101. Lelepleződés…

Sziasztok!

Ma már jártam itt egyszer, de kicsit durcás lettem. Nem számítottam fanfárokra, rózsacsokrokra és a lábaim elé omló férfiakra, mert Isten bocsáss' írtam 100 fejezetet, de ennél azért kicsit nagyobb lelkesedésre igen. Összesen 6 komit kaptam addig (azóta mégegyet) és ez nem sok. Nem követelem, hogy ennyit-annyit írjatok, csak hozom a frisst. Csak akkor szabtam határt, ha előbb akartátok az új fejezetet.

Tudom, hogy valami változott. Valamit rosszul csinálok. De könyörgöm, ha nem mondjátok mit, honnan jöjjek rá?

Azzal is tisztában vagyok, hogy legtöbbetek szeretné már a happy end-et, de ez az én döntésem, mindennek eljön az ideje.

Igen a szereplők változnak és néha logikátlan a cselekedetük. Ennek az lehet az oka, hogy a végső változat csak az én fejemben létezik, és én ismeret a miérteket. Bobby köszönöm, hogy írtál, nem vagyok sértődős, és rávilágítottál arra, hogy tartozom pár magyarázattal. A mai fejezet után Kellan viselkedését azt hiszem érteni fogod. Annáéra is fény fog derülni a következőben. És nem, a bulizós énje nem most támadt fel, de eddig csak halvány célzásokat ejtettem el. A csaj azért tett pár olyan dolgot a múltban ami nem éppen egy megfontolt határozott nőre vall. A kusza események annak köszönhetőek, hogy előbb megvolt a 100. és utána született meg a 98. és a 99. fejezet. Soha többé nem csinálok ilyet.

Hát ennyi lenne. Most be kell fejeznem, mert a párom az előbb ért haza a melóból és végzett a zuhanyzással, csúnyán néz és most ő a legfontosabb. Nem tudom mikor jön a friss, most két napig tuti nem jövök fel. Pénteken repülök haza, szombaton még a régi évfolyamtársaimmal találkozom a fővárosban. De ki tudja. Pillanatnyilag elvesztettem a lelkesedésemet, ha megtaláltam jelentkezem.

Dicta

UI.: Jó olvasást!

(Anna szemszöge)

Reggel kopogásra ébredek. Félkómásan, résnyire nyitott szemmel megyek az ajtóhoz, ahol Nikki áll arcán hatalmas mosollyal.

- Mit akarsz ilyen korán? – kérdezem, és már botorkálok is vissza az ágyamba.

- Hé, mindjárt dél. – Reklamál azonnal. – Igen kimerítő éjszakád lehetett…

Csak hümmögök, és a fejemre húzom a takarót. Persze nincs mese, lerángatja rólam.

- Na, milyen volt? – néz rám várakozásteljesen. Nem gondolhatja komolyan, hogy elmesélem?! Aztán kiderül, hogy de igen, komolyan gondolja. Persze nem mondok el neki mindent, csak annyit, hogy igen eredményes és kimerítő éjszakám volt. És álmos vagyok. Ő viszont beszámol, túlzott részletességgel. Amikor kitér az érintett férfiú méreteire, és itt nem a magasságára gondolok, megint a paplan alá bújok. Kinevet, ezt még itt bent is hallom. Majd egy pillanat múlva egy fej furakszik be hozzám.

- Nem értem mit szégyenlősködsz. Tudom, hogy Kellan semmiben se marad el a bátyja mögött. Sőt, szerintem neki még nagyo…

Azonnal előbújok.

- És ezt te honnan a fenéből tudod? – kérdezek rá, és csak most esik le, hogy elárultam magam mert nevetni kezd és fejbe vág egy párnával.

- Ejnye, de féltékeny valaki. Nézzük csak, nyaraltam már vele, láttam alsónadrágba, nem is egyszer – sorolja, majd az arcomra pillantva folytatja. - De különben is, ezzel az egész világ tisztában van, az a hatalmas plakát elég feltűnő.

- Milyen plakát? – nézek rá, mert fogalmam sincs róla, hogy miről beszél.

- Hát a Calvin Klein reklám. Ő az egyik hivatalos fehérnemű-modelljük. Egy csomó helyen kinn van. Nem láttad még soha?

Hát nem. Jaj, miért is nincs itt a laptopom. Mindjárt utána nézhetnék, na mindegy, majd LA-ben.

Miután sikeresen kiverte az álmot a szememből felszólítom, hogy szerezzen nekem valami kaját amíg lezuhanyzom. Mire visszaérek valóban ott a reggeli. Kiderül, hogy mind a ketten ugyan arra gondoltunk, ő is a tegnapi bárt mondta Brandon-nak. Arról is beszámol, hogy kiderítette, hogy ma a srácok tengerészjelmezt fognak viselni ezért arra gondolt, hogy talán mi is szerezhetnénk valami hasonlót. Jó ötletnek tűnik, és különben is van pár dolog amire feltétlen szükségem van, ezért összekapom magam és megint vásárolni megyünk.

Beszerzünk még egy pár kontaktlencsét, mert a másikat ugye kidobtam az éjjel. Veszek egy vízálló alapozót is, gondolnom kell arra, hátha megint „nedves” ötlete támad, jobb megelőzni a bajt. Sikerül a srácokéhoz illő jelmezt találnunk, próbálom kicsit feldobni, szerzek még egy felettébb csábító fehérneműt, és egy cipőt, gyilkos sarokkal, mert ehhez a szereléshez nem illik a csizma. Vidáman érünk vissza a hotelbe, miután lepakoltunk megint lemegyünk egy-egy pihentető masszázsra. Teljesen felélénkülünk, visszafelé elintézzük az esti belépőt és bokszot. A szobánk felé tartva majdnem lebukunk, és az utolsó pillanatban tudunk csak beugrani egy oszlop mögé, mielőtt Kellan felfedezne bennünket. Éppen felénk tartott, de szerencsére megállították autogrammért, és amíg aláírást osztogat, beslisszolunk a casinóba. Nevetve, a tenyerünket összeütve gratulálnunk egymásnak, hogy ezt megúsztuk.

Mert ebben egyetértünk, se ő, se én nem akarjuk felfedni a kilétünket. Azt mondja, nem tervez további kapcsolatot Brandon-nal, és mivel egészen biztos, hogy többször is összefutnak majd, már csak azért is, mert a forgatások alatt mindig meg szokta látogatni a testvérét, nem akarja, hogy kínos legyen, ha találkoznak. Azzal mondjuk nem ért egyet, hogy a mai éjjel után én se tervezek mást Kellan-nal. Illetve nem is tudom. Bizonytalan vagyok. Az éjjel fantasztikus volt, már az emlékébe is beleremegek. És nincs kétségem a mai is feledhetetlen lesz, de egy kapcsolatot nem lehet a szexre építeni. Illetve én nem akarok. Mert azon kívül csak marjuk egymást, és ez senkinek se jó. Se neki, se nekem, se a barátainknak, akik végig asszisztálják a harcainkat.

(Kellan szemszöge)

Arra ébredek, hogy jól érzem magam. A hátamra fordulok, és a plafont bámulom. Mitől vagyok ilyen felettébb elégedett? Aztán leesik. Az éjjel egy elég kiadós és rendkívül élvezetes kalandban volt részem. Sőt, felidézve az elhangzott szavait, a lány azt ígérte ma is találkozhatunk. Vigyorogni kezdek, nem semmi nő. Aztán hirtelen ülök fel az ágyban, mert eszembe jut valami.

Egy idióta vagy Kellan. Mit tettél? Megfogadtam, hogy elnyerem Anna bizalmát, erre alighogy távol kerülök tőle rögtön hagyom, hogy ágynak lökjön egy csaj. Csupán azért mert jól néz ki. Istenem, de jól néz ki… Nem, hülye vagyok. Nem az a lényeg, hogy micsoda gyönyörű mellei vannak, hogy két kézzel átérem a derekát, hogy a lábai olyan hihetetlenül hosszúak. Hogy fantasztikus az ágyban.  A francba, megrázom a fejem. Erre nem szabad gondolnom. Mert mindez eltörpül Anna csodálatos adottságai mellett, nem is beszélve arról a derékig érő szőke hajzuhatagról, és a smaragdzöld szemeiről. És akkor még nem említettem, hogy a belső tulajdonságai talán még szebbek, mint a külcsíny. Igen erre kell gondolnom. Arra, hogy őt akarom, de ahhoz, hogy sikerüljön meghódítanom el kell nyernem a bizalmát. És ez nem fog menni, ha rájön, hogy kapásból ágyba vittem egy vadidegen csajt. Így is azt hiszi, hogy válogatás nélkül cserélgetem a partnereimet. Hogy fogok ebből kimászni?

A gondolataimból Brandon rángat ki, illetve először a kopogás, de mikor kinyitom az ajtót ő áll előtte. Bejön, kíváncsian néz a hálószoba felé.

- A tiéd is lelépett? – kérdezi, mire csak bólintok. – Te öcsi, rég volt ilyen jó éjszakám. Ez a nő teljesen kikészített. És remélem ma is kifog. Azt mondta este is lejönnek.

- Ja, Susana is. – felelem, előhalászok egy ásványvizet és neki is adok egyet. Ki kell találnom valamit, a mai éjszaka nem végződhet ugyanúgy. Nekem Anna kell.

- Hát neked meg mi bajod? – néz rám kíváncsian, és kizökkent az elmélkedésből. – Talán túl korán távozott?

Értem a célzását és közlöm vele, hogy nem, csak hajnalban.

- Akkor meg mi van? Már megint olyan búvalbaszott hangulatod van. Mint múltkor… - nem válaszolok, de túlságosan jól ismer. – Nemár, még mindig az miatt a csaj miatt rágod magad. Nem ismerek rád. Mi a franc van, nem szoktál ilyen zakkant lenni. Ki a franc az, legalább azt áruld el, ismerem? Vagy láttam már?

Csak megrázom a fejem, mert ha elárulom neki, hogy igen már látta, az újságokban és az Eclipse premierjén személyesen is, tuti rájön. De nem akarom. Mert akkor el kell mondanom a „kapcsolatát” Rob-bal, az ami eddig történt közöttünk. Mindig, minden barátnőmről beszámoltam neki, de most valahogy… nem merek. Ez most túlságosan fontos.

- Oké, ha nem mondod el, hát nem. De akkor se értem mit problémázol itt. A két csaj holnap visszamegy Massachusetts-be. Kicsi a valószínűsége, hogy még egyszer összefussunk velük. Egyébként is, ha nem is vagy együtt azzal a titokzatos nővel mit aggódsz. Önálló, független férfi vagy, megteheted, hogy ágyba bújsz azzal akivel akarsz. Lehet, hogy ő is éppen azt teszi valahol.

Hát ezzel a mondattal sikerül teljesen kiborítania. A gondolat, hogy Anna esetleg valaki mással műveli azt amit velem párszor… már az a lehetőség is kikészít, hogy esetleg valaki más csókolja, vagy érinti meg a testét. Az pedig, hogy mást is tesz vele bárki, NEM. Az nem lehet.

Egész nap ezen morfondírozom. Még az se tud jókedvre deríteni, hogy Tanner közli, hogy neki ez a hely nem jön be, és inkább hazautazik. Persze csak azután, hogy megtudja, hogy a csaj aki őt elutasította az én ágyamba viszont lelkesen bebújt. Oké, bevallom, erről nem kis elégedettséggel világosítom fel. Mielőtt elmegy persze megpumpol, azzal, hogy az éjjel lenyúlták a pénzét. Nyelek egyet, és nem árulom el, hogy tudom, szokás szerint megint eljátszhatta. Igaz, ezt ezer dollárom bánja,és tudom, hogy nem ez az utolsó eset, hogy kölcsönkér tőlem, és valószínűleg, ahogy az eddigieket, ezt a pénzt se látom többet.

Későn ebédelünk, én a srácokat hátrahagyva felfelé indulok, mert ott maradt a telefonom a szobámban amikor meglátom. Először azt hiszem a képzeletem játszik velem, mert agész nap rá gondoltam. Ösztönösen behunyom a szemem, hogy eltünjön a káprázat. Mikor kinyitom egy teljesen Annáéhoz hasonló hajú nőt látok meg, igaz csak hátulról. Nem hagy nyugodni a dolog, így utána indulok.

A két lány hirtelen kerül elém, már dugják is az orrom alá a füzetüket, aminek kivételesen egyáltalán nem örülök. Máskor boldogan fényképezkedem a rajongóimmal, most kényszeredetten mosolygok, és alig várom, hogy elindulhassak. Hiába nézelődöm, már nem látom semerre, de tudom, hogy nem hallucináltam. Ennek utána kell járnom.

A szobámba érve azonnal tárcsázok, de ki van kapcsolva a telefonja. Bár úgyse venné fel, a héten egyszer se tette. Utána Rob-ot hívom, akit valószínűleg éppen rosszkor zavarok, mert igencsak liheg, és a háttérből Kris kuncogását hallom. Segíteni nem tud, azt mondja fogalma nincs, hol lehet Anna. Csak annyit tud, hogy Nikki-vel utazott el valahova a hétvégére. A következő tehát kis „feleségem” lesz. Csak a negyedik próbálkozásra veszi fel a telefont, de semmire se jutok vele. Hallom a hangján, hogy jókedve van. Azt mondja Anna éppen roppant elfoglalt egy pasival, viszont, hogy hol, kivel és legfőképpen mit művelnek azt nem árulja el. És ez határozottan nem tetszik.  

Az eddigi lelkiismeret furdalásom hirtelen nem érdekel. Ha ő jól szórakozik én se fogok unatkozni. Visszamegyek a földszinti shop-ba, beszerzek egy üveg Crystal-t és a biztonság kedvéért több csomag óvszert. Kelleni fog, ebben biztos vagyok. A csaj az éjjel is fáradhatatlanak bizonyult, és ha sikerül ma egy kicsivel előbb ráveszem arra, hogy a szobámba menjünk.

 

(Anna szemszöge)

Várunk egy ideig, majd felmegyünk. A vacsorát a szobámba kéretjük, éppen a pincért engedem be amikor Nikki telefonja megszólal. Nem figyelek arra kivel beszél, csak miután lerakta tudom meg, hogy éppen az hívta aki ma a gondolataim legnagyobb részét lefoglalta. Azt mondja Kellan-t felettébb érdekelte, hogy hol vagyunk éppen. Ijedten nézek rá, de megnyugtat, hogy sejtelme sincs arról, hogy mennyire közel hozzá.

- De sikerült kicsit felpiszkálnom – vigyorog rám – közöltem vele, hogy éppen egy sármos pasi köti le a figyelmedet.

Nem értem miről beszél, de aztán felvilágosít, hogy a pincérre gondolt. Ezen nevetni kezdek, mert szegény ember enyhén kopaszodott, kicsit kancsalnak tűnt, és Isten bocsássa meg, de tipikusan az a fajta volt, akire mindenki azt mondja, hogy csak egy fokkal szebb az ördögnél.

Viszonylag gyorsan végzünk a vacsorával, majd elvonul a szobájába készülődni. Én se tétlenkedek, előpakolom a cuccomat, de a ledobott parókára esik a tekintetem, ahogy nézegetem leesik, hogy kéne valami fixáló, mert elég lestrapáltnak tűnik. Felkapom a csizmám és leugrok a földszinti shop-ba. Ahogy sejtettem találok hajzselét és lakkot is, úgyhogy rövid idő múlva már újra a szobámba vagyok. Lezuhanyzom, megint a tegnapi testápoló, de most előbb felkenem az alapozót, ami látszólag tökéletesen fed. A kontaktlencsével könnyedén boldogulok, a sminkkel is, ma már bátran bánok az ecsettel, és nem fukarkodom a szemfestékkel. Egyedül a műszempillával gyűlik meg a bajom, azt később Nikki illeszti a helyére. A fehérneművel elégedett vagyok, az ing felső két gombját nyitva hagyom. A rakottszoknya alól egy-egy mozdulatnál látszik a harisnyám csipkéje. Oké, ez így elég szexis. A fejemre illesztem a parókát, zselével kissé ziláltra formázom. Fájó szívvel veszem le a pecsétgyűrűmet, az este szerencsém volt, a kesztyű miatt nem látta meg, de ma nem kockáztatok. Utolsó mozdulatként a fejemre illesztem a tányérsapkát, még egy kis parfüm, cipő, kártyák, és indulásra kész vagyok. Ma ugyanúgy nézünk ki Nikki-vel mindketten, csak a hajunk színe különbözik.

A bárba érve azonnal a tegnapi boksz felé vesszük az irányt, még rendelni sincs időnk, mert a két fiú már mellettünk terem nyomukban a pincérrel, aki megint pezsgőt rak le elénk. Kellan magától értetődő mozdulattal csókol szájon, majd a fülemhez hajol. Egyszerűen lenyűgöz a szűk fehér nadrágban és ingben, iszonyat jól áll rajta.  

- Maradhattál volna az éjjel – súgja a fülembe, miközben a szája már a nyakamon kalandozik. – Meddig érsz rá?

- Egy ideig – felelem talányosan, de nem firtatja az okokat. Beszélgetünk négyesben, közben feltűnik a másik két fiú is, de a bátyjuk nem. Kérdés nélkül is elárulják, hogy ő elutazott. Hát ezt nem bánom.

Az éjszaka további részében jól szórakozunk, sokat táncolunk, módjával, de fogy a pezsgő. A boksz rejtekében bátran simogatjuk egymást, igyekszem kihasználni minden pillanatot, mert tudom, hogy a mai este után ezt be kell fejeznem. Nem vagyunk egymáshoz valók.

Sajnálatos módon egy fotós felfedez bennünket, érdekes, mert tegnap egyet se láttam. Igyekszem mindig úgy fordulni, hogy az arcom takarásban legyen. Ezúttal én javaslom, hogy menjünk fel, nem mintha Kellan egy szóval is tiltakozna. Már a liftben a falhoz szorít, és lázasan csókol, levegő után kapkodok amikor megáll a felvonó és kell egy pillanat, hogy összeszedjem magam. A lakosztályba lépve azonnal magához húz, és a keze a szoknyám alá csúszik, vadul csókoljuk egymást. Amikor megszólal a telefonja mind a ketten meglepődünk. Hezitál, ezt látom rajta, de aztán mégis a hálószobába megy és felveszi. Én nem tudok mit kezdeni magammal, a minibárban találok pezsgőt, felbontom. Öntök két pohárba, az egyiket félig ki is ürítem, de még mindig beszél. Megkeresem a tv távirányítóját és az egyik zenecsatornára kapcsolok, tetszik a szám, figyelem a klippet. Egyszercsak olyan érzésem támad, mintha figyelnének, valóban így van, az ajtókeretnek támaszkodik, és mosolyog. Belefeledkezem a szemeibe, önkéntelenül kezdek el lassan mozogni a zene ritmusára. Felcsillan a tekintete, és az arca megváltozik. Láttam már ezt, tudom, hogy azt jelenti, hogy többre vágyik. És én meg akarok adni neki ma éjjel mindent…

(Kellan szemszöge)

A földszinti shop-ból a recepcióra megyek, elintézem a bátyám kijelentkezését, éppen elindulnék felfelé amikor megint meglátom. Ezúttal oldalról, és már nincs semmi kétségem. Ez Anna. És nem ez az egyedüli dolog ami feltűnik. Van rajta valami ami felkelti a figyelmemet, mert majdnem egész éjjel bámultam. A csizma. Ilyen véletlenek nincsenek. Figyelem, ahogy a liftek felé tart, és próbálom összeilleszteni a puzzle darabjait.

Egy: ugyan olyan csizmája van, mint az éjjeli lánynak. Kettő: többször is olyan érzésem volt, mintha újraélnék pillanatokat. Például amikor megcsókoltam. Három: nem hagyott villanyt kapcsolni, folyton félhomályban volt. Négy: most felidézve, mintha azon a helyen ahol a tetoválása van lett volna rajta egy halvány folt. Alig látszott, de ugye én jó közel kerültem hozzá. Öt: Nikki-vel van, akkor ezért voltak olyan ismerősek már az elején.

Ilyen véletlenek nincsenek. Nikki és a bátyám. Te jó ég. Most mit tegyek? Az egyik felem azt súgja azonnal áruljam el Brandon-nak kit is vitt ágyba. De mégse tehetem. Mert bevillan, hogy nem csak ők ketten töltöttek együtt egy mámorító éjszakát. Hanem mi is, és Anna velem ellentétben tudta, hogy kivel bújik ágyba. Tehát akkor mégse vagyok neki közömbös. És azt mondta ma is találkozhatunk. Vigyorogva megyek vissza a srácokhoz, nem értik mitől van ilyen nagyon jókedvem, de úgy döntök nem is árulom el. Még a végén valamelyik elszólja magát, és nem tudhatom arra ez a bestia mit lépne. A bátyám egyelőre legyen csak tudatlan. Sokkal fontosabb, hogy rájöjjek, hogy akkor most mit érez irántam az én zöldszemű végzetem.    

Készülődés közben újabb dolog ugrik be. Az ahogy a Harvard-ról mesélt, Sarah ügyvéd, akár ott is tanulhatott, Anna meg valószínűleg járt nála látogatóba. Csak ő jár az eszemben, a zuhany alatt a szemembe is folyik a sampon, mert leesik, hogy „Susana” folyékony spanyolsággal beszélt velem. A francba.  Akkor ez már Mexicó-ban is így volt. Értem már, miért ettek meg mindent a többiek. Milyen jót röhöghettek a hátam mögött. Na ezt még visszakapják az biztos.

Türelmetlen vagyok, nem beszéltünk meg időpontot, de mi már kilenc után lent vagyunk. Scott és Erick kinéz magának két csajt, mi Bran-nel folyton az ajtót lessük.

- Látod öcsi, ezt már szeretem. Végre úgy viselkedsz, ahogy egy igazi férfinek kell. Nem kell egyetlen csaj mellett lekötni magad. Hidd el nekem, jobb egy vadidegennel kezdeni, utána nincs vele gond.

Csak bólogatok bőszen, és magamban jót röhögök azon mit szólna a bátyám, ha tudná kivel is bújt ágyba az éjjel. Tudom, hogy bejön neki a kis „feleségem”, és Nikki is tett rá párszor olyan megjegyzést amiből arra következtetek, hogy nem közömbös iránta.

Amikor végre belépnek mind a ketten felsóhajtunk. Egyszerűen lenyűgözőek. A fehér ruha kiemeli a bőrüket, és így a villódzó fényben még vadítóbbak. Ahogy lépnek és lebben a szoknyájuk kivillan alóla valami csipke. Az ingek kigombolva éppen annyira, hogy megmutassa mit rejt, de mégis ne tűnjön közönségesnek. Megint sikeresen elmaszkírozták magukat, de már tudom mire figyeljek. Anna ívelt szemöldöke, a szájának vonala felismerhető, és hiába a sok festék Nikki anyajegye is ott van halványan a szája felett.

Érdeklődve néznek körbe, miközben cinkos pillantásokat váltanak, és megint egy privát bokszot vesznek célba. Így már a pezsgő is érthető, Annának nem okozhatott fennakadást kifizetni. Azért érdekelne Salti apu mennnyi zsebpénzt adhat neki. Intek a pincérnek, már előzőleg megrendeltem és kifizettem az italokat, amit azonnal hoz utánunk.

Mellé csúszok, így hogy ül, már látom, hogy a kivillanó csipke a harisnyája széle volt, amihez harisnyatartó is tartozik. Csak nem el akar csábítani? Nem mintha nem hagynám magam.

Azonnal megcsókolom, az íze ugyan olyan mentolos, mint máskor, a parfümje viszont más, szokás szerint mindenre gondolt, képes volt ezt is megváltoztatni, hogy fel ne ismerjem. Hát Cica, ez szerencsére nem jött össze. Mert ez a lehetőség is felmerült bennem, hogy vajon mi a terve a továbbiakra. Sajnos úgy sejtem, hogy hanyagolni akar, de ezek után már nem fog menni. Tudom, hogy érez irántam valamit, immár száz százalékban biztos vagyok benne. Különben nem pont engem választott volna tegnap, hiszen lettek volna még jelentkezők arra, hogy lefektessék.

Olyan édes, ahogy felnyög amikor a nyakát becézgetem, és az akcentusa. Imádom. Arról nem is beszélve, hogy mennyire elbűvöl amikor spanyolul szólal meg. Nemigen tudom levenni róla a kezem, a szememet meg nem is próbálom. De nem tiltakozik, sőt, az őrületbe kerget azzal, ahogy a bokszban lopva végigsimít rajtam. A barátaim is visszatérnek néha, de jobbára a kis hódításaikkal töltik az időt. Néha vetek egy kíváncsi pillantást a bátyámra és Nina/Nikki-re, de csak lopva.

Fotósnak még ennyire nem örültem, mint ennek, aki most ránk talál. Éppen ketten ücsörgünk, a kezem Anna szoknyája alatt, amikor vaku villan. Már úgyis szerettem volna felmenni, de mielőtt megszólalhatnék ő teszi meg.

- Talán jobb lenne valami diszkrétebb helyen – veti fel, mire én megragadom a kezét, és már húzom is magam után. Szerencsére nincs senki a liftben rajtunk kívül, szívem szerint itt azonnal magamévá tenném, de a biztonsági kamerák miatt nem tehetem, így csak megcsókolom. A lakosztályomba lépve már nem tétovázok, de sajnos a hálóban megszólal a telefonom. Gondolkodom raja, hogy felvegyem-e, de úgy döntök, igen és lerázom bárki is az. Persze mégse sikerül annyira gyorsan, mint szeretném, mert Ryan hív, hogy változott a programom, hétfő délre már New York-ba kell lennem. Azt mondja foglalt repülőjegyet. Mikor végre lerakja azonnal a nappali irányába lépek, de szinte leblokkolok. Anna a tévé előtt táncol, méghozzá elég csábosan. Csak nézem, nem tudok betelni vele. Lassan fordul felém, szinte látom magam előtt, ahogy ragyog az a gyönyörű zöld szeme amit most a lencsék alá rejtett. Nem zavartatja magát, csak int, hogy menjek oda. Lágyan megcsókol, majd határozottan a fotel felé irányít és leültet. Kezembe nyom egy pohár pezsgőt, majd ellép. A keze után kapok, de gyorsabb. És nem bánom meg, mert lassan a zene ritmusára vetkőzni kezd. Először azt a pár gombot szabadítja ki, majd lassan leveti, és a földre ejti. Alatta egy pánt nélküli melltartót visel. A szoknyája a következő, csigatempóban húzza le a zipzárt, én meg azon gondolkodom, hogy ha így folytatja a nadrágom gombjai önálló életet fognak élni, mert annyira feszítem belülről, hogy félő, hogy elpattan a cérna ami tartja. Micsoda bestia. De micsoda gyönyörű, bestia. És most már az enyém, mondhat amit akar. Mikor végre leesik a kis fodros ruhadarab felsóhajtok. Így teljes valójában ahogy előttem áll ezekben a falatnyi csipkékben…

Elértem a tűrőképességem határát, kinyúlok felé, ezúttal nem tiltakozik, sőt azonnal az ölembe ül. Számat a szájára tapasztom, miközben engem kezd el vetkőztetni. Úgy látszik ez is a játék része, segítenék neki, de nem engedi, és mivel ujjai nyomát a szája is követi hátradőlve hagyom magam. Az inget a cipőm, a nadrág, a zokni, majd végre az alsónadrágom is követi. Újra hozzám simul, és az ölembe ül, körkörösen mozogva amúgy is feszülő testrészemen. Félő, hogy így idő előtt végem lesz, én is simogatom, gyorsan kikapcsolom a melltartóját, majd a bugyija felé nyúlok. Talán túlzottan türelmetlenül, mert elszakad az egyik pántja. A másikat már direkt tépem el, hogy gyorsabban merülhessek el benne. Csak egy dolog tart vissza attól, hogy azonnal megtegyem, kicsit tétovázva néz rám. Leesik, hogy a védekezés miatt lehet. Ez kicsit szarul esik, tudhatná, hogy nem tennék olyan ami neki árthat, és sose voltak ilyen fajta betegségeim. De ezt persze nem mondhatom el, mert akkor rögtön lebuknék, így csak előhalászom a nadrágom zsebéből a csomagot, és sietve elintézem a dolgot, utána viszont magamra húzom.

Mindkettőnkből elégedett sóhaj tör fel amikor összeforr a testünk. Legalább egy percig csak ülünk és egyikünk se mozdul, de már alig bírom visszafogni magam. Kis ösztönző mozdulatot teszek, mire válaszul kapok egy mosolyt, majd a csípőjével apró köröket leírva hintázni kezd. Lassan, de ő se bírja sokáig, és én is igyekszem megtenni mindent a mielőbbi kielégülésünkért. Mint mindig, most is fantasztikus érzés, ahogy megérzem azokat az édes belső rándulásokat, és én is elengedem magam.

Utána a vállamra rakja az állát, és a nyakamhoz bújik. Szorosan ölelem, nem akarom elengedni soha többé, de hamarosan mocorogni kezd, amiből arra következtetek nem ez a legkényelmesebb testhelyzet, és hát a hálóban ott az a hatalmas ágy...

Éjjel még többször is örömet szerzünk egymásnak, lenyűgöz mennyire hajlékony, és fogékony bármi újra. Csak sokára szenderedek el, és álmodom. Méghozzá csodásat.

Mellettem fekszik, hozzám simul, miközben lassan cirógatom a hasát. Megint felvesszük a szokásos alvó pozíciót, fejemet a hajába temetem. Végre. Itt van mellettem. Legalább álmomban ki kell mondanom…

(Anna szemszöge)

Rögtönzött kis vetkőzésem elnyeri Kellan tetszését, legalábbis mind az arca, mind a türelmetlensége azt jelzi, nem is beszélve arról amit akkor érzek amikor vetkőztetése közben, végigsimítok az alsónadrágján. Próbálom minél tovább fokozni az izgalmát, az enyémet már nemigen lehet, mert minden idegszálam pattanásig feszül és rá vágyik. Nála is elszakad a húr, ugyanúgy ahogy a bugyim. Ez már a második amit letép rólam. Fel kell készülnöm erre, ha legközelebb is… Mi? A fenébe Anna, nincs legközelebb. Ez a gondolat megakaszt egy pillanatra abban amit éppen művelek, de nem is baj, mert különben elfelejtkeztem volna  a védekezésről. Szerencsére Ő észnél van, de miután felhúzta  már el is merül bennem. És én élvezem. Nagyon. Jó így lenni. Magamban érezni ezt a keménységet, azt, hogy teljesen kitölt, mintha csak arra születtem volna, hogy ezt tegyem. Vele.

Hagyom, hogy meggyőzzön a maga szelíd-erőszakos módján arról, hogy ideje megmozdulnom. Persze nem kéretem magam sokáig, és rövid idő múlva együtt önt el bennünket a gyönyör. Fáradtan simulok a testéhez, élvezve a simogató kezeit, a nekem feszülő kemény izmait. Meglepődök amikor velem együtt áll fel a fotelből, és anélkül, hogy egy centit is távolodna tőlem, belőlem a hálószobába visz. Ott lerak az ágyra, csak egy pillanatra lép el , de akkor is csak azért, hogy megszabaduljon a feleslegessé vált darabtól, de rögtön egy újat vesz elő, és legnagyobb meglepetésemre már újra készen áll. Szó szerint. Hihetetlen energiával tesz újra magáévá. Gyakorlatilag egész éjjel szeretkezünk. Mert azt el kell ismernem, hogy csúnya dolog lenne erre azt mondani, hogy csak szex. Minden mozdulatából szeretet és odafigyelés sugárzik, valószínűleg ez mindig is így van nála, legalábbis én eddig ezt tapasztaltam.

Már majdnem hajnalodik, amikor sokadik alkalommal egymás mellé zuhanunk. Holt fáradt vagyok, pár percig pihenni akarok, az oldalamra fordulok, mire azonnal hozzám simul. Túlságosan is ismerős mozdulat, de amikor meghallom, hogy szuszog a hátam mögött megnyugszom, és simogatni kezdem a hasamat átfogó kezeit. Szorosabban húz magához, érzem a leheletét a tarkómon. Hirtelen megmerevedek amikor meghallom a hangját.

- Anna… - te jó ég, felismert, most mit tegyek? De úgy tűnik álmában beszél. És folytatja. – ...Szeretlek.

Legalább öt percig nem mozdulok. Csak lassan bújok ki az öleléséből, nem akarom felébreszteni. Mert akkor mindennek vége, biztosan nem tudok majd ellenállni neki.

Bár így tudok? Azt hittem ez a két éjszaka segít majd abban, hogy túllépjek rajta. De most nem tudom. Akarok én egyáltalán túllépni? Hiszen annyira szeretem. A francba. Szeretem. Persze tudom már egy ideje, de most minden megváltozott. Mert ezt mondta. Így. És most.

Mert bár az, hogy pár óra ismeretség után ágyba vitt elgondolkodtató. Lehet, hogy máskor, mással is megtenné. De végülis felnőtt férfi, vannak igényei. Bár ha megkapná azt a mit akar valószínűleg leszokna az ilyen kalandokról. Egy próbát megérne. Kockáztatnom kell. Mert azt mondta szeret. Jó máskor is megtette már. És akkor is álmában. És akkor is hittem neki.
Azt mondják a kisgyerek, az öreg és az alvó ember nem hazudik. Jó a részegekről is állítják, de azt inkább hagyjuk. A kisgyerek még őszinte, nem fertőzte meg a világ a hazudságaival. Az öreg már annyi mindent megélt, nincs már szüksége arra, hogy ne az igazságot mondja. Aki alszik az pedig szinte öntudatlan, nem képes alakoskodásra. Igazat szól.

Sikerül óvatosan kiülnöm az ágy szélére, nézem az arcát, kisimítok egy tincset a homlokából. Hozzá hajolok egy pillanatra, majd elindulok kifelé. Az ajtóból újra visszalesek, és csak nehezen tudok elmenni. A nappaliban gyorsan összekapom a szerteszét heverő ruháimat, és felöltözöm. A szobámba megyek lemosom az arcomat, megszabadulok a parókától és a kontaktlencsétől és hosszan állok a zuhany alatt.

A franca, Kellan. Ha nem szólalsz meg annyival könnyebb lett volna. Könnyebb, de nem jobb. Mert azt nem kétlem, hogy egy idő után túllennék rajta, sokára de biztosan sikerülne. De szívem mélyén tudom, hogy egész életemben bánnám. Most viszont nem tehetem. Miatta. És magam miatt. Szükségem van rá. Szeretem.