60. After party, kisebb problémákkal...

(Kellan szemszöge)

Előbb érkezünk, mint Rob-ék, mondjuk ez várható volt, mert őket gondolom még fotózták kint egy darabig. Igyekszem gyorsan lefutni a kötelező köröket, hogy később Annának szentelhessem a figyelmemet, de ez persze nem egyszerű. Jópofizok egy darabig, koccintok pár emberrel, vigyorgunk egyet David-del, aki igen elégedett a kész filmmel, amit meg is értek, mert szerintem is piszok jól sikerült. Kicsit sajnálom, hogy a következő két részt már nem vele csináljuk, mert igazán bírom a pasit.

Többször is összefutok Ash-sel, úgyhogy jópár kép készül rólunk, de hiába nézelődök akit igazán látni szeretnék az csak nem kerül elő. Ginát ugyan felfedezem párszor, mindig a „farkasfiúkkal”, sőt megkockáztatom, inkább mindig Taylor-ral, tehát valahol itt van Anna is. Úgy látszik a kisgyereket is telibe találta valami, talán Ámor nyila, mert nemigen veszi le a szemét róla, amit nem is csodálok, mert a kislány tényleg gyönyörű, pont mint a nővére. Az mondjuk igaz, hogy egyáltalán nem hasonlítanak egymásra, talán csak egyetlen közös vonást lehet felfedezni a külsejükben.

Nagysokára végre sikerül felfedeznem Rob-ot majd mellette Annát is. Éppen célba veszem őket, amikor meglátom, ahogy a haverom keze, talán véletlen, talán szántszándékkal megcsúszik Anna derekán, és lazán a hasán köt ki. Naná, hogy nem a ruhán kívül, hanem az anyag alatt. Várom a reakciót, de csak összemosolyognak és súg valamit neki, nekem meg elmegy a kedvem mindentől. Oké, persze adni kell a látszatnak és tudom, hogy Rob odavan Kristen-ért, de egyszerűen elönti a fejemet a lila köd amikor látom, hogy hozzáér. Soha nem volt bajom az önkontrolommal, de most igencsak vissza kell fognom magam, hogy ne roppantsam össze a kezemben lévő poharat. Gyors hátraarcot vágok és igyekszem elvegyülni, mert tartok attól, ha most odamegyek hozzájuk megint valami olyan hagyja el a számat amiért később nagy árat fizetek.

Megyek egy kört, és felfedezem Ash-t és Jay-t, egymással beszélgetnek, úgyhogy csatlakozom hozzájuk. Drága barátnőm éppen az ő imádnivaló Lucájáról csacsog, de aztán szóba kerül a másnapi buli, úgyhogy gyorsan fel is teszem a nagy kérdést.

 - Ash szerinted mit vegyek Annának?

- Rob mondta, hogy… - de a pillantásomból rögtön leszűri, hogy mi  véleményem a virág-csoki javaslatról - igazság szerint nem tudom, Luca valami karkötőt emlegetett, én meg egy táskát vettem neki. De nincs ötletem, kérdezd meg Ginát. Tényleg mit szóltok a kiscsajhoz, szerintetek nem utál engem – olyan félszegen néz, hogy nevetnem kell.

- Hát ezt meg miből gondolod – kérdezi Jay megelőzve engem.

- Mindig olyan érdekesen méreget, tudom, hogy imádja Luca-t, de hát én is szeretem.

- Tessék…, jól hallottam – nem tudom megállni, hogy ne ugrassam kicsit. - Ashley Michele Greene azt mondta, hogy szerelmes. Jackson te is azt hallottad.

- Aha – kontráz rá a barátom - ez valami járvány, Rob és Kristen, Ash és Luca, Kellan és Anna.  Sőt szerintem Taylor és Gina is. Csak én maradok egyedül, árván.

Már éppen rá akarok kérdezni, hogy és a csaj Torontó-ból, de Ash vigyorogva közbevág hogy holnap jönnek Anna unokatestvérei, akik között vannak lányok is. Az ajándék kérdésben viszont még mindig nem sikerült dűlőre jutnom. Jay egy idő múlva lelép, nemsokára látom, hogy éppen Annával táncol. Ez megint kicsit felborzolja az idegrendszeremet, mert látszik rajtuk, hogy mennyire jól érzik magukat egymással, és ez még akkor is zavar, ha tudom, hogy csak barátként gondolnak egymásra.

Viszont felfedezem Ginát, és arra gondolok akkor megkérdezem őt, szerinte mivel tudnék örömet szerezni a nővérének, kitudja lesz-e még alkalmam. Naná, hogy egy halom fiú körében  áll, de nem zavartatom magam, megkocogtatom a vállát.

- Gina, kérdezhetek valamit… - érdeklődve fordul felém, csakúgy mint a többiek. – Nem segítenél, hogy mivel lepjem meg a nővéredet?

- Miért – jön egy kérdés, eddig fel se tűnt, hogy Charlie és Cam is itt vannak.

- Holnap lesz a születésnapja, és bulit rendezünk neki – vágja rá azonnal a kis tornádó, de látva a két srác meglepett arcát azonnal rákérdez - ti nem is tudtok róla, Ash vagy Rob nem szólt.

 Úgy döntök fényezem egy kicsit a barátnőmet, így villámgyorsan biztosítom róla, hogy a srácok már nem voltak a teremben amikor erről beszéltünk, mert csak a beavatottaknak szóltak  Erre kiderül, hogy pár perce már ők ketten is tudnak a furcsa hármasról. Charlie azonnal csatlakozik a kérdésemhez, és tudni akarja, hogy mivel járhatna Anna kedvében, de Gina csak annyit mond, hogy a nővére szereti a pasztellszínű virágokat és az édességet. A srác rögtön morfondírozni kezd, hogy akkor vesz vagy két tucat rózsát, hogy lenyűgözze, mire én kezdek dühbe gurulni. Miért van az, hogy mindenki őt akarja? Nem tudom, hogy Taylor véletlenül teszi, vagy csak látja rajtam ezt, de sietve közbeszól, hogy arról ugyan már lekésett, mert Anna már foglalt.

- Hé, az, hogy foglalt azért túlzás – reklamál azonnal Gina - Kellan azt hiszem még pedálozhat egy darabig, hogy megint minden oké legyen köztük.

- Megint? És mégis mióta… - kezdene bele Charlie, de gyorsan leállítom.

- Április óta, szóval jobb lenne, ha nem próbálkoznál… - talán cseppet túljátszottam a szerepemet, de a célért mindent. Még csak az kéne, hogy itt bezavarjon nekem, éppen elég, hogy amennyire leszűrtem, tuti, hogy ők is jönni fognak. Közben Ash lép hozzánk, Gina kérdez tőle valamit, mire ad a két srácnak is két kis cetlit, amin gondolom a cím szerepel. Álldogálok még egy darabig mellettük hallgatva a beszélgetésüket, aztán úgy  döntök mégiscsak megkeresem Annát, de alig távolodom pár lépést, Gina fogja meg a kezem és megállít..

- Kellan – visszafordulok hozzá, ő meg mellém lép és halkan azt mondja - a nővérem mindig is szeretett volna egy csak hosszúszárú fehér kálából álló csokrot, és odavan a régi könyvekért. A legnagyobb kedvencei Stendal, Victor Hugo, Balzac és Maupassant.

- Köszönöm – nézek rá mosolyogva, tényleg imádni fogom a kiscsajt.

- Csak aztán meg ne bánjam, hogy segítettem – jegyezi még meg és már ott sincs.

Hát, én azon leszek, a jelek szerint tényleg rajongásig szereti a nővérét, bár ha már itt tartunk, ez közös vonásunk, mert én is odavagyok érte. Először Rob-ot fedezem fel, illetve az öltönyét, ami nem nehéz, mert rajta kívül mindenkin fekete van. Látom, hogy valamiről tárgyalnak, a haverom elég gondterhelt arcot vág, de aztán Anna szerelmes pillantást vet rá, és ő is elmosolyodik.

(Anna szemszöge)

Amikor kilépünk az épületből a két testőr szoros kíséretében megint kitör a sikítozás, Rob szokás szerint fogja a derekamat, integet picit, majd besegít a kocsiba mindkettőnket és ő is beül mellém.

Amint becsukódik az ajtó, mindjárt kicsit felszabadultabbnak tűnik, mondjuk az világosan látszik rajta, hogy jobban örülne, ha Kris is velünk utazna. A kocsikázás nem tart sokáig, amint kinyílik az ajtó szinte észre se vesszük és már bent is vagyunk. A teremben ami először feltűnik az a rengeteg ember, a hatásos dekoráció, és a dübörgő zene. Rob a helyiség hátsó része felé irányít bennünket, de lévén mégiscsak ő az egyik főszereplő állandóan megállítanak bennünket. Rengeteg embernek mutat be. Csak engem, mert hugi amint beléptünk mondott valamit amiből csak annyit értettem, hogy „…Taylor…” és  lelépett. A következő jó két órában szinte az arcomra merevedik a mosoly, komolyan kezdek aggódni, hogy soha többet nem leszek képes normális mimikára. Közben szerencsére időnként felbukkan mellettünk ismerős, legtöbbször persze Kris. Legnagyobb örömömre tényleg csak ő egyedül öltözött át, így nem érzem magam kínosan, attól már inkább, amikor Rob keze, egy hirtelen mozdulattól a derekamról a hasamra csúszik naná, hogy a ruha alatt. Nagyon össze kell szednem magam, hogy ne harapjam le a fejét, így csak egy mosollyal az arcomon közlöm vele, hogy ha ez mégegyszer előfordul halott ember lesz. 

Kíváncsian nézek körbe, remélve, hogy mások nem látták, de persze nincs ilyen szerencsém. Egy magas, tüsihajú, vigyori srác jön oda hozzánk, és megveregeti Rob vállát.

- Hé haver, azért nem kéne már itt letépned róla a ruhát, bár most, hogy jobban megnézem – és végigmér egy pimasz vetkőztető pillantással - szívesen megnézném mi van alatta.

Felismerve az akcentusát hangosan felnyögök, és azonnal reagálok a beszólalására.

- A franc se érti, ti angolok mind olyan egyformák vagytok, hatalmas egó, és semmi önkritika. – Döbbenten néz rám, úgyhogy gyorsan hozzáfűzöm még - persze édesem te ez alól kivétel vagy – és közben megsimogatom Rob arcát, majd a fülébe súgom, hogy az utolsó szavaimat nem gondolom komolyan.

Ő nevetni kezd, és bemutat a nagyszájúnak, Charlie Bewley-nek hívják és mint kiderült ő az egyik rossz vámpír. Nem tudom mennyit is tudhat, de mivel Kris éppen akkor lép oda mellénk, és kezd el sugdolózni Rob-bal nemigen van választásunk. A srác tátott szájjal áll mellettünk őket figyelve, úgyhogy megrángatom a „pasim” zakóját és felhívom a figyelmét arra, hogy talán mondhatna valamit. Ez pár szóval meg is történik mire kapok egy nagy mosolyt, és Charlie felkér táncolni. Én ugyan sehol se láttam eddig táncoló embereket, de meggyőz, hogy vannak, csak a megfelelő helyen kell keresni őket. Ha ő mondja. Miért ne, legalább egy időre kettesben hagyhatom a kedvenc párocskámat.

Igaza volt, és kifejezetten jó ötlet, mert már úgyis untam az állandó ácsorgást. Charlie egyébként kellemes társaságnak bizonyul, többször is megnevetett, pár szám után szerez nekem egy pohár pezsgőt és leállunk beszélgetni. Egy idő múlva egy fiatal fiú jön oda hozzánk, és azonnal morgolódni kezd.

- A „farkasfiúk” kisajátítják maguknak az egyetlen jó csajt a teremben – majd hirtelen rám néz és visszakozik - persze csak rajtad kívül.

Charlie bemutat neki, ő is gonosz vámpírt játszik és  Cameron-nak hívják. Persze a beszélgetőtársam kíváncsi rá, hogy hol van az a csodálatos lány, mire rámutat egy pontra, ahol valóban Kiowa, Bron, Tay és még egy srác fognak körbe egy vörösbe öltözött személyt. Igaz, hogy csak a ruhája egy részét látom, de nincs kétségem ki is lehet az. Cam közben tovább morog mellettünk.

- Még a közelébe se tudok jutni…

- Ha gondolod szívesen bemutatlak – szólalok meg, mire mindketten csodálkozva néznek rám, én meg mosolyogva intek nekik, hogy kövessenek.

- Piccola, arról nem volt szó, hogy egy percre se távolodsz el a srácoktól - fordulok a húgomhoz amikor melléjük érek - és melyik lesz a szerencsés, mert látom az arcodon, hogy készülsz valamire.

- Mia sorella, olyan aranyosak, egyébként – hajolt a fülemhez és súgja bele a választ - Taylor.

Annyira tudtam, és ahogy elnézem  ez a dolog még csak nem is egyoldalú. Leesik, hogy a srácok minket bámulnak, lévén szokás szerint a saját keverék nyelvünkön értekeztünk, nemigen érthették miről is beszélünk. Charlie kérdez rá először.

- Akkor ti olaszok vagytok, mert mintha úgy beszéltetek volna – erre mi ketten összenevetünk, és gyorsan elmagyarázom, hogy hány nemzet vére csörgedezik az ereinkben. Aztán persze bemutatom nekik Ginát, de nincs sok időm, mert megjelenik Jay, hogy szüksége van rám. Követem, de kiderül, hogy csak táncolni akart, mire kicsit csúnyán nézek rá. Tánc közben kíváncsian nézelődök, gyakorlatilag mindenkit láttam már itt, de Kellan nem került elő, vagy lehet, hogy csak engem kerül? Ez egy kicsit letör, de aztán úgy döntök nem foglalkozom a dologgal. Sajnos pár szám után Jay-hez odalép egy nő és elhívja, hogy beszélnie kéne valakivel, én meg visszaindulok Rob-hoz.

Ahogy lassan az embereket kerülgetve haladok előre, pontosan farkasszemet nézek egy idősebb férfival, aki engem figyel, fogalmam nincs ki lehet, de tudom, hogy már találkoztunk valahol, és egészen biztos, hogy be lettem neki mutatva. Igyekszem eltűnni a látóteréből, de amikor takarásba érek egy pillanatra visszalesek és látom, hogy arrafelé néz, ahol engem látott, sőt el is indul utánam. Rossz érzés kerít hatalmába, érzem, ez a pasi még gondot fog okozni nekem. Szerencsémre, -ezen egy alkalommal szerencsének érezem, hogy belebotlok- éppen a megfelelő ember kerül az utamba.   

- Stephanie - szólítom meg.

- Igen, Anna – nézett rám várakozásteljesen.

- Meg tudná nekem mondani, ki az az idősebb úr… ott. – mutatok felé.

- Az ősz, szakállas – kérdezett vissza - Rob Friedman, a Summit elnöke.

- Óh, a rohadt életbe… - káromkodom el magamat, szerencsére magyarul, de a hangsúlyból neki is világos, hogy nem dicsérő szavak hagyták el a számat.

- Valami gond van? - néz rám gondterhelten.

- Lesz... - felelem neki. Várakozásteljesen figyel, most mi a fenét csináljak, segítségre lesz szükségem, úgyhogy elmesélek neki pár dolgot. Azt már tudta, hogy ki a nagyapám, ismeri a M.I.C.-et, de a jövőben várható változásokat hallva szitkozódni kezd.

- A fenébe, és én miért nem tudok erről, Rob egy szóval se... - de félbeszakítom.

- Ő se tudja, és örülnék, ha nem maga lenne aki elmondja neki, a szűk családomon kívül SENKI nem tud róla, és jó lenne, ha ez így is maradna még egy darabig.

- És hogy jön a képbe Friedman? - kérdez rá.

- Tavaly elkísértem a nagyszüleimet egy zártkörű jótékonysági estre - fintorodok el az emlék hatására - ott találkoztunk, és biztos vagyok benne, hogy emlékszik rám. Nem szeretném, ha megszellőztetné a dolgot.

Igaza lehet Rob-nak, a nő tényleg nagyon jó a szakmájában, azonnal kapcsol, az agya ugyanúgy jár mint az enyém, nem kell egy perc és kész haditervet hozzunk össze. Utána elgondolkozva néz rám,  úgyhogy biztos vagyok benne, hogy akar valamit cserében.

- Mit? – kérdezek rá, mire kérdőn néz - ugyan már látom, hogy ára van a segítségnek, szóval, mit kér cserébe.

Elneveti magát.

- Nem nagy dolog, de Rob-nak igazán jól jönne pár közös interjú és fotózás – látja rajtam a tiltakozást, mire rögtön bedobta a Jokert - ez nem nagy ár egy ekkora dolog eltitkolásáért.

Hát erre nem tudok mit mondani, végülis csak túlélem, majd egyeztetjük előre, hogy mit mondunk, úgyhogy rábólintok.

- Oké, de legelőbb ősszel, ha visszajövök Amerikába.

Ő is rábólint, hogy az időpont jelenleg mellékes, majd elindulok megkeresni Rob-ot, mert rá is szükség lesz az eltereléshez, de meglepetésemre megfogja a kezemet és megállásra késztet.

- Ha már így összeismerkedtünk, akkor akár tegeződhetnénk is. Ha jól sejtem a jövőben úgyis összefutunk még párszor. Szólíts Steph-nek.

- Oké - vigyorgok rá, egyszerre indulunk el, szerencsére nincs messze  és éppen most búcsúzik el tőle valaki, így azonnal mellé állok, de sajnos nincs sok időm elmondani neki, hogy mi a helyzet, mert már halljuk is, hogy valaki nagy hangon őt szólítja. Arra nézek ahonnan a hang jött, és mivel Friedman már csak pár lépésre van tőlünk, gyorsan a fülébe súgom, hogy akármit hall, ne csodálkozzon, és minden eddiginél jobban játsza a szerelmest, mert bajban vagyunk. Kérdőn néz rám, de csak megrázom a fejem, hogy most nincs idő elmesélni, és az öregúr már ott is van mellettünk.

- Miss Mc’Gee csak nem döntött úgy a drága nagyapja, hogy belép a show bizniszbe? Látom a legnagyobb sztárunkkal már megismerkedett, Robert édes fiam, ugye nem akarsz átpártolni a konkurenciához?.

- Nem Mr. Friedman, - kapcsol azonnal drága „párom” szorosan magához ölelve - inkább én csábítom magammal őt.

Az öregúr most figyel csak fel arra, hogy mennyire közvetlenül állunk egymás mellett, és ha ez még nem lett volna elég, Rob nyom egy puszit a halántékomra, én meg a legszerelmesebb nézésemmel pillantok rá.

- Ön lenne a titokzatos barátnő, hát ez nagyszerű, Stephanie miért nem tudok én erről – fordul a mellettünk állóhoz. Ő azonnal magyarázkodni kezd, de látom, hogy az öregúr fejében csak úgy kattognak a fogaskerekek. Boldogan ecseteli, hogy micsoda nagyszerű dolog, hogy egymásra találtunk, és ez mennyire tetszeni fog a sajtónak, ha kiderül. Steph viszont ahogy előre megbeszéltük rögtön az én érveimet hozza elő, ami látszólag elgondolkoztatja. Látom, hogy nemigen tetszik neki, hogy nem rukkolhat ki a nagy hírrel, de aztán kedvenc ügynököm bedobja az aduászt, mely szerint hamarosan lesz pár közös interjúnk és fotózásunk, és a sajtó minden bizonnyal azt is zabálni fogja. Szerencsére felfedez valakit, így elterelve az öregúr figyelmét minket elbocsát, őt meg magával húzza.

Megkönnyebbülten fújom ki a levegőt, de aztán feltűnik, hogy Rob várakozásteljesen néz rám, úgyhogy elmesélem neki a lényeget. Az arca egyre bosszúsabb lesz, de nem igazán értem.

- Most meg mi bajod van – kérdezek rá - megúsztam a balhét, nem derült ki, hogy ki vagyok.

- Az igaz, de Anna, biztos, hogy nem lesz gond, azt ígértem semmi fotózás, meg interjú, aztán látod mi lett belőle. – Leesik, hogy már megint lelkiismeret furdalása van, úgyhogy megkönnyebbülve válaszolok neki.

- Ne aggódj Pattinson, nagylány vagyok, és különben is, ha valamire nem akarok válaszolni, majd bedobok egy szerelmes pillantást – azonnal be is mutatom mire gondolok - és mindjárt elterelem a figyelmüket.

- Oké, - néz rám vigyorogva - de lehet, hogy ezt jobb lenne most nem nagyon próbálgatni, mert Kellan szemlátomást majd felrobban. Mit tettél vele már megint?

- Én ugyan semmit – feleltem neki duzzogva, nem is tehettem volna, mert került egész este - amióta ideértünk nem is láttam.

Rob felnevet, és azonnal a mellénk lépő haverjához fordul, majd lelép. Én a mondatára válaszul vetek rá egy „menj-a-francba-Pattinson” pillantást, majd lehuppanok az egyik kanapéra.

(Kellan szemszöge)

Az ahogy Anna néz a haveromra szarul esik, éppen megfordulnék, de Rob észrevett és integet  a háta mögött, hogy menjek oda. Még mindig bosszús vagyok de ahogy melléjük érek felnevet és amit mond attól kicsit megnyugszom.

 - Ne nézz ilyen fejjel - utal az ábrázatomra, gondolom nem valami barátságos képet vághatok - ha jól értem éppen téged hiányol, úgyhogy én magatokra hagylak benneteket. Édesem, aztán csak finoman bánj vele. – Ez utóbbi persze nem nekem szól, de kap is érte egy Anna-féle pillantást amitől általában meg szokott futamodni.

Az én smaragdszemű szépségem leül az egyik boksz-félébe, ami bennem rögtön kellemes emlékeket ébreszt, és szorosan mellé csusszanok.

- Héé, itt egy csomóan vannak, légy oly kedves és… - mutatja, hogy tartsam a távolságot, ami nekem  nemigen tetszik, de végső soron igaza van. A francba ezzel a hülye megállapodással közöttük, bár ha az nem lenne, mi sose ismerkedtünk volna meg, szóval…

Felrémlenek bennem Rob szavai, amire persze rá is kérdezek, először tagad, de aztán csak megadja magát. Ez kezdésnek kifejezetten jónak tűnik, oké nem akarok egyből ajtóstul rohanni a házba, illetve akarnék, csak ez nála általában nem válik be. Úgyhogy szépen beszélgetünk a filmről, a nagyapámról és a színészkedésemhez való hozzá állásáról, Gináról… megemlítem, hogy nem nagyon hasonlítanak külsőleg, talán csak egy dologban, mire persze rákérdez, hogy és mi lenne az.

- A szátok – válaszolom a kérdésre - mind a kettőtöknek ugyanolyan gyönyörű, kissé szabálytalan vonalú szája van.

Miközben ezt mondom akaratlanul is eszembe jut, hogy milyen érzés volt őt csókolni, és mintha az emlékek nem kínoznának eléggé, a nyelvét kicsit kidugva benedvesíti az alsó ajkait. Meredten figyelem ezt az apró mozdulatot, és ha Jay nem abban a pillanatba jön oda hozzánk valószínűleg azonnal megcsókolom. A szemében ugyanezt látom, úgyhogy a csalódottság miatt érzett dühömet azonnal le is vezetem a barátomon.

- Nem tudtál volna várni még egy percet – sziszegem neki halkan, mire ugyanígy közli, hogy inkább örüljek, hogy időben érkezett, mert kizárt, hogy senkinek se tűnt volna fel, hogy lesmárolom Rob csaját. Ez egy kicsit kijózanít, a fenébe igaza van. Igyekszem lehiggadni, később odasúgom neki, hogy kösz, mire csak vigyorog.

Hamarosan Rob is előkerül, persze Kris-szel egyetemben, aztán egyre többen szivárognak hozzánk. Amennyire látom mindenki jól érezi magát, elég családias a hangulat, amin nem is csodálkozom Annát és Ginát kivéve mind együtt töltöttünk rövidebb-hosszabb időt Vancouver-be a forgatásokon, ők ketten meg pontosan beleillenek a bandába. Rob egy idő múlva elhívja Annát magával, látom, hogy éppen Stephenie-vel beszélgetnek.

Az első aki felveti, hogy mi lenne, ha kicsit megtréfálnánk Taylor-t és persze Ginát, az Jay.  Én tartok kicsit a csaj reakciójától, de meggyőz, hogy a kisgyerek megérdemli. Ezzel egyet tudok érteni, mert még mindig böki a csőrömet, hogy a Twi-tour-on jópofáskodott velem. Halkan beszélünk Kiowa-val és Bronson-nal is, ők naná, hogy benne vannak egy kis akcióban, úgyhogy a következő jó fél órában ha menni akarnak mi is, ha beszélgetni akkor valaki folyton közbeszól. Látom, hogy Taylor aki különben iszonyat nyugis gyerek kezd besokallni, arról nem is beszélve, hogy szélvész kisasszony már majdnem remeg a dühtől. Éppen szólni akarok a többieknek, hogy a nővérét ismerve ha egy kicsit is hasonlít rá, márpedig szerintem igen, akkor itt hamarosan bajok lesznek.

(Anna szemszöge)

Kellan azonnal mellém csusszan amint leülök, de miután halkan figyelmeztetem, hogy elég sokan vannak körülöttünk egy nagyon kicsit arrébb húzódik.

- Szóval hiányoztam – kérdezi azzal az  imádnivaló kisfiús vigyorával - mert te nagyon.

- Én semmi ilyet nem mondtam – húzom egy kicsit, mire elkámpicsorodik, úgyhogy megkönyörülök rajta. – Na jó, esetleg egy nagyon kicsit…

Ez már szemlátomást tetszik neki, mert elégedett képet vág, a következő fél órában csak ülünk és beszélgetünk, mindenféléről. Szerencsére senki se zavar meg bennünket, és ennek kifejezetten örülök. Az egész helyzet Londonra emlékeztet, szeretem hallgatni ahogy beszél, nézni, ahogy a kezével élénken gesztikulál, kizárjuk a külvilágot, és csak egymásra figyelünk. Ginától el van ragadtatva, bár megemlíti, hogy külsőleg egyáltalán nem hasonlítunk egymásra, talán csak a szánk. Ezt viszont olyan hangsúllyal ejti ki, és közben olyan csábító pillantásokat vet rám, hogy önkéntelenül is megnyalom a számszélét. A mozdulatom  úgy tűnik nem hagyja hidegen, mert vágyakozó pillantásokat vet rám, és én is közel vagyok ahhoz a ponthoz, hogy közelebb csússzak hozzá, és szájon csókoljam. Ez végül nem történik meg, de csak annak köszönhetően, hogy Jay odajön hozzánk és azonnal közénk ül. Ennek mondjuk egyikünk se örül túlzottan, Kellan szóban is közöli vele, de ha jól belegondolok, jó, hogy időben érkezett. Mert  azt még sikerült kimagyarázni, hogy miért nem hozhatják nyilvánosságra a családi kapcsolataimat, de ha csókolózáson kapnak bennünket, azt már nehéz lenne. Lassan mindenki visszaszivárog a közelünkbe, Rob. Kris, Ash, még Gina és Tay is, nyomukban a srácokkal, akik szemlátomást eldöntötték, hogy nem hagyják őket kettesben. Látom Gina arcán, hogy közeledik a kitörés, de eszem ágában sincs közbelépni, egyelőre.

Beszélgetünk, rengeteget nevetünk és csak halad az idő. Végigkóstoljuk a svédasztal kínálatát, elfogy pár pohár ital, a buli ezerrel pörgött. Közben feltűnik, hogy  itt is ott is összesúgnak, nagyrészt Ash az egyik fél, biztos valami titkos dolog, majd sorra kerülök én is ha rám tartozik  Rob magával hív és bemutat Stephanie Meyer-nek, aki egy elragadó nő, természetes, közvetlen és zseniális. Neki azért elárulom, hogy a könyvek jobban tetszettek, mint a filmek, de persze hozzáfűzöm, hogy csak azért mert ott sokkal több esemény van.

Éppen visszafelé tartunk a többiekhez, amikor feltűnik, hogy Gina feje majd szétrobban, úgyhogy meggyorsítom a lépteimet, és megfogom a kezét.

- Piccola, mi a gond, nem akarok jelenetet – figyelmeztetem, mire azonnal kisimul az arca.

- Semmi, de egy percre se hagynak békén bennünket, nem lehet befejezni egy mondatot, mert valamelyik mindig közbeszól, már kezdem unni - végignézve a srácokon látom, hogy Kiowa, Bron, Jay és Kellan vált egy cinkos pillantást, szóval ők szövetkeztek. Taylor szemlátomást nem tudja mit kezdjen a helyzettel, de az ő arca is szokatlanul bosszúsnak tűnik, úgyhogy besegítek kicsit.

- Taylor, megtennéd, hogy elviszed táncolni a húgomat, jó lenne ha levezetné a feszültséget mielőtt még kárt tesz valakikben - nézek a srácokra. - Gina ne foglalkozz velük, szeretnek mások kárára szórakozni, ugye Jay?

Az említett azonnal bűntudatosan kapja rám a pillantását, csakúgy mint Kellan, ők ketten rögtön tudják, hogy Londonra gondolok. A két fiatal üdvözült mosollyal arcán elvonul, én meg figyelmeztetően nézek a két utánuk induló „farkasfiúra”.

- Én a helyetekben nem tenném…

- De ez nem ér, így Tay előnyhöz jut… - próbálnak tiltakozni, amit nem állhatok meg mosolygás nélkül.

- Bocs srácok, de szerintem már behozhatatlan az előnye veletek szemben – megrökönyödve néznek rám, majd amikor leesik nekik, hogy mire gondolhatok, beletörődően összenézek, majd hirtelen rám, nagy mosoly és már ott is állnak a két oldalamon.

- Esetleg nálad még… - kezdi Bronson, de Kellan felmordul, azonnal mellettem terem és vet rájuk egy olyan pillantást amitől minden épeszű férfi megrettenne, úgyhogy azonnal visszakozik mindkettő.

(Kellan szemszöge)

Szerencsére Gina dühkitörését megússzuk, mert Anna visszaér, beszélnek pár szót, naná, hogy nem angolul, mire mi le leszünk szúrva, ami be kell valljam jogos. Akik ott voltunk Londonban mindannyian tudjuk mire gondol, amikor azt mondja, hogy Jay szeret más kárára szórakozni,  azonnal el is szégyellem magam, a fenébe ott én szívtam, mégse volt most elég eszem. Anna diplomatikusan lerendezi a dolgot, az ifjúságot elküldi táncolni, sőt még Kiowát és Bronsont is visszafordítja, mert utánuk indulnak. A kis dögök, hallva, hogy Ginánál már nincs esélyük azonnal Annát veszik körbe amitől égnek áll a hajam. Mintha nem tudnák nagyon jól, hogy ő hozzám tartozik. Na jó ezt ő még nem látta be, de akkor is. Vetek rájuk egy barátságosnak nem nevezhető pillantást majd arra gondolok, a tánc az jó… úgyhogy gyorsan a füléhez hajolok.

- Velem ma még nem is táncoltál – látok rajta egy pillanatnyi tétovázást, de aztán legnagyobb örömömre csak bólint. Azonnal megfogom a kezét, ekkora tömegben végülis indokolt, majd igyekszem a táncolók sűrűjébe vezetni. Határtalanul vágyom rá, és így hogy a tenyerem a meztelen bőréhez érhet ez az érzés csak még jobban felerősödik bennem. Örömmel tölt el már csak az is, hogy a karjaim között tarthatom, hogy hozzám simul. Szívem szerint vinném innen el, valami olyan helyre ahol csak kettesben lehetünk, elképzelem ahogy megszabadítom ettől a felettébb szexis ruhától, de aztán rá kell jönnöm, hogy a képzelgésem elindított egy folyamatot, aminek hamarosan látható jelei is lesznek, szóval jobb lenne valamivel elterelnem a figyelmemet. Körbe pillantok a háta mögött, ami szintén nem egy jó ötlet, mert az első ami szembetűnik az Taylor és Gina önfeledten csókolózó párosa.. A fülébe súgom ami először eszembe jut.

 - Mennyire irigylem most a kisgyereket – de szeretném én is senkitől se zavartatva össze tapasztani a számat Annáéval, már el is képzelem, de a mondata kiráng az ábrándozásból.

- Te is szeretnél csókolózni a húgommal? – önkéntelenül állok meg, az nem lehet, hogy ennyire félreértsen már megint, elneveti magát és leesik, hogy csak szórakozik velem. Esküszöm a sírba visz ez a nő…

- Nem mondom, a húgod igazán gyönyörű, de nekem valahogy jobban bejönnek az érettebb nők – a  mondatomat megnyugtatásnak szánom, célozva arra, hogy ő az aki nekem kell, de persze megint nem tudja megállni, hogy ne játssza el a sértődöttet.

- Akkor én öreg vagyok? – erre már próbálok nem reagálni, de azért a fülébe súgom, hogy a magyar nőknek igen különös a humoruk. Na nem mintha kettőjükön kívül ismernék még olyat, főleg, hogy mindketten gyakran emlegetik a más országokból származó őseiket is.

Az első táncunkat követi egy második, aztán sajnos a zene gyorsra vált, és többen is csatlakoznak hozzánk. Az este lassan a végéhez közeledik, ami egyrészt elkeserítő, mert azt jelenti, hogy el kell búcsúznom tőle, de másrészt ennyivel is közelebb kerültünk a bulihoz, amihez nagy reményeket fűzök.

Hazafelé Ash-sel utazunk egy kocsival, szerencsére a Summit  gondoskodik a szállításunkról. Útközben kedvenc barátnőm még meggyőz arról, hogy legyek már olyan aranyos, és nyújtsak neki erkölcsi támaszt a sok olasz rokon között, szóval ha lehet hatra legalább érkezzek meg., de fél hat még jobb lenne. Tőle megtudom azt a nem elhanyagolható dolgot is, hogy Luca, -és ezzel szerzett egy jópontot az olasz- meghívta Zack-ket természetesen Sandy-vel együtt, még jó, hogy éppen itt tölti a hétvégét. Úgyhogy akár mind a hárman jöhetnénk együtt, légyszíííí… teszi még hozzá könyörgő pillantással. Végülis, ha tartósabb kapcsolatot tervezek Annával, márpedig határozottan így van, akkor jobb lesz bevágódnom a famíliánál, mert az egyértelmű a számomra, hogy ő is kifejezetten családcentrikus. Úgyhogy biztosítom róla, hogy időben ott leszünk. Először ő száll ki, majd pár percen belül én is hazaérek, és elégedetten zuhanok az ágyamba.

(Anna szemszöge)  

Kellan azonnal kihasználja az alkalmat és hozzám hajolva megkérdezi, hogy táncolunk-e. Két érv is szól az igen mellett. Egyrészt jobb, ha hagyom lehiggadni a kedélyeket, és az se elhanyagolható, hogy így kicsit hozzábújhatok, és erre most igencsak vágyom, úgyhogy bólintok.

Szerencsére lassú szám szól, és elég sokan táncolnak rajtunk kívül, így nem feltűnő, hogy talán az illendőnél kicsit szorosabban simulunk egymáshoz. Nem messze tőlünk felfedezem Ginát és Taylor-t akik szintén szorosan összebújva éppen egymás szájának beható tanulmányozásával vannak elfoglalva.

- Mennyire irigylem most a kisgyereket – súgja a fülembe, mire kimondom az első dolgot ami eszembe jut.

- Te is szeretnél csókolózni a húgommal?

Azonnal megáll, vet rám egy „te-nem-vagy-normális” pillantást, mire elnevettem magam, oké, nem gondoltam  komolyan, szerencsére megint magához húz.

A következő mondatát, már direkt félreértelmezem, mire csak felmordul és a fülembe súgja, hogy jó lenne, ha nem csinálnék úgy mintha nem érteném mire gondol, és hogy a magyar nőknek különös a humoruk. Szerencsére az elsőt követi egy második lassú szám, olyan jó a karjaiban lenni, de nincs sok időm az ábrándozásra, mert a zene gyorsra vált és többen  is csatlakoznak hozzánk. Önfeledten táncoltunk jó darabig, és már igencsak hajnalodik mire a távozás mellett döntünk. Búcsúzáskor szorosan megölel, de nem kérdezi meg mikor találkozunk újra, ez mondjuk kicsit rosszul esik. Most akkor mégse érdeklem?

A hotelbe Kris külön kocsival jön, elterelésként amíg ő elindul mi a bejárat előtt „enyelgünk” így juttatva egy kis előnyhöz, nehogy lebukjunk. Ez elég jól sikerül, mert amíg engem Rob ölelget a fotósok határtalan lelkesedéssel kattintgatnak. Nagy nehezen sikerül csak szétválasztanom Taylor-t és Ginát,  és a kocsink felé tuszkolom. Szerencsére úgy tűnik az ő kettősüket nem fedezték fel.

A lakosztályunkban előreengedem a fürdőbe, és kiülök a teraszra amíg végez. Kris szintén mellém telepedik persze takarásba, amióta tudjuk, hogy nem biztonságos erre mindig nagyon ügyelünk, hogy őt még véletlenül se fedezzék fel. Beszélgetünk egy pár percet, amíg Rob is megérkezik a premierről, a party-ról, már tud az új fejleményekről, ő is mentegetőzik, de megnyugtatom, hogy nem lesz gond. Tíz perc múlva úgy gondolom Gina már biztosan végzett, és elvonulok zuhanyozni. Ő persze már arcán egy boldog mosollyal alszik de nekem még sokáig nem jön álom a szememre. Természetesen már megint Kellan körül járnak a gondolataim, minden hülyesége és meggondolatlan megszólalása ellenére nem tagadhatom, hogy vonzódom hozzá. És ezzel az érzéssel hamarosan kezdenem kell valamit…

(Rob szemszöge)

Nem tudok elaludni, csak hallgatom Kris szuszogását, annyi minden jár a fejemben, ezernyi gondolat cikázik benne össze-vissza. A party azt kell mondjam jól sikerült, Anna elbűvölő volt, természetes módon viszonyult az emberekhez, mindenkivel megtalálta a közös hangot. Bár Kris átöltözött, én továbbra is csak nehezen tudtam levenni róla a szemem, sokat voltunk együtt, de szerintem nem volt feltűnő. Persze volt pár rizikós pillanat, az első akkor, amikor a kezem Anna ruhája alá került, pedig esküszöm véletlen volt, igazándiból ő se értette félre, bár a mondatától páran megijedtek volna a helyemben. Aztán ahogy kedvesem a közelembe került elfelejtkeztem magamról, de persze ő figyelt.

- Rob - hajolt a fülemhez - jó lenne, ha mondanál VALAMIT Charlie-nak, ha már ilyen ügyesen lebuktattátok magatokat. 

Hát valóban, de nehéz minden pillanatban kontroll alatt tartani magad. Nekem nem jött össze. Persze nem lett belőle gond, csak Anna szerzett még egy hódolót. Az se volt semmi, ahogy szövetkezett Steph-pel, erre sose gondoltam volna, zavar, hogy miattam kell titkolóznia, bár állítja, hogy akkor se kürtölné világgá ki a nagyapja, ha én nem lennék a képben. Az zseniális volt, hogy arra hivatkozva tartsák vissza Friedman-t attól, hogy elmondja a sajtónak a dolgot, hogy rosszat tenne az én megítélésemnek, és a filmnek, a Summit-nak... Mert akkor jönnének a szalagcímek, hogy a pénzéért vagyok vele, mondjuk csodálom, hogy az öreg ezt bevette, könyörgöm, egy csomóan bármit megadnának azért, hogy Annát ölelgethessék. 

Itt van mindjárt Kellan, féltékeny, mindenkire aki csak ránéz, és hozzáér, úgyhogy valószínűleg rám is. Ezt mondjuk nemigen értem, tudhatja, hogy odavagyok Kristen-ért, de mégis néha határozottan ezt látom az arcán. Abból ahogy egymásra néznek sok minden látszik, az biztos, hogy a haverom tényleg szereti őt, és pár órája úgy gondolom ez kölcsönös. Ahogy Anna duzzogott, hogy nem is látta egész este, de amikor odajött hozzánk, szinte felragyogott a szeme. Amíg ketten beszélgettek, többször is feléjük néztünk Kris-szel, és ő is úgy látja, hogy szinte vibrál körülöttük a levegő. És tánc közben, leírhatatlan. Remélem holnap este végre előbbre jutnak erről a holtpontról.

Egy kicsit aggaszt, hogy Steph rávette az interjúkra, na nem attól félek, hogy Anna nem viselkedik megfelelően, sőt a fotózást szerintem még élvezni is fogja, de ha önként tenné, nem kényszerből könnyebb lenne. Nem tudom mi történt kettejük között, de valami biztosan, az ügynököm ugyanis közölte velem, hogy ha megbántom ezt a nőt kitekeri a nyakamat. Eddig viszont szinte utálta, rejtély. 

Érzem ahogy Kris felém fordul, és hozzám simul, átölelem, jó lenne aludnom kicsit, ahelyett, hogy ilyeneken töröm a fejem, mert holnap nagy nap lesz. Remélem nem szúrom el...