100. Halloween...

 

Sziasztok! 

Hát ez a nap is eljött. Sose gondoltam, hogy egyszer majd a 100. fejezetnél fogok tartani, 165 nappal a kezdés után.  Pár komiból arra a következtetésre jutottam, hogy félreértettetek. Eredetileg valóban maximum ennyire terveztem egy-egy blogot, de mivel néha kicsit bő lére engedtem a fantáziám, ez már biztosan nem fog sikerülni. Most úgy gondolom, még 10-15 vissza van ebből. Tehát, ez nem a befejező rész!!! Köszönettel tartozom rengeteg embernek, akik ilyen–olyan módon, megjegyzés, chat, e-mail formájában de eljuttatták hozzám a véleményüket. Ha ti nem lennétek, nem érne semmit az egész. Szóval hálás vagyok mindenkinek. Nem fokozom, szerintem úgyis inkább az ezután következő sorok az érdekesek,  Úgyhogy jó szórakozást.

Apropó, amikor ezt olvassátok én éppen az Alpok csúcsait nézem. Reményeim szerint hamarosan már nem egyedül, mert a párom is befejezi a síelést, lassan sötétedik.  

 A következő rész bizonytalan, bár igyekezni fogok. A komik száma persze mindig sokat segít abban, hogy úgy érezzem, siessek vele.   

Dicta

(Rob szemszöge)

Eszméletlen meleg van. Annak ellenére, hogy az erkélyajtó nyitva és meztelenül fekszünk az ágyban. Jó, persze ez nem csak annak köszönhető, hogy meglehetősen közel vagyunk az Egyenlítőhöz, és itt Rióban éjjel se hűl le túlságosan a levegő. Kris a mellkasomon fekszik, boldogan hallgatom, ahogy szuszog. Alig pár perce szenderült el, amit nem csodálok, mert ma mindent elkövettem, hogy kimerült legyen. Pedig ki se mozdultunk a szobából. Határozottan jó ötlet volt előbb ideutazni. És egyelőre senki se sejti, hogy itt vagyunk. Dean, mert nélküle persze nem jöhettünk megígértette velem, hogy ha nem muszáj ki se lépünk a szobánkból. Igazság szerint nincs is szándékunkban. Jó itt elbújva. A kaját az ajtóig hozzák, az erkélyre csak akkor megyünk ki, ha rá akarunk gyújtani. Tegnap éjjel repültünk ide titokban a testőröm, Bill és Wyck társaságában. Azt mondták legalább mire a többiek hétfőn megérkeznek felkészültek lesznek. Engem aztán nem zavarnak, egészen addig amíg nem jönnek a közelünkbe. De mivel hivatalosan a forgatás hétfőn veszi kezdetét nem valószínű, hogy előbb akarnának valamit. Az mondjuk kicsit kínos, hogy át kell őket is vágnunk, de nincs más választásunk. Arra hivatkoztunk, hogy együtt tanuljuk a szöveget, és különben is jó barátságban vagyunk ezért van olyan szobákra szükségünk amelyek egymásba nyílnak. Szó se róla, mindent megteszünk annak érdekében, hogy mindkét ágyon látszódjon, hogy használva volt. Sőt kipróbálás alá vettük a kanapét, a zuhanyfülkét, és az egyik fürdőkádat is. De még vannak „szűz” területek, bár ha rajtam múlik nem sokáig.

Gondolom Amerikában mindenki az esti bulira készül, hogy Anna éppen hol arról fogalmam nincs. Amikor elindultunk még ő se tudta, bár már útrakész volt, még éppen láttam, hogy érte is megérkezik a taxi. Remélem jól érzi majd magát, ráfér a kikapcsolódás…

(Kellan szemszöge)

Még augusztusban felkértek, hogy legyek a Halloween-party házigazdája. Jó ötlet volt, határozottan. Nagy pénz, teljes ellátás, jó társaság. Kis szépséghibával. Mert az, hogy Brandon velem jött természetes. A testvérem. Vele állunk a legközelebb egymáshoz, és sokszor megyünk együtt szórakozni, akárcsak Scott-tal és Erick-kel mert ők közös barátaink. De Tanner… Oké, persze ő is a bátyám, de akárhogy is erőltetem az agyam csak kínos pillanatok jutnak az eszembe, amiket ő okozott. Már gyerekkorunkban is, mindig elégedetlen volt, zavarta, hogy Aaron a legidősebb, megkeserítette az életemet amikor rövid ideig, de én voltam a legkisebb, és Brandon is ilyen tapasztalatokról számolt be.

Hatalmas tehetsége van a bajkeverésben, ilyen a természete, az persze nem zavarja, hogy én fizetem a repülőjegyét, a szobáját, és mivel közölte, hogy nem hozott magával megfelelő öltözéket, a ruháját is. Tévedés ne essék, nem sajnálom a pénzt, kire költsön az ember, ha nem a családtagjaira, de talán egy köszönöm azért elhagyhatná néha a száját. Egyágyas szobákat kértünk, mert a srácok közölték, hogy ők csajozni akarnak. Nekem nincs ilyen szándékom, Anna lefoglalja a gondolataimat, még így is, hogy megint fasírtban vagyunk. Hihetetlen ez a nő. Próbáltam vele kapcsolatba lépni a héten, de nem sikerült. Az üzeneteimre nem válaszolt, és vissza sem hívott.

Nyolc óra van, a PR-os csaj azt mondta hivatalosan tíztől kettőig kell jelen lennem. A jelmezem nem túl ötletes, de nem érdekel. Tavaly Ash rábeszélt arra a nevetséges Robin jelmezre, de idén nem ment el az eszem, olyat választottam ami elég szellős. Úgyis rengetegen lesznek. Már túl vagyunk a vacsorán, a srácok is készülődni mentek, és is most jöttem ki a zuhany alól. Hála annak, hogy díszvendég vagyok a szobát ajándékba kapom négy emelettel a többiek felett.

Persze nem úszom meg megjegyzések nélkül, mind hozzám jönnek, innen indulunk majd le. A barátaim és Bran csak vigyorognak amikor meglátják mekkora a lakosztályom mérete, Tanner meg teszi a szokásos csípős megjegyzéseit. Bezzeg a minibárt boldogan használja, az ellen nincs kifogása. Háromnegyed tízre megyünk le, a többiek elvegyülnek, én meg eleget teszek a kötelező dolgoknak. Sam-et ismerem már régóta, az, hogy ő a dj ma este ígéret egy jó bulira. Beszélgetünk pár percet, majd amikor elhangzik a nevünk együtt bevonulunk. Adok pár autogramot, fényképezkedem azzal aki akarja. Ezért vagyok itt, ezért fizetnek. Szerencsére hamar lecseng a dolog, úgyhogy a csapattal a pult mellett állunk, néha táncolunk, ők stírölik a csajokat, nem mondom van pár ígéretes.

Sam a kezdés után jó másfél órával tart először egy rövid szünetet, akárcsak a srácok ő is a kínálatot szemléli.

- Na, találtál valami kedvedre valót? – kérdezem kezemben egy itallal, anélkül, hogy megfordulnék.

- Aha, azt a barna ördögfiókát szívesen ágyba vinném. Micsoda lábai vannak, te jó ég. - Arra nézek, akárcsak a többiek, és szinte egyszerre hördülünk fel. Még én is.

- Én az angyalkát akarom, stipi-stopi. – szólal meg Brandon.

- Az se rossz, de a másik klasszisokkal jobb – jegyzi meg Tanner, és kivételesen egyet kell értenem vele. – Amennyire látom nincs szerencséd, mert a fiúkat szereti… - kötözködik Sam-mel, aki köztudottan a saját neméhez vonzódik. – Na öcsi, ezt figyeld, így kell csajozni…

Na majd pont tőled tanulok, fordul meg a fejemben.

Szememmel a két lányt keresem, mert a parkettről eltűntek, a bárpult túlsó végén fedezem fel őket. Igaza van Bran-nek, a vörös se semmi, aranyos kis glóriával a fején, de a barna hajúról fején az ördögszarvakkal nem tudom levenni a szememet. És amennyire látom vagyunk ezzel még így páran. Vidáman néznek felénk amikor a mixer két poharat tesz eléjük. Kiderül, hogy Tanner küldött nekik két pezsgőkoktélt. A fizetést persze rám hagyja, beletörődően veszek elő pénzt, hogy rendezzem a számlát. Aztán látom, hogy a barna lány a sráchoz hajol, mond neki valamit, a szoknyájából egy kártyát vesz elől és fizet. Egy perc múlva a pincér hozzánk lép, és lerak elénk hat üveget, azzal, hogy a lányok köszönik az italt, és viszonoznák a szívességet. Meglepetten nézünk össze a címkék láttán, majd újra rájuk. Az ő kezükben is hasonló üvegek vannak amiket felénk emelnek, majd annyit látunk, hogy célba vesznek egy privát bokszot.

- Na srácok ez felhívás a keringőre – szólal meg mellettünk az egyetlen nőnemű – nekem sajna dolgoznom kell, de nektek jó szórakozást.

 

(Anna szemszöge)

Csak azt tudnám, hogy tudott erre rábeszélni? Ez jár az eszembe amióta csak felszálltunk a gépre. Jó végülis nem volt jobb dolgom, Kris és Rob elutazott nagy titokban idő előtt Brazíliába. Jay koncertezik, bár hívott, hogy menjek vele és a srácokkal, de nem akarok folyton a nyakán lógni. Luca és Ashley Jacksonville-be ment Ash családjához. Persze elutazhattam volna Wyoming-ba, ott örülnek nekem minden alkalommal, de ahhoz se volt kedvem, majd jövő héten. Ő meg az ígérte jól fogunk szórakozni, rakjak össze pár szexis ruhadarabot, és kirúgunk a hámból. És éppen ez az amire most szükségem van.

Csak azt az egyet felejtette el közölni velem egészen addig, amíg a táskámmal be nem ültem mellé a taxiba, hogy történetesen ehhez a szórakozáshoz át kell repülnünk a keleti partra, egészen Atlantic City-ig. A hátam közepére se kívántam a hosszú repülőutat, főleg, hogy olyan alapvető dolgok hiányoztak a csomagomból, mint 3 napra való ruha, cipő, a laptopom.

Igen a laptopom, talán annak a hiánya érintett a legfájóbban, minden mást pótolható. És, hogy még jobban a fenébe kívánjam a dolgot, Nikki felvilágosított, hogy ugye Halloween van, tehát mindkét este jelmezes buliba megyünk.

Végül péntek éjjel 10 után érünk földet, és taxizunk be a hotelig. Még sose jártam itt, de mind a város, a hotel meg főleg így éjjel élénken emlékeztet Vegasra, és, hogy teljes legyen a káosz a Borgata-ban foglalt szobát, ami ugye kaszinó is egyben. Két egymás mellettit kért, amit nemigen értek, de közli, hogy ő pasizni fog, és ha jót akarok én is, szóval kell az a kis elszeparáltság. Szombaton egy gyors reggeli után megtámadjuk a boltokat, azt mondja, szombat és vasárnap éjjel tuti bulizunk, tehát két fajta jelmezzel kell készülnünk. Bevallom neki, hogy én bizony még nem voltam ilyen fajta rendezvényen, mert ez nálunk Magyarországon nem szokás, és valahogy úgy alakult, hogy sose voltam az Államokban ezeken a napokon. Mint kiderül, bár lehet, hogy ez csak az ő értelmezésében létezik, ilyenkor vagy horrorisztikus vagy kurvás ruhákba kell bújni, hát egyiktől se vagyok elragadtatva.

Elémrak egy kupacot, hogy próbáljam fel, de közlöm vele, hogy én Anna Gádor Mc’Gee nem veszem fel ezeket. Nincs az az Isten. Erre még jobban meglep, mert kivonszol a boltból és elcipel két olyan helyre amit először nem értek, de amikor elmondja miért is jöttünk, már kezd egyre jobban érdekelni a dolog. Igaza van, szükségem van egy kis kikapcsolódásra, és ha inkognitóba tudok maradni, miért ne? Már csak egy megfelelő pasit kell találnom. Sose voltam oda az egyéjszakás kalandokért, de miért ne, hamár egyszer azzal akivel szeretném úgyse jön össze.

Ezután már bátran válogatok a merész ruhadarabok között, és persze Nikki se marad el mellettem semmiben. A nap nagy részét vásárlással töltjük, egy kínai étteremben megebédelünk, majd visszaérve igénybe vesszük a wellness részleget. Egy kellemes masszázs után alszunk pár órát, majd este 8-kor kezdetét veszi a készülődés.

A frissítő zuhany után belebújok a falatnyi bugyiba, felkenem a csillogó testápolót, és életem legmerészebb sminkjét alkotom az arcomra, de őrült barátnőm szerint még ez is kevés, úgyhogy tiltakozásom ellenére belekontárkodik, és a végén igazat adok neki.

Úgyhogy most itt állok a liftben tetőtől talpig feketében, térdig érő csizmában, két kb. tizenöt centis csíkban szoknya és top gyanánt, könyékig érő kesztyűben, fejemen ördögszarvakkal. A fülemben két akkora karika van, amik karkötőként is megfelelnének. Nikki szerelése ugyan olyan, mint az enyém, csak hófehér, és a fejére kis glóriát illesztett. A legjobb a haja, illetve nem az övé, mert egy tűzpiros paróka virít a kobakján.

- Nyugi már, jó buli lesz, mikor lettél ilyen pipogya, szórakozni jöttünk, nem? – kérdez rá vigyorogva. Nem tudok neki ellenállni, én is elmosolyodok. Követem, ő tudja csak, hogy hova tartunk, ugyanis eddig nem árulta el, céltudatosan közlekedik, és nem törődve a sorban álló tömeggel felmutat két VIP belépőt, úgyhogy seperc alatt bent vagyunk.

Tömeg, villogó fények, félhomály és dübörgő zene fogad bennünket, megcélozzuk a bárpultot, kapásból pezsgőt rendel, majd egy boksz felé vezet, ami mint kiderül le van foglalva a számunkra. Öt percig csak nézelődünk, még egyszer egyeztetünk, majd a zene és a hangulat hatására nem bírjuk tovább, táncolni megyünk. Gyorsan akad társaságunk, de egyelőre nem kelti fel a figyelmünket egy pasi se. Az egyik túl vékony, a másik túl alacsony, van aki túl komoly, van aki túl részeg. Úgyhogy csak élvezzük a zenét, és vonaglunk a ritmusára. Szép lassan betermelünk egy üveg pezsgőt, majd kérünk egy másikat. Egyszer csak látom, hogy az arcán ravasz mosoly jelenik meg, és valamit nagyon figyel. Én is arra nézek, hátha valami ígéretes férfiú tűnt fel, de nem látok semmi különöset, egy ponton ugyan nagyon csoportosul a tömeg. Éppen érdeklődnék, minek örül ennyire, amikor a zene lehalkul és egy női hang szólal meg.

- Hello fiúk, lányok. Üdvözlünk mindenkit itt a mur.mur-ban, Atlantic City legjobb Halloween party-ján. A zenét ma Samantha Ronson szolgáltatja, és megérkezett ma esti sztárvendégünk, aki igazán beleillik ebbe a hangulatban, hiszen őt legtöbben vámpírként ismerik – hangos sikítás tör ki mindenfelé, nekem meg végigfut a hátamon a hideg.

Az nem lehet…

- Szóval fiatalok itt van velünk Kellan Lutz, hogy ma este ő legyen a házigazdánk.

Hangosan és választékosan káromkodni kezdek, megragadom Nikki kezét és csöppet se szelíden magammal rángatom a mosdóba. Bent azonnal szembefordítom magammal, és dühösen meredek rá.

- Mi a jó fenének hoztál ide, amikor tudtad, hogy ő is idejön? – kérdezem azonnal.

- Éppen azért, mert tudtam, hogy idejön – feleli halálos nyugalommal. – Engem nem versz át, folyton kerülgetitek egymást, odavagy érte, látom amikor lopva ránézel.

- Ez nem igaz… - tiltakozom, de kit akarok átverni? Még önmagamat se sikerül, mert tudom, hogy igaza van, akárhányszor meglátom egy idő után az jár az eszemben, hogy milyen jó volt vele az ágyban.

- Anna… – néz rám Nikki erőszakosan.

- Oké, jól van – ismerem be, és dühösen beletúrok a hajamba – kívánom, de ez csak a szex miatt van.

Csak a fejemre ne szakadjon a plafon ekkora hazugság miatt.

- Jó, akkor feküdj le vele, és te is rájössz, hogy hülyeséget beszélsz.

- Tessék? – nézek Nikki-re döbbenten.

- Buli van, odamész, elcsábítod, dugtok egyet, vagy kettőt, ahogy ismerem – szúrja közbe nevetve – és ha ennyi elég, akkor utána könnyedén el tudod felejteni, bár szerintem ez hülyeség.

Egy pillanatra elgondolkodom azon amit mond, biztos a piától van. Végülis szórakozni jöttünk, a szex eszméletlen jó vele, egy éjszaka, nem oszt nem szoroz. Ennél több nem valószínű, mert elegem van az idióta féltékenykedéséből. Viszont van ebben valami, bulizni jöttünk.  De mi van, ha felismer?

- Nem jó, rá fog jönni, hogy én vagyok az.

- A saját anyád nem ismerne meg, még akkor se ha itt állna melletted – fordít a tükör felé, belepillantva el kell ismernem, hogy igaza lehet, A hajam szoros kontyba lett összefogva és egy barna paróka került rá. A rövid ezer felé álló tincsek egészen megváltoztatták az arcomat. Nem is beszélve a barna kontaktlencséről, a műszempillákról, és az egésznek koronát adó füstös szemfestésnek. Anya simán elmenne mellettem az már egyszer biztos. Egyre jobban tetszik Nikki ötlete, de még mindig van két dolog ami gondot okozhat, ha esetleg valóban közelebbi kapcsolatba kerül a testemmel.

- És a tetoválásom és a piercingem? – kérdezem tőle, de mindenre van megoldása. Elcseréljük egymással a köldökünkben lévő ékszert, a tetkóra meg előkap egy kis alapozót a zsebéből, a fenébe ez mindenre gondolt, villámgyorsan átkenem, mutatja, hogy ő is így tüntette el a sajátjait. Azért figyelmeztet, hogy ez nem vízálló, szóval óvatosan.

Még mindig kritikusan méregetem magamat a tükörben, de kimondja azt a mondatot, amire különben is allergiás vagyok, hát még így másfél üveg pezsgő után.

- Ne legyél már ilyen gyáva, hol az a híres ír-magyar vérmérséklet.

Milyen igaza van. A kutya se fog rám ismerni, és különben se tartozom számadással senkinek, határozottan nézek a tükörbe, kicsit lejjebb húzom a topom, még nagyobb hangsúlyt adva a melleimnek és harcra készen nézek rá.

- Oké, nekem ne mondja egyetlen sápadt arcú amerikai nőszemély se, hogy gyáva vagyok.

- Na, csak azért. – vigyorog - Gyerünk.

Követem ki a tömegbe, újra dübörög a zene, először az asztalunkhoz megyünk, és megint meghúzzuk a poharainkat. Nikki nemes egyszerűséggel feláll a boksz ülésére, úgy szemlélődik, egyszer csak elkerekedik a szeme, és roppant elégedett arcot vág, majd visszahuppan mellém.

- Ott vannak – mutat a nyüzsgő tömegbe.

- Vannak? – kérdezek rá azonnal.

- Aha, Kellan, a két bátyja Tanner és Brandon, és két haverja, ha jól emlékszem Scott és valami E-betűs... Már találkoztam velük, de úgyse ismernek fel. Bran az enyém, már régóta fenem rá a fogamat. – Valóban így lehet, mert élénken csillognak a szemei. - Ha azt akarod, hogy nagyot szóljon, kezdj ki először Tanner-rel. Ő elég egoista, igazából egy bunkó, de Kellan mindent meg fog tenni, hogy megszerezzen, ha azt hiszi versenyben vannak. Hogy csináljuk?

Gyors haditervet készítünk, abban mindketten egyetértünk, hogy nem játszunk „rajongót”, inkább úgy teszünk, mintha fogalmunk se lenne róla ki is Kellan. Az valószínűleg nem fog gondot okozni, hogy felhívjuk magunkra a figyelmüket, kiürítjük a második üveget is, és elindulunk, de két lépés után leblokkol, és a fülemhez hajol.

- Hogy hívnak? – reflexből mondom a nevemet, mire kinevet – ma este hogy hívnak. Úgyis megkérdik.

- Á’ nevem Susana, én jöttem Barcelona, most tanulni itt University – szólalok meg enyhe akcentussal. Még előnyömre is válhat, hogy Kellan is beszéli a nyelvet.  

- Haláli, jó lesz. A téma adott, mind a ketten beszéltek spanyolul, én Nina vagyok, - mondja kaján vigyorral - New York-i, és évfolyamtársak vagyunk. De hol?

- Harvard? – nézek rá, arról legalább rendelkezem információval, ha szükséges.

- Jó, miért ne, ügyvédnek tanulunk, 3. évfolyam.

Miután minden lényeges dolgot tisztáztunk, elindul, én meg követem. Nem messze tőlük áll meg, és mindketten táncolni kezdünk. Szó se róla beleadunk apait-anyait, néha összebújva, néha körbefordulva a körülöttünk állókkal együtt mozgunk. Lopva a társaság felé lesek, kishijján padlót fogok, amikor meglátom Kellan-t, először csak az arcát nézem meg, a haja kissé zilált, szeretkezés után láttam ilyennek, végigmérem, egy sima fehér atléta van rajta, és boxolónadrág, hát nem túl ötletes, viszont gyorsan levethető. Egy újabb forgás után a mellette állókat is szemügyre veszem, kitalálható, hogy melyikek a testvérei, mert bár nemigazán hasonlítanak egymásra, de a másik kettő ázsiai, illetve afrikai gyökerekkel rendelkezhet. Nikki felé fordulok.

- Melyik kicsoda? – kérdezem, mire már mondja is, hogy a magas sapkás Brandon, a nagyparókás Tanner, és a barna bőrű Scott, az ötödikről meg nincs információja. – Felfedeztek bennünket, mutassunk valamit.

És mutatunk, nem is keveset, egymás hátának támaszkodva mozgunk, lassan ereszkedünk le majdnem egészen guggolásig, ami a szoknyák hosszát tekintve elég merész húzás. Végigjáratom a szemem a tömegen, és mosolyogni kezdek, tényleg minket figyelnek, egy pillanatra összeakad a tekintetünk, érzem ahogy szinte levetkőztet, majd meghúzza a kezében lévő üveget. Kár volt, mert ettől én is szomjasnak érzem magam, és megnyalom a szám szélét, majd a mellette állóra nézek. Igaza lehet Nikki-nek, Tanner még így távolról se túl szimpatikus, egyszerre sugárzik róla a magabiztosság és az önteltség. Oké, baby, kezdjük veled. 

Jó két percig amíg a szám tart őt bámulom, csak néha siklik el a tekintetem a mögöttük lévő bárpultra. Közben úgy fordulunk, hogy lássuk egymást Nikki-vel, nem hiába színésznő a csaj, ártatlan arcot vág, de végtelenül csábító. Amikor egy pillanatra elhallgat a zene, a füléhez hajolok.

- Ha jól látom „Angel and Devil”-t játszunk. Csak nehogy megfeküdje a gyomrodat.

- Attól ne félj – rezegteti meg a szempilláit. – Akkor második lépés, igyunk valamit.

- Jó, gyere angyalka, én fizetek…

Határozottan indulok meg a bárpult másik oldalára, majd összenézve úgy döntünk, maradunk a pezsgőnél, mindjárt üveggel kérünk, fejenként egyet. Mielőtt megkapnánk a másik mixer lerak elénk két hosszú poharat, valami koktéllal.

- Ezt a srácok küldik, - mutat a pult másik végére. Odalesve a társaságuk tagjaival nézek farkasszemet. Összenézek Nikki-vel, megkóstoljuk, Kir Royal. Nem rossz, de…

A pincérhez hajolok, végignézek a bandán, 6-an vannak, mert a Dj is mellettük áll, szemlátomást jóban van Kellan-nel. Nem is tetszik, ahogy a csaj a kezét a karjára teszi. Miután megszereztem a kellő  információt én is rendelek nekik. Előhalászom a kártyám, szerencsére a szoknyánkon van egy kis zseb, amibe belefért ez is és a szoba mágneskártyája is, lehúzatom a sráccal, jó nagy borravalót adva. Cinkosan vigyorog rám, majd elvonul. Nikki rám néz, majd azt figyeli, hogyan pakolja eléjük az üvegeket.

- Mit küldtél nekik?

- Pezsgőt – nevetek rá – és hogy tudják, hogy nem vagyunk olcsó lányok, a legdrágábbat.

Kezembe fogva a sajátomat nézek rájuk, mind minket figyel csodálkozva, úgyhogy feléjük emelem az üvegemet, majd hátat fordítok, és elindulok a boxunk felé.

Leülünk, de nem kell sokáig várnunk, mert hamarosan feltűnnek a látóterünkben, szóval figyelték merre távoztunk.

- Oké, szórakozás indul – súgja Nikki, és összeütjük az üvegeket, aminek hatására, mivel még majdnem tele van, gejzírként tör ki a pezsgő, amiből nem kevés jut a testünkre, nevetve próbálom letörölni a cseppeket először a dekoltázsomról, majd a combjaimról.

- Hello, lányok – csusszan mellém ebben a pillanatban az egyik Lutz fiú. Villámgyorsan leülnek, Tanner azonnal átveszi a szót, körbeudvarol, kérdezősködik, enyhén szólva is tolakodó, de arra jó lesz, hogy kicsit felpiszkáljam Kellan-t. Szemrebbenés nélkül hallgatom, ahogy bemutatkoznak, nem áruljuk el magunkat, Nikki játsza a jókislányt, és viszont flörtölök velük, ahogy kell, a barátaikkal is de főleg a legidősebb Lutz-zal. Jó darabig eldumálunk, Erick az ötödik srác veti fel, hogy menjünk táncolni, mindenki benne van, drága barátosném bevet mindent, és én is igyekszem. Amikor megérzem Tanner kezét a derekamon, egy pillanatra meglepődöm, feszélyez ahogy hozzásimul a hátamhoz, de végülis jól mozog. Közben a szememmel Kellan-t figyelem, és ő is engem, minden porcikámban érzem a jelenlétét, mint mindig fergeteges hatással van rám, nem tiltakozom, amikor elém lép, és most már a srácok között lapulok, mint hamburgerzsemlébe a hús. Szó se róla izgató érzés a két kidolgozott kemény férfitest, de vágyni még mindig az előttem állóra vágyom, és ha jól érzem ez kölcsönös.

A szám végén Kellan automatikusan hátralép, bezzeg a bátyja nem ilyen szégyenlős, elcsépelt szöveget sugdos a fülembe, eléggé irritál, hát még amikor a keze a fenekemre csúszik. Határozott mozdulattal söpröm le magamról, és lépek el tőle, megcélozva az asztalunkat. Nikki menet közben rám pillant, de intek neki, hogy minden oké. Meghúzom az üveget, majd úgy döntök, kimegyek a mosdóba. Ellenőrzöm a sminkem, kirúzsozom a szám, ahogy kilépek szembetalálom magam az tolakodó Lutz-zal, magabiztosan néz rám, és már húz is magához, de kettőnk közé rakom a kezem.

- Mi van baby, ne kéresd magad, - és már megint a fenekemet tapogatja.

- No, él á kezekkel – próbálkozom hangomban akcentussal, de nemigazán akarja megérteni a dolgot, egy ideig próbálom békésen rendezni a dolgot, mégiscsak Kellan bátyjáról van szó, de mivel nem ért a szép szóból, nemes egyszerűséggel felemelem a térdemet.

Igazán nem az én hibám, hogy pont terpeszben állt.

(Kellan szemszöge)

Megfogadva Sam tanácsát a bátyáim már el is indulnak a két lány boksza felé. Nem lehetnek csórók, mert látom, hogy kint van a privát jelzés, és a nekünk küldött Crystal pezsgő se lehetett két dollár. A testvéreim magától értetődően csúsznak be melléjük, amennyire látom Brandon-nak igencsak bejön a vöröske. Nem rossz, de a barna messze jobb. Kíváncsi pillantással méreget bennünket, de meglepetésemre nem változik az arca amikor megmondom a nevemet. Akcentussal beszél, a barátnője felvilágosít bennünket, hogy csak a hétvégére utaztak ide, hogy pihenjenek kicsit. Mert különben egyetemre járnak. A Harvardra. Ezt egy kicsit kétkedéssel fogadom, de a barna olyan információkat ejt el beszélgetés közben, hogy valószínűleg igazat mondanak. Közelről mindketten ismerősnek tűnnek, alaposan megfigyelem az arcukat, de nem ugrik be hol láthattam őket. Egy ideig ismerkedünk, majd újra táncolni megyünk. A barátaim kispéciztek maguknak két mellettünk vonagló vámpírjelmezbe öltözött lányt, összesen négyen vannak, és érzem, hogy a két szabad engem méreget, de nem kötik le a figyelmemet. Bezzeg a kisördögről nem tudom levenni a szememet. Főleg miután Tanner eléggé nyomulni kezd. Na azt már nem. Ez a lány túl jó neki. Nincs különösebb célom, de úgy helyezkedek, hogy pont szemben legyen velem. Aztán elveszek. Attól, ahogy a szemembe néz miközben táncol, minden megszűnik körülöttem. Csak távolról érzékelem a zenét, és önkéntelenül lépek hozzá. Talán túl szorosan is, de nem húzódik el. Azonnal megkívánom, nincs ezen semmi csodálkozni való, mert rohadt jó alakja van, és a ruha alig takar belőle valamit. Csak a szám végén eszmélek rá, hogy mit is művelünk. Bran fordul hozzám, és arra kíváncsi, hogy a pokolba akarok jutni? Nevetve közlöm vele, hogy csak annyira, mint ő a mennyországba.

- Oké öcsi, de akkor figyelj rá, mert még lecsapják a kezedről.

Azonnal visszafordulok, de a csaj nincs sehol. És Tanner se. Na erről lekéstem.

Aztán amikor egy pár perc múlva visszaér megnyugszom. Nem tűnik zaklatottnak, nem így a bátyám aki dühösen csörtet át a tömegen. Mi történhetett?

Rövidesen megtudjuk, illetve mivel jobbára a csaj beszél és legtöbbször spanyolul csak én értem. Nevetni kezdek amikor kiderül, hogy nem örült Tann közeledésének, és ezt egy tökönrúgással az értésére is adta. Van benne spiritusz, az már egyszer biztos. Amikor a bátyám sarkon fordul szólok Brandon-nak, hogy megnézem hova megy. Még éppen látom, ahogy belép a kaszinóba, nincs kétségem megint játszani fog, szerencse, hogy nincs nála túl sok pénz. Én visszamegyek a mur.mur-ba, és azonnal kiszúrom. Figyelem ahogy lassan ringatózik a zene ritmusára, körülötte többen is ugrásra készen figyelik, de ő lehunyt szemmel nem vesz tudomást a külvilágról. Próba szerencse. A biztonság kedvéért a háta mögé lépek, így legalább nem fenyeget az a veszély, hogy a bátyámhoz hasonló sorsra jutok. Elnézést kérek a viselkedéséért, és legnagyobb örömömre úgy tűnik egyáltalán nem haragszik. Sőt. Flörtöl velem, hozzám simul, felém kínálja az italát, úgyhogy egy idő után arra a következtetésre jutok, hogy mivel nem tűnik egy szende szűznek talán máshol kéne folytatnunk az éjszakát.   

(Anna szemszöge)

Egy szó nélkül hagyom faképnél Tanner-t, szerintem vette az adást. Visszamegyek a többiekhez, látom, hogy mindenki a hátam mögé tekinget. Nikki a fülemhez hajolva kérdezi, hogy mi van, éppen válaszolnék, de egy kezet érzek a karomon ami megfordít.

- Mi a francot képzelsz te magadról? – támad rám, az arckifejezéséből ítélve egy kicsit még fájhat neki, pedig nem is vittem bele erőt.

- Én mondani, No. Te nem érteni? – teszem az ártatlant, de csak egy szitokáradatot kapok cserébe. Egy darabig tűröm, majd mivel úgy igazán felhúzott, viszonzom a szavait, szerencsére időben kapcsolok, mert kis hijján magyarul kezdtem bele, úgyhogy felhasználva minden létező spanyol szleng-tudásomat elküldöm melegebb éghajlatra. Közbeszúrok azért pár angol szót is, és hogy biztos legyen benne, hogy mire is gondolok hangosan is kimondom, hogy ne jöjjön hozzám egy méternél közelebb.

Valamit morog az orra alatt, majd elmegy, viszont meglepetésemre a többiek nem követik.

- Én mondtam, hogy ne hozzuk – hallom Brandon hangját, Kellan válaszol valamit majd lelép. Na erről ennyit, lőttek az éjszakámnak.

Felcsendül egy új szám, csalódottan csukom be a szemem, és mozgok a zene ritmusára, megfordul a fejemben, hogy kéne hagyni az egészet a fenébe, és elmenni aludni, de aztán mégse teszem. A következő szám kicsit lassabb, csak ringatom magam egyhelyben, hirtelen egy kart érzek a hasamra fonódni, nyitott tenyérrel fog, és szorít magához.

- A bátyám kicsit sokat ivott – szólal meg a fülemnél spanyolul – de ha gondolod szívesen tolmácsolom az édesanyánknak a kérésedet. – Utal a testvéréhez intézett mondatomra, mi szerint szappannal kéne kimosni a száját mielőtt megszólal.

- Felesleges, elfelejtem, ha meggyőzöl, hogy a család többi tagjának jobb a modora.

- Jó, elég meggyőző tudok lenni, ha akarok… - nem fejezi be a mondatot, de nincs is rá szükség, táncolunk tovább, csak ritkán engedjük el egymást, Nikki is eléggé belefeledkezett Brandon-ba, Erick  és Scott két mellettünk táncoló csajt szédít.

Egyre jobban kívánom, és talán az elfogyasztott pia hatására ezt már nem is akarom titkolni, egyik szám alatt, akárcsak korábban nekidöntve a hátamat egészen a térdéig lecsúszom, majd megfordulva is hozzá bújok, mosolyognom kell, amikor felfedezem a szemében a vágyat. Amikor a zene elhallgat az asztalunkhoz indulok, tudom, hogy követ, meghúzom az üveget, nézi ahogy iszom, felé emelem ő is beleiszik, majd a fülemhez hajol.

- Ne menjünk valami csendesebb helyre? – kérdezi. Végre, azt hittem sose jutunk el idáig.

Csak bólintok, mire megfogja a kezem, és maga után húz. Elkapom Nikki tekintetét, rám vigyorog és a partnere háta mögött mutatja a felemelt hüvelykujját.

A liftben többen is vannak, csak állunk egymás mellett kézenfogva, nem kérdezte hányadikon lakom, tehát evidens, hogy hozzá megyünk. Nem semmi lakosztálya van, gondolom hozzátartozik a ma esti munkájához, bár én nemigen láttam, hogy pár fotón kívül csinált volna bármit is. Az ajtónál előre enged, én meg céltudatosan a nyitott teraszajtóhoz lépek, kint nincs valami nagy meleg, de nem zavar. Két pohárral a kezében lép ki hozzám, koccintunk, majd szinte azonnal megcsókol. Ismerős érzés, minden idegszálam beleremeg. Lerakom az italom a mellettem álló asztalra és kezeimet a mellkasára teszem, mire csibészesen rám vigyorog.

- Ezt már régóta ki akartam próbálni – mondja, majd a következő pillanatban leönt. A pezsgő útja a két mellem között vezet, de nem hagyja, hogy kárba vesszen egyetlen cseppje is, mert az ajkait rám tapasztva itatja fel, hangosan felnyögök, és ettől legnagyobb örömömre elveszti a kontrollját. Nem érzem a hideget, az egész testem lángol, saját magam gyűrőm le a nedves topomat a derekamig, mire lerakja a poharát és egy mozdulattal az asztalra ültet. Szája perzseli a bőrömet, simogató kezeit mindenütt ott érzem. Én se tétlenkedek, közelebb húzom magamhoz, és ujjaimmal a trikóját rángatom ki a nadrágból türelmetlenül. Egy mozdulattal kibújik belőle, mire kezemmel a nadrágja elejét simogatom. Kézzel fogható bizonyítékát találom annak, hogy akar engem. Igyekszem kiszabadítani belőle, de amikor megérzem magamban kutató ujjait hatalmas kéj önti el a testemet. Hogy lehet ennyire jó? És miért csak vele?

Gátlástalanul húzom le a nadrágját és kezdem el simogatni, ami hallhatóan tetszik neki, mert amikor ujjaimmal körbefonom kőkemény férfiasságát hangosan felnyög. Ajka újra lecsap az enyémre, majd csak azt veszem észre, hogy matatni kezd a bokájáig csúszott nadrág zsebében. Legnagyobb meglepetésemre egy óvszert vesz elő. Már majdnem megszólalok, hogy felesleges, hiszen félévente beadatom magamnak a fogamzásgátló injekciót, de aztán rájövök, hogy nem lenne szerencsés. Egyrészt, még a végén lebukok. Másrészt, azért őt az elmúlt időszakban elég sok nővel összehozták, és bár az Armani bemutatókor a mosdóban történtek után már megvizsgáltattam magam, és a doki megnyugtatott, hogy semmi kellemetlen következménye nem lett a dolognak azért jobb az óvatosság.

Villámgyorsan lehúzza a bugyimat, felgyűri a topom mellé a szoknyámat, teljesen az asztal szélére húz, majd egy határozott mozdulattal belém hatol. Miközben nyelve az enyémet cirógatja, kezei a mellemre tapadnak majd szája átveszi az ujjai helyét. Hatalmas tempóban űz a beteljesülés felé. Közel már a kielégülés, és a következő pillanatban csak azért nem sikítok fel, mert olyan közel van hozzám, hogy önkéntelenül is de beleharapok. Hangosan felhördül, és egy utolsó mozdult után megfeszül egy pillanatra.

Hátrahanyatlok az asztalon, ő pedig rám. Pár percig így fekszünk, majd feltámaszkodik a kezére, rám néz, bőszen vigyorog és engem is felsegít. Kicsusszan belőlem, megszabadul a nadrágjától és a fürdő felé indul. Most érzékelem csak a hőmérségletet, úgyhogy én is belépek és a hálószobát veszem célba. Végülis nem mondta, hogy menjek el, igaz azt se, hogy maradjak. De még ráérek kicsit…

Feltérképezem a szobát, az ágytól legmesszebb lévő falikart hagyom csak égve, megszabadulok a csizmámtól, majd a ruháimtól és mikor visszaér már hason fekszem a hatalmas ágy közepén. Nem szégyenlős, bár nem is lenne értelme ilyen testtel. Egy percig csak áll az ajtókeretnek támaszkodva, majd mellém lép, és leül az ágy szélére. Látom, hogy az éjjelilámpa felé nyúl, de megfogom a kezét és inkább magamhoz húzom. Nem tiltakozik, és egy pillanat múlva már újra elveszi az eszemet a csókjaival. Ezúttal lassan simogat, kínoz az érintésével, a hátamra fordít és végigcsókolja a testemet. Hosszú időn át szeretkezünk nem törődve semmivel. Hogy mikor szenderedtem el azt nem tudom, de arra ébredek, hogy valami böki a szememet. Meglátva a mellettem alvó Kellan-t leesik, hogy hol vagyok, és mit tettem.
És be kell valljam örülök neki.

Lassan leesik, hogy a kontaktlencse okozza a kényelmetlen érzést, és ideje lenne mennem, mielőbb még késő lesz. Sikeresen belebújok a szoknyámba a top viszont a nedvesség hatására végleg tönkrement, így körülnézek, látok egy széken egy odadobott inget, nagy rám, de valamit muszáj felvennem. Csomóra kötöm mell alatt, kézbe fogom a csizmámat és elindulok. Már majdnem az ajtóhoz érek, amikor megszólal…

(Kellan szemszöge)

A liftben egész végig fél szemmel figyelem, nem feszeng és nem is bámul. Teljesen természetesen áll, és fogja a kezemet. Előreengedem és kinyitom előtte a szobám ajtaját. Először ledobom a köpenyem, a minibárhoz lépek. Oké, pezsgő van, fel is bontok egy üveggel, nem az a márka amit odalenn ittunk, de a célnak megfelel. Ha jól emlékszem, és szerencsére jól az éjjeliszekrényben találok egy csomag óvszert. 3 darab. Oké, talán elég lesz.

Mert nincs kétségem ő se azért jött fel, hogy megnézze milyen a tapéta. A nappaliban lépve sehol se látom, de az erkélyajtó nyitva, így a két pohárral arra indulok. A korlátnak támaszkodik, és a várost nézi. Valószínűleg meghallotta, hogy jövök, mert megfordul, és elveszi a felé nyújtott italt. Megcsókolom, furcsa. Déjà vu érzésem van. A pohár széléről egy páracsepp a mellére hullik, és ez eltereli a figyelmemet, eszembe jut az, ami már pár órája is megfogalmazódott bennem odalent. Az akkori gondolatom most megvalósítom, vékony sugárban a mellére folyatom a pezsgőt, majd azonnal a nyelvemet végighúzva itatom fel onnan a nemes italt. Persze nem tudok leállni, és nincs is rá szükség, mert a segítségemre siet, szabaddá teszi gyönyörű halmait, én pedig azonnal a felém meredő mellbimbókra vetem magam. Halkan nyöszörög, de közben keze már simogat, nem tudom mikor szabadultam meg a trikómtól, hogy került a nadrágom a bokámhoz. Azzal vagyok elfoglalva, hogy felderítsem a teste minden egyes porcikájáét. Ujjaim akadály nélkül siklanak a testébe, de sietve igyekszem más szervemet juttatni a helyére.

Fantasztikus érzés elmerülni benne, lábaival körülölel, én pedig szabadon engedem a vágyaimat. Érzem, hogy egyre közelebb van a beteljesüléshez, nekem se kell már sok, és amikor belém harap nem bírom tovább, felrobbanok. Hátrahanyatlik, én pedig követem, és csak nehezen tudom rászánni magam arra, hogy felkeljek. Muszáj kicsit rendbe szednem magam, a fürdőben meg is teszem, megszabadulok egyetlen ruhadarabomtól, mert a zokni és a cipő rajtam volt, majd a keresésére indulok. Sötét van, de szerencsére nem kell sokáig mennem, mert az ágyon találom. Ez megnyugtat, mert egy pillanatra megijedtem, hogy elment. De nem. Meztelenül, hason fekszik a közepén, egy pillanatig csak gyönyörködöm benne. Formás popsi, hosszú arányos lábak, csodálatos mellek, és vadító arc. Érdekelne milyen lehet a smink alatt, mert azt már felfedeztem, hogy a szempillája nem valódi, és festékből is elég sok van rajta. Megpróbálom felkapcsolni a közeli kislámpát, de elhúzza a kezemet. Oké, végülis, nem ismerkedni jöttünk, hanem azért, hogy élvezzük egymás testét.

Ezt megerősítendő simogatni kezdem, és kényeztetem ahol csak érem. Végig csókolom az egész testét, hosszan elidőzve a melleinél, a köldökénél, majd rátalálva arra a pontra én is megharapom. Persze csak finoman, de ez beindítja. Addig helyezkedik, míg szája el nem éri mereven álló testrészemet, hogy aztán az ajkaival kezdjen el ő is kényeztetni. Vagy kínozni? Nem tudom. Az mindenesetre biztos, hogy nem tétlenkedik, és én se bírom sokáig. Megkeresek egy újabb apró csomagot, majd magam alá gyűrve hajszolom amíg csak fel nem sikít.

Utána pihegve fekszünk egymás mellett, de azért éjjel az utolsó óvszernek is hasznát vesszük. Nem tudom mikor aludtam el, csak a halk motoszkálásra ébredek. Éppen azt a pillanatot kapom el amikor abban a falatnyi szoknyában és az én ingemben ami eszméletlenül áll rajta indulni készül.

- Hova sietsz? – kérdezem spanyolul, mert szívesen itt tartanám még.

- Mennem kell – feleli ő is az anyanyelvén. Elragadó, ahogy felém tekint a válla felett.

- Látlak még? – kérdezem önkéntelenül, mire kicsit visszafordul, és elgondolkozva néz rám. Arra számítok, hogy azt mondja nem, de meglep.

- Talán. Ma este is a mur.mur-ban leszünk – feleli aztán kimegy az ajtón.