64. Van aminek be kell következni...

(Anna szemszöge)

Gina érkezése zavar meg bennünket.

- Mia sorella, csörgött a telefonod, anya az, szeretne veled beszélni, bejössz? – kérdezi, hát nem szívesen, de az ő kedvéért persze, hogy megyek. De előtte még gyorsan nyomok egy puszit Kellan szájára.

- Itt folytatjuk, bocs, de... - azzal otthagyom.

Odabent átvéve a húgomtól a telefonom, az emelet felé veszem az irányt, remélem, hogy találok valami olyan helyet, ahol másoktól és a kinti ricsajtól nem zavarva, nyugodtan tudunk beszélni. Anya mentegetőzik amiért ilyenkor hív, legfőképpen arra kíváncsi, hogy sikerült-e a meglepetés, és örültem-e neki. Megnyugtatom, hogy odavagyok az egésztől, és bár előre tiltakoztam, most határtalanul boldog vagyok, hogy így alakult. Kiderül, hogy az én mindenlében-kanál kishúgom képes volt elmesélni, hogy úgy néz ki végre „bepasiztam”, sőt azt is bejelentette, hogy ő szerelmes, természetesen Taylor-ba, és együtt fognak aludni. Anyu nincs oda ettől az információtól, mert bár ő elég liberális nézeteket vall, azért az ágyba bújást két nap után kicsit korainak tartja. Megnyugtatom, hogy Tay egy határozottan jólnevelt, és érett gondolkodású srác, inkább őt kell félteni, mint Ginát. Nem hagyja, hogy kibújjak a válaszadás alól, ezért vonakodva, de elárulom, hogy igen, Kellan-nal lesz valami. Jó tíz percig diskurálunk, majd elbúcsúzunk, hogy majd ha kialudtuk magunkat beszélünk.

Amikor feljöttem az emeletre benyitottam az első ajtón, és szemlélődés nélkül letelepedtem a hatalmas ágyra, így most érdeklődve nézek körbe. Nem tudom Luca kitől vette a házat, de határozottan jó ízléssel lett berendezve. Az ágy mérete rögtön lenyűgöz, belesek az egyik ajtón, ami egy fürdőszobát rejt, hát az se semmi. Elgondolkozva indulok vissza a földszintre, kifejezetten jó ötletnek tűnik itt maradni. Elhatározom, hogy megkeresem Kris-t és Rob-ot, és ha kell könyörgöm, nem inkább fenyegetőzöm, hogy töltsük itt az éjszakát. Már a gondolat is felvillanyoz, hogy ma Kellan-nel alhatok, illetve aludni éppenséggel egyáltalán nem szeretnék. Időközben, ahogy elgondolkozva lépegetek lefelé a lépcsőn feltűnik, hogy a fiatalság már nincs a nappaliban, és csak gondolataim tárgya áll ott a kanapénak támaszkodva. Ahogy észrevesz megindul felém, egyszerre érünk a lépcső aljához, megáll egy fokkal alattam, és mélyen belenéz a szemembe.

(Kellan szemszöge)

Ilyen nincs! Ez az első gondolatom, amikor Gina mellénk lép, nem igaz, hogy ilyen rövid idő alatt kétszer is éppen amikor megcsókolnám a nővérét közbelép, most szórakozik velem vagy mi van? Anna persze azonnal utána indul, jó előzőleg lenyom egy puszit, de akkor is. Én meg állok itt, mint egy hülye, ebből elég. Percnyi döbbenet után követem a házba, a fiatalság éppen indul kifelé, de azt akit keresek sehol se látom.

- Az emeleten van - feleli a kis tornádó a ki nem mondott kérdésemre - anya kereste telefonon azért hívtam be. De szerintem mindjárt jön.

Ettől kicsit lehiggadok, oké, akkor szó sincs összeesküvésről, én is rögtön válaszolnék az anyám hívására. Viszont eszem ágában sincs távozni, szépen megvárom amíg Anna előkerül. A többiek kimennek az udvarra, én meg keresek magamnak egy sört és a kanapénak támaszkodom. Lassan kortyolgatom, de így is majdnem végzek az üveggel, mire végre meghallom a cipősarkak kopogását. Úgy lépked lefelé a lépcsőn, mint egy modell, lélegzetelállító, ahogy szépen rakosgatja a lábait, amelyek most is lenyűgöznek. Már majdnem leér amikor felfedez, és felvillant egy olyan mosolyt amitől eláll a lélegzetem. Azonnal elindulok felé, ő is megáll az utolsó lépcsőfokon, így pontosan egyforma magasak vagyunk. Szinte ragyognak a szemei, képtelen vagyok elszakadni a tekintetétől, csak amikor halkan felsóhajt, az viszont úgy hat rám, mint egy villámcsapás, nem tudok tovább várni. Ahhoz sincs erőm, hogy lágyan becézzem az ajkait, annyira vágyom már a csókjára, hogy az szinte fáj. És viszonozza, méghozzá olyan hévvel, ami azonnali láncreakciót indít el bennem. Hevesebben ver a szívem, és egy testrészem iszonyatos erővel tiltakozik az ellen, hogy egy szűk börtönbe van zárva. Ölelem, a kezemmel szorosan húzom magamhoz, és élvezem a nyelvünk játékát. Illetve élvezném, de számomra rövidnek tűnő idő múlva lágyan eltol magától. Kapkodok a levegő után, kicsit csalódott vagyok, de jó, egy kis ideig még kihúzom ezzel a csókkal, lehunyom a szemem, oké, Kellan, ha eddig kibírtad az a pár óra már semmiség. 

Amikor újra felnézek azt látom, hogy eltávolodott tőlem, de nem abba az irányba amire számítottam. A lépcsőn felfelé lépeget, és már majdnem eléri a tetejét. Egy percig el se akarom hinni amit látok, de visszanéz, és megértem. Arra vár, hogy kövessem. Kettesével veszem a fokokat, mire felérek, már egy ajtón lép be éppen, én utána és azonnal elfordítom a kulcsot. Nincs szándékom kényszeríteni semmire, de azért vannak ötleteim a meggyőzésre. Figyelem ahogy az ágy felé hátrál, de nyoma sincs rajta bizonytalanságnak, sokkal inkább várakozónak tűnik. Na Cica rajtam nem fog múlni, az biztos. Mellé lépve azonnal magamhoz rántom, a kezeim megindulnak felfelé a szoknya alatt, megőrjít, hogy a meztelen bőréhez érhetek, azt nézem, hogyan tudnám leggyorsabban levetkőztetni amikor eltol, és nekiáll a telefonjával szórakozni, ezt nem, mindennek van határa. Szerencsére kiderül, hogy félreértem a dolgot, úgyhogy azonnal megcsókolom, és villámgyorsan megszabadítom a ruhájától. Eláll a lélegzetem, mert alatta csak egy apró kis bugyit visel, húznám le róla azt is, de elhúzódik tőlem. Na most mi van? 

Arcán egy elbűvölő mosollyal emeli fel a ruhát a földről, esküszöm, ha most neki áll felöltözni nem állok jót magamért!

De nem, csak leteríti egy fotelre, utána viszont meglep, mert elkezd vetkőztetni engem, lassan gombolja ki az ingemet, majd megszabadít a nadrágomtól, és játszik velem, igen azt hiszem ez a jó szó arra amit művel. A ruháim az övén landolnak, nem tudom elvenni a tekintetem azokról a gyönyörű melleiről, csábítóan meredeznek a szemem előtt, érezni akarom,  kényeztetni az egész testét. Egy mozdulattal fektetem el az ágyon és mellé bújva simogatni kezdem.

(Anna szemszöge)

Megkönnyebbült sóhaj hagyja el a számat, mire lázasan csap le az ajka, nyelve azonnal az enyémmel kezdett játszadozni, hatalmas tenyerével szorosan magához vont. Percekig faljuk egymást de a kintről beszűrődő zene emlékeztet arra, hogy bármelyik pillanatban bejöhet valaki, és nem akarom, hogy kínos helyzetbe kerüljünk ez miatt, vagy akár csak megjegyzések céltáblái legyünk. Viszont egy perccel se bírom tovább, most és azonnal akarom Őt. Legyőzve a tiltakozását, elhúzódom tőle, ami egyáltalán nem tetszik neki, azonnal elindulok felfelé és várakozásteljesen nézek vissza rá. Nem kell neki két pillanat mire megérti, hogy mire gondolok, és kettesével szedve a lépcsőfokokat jön utánam. Fent azonnal a már ismerős szoba felé lépek, ő követ és amint becsukódik mögöttünk az ajtó határozott mozdulattal elfordítja a kulcsot a zárban. Én az ágy felé hátrálok ő egy ragadozó lusta, elnyújtott lépteivel követ, amikor elém ér érzem ahogy a kezei a derekamra kúsznak, én is magamhoz akarom vonni, de az egyik kezem foglalt. A telefonom még mindig a tenyeremben szorítom, azonnal beugrik, hogy ezelőtt milyen rosszkor szólalt meg, eltolom magamtól, mire kérdőn néz rám. Látva, hogy éppen a mobillommal szórakozom felhördül:

- Ugye ezt most nem gondolod komolyan – nem értem mi a problémáját, aztán leesik, hogy azt hiszi használni akarom.

- Nem szeretném, hogy megint megzavarjon valami, lenémítottam – simogatom meg az arcát, és az éjjeliszekrényre rakom a készüléket.

Amint visszafordulok felé azonnal lecsap a számra, ujjai a ruhám cipzárját keresik, majd miután rátalál azonnal lehúzza, és kiléptet belőle, az egészet a földre ejtve, de ezt a realista énem nem engedheti. Tudom hogy előbb-utóbb vissza kell mennünk, és gyűrött ruhában nem lenne a legjobb. Nevetve hajolok le, a szoknyámat egy fotelre terítem, majd gombolni kezdem az ingjét, látom, hogy ez felettébb tetszik neki, ahogy lejjebb haladok, a szeme egyre sürgetőbben tapad rám, kezeivel a melleim felé tapogatózik, de nem hagyom. Elhúzódom, mire csüggedten néz rám. Az inget lesimítom a vállairól és a ruhám mellé rakom. Az övével kezdek el játszani, miközben hallom ahogy lerúgja a cipőit. Szépen lassan kigombolom a nadrágját, majd az ágy mellé irányítom, kezeimmel a fenekébe markolva magamhoz szorítom, majd egy határozott mozdulattal az ágyra lököm. Számított a mozdulatomra, mert megtámaszkodik a kezein, szája sokat ígérő mosolyra görbül, én lehajolva lehúzom róla a nadrágot, szép lassú komótos mozdulatokkal összehajtogatom és a többi ruhánkhoz terítem. Mire újra felé fordulok, már zokni sincs rajta, csak a boxer ami nem rejti el, sokkal inkább kiemeli, hogy mennyire vágyik rám. Elé lépek, ő továbbra is ülve maradva ölel magához, fejét a melleim közé temetve. Mozdulata hirtelen ér, csak azt veszem észre, hogy már az ágyon fekszem, ő pedig mellettem támaszkodva néz az arcomba. Annyi szeretet és vágy sugárzik a szemeiből aminek ha akarnék, se tudnék ellenállni. De én határozottan nem is akarok. Tenyerembe fogom az arcát és magamhoz húzom, a szája lágyan ér az enyémhez, majd szinte egyszerre tör fel mindkettőnkből az eddig elfojtott vágyakozás.

(Kellan szemszöge)

Kényeztetni akarom minden egyes kis porcikáját, érezni bőre bársonyosságát, a megremegő izmait, de abban a pillanatban, hogy megcsókoljuk egymást elvesztem az eszemet. Számat azokra a gyönyörű kívánatos melleire tapasztom, nyalogatva harapdálva a felém meredő bimbókat, a háta ívben megfeszül, még közelebb tolja magát hozzám. Az ujjai végigsimítanak az alsónadrágomon, majd habozás nélkül kúsznak be alá. Hangosan felnyögök, amikor hozzámér, szeretném feledhetetlenné tenni ezt az első alkalmat, de ha ezt tovább csinálja, pillanatokon belül végem. Nem késlekedhetek, villámgyorsan bújok ki a zavaró ruhadarabból, amikor felé fordulok látom, hogy a lábán lévő szandáltól akar megszabadulni, mosolyognom kell, ahogy mérgelődik, mert nem sikerül kibontania az apró csatot. A segítségére sietek, majd egy mozdulattal lehúzom róla a fehérneműjét. Elfekszik az ágyon, én meg egy pillanatig csak gyönyörködöm benne. Tökéletes. Izmos, de nem túlzottan, gömbölyödik ahol kell, de nincs rajta egy cseppnyi felesleg se. Nem jut eszembe jobb szó, és nem tudok már gondolkodni, egyetlen vágyam van csupán, hogy elmerüljek a testében, és közben lássam az arcát. Próbálom visszafogni magam, végigsimítok a lábaitól haladva, de amikor elérem a combjai találkozását minden önuralmam szertefoszlik. Érzem mennyire kíván, forróság árad az egész testéből, mégis akkor vesztem el a kontrolt magam felett amikor a szemeibe nézek. Várakozás, vágy, szeretet, szerelem? - ezt mind sugározza az a két bársonyzöld szem. Határozottan húz magára, amin mosolyognom kell. Nyugi Cica, az se tudna visszatartani, ha hatan támadnának most ránk.

Egy mozdulattal hatolok belé, azonnal az az első gondolatom, hogy igen, íme a nő akit nekem teremtettek. Tökéletesen illünk egymáshoz, próbálom visszafogni magam, de esélyem sincs, a lábaival körbekulcsol úgy húz magához még közelebb, azt akarom, hogy neki jó legyen, a saját gyönyöröm most mellékes, de annyi tűz van benne, türelmetlen. A számba veszem az egyik mellét, miközben egy ritmusra mozdul a testünk, egyre hangosabban veszi a levegőt, érzem ahogy a körmét a vállamba mélyeszti. Az arcára nézek, abban a pillanatban amikor megérzem teste legmélyén az apró rángásokat. Halkan felsikolt, és megfeszül.

Még soha nem láttam ennyire gyönyörűnek, lágynak és sebezhetőnek. Várom, hogy csillapodjon a remegése, csak figyelem az arcát, amikor kinyitja a szemét a tekintetéből zavar és szégyenlőség tükröződik. Nem értem! De mint mindig most is meglep, hagyom, hogy a hátamra fordítson, de közben egy pillanatra sem engedem el. Hogy lehet egy nőben ilyen kettősség?

Az előbb félénknek tűnt, most viszont igazi vadmacskaként néz rám. Csábítóan vizslat, kezeivel a mellkasomon támaszkodik, és mozogni kezd. Lassan, túlságosan is lassan, közben a szája édes kis mosolyra húzódik. Igen baby, jól gondolod. Te győztél. Nincs erőm visszafogni magam, de nem is akarja elég csak egy kis mozdulatot tennem, mire magasabb fordulatra kapcsol. Vadság sugárzik róla, kezeimmel a melleit simogatom, ahogy a szemébe nézek, végem van, és velem együtt az ő vágya is beteljesül. 

Olyan régóta vártam már ezt a pillanatot, annyiszor álmodtam már arról, hogy végre vele, benne lehessek, de mégis ez most minden képzeletemet felülmúlja. Simogatom a hátát, miközben ő a mellkasomon pihen, mind a ketten gyorsan vesszük még a levegőt. Van erre jó szó, nem tudom. A szex mindig is fontos dolog volt az életemben, és gondolom minden emberében, de ez most valahogy többnek tűnik.

(Anna szemszöge)

Kezei mindenütt ott vannak, a szememen, az ajkamon, a nyakamon, elérve a melleimet, szája követi a bejárt utat, és amikor megérzem, hogy ajka átveszi az ujjai helyét hangosan felsóhajtok. A szemembe néz, és gonosz kis vigyorral tér át a másik mellemre. Kezei már a hasamnál járnak, végigsimít a bugyim anyagán. Nehezen türtőztetem magam, én is simogatom, ahol csak érem, bejárva a hasizmait, az alsója anyagát, amikor ujjaim az azt rejtő férfiasságához érnek ő is belenyög a csókunkba. Ez arra sarkal, hogy még jobban kényeztessem, tenyeremet az anyag alá bújtatva érek hozzá, ahogy végigsimítok rajta, nem bírja tovább, felugrik és egy gyors határozott mozdulattal szabadul meg a felesleges ruhadarabtól. Én próbálom lerúgni a szandálomat, de nem sikerül, a francba, ezt se veszem fel többet, ha ágyba akarok bújni valakivel. Lehajolok, hogy megszabaduljak tőle, erre félretolja a kezeimet, gyakorlott mozdulatokkal bontja ki az aprócska csatokat. Amint ezzel végzett, ujjai már az egyetlen még rajtam lévő fehérnemű pántjai alá bújnak, és villámgyorsan szabadít meg tőle és hajítja el egy távoli sarokba. Lassan simít végig a vádlimon, fel a térdem, a combom irányába, egyre hangosabb nyögdécselést csalva ki ezzel belőlem, amikor ujjai elérik vágyam lüktető középpontját az olyan, mintha villámcsapás cikázna át a testemen.

Mindennél jobban akarom, azonnal, késlekedés nélkül. Magamra húzom, az ajkaira tapadva markolok a fenekébe, nem hagyva kétséget afelől, hogy mi az amire vágyom. Nem kéreti magát, ha csak feleannyira is akarja az egyesülésünket, mint én akkor nem is teheti. Érzem ahogy vágya utat tör magának az ölemben, és egy határozott mozdulattal belém siklik. Leírhatatlan érzés magamban tudni, mélyen a szemembe néz, lágyan csókol, és lassan, túlságosan lassan kezd el mozogni. Automatikusan veszem fel az ő ritmusát, lábaimmal magamhoz szorítom, minél jobban összeforrasztva a testünket. Egyszerre veszítjük el a fejünket egyre gyorsabb ritmusra ösztönözve a másikat, szája a melleimet ostromolja. Érzem hogy egyre közeledem ahhoz a ponthoz, ahonnan már nincs visszaút. Körmeim végigszántják a hátát, testem ívben megfeszül, és egy pillanat múlva körülöttem kismillió darabra szakad a világ, eddig soha nem érzett gyönyör kerített hatalmába.

Természetesen nem ő az első, de soha, senkivel nem volt még részem ilyen mindent elsöprő, hatalmas élvezetben. Riadtan nézek rá, ráeszmélve arra, hogy ezzel az érzéssel csak én vagyok egyedül, szégyenkezve fúrom a fejem a mellkasába, a francba Anna, ez igazán önző dolog volt, csak saját magaddal törődtél, de felemeli a fejem, ujjai kisimítják az arcomhoz tapadt tincseket, és megint megcsókol, az igyekezete hatásos. Itt az ideje, hogy viszonozd amit ő tett érted. Ugyan azt akarom nyújtani neki, amit ő nekem. Nevetve hagyja, hogy némi erőlködés után átfordítsam, és én kerüljek felülre, anélkül, hogy összeforrt testünk akár egy pillanatra is szétválna. Felülre kerülve pontosan érzem, hogy vágya lankadatlan, mellkasának támaszkodva nézek a szemeibe, majd mozogni kezdek. Szemei az arcomat pásztázzák, keze egy határozott mozdulattal húzza magához a fejemet, vad csatára kényszerítve ajkainkat. Igyekszem lassan mozogni, de a csípőmre kulcsolódó ujjai gyorsabb ütemre ösztönöznek. Tenyerei körbezárják a melleimet, simogatásával újabb gyönyört okozva. Egyre gyorsabban kapkodunk mindketten a levegő után, érzem a közeledő kitörés pillanatát. Tekintetünk egymásba kapcsolódik, és pár mozdulat után egyszerre érjük el a beteljesülést. A mellkasára hanyatlok, ott várva, hogy az őrült módjára száguldó pulzusom kicsit lecsillapodjon. Kezei lustán simogatják a hátamat, miközben magához szorít.

(Kellan szemszöge)

Olyan jó így, érezni a sebesen verő szívének ritmusát, hallani ahogy még mindig gyorsan szedi a levegőt. A tudat, hogy ez részben nekem köszönhető elégedettséggel tölt el. Igazam volt, vadmacska. Egy ragadozó aki bekerít, levadász és remélem soha többet nem enged ki a karmai közül. Ahogy felemeli a fejét és rám néz, nem is tudom titkolni mennyire örülök annak, hogy az enyém lett. Én már régen a rabja vagyok, de most remélhetőleg megszűnt köztünk minden félreértés. 

Bókolnék neki, de megint lehajtja a fejét, nem értem és nem hagyhatom, felemelem és a szemébe nézek.

- Még soha életemben nem vártam ennyit nőre, és nincs ezen a világon még egy akiért megtenném. 

Megcsókolom, amit azonnal viszonoz, a szeme újra felragyog, azon tűnődöm, vajon mivel tudnám rávenni, hogy maradjunk így reggelig, de aztán meggondolom magam. Nem lehetek ilyen önző, a rokonai hosszú utat tettek meg, hogy őt ünnepeljék, nekünk még rengeteg időnk lesz egymásra.

Rákérdezek, és örömmel tölt el, hogy láthatóan ő is szívesebben maradna itt, velem.

- Oké, és szerinted meddig bírják? – kérdezem.

- Figyelembe véve, hogy mennyit utaztak, mennyi alkohol fogyott, hát két-három órát még biztosan.

Te jó ég, hogy fogom addig kibírni. de a következő mondata megnyugtat, mert felettébb ígéretes. Azért kicsikarok még egy utolsó csókot, majd figyelem ahogy a ruháját felkapva a fürdőbe megy. Egy percig csak fekszem az ágyon elégedetten, még mindig alig tudom felfogni, hogy amiről hónapok óta álmodozom megtörtént. Aztán megadom magam a sorsnak, és én is felöltözöm. A szoba sarkában feltűnik az aprócska ruhadarab, ez valamire még jó lehet. Már a cipőmet kötöm meg, amikor visszajön, makulátlan, nyoma sincs rajta mit művelt pár perce. Figyelem, ahogy a lábát az ágyra rakva csatolja be a szandálja csatjait. A zsebembe rejtőző ruhadarab emlékeztet arra, hogy a szoknya alatt semmit se visel, talán kéne tennem egy kísérletet, pár perc nem a világ.  

Kutatóan néz körbe, naná, hogy rákérdezek, hogy keres-e valamit. Arra számítok, hogy a segítségemet kéri, de persze, most se azt teszi amire én gondolok. Látszólag teljesen nyugodtan megy az ajtóhoz és nyitja ki, nem hagyom, hogy ki is lépjen rajta, visszazárom, és hangot adok annak, hogy azért ezt nem kéne. Persze azonnal ő lesz nyeregben, már megint a saját csapdámba estem, mert az amit mond egyszerre döbbent meg, és tüzel fel a végletekig. Már majdnem kiérünk az udvarra, amikor megállítom és rákérdezek arra, ami foglalkoztat.

Ez a nő egy bestia, az őrületbe akar kergetni, megfoszt minden önuralmamtól, de mégis élvezem a kis csatáink minden pillanatát. Az utolsó mondatot hallva leblokkolok, hát Cica, ezt nem kellett volna. Csak legyünk újra kettesben, zárt ajtók mögött, tartogatok még pár meglepetést garantálom...

(Anna szemszöge)

És ezt mellőzted másfél évig, idióta vagy Anna.

Nem tudom meddig fekszünk így, egyikünk se akar megmozdulni, kellemes zsibbadtság vesz körül, amibe csak lassan szivárog be a kintről hallatszó zaj. Kissé csalódottan gondolok arra, hogy bármennyire is maradni szeretnék, muszáj lesz visszamennünk. Nem mintha zavarna, ha rájönnek, hogy hova tűntünk, de mégiscsak miattam jöttek ma el, legtöbben átrepülve a fél világot. Felemelem a fejem, és Kellan nevető szemeivel találom szemben magam.

- Gondoltam, hogy fantasztikus vagy, de… - azonnal újra lehajtom a fejemet, a francba, lehet, hogy valamit rosszul csináltam, eddig sose volt rám panasz, de... - felemeli a fejem, és megcsókol. Az arca elégedettséget sugároz, és a szavai kicsit zavarba hoznak. Összefonódik a tekintetünk, majd nagyot sóhajt.

- Vissza kell mennünk, ugye?

- Háát… igen – felelem, látom rajta, hogy neki se sok kedve van. Rákérdez, szerintem mennyi idő mire távozásra bírhatjuk őket, a válaszom nem igazán tetszik neki.

Csalódottan néz rám, de aztán megosztok vele pár információt.

- Ugye tudod, hogy mi itt maradunk, ők viszont a hotelbe mennek, és hát elég lusta népség, szeretnek sokáig aludni, egytől-egyik, szóval azért lesz pár szabad óránk.

Ez szemmel láthatólag megnyugtatja, és egy újabb hosszú csók után hagyja, hogy felkászálódjak. Felkapom a cuccaimat, és bevonulok a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam. A sminkem nem igényel igazítást, a hajamat újra laza kontyba csavarom, mert jópár tincs kibomlott belőle. Visszabújok a ruhámba, majd a szobába lépve felveszem a szandálomat. Beugrik, hogy egy valami még hiányzik. Kellan éppen a cipőjével bajlódik, rámosolygok, majd kíváncsian nézek arra, ahol emlékeim szerint a fehérneműmnek landolnia kellett. De sehol se látom. Ő huncut mosollyal néz rám.

- Keresel valamit? – kérdezi, amiből mindjárt leesik, hogy pontosan tudja hol van a hiányzó fehérneműm. Hát majd meglátjuk, mit szólsz ehhez. Megrázom a fejem, és igyekszem közömbös arcot vágni, az ajtó felé indulok. Elfordítom a kulcsot. már nyitnám az ajtót amikor mellém lépve visszazárja azt.

- Csak nem akartál bugyi nélkül lemenni? – néz rám döbbenten.

- Miért ne, volt ez így már máskor is. – Látom, ahogy hatalmasra tágulnak a szemei, és nagyot nyel. – Na jó, ha visszaadod felveszem.

Egy pillanatig mérlegeli a dolgot, aztán a zsebébe nyúl.

- Azok után amit az előbb műveltünk, jobb ha rajtad lesz, különben még nehezebben bírnám ki, hogy vissza ne rángassalak ide.

Segít belelépnem, majd együtt indulunk a földszintre, a kezeit végig a derekamon tartja, de a lépcső alján megállít.

- Mikor volt, hogy utoljára nem volt rajtad… - kérdez rá, látom rajta, hogy felettébb kíváncsi a válaszomra.

- Tegnap este – felelem azonnal, mire az arckifejezését látva hatalmas nevetésben török ki.

- Te bugyi nélkül jöttél az Eclipse premierjére???

- Hát nemigen fért volna el a ruhám alatt fehérnemű – felelem.

- Atya ég, még jó, hogy nem tudtam…

Együtt lépünk a teraszajtó felé, itt az ideje, hogy még egy kicsit felcsigázzam.

- Kellan, ugye tudod, hogy ennyivel még nem elégszem meg, számíts rá, hogy hosszú éjszakánk lesz…

És ezzel elhúzva az ajtót azonnal belevetem magam a tömegbe, pár lépés után kíváncsian visszanézek, még mindig ugyanott áll, engem figyel és a szája huncut mosolyba húzódik. Sugárzik róla, hogy ennek még lesznek következményei, amit őszintén szólva már alig várok...