Helyzetjelentés!!!

Sziasztok lányok!

Nem túl jó érzés, hogy amikor ennyi idő után fellépek a blogomba, a chat tele van aggódó üzenetekkel, de nekem most mégis jól esik. Tévedés ne essék, annak örülök, hogy akkor tényleg érdekel titeket a történetem.

Annak, hogy több mint két hétig nem adtam hírt magamról súlyos oka van, információim szerint kb. 20-25 tonna. Ennyire volt állítólag megpakolva az a kamion ami október 29-én délután elkaszált. Szó szerint.

Szóval ezért nem jelentkeztem, mert azután, hogy azok a drága jó tűzoltók, áldja meg őket az ég, kiszedtek a totálkáros autóm maradékából eltöltöttem jópár napot az intenzíven, de tegnap végre kiengedtek egy sima kis osztályra. Hip-hipp-hurrá!

Az eredmények:

1 törött boka, külső-belső szalagszakadással = műtét, csavarok, gipsz.

2 törött, 1 repedt borda = rögzítőkötés, és fájdalom minden egyes mozdulatnál, a köhögés, nevetés pedig elkerülendő!!!

1 felkötött kéz, repedt csonttal = szimpla fájdalom.

1 repedt lép = sürgősségi műtét, eltávolítás, vér + infúzió, de mindenki azt mondja lép nélkül lehet élni, csak jobban kell vigyáznom magamra. (Jó vicc, eddig is azt tettem)

Agyrázkódás = állandó álmosság, fejfájás, és elég nehezen koncentrálok. Még most is.

Láthatjátok, van bajom elég, de a legnagyobb az, hogy most már igencsak „mehetnékem” van, persze képletesen, hisz a járással várnom kell, még járógipszet se kaptam. Van egy ígéretem az orvosomtól, hogy jövő hét végére megszabadulhatok tőlük, de ez nem biztos.

Gondolom sejtitek, hogy ezen okok miatt a frissekkel lesz némi gond. Ma, ha sikerül átolvasnom a következő fejezetet azt biztosan felrakom, és még van 3 ami szintén piszkozatként megvan, csak kisebb javításra vár. Viszont mivel itt nem igazán értékelik a laptop használatát, most is a húgaim csempészték be az övükét, (a nővér kicsit csúnyán is nézett amikor meglátta a kezemben ebédosztáskor,) nehezen tudom majd felrakni őket. Azért majd próbálkozom a héten.

Mint írtam az agyrázkódás okozott némi gondot a koncentrálásba, és bár ötleteim vannak, a leírással van bajom. Mondjuk az „szerencse”, hogy a bal oldalam lett leharcolva, én meg jobbkezes vagyok. Úgyhogy van egy füzetem, amibe alkalmanként írogatok két szunyálás között, de gyakran elakadok. És akkor még utána jön az, hogy ugye be kéne írni a gépbe, ami megint csak akadályokba ütközik. Egy kézzel ugye lassabban gépelek, (most is jó ideje szerencsétlenkedek) de még ez se lenne végzetes hiba, viszont a balesetben nem csak a kocsim ment tropára, de a laptopom, a telefonom és persze én is. Mivel az eddig már megírt fejezeteket, volt vagy harminc, azon tároltam, az most elszállt, akárcsak a remény a napi friss-re. Az se könnyű, hogy emlékszem dolgokra, amiket már írásban rögzítettem, viszont vannak olyan események amik nem ugranak be, és ettől van, hogy dühroham közeli állapotba kerülök. Tehát amit ígérhetek: ha végre kiengednek nem lesz semmi dolgom jó darabig, csak az, hogy új fejezeteket gyártsak. Ja azt még nem is írtam, hogy a kórházból nem mehetek haza a kis lakásunkba, mert a párom tegnap eltávozott Ausztriába, lévén nov. 15-től április 15-ig ott dolgozik a drága, fix szerződéssel. Szóval én itt maradtam némi gipsszel, egyedül, úgyhogy jó pár hétig a szüleim vendégszeretetét fogom élvezni. Laptop híján az asztali gépemet fogom használni amíg nem sikerül beszereznem egy hordozhatót. Viszont náluk nincs Internet, de ezt már megoldottam – mobilnet, csak az rosszabb, mint a rendes, a tapasztalataim szerint.

Hát most itt tartok, de a helyzet nem reménytelen, bár rá kellett jönnöm egy igencsak aggasztó dologra. Internet-függő vagyok, szabály szerűen kínokat okoz, hogy nem nézhetem naponta a megszokott oldalakat, és olvashatom a történeteket. Na jó eddig is volt, hogy nem sikerült minden nap, meló, pasi, és egyéb teendők mellett, de ez a két hét. Megviselt ez is.

Oké, sokat írtam fáradok, és a húgaimnak is lassan vissza kell érni a gépért, lévén egyetemisták, és viszik magukkal a fővárosba, csak pár órára kaptam kölcsön. Legyetek jók, amint tudok jelentkezem.

Dicta

UI. Megtaláltam a baleset egyetlen pozitívumát – sikerült megszabadulnom pár kilótól, lévén a kórházi kaja, hááát…

UI2. A fejezet került fel először, szóval itt lejjebb keressétek.