63. Van, ami elkerülhetetlen...

(Anna szemszöge)

Jay azonnal kapcsol, és láthatóan örül annak amire kérem.

- Hogy szeretnéd, mint Kris-nél – utal az akkori mozdulatainkra, mikor beleegyezően bólintok felnevet - szóval esélye sincs, oké, éppen itt volt az ideje.

Nem tiltakozom, már döntöttem, pár pillanat múlva már ott táncolunk Kellan előtt. Megint megpördít, hátulról a csípőmet fogva hagyja, hogy én vezessek. Kacéran nézek az előttem álló szemébe, és a kezemmel intek neki, hogy jöjjön. Azonnal pimasz vigyor jelenik meg az arcán és kiegyenesedik, de nem mozdul. Na jó nagyfiú, ha ez kell neked. Lépek felé kettőt, és megint csalogatom az ujjammal, újabb vigyor, de semmi reakció, na megállj csak. Újabb két lépés előre, már közvetlen előtte állok és a csípőmet ringatom, látom, hogy most már mozdul felém, a tekintete a szemembe fúródik, akkor most visszakapod, hogy kéretted magad, de sejthette mit akarok, mert elkapja a derekamat, magához húz és vezetni kezd. Jay, ahogy elértem amit akartam, azonnal elenged, később látom amint Angi-vel táncol. Az én figyelmemet azonban már csak egyetlen személy köti le, Kellan jól mozog, ezt tudom már London óta, de mint kiderül ez a fajta tánc is megy neki, persze ha nem így lenne azt se biztos, hogy észrevenném, mert az ahogy magához szorít rendesen elvonja a figyelmemet. Automatikusan követem a lépéseit, de nem bírom megállni, hogy ne figyelmeztessem.

- Ugye tudod, hogy ennél a táncnál azért ennél nagyobb távolságot szoktat tartani a táncosok.

- Tényleg, én így tanultam – nevet rám, majd meggondolva magát felveszi a szokásos kartávolságot. Teszünk így pár lépést, majd újra magához ránt. Én meg valamilyen furcsa megmagyarázhatatlan oknál, (mondjuk, mert egyre jobban kívánom, és talán fel akarok vágni, bedobok egy profi mozdulatot) ahogy belesimulok a karjaiba, felhúzom az egyik lábamat magasan a derekáig, közben a felsőtestemmel hátrahajolok. Az egész nem tart tovább pár másodpercnél, mert szinte azonnal felegyenesedem, de ez a kis idő is elég arra, hogy két dolog is feltűnjön. A szemében határozottan vágyat látok, és ha a tekintete még nem is lenne elég meggyőző az alatt a pár pillanat alatt, amíg összepréselődött az ágyékunk tisztán éreztem, hogy ő is kíván. Ahogy összesimulunk a mozgásunk egyszerre lassul le, átváltva lágy ringatózásba, látom, hogy a szememről a számra néz, én is így teszek, és várom, hogy megcsókoljon.

De persze nem jön össze, mert a zene elhallgat, és Gina hangja csendül fel, engem keres, hogy ideje felvágnom a tortát, mert lassan holnap lesz. Nehezen de elhúzódom Kellan-től, látszik rajta, hogy jelenleg ő is a francba kívánja a húgomat akár csak én. 

A torta illetve torták, mert mint kiderül több is van belőlük, ami mondjuk érthető is ennyi ember esetén egy hatalmas állványon sorakoznak, megadóan hagyom, hogy elfújassák velem a gyertyákat, majd mindet felvágom, és szépen osztogatni kezdem a szeleteket a körülöttem állóknak. Rob akiről tapasztalatból tudom, hogy édesszájú vastag szeletet kap, amit valaki azonnal meg is jegyez.

- Na, de srácok, mégiscsak ő a pasim, jár neki egy kis extra kényeztetés – hajolok az érintett arcához, mire mindenki tátott szájjal bámul ránk - Kris ha lennél szíves – kacsintok rá, és lépek el Rob mellől azonnal, kezemmel mutatva, hogy övé a terep. Nagy nevetés, én meg fogok egy tányért, és szememmel egy üres széket keresek, és persze őt. Rövid időn belül felfedezem Kellan-t aki engem néz, mutatom neki, hogy ő is kér-e, mire megrázta a fejét, de a kezével csalogat magához. És én megyek. Le akarok ülni mellé, de nem hagyja, azonnal az ölébe húz.

- Most már elég kemény, gondolom így már tetszeni fog – súgja a fülembe, mire hangosan felnyögök, ő meg pimaszul vigyorog. Ahogy mosolyra húzódik a szája megjelennek az imádnivaló gödröcskéi, és én kész vagyok teljesen. Nem akarok műsort szolgáltatni a többieknek, ezért hogy eltereljem a figyelmemet a megjegyzéséről gyorsan bekapok egy falatot, a következőt meg neki kínálom. Lassú mozdulattal húzza el az ajkait a villámról, amitől megremegek. Szóval így játszunk, oké, ilyet én is tudok. A következő falatot  lassan veszem a számba, és miután eltüntettem a nyelvemmel lustán lenyalogatom a villát. Meredten bámul rám, és még közelebb húz az öléhez, ahol határozottan érezni, hogy komolyan gondolta az előbbi mondatát.

Évődésünket Luca és Ash érkezése szakítja meg, akik szintén egy helytakarékos pozíciót vesznek fel. Úgy látszik ma mindenki csak így szeret ülni.

- Solo, va tutto benne? – kérdezi, mire azonnal biztosítom róla, hogy igen minden tökéletes. Viszont rengeteg kérdésem van, amit azonnal fel is teszek, de Ash és Kellan is furcsa arccal néz ránk, mint kiderül automatikusan olaszra váltottunk. Úgyhogy bocsánatkérően megismétlek mindent angolul.

- Szóval meddig maradnak a többiek, és hol fognak aludni, itt nem fér el ennyi ember? – kérdezem, mivel feltör belőlem a szervező énem.

- Nyugi solo, mindenre gondoltam, mindenkinek foglaltam szobát a Four Season’s-be, az egész banda csak vasárnap utazik haza, holnap majd elütjük valahogy az időt. Apropó, Gina itt akar aludni, con lui, szóval nem tudom…

- Tessék… és mégis mit képzel, még nincs… na majd én… - már indulnék ráncba szedni, de ketten is visszatartanak. Kellan a karjaival, Luca meg azzal amit mond.

- Anna Gádor-Mc’Gee ne akard, hogy emlékeztesselek arra, hogy te mit műveltél ennyi idős korodban - erre lehajtom a fejem, na ja nem voltam egy szent az biztos.  És még csak nem is olyan megbízható sráccal, mint Taylor, aki szerintem még nem is tudja, hogy marad, szóval… - egyébként Solo, arra gondoltam, gondoltunk – javítja ki magát miután Ash oldalba vágja, nagyon helyes, már kezdtem félni, hogy Ashley nem tudja majd ráncba szedni, és elkanászodik - hogy ti is maradhatnátok.

Meghökkenve nézek rá, nincs kétségem, hogy a többes számmal az alattam ülőre céloz. Na jó, Luca ismer engem, már rájöhetett, hogy nem véletlen az elhelyezkedésem. Végig gondolom a lehetséges változatokat. Kellan-re nézve egyértelmű, hogy ő mit szeretne. Maradok egyedül – NEGATÍV, maradok Kellan-nal –  határozottan POZITÍV, megyek egyedül – és azzal a tudattal alszom, hogy Rob és Kris a szomszéd szobában… Hoppá, ez gond lehet.

- Majd meglátjuk, de akárhogy lesz is egyeztetni kell Rob-bal és Kristen-nel. Ahol én vagyok, ott kell lenni nekik is. Hány vendégszobád van?

- Négy, és tudok úgy adni, hogy messze kerülj Ginától - nevet rám, tényleg ha ő marad az plusz egy érv amiért nekem is muszáj.

Beszélgetünk még egy darabig, meghitt, ahogy a két fiú automatikusan a mellkasának dönt bennünket, teljesen természetesnek tűnik, ahogy így ülünk négyesben, főleg, hogy nekem Luca, Ashley-nek pedig Kellan a legjobb barátja. Csak remélni merem, hogy egyszer a srácok is barátok lesznek, mert nekünk Ash-sel biztosan menni fog. Látom, hogy Brian integet ezért nem szívesen, de felállok Kellan öléből és felé indulok.

- Bídeach, Mary elfáradt, mi visszamegyünk a szállodába. Majd holnap találkozunk. Megbeszélték Sarah-val és Vicki-vel, hogy délelőtt együtt vásárolnak, mi meg a srácokkal kitalálunk valamit. Majd hívlak, jó. Vasárnap meg úgyis együtt repülünk Baile Inez’s-be. Ebédre várnak bennünket.

- Ebédre? - nézek rá csodálkozva - arról volt szó, hogy Patrick csak este jön értünk.

- Persze, de este már viszi haza a többieket.

- Haza, miért… - leesik - Brian a többiek a Jet-tel jöttek?

- Aha, Gina megkérte a nagyapád, úgyhogy Patrick összeszedte őket, ma csak beugrottak értünk, és elhozott minket is LA-be. Viszont Inez ragaszkodott hozzá, hogy mielőtt hazamennek, pár órát töltsenek el ott is, tudod, hogy odavan a családodért, főleg a fiatalságért.

Mosolyognom kell, szóval ezért volt a nagyinak olyan jó kedve délután. Brian megölel, én meg kikísérem a taxihoz, Mary valóban egy kicsit fáradtnak látszik, úgyhogy a távozásuk határozottan jó ötlet. Ahogy visszamegyek a házba pontosan abba a személybe ütközöm akivel sürgősen beszédem van.

(Kellan szemszöge)

Megint, csakúgy mint annak idején Kris bulijában megállnak előttem, látom a haverom vigyorgó arcát, de a figyelmemet jobbára Anna huncut szemei kötik le. Csalogat az ujjait behajlítva, de kéretem magam, egy pillanatra bosszúsan összeráncolja a homlokát, de aztán közelebb jön, én meg várok. Kíváncsian, és felettébb csábítóan néz a szemembe, amikor végre karnyújtásnyira van tőlem, visszakozna, de most számítok rá, és gyorsabb vagyok. Azonnal magamhoz húzom, és ő tiltakozás nélkül simul hozzám, nem tudom Jay mikor tűnik el mellőlünk, csak a karomban tartott nőre figyelek, a szemembe néz, a kinti világításnál nem látom ugyan a színét, de fogadni mernék, hogy a szeme megint sötétzöld bársonyra hasonlít. Elvarázsol a hangja, az illata, persze nem úszom meg megjegyzés nélkül. Kipróbálom, de a hagyományos táncpozíció nem nekem való, sokkal inkább a simulós, egyre jobban kívánom, fájdalmasan feszül a nadrágom, csaknem felhördülök, amikor hirtelen bedob egy mozdulatot. Nem tart sokáig, sajnos, de az ahogy megérzem a csípőmnek feszülő testét, és a hátrahajlása közben nyerek egy pillantást a ruhából felsejlő melleiből, nincs túl jó hatással az amúgy is feszülő testrészemre. Villámgyorsan nézek körbe, milyen úton tudnám a lehető leggyorsabban bevinni a házba, de sajnos megakadályoznak. 

Jó, persze a torta fontos, de legalább azt megvárhatta volna Gina, hogy megcsókoljam. Igyekszem a háttérbe húzódni, visszamegyek az asztalunkhoz, nevetést hallok a középpontból, de nem tudom minek szól, tekintetemmel Annát keresem, és hamarosan fel is fedezem, ezúttal én csalogatom, és legnagyobb örömömre, nagy mosollyal meg is indul felém. Az ölembe húzom, majdnem felnevetek amikor felnyög a mondatomra, hát igen oka volt, amiért ilyen messze jöttem, de ez nem tartozik  a többiekre. Nem igazán vagyok oda a tortákért, de azért elfogadom a felkínált falatot, viszont amikor lassú mozdulattal lenyalogatja a villáját. Cica, az őrületbe fogsz kergetni, nem tudom lehet-e még fokozni ezt a vágyakozást, de fogalmam sincs meddig bírom még. Érezni a testét magamon, így hogy csupán egy vékony ruha van közöttünk nem könnyű. Nemigazán örülök az olasz és Ash megjelenésének, főleg amikor még véletlenül se angolul kezdenek el beszélni, de Anna gyorsan kapcsol, már megint ezt csinálja, hihetetlen, hogy mennyi minden jár egyszerre a fejében. Nemigazán értem, mire céloz neki a srác, de Gináról van szó, mire Anna felháborodottan néz, és indulna, de nem engedem. Nana, nem olyan sürgős az. Különben is tartozom a kiscsajnak, és jól is teszem, mert a következő pillanatban zavarba jön. Mi az, hogy mit művelt ennyi idős korában? Egyáltalán hány éves Gina? Luca szerez nálam egy jópontot, Ash-t meg meglepem majd valamivel ezért a húzásáért. Ugyan nem mond azonnal igent, de látom hogy igencsak tetszik neki az ötlet hogy itt töltsük az éjszakát, bár nekem teljesen mindegy, hogy hol, csak az a lényeg, hogy együtt. 

Örülök, hogy a karomban tarthatom, hallgatom ahogy beszélgetnek, csak néha szólok közbe, mert engem főleg Anna ujjai kötnek le, amelyek a hajammal játszanak, szemlátomást ő nincs is ennek tudatában, és ez jó, mert akkor ez ösztönös. Azon tűnődöm, lehet, hogy mégiscsak kedvelni fogom a srácot, a humora hasonlít az enyémhez, ő is ugratja a lányokat, de közben igazi, szerelmes pillantásokat vet az ölében helyet foglaló Ashley-re. Vajon én is így nézek Annára?

A kellemes ücsörgésünket megszakítja a Góliát integetése, mire sajnos felkel az ölemből, és hozzá indul. Én maradok, és hallgatom az évődésüket, de rövidesen őket is szólítja valaki, így kézen fogva odébb állnak, én  Őt keresem a tekintetemmel, de kint nem találom, ígyhát a lakásba indulok. Nem látja, hogy jövök, mert háttal áll, és a húgával veszekedik, vagy nem? Olyan gyorsan beszélnek, fogalmam nincs róla, de közben mosolyognak, úgyhogy nagy baj nem lehet. Ülnek páran a kanapén, és hamarosan mindannyian megtudjuk miről is folyik a vita. Anna arckifejezése egyszerre zavart és döbbent, és amikor az unokahúguk lefordítja a mondatot a mellette ülők nagy nevetésben törnek ki.  Mondjuk van valami igazság abban amit a kiscsaj mond, de mindent el fogok követni, hogy ne legyen szükség olyan drasztikus dolgokra, mint a hidegzuhany. Ezt közlöm is a kis kobolddal, mire a nővére felhördül. Annyi féle arca van, most csak játssza a sértődöttet, de a szeme elárulja. Végre megtudom miért is akart pár perce olyan sürgősen bejönni, nem semmi, Gina határozott, és amennyire látom ez a kisgyereknek kifejezetten tetszik. Na jó most szerzett egy jópontot ő is.

Igen. Én boldogan vállalkozom arra, hogy eltereljem Anna figyelmét, rajtam igazán nem múlik.

Villámgyorsan eltűnik, indulnék utána, de előtte Bronson-hoz hajolok, ő ugyanis tett egy megjegyzést, csak úgy súgom oda neki, hogy csak ő hallja.

- Tegnap este még Ginát és Annát kerülgetted, talán ezt az információt meg kéne osztanom a barátnőddel, mit szólsz hozzá? - persze nem gondolom komolyan, de élvezem, ahogy egy pillanatra lesápad.

(Anna szemszöge)

Gina éppen jön velem szemben, a nappali kanapéja felé tart, ahol látom, hogy Bron és a barátnője, Cloé, Kiowa, Chiara és természetesen Taylor ücsörögtek. Rögtön lecsapok rá.

- Georgina Salti, gyere csak ide, beszédem van veled – nézek rá határozottan, mire felém kapja a fejét. Azonnal felveszi a „nem tettem semmit, nem tehetek semmiről” kifejezést - több dolgot is hallottam az utóbbi fél órában. Először is, ki beszélt Shane papával?

- Hoppá, Brian olyan pletykás… - néz rám panaszosan - oké én voltan, de így egyszerűbb volt, gondold csak el ha mindenkinek egyesével kell helyett foglalni… nem is biztos, hogy lett volna annyi jegy… A Jet meg úgyis ott van, és Shane papa ajánlotta fel - szigorúan nézek rá, mire korrigál - oké, őt viszont én hívtam fel, hogy bulit rendezünk neked, bevallom. Most haragszol?

- Jaj, piccola, persze, hogy nem, sőt, köszönöm - nyomok egy puszit az arcára. – Az viszont cseppet se tetszik, hogy Luca szerint itt akarsz aludni, és ha jól sejtem nem egyedül, és gondolom nem is csak aludni – ugratom, mire azonnal felfortyan.

- Mia sorella, ugye nem akarsz nekem most prédikálni. – néz rám sértődötten - ezen már pár éve túlestünk, és azzal is tisztában vagy, hogy már nem vagyok szű…

- Igen, de ezt azért nem kéne kikiabálni, oké. De nem korai ez még, két napja ismered.

- Hát nem kéretheti mindenki olyan sokáig magát, mint te – vág vissza durcás képpel - szegény Kellan szerintem kénytelen lesz hideg zuhanyt venni, ha nem könyörülsz meg rajta.

A következő pillanatban pár méterre tőlünk hatalmas kacagás hallatszik, Chiara dől a nevetéstől, a többiek meg értetlenül néznek rá. Persze naná, hogy rögtön kapcsol, és a kis gonosz lefordítja Gina utolsó két mondatát, mert mi olaszul beszélgettünk. Mindenki nevetve néz rám, én meg a fejemet fogom. Oké tudom, hogy igaza van, de akkor is.

- Csak azt tudnám, mit vétettem, nem elég hogy a húgom folyton velem szórakozik, most még te is - nézek vádlón az unokahúgomra.

Szinte azonnal a hátam mögül ismerős hang csendül fel. Na már csak ez hiányzott.

- Kislány, te egyre jobban tetszel nekem - lép Gina mellé - szólhatnál még pár jó szót az érdekemben, látod milyen kegyetlen velem a nővéred.

- Kellan Lutz, ha jót akarsz magadnak ne feszítsd túl a húrt – nézek rá csípőre tett kézzel, de azért cseppet se mérgesen – már így is túl sokat fecsegett, a virág, a könyv, piccola, hogy is tud ő mindenről?

- Hát én csak… - próbál mentegetőzni, de látom rajta, hogy cseppet se bánja a dolgot. – Kellan látod milyen, mindig parancsolgat, pedig én csak jót akartam.

Haláli, ahogy grimaszol, nem is állom meg szó nélkül.

- Piccola, ne vágj ilyen szenvedő arcot, mert ezt kétéves korod óta nem veszem be, te jó ég és még téged féltettelek, szegény Taylor, ő van nagyobb bajban – majd most előre gondolkozva magyarul kérdezek rá - Gina, ő tudja egyáltalán, hogy ma terveid vannak vele, vagy majd csak észre fogja venni.

- Még nem, de várj csak – azonnal beletelepedik Taylor ölébe, és ránéz - mit szólnál hozzá, ha ma itt aludnánk, Anna aggódik, mert még nem kérdeztelek meg?

- Gina, ne húzd ki a gyufát… - nézek rá figyelmeztetőleg, mert én még véletlenül se erre céloztam.

- Háát - Tay elővigyázatosan rám néz, majd a füléhez hajol, a húgocskám felkacag, és ő is súg neki valamit, majd hangosan folytatta

- Nyugi remélem lesz valaki aki őt is lefoglalja ma éjjel, ugye Kellan?

Hangosan felnyögök és fogom a fejemet, nem elég hogy ez a kis kobold itt mindenivel tudatja, hogy ma éjjelre mit tervez, még az én éjszakámat is el akarja rendezni.

- Oké, én mentem… - villámgyorsan menekülőre fogom és újra a kertbe indulok, útközben belebotlok Walter-ba és Elisa-ba, beszélek velük pár szót, aztán Cesca kap el, akit igencsak érdekel, hogy mi van köztem és a nagydarab srác között. Adok neki egy párszavas magyarázatot, mire tesz egy megjegyzést. Éppen válaszolnék, de közvetlen a fülemnél az érintett szólal meg, miközben átöleli a derekamat. Tetszik, a mozdulat is, és az is ahogy próbál levenni a lábamról, ha tudná, hogy már úgyis meggyőzött. De azért kicsit még ugratom, ő meg azonnal reagál rá.

- Oké Cica, én benne vagyok – feleli, és látom, hogy valamire készül, már hajol is le, hogy az ölébe vegyen, de gyorsabb vagyok.

- Kellan, nem éppen erre gondoltam – nevetek rá.

- Jó, majd töröm a fejem. Addig is, táncolunk – kérdezi amire nem tudok nemet mondani. Igazság szerint nem is akarok, mert már régen elhatároztam, hogy ma éjjel megteszek mindent amihez éppen kedvem van, és a legnagyobb vágyam pillanatnyilag az, hogy az ő karjaiban legyek. Szerencsénk van, mert mire a többi táncoló közé érünk a zene vált, és egy lassú szám következik, persze lehet, hogy ez nem is véletlen. Határozottan húz magához, és én azonnal belesimulok az ölelésébe. Az arcunk összeér, az egyik kezemet a mellkasára húzza, és hüvelykujjával a csuklómat simogatja. Mosolyognom kell a megjegyzésén, szóval ő is észrevette, hogy a srácok próbára teszik. 

- Szeretik azt hinni, hogy ők irányítanak… - felelem, de nehezen tudok a mondatára koncentrálni, mert a simogatása eltereli a figyelmemet.

- És nem így van? – kérdez vissza.

- Nem, de azért elhitetjük velük, hogy övüké az utolsó szó. Kicsit sokan vagyunk, de szerintem ez határozottan jó, látnád csak amikor Olaszországba összejövünk, azt a hangzavart. El se tudod képzelni.

- De, el tudom, hét testvérem van – súgja a fülembe nevetve.

- Tessék – nézek rá döbbenten - ezt eddig még nem mondtad.

- Hát tartogatok még pár meglepetést, de ha ma itt maradhatok veled, akkor mesélek – néz rám kérdőn.

Egy szóval felek, mire azonnal leblokkol, a csalódottság sugárzik az arcáról, én meg sietve folytatom.  Azonnal felderül az arca, a szemeiben vágy csillan és újra magához húz.

- Ezzel azt akarod mondani, amire gondolok…

- Nem tudom te mire gondolsz – kérdezem ártatlan hangon - én arra, hogy miután mindenki elment… csak mi ketten… rendet rakunk.

- Ezt nem mondod komolyan – tol el újra magától, de miután látja, hogy csak ugratom megnyugodva néz rám. - Te bestia. Teljesen ki akarsz készíteni?

- Vannak ilyen terveim, de ha csak ennyit bírsz, talán bele se kéne kezdenünk - ugratom megint, de már nem veszi komolyan amit mondok.

- Remélem, hogy bebizonyíthatom, hogy mennyit bírok, erre várok már jó ideje – súgja a fülembe, mire megborzongok. A hangjában ott a vágy és az ígéret egyaránt. Érzem, ahogy lágyan végigcsókolja a halántékomat, egyre közeledve a szám felé. Eszeveszetten vágyom a csókjára, de már megint félbeszakítanak bennünket, és már megint Gina az.

(Kellan szemszöge)

A kertben hamar felfedezem Annát, elkapom az egyik srácot az ikrek közül, hogy melyiket fogalmam nincs, és megkérem, hogy legyen olyan jó, és rakjon már fel egy lassú számot, vigyorogni kezd, és közli, hogy oké, én meg elindulok, hogy rávegyem egy táncra. Ahogy közeledem hallom, hogy Francesca éppen rólam beszél, és tetszik amit mond.

- Jól néz ki, nem mondom, de édesem, te eddig a szőkékre buktál.

Na ezt nem hagyhatom szó nélkül.

- Nagyszerű – szólalok meg, mire Anna felém fordul - mert eredetileg én is az vagyok, most csak egy forgatás miatt festették be. 

Rám mosolyog, én meg, amint mellé érek átölelem a derekát, és az olasz lányra vigyorgok. 

- Van esetleg még valami olyan információd amivel levehetném a lábáról?

- Hát, nézzük csak… - és már sorolná is, de sajnos Anna nem hagyja.

- Cesca, meg ne próbáld, csak semmi segítség, dolgozzon csak meg értem.

Oké, azon ne múljon, semmi kifogásom egy kis fizikai erőlködés ellen, a tervem az, hogy ölbe kapom, és beviszem a házba, de sejti mire készülök, és visszakozik, úgyhogy marad a tánc. 

Szerencsére nem ellenkezik, tényleg mintha valami megváltozott volna, talán a rokonai hatása, nem tudom. De nem is az a lényeg, csak az számít, hogy végre a karjaimban tarthatom, élvezem ahogy hozzám simul. 

- A családod egyszerűen fergeteges - szólalok meg, miközben lassan ringatózunk, szinte egy helyben állva - bár a srácok mintha néha határozottan azt fontolgatnák, hogy milyen módszerekkel nyírjanak ki. Ártalmatlanok, vagy ezután ne menjek sötét sikátorokba?

Felnevet, és abból ahogy megszólal érezni, mennyire szereti őket. Nem kétlem, hogy igaza van, és a családban a nők irányítanak, van már tapasztalatom abban, hogy milyen vérmérséklettel rendelkeznek, és az látszik, hogy minden családtag rajong a „lányokért". Ahogy arról beszél, hogy milyen náluk egy-egy családi összejövetel felnevetek. Ismerős a dolog, amikor ezt megosztom vele, meglepetten néz rám. Hát igen sok minden van, amit még nem tudsz rólam, és persze én se rólad, de talán...

Úgy érzem ideje kiderítenem, hogy mire számíthatok, a válasza azonnali, és halálos.

- NEM. - Csalódott vagyok, hát mit tegyek még, hogy végre elhiggye, hogy odavagyok érte? -  Nem szeretném, ha ma éjjel a családodról mesélnél, reméltem, hogy lesznek jobb ötleteid is arra, hogy mivel töltsük az időt.

Egy pillanatig fel se fogom, hogy mit mondott, csak lassan esik le mit is jelentenek a szavai, amelyek határtalan boldogsággal töltenek el. Istenem, ugye nem hallucináltam?!

A biztonság kedvéért rákérdezek, de szerencsére kiderül, hogy jól értettem. Anna azt mondta, hogy ma éjjel, mi ketten... Ugrat még persze a kis gonosz, de én már csak egy dologra tudok koncentrálni. Hamarosan a karjaimban tarthatom, szinte látom magam előtt, ahogy elfektetem egy ágyon, lassan lesimogatom róla ezt a semmi kis ruhát... Alig bírom visszatartani magam attól, hogy felkapjam és már most felcipeljem egy szobába, élvezem ahogy hozzám simul, meg kell csókolnom. Most. Azonnal.

Szómagyarázat:

* Solo, va tutto benne? - Egyetlenem, minden rendben?

* con lui - vele