97. Új elhatározások…

Sziasztok!

Itt vagyok az újabb fejezettel, de előbb pár szó a régiekhez kapcsolódóan. Először is mégegyszer köszi, hogy amikor felajánlottam, hogy egy nappal előbb jöhet a friss olyan sokan írtatok. Jól esett, de mint ott is írtam ez nem sokszor lesz így. Ennek több oka is van. Egyrészt "alkotói válságban szenvedek" oké, tudom, hogy ez nagyképűen hangzik. Az a helyzet, hogy rákészültem a 100. fejezetre, csak igen nehéz összehozni úgy a 98-99-et, hogy ne tűnjön furcsának az előzőekhez képest. Másrészt, egyre jobban vagyok, vége a gyógytornámnak, kisebb távokon már vezetek (anya kocsiját hajtom) úgyhogy most igyekszem bepótolni azt a társasági életet, amit az elmúlt hónapokban kihagyni voltam kénytelen. Aztán tegnap végre hazapakoltam. A haza alatt kis lakásomat értem, mert tudjátok, hogy eddig a szüleimnél húztam meg magam. És ez most olyan jó. Végre a saját ágyamban alhattam, majd két órát feküdtem a kádban egy könyvvel, kis örömök, de mégis sokat számítanak. Érdeklődtetek páran az egészségügyi állapotom felől, az előző mondatok képezték a választ. JÓL VAGYOK. Sőt, jövő pénteken repülök a páromhoz, és ott is maradok több, mint egy hétig. Friss azért lesz, mert ő közben úgyis dolgozik, (síelnem nem tanácsos szóval ráérő időm lesz bőven) és internet is van nála. 
Ami a komikat illeti: több kérés is felmerült, közeledjenek egymáshoz, egy kis összebújás, utazzon Kellan (vagy az egész banda) Magyarországra-ra. Na a legtöbb összejön, az utolsó még várat kicsit magára, de az is meglesz. 
Hogy ki ütötte ki Jay-t ez pillanatok múlva kiderül, voltak jól tippelők. Nem is húzom tovább az időt, szerintem a fejezet érdekesebb. 
Dicta

(Anna szemszöge)

A repülő Jay-jel a fedélzetén lassan eltűnik a látóhatáron túl. Visszaülök a kocsiba, és elindulok a ház felé. Mennyi mindenen mentem át ez alatt az alig két nap alatt. Megszabadultam egy előítélettől ami bennem élt Las Vegas-ról. Most már bátran utazok oda, oké, abba a hotelbe, a Palms-ba ahol a balesetem történt soha többet nem akarok belépni, de nem is kell.

Ricsi már nem tud hatással lenni rám, lepereg rólam minden szava, lehet már előbb kellett volna velem személyesen találkoznom, és akkor könnyebben ment volna.

És mondjuk úgy megvilágosodtam, rájöttem hogy az attól való félelmem, hogy megint beleszeretek valakibe, és úgy járok, mint az exemmel nem segített, sőt akadályozott abban, hogy ne essek az előző hibákba. Csak ezúttal nem engem akartak átformálni, hanem én kértem ezt. Megnehezítettem Kellan dolgát rendesen, pedig nem érdemelte meg. Azt mondjuk nem tudom, milyen módon győzzem meg, hogy adjon nekem egy esélyt, de valamit ki fogok találni. Illetve ötletem van. És nincs kétségem hagyná is magát, ugyanis felmerült bennem, hogy ha becsalogatom egy szobába, akkor valahogy csak el tudom juttatni egy ágyig, és talán… De nem, ne ábrándozz Anna majd addig is eljutunk. Az mondjuk aggaszt, hogy az utóbbi időben kicsit lelkesen váltogatta a hálótársait. Sőt, nem csak aggaszt, dühít is, de Jay szerint fele se igaz annak ami az újságok írtak erről a dologról, és természeténél fogva Kellan nem ilyen. Belegondolva, annak idején Ash is legfőbb erényének a hűséget nevezte még Londonban. Jó, tudom ők a barátai, miért mondanának róla rosszat, de ha meg azt nézzük miért hazudnának nekem?

És amióta ismerem ami ugye még nincs egészen fél éve, rendes srácnak tűnik. Néha. Legtöbbször.

És ha felsorolom a pozitív vonásait: kedves, vicces, játékos, figyelmes, csak hogy párat említsek azzal szemben az a pár negatívum, mint hogy makacs, akárcsak én, féltékeny, akárcsak én, könnyen méregbe gurul, akárcsak én…

Te jó ég miről gondolkozom?

Azt már eldöntöttem, hogy holnap korán reggel utazom LA-be és kimegyek eléjük a repülőtérre. Egyrészt, mert így feltűnés nélkül tudok találkozni Vele, és talán kiderül, hogy érdemes-e próbálkoznom. Másrészt, muszáj mert szerdán már megyünk Magyarországra, és át kell adnom Taylor-nak a repülőjegyét. Abban már Mexikóba megegyeztünk, hogy kevésbé feltűnő, ha külön szállunk gépre.

A ház előtt állok meg és első utam Inez nagyihoz vezet aki az orvos utasítására a nappaliban pihen. Ahogy elnézem unja is rendesen. Próbálkozott már a lázadással, de nagyapa csírájában elfojtotta a tiltakozását. Azonnal mellé telepedek.

- Mond csak kislányom ettől a fiútól van ilyen jó kedved? Mert igazán rendesnek tűnik? Csak nem elkezdődött valami köztetek?

- Nagyi, ne kombinálj – nevetek rá, majd sietve biztosítom, hogy Jay csak barát, de annak rendkívül értékes. Beszélgetünk Vegas-ról, Mexikóról, Seattle-ről. Arról, hogy most hazautazom, de jó két hét múlva újra jövök hozzájuk. Hihetetlen csak belegondolni is mennyit változott körülöttem a világ április óta. Addig örültem, ha végre hazautazhattam, most örülök ha visszajöhetek. Persze a családom hiányzik, sokszor és hosszan beszélünk telefonon, de elfogadtuk mindannyian, hogy ennek így kell lennie. Lassan már amerikainak számítok.

(Rob szemszöge)

Nem gondoltam volna, hogy Luca-nak ilyen gyors az ökle, annak viszont örülök, hogy nem én kaptam tőle azt az ütést. Jay pedig akármit is mondanak a lányok, igenis megérdemelte. Akárcsak Anna, neki is járna valamiféle büntetést, de ő persze nem jött vissza. Egy napig abban a hitben voltunk, hogy ez a két idióta összeházasodott. Erre kiderült, hogy csak tanúk voltak egy esküvőn. De legalább azt az átkozott telefont ne kapcsolták volna ki. Így viszont míg mi azon rágódtunk miért szánták rá magukat erre a hatalmas nagy baromságra ők jól szórakoztak. Amikor Nikki megszólalt, hogy ott van Jay mindhárman egyszerre pattantunk fel. Különböző okokból de magyarázatot vártunk. Én csak arra voltam kíváncsi miért tették? Ha azt láttam volna, hogy boldogok nem lett volna kifogásom, bár kizártnak tartom, hogy ők ketten valaha is egy párt alkotnának. Kellan-ről sütött a féltékenység, és a barátját okolta, hogy hogyan tehette ezt vele. Luca pedig Annát féltette, gondolom a csalódástól. Viszont mivel őt nem látta hát nem kérdezett, ütött. Jay kiterült, a lányok sikítottak, és az olasz olyan letolást kapott Ashley-től, hogy szerintem emlegetni fogjuk még egy darabig. Arról nem is beszélve mit fog kapni Annától ezért.

Mivel ugye az áldozat kifeküdt, valószínűleg a fejét is bevágta ketten kellett, hogy felvigyék a szobájába a lányok folyamatos zsörtölődése mellett. Mire felértek vele, már kissé magához tért, így hozzánk mentünk. Miután kapott egy ásványvizet a sör helyett, amit kért (mert az önjelölt ápolónők úgy ítélték meg az alkohol árthat), elmondott mindent. Illetve próbált, de valaki folyton közbevágott. A legtöbbször Kellan.  

(Kellan szemszöge)

Zack-nek igaza volt. Az olasz gyorsan dühbe gurul, bár ha úgy vesszük egy napja forrongott, így amikor meglátta Jay-t kitört. Kicsit bánom, mert így megelőzött, ugyanis én akartam elégtételt venni ezen a szemétládán. Erre cipelhetem fel mert olyan puhány, hogy elájult.

Már majdnem a szobánknál vagyunk amikor nyitogatni kezdi a szemét.

- Mi… hol vagyok? Mi történt?

- Jay, maradj nyugton mindjárt ágyba kerülsz – hallom Ash hangját a hátam mögül.

- Az jó, úgyis keveset aludtam az elmúlt éjjeleken. – szólal meg. Na azért mindennek van határa. Ránézek az olaszra, valószínűleg egyre gondolunk mert mindketten a kanapé előtt állunk meg és nem túl finoman odaültetjük.

- Au, hé mi a franc bajotok van? – még van pofája panaszkodni.  

- Mi van megártott a nászéjszaka? – bukik ki belőlem. Elmegyek és keresek egy sört, és igyekszem a lehető legmesszebb leülni. Csak bámulok magam elé dühösen. Még mindig nem értem, miért tették? Aztán amikor arról beszél, hogy együtt aludtak, mert Anna olyan részeg volt kiakadok.

- Hát persze, és ez mindjárt elég is volt ahhoz, hogy összeházasodjatok. Igazán megfontolt emberekre vall az a döntés.

- Te meg mi a francról beszélsz? – néz rám szemlátomást csodálkozva. – Ki házasodott?

- Hát te meg Anna – szól közbe Ash.

- Miii? Elment az eszetek? Honnan a büdös fenéből szedtétek ezt a baromságot?

- Nem kell titkolózni, hallottuk a telefonba a nászindulót… - morranok fel.

- És Anna éppen azt ecsetelte neked, hogy nélkületek úgyse kezdhetik el a szertartást – fejezi be a tényállást Luca.

- És Luca mondta, hogy Anna kicsit rosszul reagál Vegas-ra – veti fel Kristen.

Legalább egy percig csend van, és csak bámul ránk felháborodottan.

- Értem. Ti meg mindjárt kiokoskodtátok, hogy összeházasodunk. Hát gratulálok. Igazán szép véleménnyel vagytok rólam.    

- Én mondtam, hogy hülyeség – ül Jay mellé Nikki. – Szóval? Magyarázat?

De nem válaszol, helyette felkel, a hűtőhöz megy és elővesz egy sört. Meghúzza, és még mindig nem szól semmit. Szerencsére ezt Ashley se bírja, és noszogatni kezdi.

- Jackson Rathbone a fenébe, szólalj már meg.

(Jay szemszöge)

Sok mindenre számítottam, de arra hogy kapásból kiütnek semmiképp, és Luca? Sose ártottam neki, mi a franc baja van velem? Ezen töröm a fejem amióta úgymond lesegítettek a kanapéra. A fejem lüktet, kicsit homályosan látok. Azt gondolom rosszabb már nem lehet, de bebizonyosodik, hogy igen. Idióták! Nem tudok rájuk mást mondani.

- Szóval ti mind egytől-egyig azt hittétek? – mutatok körbe, majd Nikki arcára nézve módosítok. – Oké, téged kivéve. Hát ennyire nem ismertek? Úgy nézek én ki mint aki nősülni akar a következő tíz évbe? És a rohadt életbe Kellan, hogy lehetsz ennyire marha. A barátod vagyok. Szerinted elvenném életed nőjét?

- Mi a francról beszélsz? – fortyan fel én meg kitörök. Elegem van ebből az állandó harcról közöttük..

- Arról, hogy jó lenne, ha beismernéd végre, hogy odavagy érte. Oké, értem én, hogy magadnak akarod, de a fenébe, miért pont tőlünk félted? Először Rob, most meg én vagyok soron? Ki lesz a következő? Taylor, mert együtt utaznak Magyarországra? Elhiszem, hogy szar mással látni, de miért nem bízol benne? Ha nem állítod azonnal választás elé már hónapok óta boldogok lehetnétek. Nem olyan nagy dolog.

- Igen, bízzak meg benne? – szinte kiabál. - Miért? Amint megteszem páros lábbal rúg belém, neki lehet?

- Nem, és bánja is. De fél, ha tudnád mit élt át megértenéd, hidd el. – Sajnálom, mert nem az én tisztem felvilágosítani, pedig mindenkinek jobb lenne, ha tudna mindent ő is.

Hirtelen az eddig csendben ülő bandából ketten is megszólalnak.

- Miben voltam én az első? – kérdez rá Rob.

- Mit tudsz te Anna életéről? – pattan fel Luca, mire lépek egyet hátra.

- Sokat – felelem az olasz kérdésére.

- Na azt kétlem – feleli. – Pontosabban?

- Vegas-ról és Wyoming-ról sokat. – Pontosítok. Mintha az a kettő nem lenne éppen elég nagy dolog.

- Aha. – mosolyog magában, majd visszaül Ash mellé.

- Na térjünk csak vissza rám – néz rám majd Kellan-ra Rob. – Szóval?

Mivel a barátom nem szól, csak ül összeszorított szájjal nincs mese nekem kell.

- Anna születésnapján, emlékeztek amikor végre összejöttek és minden oké volt. Aztán másnap is, de utána fonalszakadás – többen is kíváncsian figyelnek, látom, hogy tudják mire célzok. – Azért lett olyan gyorsan vége a dolognak, mert Kellan választás elé állította. Azt akarta, hogy mondjátok el a sajtónak, hogy nem vagytok együtt. Anna nem ment bele, ő meg otthagyta.

Látom Rob sápadt arcát, és azt ahogy leroskad Kris mellé, aki azonnal hozzá bújik, és valamit mond neki. Jobb lett volna, ha ezt nem előtte vágom Kellan fejéhez, amilyen most magát fogja okolni. És ahogy gondoltam nem kell sokat várni.

(Kellan szemszöge)

Örülök, hogy mégse történt meg. Oké, miután kicsit tisztul a köd az agyamról én is belátom, hogy Jay tényleg nem az a nősülős fajta, de akkor ott nem tudtam világosan gondolkodni. Nem igazán figyelem a többiek beszélgetését. Elvagyok magamban. Azon tűnődöm, hogy akkor most mi legyen. Anna nem jött vissza, és mivel holnap utazunk haza, gondolom már nem is fog. Másnap mennek Taylorral Magyarországra, és biztosan maradnak is pár napig. Amikor azon az estén elment mielőtt kiterültem embertelenül vágytam rá, és nem csak szexuális értelemben. Látni a színpadon, hallani énekelni nagyon nagy élmény volt. Aztán amikor eszembe jutott mit mondott megint reménykedni kezdtem. És kicsit még most is bízok abban, hogy ő is érez irántam valamit. De hogyan deríthetném ki mit, és győzhetném meg arról, hogy nekünk igenis van közös jövőnk?

Látom, hogy Taylor a füléhez emelt telefonnal kimegy a szobából, nekem is ezt kéne. Kicsit sétálok, igen, ez határozottan jó ötlet.

Anélkül, hogy megszólalnék elindulok, már éppen belépnék a liftbe, amikor Tom lép mellém.

- Haver, te egy határtalan nagy marha vagy. – Nagyszerű, mostanában mindenki ezzel jön. – De mivel alapjában én bírlak, a csajt meg imádom, azt hiszem ezt látnod kéne. Itt a telefonod?

Csak bólintok, mire előveszi a sajátját, és mutatja, hogy én is tegyem ezt.

- Ezt Tenerifén vettem fel, a többiek nem tudnak róla, ő se. Hallgasd meg, az unokatestvérei szerint akkor énekelte először amikor meglátott téged valami címlapon egy csajjal. Másodszor meg akkor, amikor valamiért szóba kerültél. Utána koktéloztunk be, nem semmi este volt – vigyorog, majd mikor látja, hogy én ennek nem nagyon örülök, abbahagyja. – Csak hallgasd meg…

Ezzel kilép az időközben földszintre érő liftből, és elindul a medencék felé. Én meg csak bámulom a készülékem, ami az mutatja, hogy átküldött nekem egy videót majd a part felé veszem az irányt. Leülök a homokba, és bekapcsolom a lejátszót…

(http://www.youtube.com/watch?v=CV1qF-SFbOs  Alexandra Burke – Before The Rain)  

(Rob szemszöge)

Hát kicsit meghökkentem. Annak örülök, hogy nem történt meg az esküvő, de hogy Anna ennyire mellettem álljon, és, hogy ez miatt vesztek össze Kellan-nal az felfoghatatlan a számomra. Annyival egyszerűbb lett volna, ha azt mondja reggel, hogy menjünk a lapokhoz. Megtettem volna, hiszen már az elején tudtam, hogy ez csak ideiglenes állapot, és ők különben is boldognak tűntek. Arról nem is beszélve, hogy gyűlölnie kéne, hiszen közvetve én okoztam a boldogtalanságát, mert hogy az abban biztos vagyok. És mégis egyszer se érzékeltette velem, sőt még segített, hogy kibéküljek Kris-szel, és elviselt három héten át. Ez a nő egy angyal. Én viszont szar alak vagyok. Nekem kellett volna felajánlanom, és akkor nincs ez az egész. Kris bújik hozzám.

- Rob, jól vagy? – legalább ő itt van nekem, magamhoz húzom, és töprengek. Gondolkodom, hogy tudnám ezt rendbe hozni.

Kicsit elkalandoztak a gondolataim, önkéntelenül simogatom Kris kezét, de egy mondatra ijedten kapom fel a fejem és hangosan felszisszenek..

- Te az a ház… nem semmi. Mégis mennyire gazdag Anna nagyapja? – a kérdést Jay tette fel, és szemlátomást Luca-nak. Aggódva nézek körbe de a szobában csak Ash, Kris, és a két srác van rajtam kívül. Oké, ebből a bandából már mindenki tud az öreg Mc’Gee-ről. Aztán beugrik, Jay honnan. De a magyarázat azonnal jön, fel se kell tennem a kérdést. Elmeséli, hogy a repülő is gyanús volt, mert feltűnt neki az azonosság Anna pecsétgyűrűje és a logó között. Aztán a Casino-ban rákérdezett. Tátott szájjal bámulunk, amikor elmeséli, hogy ott is vannak részvényeik.

- Te Luca, akkor most tulajdonképpen mivel foglalkoznak? – kérdez rá Kris, mire az olasz egyetlen szóval válaszol.

- Mindennel. – És mosolyog, majd beszélni kezd. – A M.I.C. egy gyűjtőnév. Shane papa részvényes pár újságnál, és ahogy Jay is elmesélte a MGM Casino-ban is. Legjobb tudomásom szerint van pár olajkútja Texas-ban. Az öreg nagy koponya. A semmiből kezdte, de amibe csak belefogott abból pénzt csinált. Hihetetlen érzéke van hozzá. A legnagyobb részt mégis az importtal foglalkozó részleg teszi ki, így kötöttem velük szerződést én is. Pontosan nem tudom hány országban, de a világ minden részén vannak leányvállalataik. Mindig a helyi cégek szerzik be az adott termékeket, amiket aztán úgymond csereberélnek egymás között. Főleg élelmiszerrel foglalkoznak, italok, dohányáru, sajtok, gyümölcsök, tartós élelmiszer. Nagy tételben vásárolnak be, ügyelnek a minőségre, és nagyon jó a hírük.

- És Anna ebbe segít be? – kérdezek rá, mire azonnal felém fordul. Látom a kérdést az arcán, így válaszolok mielőtt feltenné. – Ő mondta még Budapesten, meg azt, hogy jövőre áttelepül ide, LA-be.

- Aha, ja úgy is mondhatjuk. A nagyapja már nem szeret kimozdulni, otthonról intézi amit lehet.

- És egyszer minden az övé lesz…- nevet ránk Jay. Mikor látja, hogy Luca kivételével mind döbbenten nézünk rá mentegetőzni kezd. – Rákérdeztem, ő mondta, hogy az apja egyke volt, de meghalt. És, hogy nincs féltestvére vagy ilyesmi. Ebből logikusan az következik, hogy minden Annáé lesz egyszer.

- Ja, egyszer… - fűzi hozzá az olasz.

- Én kimegyek rágyújtani… - szólalok meg, mire mindenki csatlakozik hozzám.

(Jay szemszöge)

Miután jól kibeszéltük Anna családjának anyagi hátterét, én is csatlakozom Rob-hoz, ahogy a többiek, és letelepedünk a teraszon a ciginkkel. Már a másodikat gyújtom meg, amikor Luca megszólal.

- Anna mesélt neked arról, hogy mi történt vele ezelőtt Vegasban?

- Igen, meg arról is, hogy mi előtte. Hogy mennyire bedőlt annak a rohadéknak…

- Ja, maledetto pattumiera. Sose értettem, hogy tudta úgy behálózni, olyan más lett. Tudjátok Anna mindig is különleges volt. Már kislányként is, esküszöm rosszabb volt, mint Gina, pedig az nem semmi. Minden érdekelte, bárkit elbűvölt percek alatt. Annyira energikus és életvidám volt. Aztán ahogy nőtt, egyre szebb lett, utána már azért rajongták körül, de ő észre se vette. Teljesen természetesen kezelte a dolgot, ezernyi dologba belefogott, de csak kevés kötötte le hosszú ideig. Talán csak a karate. Tizenhét lehetett amikor bekerült egy olyan társaságba ami nem volt rá jó hatással. Akkor kezdődött a motorozás iránti szenvedélye. Volt pár meredek húzása, de alapjaiban egy csupa szív lány volt mindig. Akkor még nem volt ilyen konok és makacs, az egész akkor kezdődött, amikor húszéves korában a nagyszülei rátaláltak. Gyorsan megszerette őket, ilyen a természete, és láthattátok a család neki mindennél fontosabb, bár Shane papát mindig is előszeretettel bosszantotta.  Két évig volt náluk, de havonta hazalátogatott Magyarországra. Eleinte minden rendben volt. Folyton telefonált, e-mailekkel bombázott mindenkit, aztán egyszercsak  megváltozott. Hazaköltözött. Furcsa volt, nem gondoltuk volna, de hamar kiderült, hogy oka van. Akkor már ismerte az a… szemetet. Nem ment vissza Keszthelyre, arra hivatkozva, hogy a cége ugye a fővárosban van. A First Day-t még 19 évesen alapította, és innen is irányította. A sráchoz költözött, és szépen lassan kezdett megváltozni. Addig is szerette a ruhákat, de hirtelen fontos lett, hogy amit hord az márkás darab legyen. De nem akármilyen. Szó se lehetett szexis darabokról, magassarkú cipőkről. Farmerről meg pláne. Folyton kosztümökben járt, kibontott hajjal, és szépen lassan eltávolodott mindenkitől. Nem jött Wyomingba, de Olaszországba se. Ha hívtam vagy gyorsan lerázott, vagy fel se vette a telefont. Aztán szépen lassan Keszthelyről is elmaradozott. Azóta se mesélt arról miért, de Annak a keze volt a dologban, ebben biztos vagyok.

Meghúzza a sörét, majd folytatja.

- Aztán egy fél év múlva kiderült, hogy terhes. Annyira örült neki. Persze nem tervezték, de mégis örült. Akkor felhívott, és elújságolta. Boldog volt, bár nem régóta voltak együtt, de nagyon akarta a babát. Nem részletezem, de a srác nem örült ennyire. Ő azt akarta, hogy csak az övé legyen, és körülötte forogjon minden. Aztán idejöttek, hogy összeházasodjanak. Hogy mi történt nem tudom, de…

-… megcsalta. – szólok közbe. - Mármint a srác. Nekem nem mesélte el az esküvős dolgot, de azt igen, hogy egyik délután korábban ért vissza, és a szobájukban találta. Egy másik nővel, az egyik ismerősükkel, aki velük utazott. Veszekedtek, kiderült, hogy nem az volt az első eset, és a terv szerint nem is az utolsó. Aztán ő elrohant, leesett egy lépcsőn és a baba elment. Ennyit mondott.

- Hát eléggé leegyszerűsítette. Valóban elrohant és leesett egy lépcsőn. De olyan szerencsétlenül esett, hogy közben ráburult egy szekrény. Nem tudni pontosan mennyi ideig feküdt ott, amíg megtalálták. A balhé délután volt, rá pedig másnap reggel akadtak. Egyedül feküdt, két törött bordával, kicsavarodott bokával. Az eséstől megindult a vetélés. Végig magánál volt, és a dokik szerint piszkosul szenvedhetett. Amikor megtalálták, már félőrült volt a fájdalomtól. De még nem volt vége…

Luca elvesz egy szál cigit, és rágyújt. Kifújja a füstöt, és csak bámul maga elé, ahogy körbenézek látom, hogy a lányok könnyes szemmel néznek rá. Az én torkom is összeszorult, de érzem, hogy ami ezután következik az se lesz könnyebb.

(Rob szemszöge)

Megdöbbenve figyelem Luca-t. Már akkor is elcsodálkoztam amikor Anna nagyapjáról és a cégről beszélt, mert bár sejtettem, hogy nem kispályások, de azért sokkoló, hogy mennyi mindennel foglalkoznak. Amióta viszont arról mesél, hogy mi történt Vegasban szólni se bírok. Kris hozzám bújt, és magamhoz szorítom, hogy tudja ő nincs egyedül. Én mellette vagyok, és mindig is itt leszek. Én soha nem tenném ezt vele. Luca gondterhelten néz maga elé, és aztán egyszercsak újra megszólal.

- A kórházban megállapították, hogy a baba meghalt, de nem lehetett csak úgy kivenni. Megindították a szülést. Anna Sarah-t hívta fel, ő mesélte később, hogy amikor odaért Vegas-ba New York-ból, már 8 órája szenvedett. És további három órán át nézte végig, ahogy egyre jobban magába zuhan. Nem adhattak neki érzéstelenítőt, a fájdalomcsillapító pedig nem hatott. De azt mondta, nem az volt a legrosszabb. Anna kb. a terhesség felénél járt, és ragaszkodott hozzá, hogy mutassák meg neki a babát. Nem sírt. Két napig meg se szólalt, csak feküdt az ágyban, és nem vett tudomást semmiről. Aztán megérkezett Eva. Sarah szólt mindenkinek, bár Anna nem akarta. Később elmesélte, hogy szégyellte magát. Azért, hogy eltávolodott a családjától. Azt mondta úgy érezte nem méltó arra, hogy szeressék. Amikor az anyja bement hozzá akkor… - nagyot nyel, látom, hogy nehéz felidéznie – ott voltam én is a folyosón. Még sose hallottam olyan szívet tépő zokogást. Nem szégyellem, azóta se tettem, de akkor én is… - látom, hogy Ash megsimogatja a kezét, Luca pedig rámosolyog. – Majdnem egy hónapig volt Wyoming-ba. Fizikailag gyorsan rendbejött, de lelkileg megzuhant. Az egyetlen vigaszt a lova, Hairicin jelentette neki. Nem nagyon beszélt senkivel, a napi rutinon kívül, ami az evést, fürdést, alvást jelentette csak a lóhoz volt hajlandó kimenni. Ja igen és a Thai-chi. Ezen kívül semmi. Aztán kirángattuk ebből, máig nem tudom mivel sikerült. Hazautazott Magyarországra, újra dolgozni kezdett, de a természete… Magába forduló és végtelenül makacs lett. Aztán úgy egy hónap múlva a nagymamája…

- Juli néni? – kérdezek rá.

- Aha, szóval rosszul lett. Kórházba került. És akkor valami megváltozott. Azóta a család az első. Mindent és mindenkit, még saját magát is alárendeli annak, hogy a többieknek segíthessen. Azóta nem volt kapcsolata. Amikor ti áprilisban kitaláltátok ezt, - mutat rám és Kris-re - akkor valahogy megint változott. Mintha új célt talált volna. A család rendben, most az köti le, hogy nektek segítsen. Amióta a haverotok a képbe került…, néha már olyan mint régen, előtte. De ha Kellan így folytatja akkor ebből nem lesz semmi. Jó, őt is megértem. Nem könnyű vele, Johannesburgban valóban túlzásba vitte a dolgot. De tudom, hogy csak azért mert fél. Nem akar megint szenvedni, és ez szerintem érthető. Anna számára létfontosságú, hogy tudja, hogy nem akarják megint megváltoztatni. Bíznia kell benne, és amíg ez nem megy, addig ez veszett ügy. Az a puzzola túlságosan átformálta, és ez élénken él benne. Azt hiszem azt akarja, hogy önmaga lehessen. Persze nem könnyű elviselni, mert hihetetlen konok tud lenni, de ha valakit igazán szeret, és szerintem őt igen csak nem akarja beismerni, akkor olyan, mint egy angyal. Mindig mosolyog, kedves, mint… mint a szülinapja utáni reggelen volt. Emlékeztek, szinte dorombolt, és le se tudta volna tagadni, hogy boldog. Na az volt az igazi Anna. Minden más csak maszk ami mögé elbújhat.

- Nagyobbat kellett volna ütnöm… - szólal meg Jay. Mindenki felkapja a fejét, ő meg megmozgatja az öklét. Egy horzsolás látszik rajta, hirtelen Luca káromkodni kezd, persze olaszul. És dühös, de nagyon.

- Ugye nem azt akarod mondani, hogy ott volt. A pokolba…

- De, ott.

- És hagyta, hogy megüsd? – néz rá csodálkozva.

- Nem, kicseleztem… - feleli mosolyogva.

Minket persze érdekel, hogy miről is beszélnek. Aztán elmeséli, hogy összeakadtak Anna volt pasijával, azzal aki azt a sok szenvedést okozta neki. Persze mindent tudni akarunk, Anna reakcióját, a bunyót, és azt, hogy milyen volt utána. Kicsit megnyugszunk attól, hogy Jay szerint majdhogynem jót tett neki a találkozó. Még sokáig beszélgetünk, és csak akkor hagyjuk abba, amikor Nikki visszajön, hogy menjünk vacsorázni. Ez az utolsó esténk, így mind felkerekedünk. A hangulat már kicsit oldottabb, de nem az igazi. Nem is maradunk sokáig, valahogy mindenki fáradtnak tűnik. Kellan egész este csendben van. Keveset beszél, csak ha kérdezi valaki. Szemlátomást töpreng valamin, de hogy min az rejtély.

         

(Kellan szemszöge)   

Miután meghallgattam a számot csak néztem magam elé. Aztán lejátszottam még kétszer. Teljesen a hatása alá kerültem. Nem csak a hangja nyűgözött le, ami a felvétel minősége ellenére is csodásan szólt. Legjobban az arca. Az a rengeteg érzelem, ami arról sugárzott.

Visszasétálok a hotelbe, de mivel nincs kedvem társasághoz a szobánkba megyek. Egy sörrel kiülök a teraszra, és csak töröm a fejem. Most mit tegyek? Amikor meghallom, hogy a többiek kijönnek a szomszéd erkélyre megfordul a fejemben, hogy bemegyek. Nem látom őket, ők se engem, de a hangjukat kristálytisztán hallom. Már éppen készülök felkelni, amikor Luca kimondja Anna nevét. Nem akarok hallgatózni, de képtelen vagyok arra, hogy bemenjek. Azt hiszem ez életem legjobb döntése.

Amit megtudok alapjaiban dönti meg minden addigi véleményemet Annáról. Hirtelen helyükre ugranak az addigi furcsaságok. Magyarázatot kapok a viselkedésére. És megértem. Iszonyatos düh önt el ha arra gondolok mit kellett átélnie. Sajnálom, de egyben büszke vagyok rá. Hogy mindezt átvészelte. Eddig is tudtam, hogy van benne tartás, de, hogy mindezt kibírta, és nem keseredett meg örökre ez erős lélekre vall.

Luca mondatai reménnyel töltenek el. Talán még nincs minden veszve. Most már emlékszem, hogy azt mondta bocsánatot akart kérni. Lehet, hogy még nem késő. Mielőtt elutazott, annál a csóknál úgy tűnt nem közömbös irántam. Csak meg kell győznöm. De hogyan? Az biztos, hogy ha csak úgy eléállok visszakozni fog. Mondjuk az elmúlt hónapokban tettem róla, hogy megbízhatatlannak tartson, pedig ha tudná, hogy talán ha két lánnyal bújtam ágyba, a többi esetben vagy túl részeg voltam, vagy túl józan és képtelen voltam arra, hogy mással… Emlékezni arra a kettőre se emlékszem, de reggel nem volt rajtam ruha, szóval sanszos…

Luca szerint Anna azt szeretné, ha elfogadnák, olyannak amilyen. Hát legyen. Újra kell kezdenünk mindent. Elölről. Ha számára a bizalom ilyen fontos akkor el kell érnem, hogy megbízzon bennem. A barátja leszek. Vége a félreértéseknek. Nem fogom többet választás elé állítani. Majd szépen lassan…  Igen. Holnaptól az lesz a célom, hogy megismerjen, és én is őt. Nem árulhatom el magam, mert akkor talán megijed. Úgy fogok tenni, mintha nem emlékeznék arra a csókra, pedig azóta is érzem az ajkamon. Többet jelent nekem annál, hogy hagyjam kilépni az életemből. Azt hiszem azért voltam olyan dühös rá, és mindenkire aki csak ránéz, mert mindig is magamnak akartam. A féltékenységet nehéz lesz leküzdenem, de muszáj. Nem bukhatok el pont ezen. Azok alapján amit az elmúlt egy órában hallottam kétlem, hogy Anna miután ő átélte képes lenne megcsalni. Valószínűleg ha ezeket a dolgokat tudom, soha nem is tételezem róla.

Holnaptól új nap, új élet. A cél elérni, hogy megbízzon bennem, hogy megszeressen, annyira mint én Őt…

Szómagyarázat:

* maledetto pattumiera – átkozott szemétláda

* puzzola - görény