65. Buli, buli, buli...

Sziasztok!

Köszi a biztatást, a mai már jobb nap volt, egyes-egyedül itthon azt csináltam amit akartam:)

Csak két rövid megjegyzés, Jay is kap majd egy barátnőt, de nem ebben a történetben, és nem a lány nem lesz Anna rokona. Tay és Gina se örök dolog, legalábbis most úgy gondolom. Mauricio és Nikki, csak egy éjszaka, de lehet hogy később is lesz egy-egy ilyen összebújás, de örök szerelem semmi képpen. Az egyetlen ami biztosan marad az Luca és Ashley.

És Kesha:  holnap...

Dicta


(Anna szemszöge)

A buli úgy tűnik ugyanúgy megy amióta eltűntünk, menet közben rálesek Nath órájára, hát végül is talán ha félórát voltunk távol, akár azt is hihették, hogy egész eddig telefonáltam, főleg akik ismernek. Először Rob-hoz és Kris-hez megyek, lehuppanok melléjük, mire kérdőn néznek rám.

- Az a helyzet, hogy ma itt kéne aludnunk - semmi reakció, ez kezdésnek jó jel. Persze Rob aggodalmaskodni kezd.

- Luca nem fogja bánni, és van elég hely?

- Nem, és igen van – kezdek vigyorogni, arra gondolva, hogy az ötlet tőle származik eredetileg, illetve pontosabb Ash-től.

- Oké – bólint mindkettő, én meg már ott se vagyok. Marco nagyon integet, úgyhogy odamegyem hozzájuk. Ő a korelnök a családban a maga 30 évével, és ugye ő az egyik, aki már igába hajtotta a fejét. Ginevra most is mellette áll, élénk beszélgetésbe kezdünk szokás szerint nagy hangon, élénk gesztusokkal. A lelkemre kötik, hogy ha következő hónapba megyünk Olaszországba Ginával úgy tervezzünk, hogy náluk is el kell töltenünk pár napot. A szemem egy idő után persze folyton Kellan irányába kalandozik, ami nekik is feltűnik.

- Bellissima mia, mit bámulsz azon a srácon – kérdez rá Marco, mire a felesége rögtön letorkolja, hogy biztos jó okom van rá. Ha azt ti tudnátok! Én csak mosolygok, de amikor fél perc múlva a tekintetem megint csak beleveszik az ő gyönyörű kék szemeibe nem bírja tovább. - Nem lehetne, hogy legalább idehívd, hátha akkor néha eljutna hozzád amit mondok.

  - Oké - kapok azonnal az alkalmon, és intek Kellan-nak, hogy jöjjön ide hozzánk, mondanom se kell, hogy nem kéreti magát, persze amint mellénk ért két karjával átöleli a derekamat én meg nekidőlök a mellkasának, aztán leesik, hogy lehet, hogy még nem is ismerik egymást, amikor ezt hangosan is kimondom megnyugtatnak, hogy amíg ránk vártak Gina mindenkit összeismertetett mindenkivel. Látom, hogy Marco egy pillanatra ledöbben a mi összefonódásunkon, majd vigyorogni kezd és napirendre tér a dolog felett, mondjuk abban biztos vagyok, hogy nem úszom meg ennyivel, ha esélye lesz rá faggatózni fog.

A következő órák így telnek, csoportról - csoportra járunk, beszélgetünk, iszunk, nevetünk, táncolunk. Valahogy sehogy se akaródzik eltávolodni a másiktól egyikünknek sem. A többiek nem tesznek megjegyzéseket, de mindenkin azt látom, hogy tetszik nekik a dolog. A családomat, ha jól gondolom megnyugvással tölti el, hogy végre úgynéz ki közeledem valakihez. Az itteni banda meg mintha örülne, hogy végre vége a csatározásunknak.

A társaság jól érzi magát, Sarah adja fel elsőként a harcot, és melléjük csapódik még Vicki. Hívok nekik egy taxit, integetve elbúcsúznak a többiektől én pedig kikísérem őket az ajtóig.

- Látom megfogadtad Mary tanácsát - súgja a fülembe, először nem értem mire céloz, aztán leesik. Gyorsan végignézek magamon, de szerintem minden rendben van rajtam. Látja, hogy mit művelek, mire nevetni kezd. - Kellan egy ideje kicsit zilált, az inge félre lett gombolva.

Én is nevetni kezdek, ez van lebuktunk.

- És, hogy csempészed be a hotelbe? - jön a kérdés.

- Sehogyan - felelem azonnal, mire csodálkozva néz rám. - Itt alszunk.

Így már persze érti, megölel, még egyszer sok boldogságot kívánva, és a szemébe nézve látom, hogy most nem azért mondja, mert születésnapom van.  Lassan egyre többen kezdenek szedelőzködni, először az „idősebbek” Peter, Jennie, Lisa, Chris búcsúznak el, majd Lizzy, Andy, Cloé és Mark is indul vissza a szállodába, és ha már taxit hívunk egyre többen csatlakoznak. A rokonainkkal tudatom, hogy mindenki az én vendégem, szóval nyugodtan vegyék igénybe a szálloda szolgáltatásait. Abban is megegyezünk, hogy majd délután beszélünk, és kitaláljuk hogyan töltsük az estét. Páran úgyis várost akarnak nézni, a lányok vásárolni…

(Kellan szemszöge)

Pár pillanatig csak bámulok Anna után, és közben már előre eltervezem, hogy ha egyszer visszamegyünk az emeletre mi mindent fogok vele művelni kettesben. Méghogy ennyivel nem elégszik meg. Hát Cica én most is folytattam volna még boldogan. Látom, hogy egy pillanatra odamegy Robék-hoz, majd elégedetten távozik, azok ketten meg összedugják a fejüket, majd mosolyogni kezdenek. Engem Mauricio kap el, beszélünk a sportokról, de mind a ketten gyakran nézünk másfelé. Én természetesen Annát lesem félszemmel, ő meg a lányokkal beszélgető Nikki-t figyeli.

- Látom bejön neked a kis feleségem - szólalok meg, mire döbbenten néz rám.

- A kicsodád, te Annát szédíted közben meg nős vagy, ő tudja ezt... - hosszú olasz ciráda következik, és szerintem azt fontolgatja, hogy mit tegyen először, elmondja a rokonának vagy beverje a képemet.

- Mármint a filmben a feleségem, nyugi már. És igen, Anna tudja. De te látom nem.

Ettől megnyugszik, de azért megpaskolja a hátamat, kell keresnem erre valami fájdalomcsillapító kenőcsöt, megjegyzi, hogy ez a poén neki nem jött be, majd továbbáll. Én biztos ami biztos alapon letelepedek Gina és Taylor mellé, akik felettébb vidámak, és szemlátomást alig tudják levenni egymásról a szemüket, és a kezüket. Persze a szemeim mindig egy krémszínű ruhát keresnek a tömegben, boldogan látom, hogy Anna is engem figyel, és egy idő múlva int, hogy menjek oda hozzá. Azonnal megindulok, közben összefutok Ash-sel, aki már cseppet se aggódik az olaszok miatt, boldogan csacsog, mint mindig. Rákérdez, hogy minden rendben, én meg a lehető legőszintébben azt mondom, hogy igen, jobb már nem is lehetne ez az este. 

Ahogy odaérek hozzájuk nem terveztem előre, de a közelsége megbabonáz. Még csak a  mozdulat felénél tartok amikor leesik, hogy lehet, hogy ő ezt nem akarja, de nem húzódik el, sőt, összefűzi az ujjait az enyémekkel, amelyek a derekát ölelik. Megnyugvással és büszkeséggel tölt el ez az aprócska mozdulat. Beszélgetünk a rokonaival, ez a srác komolyabbnak tűnik, mint a többiek, a mondataikból kiderül számomra is, hogy ő Luca bátyja, a rokonságból a legidősebb. A felesége igazán szimpatikus, főleg, hogy a szavaiból azt szűröm le, hogy tetszik neki Ashley. Ahogy Anna megjósolta, szívós társaság, valaki mindig kiabál innen-onnan, mind őt akarják, én pedig követem, bárhová megy. Illetve, hogy pontos legyek nincs szükségem arra, hogy kövessem, mert bár mindig megkérdezi, hogy Kellan, jössz te is, a kezemet nem engedi el. Szerencsére azért közben párszor sikerül elcsábítanom egy-egy szám erejéig táncolni, és olyankor szorosan összesimulunk, és azt se tudom megállni, hogy ne kóstoljam meg újra és újra az ajkait. 

Sarah, a barátnője az első aki indulni akar, áldás reá ezért, mert hamarosan többen is szedelőzködni kezdenek. Én nem akarok zavarni, ezért leülök a haverjaimhoz, akik persze rajtam köszörülik a nyelvüket. Nem nagyon értem mire célozgatnak, de amikor Anna visszatér hozzám, és nemes egyszerűséggel letelepedik az ölembe tőle magyarázatot kapok. Nem tudom mire számítsak, mit akart ő tudatni a többiekkel, de a szavai nemhogy megnyugtatnak, de határtalan boldogsággal is töltenek el. Sajnos túlságosan is lassan megy az idő, én persze türelmetlenül várom, hogy végre kettesben lehessünk, szerencsére Gina elsőként bejelenti, hogy ő akkor menne aludni. Eddig is tudtam, hogy temperamentumos a kicsike, de amit Rob kap tőle, na az nem semmi. Jót vigyorgok azon, ahogy kiosztja, ahogy közben véletlenül Taylor-ra nézek feltűnik, hogy ő viszont elbűvölten, és felettébb büszkén szemléli az eseményeket. Kíváncsi lennék mi járhat most a fejében?

Anna mindanyiunkat meglep azzal amit mond, hogy Gina mindent megbeszél vele és az édesanyjukkal, furcsa, de összetartó család ez az övüké, az biztos. Nem tudom mivel ösztönözhetném arra, hogy kövessük a távozó párost, esküszöm mindent megpróbálok. Először csak a csuklóját cirógatom, a hajába temetem az arcomat, látom, érzem, hogy hat rá a dolog, de cselekvésre csak az készteti, amikor egyre feljebb simítom végig a combját, a ruha alatt. Persze igyekszem úgy, hogy a többieknek ne tűnjön fel a dolog.

Mintha mindenki csak erre várt volna, amikor Anna bejelenti, hogy ő is felmenne, azonnal a többiekre is  rájön a mehetnék. Közeledve a szobánkhoz, egyre izgatottabb vagyok, ne félj Cica, ilyen élményben még nem volt részed , mint ami most vár rád.

(Anna szemszöge)

Miután páran távoztak körbelesek, mikor megtalálom akit keresek azonnal odamegyek hozzájuk, csakúgy mint az este kezdetén Rob, Kris, Jay, Kellan kiegészülve Ash-sel és Luca-val egy asztal körül ücsörög és beszélgetnek. Mivel úgysincs több szabad szék, legnagyobb örömömre,  letelepedek Kellan ölébe, felé fordulok, mire azonnal megcsókol. Persze viszonzom, és nehezemre esik elválni tőle, de leesik, hogy mit mondott Sarah. Valóban, igaza volt. Nagyot nyel amikor egy szó nélkül kigombolom a felső két gombot, és igencsak meglepődik, amikor immár megigazítva újra visszagombolom.

- Nem jól öltöztél fel, lebuktunk. - súgom neki, mire gondterhelten néz rám.

- Ez most baj? - kérdezi - te nem akartad, hogy tudják?

- Kellan nagylány vagyok már, csak rám tartozik, hogy kivel és hányszor bújok ágyba.

- Azzal, hogy hányszor nekem sincs bajom, de azt, hogy kivel nem lehetne lefixálni?

Felnevetek, mert olyan mint egy durcás kisgyerek.

- Számszerűen gondolod? - tudakolom, mire bólint. - Van esetleg javaslatod?

- Az egy, az olyan szép egyszerű szám, nem? - kérdezi, mire nem tudom megállni, hogy ne bosszantsam kicsit.

- És kit javasolsz? - nézek körbe kíváncsian, a srácokat mustrálgatva, mire döbbenten bámul rám. - Ja, hogy saját magadra gondoltál?

Megkönyörülök rajta, mert látszólag mindjárt eldurran az agya.

- Javaslat elfogadva. 

Először nem mond semmit, csak szorosabban ölel, és belecsókol a nyakamba, majd a fülembe súg egyetlen szót. Bestia.

Négy után már csak páran ücsörgünk, a zenét is halkabbra vesszük, én is egyre gyakrabban ásítozom, Kellan legnagyobb örömére. Gina már jó ideje kettesben beszélgetett Tay-jal, aztán egyszer csak felugrik, és odajön hozzánk.

- Mia sorella, én álmos vagyok, felmegyünk, Luca melyik lesz a mi szobánk – fordul hozzá, a kérdezett meg csak rávágja, hogy a lépcsőtől balra az első ajtó, mire leesik, hogy az nem fog menni.

- Luca, az a mi szobánk - szólok közbe azonnal, mire kérdőn néz rám - a lépcsőtől az első ajtó, amihez a kék fürdő van. Ott mi alszunk – adom meg a leírást, látom, hogy érti mire gondolok, de persze további magyarázatra vár.

- Caro, so che tu lo sai. Più battuti già dentro.

Ez láthatóan elégedettséggel tölti el, és Gina is kuncogni kezd.

- Oké, akkor jobbra a második, de figyelmeztetlek piccola, mellette van a hálóm szóval, ha lehet legyetek tekintettel ránk.

A húgom fintorog egyet, majd megáll Tay mellett, súg neki valamit, és kézen fogva elindulnak befelé. Rob éppen akkor jön vissza, ahogy elhalad mellettük rájuk néz, majd elgondolkozva fordul hozzám.

- Hova mennek – kérdezi, mire kapásból rávágom, hogy aludni, páran meg felnevetnek.  

- Tessék – tágulnak hatalmasra a szemei - csak nem azt akarod mondani, hogy megengeded Ginának, hogy… vele… - mutat a háta mögé. Döbbenten nézek rá, most mi baja, és egyáltalán, hogy jön ő ahhoz, hogy kérdőre vonjon? A húgom miatt? Készülök kiosztani, de észreveszem, hogy Gina már ott áll közvetlen mögötte, és ha jól sejtem ő is hallotta Rob kifakadását.

- Teee… - és már mondja is neki a magáét, az egyenjogúságról, hogy már nem élünk a középkorba, és egyáltalán. Rob egyre kisebbre húzza össze magát, mi meg majd meghalunk a nevetéstől, úgy figyeljük a mentegetőzését. Jó két perc múlva úgy döntök megkönyörülök rajta, magyarul közlöm a húgommal, hogy szerintem felfogta, hogy ne akarjon beleszólni az életébe, és akkor talán mehetnének is. Gina vet rá egy utolsó „ha-még-egyszer-megpróbálod-véged” pillantást, majd mosolyogva Taylor-hoz fordul és elvonulnak.

Rob leül, az ölébe húzza Kristen-t és egy darabig nem szól semmit, csak néz maga elé.

- De hát – kezd bele aztán - te mondtad, hogy még 18 sincs, mégis… nem értem.

- Tudod, minket úgy neveltek, hogy a szexualitás nem egy olyan dolog, ami a kortól függ, hanem attól, hogy lelkileg kész vagy-e rá. Most őszintén, szerinted jobb lenne, ha titokban tenné. Oké én se örülök annak, hogy kétnapi ismeretség után, de nekem se tiltották.  

- De mit fognak szólni a szüleid…

- Gondolod, hogy elmeséli… – veti fel Jay, aki már jó ideje nem szólalt meg. Én meg vigyorogni kezdek.

- Most meg mi van – néz rám értetlenkedve kedvenc angolom.

- Már elmondta, ugye – kérdez rá Luca, mire bólogatni kezdek.

- Ezt nem mondod komolyan – bámul rám mindenki tátott szájjal.

- Srácok, ne már. Gina mindent megbeszél anyával és velem.

- Oké, akkor legalább beszámolhatsz nekünk mire képes a kisgyerek – hát erre csúnyán nézek Jay-re, mert naná, hogy ő szólt közbe, azonnal veszi a lapot, szerencséjére látom rajta, hogy ő se gondolta komolyan. 

Még jó félóráig gyűrjük egymás idegeit, de már igencsak mehetnékem van, amit nagyban köszönhető annak, hogy Kellan keze egyre feljebb csúszik a szoknyám alá, és ebből rájöhetek, hogy ő is tudna jobb elfoglaltságot az ücsörgésnél. Úgyis már csak heten maradtunk, úgyhogy közlöm, hogy én megyek, és mintha mindenki csak erre várt volna azonnal felpattannak a többiek is. Luca Jay-nek is felajánlja, hogy maradjon, amit ő el is fogad. Az emeleten először Rob-nak és Kristen-nek mutatja meg a szobáját, én automatikusan lépek be a „miénkbe” persze Kellan-nal a nyomomban. A negyedik vendégszoba ajtaja azonban zárva van, legnagyobb meglepetésünkre. A házigazda bekopog, a kihallatszó olasz „occupato” felkiáltásból ugyan nem derül ki, hogy ki lehet benn, de összenézve Mauricio-ra tippelünk. Luca szabódik, majd felajánlja, hogy esetleg ott a kanapé, ha megfelel. Még fél füllel hallom Jay beleegyezését de aztán becsukom magunk mögött az ajtót, és szinte azonnal fordul is a kulcs a zárban. Automatikusan lépek egyet hátra, és figyelem ahogy engem néz, a szája ravasz vigyorba húzódik, az arca azt sugározza, hogy „na-most-jött-el-az-én-időm”.

(Rob szemszöge)      

Visszagondolva a mai estére, hát... vegyes volt. Az eleje jól kezdődött, mert a várakozásommal ellentétben Anna nem kapott dührohamot, -bennem ez az eshetőség is felmerült-, hanem hihetetlenül boldognak tűnt. Oké, azt láttam rajta amikor kinyitottam előtte a kertbe vezető ajtót, hogy rájött miért vagyunk itt, de csak öröm sugárzott az arcáról amikor meglátta a rokonait. Nem tudtam megállni, hogy azért ne dörgöljem az orra alá, hogy előttünk nem érdemes titkolózni, de magával ragadta az áradat, így a válaszát már sose tudom meg. Én félrehúzódtam Kris-szel, ez mondjuk majdnem az egész este így volt. Olyan ritkán lehetünk úgy együtt társaságban, hogy nem kell lebukástól tartani, hát most kihasználtunk minden percet.

Szerintem mindenki jól érezte magát, bár nekem még mindig szokatlan ahogy a rokonság egyszerre beszél, még csak nem is egy nyelven, de mégis mindenki tudja követni a másik mondandóját. Ahogy Kris már a telefonban is mondta tényleg Kellan-t vizsgáztatták, az ő egójának meg aztán egyáltalán nem árt. Szerintem jól vette az akadályokat, bár néha láttam, hogy kiakad, amikor már majdnem sikerül megközelítenie Annát, de valaki közbelép. Az első gond akkor jött elő, amikor a „barátnőm" végre odajött hozzánk.

- Kris, hol van Anna ajándéka? - súgtam a fülébe - még nem adtuk oda neki.

- Egy pillanat - és már el is rohant, majd szinte azonnal visszatért hozzánk. Megálltunk előtte, gyorsan megkaptam az egyik dobozt. Azon tűnődtem, mit is mondjak neki, mert végtelenül hálás vagyok azért amit értünk tesz, és ezt nehéz pár szóval összefoglalni, de kedvesem gyorsabb volt nálam. 

 - Anna, elég sokat gondolkodtunk azon, hogy mivel lepjünk meg, de ha nem tetszik kicseréljük. - Hoppá, én erre nem is gondoltam, mi van ha nem tetszik neki - Nagyon hálásak vagyunk azért amit értünk teszel, úgyhogy...

- Boldog születésnapot - fejeztem be a mondatot, valamit csak kellett nekem is mondanom. Egyszerűen csak a kezébe nyomtam a dobozt egy puszi kíséretében, Kris szintén így tett, majd hátraléptünk és vártuk a reakciót. Ami kicsit késett, döbbenten és talán zavartan nézett ránk, és kis késéssel ugyan de kinyitotta az ajándékokat. Ha jól értelmeztem az arckifejezését, és valószínűleg így van, mert később szóban is megerősítette, akkor tetszett neki, de persze ellenkezni kezdett.

- Én... ezt nem fogadhatom el. Vigyétek vissza légy szíves... - na akkor pattant el nálam a húr.

- Tetszik - kérdeztem mire csak bólintott - nagyszerű, akkor jól választottunk, illetve Kris, úgyhogy téma lezárva.

- De Rob, ez nagyon drága lehetett...

- Nem, ami drága lehetett az az én szülinapi ajándékom volt, meg a magánrepülő Budapestig, és említhetnék még pár dolgot. Állítólag egy olyan motor, mint az enyém 12.000 dollár, és akkor a tartozékokat még nem is említettem. Szóval elfogadod, a tiéd és kész.

- Anna, ha nem tetszik - nézett rá kérdőn a kedvesem, de nem tudta befejezni a mondatot.

- De nagyon tetszik, ez egyszerűen gyönyörű, csak... - egy pillantásommal belefojtottam a szót. - Köszönöm.

Én elégedetten leültem a helyemre, Kris meg az ölembe telepedett.

- Te Rob, én még sose hallottalak így beszélni senkivel - súgta a fülembe. Mire kicsit megijedtem bevallom.

- Szerinted megbántottam.

- Neem, de nagyon határozott voltál, látod ellenkezni se mert. - Olyan édesen vigyorgott rám, én se bírtam ki mosolygás nélkül.

- És mit szólsz az új, határozott énemhez? - kérdeztem.

- Tetszik, tudnék pár olyan helyet, ahol ez még jól jöhet. - Az amit a fülembe súgott, nekem is kifejezetten tetszett, így eléggé belefeledkeztünk egymásba, csak arra emeltük fel a fejünket, amikor Anna apró sikítását meghallottuk. Nem várt látvány tárult a szemünk elé, illetve szerintem mindannyian reménykedtünk, hogy előbb- utóbb bekövetkezik, de egy pillanatra meglepett. Aztán megnyugodtam, mert úgy tűnt mind a kettőjüknek tetszik az új helyzet. Gyorsan kiderült, hogy Anna öröme a könyvnek szól, amit Kellan-től kapott. Hogy én erre nem gondoltam, gondolom Ginát faggatta ki, mi a nővére szíve vágya. 

Az mondjuk, hogy pont a Szépfiút választotta?! Persze Anna azonnal az orrom alá dörgölte, hogy a könyvben Duroy-nak van bajsza. Még jó, hogy a filmben ehhez nem ragaszkodtak. 

Az este további része jól telt, megint megtudtunk pár érdekes dolgot, például, hogy rokonságban állnak az egyik olasz válogatott focistával, és mennek a világbajnoki döntőre. Ezt de irigylem, itt lenne a lehetőségem, de akkor forgatni fogok, szóval erről tuti lemaradok.

Aztán vacsoránál megismertem pár új ételt, volt ami határozottan ízlett, például a tengergyümölcsei- tészta. Később kiderült, hogy nem csak Anna táncol jól, de az összes rokona is. Fergeteges volt amit levágtak, még Kris kedvét is meghozták aki persze engem is elrángatott magával. Akkor gondoltam először úgy, hogy Anna és Kellan végre sínen van, ezt meg is osztottam a kedvesemmel, aki egyetértett velem. Olyan összebújva táncoltak, kizárva a körülöttük lévő világot, csak egymásra figyelve. 

Aztán jött a torta, extra vastag szeletet kaptam, mondván én vagyok a pasija, kicsit meg is lepődtem ezen, és nem csak én, de utána szinte tálcán nyújtott át Kris-nek. És már megint olyan cinkosan nézett egymásra a két lány, remélem ezúttal nem készülnek semmire. Eddig még nem történt semmi különös. Anna mondata szöget ütött a fejemben, és rá is kérdeztem a kedvesemre.

- Kris - súgtam a fülébe - az előbb valami extra kényeztetésről volt szó, mikor kapom meg.

Hát nem kellett sokat kérlelnem. Megragadta a kezemet és maga után húzott, mint kiderült a fürdőig, ott kulcsra zárta az ajtót, szerencsére a következő negyed órában senkinek se akadt sürgős dolga arrafelé.

Mondjuk szó se róla mégiscsak lebuktunk, mert amikor kiléptünk az ajtón szembetaláltuk magunkat Nikki-vel és ha jól emlékszem a srác nevére, Mauricio-val. Ők rutinosabbak voltak  -illetve a srác, persze, neki Luca rokon- ugyanis éppen az emeletre tartottak, félreérthetetlen szándékkal. 

- Na végre, ideje túllépnie Paris-on - szólalt meg Kris, amint hallótávolságon kívül kerültek. 

Mi visszamentünk a kertbe, és folytattuk a bulizást. Beszélgettünk a nővéreimmel akik közölték, hogy másnap vásásrolni mennek, ezen mondjuk cseppet se csodálkoztam, ők is odavoltak Anna népes rokonságától. Csakúgy, mint Charlie, de ő az unokahúgomat nézte ki magának, aminek nem nagyon örültem. Számomra is felfoghatatlan módon, itt ebben a bandában nem éreztem úgy, hogy jobb lenne elbújnom egy sarokban, sörözgetve. Annyira jó volt a hangulat, hogy magától értetődő módon mászkáltunk körbe, beszélgetve, iszogatva. Persze szóba került a Breaking Dawn forgatása, ahol majd újra együtt töltünk egy kis időt a bandával. Hihetetlen, hogy ez lesz az utolsó rész. Bár szó se róla, egyáltalán nem bánom. De addig még sok idő van hátra. 

Órák múlva éppen kettesben ücsörögtünk két sörrel amikor Anna odajött hozzánk.

- Az a helyzet, hogy ma itt kéne aludnunk - közölte velünk, hát a hangjából azonnal le tudtam szűrni, hogy ez bizony nem kérés. Persze rákérdeztem, hogy a házigazdánk mit fog ehhez szólni, de sietve biztosított róla, hogy azzal nem lesz gond. Igazság szerint ez nagyban megkönnyítette a dolgunkat, bár akkor még csak sejtettem, hogy rajtunk kívül mások is itt töltik az éjszakát.

Én gyorsan napirendre tértem a dolog felett, de Kris elgondolkozva nézett Anna után, amire persze rákérdeztem.

- Min töröd a fejed?

- Olyan másnak tűnt, nem? - nézett rám kérdőn. Én is utána bámultam, de semmi változást nem érzékeltem. Boldognak látszott, de hát mégiscsak a születésnapját ünnepeltük, szóval az természetes. Kris viszont nem tudott ilyen gyorsan túllépni a dolgon, de az este vége felé megfejtette a rejtvényt. Már alig páran voltunk csak, amikor miután kikísért pár embert Anna visszajött hozzánk a kis sarkunkba, és azonnal beletelepedett Kellan ölébe, aki rögtön szájon csókolta. Mi Ash, Jay, Luca és Kris cinkosan összenéztünk, bár azok ketten annyira egymásba feledkeztek, hogy szerintem fogalmuk se volt róla, hogy mi is ott vagyunk. 

Én éppen Jay-jel beszélgettem, amikor Kris megragadta a kezemet, és arcán boldog mosollyal ragadta meg a kezem.

- Rájöttem - közölte, nekem fogalmam se volt, hogy vajon mire, de azonnal folytatta - arra, hogy mi volt olyan furcsa Annán. Ezek lefeküdtek egymással. 

Rájuk néztem, de nem értettem, hogy miből vonta le ezt a következtetést, de Ash is közelebb hajolt hozzánk.

- Már jópár órája, azóta nem is mentek egy méternél távolabb egymástól. 

Én még mindig nem értettem a dolgot, és szemlátomást Jay se, bezzeg Luca csak vigyorgott.

- Elárulnátok, hogy mégis honnan?

- Kellan ingjéről - felelte mosolyogva Ash.

- Félre volt gombolva, Anna az előbb igazította meg neki - fűzte hozzá a kedvesem. 

Nagyszerű, végre, ha egy kis szex ilyen hatással van rájuk, mi lesz itt holnap reggel?!

Próbáltam észrevétlen megfigyelni őket, Anna arca határozottan boldognak tűnt, a szemei ragyogtak, és nem elég, hogy a haverom ölében foglalt helyett, de folyton simogatta, hozzábújt. Kellan meg... hát ha tőle azt kérte volna valaki, hogy hozzon le az égről egy csillagot szerintem csak egy kérdése lett volna, az hogy melyiket. Végre!

Jó, önző vagyok, mert azonnal felmerült bennem, hogy mi lesz ezután, de aztán úgy döntöttem, ezen még ráérek agyalni. 

Már elég késő van, éppen a mosdóból jövök visszafelé, azzal a szándékkal, hogy megkérdem Luca-t hol fogunk aludni és ráveszem Kris-t, hogy bújjunk ágyba. Velem szemben Gina és Taylor jön kézen fogva,  jól kifogta a kisgyerek, ez a csaj csapdába ejtette rendesen. Azon tűnődöm, láttam-e inni a srácot, mert ha kocsival jött, akkor jobb ha egy sör után se ül be, későn is van, és amennyire tudom, legalább egy órányira lakik innen. Nem is tudom miért teszem fel a kérdést, de kibukik belőlem.

- Hova mennek? - a válasz gyors és határozott.

- Aludni. - Közli Anna a többiek meg nevetni kezdenek, de ezzel nem foglalkozom. Talán a sör, a fáradtság, vagy egyszerűen a saját hülyeségem teszi, hogy nem bírom befogni a számat. 

- Tessék, csak nem azt akarod mondani, hogy megengeded Ginának, hogy vele... - Anna arcát látva inkább   nem fejezem be a mondatot, idióta vagy Pattinson, ezért most megkapod a magadét. Jó én nem ítélkezni akarok, csak annyiszor elmondta, hogy senki nem mehet a húga közelébe, magyaráznám a bizonyítványomat, de Anna szeme megvillan mosolyogni kezd. Már majdnem megnyugszom, hogy oké, ezt megúsztam, amikor a hátam mögül egy felháborodott hangot hallok.

- Teee begyöpösödött hímsoviniszta. Hallottál már az egyenjogúságról, mit képzelsz, hogy bele akarsz szólni abba, hogy kivel alszom, egyáltalán, tisztába vagy azzal, hogy már nem élünk a középkorba, mintha Kris sokkal idősebb lenne mint én. Az agyadra ment Edward szerepe, jó lenne ha haladnál a korral. És egyáltalán, még csak nem is vagy a rokonom, a nővérem kamubarátja vagy, és bele mersz szólni abba, hogy mit teszek...

Ez rosszabb, mint amire számítottam, Gina haragja tényleg felér egy tornádó erejével. Te jó ég, mit szabadítottam a nyakamra. Szerencsére Anna egy idő múlva megkönyörül rajtam, mond neki valamit, mire a kisasszony nagy kegyesen megfordul és távozni készül. Még vet rám egy olyan pillantást amivel ölni lehetne, de mivel már pár métert eltávolodott kezdek megnyugodni. A biztonság kedvéért azért miután leülök az ölembe húzom Kris-t, hátha vissza talál jönni. Őt nem bántaná, de engem?

Magamhoz ölelem a kedvesemet, a közelsége megnyugtat, de nem tudok napirendre térni a dolog felett. Én ezt nem értem! Rá is kérdezek, és Anna magyarázata elképeszt. Oké, azt láttam amikor náluk voltunk, hogy a két lány és a szüleik, de főleg az édesanyjuk között rendkívül szoros kapcsolat van, de hogy a kiscsaj azt is elárulta már neki, hogy ő bizony Taylor-ral ma... na ez azért sok nekem. Oké, én se vagyok prűd, és semmi kifogásom a házasság előtti szex ellen, sőt idiótának tartom aki addig vár, de egy olasz család esetén ez kicsit furi. De valószínűleg csak nekem.

Szerencsére Anna úgy dönt menne aludni, nekem is leesik, hogy ezzel a szándékkal jöttem ide nemrég, úgyhogy mindannyian az emeletre megyünk. Amikor kiderül, hogy az egyik szoba foglalt, egymásra nézünk Kris-szel, nem kétséges, hogy még mindig Nikki és Mauricio vannak benn, és az azonnali válaszból ítélve nem is alvással töltik az időt.

Odabenn szerencsére hatalmas ágy fogad bennünket, de kedvesem először zuhanyozni akar, én meg persze követem. Elég tágas a zuhanyfülke ketten is bőven elférünk benne, sőt más tevékenységnek is megfelel.

Illetve megfelelne, de egy rövid sikoly hallatszik a fal másik oldaláról, mind a ketten egymásra nézünk, majd egyszerre döntünk. Én elzárom a vizet, Kris már ki is lépett megragadva egy fürdőlepedőt, és szalad a szobába. Én is követem, kissé lassabban, hallani ahogy a szomszédban folyik a víz, és halk kuncogás üti meg a fülemet, úgyhogy bezárom magam után az ajtót, sőt még a tv-t is bekapcsoljuk. Cinkosan egymásra nevetünk de aztán eltereli a figyelmemet az a mozdulat, ahogy kedvesem a földre ejti a törülközőt, és itt áll előttem meztelenül. Oké, itt az ideje, hogy mi is azt tegyük amit a többiek a szomszédos szobákban.

Szómagyarázat: * Caro, so che tu lo sai. - Kedves, tudom, hogy tudod. 
* Più battuti già dentro. - Igen, jártam már benne.
* Occupato. - Foglalt.