58. Találkozás újra...

(Anna szemszöge)

Rob távozása után mi csak pihengetünk, bár ez nem egyszerű dolog egy amúgy is hiperaktív testvérrel, aki életében először megy világsztárok közé. Az én mindig magabiztos húgocskám már vagy harmadszor ellenőrzi a nem létező gyűrődéseket a ruháján, a táskája tartalmát, a sminkjét, fel-alá mászkál az új cipőjében, már komolyan kezd kikészíteni. Nem mondom, hogy én teljesen laza vagyok, mert egy kicsit izgulok, de csak kicsit. Mi történhet? Az alkalomnak megfelelően leszünk felöltözve, viselkedni tudunk, és ők is csak emberek. Rob biztosított róla, hogy viszonylag rövid ideig kell csak kettesben boldogulnunk, mert ha elég későn megyünk, akkor nem kell sokat várnunk rá. Arról nem is beszélve, hogy Claire és a család velünk együtt indul, és Dean kísér bennünket. Utóbbihoz ő ragaszkodott, bár szerintem semmi szükségünk testőrre. A terv az, hogy hatkor találkozunk az előcsarnokba, hugi negyed hatig bírja, akkor viszont közli velem, hogy most azonnal öltözzünk, beleegyezek, ez viszont azzal jár, hogy miután elkészülünk, fel-alá sétálunk, hogy ne legyünk gyűröttek.

Ginának egy pántnélküli piros ruhát választottunk, ami kiemeli az alakját, és hozzá egy szerintem nem járásra tervezett Christian Louboutin cipőt, hogy kicsit magasabbnak tűnjön. A hatalmas karika fülbevalóval, karperecekkel és a kibontott hajával annak látszik ami valójában, egy elragadó olasz szépségnek. Én egy bronzszínű selyem Dior modellbe bújok, és újra elcsodálkozom, hogy hagytam  rábeszélni magam. A ruha pántos és szűk, a kivágása elől a két mellem közé ér, hátul viszont  majdnem a fenekemig. Nem is vehetek alá semmit, és ez kicsit aggaszt. MaryBeth a melltartót helyettesítendő ajánlott egy számomra eddig ismeretlen „ruhadarabot" ami két funkciót tölt be, egyrészt megemeli a melleimet, és csodálatos dekoltázst biztosít, másrészt takarja a mellbimbóimat, mert bár bevállalós vagyok, azért ez nem az a hely, ahol illő lenne, ha látszana. Bár jobban belegondolva bugyi nélkül megjelenni se túl illendő, igaz senki se fogja tudni, csak én. Az eléggé aggaszt, hogy ez a szilikon izé öntapadós, nagyon bízok benne, hogy végig a helyén fog maradni. Gina felsegíti rám a vadonatúj ékszereimet, felcsatolom a fülbevalóm, újra ellenőrizzük a táskáink tartalmát, és pontosan hatkor kilépünk a liftből az előcsarnokba.

Dean már vár bennünket, viszont Claire-ék még öt perc múlva se kerülnek elő. Rájuk telefonálok és azt a választ kapom, hogy induljunk el nyugodtan, mert a lányok még nincsenek készen.

Oké, mi bátor, belevaló magyar lányok vagyunk, ketten is boldogulni fogunk. 

És őszintén szólva már türelmetlen vagyok, érdekel milyen lesz a hangulat, a film, találkozni a srácokkal, és persze Vele. Mert most már tisztában vagyok azzal, hogy Kellan hiányzik nekem.

Hiába érkezünk az úgymond hátsó bejárathoz, amint kétméteres kísérőnk kinyitja a kocsi ajtaját középpontba kerülünk. Rob-nak megígértem, hogy hagyom had fényképezzenek bennünket, Gina egyenesen odavolt amikor közöltem vele, hogy számíthat egy kis felhajtásra, végigvettük a dolgot, így nagy mosollyal szállunk ki a limuzinból. Arra gondolok miközben a nevemet kiabáló fotósokra mosolygok, hogy kicsit kedvében járok a boszorkány Steph-nek, úgyhogy válaszolok pár kérdésre.

„Igen, ő a húgom, Georgina Salti”,

„Igen, Luca Salti-val az ismert modellel utaztunk ide, ő az unokatestvérünk”.  

„Természetesen nagyon izgatottan várom már a filmet." 

„Nem, nem néztem még meg Rob-bal”. És a végén a kedvencem, utalva arra, hogy összehoztak Tay-jal: „Határozottan Team Svájc, mert a vámpírok hatalmas önuralma lenyűgöző, a farkasok rendkívül dinamikusak, Bella jelleme annyira emberi, hogy nehéz lenne választani közülük”.

Ez a kijelentésem okoz egy félpillanatnyi megrökönyödést, úgyhogy villámgyorsan jelzek Dean-nek és megcélozzuk az előcsarnokot.

Odabenn rengeteg elegáns ember sétál összevissza, semmitmondó beszélgetéseket imitálva, és az egész helyiséget betölti a levegőbe adott puszik cuppogó hangja. Mi letáborozunk egy oszlop mellett, ahonnan mindent szemmel tarthatunk, Dean alig egy lépésre tőlünk áll, és folyton a tömeget pásztázza, gondolom megszokásból. Néha, néha feltűnik egy ismerős arc, és rövidesen a film szereplői is kezdenek beszállingózni. Az első akivel már találkoztam és felbukkan az Alex, aki céltudatosan megy oda egy ismeretlen nőhöz. Szemmel láthatóan egymáshoz tartoznak, amiről nemsokára meg is bizonyosodhatok, mert meglepetésemre amikor felfedez nemcsak int, hanem rövidesen oda is jönnek hozzám.

Csak hozzám mert Gina kihasználva a figyelmetlenségemet, egy pillanat alatt eltűnt mellőlem valamikor. Kicsit aggódok ez miatt, de tudom, hogy van nála telefon szóval, ha nagyon muszáj majd rácsörgök.

Mint kiderül a nő akihez Alex csatlakozott, a felesége Kim, aki szintén nem rajong a vörös szőnyeges bevonulásért. Erről jól elbeszélgetünk, nemsokára csatlakozik hozzánk Kiowa, aki rögtön a fülemhez hajol, és átad egy üzenetet. Őt követi aztán rövid idő múlva Elisabeth, aztán Peter, majd Nikki. Mindannyian ugyan azt közlik velem, de a legfurcsább mégis Steph megjelenése mellettem. Rögtön az ugrik be, hogy már megint mit tervezhet, de csak a kezembe nyom egy cetlit, és közben még odaböki, hogy nem kell mindig a látszatnak hinni.

El se akarom hinni, látszik rajta, hogy felettébb sérti, hogy küldöncnek használják. Azt hiszem Rob-nak van valami sürgős közlendője, biztosan valami új fejlemény, de meglepetésemre szó sincs róla. Miután széthajtogatom a papírt és elolvasom a pársoros üzenetet rendkívül jó kedvem kerekedik. Na nem attól, amit írt, hanem attól, hogy ennyire töri magát. Azt hiszem érdekes estének nézünk elébe.

(Rob szemszöge)

Utolsóként indulok, a limuzinban próbálom magam felkészíteni a várható bolondokházára. Az első filmnél még csak furcsa volt, a másodiknál mindannyiunkat meglepett mennyivel felfokozottabb az őrület, és most, nem is tudom. Kicsit féltem Kris-t, ha lehet ő még nálam is rosszabbul viseli a dolgot, én vigyorgok és a lányok, mert a rajongók nagy része ugye nőnemű, odavannak. Felfoghatatlan.

Alig nyitja ki az ajtót az új testőröm, -mivel Dean-t Anna mellé rendeltem ma estére Steph szerzett egy másikat-, kitör a sikítozás. Nevetnem kell, ez most mire jó? Mivel úgyse érhetnek el, csak ha közelebb megyek kivételesen nem zavar annyira a dolog. Az ügynököm persze azonnal mellettem terem, és irányít. Adok jópár autogramot, fotózkodom velük, valaki aláírat velem egy festményt, vagy rajz nem is tudom ami Kris-t és engem ábrázol. Vigyorgok a fotósokra, válaszolok az idióta kérdésekre, persze mindenkit érdekel hol van Anna, miután elárulom, hogy valószínűleg már bent páran arra indulnak, remélem jól viseli majd. Steph a Summit-osok felé terel, nagy mosoly, vállveregetés. Ha tudnák, hogy át vannak verve! Ezen még jobban vigyorognom kell, és a jókedvem csak fokozódik amikor végre felfedezem Kris-t. Nem értem mi baja ezzel a ruhával, iszonyat jól néz ki, szexis. Taylor is megjelenik, csinálnak rólunk pár képet hármasban. Többen is előkerülnek, felfedezem Kellan-t aki elég céltudatosan próbál közelebb kerülni hozzánk. Látom, hogy beszél valamit előbb a kisgyerekkel, majd a kedvesemmel. Mindkettőjük arca elkomorul, és a haverom se tűnik túl boldognak mi a franc van már megint. Amint hozzám hajol, miközben mosolygunk a kamerákba, rákérdezek.

- Itt van AnnaLynne... - feleli.

- És? - kérdezek rá, nem értem miért olyan nagy dolog ez.

- Nekiállt velem fotózkodni, meg minden. Szerinted mit fog szólni Anna ha meglátja, soha többet nem áll velem szóba.

Igaza van, olyan elkeseredettnek tűnik, oké akkor még mindig érdekli.

- Valami ötlet? - kérdezem.

- Hát a srácokat megkértem, hogy aki találkozik vele, mondja meg neki, hogy nem én hívtam, meg írtam neki egy cetli, de nem tudom, hogy jutassam be hozzá.

- Hú de kis romantikus valaki - jegyzem meg, mire felhorkan, és elég dühösen néz, úgyhogy gyorsan a segítségére sietek. - Add ide, elintézem.

- Hogyan? - kérdez rá.

- Az az én dolgom - felelem, ideje hogy Steph szerezzen egy jópontot Annánál. Intek neki, mikor idejön a füléhez hajolva közlöm vele, hogy ezt a papírt be kéne vinnie a barátnőmnek. 

- Rob én nem vagyok postás - morgolódik - különben is mi olyan sürgős, amivel nem tudod megvárni amíg odaérsz hozzá. 

- Ezt nem én írtam - mire még érdekesebben néz, úgyhogy elmesélem, hogy Anna és Kellan kerülgeti egymást egy ideje, -nem hat rá újdonságként, gondolom Dean szája járt el,- és most megint zűr van kialakulóban . Meghallgat, aztán bólint, majd elveszi a papírt és elindul. Oké, ez megoldva.   

(Kellan szemszöge)

Szép lassan sorra kerülök én is, beszállok a limuzinba, ami a szőnyeghez visz. Odakinn a szokásos sikítozó tömeg vár, mosolyognom kell rajta, ezek a lányok esküszöm zakkantak, persze van jó oldala is annak, ha „rajonganak” az emberért, sokat segít az anyagi helyzetemen az biztos. Mivel én szerencsére nem vagyok olyan mértékű bolondériának kitéve, mint mondjuk Rob, szeretek autogramot osztogatni, fényképezkedni velük, végülis szegények gyakran órákat várnak, a mostaniak meg állítólag napok óta itt vannak. A sajtó már más tészta, de ez most a premier, és velük jóba kell lenni, úgyhogy beállok a szokásos pózokba, felelek az ismétlődő kérdésekre.

Nem tudom mennyi ideje megy ez így, körülöttem mindenki hasonlóan viselkedik, amikor egy fotós odakiabál, hogy „Kellan öleld át AnnaLynne-t egy fotó erejéig”. Döbbenten érzem meg a kezét a derekamon, azonnal próbálom rendezni az arcvonásaimat, több-kevesebb sikerrel. Halvány lila gőzöm nincs  arról, hogy kerül ide, és főleg mi a francot akar a közelembe. Azt hittem múltkor világosan értésére adtam, hogy elegem van belőle. Két kényszeredett fintor között a füléhez hajolva kérdezek rá:

- Mi a fenét keresel itt?

- Na de Kellan, te hívtál meg… - feleli szavait egy műmosoly alá rejtve.

- Januárban, baby, szerinted még mindig érvényes a meghívás? – kérdezek rá, nem rejtegetve az ingerültségemet.

- Jaj, ne csináld már, pár fénykép, aztán megyek. És csak kibírod azt a két órát amíg a film tart.

- Te mellém akarsz ülni? – kezdek egyre jobban kijönni a béketűrésből.

- Hát a jegyem odaszól… különben se látom, hogy magaddal hoztad volna az új barátnődet, létezik egyáltalán, mert ha gondolod én szabad vagyok.

Majd felrobbanok a méregtől, szerencsére Ash pont odajön hozzánk, azonnal magam mellé húzom, készül így is pár kép, közben ő tőlem igyekszik megtudni, hogy mit keres itt mellettem ez a bestia. Amennyire tudom elmondom neki. Ő se tűnik boldognak, viszont egy mondattal cselekvésre kényszerít, mert emlékeztet valami nagyon fontosra.

- Ha Anna meglát vele, az életbe nem áll szóba veled, ugye tudod.

Na ebben holtbiztos vagyok, pörögnek a fogaskerekek a fejemben, mit tegyek. Az biztos, hogy valahogy tudatnom kéne vele, hogy még véletlenül se én hívtam ide. De hogyan? az egyik rajongó segít a megoldáshoz, látom, hogy a füzetéből kitéphetőek a lapok, úgyhogy rávillantom a legszebb mosolyom, és kölcsönkérem tőle egy pillanatra. Gyors üzenetet firkantok rá, kitépem a papírt és a zsebembe rejtem. Már csak azt kell kitalálnom, hogy hogyan juttatom el hozzá. A sajtós-nőt aki végigkísér a szőnyegen félrevonom, és megkérem, intézze el, hogy AnnaLynne kerüljön máshova, azt meg szó szerint követelem, hogy törölje az after-party listájáról. Még csak az kéne, hogy oda is bejöjjön. Lassan haladok a szőnyegen befelé, és egy újabb terv kezd el körvonalazódni a fejemben. Mindenkit akivel a stábból találkozom két csoportba osztok. Akik ismerik Annát és tudnak mindenről, és akik nem. Előbbieket egytől egyig megkérem, hogy ha előbb jutnak be, és találkoznak vele, akkor mondják meg neki, hogy vétlen vagyok.

Méterről méterre haladok befelé, és érzem közelebb magamhoz. Amikor nagy sikítozás támad biztos vagyok benne, hogy a hármas egyik tagja érkezett meg, jól sejtettem, mert pár pillanat múlva Kris-t látom, majd rövidesen Taylor és végül persze Rob is megérkezik. A kötelező közös fotózásokkor mind a háromnak megsúgom mi van, a haverom nem túl boldog, de amikor megemlítem, hogy írtam neki egy kis üzenetet, és nincs-e valami ötlete azonnal a segítségemre siet, persze miután kicsit cikizett. Egy kézfogás közbe a kezébe csúsztatom a cetli, ő meg magához inti Steph-et, na amilyen arcot a nő vág, az nem semmi, de pár pillanat múlva meglepetten látom, hogy elindul a bejárat irányába. Ettől kicsit megnyugszom...

(Anna szemszöge)

A levél csak pár sorból áll, de nekem nagyon jólesik, hogy vette a fáradtságot.

„Anna,

Nem tudom eljut-e hozzád az üzenetem. Csak azt akarom, hogy tudd, nem sejtettem, hogy AnnaLynne itt lesz, még januárban hívtam meg, de akkor még együtt voltunk.

Kérlek kivételesen, ne értsd félre.

Kellan”

A következő félórában még jönnek páran, mivel valaki a szereplők közül mindig a közelemben van megismerkedek két újabb „farkaskölyökkel” Bronson-nal és Tyson-nal, aztán Julia-val és Tinsel-lel, akik szintén a film ezen vonalát erősítik. Mindannyian kíváncsian méregetnek, gondolom ők se nagyon értik a furcsa kapcsolatomat Rob-bal. Megérkezik Taylor is, és mindjárt feltűnik pár plusz fotós,  valószínűleg még mindig az foglalkoztatja őket, hogy mit is csináltunk mi ketten órákon át a dodzsóban. Ő is sietve megsúgja Kellan üzenetét, majd érdeklődik, hogy mikor megyünk újra edzeni. Megnyugtatom, hogy kerítünk rá sort, de most itt a húgom is, és igyekszem vele tölteni az időmet. Erre viszont érdeklődni kezd, hogy hol rejtegetem, de csak azt tudom válaszolni, hogy jelenleg fogalmam sincs a hollétéről, de majd később bemutatom neki. 

Jay érkezése szokás szerint örömmel tölt el, boldogan üdvözlöm, mire kíváncsian körbenéz.

- Mégis meggondoltad magad? - kérdőn nézek rá, nem értem hova akar kilyukadni - nem hoztad magaddal  Ginát, hova zártad a fürdőbe?

- Nem, hogy gondolod - válaszolok neki, majd sietve hozzáfűzöm - a hálószobába, hogy legyen helye dühöngeni. 

Hatalmasat nevet, majd a következő mondata neki is ugyanaz, mint előzőleg jópár emberé.

- Anna, Kellan megkért, hogy ha előbb érek ide feltétlen mondjam meg, hogy nem ő hívta ide.

- Kit – tettetem a tudatlant, mire meghökkent képet vág, és látszik rajta, hogy erősen tart a reakciómtól.

- Azt hittem, már tudod - néz rám aggódva - AnnaLynne egyszer csak megjelent a szőnyegen, és nekiállt Kellan mellett villogni. De tudom, hogy nem ő hívta, száz százalék…

Erre már nem bírom tovább, és hangosan felnevetek, annyira mentegeti a barátját, úgyhogy megkönyörülök rajta, és elárulom neki, hogy már tudok a dologról. Talán, ha egy perce beszélgetünk Jay-jel amikor sejtem, hogy közeledik. Először csak a zsigereimben, mintha valami hatodik érzék figyelmeztetne, aztán megérzem az ismerős aftershave illatát, majd kicsit elfordulva ott áll ő maga. Egy pillanatra megrökönyödök, mert a haja sötétre van festve, és rövidebb is lett, őszintén szólva ez a változat annyira nem jön be. Hála a cipőm sarkának majdnem egyforma magasak vagyunk, mosolyognom kell a félszeg arckifejezésén, annyira nem illik hozzá.

- Szia Anna, gyönyörű vagy – súgja a fülembe, miközben puszival üdvözöl, csakúgy, mint előtte a többiek. Megborzongok az érintésétől, ahogy egy pillanatra magához ölel.

- Szia - üdvözölöm én is, majd kicsit gonoszkodva fordulok felé - nem akarsz mondani nekem valamit?

Azonnal szabadkozik, hogy ő tényleg nem tudott róla, de igyekszem megnyugtatni, hogy a többiek már jó párszor elismételték, hogy nem ő hívta ide a csajt, sőt megkaptam az üzenetét is. Nem tudok elszakadni az arcától, felvillan a kisfiús vigyor, ott vannak az édes gödröcskéi. Persze rákérdezek, hogy mivel tudta rávenni Steph-et arra, hogy behozza a cetlijét, de kiderül, hogy az az érdem Rob-é aki végszóra meg is érkezik.

 Ahogy előre megbeszéltük azonnal szájon csókol, na nem olyan igazi nyelves módon, csak lágyan nyom egy puszit a számra. Mind a hárman Ő, Kris és én is úgy gondoltuk, hogy ez elengedhetetlen ahhoz, hogy hitelesen alakítsuk a szerelmespárt. Átöleli a derekamat, majd meglepetten néz rám, majd a hátamra.

- Elszakítottad a ruhádat, vagy kevés volt az anyag – kérdezi.

- Hülye, - súgom neki - miért mi bajod a ruhámmal, nem tetszik.

- De határozottan, és szerintem nem csak nekem. De ha Kris ilyet venne fel, attól kikészülnék.

Kellan eddig minket figyelt, de most a hátam mögé kerül, még mielőtt arra néznék, hallom, ahogy nagyot sóhajt.

- Neked se tetszik - kérdezem, mire a fülemhez hajol. 

- Van rajtad ez alatt valami?

Nem válaszolok neki, csak mosolygok, szeretnéd tudni mi, Rob megint hozzám fordul.

- És én, kivételesen megfelelek – néz végig magán.

- Fogjuk rá, - felelem - mondjuk láttam már szebbet is, de legalább Gucci.

- Ezt meg honnan tudod – kérdez rá meglepetten.

- A divathéten Milánóban Luca mutatta be a kifutón – közlöm vele. - Ugyan ebben a színben és már akkor se voltam oda érte.

Rob is érdeklődik, hogy Gina merre van, és Claire-ék hogyhogy nincsenek itt, megnyugtatom, hogy csak kicsit késnek, a húgocskám meg elcsászkált valamerre. Rövidesen megérkezik Ash, majd kis idő múlva Kris is. Mindketten jól néznek ki, bár utóbbi igencsak feszeng a ruhájában. Próbálom meggyőzni, hogy csinos, bár a cipőjéért őszinte részvétemet fejezem ki. Közli, hogy csak legyen vége a kötelező résznek azonnal megszabadul mind a kettőtől, erre kicsit pánikba esek, mert azt senki se mondta, hogy a party-ra illik átöltözni. Ashley szerencsére megnyugtat, hogy egyáltalán nem kell, ő speciel nem fog, sőt a legtöbb ember biztosan nem. Kellan a fülemhez hajolva biztosít róla, hogy ha mégis meggondolom magam szívesen segít az átöltözésben, válaszolnék neki, de megjelenik Steph, megint végigmér azzal a pillantásával amitől mindig úgy érzem, mintha valami nem lenne rendben rajtam. Szól Robnak, hogy rövidesen mennie kell, közben a többiekhez is egymás után léptek emberek, és elhívják őket. Rob még megpuszil, és odasúgja hogy akkor ahogy megbeszéltük.
Ahogy eltűnnek egy ajtó mögött szinte azonnal megjelenik Gina nyomában Cloé-val, kiderül, hogy összefutottak ezért nem jött vissza azonnal. Mondom, hogy nem gond, de így lemaradt pár emberről, mert a legtöbb szereplővel már találkoztam. Ezt mondjuk egy kicsit fájlalja, de megnyugtatom, hogy majd a film után és a partyn lesz ideje ismerkedni. Dean a helyünkre kísért bennünket, ő nem marad a teremben, de biztosít róla, hogy a vetítés után várni fog ránk.

(Kellan szemszöge)

Odabenn újra elfut a méreg, mert amint belépek az előcsarnokba kiszúrom Brandon-t és a családtagjaimat, mellettük viszont ott feszít AnnaLynne. Azonnal feléjük sietek, és elég dühösen ragadom meg a kezét.

- Mi lenne, ha végre leszállnál rólam – megilletődötten néz rám, anyáék nemkülönben, de nem érdekel. Közlöm vele, hogy számítson rá, hogy a jegye már nem mellém szól, a party listájáról pedig töröltettem.

- Ezt nem merted – néz rám döbbenten, majd sértődötten sarkon fordul, sajnos biztos vagyok benne, hogy még össze fogunk akadni.

- Kisfiam ezt most miért kellett – kérdezi anya, mire gyorsan elmondom pár szóval, hogy már hónapok óta külön vagyunk, de mindent elkövet, hogy keresztbe tegyen nekem. Erre nem tud mit mondani, megkérdezem, hogy megvannak-e a jegyeik, majd tovább indulok. A tömeg persze hatalmas, lépésről-lépésre tudok csak haladni, mert itt is vannak újságírók, stábok. Egyre jobban zavar, hogy még nem látom Annát, de akárhogy kémlelem is, csak nem akadok a nyomára. Végül aztán nem is ő az akit először  meglátok, hanem Dean. A szőnyegen nem volt Rob mellett, márpedig ez csak azt jelentheti, hogy Anna őrzésével lett megbízva. Ahogy egy pillanatra szétválik a tömeg fel is fedezem mellette, lenyűgöző, barnábbnak tűnik, a ruhája színe illik a bőréhez, a haja elegánsan feltűzve, egyszerűen káprázatos Éppen a mellé lépő Jay-t üdvözli, egy pillanatra elölről is megcsodálhatom, a ruhája kivágott, és tuti nincs rajta melltartó. Hogy fogom így kibírni az egész estét? Próbálok utat törni magamnak, közben őt figyeltem, amikor a barátom súg valamit a fülébe felkacag, hallom a hangját. Megint belém nyíllal a féltékenység, amiért ennyire jóban vannak, de igyekszem legyűrni. Melléjük érve, ahogy rám néz megnyugszom, puszit adok az arcára, megint a semmivel össze nem téveszthető citrusillat, és a fülébe súgom, hogy eszméletlenül néz ki. Rám mosolyog, ami kezdetnek bíztató, majd szintén halkan megkérdezi:

- Nem akarsz mondani nekem valamit - azonnal kezdem a mentegetőzést, de megint nevetni kezd.-  Csak vicceltem, ha jól számoltam eddig tízen jöttek ide hozzám, és közölték velem, hogy te egy megnemértett, szegény-szegény fiú vagy, aki önhibáján kívül fotózkodni volt kénytelen az őt üldöző volt barátnőjével. Arról nem is beszélve, hogy amikor Steph a kezembe nyomta a kis üzeneted még ő is mentegetni akart. Na ezzel szereztél egy hatalmas piros pontot, egy élmény volt látni, hogyan vetted rá?

Pimasz vigyor jelenik meg az arcán, és a szemei szinte ragyognak.

- Háát, nem én voltam, hanem Rob… - kezdek bele, és végszóra ő is megérkezik. Azonnal Anna mellé lép, és szájon csókolja, ami így közelről igencsak mellbe vág. Oké, tudom, hogy ez elkerülhetetlen, és persze azonnal kattognak a vakuk, de jobban örülnék, ha nem sűrűn tennék… vagy inkább soha többet.

Rob megjegyzése Anna ruhájára vonatkozóan meglep, oké elég szexis, de miről beszélhet, aztán követem a tekintetét, a hátára céloz, ezt nekem is látnom kell. Bár ne tettem volna, az anyag lágyan hull alá a vállain lévő pántból, de gyakorlatilag semmi se takarja, oké melltartó nincs rajta az biztos, de vajon másvalami? Rákérdezek, de jobb lett volna ha nem vagyok ilyen kíváncsi, mert a mosolya kétségek között hagy. Beszélgettünk pár percig, persze nem mozdulok el mellőle, többször is hozzám fordul, kedves, ebből arra következtetek, hogy talán elmúlt a veszély, és akkor a partyn újra ostrom alá veszem. Közben a lányok is ideérnek, látni rajtuk a megkönnyebbülést, hogy nem balhézunk. Kris valószínűleg megint át fog öltözni, mire Anna arcán egy pillanatra zavar látszódik amikor utal erre, de miután Ashley megnyugtatja, újra mosolyog. Én persze nem tudom megállni.

- Ha mégis meggondolnád magad - súgom a fülébe - szívesen segítek, főleg a vetkőzésben. 

Látom rajta, hogy válaszolni készül, a szája huncut mosolyba görbül, de sajnos megérkezik Rob ügynöke, és pillanatokon belül a mi sajtósaink is, még arra sincs időm, hogy elbúcsúzzak tőle erre a rövid időre, a hangosba is bemondják, hogy kérik, hogy a közönség foglalja el a helyét, minket meg beterelnek egy terembe.

(Rob szemszöge)

Steph elég gyorsan visszaér, már a szőnyeg felénél járhatok. Hozzá fordulva érdeklődöm, hogy sikerrel járt-e.

- Elég nehéz lett volna nem megtalálni, Dean ott van mellette, meg a legtöbb fotós is körülötte lebzsel. 

- És... - kicsit aggódva nézek rá, szegény Anna.

- Semmi és, jól viseli, és el kell hogy ismerjem a ruha választása tökéletesre sikerült, feltűnő, de mégse közönséges. Remélem később se lesz gond.

Ez az ő szájából nagy dolog, mondjuk még mindig nem értem mi baja van igazándiból Annával, de valami van az biztos. Lassan haladunk befelé, folyton megállít valaki, de ha tetszik, ha nem a mai este erről szól, jó képet kell hozzá vágni. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha csak leforgathatnám a filmeket, és utána elfelejtenék a promóciót és a premiereket. Közben látom Kris-t is néha, de nem kerülünk közel egymáshoz, mintha direkt mindig az ellenkező irányba terelnének bennünket. Mikor végre beérek az előcsarnokba egyet kell értenem az ügynökömmel, a „barátnőm" tényleg elég feltűnő, de a dolog jó értelmében, rengetegen állnak körülötte, Kellan természetesen közvetlen mellette, és beszélgetnek, sőt egymásra mosolyognak. Hoppá, jobb ha minél előbb odaérek, mert ha másoknak is feltűnik, hogy milyen szemekkel néznek egymásra, abból gond lehet. Nem mintha irigyelném tőlük, sőt én szeretném talán a legjobban, hogy végre összejöjjön nekik. 

Ahogy mellé érek azonnal szájon csókolom, persze azonnal lelkes kattogás körülöttünk, átölelem a derekát,  szó szerint, mert a kezem csak a csupasz bőrét éri. Meglepődve nézem, nem semmi ez a ruha már ha ruhának lehet egyáltalán nevezni, mert hátul csak egy kis részt takar. A megjegyzésemet, ami igazán nem kritika akart lenni, elég jól fogadja, szemlátomást ma kifejezetten jó kedve van, még az én öltönyömet is megdicséri, nagyjából. Közben Kris kutatom a tekintetemmel, és nem figyelem mit beszélnek Kellan-nal, de mind a kettő érdekes arcot vág. A haverom olyan, mint aki citromba harapott, Anna meg roppant elégedett, és... kacér. Ez az kacérkodik vele, hát ebből még lesz valami. Gyorsan érdeklődöm, hogy hol van Gina, és tényleg, hol a családom?

- Anyukád azt mondta, jöjjünk előre, mert a lányok még nem végeztek - feleli Anna a kérdésemre - a húgom meg eltűnt valamerre, de időben előkerül, attól nem félek. 

Rövidesen szerencsére befut a kedvesem Ash-sel egyetemben, mindenki beszélget, a levegőben érezni a várakozás izgalmát, de már nem sokáig, mert megérkeznek a kísérők, és a különterem felé terelnek minket.

- Akkor Dean bekísér benneteket - fordulok még Annához - és mögöttem fogsz ülni...

- Oké, tudom, már megbeszéltük, na menj - enged utamra, nyomok egy puszit az arcára és sietve követem a többieket.