi, hogy megérintsen. Az étteremben is amikor csak lehetett hozzám ért, és én is kihasználtam minden alkalmat amikor nem volt feltűnő. Igaz egy elszeparált részen foglaltunk helyet, a pincérek amint mindent az asztalra raktak rögtön távoztak, csak a tulaj maradt végig velünk. Gianni. Felforrt tőle az agyvizem amikor belépve megláttam, hogy Annát ölelgeti, de szerencsére később tartotta a tisztes távolságot. Búcsúzáskor meg inkább elfordítottam a fejemet. Luca szerint úgyis veszélytelen.

Végre lassít, majd megáll az autó. Gyorsan szállok ki és nyitom nagyra a kedvesem előtt az ajtót, amit egy mosollyal jutalmaz. Tereli befelé a többieket, ő meg sorban odamegy minden kocsihoz és fizet. Utolsóként lépünk be a lakásba, azt még megvárom, hogy elfordítsa a kulcsot a zárban, de utána magamhoz rántom.

Órák óta nem csókolhattam meg, már szinte elvonási tüneteim vannak. A medence partjáról hangoskodás hallatszik, gyanítom mindenki oda tódult be. Ő viszont megragadja a kezemet és egy másik ajtón behúz maga után.

Ha jól látom a mosókonyha az, csak egy pillantást vetek a mosógép magasságára. Igen, éppen megfelelő. Sietve vetkőzöm és húzok le róla is egy adag ruhát. Felültetem, és széttárt lábai közé állva szorítom magamhoz, ujjaim már a pulcsija alatt járnak, ő is húzza ki az ingem a nadrágomból, de valaki a nevét kiabálja. Bízom benne, hogy majd csak megunja, de újabb hangok csatlakoznak az elsőhöz, és egy pillanat múlva már ki is nyílik az ajtó.

- Na de gyerekek, bírjátok már ki egy kicsit – hallom Nath vagy Kurt hangját. Aztán halk kuncogás, majd mielőtt tiltakozni tudnék többen is megragadnak. – Rátok fér egy hideg fürdő.

Nem tudok tenni semmit, sőt meglepődve látom, hogy Anna is hozzám hasonló sorsra jutott. Óh a francba.

- Srácok, ha beledobtok a vízbe szépen sorba egyesével bosszút állok – tiltakozik azonnal, de valószínűleg az alkohol hatására ez nem hatja meg őket. Én is beígérek némi fizikai fenyítést, hatástalanul. Mire a medence partjához érünk tudom, hogy nincs menekvés, még jó, hogy a dzsekimből kibújtam és rajta sincs már kabát.

- Állj, - próbálkozik utoljára – legalább a csizmám és Kellan cipőjét húzzátok le.

Szerencsére ez megtörténik, majd loccs, és mindketten a vízben kötünk ki. Ami a várttal ellentétben kellemes. Egyáltalán nem hideg. Szinte egyszerre bukkanunk fel, és nevetve úszunk egymás felé. Vízben vagy szárazon kit érdekel, csak mellettem legyen.

(Anna szemszöge)

A vacsora ahogy arra számítottam mindenkinek ízlik, a hangulat hála az elfogyasztott bornak jobb már nem is lehetne. Igaz a végén majdhogynem harcolnom kell azért, hogy kiegyenlíthessem a számlát, mert Gianni azt mondja neki bőven megéri, ha a többi mellé rakhat még pár fényképet a srácokról. Ugyanis amióta kint van az amin négyen szerepelünk Rob, Kris, Ő és én a forgalma igencsak megemelkedett, még pár újság is lehozta, hogy itt jártunk. Szóval most is számol ezzel. De én azért ragaszkodom a fizetéshez, bár gyanítom, hogy talán ha a felét kéri a valódi árnak.

A taxisok már nem ilyen szívbajosak, tekintélyes összeget hagyok náluk, jó megvártak bennünket és hazafelé tettünk egy kis kitérőt is, hogy lássanak valamit a városból. A lakásba lépve végre megnyugszom, eddig egy fotós se talált ránk, és még Rick se táborozott le a kapu előtt. Több gondolatra nincs is időm, mert két jól ismert kar fonódik körém, a tulajdonosuk pedig csókba folytja a sóhajomat. Természetesen én se maradok tétlen, de ismerve a bandát igyekszem eltűnni a szemük elől. Sajnálatos módon csak rövid időre sikerül, de az a pár perc is igazán ígéretes az éjszakára nézve.

Az elvonulásunkat nem ússzuk meg szárazon. Szó szerint, mert képesek mind a kettőnket a medencébe dobni, és miután felbukkanunk a víz alól látom, hogy nem mi voltunk az egyetlenek akik erre a sorsra jutottak. Nem tudok haragudni rájuk, ahhoz túlságosan is boldog vagyok. Még jó, hogy a frissen vásárolt fürdőruhák velünk vannak mutatom a hozzánk hasonlóan ázott embereknek, hogy hol tudnak átöltözni, aztán a ruhákat felkapva visszamegyek a mosókonyhába, hogy ezúttal rendeltetésszerűen használjam.

Mire visszaérek a többiek már minden létesítményt használatba vettek, egyedül a szaunával nem boldogulnak, azt én üzemelem be. Páran a jakuzziban pihennek, a medencében vízi csata folyik, és vannak akik a nyugágyakon hevernek. Egyetlen dolog van amit még nem fedeztek fel, igaz nem csodálom, mert rejtve van. Elhúzom az ajtót, amit itt is tükör fed, és feltárom a minibárt.

- Srácok, ha megszomjaztatok szolgáljátok ki magatokat.

Nem kell sokáig győzködni őket. Én Kellan-t keresem a tekintetemmel, a pezsgőfürdőben látom meg, engem figyel. Rámutatok egy üvegre, bólint, úgyhogy neki viszek egy sört, magamnak pedig egy Bacardi Breezert. Amint beszállnék fordulhatok is vissza, mert a mellette ülők vágyakozva néznek az üvegeinkre. Úgyhogy nekik is hozok, és végre elfoglalhatom a helyemet. Az ölében. Mert azt nem hagyja, hogy mellé üljek. Jó sokáig áztatjuk magunkat, beszélgetünk a mellettünk helyet foglalókkal. Gina közben zenét kapcsol, úgyhogy páran táncolni kezdenek.

Jól érezzük magunkat és már jóval elmúlik éjfél mire mindenki úgy dönt, hogy ideje felvonulni a lakásokba. Előreküldőm a kedvesemet, hogy menjen zuhanyozzon le én még bezárok. Odafenn eligazítjuk Jay ágyát aki kicsit elázott, de nem külsőleg, őt is beparancsolom a vendégfürdőbe, majd végre a hálószobámba lépek. Kellan ugyan ebben a pillanatban lép ki a fürdőből, közli, hogy kár, hogy nem jöttem egy kicsit korábban, én meg biztosítom róla, hogy az ágy kényelmesebb. Utána viszont menekülök nevetve, szeretnék megszabadulni a klórszagtól minél előbb. Beletelik pár percbe mire végzek, zuhany, hajmosás, szárítás, fogmosás… Meztelenül megyek a gardróbba, sajnos őt sehol se látom, a nappaliból hangok szűrődnek be ezért felkapok egy bugyit és az egyik tőle kapott csábos hálóinget. Na nem abban akarom magam mutogatni, már nyúlnék a fürdőköpenyemért amikor kezében két pohárral belép. A mozdulatomat mindjárt félbe is hagyom, már semmi kedvem kimenni. Ő is sietve szabadul meg attól ami a kezébe van és elém lép.

Magához szorítva csókol meg, majd egy pillanatra eltol, végigmér és megszólal. 

 - Tudod, Cica ezt már olyan régóta meg akarom tenni – mondja, és egy mozdulattal eltépi a hálóingem. Engem meg azonnal elfut a pulykaméreg.

- Mi a francot művelsz – nézek rá dühösen de csak vigyorog és legelteti a szemét.

- Ugyan már, ez csak egy hálóing, - és a kezei már a derekamra csúsznak.

- Az volt, de tönkretetted – duzzogok.  Talán nem is csinálnék belőle akkora ügyet, bár most van rajtam először és nagyon tetszett, de a következő mondatától elborul az agyam.

- Jogom van hozzá, - mondja és már a nyakamat csókolgatja. - Én vettem, akkor veszem le rólad amikor akarom.

- Hogy micsoda… - akadok ki teljesen. – És mégis mi a francot képzelsz te magadról.

- De Cica, én csak…

- Kifelé – mutatom neki, és komolyan is gondolom amit mondok. – Ki innen, mert ez meg az én szobám és azt engedek be akit én akarok.

- De hát… - hitetlenkedve bámul rám.

- Semmi de hát. Ki innen – és nyomatékosan el is kezdem tolni az ajtó felé. Valószínűleg túlságosan meglepem, mert egy pillanat múlva már az ajtón kívül van, én meg bevágom utána és még a kulcsot is ráfordítom.

Méghogy joga van letépni…

Persze amit észbe kap méltatlankodni kezd. Először csak könyörögve, aztán arra hivatkozva, hogy hideg van, próbál csőbe húzni. Hát nem barátocskám. Most majd megtanulod. Kintről a többiek hangja hallatszik, az ajtóhoz bújva hallgatózom, kap pár megjegyzést, majd egy párnát Rob-tól, aki felhívja a figyelmét arra, hogy elég alulöltözött. Ezzel bizony egyet kell értenem, túlságosan is a szemem előtt van az a feszes alsónadrág, és az amit rejt. Illetve amit jelen állapotában pontosan kihangsúlyoz. A hangzavar egyre nagyobb, Kellan egyre hisztisebb, próbál a lelkemre hatni, hogy meg fog betegedni. Erre felkapok a farmerját egy fél pillanatra kinyitom az ajtót. Könyörgő szemekkel néz rám, de csak a kezébe nyomom a ruháját és újra bezárkózom. Pár percnyi csend, aztán Ash hangját hallom, aki bekopog és elregéli, hogy ez az ötlet tőle származik… Kellan istrukciókat ad neki, én meg ahogy meghallom a következő mondatot kivágom az ajtót. És szóban és kézzel is mutatom, mit művelt ez az eszement a hálóingemmel. Aztán váratlan dolog történik.

Tom, Bobby, Sam, és Jerad áll a liftnél, Kellan rájuk néz aztán rám, majd egy mozdulattal lekapja a pólóját és mire észbe kapok már rám is adta.

- Most meg mi a fenét művelsz – nézek rá döbbenten.

- Nem állhatsz itt előttük így - reklamál.

- Neeem, gondoltál volna erre akkor amikor elszakítottad - és megpróbálom levetni a felsőjét. Már nem vagyok mérges, inkább mulattat a dolog, de úgy kell neki viselje csak a tettei következményeit. Persze nem hagyja, a pólót rángatja lefelé miközben mindenféle módon próbál takarni a srácok szemei elől.

Akik igencsak élvezik a műsort. Én is, egészen addig amíg fel nem tűnik, hogy a két lány Szilvi és Linda is megérkezett, a lépcső felől jöttek, és elég feltűnőek. És most nem a feneküket alig takaró pólókra gondolok, nagylányok már, az nem érdekel. De a pillantások amivel Kellan-t méregetik már határozottan nem tetszenek. Hát még amikor meghallom miről beszélnek.

- Én megmondtam, szerintem több lehet, mint húsz centi… - szólal meg Linda.

- Aha, lehet. Az a Calvin Klein fotó végülis nyugalmi állapotban készülhetett, de most… - elég ennyi, mert rögtön világossá válik, hogy mit is akarnak megtippelni.

- Befelé – mutatok a hálószobám ajtajára, mire a kedvesem hitetlenkedve néz rám. – Most azonnal, vagy kint alszol.

Nem kell többet mondanom, azonnal benn terem. Én meg a lányok felé fordulok.

- Ha bárhol, bármikor a méreteit emlegetitek azt megbánjátok. Nagyon.

Szigorúan nézek rájuk, ők meg nevetve fordítanak hátat és indulnak vissza az alsó lakásba. Magunkra zárom az ajtót, sose lehet tudni, majd felé fordulok. Látom a reménykedést az arcán, de van valami amit látnom kell végre, mert unom, hogy folyton mindenki azt emlegeti. Utána majd jöhet a kiengesztelés, mert azzal tartozik.

(Kellan szemszöge)

Be kell valljam őszintén, így hogy kipróbáltam a jakuzzit már nem is tartom luxusnak. Sokkal inkább egy olyan dolognak amit többféle képpen is fel tudnék használni, főleg ha Annán és rajtam kívül nem lenne itt még Luca, Ash, Jay, Rob és Kris is. Mert a bizsergető meleg víz és legfőképpen Anna hozzám simuló feneke beindítja a fantáziámat. A társaság gyakran cserélődik, mi is voltunk már a szaunában, a medencében is, de a végén újra itt kötöttünk ki. Már alig várom, hogy felmenjünk a lakásokba, szerencsére Lizzy miután nagyot ásít közli, hogy ő álmos, és legnagyobb örömömre egyre többen csatlakoznak hozzá. A kedvesem a fülemhez hajolva súgja, hogy menjek a fürdőbe, a mosdó melletti szekrényben találok fürdőlepedőt, ő még bezár mindent. Ez kicsit elkeserít, mert szívesebben osztanám meg vele a zuhanyzás örömeit, de aztán rájövök, hogy a fürdőben még nem is jártam, lehet, hogy kicsi is lenne kettőnknek. Amint felérek arra veszem az irányt, megint tévedtem, mert a kádban úszni is lehetne, a zuhanyzóban pedig négyen is elférnénk. A hálóhoz hasonlóan, sőt az egész lakásához hasonlóan itt is pasztell árnyalatok, letisztult formák uralkodnak, az egyetlen ami nem tetszik, az az, hogy két mosdó van. Érdekelne lakott-e vele itt valaki.

Előszedem a tusfürdőmet és sietve lemosom magamról a klórszagot. Mikor végzek neki még mindig nincs nyoma, ezért egy alsónadrágban és egy pólóban indulnék a keresésére, de pont belép az ajtón. Még mindig csak az addig viselt bikinit hordja, amitől örömmel megszabadítanám, de egy apró csókocska után bemenekül a fürdőbe. Kintről Jay éneklését hallom, úgyhogy elindulok megnézni mi van vele. Rob is így tett, ketten együtt próbáljuk rávenni, hogy bújjon ágyba.

- Nektek olyan nagy szerencsétek van, hukk… - berúgott rendesen – mert megtaláltátok Annát és Kris-t, hukk… én miért nem botlok bele soha egy ilyen szép és okos lányba, ha? Hukk…

Sikerül vízszintesbe hoznunk, aggódva nézek rá és a fehér szőnyegre. Tudom, hogy Anna imádja Jay-t, de ha lehányja a szőnyegét azt szerintem nem értékelné. Beszélünk hozzá pár percig, majd mikor úgy néz ki elaludt, érdeklődve nézek körbe, Rob meg rám.

- Mit keresel? – kérdezi.

- Kéne valami üdítő – nevetve mutatja meg, hogy hol a hűtő.

- Annának narancslét vigyél, azt szokott – szól utánam, mire felé kapom a fejem.

- Bocs, mindig sokat jár a szám, - néz rám bűnbánóan. – Kellan, mi tényleg csak barátok vagyunk. Mindennél jobban szeretem Kris-t, Anna pedig amennyire látom téged. Tudom, hogy zavar, hogy van pár dolog amit velem élt át, de hidd el nekem, nincs jelentősége.

- Azt ajánlom is. – Halljuk meg mindketten a szerelme hangját, aki és mosolyogva mutatja neki, hogy várja. Megtöltök két poharat narancslével, és ott hagyom az ajtójukban enyelgő párocskát. Igaza van a haveromnak, be kell látnom, nem lehetek féltékeny minden együtt töltött pillanatukra. Mert volt nem kevés, és még valószínűleg lesz is.

A szobánkba lépve az illata az első amit megérzek. A fürdő ajtaja nyitva, onnan szűrődik ki ez a csak rá jellemző citrusaroma. Aztán meglátom. Újra elvarázsol. Mindig és mindig. A haja most is kibontva, ahogy szeretem. Az arca kissé kipirosodva a melegtől. Természetes szépségében áll előttem, csábító mosollyal. És amit visel… az a vörös hálóing, ami első látásra már az üzletben levett a lábamról, de így, hogy ő benne van, és a domborulatai kitöltik… Sietve rakom le a poharakat és vonom magamhoz.

Az enyém.

Ma éjjel, holnap éjjel, a jövő héten… örökre. Mert képtelen lennék nélküle élni, most, hogy már tudom milyen az élet vele.

Pár pillanat múlva kiderül milyen. Viharos.

A vágy elvakít, igazság szerint csak jelképesen meg akarom mutatni mennyire kívánom, de nem figyelek eléggé az erőmre és a vékony selyem elszakad. Azt hittem, majd nevet rajta egyet, de helyette dühbe gurul és úgy dob ki a hálóból, hogy már csak arra eszmélek fel, hogy elfordítja a kulcsot. És hiába minden könyörgés, nem hatja meg a dolog. Hogy még rosszabb legyen a helyzet a hangunkra nyílik a szemközti ajtó is, Rob dugja ki a fejét.

- Mi van? – kérdezi a haverom, sejtésem szerint megzavartuk valamiben.

- Kizárt – felelem teljesen feleslegesen, mert hát ez szemmel látható.

- Miért? – néz ki a válla alatt Kris.

- Egy kis hülyeség miatt… - és próbálkozom az ajtón. – Anna, kérlek, többet nem csinálok ilyet, csak engedj be.

- Lehet, hogy kis hülyeség volt, de te látom már nagyra nőttél tőle… - rötyög rajtam Rob, és a kezembe nyom egy párnát. Na most már kezdek kicsit mérges lenni. Itt állok, egyértelmű bizonyítékát mutatva mi az amit szívem szerint tennék, ez a bolond nőszemély meg megsértődött.

- Anna, meg fogok fázni, engedj már be – próbálkozom újra, de csak a farmeromat vágja hozzám. Közben azonban ahogy nyílik az ajtó vethetek egy pillantást a hasítékból majd kibuggyanó melleire és ez egyáltalán nincs jó hatással a testem egy pontjára.

Dühömben a földre vágom a nadrágot és mérgesen nézek körbe.

- Mégis mit csináltál? – érdeklődik újra Kris, olyan mint egy kíváncsi kis kobold. Az arckifejezéséről beugrik, kinek is köszönhetem ezt az egészet. Na jó ez enyhe túlzás. Beugrok a liftbe és az első emeletre megyek. Nem tudom melyik lakásban van, naná, hogy nem találom el elsőre.

- Ashley – kiabálok, mire előbukkan és kérdőn néz rám. – Gyere.

Megragadom a kezét és húzom magam után. A liftben aztán a tudomására hozom mi történt, mire kinevet. Kösz az együttérzést.

- Anna, Ashley vagyok. – kopog be a szobába. – Figyelj, közvetve, de én tehetek az egészről.

- A közvetvét kihagyhattad volna – súgom neki, mire csúnyán néz rám.

- Figyelj, Kellan azt mondja nem csinál ilyet többet.

- Mond neki, hogy most se akartam, csak véletlen volt – suttogom, mire egy még csúnyább pillantást kapok.

- Akarod inkább te? – kérdezi én meg meghátrálok. Jobb lenne már túl lenni ezen, mert egyre többen vagyunk itt. Ugyanis Luca is követte a barátnőjét, az ikrek is itt állnak és rajtam vigyorognak, nem is beszélve a hasát fogó Gináról és Taylor-ról. A barátnőm pedig folytatja.

- Azt a kis szakadást meg majd megvarrjuk reggel… - na erre a mondatra kivágódik az ajtó, mint egy fúria, egy felettébb gyönyörű fúria, lép elénk.

- Ez neked csak egy kis szakadás… - mutat az ominózus darabra. - Most nézd meg Ash. Öt percet se volt rajtam, most meg kilóg belőle mindenem.

- Nem eléggé, - hallatszik a lift irányából, mire mindketten arra kapjuk a szemünket. A rohadt életbe. A rokonai még hagyján, bár Luca és legfőképpen Tay és Rob csak ne legeltesse a szemét a kedvesem feltáruló idomain.

Még jó, hogy van rajta bugyi.

A felbukkanó négy srác viszont semmiképpen se gyönyörködjön Annában, főleg, hogy három közülük facér. Tiszta szerencse, hogy a pólóm elég nagy, villámgyorsan húzom rá, és próbálom eltakarni a kíváncsi tekintetek elől. De elég nehezen megy, mert ő meg próbálja levetni. Már éppen fontolgatom, hogy egyszerűen a vállamra kapom, becipelem a hálószobába és egyéni módszerrel csillapítom le amikor a hátam mögé néz, figyel, majd rám morran, hogy menjek be a szobába. Nem értem a hirtelen változást, de a második mondata meggyőz, hogy villámgyorsan tegyem amit mondott. Nem törődök a kintről felhangzó nevetéssel, csak azzal, hogy elfordította a kulcsot. Próbálnám átölelni, de az arckifejezése visszatart. Hosszú éjszaka lesz ez.  

Erre utal az is, hogy bekapcsolja a tv-t. Ajjaj.  Aztán viszont letelepedik az ágy közepére és előkap egy billentyűzetszerű valamit, sebesen írni kezd, én meg csak állok zavartan még mindig. Hogyan kezdjek bele. Amikor felnyög azonnal felé nézek, döbbent arccal bámul valamit, én is a képernyőre nézek, és nagyra kerekednek a szemeim. A saját arcom néz szembe velem. Anna ugyanis rákeresett a neten, (mert náluk azt a tv-n is lehet) a Calvin Klein-es képeimre, és most azokat lapozza át éppen. Meg a videót. Amikor végez rám néz, és komoly arccal megszólal.

- Ha még egyszer egyetlen ruhámat, fehérneműmet is tönkreteszel csupán azért mert tőled kaptam, azt megbánod.

- Ha más miatt teszem tönkre az nem baj? – kérdezem, mert eszembe jut, hogy pár bugyija is végezte már a kezeim között. Valószínűleg neki is ez járhat a fejében, mert a szemei huncutul csillognak.

- Az bocsánatos bűn. És még valami,  azok után, hogy téged az egész világon bárki megcsodálhat ilyen keveset takaró kis nadrágokban egy szót se akarok hallani, ha kicsit nagyobb a kivágás a ruhámon.

- De Cica, nekem ez munka volt… - próbálok ellenkezni.

- Mondom, egy szót se.

- Jó, - törődök bele egyelőre, de ez a meccs még korántsem ért véget. – Akkor most már bebújhatok végre az ágyba?

Nevetni kezd, és látom, hogy minden rendben van.

- Azt hittem már sose kérdezed meg…

Azért a hálóing, igaz az engedélyével de tovább szakad, és hosszú időn át teszteljük az ágy strapabíróságát. Kimerülten bújunk össze, megint a megszokott pózban, amikor rákérdezek arra, ami azért foglalkoztat.

- Anna, mitől gondoltad meg magad? – kérdezem.

- A lányok miatt – feleli, és nagyot ásít. - Nem tetszett ahogy mustrálgattak.

- Miért, mi bajod a testemmel? – kérdezem a könyökömre támaszkodva. Felém fordul, és az ajkai egy ábrándos kis mosolyba görbülnek.

- Kellan, a lányok nem az izmaidat, vagy a fenekedet vizsgálgatták…

- Hanem…

A pillantása amelyet rám, majd arra a bizonyos testrészemre vet eléggé beszédes.

Na de kérem…