Újra itt!

Hát megjöttem, illetve hogy pontos legyek hoztak, de ez részletkérdés. Jelenlegi állapotom szerint három igen okos ember egy belgyógyász, egy sebész és egy neurológus is úgy ítéli meg a helyzetem, hogy immár a kórház ódon és piszkosszürke falai  nincsenek jó hatással rám, szóval végre hazaengedtek!!!

Hosszú volt ez a majdnem 4 hét, még így is, hogy a nagyrészét átaludtam. Ennyit még életemben nem feküdtem, mondjuk a napjaim ezután is ezzel fognak telni még egy darabig, Jövő héten kapok csak járógipszet, mert még elég duzzadt a lábam, viszont minden nap be kell adnom magamnak valami injekciót a trombózis megelőzésére, ha jól emlékszem. A bordáim javulnak, a műtéti hegem is gyógyul, de tuti nem veszek többet az életben bikinit, bár kaptam egy kenőcsöt ami állítólag eléggé sikeresen elhalványítja majd.

Lassan mindenki lenyugszik a környezetemben, jóanyám ma a kedvenceimet főzte, a hugaim a hétvégén telerakták számomra érdekes újságokkal könyvekkel a nappalit. Mondjuk megmondom őszintén, pár napig nem lesz ilyesmire szükségem, mert az elmúlt héten elég sokat írtam a kis füzetembe, és most ezek begépelése fog lekötni. Meg az, hogy bepótoljam a kiesett blogok elolvasását, amire már nagyon vágyom. Ma jön egy friss, itt lesz a kis tájékoztatóm alatt, a holnapi még nem fix, de majd igyekszem. Kétnaponta tuti, hogy összejön egy-egy fejezet, lévén az égadta világon semmi dolgom nincs.

Újra szeretném megköszönni a kedves szavaitokat, amikkel jobbulást kívántatok.

Zsuzsi, And, Lylia, Bobby, Böbe, Ficsi, Kiscsillag, Breeco, Katttaaa, Évi, Inve köszönöm, hogy bíztattatok.

Zsozsiii, rejti82, Zsú, r, Nikol, Olvasó és a már fent említettek, köszönöm, hogy aggódtatok értem amíg nem jelentkeztem.

Amikor rászántam magam arra, hogy másokkal is megismertessem az irományaimat erre nem számítottam. Persze a balesetre se, de hogy vadidegen emberek aggódnak majd értem, és (talán) nem csak azért, mert nem kapják meg a napi fejezetüket, ez legmerészebb álmaimban se jött elő. Nem ismerjük egymást személyesen, de azért ez nagyon jó érzés.

És most vége a helyzetjelentésnek, a magam sajnáltatásásnak, a hálálkodásnak. Remélem hamarosan visszaáll a régi rend, én írok, ti meg véleményeztek. Azért ezzel a szóval írtam, mert valóban a véleményetekre vagyok kíváncsi, nem csak arra, ha tetszik valami, de arra is ha nem. És itt jön az, amit szeretnék megköszönni egy embernek.

Kesha drágaságom, igazad volt! Jó régen írtál nekem egy megjegyzést, amire még nem reagáltam, nem azért mert megsértődtem, hanem azért mert először nem volt rá időm, utána meg jött a kamion. Én is tisztába vagyok azzal, hogy kicsit húzom a dolgot, hogy miért? Hát sok függ a hangulatomtól, és annyi minden jár egyszerre a fejemben, (illetve járt még anno, most kicsit lelassult üzemmódban létezem), hogy néha ezt okozza. Újraolvastam pár részt, vannak kedvenceim, nekem is az elejéről. Remélem, hogy most majd kicsit javul a helyzet, szeretném újra elnyerni a tetszésedet. Persze nem ígérem, hogy ezentúl mindig ezerrel pörögnek az események, mert (erre is te hívtad fel anno a figyelmemet) én vagyok az író, szóval minden tőlem függ. Ha valami nem "tetszik" továbbra is írd meg bátran, sőt megkérlek rá, hogy tedd meg.

És akkor mára ennyi, a fejezet a levelem alatt. Várom a visszajelzéseket, tudjátok beteg összetört ember vagyok itthon áhítozva pár jó szóra. (nagy boci szemek)

Dicta