61. Meglepetésbuli...

Mivel annyian írtatok az elmúlt napon és persze ma én is belehúztam, így íme a folytatás:

(Kellan szemszöge)

Reggel minden jól indult, időben keltem, hogy kivigyem nagyapát a reptérre. Miután felszállt a gép kis segítséggel, -na jó naggyal, mert felhívtam Ryan-t az ügynökömet, és ő adott címeket- felkerestem három könyvesboltot. Naná, hogy az utolsó lett a jó, ők foglalkoztak antikvár könyvek eladásával, szó se róla nagyra kerekedett a szemem, amikor megmondták az árát, ami elég borsos volt. Oké, hogy 1885-ben adták ki és eredeti, de akkor is, bár arra gondoltam, ha ezzel örömet szerzek Annának az többet ér pár száz dollárnál.  Miután  a könyv megvolt hazafelé megrendeltem a csokrot, legalább ez egyszerűen ment, mondjuk az eladó nagyot nézett, amikor közöltem, hogy két tucat hosszúszárú kálát kérek, minden díszítés nélkül. Otthon hála Sandy ittlétének kaja várt, ők ketten már készülődtek, de azért amíg ettem kifaggatott, hogy akkor ki is ez a lány és tényleg annyira temperamentumos és szép-e mint ahogy azt Zack mesélte. Boldogan meséltem neki Annáról, ő meg jó hallgatóság volt. Még reggel rávettem őket, hogy menjünk együtt, és ha lehet korábban, mert Ash olyan szépen kérte.

Pontban fél hatkor csengettünk be, szó se róla nem spórolt az olasz amikor házat keresett. Na nem mintha irigyelném tőle, nekem egyelőre megfelel ahogy élek, de biztos vagyok benne, hogy egyszer nekem is lesz sajátom. Már elég nagy nyüzsgés volt, Gina nyitotta ki az ajtót, elégedetten nézett a csokromra és persze belelesett a táskába is amibe a könyvet tettem.

- Oké, ha mindig hallgatsz rám, jóban leszünk – mondta vigyorogva, és én is elhúztam a számat, bemutattam neki a többieket, ő meg beljebb invitált bennünket. Azt kell, hogy mondjam, hogy az unokatestvérek mindahányan az első pillanattól tetszettek. Nem játszották meg magukat, közvetlenek voltak, bár valamennyien érdeklődve méregettek, nem tudom Gina mit mondhatott nekik rólam, mert vagy magyarul, vagy olaszul közölte velük a megjegyzéseit, de egytől egyik vigyorogni kezdtek amikor szépen sorban bemutatkoztunk egymásnak. Az olasz és a magyar ág csak abban különbözött, hogy előbbiek bőre sötétebb színű volt, de mindannyian elegánsak és azt kell, hogy mondjam jóképűek voltak. A három lány Francesca, Angelica és Chiara pedig megszólalásig hasonlított Ginára, illetve ő rájuk.

Ashley boldogan mászkált közöttük, de amikor meglátott azonnal odajött hozzám, megölelt és közben a fülembe súgta.

- Na végre, Kellan ezek utálnak engem, mindegyik olyan furán méreget, van rajtam valami, vagy nem jól öltöztem fel, segíts már, mert rosszul vagyok.

Olyan kétségbeesettnek tűnt, még sose láttam ennyire bizonytalannak, főleg nem az öltözékével kapcsolatban, ami mint mindig tökéletes volt. Sietve megnyugtattam, hogy én is úgy érzem, hogy méregetnek, és ne aggódjon már ennyire. Nem mondom, hogy megnyugodott, de kicsit jobb állapotba indult meg Gina felé, aki éppen szólította. Én felfedeztem a Góliátot, mondjuk mivel fél fejjel kimagaslott a többiek közül nem volt nehéz, úgyhogy megcéloztam őket. Úgy meglapogatta a hátamat, hogy azt hittem a mellkasomon jön ki a keze, de persze nem mutattam, a felesége most is elbűvölő volt, és Sarah és Colin is barátságosan üdvözölt. Megláttam Rob nővéreit, az unokatestvéreit, és persze Kris-t éppen felé tartottam amikor szembetalálkoztam az olasz bájgúnárral. Egy pillanatra mindketten meglepődtünk, de aztán kezet nyújtott, én meg viszonoztam, megkérdezte találtam-e magamnak italt, majd szinte azonnal indult volna tovább, mert a barátnőmet kereste.

- Luca – szóltam utána, mire csodálkozva fordult felém - Ash elég ideges, azt hiszi, hogy nem tetszik a rokonaidnak, már az is megfordult a fejében, hogy a ruhájával van baj…

- Ohh, - majd mondott valamit olaszul, és vigyorogni kezdett - kösz, hogy szóltál, megnyugtatom, a többiek csak miattam csinálják, de mindenki odavan érte, mondjuk te is számíthatsz valami ilyesmire, mert aki az egyik családtagot akarja az mindet megkapja.

Éreztem a hangjában a kihívást, és rögtön biztosítottam is róla, hogy ez azért nem fog elriasztani, megint távozni akart, de aztán meggondolta magát és visszafordult.

- Én nagyon jól ismerem Annát, csak kevesen ismerik nálam jobban, talán egyedül Sarah, de azt tudom, hogy ha nem jelentenél neki valamit, akkor nem foglalkozna annyira azzal, hogy mit gondolsz róla vagy mit teszel. Nem mondom, hogy kedvellek, sőt, ha azt látom, hogy megbántod nagyon haragudni fogok - vonta össze a szemöldökét, majd elvigyorodott - de sajnos egyet kell értenem Brian-nal abban, hogy ti ketten pontosan egymáshoz valók vagytok. 

Azzal faképnél hagyott. 
Elgondolkoztam a szavain, jó ő se a kedvencem, de talán mégse olyan rossz arc, végülis Ash szereti, és az ő véleményében eddig mindig megbízhattam. Lassan mindenki megérkezett, beszélgetni kezdtem Nikki-vel és Kris-szel, a srácok közül páran elhozták a barátnőjüket, nem is tudtam, hogy Bron jár valakivel, na majd alkalomadtán megkérdem, hogy akkor, hogy is volt az a dolog az este, hogy Annára hajtott. Charlie is megjött, neki annyira nem örültem, főleg hogy a kezében tényleg ott volt egy csokor, bár jobban megfigyelve a többiek is hoztak magukkal virágot, szinte mind rózsát, aggódtam is kicsit, reméltem, hogy Gina nem vert át. Majdnem utolsóként Jay is befutott, szintén nagy csokorral a kezében. 

Fél nyolc előtt tíz perccel Luca elkiabálta magát, mondjuk nem csodálom, mert elég hangosak voltunk, és közölte, hogy Anna és Rob bármelyik pillanatban ideérhet, ha csengetnek Sandy kimegy ajtót nyitni, mert vele még nem találkozott, és a kertbe küldi őket az oldalsó ajtón, így csak akkor lát meg bennünket ha kilép rajta.

Úgyhogy most itt tartunk, várjuk, hogy megérkezzen az ünnepelt.

(Anna szemszöge)

Annyira jó így, mellette fekszem, lassan simogat, kezemmel a hajába túrok, úgy húzom közelebb a fejét, számat csókra nyújtva. Már attól lángba borul a testemet ahogy rám néz, arcán huncut mosollyal. 
Álmosan nyitom ki a szemem, és azonnal felugrok, mert az arcomtól két centire Gina hatalmas barna szemei merednek rám, a szája nagy mosolyra húzódik.

- Buon compleanno, mia sorella – kiáltja, mire csitítgatni kezdem. Azonnal emlékeztet, hogy mégis ki értené meg a mi magyar-olasz társalgásunkat. Ezzel egyet kell értenem. Rögtön felül, mégegyszer gratulál majd azonnal élménybeszámolót tart arról mi minden történt vele az este. Ahogy gondoltam, Taylor bejön neki, és félve gondolok rá, de szerintem ez kölcsönös. Még jó, hogy rövidesen elutazunk, és egy egész óceán választja majd el őket. Nem mintha nem kívánnám neki a boldogságot, vagy irigykednék, de annyira fiatalok még mindketten, és ez a hatalmas nyilvánosság ami körülveszi a srácokat, ellenségemnek se kívánnám, nemhogy a húgomnak. Miután kivesézünk minden apró eseményt megint morog picit, amiért nem mondhatja el, hogy ma van a szülinapom, és ezért megfosztom a buli lehetőségétől is. Leszerelem, majd rendelek reggelit, ő eltűnik a fürdőbe, és mire lerakom a szállodai készüléket már csörög is a mobilom, anya hív sejtésem szerint Gina jelzett neki, hogy már fent vagyok. Innentől kezdve nincs megállás, gondolom riadólánc ment, mert egymás után hív majdnem az összes családtagom. Anyáék után, mert természetesen Davide is elkéri a telefont, jönnek nagyanyóék, aztán a nagybátyáim, majd Nonna, őt követik az olasz rokonok nevelőapám bátyja Paolo bácsi és Julia néni, aztán a legfiatalabb testvér Matteo bácsi és Celia néni, és legvégül Davide egyetlen lánytestvére, a nővére Maria néni és persze az ő férje Naldo bácsi. Az mondjuk kicsit furcsa,  hogy egyetlen unokatestvérem sincs éppen telefonközelben, a szülők a legkülönbözőbb indokokra hivatkoznak, meg ígéretekkel áltatnak, hogy majd hívnak a fiatalok is.  

Napközben beszélek Shane papával és Inez nagyival, akikkel megegyezünk, hogy Patrick vasárnap este jön értünk, szokás szerint a Bob Hope-ra. Nagyi rendkívül boldognak tűnik, amit a közelgő látogatásunknak tudok be. Mary és Brian is kéri a telefont előbbi azt is elújságolja, hogy a kis pocaklakó éppen a mai napot választotta arra, hogy először megmozduljon. Luca csokra pont a legjobb pillanatban érkezik meg, nem sokkal Rob és Kris ébredése után, szerencsére mindketten pont a teraszon cigiznek és Gina csacsogását hallgatják, úgyhogy gyorsan átadom a borravalót a futárnak, és a gyönyörű krémszínű rózsákat elrejtem a szobánkban. Ahogy Rob előre megjósolta, Kris már korábban felajánlotta, hogy ellesz Ginával, de aztán mégse lett rá szükség, mert Luca ragaszkodott hozzá, hogy kedvenc unokahúga vele és Ash-sel bulizzon kicsit. Ő meg naná, hogy nem hagyta volna ki az alkalmat. Úgyhogy a végén abban egyeztek meg, hogy majd Kris elfuvarozza őt Luca új házához, öt körül elköszönnek, jó szórakozást kívánva nekünk. 

A kérdésemre Rob közli, hogy hétre jön értünk a kocsi, ezért a távozásuk után azonnal a fürdőbe vonulok. Nem sok támpontot kaptam, drága „párom” azt elárulja, hogy sötét öltönyt vesz, és hagyja, hogy én válasszak hozzá inget és nyakkendőt. Átnézem a ruháit végiggondolom mim van nekem, és egy krémszínű inget és ugyanilyen nyakkendőt választok neki, és én is hasonló színű, pánt nélküli ruhát készítek ki magamnak. Nincs rajta semmi különleges, de kiemeli a dekoltázsom, nem kell alá melltartó, és mivel mell alatt bővül rendkívül kényelmes, de lévén a tervezője Elie Saab (erre is MaryBeth beszélt rá) biztos lehetek benne, hogy bármilyen rendezvényen megállja a helyét. Kivételesen egy kicsit magasabb sarkú, vékony pántokból álló szandált veszek elő, így közel egyforma magasak leszünk Rob-bal. Megeresztem a kádat, bőven van időm, ahogy ellazulva fekszem a vízben megint eszembe jut a reggeli álmom. Annyira életszerű volt. Nincs mese, be kell ismernem, vágyom arra, hogy beteljesüljön, nem tudok csak úgy kitérni Kellan elől, és talán nem is akarok. 
Ez jár az eszemben miközben feldobok egy diszkrét sminket, a hajamat laza kontyba csavarom és felveszem az anyáéktól a születésnapomra kapott karkötő, nyaklánc, fülbevaló együttest. Már amikor átadták odavoltam érte, mondjuk annak, hogy valódiak benne a kövek annyira nem örültem, de anya arca sugárzott, hogy eltalálta az ízlésem, ezért nem akartam letörni. Ennyi idősen szerintem még korai gyémántokat viselnem, de ebben ő nem értett egyet velem, igaz legutóbb én is azzal leptem meg magam, szóval úgy néz ki változik a ízlésem.

Még jó, hogy időben készülődni kezdtem, mert negyed héttől megint egyfolytában csörög a telefonom. Először Sarah és Colin, aztán Walter, Eliza és Max hív. Őket követik az ikrek, majd az olasz unokatestvérek Luca bátyja Marco, Davide öccsének gyerekei Chiara és Roberto, és a nővérének a lánya Francesca, és persze a testvérei Mauricio és végül Angelica. Feltűnhetne, hogy Európában már elvileg hajnal van, és hogyhogy ilyen szépen egymás után keresnek, de Rob mutogat hogy ideje elindulni. Felkapom hát a kistáskám, felrakom a mostanában elengedhetetlen napszemüveget, csakúgy, mint ő és követem a lifthez. Lefelé mégegyszer ellenőrzöm megvan-e mindenem. Ahogy kilépünk a liftből rögtön átöleli a derekam és hozzám igazítja a lépteit, mire csodálkozva nézek rá.

- Paparazzik… - mondja halkan, mire előveszem a legbájosabbnak gondolt mosolyomat és én is átölelem a derekát.

- Legyen jó napjuk, mielőtt beülünk a kocsiba, csókolj meg édes… - mondom neki mire vigyorogni kezd. 

Dean kinyitja előttem az ajtót, nem is tudtam, hogy ő is jön, Rob ahogy kértem puszit nyom a számra, majd beszáll a másik oldalon.

- Remélem Steph elégedett lesz, a tegnapi nappal is, az előbbi fotókkal, és a party-jára is megyünk… egy szava se lehet. Tényleg tulajdonképpen hova is tartunk – nézek rá kérdőn, mire szemlátomást zavarba jön.

- Egy Summit-os pasi tart valami party-t – vágja rá gyorsan, de gyanúsan lezserül.

- Akkor a többiek hogyhogy nem jönnek? – kérdezek vissza, mire kaján vigyorral benyögi hogy mégiscsak ő a Twilight sztárja, én meg közlöm vele, hogy oké, ezt ugye alkalomadtán a többieknek is elismételhetem, mire riadtan néz rám. Egy elegáns környékre autózunk, mondjuk arról fogalmam sincs Los Angeles melyik részére, mert út közben nem figyeltem a táblákat. A kocsi végül egy mediterrán stílusú villa előtt áll meg, közvetlen a lépcső előtt. Legalább 10 autót látok összevissza, a miénket viszont Rob elküldi, azzal a felszólalással, hogy „tudod Dean, ahogy megbeszéltük”. Ahogy körülnézek az egyik fekete Szedán ismerősnek tűnik Beugrik hogy persze, én abba már ültem.

- Rob, azt mondtad senki se jön a stábból, de az ott Taylor kocsija.

- Tényleg, nem is tudtam, hogy meghívták. – néz arra, majd azonnal tereli a szót - Szép ez a ház nem?

Egyre gyanúsabb ez nekem. 
A ház egyébként valóban gyönyörű, emlékeztet Matteo bácsiékéra Nápolyban. Bentről zene és zsivaj szűrődik ki, alighogy becsengetünk egy vöröses, szerintem velem egykorú nő nyit ajtót, mintha már lesből várta volna a csengőszót. Közli hogy fáradjunk a kertbe, már várnak minket, és egy ajtóra mutat. Rob továbbra is átöleli a derekam és a mutatott irányba terel, mintha attól tartana, hogy elmenekülök.  Előzékenyen kinyitja előttem az ajtót, és ahogy ránézek az arcára amiről sugárzik a kópéság leesik. 

Most már értek mindent, hogy miért pont ma kellett együtt eljönnünk… a tegnapi sugdolózások, ha nem láttak… Luca csalódottsága, hogy ma mégse tudok velük vacsorázni…

TUDJÁK ÉS bulit rendeznek nekem. 

(Rob szemszöge)

Az ébredésem eszményi, Kris simogató ujjai keltenek, majd kényeztetnek hosszú percekig. Persze igyekszünk nem túl hangosak lenni, többnyire sikerül is. Egy közös zuhanyzás után még a fürdőben átbeszéljük, hogy akkor szerez nekem egy csokor virágot Anna részére, és ezerszer a lelkemre köti, hogy vigyázzak minden szavamra, nehogy elszóljam magam.

- Jól van na, megértettem - morgolódok, amikor emlékeztet arra, hogy Londonban is egy pillanaton múlt, és ha csak egy apró kis célzást is teszek Anna úgyis mindent kiszed belőlem. Tisztában vagyok vele, hogy igaza van, és a többiek, -de főleg Gina- kicsinálnak, ha keresztül húzom a számításukat. Ebben pár perc múlva ő maga is megerősít, úgyhogy kicsit félek. Tőle...

Meg persze Anna reakciójától, de Gina szerint örülni fog, hát remélem, mert abban a pillanatba én fogok a legközelebb állni hozzá. Elég vicces, ahogy egész nap igyekszik titkolni a dolgot, figyeli a húga minden mondatát, és amint megszólal a telefonja különvonul. Napközben leugrunk Kris-szel anyáékhoz, a nővéreim és az unokatestvéreim egyszerre mennek majd a kedvesemékkel, megbeszélik, hogy 5-kor az előcsarnokban találkoznak. 

Valóban időben elindulnak, kettesben hagyva bennünket, Anna megkérdi mit veszek fel, nem sok kedvem van hozzá, de a hitelesség kedvéért muszáj öltönybe bújnom, rámutatok egy feketére, amit bólintással nyugtáz, bevillan, hogy szerezz magadnak jópontokat Pattinson, amíg még lehet, úgyhogy hozzá fordulok.

- Anna, szerinted mit vegyek fel hozzá? - ez beválik, mert felcsillan a szeme, és bár nem túl nagy a választék, de talál kedvére valót, sőt felettébb elégedetten szemléli a kiválasztott inget és nyakkendőt.

Rögtön utána elvonul a fürdőbe, kis idő múlva amikor hallom, hogy folyik a víz felhívom Kris-t. megnyugtat, hogy odaértek, sőt a rokonság is rendben, mindenki aranyos vele, és már Kellan is feltűnt a színen. Anna családja rá tekint úgy, mint a  „pasijára" szóval ez miatt ne izguljak. Én ugyanis tartok attól, hogy hogyan fogadnak majd, elvégre hatalmas hülyeségbe rángattam bele a kedvencüket, mert abban biztos vagyok, hogy mindannyian imádják, ha megtettek ekkora utat miatta. 

Én is lezuhanyzom, sőt kifejezetten azért, hogy Anna kedvére tegyek megborotválkozom. Hallom, hogy szinte folyamatosan beszél, már majdnem hét óra van, amikor bekopogok neki, hogy indulni kéne. Visszaint, mert a füléhez ragadva ott a telefon, gyönyörű és elegáns, mint mindig. Szerencsére egészen a földszintig leköti, hogy turkáljon a táskájában, fogalmam nincs mit kereshet. Kilépve az ajtón, felfedezem a fotósokat, úgyhogy magamhoz húzom, felém fordítja a fejét, a szemeit nem látom a sötét lencsén át, de sejtem mire kíváncsi. Amint kimondom a bűvös szót kapcsol, és felvillant egy elragadó mosolyt, majd huncutul elhúzza a száját, és közli velem, hogy akkor adjunk okot arra, hogy örülhessenek. Látom Dean-en hogy meghallotta a mondatát, az arckifejezését látva belőlem is kitör a nevetés, és természetesen engedelmeskedve a „parancsnak" puszit nyomok a szájára. Már annyira hozzászoktunk, nincs benne semmi intimitás, de mindenki azt mondja úgy hat, mintha tényleg odalennénk egymásért. 

Elégedetten dőlök hátra az ülésen, de pillanatokon belül kiver a víz, mert Anna rákérdez, hova is megyünk. A francba, na most figyelj oda Rob. A leglogikusabbnak tűnő dolgot mondom, hogy egy Summit-os tart bulit, de persze azonnal jön a kérdés, hogy akkor miért nem jönnek mások is. Rávágom, hogy mert én vagyok a legnagyobb sztárjuk, mire közli, hogy majd ezt megemlíti a többieknek is. Ennek mondjuk nemigen örülnék, főleg mert csak hülyeségből mondtam, egyáltalán nem gondolom így. Dean alig bírja visszatartani a nevetést, látom, hogy rázkódik az ülése, na ezért még számolunk.  Odaérve gyorsan elengedem a testőrömet, megegyeztünk előre, hogy majd hívok egy taxit éjjel, de ezt persze nem árulom el Annának.

A lépcsőn lépkedve hatalmas kő gördül le a szívemről, de korai volt, mert kiszúrja Taylor kocsiját, megnyúzom, ha ezen múlik az egész, mi a francnak nem dugta el jobban. Kris bezzeg előre gondolt erre, és taxival jöttek. 

Határozottan nyomom meg a csengőt, szerencsére szinte azonnal nyílik az ajtó, egy ismeretlen nő enged be bennünket, és határozottan egy ajtóra mutat. Most már tényleg megkönnyebbülök, megúsztam, nem szóltam el magam, megőriztem a titkot, magam elé engedem, és kíváncsian várom a reakcióját.

(Anna szemszöge)

Az ajtón túl azonban jóval több vár, mint amire gondoltam. Pár ismerősre számítottam, de legalább ötven ember néz szembe velem és kiáltja egyszerre, hogy

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT ANNA.

Rengetegen vannak, és már értem a késői telefonhívásokat, hiszen ha jól sejtem nemrégen érhettek ide, mert itt áll velem szemben az összes unokatestvérem, mind a tizenegy, és pluszba Elisa és Ginevra. Persze itt van Sarah és Colin, Mary és Brian, Lizzy és Andy, Vicki, Mark és Cloé. Nem is beszélve a Twilight-os bandáról: Kris, Jay, Kellan, Ash, Nikki. Lisa és Chris, Peter és Jennie, Dakota, Kiowa, Alex és Kim, és a tegnap este megismert Bron, Tyson, Julia, Tinsel, Cameron és Charlie. Mellettük még pár idegen lány, gondolom barátnők. Ott áll még Zack karjai közt az ajtót nyitó csajjal, és középen Taylor az én drága kis húgocskámat átölelve, aki némi bűntudattal, de kétségtelenül boldogan néz rám.

Mit mondjak, váratlanul ért, nem akartam bulit, de… határtalanul boldog vAGYOK.

Rob a fülemhez hajol.

- Nem szép tőled, hogy el akartad titkolni a születésnapod – de már nincs időm válaszolni, mert a többiek megindulnak felém. Mindenhonnan karok ölelnek át, puszik csattannak az arcomon. Legelőször persze a családtagok nyomulnak előre, próbálná csak valaki megelőzni a temperamentumos magyar és olasz famíliámat. Nem tudom ki találta ki, hogy mindannyian idejöjjenek, de ki fogom deríteni, és nagyon hálás leszek neki. Nem törődünk a nyelvválasztással, mindenki az anyanyelvén mondja a magáét. Közben virágcsokrok, gyönyörűen csomagolt dobozok érkeznek a kezembe, majd Luca és Ashley segítségével egy asztalra.

Lassan a közelembe kerül Colin és Sarah, aki meg is kapja a magáét, amiért még csak halvány célzást se tett. Brian féltőn öleli magához Mary-t a nagy tömegben, engem felkap a levegőbe, úgy puszil meg, és súgja  a fülembe, hogy az ajándékom Baile Inez’s-be kapom meg. Miután mindenki felköszöntött az unokatestvéreim hátrébb húzódnak átadva a helyet az újdonsült ismerőseimnek, barátaimnak, akik ugyancsak virággal és meglepetésemre a legfinomabb bonbonokkal látnak el. Valaki itt súgott, az már egyszer biztos. Mindenki megölel, szemlátomást örülnek az én boldogságomnak. Az viszont feltűnik, hogy a srácok egytől-egyig krémszínű virágcsokrokkal köszöntenek fel. Ez alól csak egy kivétel van, Kellan láthatóan aggódik is egy kicsit, mert az  ő kezében rengeteg hófehér kálából álló, egyszerű csokor van. Boldogan veszem át tőle, arról, hogy szívem mélyén mindig is szerettem volna egy ilyet kapni csak egyetlen ember tudott, a húgom, akivel egyszer beszéltünk a titkos vágyainkról, és hatalmas öröm tölt el, hogy most ő teljesíti ezt az álmom.

Gina, szántszándékkal a sor legvégére maradt, az arcáról sugárzik az „én-tudtam-hogy-örülni-fogsz” kifejezés. Majdnem feldönt, ahogy a nyakamba ugrik, úgy ölel meg.

- Mia sorella, nem én mondtam el nekik – mosolyog rám nagy szemekkel, mire komolyan nézek rá, úgyhogy folytatja - először.

Bűnbánó hangjára mindenki nevetni kezd, és Luca azonnal közbevág.

- Komolyan solo, bevallom, én voltam. - Ölel át ő is. - De nem gondolhattad komolyan, hogy az utolsó szabad születésnapodat nem ünnepeljük meg. 

Fedőn nézek rá, remélem az az egy szó nem tűnt fel másoknak. 

- A társaság nagy részét én hívtam meg, - folytatja - az ittenieket meg Ash és Rob. Szóval Gina vétlen. De nem is ez a lényeg, látom, hogy örülsz, szóval ideje lenne, hogy koccintsunk az egészségedre.

Hirtelen mindenhonnan pezsgősüvegek kerülnek elő, és persze tálcákon poharak, mindenki kezébe kerül egy, és várakozásteljesen engem néznek. Húh, nem örülök ennek a nagy figyelemnek, de hát én lennék az ünnepelt.

- Most jött el azon ritka alkalmak egyike, amikor nem tudom mit kéne mondanom – kezdek bele, mire több felől is felhangzik hogy ez bizony nagyon ritka, sőt talán ilyen még nem is volt. A hangoskodók felé vetem a legszebb nézésemet, majd folytatom - azon kívül, hogy köszönöm mindenkinek, hogy eljött, semmi se jut az eszembe. Remélem ezt megbocsátjátok nekem, nem vagyok a szavak embere.

Na erre hangos HÚÚÚ következik, természetesen a rokonság köréből, én meg kidugom nekik a nyelvemet általános derültséget okozva ezzel. Mondok még pár mondatot, nem tudnám elismételni, hogy mit, de mivel a temperamentumos népség nem bír magával, inkább igyekszem befejezni.

- Szóval, mégegyszer köszönöm mindenkinek, hogy itt vagytok, ebben a gyönyörű házban – most ugrik csak be - apropó ez kinek a háza? – nézek körbe, mire Luca büszkén kijelenti hogy az övé. Ezt is eltitkolta előttem, szóval azért nem mutatta meg azonnal, nehogy rájöjjek, hogy hova hoznak. – Remélem, hogy mindenki jól fogja érezni magát, akkor ő a házigazda - mutatok a tulajra - úgyhogy ha bármi hiányzik forduljatok hozzá bizalommal.

Luca azonnal ki is használja az alkalmat, pár szóval közli, hogy melyik ajtók mögött találhatóak a svédasztalok, hol az innivalók, az egész házba szabad a bejárás, de a hálószobáját lezárta, és aki oda beteszi a lábát az semmi jóra ne számítson. Nath rögtön közbeszól, hogy szegény Ashley, ezzel általános derültséget és Ash elvörösödését okozva. Innentől a hangulat adott. Látom, ahogy a társaság kisebb-nagyobb csoportokra oszlik, de nem elszeparálódva, hanem keveredve az itteniek és a családtagjaim.

Ezen nem is csodálkozom, hiszen többen is pár nélkül érkeztek, és ha jól sejtem az érkezésünk előtt már összeismerkedtek. Nyelvi akadályok nincsenek, mert kivétel nélkül az egész családom kiválóan beszél angolul, erre a szüleink kínosan ügyeltek. 

Tehát jöhet a szórakozás...

Szómagyarázat:  

* Buon compleanno, mia sorella. - Boldog születésnapot, nővérkém.