57. Már csak egy nap...

(Anna szemszöge)

Szerdán úgy döntünk megpróbálunk összeszedni egy kis színt magunkra, mondanom se kell nem tőlem származik az ötlet, taxival elvitetjük magunkat a tengerpartra, Santa Monicára, na amit ott művelünk… úgy lubickolunk, mint aki először jár a nagy víz partján. Késő délutánig maradunk, akkor is csak azért indulunk haza, mert Rob megkért, hogy mi is menjünk a családjával vacsorázni. Otthon gyors zuhany után mindketten kis mini-ruhákba öltözünk, hála annak, hogy az egész napot a szabadban töltöttük, tényleg megpirultunk kicsit, igaz Gina az olasz géneknek köszönhetően holnapra valószínűleg bebarnul. Engem kicsit aggaszt a dolog, mert elfelejtkeztem róla, hogy a premieres ruhámnak nincs háta, viszont most elég feltűnően fehérlik a bikinifelső pántja, úgyhogy a szalonban erre kell kérnem valamit, csak van valami megoldás.

Még a hajamat csatolom fel, amikor a nappaliból meghallom a hangokat, így igyekszem kifelé.  Gina már bemutatta magát a családnak, lévén ő engedte be őket, mert Rob a fürdőben van, Kris pedig még nem ért ide.  Richard-ot, Claire-t, Vicky-t, Lizzy-t és Andy-t régi ismerősként üdvözölöm, és gyorsan összeismerkedek a velük jött családtagokkal is. Richard testvére Harry, a felesége Susan, a fiúk Mark és a lányuk Cloé igazán kedvesnek tűnnek. Ez utóbbi kb. egyidős Ginával, így rögtön találnak maguknak közös témát. Mindenkit itallal kínálok, és amíg Őurasága elkészül leülünk beszélgetni. Claire tudni akarja mióta vagyunk itt, és hogy viselkedik Rob. Halkan, mikor egy pillanatra hallótávolságon kívül kerülünk megkérdezi, hogy minden oké-e vele, de szerencsére megnyugtathatom, hogy azon kívül, hogy rengeteget dolgozik szerintem igen, jól van. Pár perc múlva szerencsére előkerül és nagy örömmel üdvözöl mindenkit. Kris is hamarosan megérkezik, így mindannyian lemegyünk a különterembe, amit Rob kért vacsorára. Az este kellemesen telik, mintha csak a saját családomat látnám, mindenki egyszerre és nagy hangon beszél, és röpködnek a poénok. Én igyekszem csendes szemlélőként részt venni, de valaki mindig bevon a társalgásba, ugyanúgy bánnak velem, mint Kris-szel, Rob-hoz tartozónak tekintenek. Vicky ül az egyik oldalamon, a másikon természetesen Rob, előbbi megemlíti, hogy pár napja együtt ebédelt Sarah-val, szerinte fizikailag jól van, de sokszor célzott arra, hogy nem érzi jól magát Londonban, túlságosan emlékezteti a veszteségre. Ezt igyekszem az eszembe vésni, persze lelkiismeret furdalásom támad, mert azt hiszem kicsit elhanyagoltam a barátnőmet, már több mint egy hete nem is hívtam, ami nálunk elég szokatlan. Erről persze eszembe jut, hogy anyával is vasárnap beszéltem utoljára, csakúgy, mint Inez nagyiékkal.

Úgyhogy miután elbúcsúzunk a folyosón, mert Rob nekik is itt foglalt szobát, csak másik emeletre kerültek, gyorsan felcsörgöm legalább Keszthelyt. Itt LA-ben majdnem 11 van, szóval otthon anya már vígan dolgozik. Örül a hangunknak Gina persze hozza a formáját mindent el akar mesélni egy levegővel, Davide is elkéri a telefont, kicsit vele is beszélünk, és mindketten jó szórakozást kívánnak a következő naphoz. Jó félóráig csevegünk, utána meg úgy döntök, hogy megpróbálkozom Sarah-val is. Gina már álmosnak tűnik, ezért hagyom lepihenni, Rob és Kristen is elvonult a szobájukba, így úgy döntök inkább lemegyek a földszintre, nem zavarok senkit a beszélgetésemmel.

Sarah gyorsan felveszi a készüléket, és örül nekem, jó darabig mentegetőzök, és amikor azt mondja, hogy megérti, mert sok új embert ismertem meg mostanában, és biztos sok dolgom van még jobban elszégyellem magam. A hangja tényleg kicsit letörtnek tűnik, de hiába faggatom, nem árul el semmit. Persze kérdezősködik, hogy mi újság mostanában Kellan-nal, jobb hijján megígérem neki, hogy a legközelebbi személyes találkozónk alkalmával kivesézzük ezt a témát. (Mivel az majd úgy két hét múlva esedékes, amikor hazaviszem Ginát, gondolom addigra úgyis történik valami.)

Már majdnem éjfél van, amikor elindulok vissza a lakosztályba, és a liftnél ismerősbe botlok. Luca igyekezik vissza a szobájába, ezen meg is lepődök, mert azt mondta, csak rövid ideig marad itt.

- Luca, come su di te, tu vivi ancora qui?

- Si, solo. Mi muovo domani.

Jó tíz percig elbeszélgettünk a lift előtt, elmeséli, hogy az első ház mégse jött össze, de talált egy másikat, ami Ash-nek is tetszik, majd megmutatja. Bútorozott, ma igyekezett beszerezni még mindent amire szüksége lehet, úgyhogy holnap kijelentkezik a hotelből, majd beszélünk, és valamikor szeretné, ha Ginával mi is megnéznénk. Elárulja, hogy ő nem jön a premierre, megbeszélték Ash-sel, hogy jobb lesz így, meg ott a költözés...

Halkan osonok be a szobánkba, úgy sejtem már mindenki alszik, drága húgocskám persze megint keresztben fekszik az ágyban. Ez az ittlétének az egyetlen negatívuma, mivel amikor Rob lefoglalta a lakosztályt még úgy gondolta szükségem lesz a duplaágyra, most együtt kell aludnunk, ami lévén, hogy ő folyton mocorog, nem a legkellemesebb, az meg persze nem tűnt jó megoldásnak, hogy elcseréljük egy másikra, mert elég feltűnő lenne, elvégre a külvilág felé azt mutatjuk, hogy Rob-bal alszom.

A duplaágyról persze beugrik az első nap amikor megérkeztünk, hogy akkor mennyire örültem ennek, és hogy egy rövid időre ugyan, de ki is lett használva minden előnye. Ezt a gondolatmenetet követve, azonnal eszembe jutott Kellan. Másfél hete nem beszéltünk, Jay és Ash ugyan említette, hogy Montreálba forgat és, hogy vasárnap együtt voltak valami díjátadón, gondolom elfoglalt. Ő nem hívott, én meg naná, hogy nem. Furcsa mód ez most kicsit rosszul esik, pedig csak magamnak köszönhetem, hiszen én kértem, sőt követeltem tőle, hogy adjon nekem időt. Igaz, holnap a premieren és utána a partyn úgyis találkozunk.

És ha őszinte akarok lenni, ennek bizony örülök...

(Rob szemszöge)

 Reggel egyszerre kelünk Kris-szel, a nappaliban megtaláljuk a kocsikulcsát az asztalon, a lányok ajtaja zárva, szóval visszataláltak. Ma minden rendben megy, igaz nagyrészt csak olyan jeleneteket veszünk fel, amiben egyedül vagyok az állatokkal, Kris délután küld egy sms-t, hogy megtalálta a tökéletes ajándékot, és este kicsit később jön, mert Jules elrángatta valahova. Anyáék rendben megérkeznek, közülük Lizzy üzen, hogy a szállodában vannak, és akkor este jönnek a szobánkba. A hotelbe visszaérve csak Ginát találom a nappaliban, mondja, hogy a nővére még a fürdőben van, úgyhogy én is elugrok zuhanyozni. Sietek, legalábbis úgy érzem, de amikor nekiállok öltözni, már hallom a hangzavart, úgyhogy sietve kapom magamra a ruháimat és üdvözlöm a  családomat. Körben ücsörögnek, mindenki kezében pohár, drága jó anyám Annával társalog éppen valami nagyon titkosat, de amikor belépek felpattan és úgy ölelget, mintha évek óta nem találkoztunk volna. Persze jönnek a szokásos beszólások, hogy errefelé minden jött-mentnek luxus körélmények járnak. Kris érkezése után apa és Harry bácsi azon poénkodik, hogy mekkora szerencsém van, hogy két ilyen gyönyörű nő is hozzám tartozik, meg azért vigyázzak, mert az nem éppen egészséges, hogy a három nővel osztom meg a lakosztályom. Persze biztosítom őket, hogy azért mindenki tudja, hogy ki itt az úr, de utána menekülőre fogom, mert a lányok gonosz pillantásokat vetnek felém. 

A hangulat a vacsora közben csak fokozódik, szerencsére az unokahúgom és Gina találnak közös témát, Annát egyáltalán nem féltem, ő minden helyzetben feltalálja magát, Kris meg már ismeri a bandát. Anya próbál túletetni, és folyton leszúr, ha iszok még egy pohárral azért, ha kimegyek rágyújtani azért. Ez utóbbi alatt persze Kris is velem tart, és magammal csalogatom Lizzy-t is elmeséljük neki Anna meglepetés buliját, ahogy sejtettem ő is jönni akar, megígéri, hogy szól a többieknek is. A szülőkkel viszont nem tudjuk mit kezdjünk, de kedvesem elárulja, hogy Jules úgyis meg akarta hívni őket vacsorázni, szóval nem fognak unatkozni. Gyorsan egyeztetjük, hogy másnapra rendeltem nekik is kocsit, és egyszerre indulnak majd Annáékkal, így remélem könnyebben be tud jutni, mert biztos vagyok benne, hogy a fotósok megtalálják maguknak, és az se hátrány, ha látják, hogy a család mennyire mellette áll. Én mondjuk magamtól nem gondoltam volna erre, Steph hívta fel rá a figyelmemet. 

Vacsora után, mivel a család a repüléstől és az időeltolódástól elég fáradt különválunk, mindenki megy a saját szobájába. Mi még elszívjuk az utolsó ciginket, Kris szigorúan  takarásban, bár az elmúlt két napban nem láttunk fotósokat, de jobb elővigyázatosnak lenni. Utána a szobánkba indulunk, Anna és Gina telefonálnak valakivel, talán a szüleikkel, mert vegyesen magyar és olasz szavakat hallunk. 

Amint bebújunk az ágyba húznám magamhoz, de Kris elhúzódik. Döbbenten nézek rá, mi baja van?

- Egy pillanat - mosolyog rám - anyával találtunk egy nagyon szép nyakláncot Tiffany-nál, én meg megveszem hozzá a karkötőt, ha neked is tetszik. Ash azt mondta csinál kis cetliket Luca címével, és holnap indulás előtt kéne szólni mindenkinek, aki már tud a dologról, és ismeri Annát. 

- Jó, biztosan szép, ha te választottad - próbálok megint közelebb kerülni hozzá, és már húzom le a pólóját - és mikor vesszük meg?

- Nekem 4-re kell odaérnem, neked? - kérdez vissza.

- Nekem 1/2 5-re, úgyhogy találkozunk ott, és onnan együtt...

- Jó, de nem lesz feltűnő - néz rám, de aztán megegyezünk, hogy majd hangoztatjuk kicsit, hogy a barátnőmnek lesz az ajándék. Miután minden lényegest megbeszéltünk végre hozzám bújik, és onnantól nemigen esik több szó közöttünk, helyette inkább a tettek beszélnek.  

(Kellan szemszöge)

A Much díjátadója után reggel visszautazok Montreálba, hétfőn, kedden újra forgatok, és mivel akad egy kis technikai probléma még szerdán is maradnom kell, igaz csak délelőtt. Délután megint irány a repülőtér, és Los Angeles. Már előre örülök a holnapi napnak.  Az eleve feldobja az embert, ha premierje van, az Eclipse-t meg különben is nagy hírverés kíséri. Persze a jókedvemben azért az is közrejátszik, hogy tudom, hogy Anna is ott lesz. Jófiú voltam, nem zaklattam, remélem ezt értékeli és végre elfelejti a botlásomat.

Annyiszor foglalja el a gondolataimat, többször is kézbe veszem a telefonom, hogy felhívjam, de aztán mindig újra lerakom. Ennyit igazán ki kell bírnom, de csütörtökön valahogy sarokba fogom szorítani, és ha máshogy nem megy ágyba rángatom, és ott győzöm meg, hogy nekünk kettőnknek igenis van közös jövőnk. Mondjuk az ágyba rángatásra inkább nem kéne koncentrálnom, mert a végén még megfázom a folytonos hideg vízben zuhanyzástól.

Otthol elég későn kerülök ágyba, persze csak miután Kola kitombolja magát a feletti örömében, hogy végre hazajöttem. Reggel az óra ébreszt, kapásból le is nyomom, de aztán leesik, hogy nem véletlen állítottam be, ki kell mennem nagyapa elé a reptérre. Egy gyors zuhany után kocsiba vágom magam, és elmegyek elé. Persze nem egyedül a saját kis paparazzim megint követ, de már nemigen tud érdekelni, megszoktam. Nagyapa jókedvű, mint mindig, amikor meglátja a kocsimat, ami az ő számára újdonságnak számít kikuncsorogja, hogy had vezessen ő. Naná, hogy hagyom. Egy a lakásomhoz közeli hotelbe viszem, ide érkezik meg anya is pár óra múlva, együtt megebédelünk, majd otthagyom őket, mert muszáj mennem. Úgy egyeztünk meg, hogy Brandon jön értük, és hármasban együtt jönnek a premierre.

(Anna szemszöge)

A premier napja kész őrület. Kristen korán lelépett, Rob azt mondja csak pihenni akar, mi Ginával szintén, bár nehezen bírunk megmaradni egy helyben. Én elvagyok a laptopommal, így sikerül elterelnem a figyelmemet, Gina meg zenét hallgatva ücsörög a teraszon, hol egyedül, hol a cigiző Robbal. Ebéd után megyünk Matty-hoz, ahol bemutatóra alkalmassá tesznek bennünket. Most a ruhámhoz igazodva a sminkem és a körmeim is bronzosak lesznek, de csak miután beállítottak valami újfajta szolárium szerűségbe, és egyenletes mogyorószínűre változtatják a bőrszínemet, szerencsére ez sikeresen eltünteti a fehér sávot a hátamról, de mégse tűnik természetellenesnek. El vagyok ájulva a végeredménytől, rettenetesen tetszik. A hajam most egy laza kontyba lett feltűzve, szemben Ginával, akinek a hátközépig érő barna lobboncát egyenesre vasalták. Magam is eltátom a számat, amikor kész sminkkel és frizurával elém penderül, idősebbnek néz ki és gyönyörű.

Ezt nem csak én látom így, a szobánkba visszaérve Rob is bókol mindkettőnknek, majd mindenféle plusz testőrökről kezd beszélni, akit mellénk kell kérnie a srácok távoltartására. Mégegyszer gyorsan végig vesszük az este „forgatókönyvét” majd azt mondja neki indulnia kell, majd ott találkozunk.

(Rob szemszöge)

Reggel arra ébredek, hogy Kris puszit nyom az arcomra, és közli, hogy mennie kell, és akkor az ékszerboltban találkozunk. A lányokkal reggelizem, Anna most nem tűnik olyan izgatottnak, mint az MMA előtt, de Gina körül vibrál a levegő. A kérdésre, hogy ma mit terveztem közlöm amíg nem muszáj ki se teszem a lábam a szobámból, a családom szervezett magának programot, a nők gondolom vásárolnak és szépítkeznek, apa meg sejtésem szerint a bácsikámmal keres egy biliárdtermet, és játszanak. Alaposan beebédelek, ellentétben a csajokkal akik csak csipegetnek, én tudom mire számítok, és ma este nem lesz esélyünk hamburgerrel befejezni a napot az tuti, a party-kaja meg madaraknak való, nem felnőtt embereknek. Ebéd után a lányok távoznak, én is lezuhanyzom és megborotválkozom, mert Steph kinyír különben, erre ugyanolyan háklis mint Anna. Még leugrok a szüleimhez, csak Lizzy és Cloé nem ért haza a fodrásztól, Vicky is közli, hogy jön a holnapi buliba, és már ajándékot is vett neki, csakúgy mint anya. Elmesélem, hogy mi mivel tervezzük meglepni, mire csodálkozva néznek rám, de aztán elmesélem, hogy mennyibe is került az én motorom és a kiegészítők. Illetve, csak sejtem, hogy mennyibe. 

Miután visszamegyek a saját szobámba összeszedem amire szükségem lehet még ma, közben a lányok is megjönnek, hát majdnem dobok egy hátast amikor meglátom őket. Anna mintha barnább lenne, gondolom valami krém, különben lenyűgöző, a szemei nagyobbnak tűnnek, mit máskor, Gina pedig...

- Gyönyörűek lettek hölgyeim, - bókolok azonnal, mire megköszönik, és jön a kérés, hogy miért eddig nem voltak azok.

- A fenébe, erre nem gondoltam - nézek rájuk gondterhelten - mire mindkettő aggódva néz - Dean nem fog tudni megvédeni benneteket egyedül, kell szereznem gyorsan még pár testőrt. 

Egy pillanatig csodálkozva néznek, de aztán vigyorogni kezdenek.

- És még nem is láttad a ruhánkat - szólal meg Gina és elvonul a szobájába.

- Eszméletlenül néz ki - bámulok utána - komolyan mondom ragadni fognak rá, - Anna büszke mosollyal néz utána. 

- Akkor mindent megbeszéltünk, a földszinten találkoztok hatkor, Dean mindent tud, ha unod a kérdéseket jelezd és ő megszabadít a hiénáktól. Amint tudok megyek, jó.

- Rob, nagylány vagyok már, nyugi. Te csak mutogasd magad, és fogd vissza Steph-et, mert mégegy olyan akció, mint múltkor és tudod... 

- Nem megbeszéltem, semmi különszám, de akkor számíts rá, ha odaérek csók.

- Oké, egyet csak kibírok - vág fájdalmas képet, de a szeme huncutul csillog. - Apropó, ha nem leszel normálisan felöltözve ne kerülj a szemem elé, ezt a stylistoddal is közölheted.

Csak grimaszolok egyet, majd az órámra pillantva sietve távozom. 

Taxival az üzlethez megyek, alighogy belépek meglátom Kris-t, csak nagy önfegyelemmel tudom visszafogni magam, hogy ne érjek hozzá túl bizalmasan. Egy pulthoz vezet, kéri, hogy mutassák meg az ékszert, szép, nem értek hozzá, neki tetszett, úgyhogy oké. Halkan a füléhez hajolva megkérdem, hogy neki nem vehetnék esetleg valamit, de persze hárít. És sajnos tisztába vagyok vele, hogy nem csak azért, hogy ne legyen feltűnő, egyszerűen nem akar tőlem ajándékot elfogadni soha. Kérem, hogy szállítsák a szállodába, anyáék szobájába, megbeszéltem vele, hogy átveszi és majd Lizzy-ék elhozzák a buliba. Én mégse vihetem, Annának mit mondanék minek van egy ékszeres doboz a hónom alatt.

Együtt megyünk taxival a gyülekezőhelyre, Kris azonnal elrohan a sminkbe, nekem még van egy kis időm, rágyújtok, egyre többen jönnek, vannak akik már menetkészen sminkben, kiöltözve. Mindenki ölelgeti a másikat, érdeklődik mi történt vele... a szokásos. A forgatásokban azon kívül, hogy keresel egy csomó pénzt és csinálsz egy reményeid szerint jó filmet van még egy dolog ami egyszerre vonz és taszít is. Jó új emberekkel találkozni, de ugyanakkor folyton magadon érezni a vizslató tekinteteket, és tartani attól, hogy ezek az ismerősök mit mondanak majd rólad a sajtónak kicsit félelmetes és flusztráló.

Fényképezésre alkalmassá teszik az arcom, felöltözök, Anna elégedett lehet, egy Gucci öltönyt kaptam, bár a színétől kicsit tartok. Kris tipeg mellém, lenyűgözően néz ki, amit azonnal közlök is vele, legnagyobb sajnálatomra azt mondja, hogy jól nézzem meg, mert amint odaérünk a partyra ő ettől megszabadul. Igyekszem kihasználni a pillanatot, csendben beszélgetünk, amikor Ash szólít meg hangosan. A francba, majdnem elfelejtettem. Gyorsan körülnézek, nem látok olyat aki még ne tudhatná, mondjuk a falka tagjai közül nem volt ott mindenki az MMA-n de ők úgyis mindig mindent kidumálnak egymás között, úgyhogy közlöm velük, hogy tekintsék úgy, hogy meg vannak hívva. Ash még kiegészíti a mondatomat, mindenre gondolt, cím, időpont, diszkrét kísérők. Nagyszerű, remélem minden összejön. Figyelem Kellan arcát, elgondolkozva néz maga elé, csodálom, hogy nem kérdezett még ma semmit Annáról, remélem nem adta fel, bár nem úgy ismerem.

(Kellan szemszöge)

Miután otthagyom anyát és nagyapát a hotelben gyorsan hazaugrok zuhanyozni, borotválkozni, majd taxival a gyülekezőhelyre vitetem magam. Az öltönyöm már ott vár, de még bőven van időm, már jópáran vannak, ki felöltözve, ki félig készen. Szépen lassan érkeznek a többiek is, Rob szokás szerint cigizik, Nikki nyüzsög, Ash megy egyik csoporttól a másikig. Mindenki kicsit izgatottnak tűnik, talán csak a mellém települő Peter arcáról sugárzik nagy mosoly, Jay szokás szerint szinte utolsóként esik be, én is túljutok a szokásos procedúrán, az öltöny még tetszik is, csak a hajamtól kapok még mindig frászt, utálom amikor pont feketére kell festeni. A Summit előre kiírta, hogy ki-mikor-merre…, szóval még gondolkodnunk se kell, van mégegy eligazítás, aztán szépen lassan az elsők elindulnak. Rob és Kristen egymás mellett ülve sutyorog valamit,  Ash leül mellém majd egyszer csak felkapja a fejét a haveromra néz, és hangosan megszólal.

- Rob, mondtad már nekik? – kérdezi, majd miután válasz helyett csak értetlenül bámul rá, hozzáteszi - a bulit?

- A francba, nem - kap a fejéhez - Luca kicsinál, Gináról nem is beszélve – nem értem, hogy jön ide Anna húga és az olasz.  Feláll, alaposan körülnéz és hangosan megszólal.

- Hé srácok - már jópáran távoztak, úgyhogy csak mi a „keménymag” ahogy a lányok általában nevezik a bandát és a „farkasok” vagyunk a teremben - Annának, a barátnőmnek – fűzi hozzá nagy vigyorral - holnap van a szülinapja, próbálta eltitkolni, de kiderült, úgyhogy meglepetés bulit rendezünk neki. Nagyrészt már ismeritek, aki még nem, az ma úgyis megfogja, szóval örülnénk ha eljönnétek. A kis torná... a húga, Gina azt mondta, hogy nemigen van oda az ajándékokért, de a virágot és a csokit szereti, főleg a marcipánosat, de  ajándékot ne hozzatok. Fontos, hogy ő nem tud az egészről, szóval nehogy elszóljátok magatokat este, oké. A buli, Ash hol is lesz a buli?

- Itt van - kap elő az említett egy csomó apró papírt, és azonnal osztogatni kezdi, megnézem mi van rajta, egy ismeretlen cím, majd folytatja - a hátoldalán rajta van, hogy legkésőbb hétre gyertek, mert Rob és Anna fél nyolckor érkezik. De én úgyis ott leszek egész délután, szóval aki akar jöhet előbb is.

- Ash, elköltöztél – teszi fel a kérdést Alex a papírlapot nézegetve.

- Nem ez nem az én címem, a bulit Luca házában tartjuk, mert jönnek Anna unokatestvérei is. Jó lenne, ha még ma este megmondanátok, hogy ki jön és ki nem, a meghívás érvényes a feleségekre, barátnőkre is, de csak akkor ha a párotok is titokban tudja tartani, hogy milyen kapcsolat is van Rob és Anna között, mert ott nem szeretnének alakoskodni. Legalábbis - néz Rob-ra - Luca azt mondta jobb lenne, ha nyugodtan szórakozhatnánk.

- Elárulnád, hogy ki az a Luca? – jön a kérdés Kiowától - ha már ennyit emlegetitek?

- A barátom – jött a válasz Ash-től és közben olyan elégedett arcot vág, hogy mosolyognom kell - és mellesleg Anna unokatestvére.

Erre magamban felmordulok, szép kis unokatestvér, mondjuk jobb lenne, ha csak annak megfelelően viselkedne. Persze Nikki rögtön megrohamozza, és részleteket akar. Én az imént halottakon gondolkodom. Szóval szülinapja lesz, és buli, hát eddig az ilyen események 1:1-re állnak pozitív-negatív jelzéssel, vajon ez az este most mit hoz. Azon is tűnődöm, hogy mivel lepjem meg, mert a virág oké, de valami jó ajándék sokat lendíthetne a helyzetemen, el is határozom, hogy tanácskozni fogok Ash-sel.

Persze addig még ott a mai este, már nem kell sokat várnom és láthatom, remélem meggondolta magát?

* Luca, come su di te, tu vivi ancora qui? Luca, te még itt laksz?

* Si, solo. Mi muovo domani. – Igen egyetlenem. Holnap költözöm.