59. A premier...

Sziasztok!

Jelentem, javulok. Úgy néz ki, kedd, legkésőbb szerda lesz az a nap amikor végre megszabadulhatok a kórházi ágytól (és koszttól). Köszönöm mindenkinak a kedves szavakat, a következő alkalommal bővebben is reagálok majd rá, ma csak ennyire van időm. (Illetve gépem).

Azért, hogy addig is legyen egy kis olvasnivalótok, itt egy újabb fejezet.

Dicta 

(Anna szemszöge)

A nézőtér zsúfolásig megtelt, mellettem Gina, majd Rob szülei foglalnak helyet, -Lizzyék egy sorral hátrébb kerültek- másik oldalamon viszont Kris édesanyja Jules, aki azonnal kedvesen üdvözöl, és halkan megint megköszöni, hogy segítek a „gyerekeknek”. Bemutat a férjének, és üdvözölöm Cameron-t is akivel már találkoztunk áprilisban Kris születésnapján. A srác szemérmetlenül legelteti a szemeit a dekoltázsomon, majd rákérdez, hogy és aki mellettem ül az kicsoda. Gyorsan összeismertetem őket Ginával, de abba kell hagynunk a beszélgetést, mert megindul a szereplők bevonulása. Rob éppen elém kerül, mellé Kris majd Taylor. Csak egy gyors mondatra van időnk, mert lekapcsolják a fényeket, és elkezdődik a vetítés.

A négy könyvből ugyan nem ez a kedvencem, hanem a Breaking Dawn, de a filmek közül kétség kívül ez tetszett eddig a legjobban. Igaz ugyan, hogy szokás szerint ez is eltér az eredeti műtől, mégis mintha kevésbé, mint a Twilight, vagy a New Moon. Most, hogy már ismerem a szereplők nagy részét, és tudom, hogy milyenek a való életben sokkal nagyobb hatással van rám, ahogy megformálják a karaktereiket. Annyi elképesztően jó jelenet van benne, Nikki alakítása amikor az emberi életéről beszél, Jay, amikor edzést tart a többieknek. Jó tudni, hogy tud lovagolni, majd egyszer rászedem, hogy menjünk el együtt.

Rob egy kicsit felszabadultabbnak tűnik, mint mondjuk az előzőben, és Kris jelenete az apjával a „szüzesség” kérdéséről, na azon hatalmasat nevet az egész nézőtér. Taylor egyszerre nyűgöz le azzal ahogy beleadott minden indulatot a szerepébe, és tesz dühössé, mert titkon azért a szerep kisfiúnak jeleníti meg, aki hisztis, mert nem kapja meg amit akar. A film végén viszont hatalmasat alakít. Kellan nem sokszor tűnik fel, de el tudom képzelni mennyire élvezhette a forgatást, főleg a harcjeleneteket. Értem, hogy Emmett szerepe megkívánja a sötét hajat, de akkor is furcsa így látnom őt, bár amikor Bellával viccelődik, na azt a pimasz mosolyt már ismerem.      

Amikor felkapcsolódnak a fények lelkesen tapsolunk, a srácok meg elégedetten vigyorognak előttünk. Látszik rajtuk, hogy „igen, megcsináltuk”. Rob hátrahajol hozzám, én meg a fülébe súgom, hogy gratulálok, majd felvonulnak a színpadra. Egy alacsony kis ember, akiről kiderül, hogy ő a rendező David Slade beszél egy rövid ideig, nagyon szimpatikusnak tűnik. Utána az írónő Stephenie Meyer mond pár szót, dicsérve a színészeket, a rendezőt, a stábot… Aztán jönnek a fotósok a csoportképek miatt, majd mind elvonulnak a sajtószobába. Rob előre szólt, hogy először ez jön, és majd az előcsarnokba várjuk meg. Sodródunk a tömeggel, én fedezem fel előbb Dean-t, ezért szólok Ginának, hogy maradjon Claire-ékkel, én meg odamegyek a kísérőnkhöz, aki valamivel el van foglalva. Nem mondom, hogy észrevétlenül osonok mögé,  mondjuk nehéz is lenne körömcipőben,  azt még látom, hogy a kezében lévő Iphone-on valami közvetítést kísért figyelemmel,  azonnal beugrik, hogy persze focivébé van. Gyorsan elrejti, és azonnal minden figyelmét nekem szenteli, szerintem teljesen feleslegesen. Közlöm vele, hogy a csarnokban maradunk, amit némán tudomásul vesz. Visszamegyek a többiekhez, és hogy ne zavarjam meg Claire és Jules kettősét, a tőlem pár lépésre álló Jennie-vel kezdek el beszélgetni.

Éppen a film harcjeleneteit tárgyaljuk ki, amikor egy barackszínű ruhás nő befurakodik közénk, őt két puszival üdvözli, rólam meg tudomást se vesz. Ez elég sértő, de mivel csak hátulról látom fogalmam sincs ki lehet az és milyen kapcsolatban állnak egymással, ezért  inkább a tömeget figyelem A csaj nem tesz nagy tanúbizonyságot észbéli képességekről, nagyhangú, és mindenkit kritizál. Főleg a jelenlévők ruhájával van gondja, pedig amennyire látom ő se jól választotta meg a ruhaméretét. Jennie próbál engem is bevonni a beszélgetésbe, amit végül nagy kegyesen az ismeretlen is engedélyez, és felém fordul. Amint meglátom az arcát rögtön tudom ki áll előttem, az ahogy Kellan ágyában feküdt egy életre megmaradt a fejemben.

Érdeklődve végigmér, majd amikor Jennie bemutat neki, és megmondja, hogy én vagyok Rob barátnője azonnal felvillant egy 100 wattos mosolyt. Innentől kezdve nincs megállás, egyfolytában körbeudvarol,  a  semmitmondó mondataitól frászt kapok, de igyekszem udvarias lenni, és válaszolgatok neki. Sajnos rövidesen feltűnik Peter, magával hívva a feleségét így kettesben maradunk. Na akkor jön csak az igazi pletykaarzenál. Bennfentesként tüntetve fel magát leszólja, Kris-t, Nikki-t, Ash-t úgyhogy egyre jobban kezdek méregbe gurulni. Különben se a szívem csücske, mert bár tudom, hogy sokban a saját makacsságomnak köszönhető, hogy nem vagyunk együtt Kellan-nal, azért neki is van benne egy kis szerepe. Igyekszem titkolni az iránta érzett ellenszenvemet, de nem könnyű. Számomra kedves embereket kritizál, és ezt általában rosszul viselem, közben persze hízeleg, megdicséri a ruhámat és az ékszereimet, de van a szavainak egy kis  kétértelműsége. Na itt unom el a dolgot.

- Anna, igazán szép a nyakláncod, és a karkötőd. Én mondjuk jobban szeretem Harry Winstont. –  emeli fel a kezét, a karkötőjét forgatva, már közel járok ahhoz, hogy felrobbanjak, ez az ostoba nő engem akar leszólni, és még nem hagyja abba - Még sose láttam ennyire valódinak tűnő köveket, igazán hatásos. 

Na jó, ebből elég, te kezdted aranyom.

- Talán mert az is - felelem, mire elkerekedik a szeme. - Tudod, nem szeretem a hamis dolgokat.

Van egy kis él a hangomban, amit valószínűleg észrevett, mert furcsán néz rám.

- Tényleg, hol vetted? - kérdezi, gondolom azt hitte most megfoghat, elég nagy elégedettséggel a hangomban válaszolok neki.

- Cartier-nél. – felelem, majd elkerülve a további kellemetlenséget elnézés kérek, és célba veszem a mosdót.

Dühöngök magamban egy sort, ellenőrzöm a sminkem, majd megcélozom a büfét, és ásványvízbe fojtom a bosszúságom. Igaza volt a srácoknak, ez a csaj ostoba, nem is értem mit evett rajta Kellan, nagyokat kortyolok a poharamból, még jó, hogy csak víz van benne, mert valaki hátulról meglök, és pár csepp a mellettem álló idősebb úr zakóján köt ki. 

Azonnal elnézést kérek, és egy zsebkendő segítségével felitatom a foltot. Ő megköszöni és panaszkodik a zsúfoltságra. Szóba elegyedünk, végül is bármi jobb, mint AnnaLynne-t hallgatni. Beszélgetőpartnerem erősen emlékeztet nagyapóra, és sehogy se értem, mit kereshet pont ezen a bemutatón. Kérdésemre elárulja, hogy az unokája szerepel a filmben, szemmel láthatólag ettől nincs különösebben elragadtatva. Legalább negyed óráig társalgunk, és úgy veszem észre, hogy a véleménye lassan kezd pozitív irányba változni. Persze nem arról akarom meggyőzni, hogy ez a film egy rendkívüli alkotás, hanem arról, hogy mennyire más szemmel  látom én most az egészet, ismerve a szereplőket személyesen. Hiszen  olyan nagy a különbség a valódi énjük és a szerepük között. Meglepődötten néz rám, kicsit elgondolkozik, majd közöli, hogy igaz ebben tényleg van valami. Beszélgetünk még egy darabig, de kis idő múlva felfedezem Rob-ot, ezért elbúcsúzom tőle és elindulok játszani a boldog barátnőt az oldalán.

(Rob szemszöge) 

A különteremben váltok pár szót Kris-szel, túl sokra nincs idő, meg elég sok olyan ember van itt, aki úgy tudja, hogy csak barátok vagyunk. Megkapjuk az eligazítást, majd jön a bevonulás. Ezt a hülyeséget. Semmi értelme az egésznek, úgyis az egész nézőtér tudja, hogy mi vagyunk a szereplők, de a Summit mindig túlbonyolítja a dolgokat. Miután elfoglalom a helyemet, szerencsére legalább arra gondoltak, hogy mi hárman egymás mellé kerüljünk hátrafordulok. Oké, a családom minden tagja megvan, Anna itt ül mögöttem és Gina...

Eltátom a számat, nem semmi a kiscsaj, oké  hotelbe is láttam, hogy igen kicsípte magát, de ez a ruha. Anna előrehajol hozzám.

- Mit bámulsz? - kérdezi, mire megosztom vele az észrevételemet a húgát illetőleg, de csak mosolyog rajtam. Szerintem a srácok még nemigen vették észre, mert annak már biztosan hangot adtak volna.

Az egész film alatt kényelmetlenül érzem magam, van pár jelenet amit én nem így csináltam volna meg, de David sose hallgatott rám. Kris-t persze imádom nézni, de a csókolózós jelenetei Taylor-ral nem hatnak rám túl jól. A sötétben megfogom a kezét, amit ő is viszonoz, így már kicsit könnyebb. Amikor vége mindenki tapsol, azért jó érzés, ez is megvan, már csak két rész, és remélem akkor sikerül kibújnom valahogy a szenvedő vámpír szerepéből. A többiek arcán is elégedettséget látok, végülis elég sokat dolgoztunk a végeredményért, Istenem az a rengeteg erőnléti edzés, egy porcikám se kívánja újra. Hátranézek, a családom büszkén néz rám, és Anna szeméből is valami hasonlót olvasok ki, és meg is súgja, hogy gratulál. A színpadra vonulva meghallgatjuk a beszédeket, majd kezdetét veszi a sajtóértekezlet. 

Kedvesem szerencsére itt is mellém kerül, semmi érdekes nincs az egészben, a megszokott kérdések, milyen volt a forgatás, mi a véleményem Edward karakteréről, várom-e a negyedik rész forgatását, bla-bla-bla.

Megkönnyebbülök, amikor végre elhagyhatjuk a termet, odakinn a családomat keresem, rövid idő alatt fel is fedezem őket, jönnek az ölelések, a nővéreim fülembe súgott cikizése, de tudom, hogy ők is büszkék rám, -amit magam se értek- a barátnőmet nem látom sehol, Dean biztosít róla, hogy a mosdóba ment, de nem kell sokat várnom, mert hamarosan felbukkan. Figyelembe se veszi az őt követő tekinteteket sétál hozzám, és azonnal átöleljük egymás derekát, elég könnyen megy a szerep alakítása, kíváncsi vagyok a véleményére, mert, hogy van neki, abban biztos vagyok.

Jól sejtettem, mond pár kedves szót, rávilágít egy-két gyenge pontra, alapjában dicsér, de megint megemlíti, hogy a Remember me jobban bejött neki. Ezen nem csodálkozom, arra mondjuk már most kíváncsi vagyok mit szól majd ahhoz amit most forgatok.

Hamarosan mellénk ér Kris, váltanak pár szót, majd kedvesem velem kezd beszélgetni, Anna meg az éppen megérkező Kellan-hez fordul. Csodálom, hogy egyelőre senkinek se tűnt fel, hogy ezek ketten hogy néznek egymásra, valószínűleg nincsenek tudatában, de minden gesztusuk arról árulkodik, hogy odavannak a másikért. Mi halkan, hogy ők meg ne hallják ki is tárgyaljuk, hogy talán lesz valami előrelépés. Az idő csak megy, anyáék elbúcsúznak, közben megsúgja, hogy a futár meghozta az ajándékot, ez megnyugtató, ennyivel is előbbre vagyunk. Jay szavaira tűnik csak fel, hogy a kis tornádót tényleg nem láttam a nézőtér óta, körbelesek, fel is fedezem, akárcsak a többiek, Anna már indul is felé, mennék vele, de azt mondja, inkább maradjak, így körbenézek és hangosan felnevetek.

Taylor, Kiowa és Bronson tátott szájjal bámul a vörösbe öltözött lányra, mi hárman Kris, Jay és én meg a reakciójukat figyeljük.

- Ő Anna húga - kérdez rá Taylor, mire csak bólintunk. Hoppá, a kisgyereknek úgy látszik tetszik a látvány.

Kicsit aggódom, ismerve a vérmérsékletét, nézzük őket, hallani sajnos nem halljuk, ahhoz túl nagy a zaj és messze is vannak. Kellan nem túl boldog, Anna meg Ginát faggatja, majd az arcát látva tudom, hogy valami történt. A kiscsaj felölt egy olyan mosolyt, amitől a jéghegyek is megolvadnának, megpuszilja a haveromat, majd AnnaLynne-hez fordul, és mond neki valamit. A csaj döbbenten bámul rá, beszélnek egy rövid ideig, majd Annával együtt arcukon elégedett mosollyal felénk indulnak. Persze ahogy várható volt a két magyar lány hozza a formáját, elmesélik mi történt, ezúttal Gina teszi helyre Kellan-t, majd elbűvöli a körülötte állókat. Annát persze Kellan köti le, a húga viszont ha jól gondolom kiveti a hálóját Taylor-ra, bár szerintem ő önként és boldogan sétál bele a csapdába.

Minden jól alakul, és rövidesen elindulunk a party-ra.  

 

(Kellan szemszöge)

Gyorsan elvonulunk a különterembe, mindenki igyekszik biztosítani róla, hogy átadta az üzenetet, naná, hogy mind rajtam köszörüli a nyelvét, de nem érdekel. Parancsra  elfoglaljuk a helyünket, meglepetten látom,  hogy Anna nem ül Rob mellé, hanem mögötte foglal helyet.

A film, ahogy várható volt, zajos sikert arat, mondjuk ezen nem is kell csodálkozni a premiervetítésre általában csak a megrögzött rajongók jönnek el, ha sikerül egyáltalán bejutniuk. A harcjelenetek tényleg ütősek lettek, ahogy vártuk, és szerénytelenség nélkül állítom, hogy a három közül eddig ez lett a legjobb. Hosszú percekig tapsolnak nekünk, miközben felvonulunk a színpadra. Van fotózás, David és Stephanie mond pár szót, majd átterelnek bennünket a sajtószobába. Én viszonylag gyorsan végzek, de a folyosón újabb újságírókba, autogramot kérő rajongókba botlok. Megnyugodva osztogatom az aláírásokat, és felelek a véget nem érő kérdésekre, amik folyton ismétlődnek. Majdnem egy óra múlva sikerül csak felfedeznem a családtagjaimat, illetve majdnem mindet, mert nagyapa nincs sehol. Anya megölel és megsúgja, hogy büszke rám, mondjuk ő mindig ezt mondja, Brandon hátba vereget és tudni akarja, hogy akkor ma éjjel melyik rajongót viszem ágyba. Esküszöm a bátyám néha az agyamra megy. De mivel egyelőre nem beszélhetek neki Annáról, először vele kell tisztáznom a dolgokat, csak vigyorgok egyet. Pár perc múlva nagyapa is megérkezik, méghozzá elég feldobott állapotban.

- Hát kisfiam, nem mondom, hogy Oscar-t kapsz az alakításodért, de mivel néha magam se nagyon ismertelek fel, el kell ismernem, hogy azért tudsz valamit.

Meglepetten nézek rá, és azonnal hangot is adok a csodálkozásomnak.

- Nagyapa, valaki elkábított – kérdezem, mire kinevet.

- Hát, az előbb volt egy érdekes beszélgetésem egy elragadó kislánnyal, ő világított rá, hogy mennyivel nagyobb élmény, ha valaki ismeri a szereplőket a való életben, mert így egészen átértékelődik az amit a vásznon nyújtanak. Meg, hogy mennyi munka van ebben az egészben, te, nem is gondoltam volna. Úgyhogy fiam, büszke vagyok rád.

Határozottan jól esik amit mond, már csak azt akarom kideríteni, ki lehetett az akivel beszélt. Rövidesen erre a rejtélyre is fény derül, mert a kérdésemre egy nagyobb csoport felé mutat, és közöli, hogy az a magas amelyiket a bordó öltönyös gyerek ölelgeti. Elmosolyodok, miért is csodálkozom ezen, naná, hogy Annával akadt össze. Brandon is arra kapja a fejét és mindjárt tesz is pár hízelgő megjegyzést a ruhájára, és arra ami benne van. Szívem szerint behúznék neki egyet, hát még amikor leesik, hogy nem ő lehet az egyetlen a teremben aki Annán legelteti a szemét. A családom aztán lassan elbúcsúzik, kivételesen a bátyám se jön velem a party-ra, úgyhogy végre én is célba vehetem azt a nőt akinek a közelségére mindennél jobban vágyom.

Amikor odaérek megint kicsit elkeseredek, mert Rob keze Anna csupasz hátán van és ez a bensőséges mozdulat engem bizony irigységre késztet. Hiába látom és hallom, hogy közben Kris-szel beszélget, Anna meg legnagyobb örömömre hozzám fordul, akkor is szar érzés, hogy más öleli. Igyekszem valahogy túllépni ezen, és közelebb hajolva hozzá, megsúgom neki, hogy a nagyapámra milyen nagy hatással volt a beszélgetésük, amennyire látom a rokonszenv kölcsönös, azt mondja a saját nagyapjára emlékezteti. Elárulja, hogy összefutott AnnaLynne-nel az arcáról simán leolvasható, hogy mi a véleménye az exemről, de azt is elárulja, hogy körbeudvarolta. Ezen nem csodálkozom, az este folyamán többektől is hallottam, hogy ki akarják rakni a sorozatából, ezért már értem miért lóg folyton a nyakamon. Arról nem is beszélve, hogy Annának jó a sajtója, szóval ha sikerült volna vele barátságba kerülnie az pozitívan hathatna a megítélésére. Ehhez mondjuk nekem is lenne pár szavam. Bár azok után, hogy bekavart kettőnknek, nem hiszem, hogy ez összejönne közöttük.

Békésen beszélgettünk a filmről, a következő forgatásról, az emberek gyakran megállnak a csoportunknál, mindannyian fel vagyunk dobódva. A jó hangulatomat végül Jay érkezése rontja el, illetve az amit mond.

- Anna, azt hiszem meg kéne mentened AnnaLynne-t, Gina éppen most készül elharapni a torkát, pedig még nem is tudja, hogy kicsoda ő. -Az rögtön beugrik hogy Gina Anna húga, akinek a vérmérséklete állítólag vetekszik a nővérével. És szegény kislány most azzal a bestiával van, jobb, ha segítek neki, csak fél füllel hallom még Jay utolsó szavait…- Kellan azt hiszem végleg megszabadulsz tőle.

Azonnal felfedezem őket, illetve csak AnnaLynne-ben vagyok biztos, mert a mellette álló sötéthajú szépségben semmi se emlékeztet se Annára, se egy védtelen kishúgra.

(Anna szemszöge)

Ahogy odalépek Rob-hoz összemosolygunk és átöleljük egymás derekát, majd a fülemhez hajol.

- Na, hogy tetszett – kérdezi.

- Háát… - egy pillanatig tétovázok, hogy azt mondjam amit illik, vagy azt amit gondolok, de végül az utóbbi mellett döntök - jobban mint az első kettő, sokkal. De szerintem a Remember Me-ben jobb voltál.

Kicsit bővebben is kifejtem a véleményem, amennyire látom egyetért velem pár dologban, Kris is megérkezik neki is gratulálok, de csak legyint, olyan kishitű ez a lány. Beszélgetni kezdenek én meg körbelesek, Ginát megint nem látom. Egy kicsit aggódok, de Cloé-t sincs sehol  szóval biztosan vele van. Valaki folyton csatlakozik hozzánk, rövidesen megjelenik Kellan és azonnal hozzám hajol.

- A nagyapámat elbűvölted – kérdőn nézek rá, mire elmeséli, hogy az idős úriember akivel a büfénél beszélgettem a nagyapja volt, és nagy hatással volt rá amit mondtam neki - szóval köszi, mert eddig nemigazán volt oda azért amit csinálok.

- Szívesen máskor is, hasonlít az én nagyapámra - feleltem neki - egyébként megismerkedtem a kis barátnőddel. 

Rögtön érdekli, hogy nem kellemetlenkedett-e de megnyugtatom, hogy nem inkább mindenáron be akart vágódni nálam. És különben is meg tudom védeni magamat, na erre persze vigyorogni kezd. Egyre többen gyülekeznek körénk, érkezik szépen sorba Tay, Dakota (akivel április óta nem találkoztam), Kiowa, és Bronson. Már fontolgatom, hogy valahogy előkerítem Ginát, amikor Jay lép oda hozzánk, és nevetve szólal meg.

- Anna, azt hiszem meg kéne mentened AnnaLynne-t - nem értem kitől és főleg miért nekem, de azonnal választ kapok erre is - Gina éppen most készül elharapni a torkát, pedig még nem is tudja, hogy kicsoda ő. Ha rájön akkor nem sok jót jósolok a csajnak. Kellan azt hiszem végleg megszabadulsz tőle.

- Hol van – kérdezem, mire Jay megmutatja a helyes irányt. Valóban az én drága kishúgom ott áll AnnaLynne mellett, és én aki ismerem minden rezdülését látom az arcán a közelgő kitörés jeleit. – A francba…

Azonnal átverekedem magam a tömegen, Rob jönne velem, de megkérem, hogy ne tegye,  Kellan-t viszont nem tudom megállítani. Sőt megelőzni se, mert előbb ér oda, mint én. Ennek sajnos megvan az a hátránya, hogy miután hugi felismeri, még nagyobb szemeket mereszt.

- Piccola, mi a fenét művelsz… - kérdezem magyarul, de ő kérdéssel válaszol.

- Ez az akire gondolok – néz Kellan-re,  mire bólintok, hogy igen, majd miután meghallja, hogy mit mond a csajnak összeráncolja a homlokát - és ez a régi barátnője?

- Igen, de ugye nem mondtál neki semmit?

- Neeem, semmi olyat amiből gond lehetne. Bár még van neki mondanivalóm…

Próbálnám megfékezni, de persze lehetetlen, angolra vált úgy fordul először Kellan-hez elbűvölő mosollyal.

- Szia, Georgina Salti vagyok, már sokat hallottam rólad – puszit nyomott az arcára, majd azonnal AnnaLynne-re néz. – Az előbb az érdekelt, hogy van-e Anna ruhájából a te méreted, miért te mekkorát hordasz?

- Hatost - vágja rá a kérdezett önkéntelenül, mire Gina szája gonosz kis mosolyba szalad, őszintén szólva én is elvigyorgom magam - akkor a te méretedben biztosan van, mia sorella amit először próbáltál az hatos volt, ugye? Tudod, ami nagy volt rád.

AnnaLynne csak kapkod a levegő után, de persze még nincs vége.

- Igaz az mellbe szorított neki - fűzi hozzá sajnálkozó arccal - tudod ezt MaryBeth direkt a nővérem alakjára igazította.

- MaryBeth Carson-nál vásároltatok – jön a kicsit felháborodott felkiáltás, mire csodálkozva nézek rá, és bólintok - és mégis hogy sikerült bejutnotok hozzá, én már fél éve próbálkozom?

- Ashley vitte el hozzá – felelem neki, és mivel a feje lassan a főtt rákéhoz hasonlít jobbnak látom, ha a gyors távozás mellett döntünk – örültem a találkozásnak. 

Na jó ez hazugság, majd megragadva Gina kezét magammal húzom, látszik rajta, hogy még mondana valamit, de szerencsére sikerül megakadályoznom.

- Piccola, ezt most miért kellett – vonom kérdőre amíg a többiek felé tartunk.

- Az a nőszemély éppen téged kritizált, én meg csak nem hagyhattam – néz rám ártatlan szemekkel, na ezt már nem bírom tovább és nevetni kezdek.

(Kellan szemszöge)

Gyors léptekkel indulok meg feléjük, és amint odaérek rögtön kérdőre vonom a volt barátnőmet.

- Mi lenne, ha szépen hazamennél, és ma este már nem okoznál több gondot…

Folytatnám még, de meghallom mellettem felcsendülni Anna hangját, így felé fordulok. Nem angolul beszél de a hangsúlyából és abból ahogy a mellettünk álló lányra néz azonnal kiderült számomra, hogy tényleg ez a kis amazon a húga. A kislány, bár a ruhája és a kinézete alapján nem nevezném annak hatalmas szemekkel néz rám, majd a mellettem állóra. Az arcvonásai nulla perc alatt átrendeződnek, bájosan bemutatkozik és lenyom egy puszit az arcomra.

-… már sokat hallottam rólad – na arra módfelett kíváncsi lennék, hogy vajon mit, éppen rá akarok kérdezni, de nincs időm, mert szinte azonnal AnnaLynne felé fordul és csak lesek, hogy pár kedves mondattal porig alázza. Nem tudhatja, de a legfájóbb pontján találja el, mert a mellmérete mindig is kényes téma volt, egyszer már azt is felvetette, hogy berakat egy kis szilikont, de akkor lebeszéltem róla. Hát igen, összehasonlítva Anna tökéletes alakjával, bizony elbújhat mellette. Na az meg hogy annál a stylist-nál jártak ahova őneki nem sikerült bejutni, húh, szegény Ash figyelmeztetnem kell, számítson rá ha legközelebb találkoznak, mert ezt tuti, hogy rajta akarja majd megtorolni.

Anna a tőle megszokott eleganciával elbúcsúzik, bár a szemeiben látom, hogy cseppet se bánja az iménti kis incidenst. A kiscsajt bírni fogom azt tuti, de vigyáznom kell, mert ha rám is megharagszik tényleg nem sok jóra számíthatok. Elbambultam egy pillanatra, azt figyelve, ahogy odaérnek a többiekhez, látom, hogy a srácok, legfőképp Taylor azonnal próbál a közelébe kerülni. Na haver neked se lesz egyszerű dolgod, de aztán kénytelen vagyok visszafordulni, mert AnnaLynne cseppet se ideillő hangnemben szitkozódik

- Befejeznéd végre a hisztizést…

- Tessék, az a kis ribanc… meg a tökéletes nővére, hát ki a francok ezek, mit képzel ez magáról… – dühöng, de cseppet se érdekel a sértettsége.

- Ha jól értettem te kezdted, úgyhogy megérdemelted amit kaptál. És most nagyon jó lenne, ha szépen hazamennél, és nem okoznál több gondot a barátaimnak. Szakítottunk AnnaLynne, elég régen, úgyhogy semmi értelme annak, hogy folyton a nyomomban járjál.

- Jaj, Kellan, ne legyél már ilyen - persze azonnal próbálkozik, hogyhogy nem tűnt fel eddig mennyire számító kis dög tud lenni - attól még…

- Nem, egyáltalán nem leszünk barátok, tettél róla az utóbbi hetekben, hogy ha meglátlak az utcán inkább átmenjek a másik oldalra. És most, ha megbocsátasz visszamegyek a barátaimhoz, elvégre ma premierem van, szeretném jól érezni magamat.

- Ezt még megbánod… - fenyegetőzik, de faképnél hagyom, sajnos szinte biztos vagyok benne, hogy úgy lesz, ahogy mondta, valamilyen úton-módon még bosszúságot fog okozni nekem.

Azonnal visszaindulok a többiekhez még éppen hallom Anna utolsó szavait, ahogy elmeséli mi történt az előbb, feltűnik ugyan, hogy kissé javított változatot ad elő, mert nem említi mennyire szemét volt AnnaLynne. Meglepődök, mert ha valakitől, hát tőle aztán egyáltalán nem vártam, hogy kedvez annak a bestiának. Viszont a húga, na az nem semmi volt, remélem, hogy nem kapja fel a vizet ezért elismerésemet fejezem ki neki, megölelem és biztosítom róla, hogy nem akarnék rosszban lenni vele. Végülis Anna temperamentumát ismerve számítanom kellett volna a reakciójára, de mégis meglep, ahogy seperc alatt kioktat. Csak lestek, mire a többiek kiröhögnek, Anna meg cseppet se titkolva a testvére iránti szeretetét rám mosolyog.

- Ne néz ilyen meglepetten, az én húgom… - aztán bemutatja a kis tornádót a többieknek (tényleg találóan hasonlította Brian a forgószélhez), a srácok legnagyobb megelégedésére. Egy ideig még beszélgetünk, halkan közölöm a megérkező Ashley-vel, hogy számíthat némi kellemetlenségre AnnaLynne-től a stylist miatt, de cseppet se hatja meg. Jó mondjuk tisztába vagyok vele, hogy ha arra kerül a sor ő se egy gyenge virágszál. Lassan kezd egyre több ember távozni, és minket is erre kérnek, így elfoglaljuk a kocsikat, -én Jay-jel Nikki-vel és Ash-sel utazom- és átkocsikázunk a party színhelyére. 

(Anna szemszöge)

Amikor visszaérkezünk a többiekhez, mindenki minket bámul kíváncsian, a legtöbben azért mert még nem találkoztak vele, páran pedig azért mert már volt szerencséjük az én szertelen húgocskámhoz, és érdekeli őket mi történt. Először az utóbbiaknak kedvezek és pár mondatban összefoglalom, hogy semmi gond, csak AnnaLynne tett pár megjegyzést rám, amit Gina meghallott, és viszonzott neki.

- Méghozzá nem is akárhogyan, kislány te nem semmi vagy – lép mellénk Kellan, megölelve a húgomat -  nem szeretnék veled rosszban lenni.

- Hát az jól is teszed - jön azonnal a válasz - mondjuk meg kell, hogy mondjam nincs valami jó ízlésed a barátnőid kiválasztása terén, bár ahogy hallottam mostanában a nővéremet kerülgeted, szóval azért fejlődőképesnek tűnsz…

- Gina – morranok rá magyarul - nem tűnt fel, hogy van pár újságíró a teremben.

- Hoppá, bocsika… - néz rám bocsánatkérően, de látom hogy ez csak arra vonatkozik, hogy kicsit hangos volt, és nem arra amit mondott. A többiek vigyorogni kezdnek, legfőképpen Kellan döbbent arckifejezésén.

- Ne néz ilyen meglepetten, az én húgom… - nevetek rá. – Szóval akkor srácok aki még nem tudná, ő itt Georgina Salti, a húgom. Gina ők itt Dakota Fanning, Kiowa Gordon, Bronson Pelletier, Taylor Lautner, a többieket meg ismered.

Gina bájosan odalép mindegyikhez, egy-egy puszi kíséretében elrebegi a becenevét, majd rögtön letáboroz Taylor mellett, és beszélgetni kezd vele. Az én figyelmemet Rob tereli el, mert valamit kérdez tőlem. Még jó tíz percig beszélgetünk, amikor megjelenik Steph, hogy akkor indulni kéne a partyra. Gina már azonnal csatlakozna a három „farkasfiúhoz”, akik persze körül dongják, de megállásra kényszerítem és közlöm vele, hogy velünk jön, nincs elcsászkálás, hát ez nemigen tetszik neki.