94. Fogadás…

(Kellan szemszöge)

Mi a francnak nem tudom soha befogni a számat?!

Ha így teszek akkor talán most nem ülnék itt tompa aggyal, alig forduló nyelvvel. Nem tudom, hogy kezdődött. Talán azzal, hogy Rob nem akarta hagyni, hogy Anna megigya azt a koktélt. Hallgatnom kellett volna a srácokra, ez tényleg nem fehér embernek való ital. Bár azért van ebben valami jó is. Ahogy elnézem ő is ilyen kábán érzi magát... 

(Anna szemszöge)

 Amikor visszaérünk az asztalunkhoz szomjas vagyok, de mivel a sör nem a kedvencem, tequilára vagy üdítőre se vágyom elkapom a mellettem elhaladó pincért és kérek egy koktélt. Éppen beszélgetek Ashley-vel amikor kihozza, arra fordulok, és csodálkozva látom, hogy nincs sehol. Az asztalon végignézve felfedezem, hogy a kettővel arrébb ülő Rob előtt van. Nyúlok érte, de felém se nézve odébb tolja. Hé, az az enyém.

- Rob, told ide az italomat légy szíves – szólalok meg, ő csak rám néz, majd visszafordul Kris-hez, de előtte még kimond egyetlen szót.

- NEM. – Megrökönyödök, lehet, hogy nem értette mit kértem tőle? Mivel az látszik, hogy innen nem fogom elérni, ők meg élénk csókolózásba kezdenek, és nem akarom megzavarni őket felkelek, hogy végre megkapjam az italom. Pechemre az elérési útvonal pontosan Kellan előtt húzódik, nem zavartatom magam, áthajolok előtte, de Rob mielőtt elérném megint arrébb tolja a poharat. Ez szórakozik velem. Nyújtózkodok még egy kicsit, kis hijján a mellettem ülő ölében kötök ki, de nem sikerül elérnem, felpattanok, és hangosan megszólalok.

- A fenébe Rob, szomjas vagyok, kérem a koktélomat.

- Nem itt a söröm, azt megihatod.

- Tudod, hogy nem szeretem a sört… - mire közbevág.

- Oké, akkor kérek neked egy üdítőt.

- Ne szórakozz velem Pattinson, én azt a koktélt akarom – komolyan kezd kihozni a béketűrésből.

- Tenerifén elég volt, nem fogsz nekem megint olyan állapotba kerülni.

- Héé, ne menjünk bele, hogy ki került rosszabb állapotba oké, ti hárman sokkal részegebbek voltatok, mint én.

- Haver leivott benneteket egy csaj? – szólal meg mellettem Kellan, ami eltereli az angol figyelmét, így elorozom a poharamat. Ő persze morog, de ami a kezemben van az már az enyém. Ülnék vissza a helyemre, de időközben megérkezik Tom és elfoglalja azt, mellé meg Jay telepedik le, így nincs más választásom, mert csak egy szabad hely marad. Kellan mellett.

Nem figyelek a beszélgetésre egészen addig amíg Tom meg nem szólal. Azt viszont nem hagyhatom szó nélkül. Szó szót követ, és én besétálok a csapdába. Meg fogod bánni Anna, de most már késő.

(Rob szemszöge)

A lányok mulatni akarnak, én inkább vonulnék vissza a szobánkba és tölteném el ott az időt Kris társaságában. Ezt közlöm is vele, mert sikerült becsábítanom magammal a zuhanyzóba, hogy ennyivel még nem elégszem meg, folytatást akarok. Morogva öltözök, még jó, hogy szokás szerint először a nadrágomba bújok bele, mert a három grácia hívás nélkül berobban a szobánkba, és egy pillanat múlva már az ajtón kívül találom magam. A pólómat még megkaparintom, de a cipőmet úgy dobja utánam valaki. Morgok az orrom alatt, és rágyújtok. Úgy érzem órák telnek el, mire végre előkerülnek. Először Nikki és Ash jön ki az ajtón, majd félrelépnek és meglátom Kris-t. Eláll a lélegzetem. Oké, díjátadókon majdnem mindig minit adnak rá, ami mindig próbára teszi a türelmemet, de ez a szerelés?! Annyira nem ő, de rohadt jól áll neki. Nem látok semmi mást csak őt, de Anna integetését a háta mögül csak egy vak nem észlelné. Ha jól értem azt mutatja, hogy dicsérjem meg. Hát erre felesleges felhívnia a figyelmemet.

- Kicsim – lépek Kris mellé, és húzom magamhoz azonnal, és a füléhez hajolok. – Észveszejtően nézel ki, nem megyünk vissza a hálóba?

Persze esélyünk sincs, de legalább leülök amíg a többiek is megérkeznek, őt meg az ölembe húzom. Simogatom a combját, és azt ecsetelem neki, hogy mennyi előnye van a mai ruhájának. Ezt később be is bizonyatom neki, mert nem bírok sokáig ellenállni a kísértésnek, és amikor kimegyünk cigizni magammal húzom egy sötét sarokba. És nem azért, hogy senki se lássa, ahogy nikotinnal mérgezzük magunkat. Amikor befelé indulunk akaratlanul szólom el magam.

- Kinek köszönjem meg, hogy rávettek erre? – mert az egyértelmű őt ismerve, hogy nem önszántából tette.

- Saját magadnak köszönheted, mert úgy mentem csak bele, ha neked tetszik akkor marad.

- Aha, akkor ezért integetett annyira Anna, hogy dicsérjem meg… - hoppá, ezt nem kellett volna.

- Micsoda? – ragadja meg a kezemet, és elég mérgesen néz rám. Gyorsan biztosítom róla, hogy különben is megtettem volna, de őt nem a dolog ezen része érdekli. Látom a szemén ahogy összehúzza, hogy ennek még lesz viszonzása.

Arra számítok, hogy majd egy kis énekléssel kell vezekelnie, de arra csak sokára kerül sor. Amikor felfedezem mit rendel, közbelépek, élénken él még bennem Tenerife. Persze felkapja a vizet, de a dolgok akárhogy is próbálkozom kicsúsznak a kezemből és hamarosan egy nagy káosz közepén találom magam. Illetve ez így nem igaz, mert ott Anna és Kellan ül, és talán Jay és Tom, előzőleg pedig Ash és Nikki is. Akiket alkalomadtán majd le is szúrok azért, hogy adták alájuk a lovat. Két ilyen makacs, önfejű, akaratos embert, mint a „barátnőm” és a haverom nem hord még a hátán a föld. Meg is érdemlik egymást, és azt a hatalmas fejfájást is amit reggel el fognak szenvedni. Legalábbis én remélem, hogy szenvedni fognak.

(Kellan szemszöge)

Kicsit gyorsabbra kapcsol a pulzusom, amikor mellém ül, sőt majdhogynem rám, nem figyeltem egy pillanatra így először nem is értem a dolgot, aztán felfedezem, hogy nem a személyes varázsom tehet erről, hanem a poharát szeretné megkapni. Innentől viszont már figyelek és érdekes információkat tudok meg, amit oda is dörgölök Rob és a visszaérkező srácok orra alá. Egy csaj többet bírt inni, mint ők? Emberek, a férfiak dolga, hogy jobban bírják a piát!  Persze azonnal magyarázkodnak, hogy ők előtte is ittak már ezt azt, satöbbi, satöbbi. Egyre több és érdekesebb információ lát napvilágot. Érdekes este lehetett, négyen egy ágyban, sztriptíz minden oldalról, na azt mondjuk megnéztem volna, és nem a srácokét, bár azon jót röhögtem volna. Persze a bizonyítási kényszer ott van mindegyikben, ezért lehet, hogy hamarosan poharak sorakoznak előttünk. Mind a hatunk előtt, mert Ash és Nikki azonnal csatlakozik, hogy ők is ki akarják próbálni. Tom és Jay bizonyítani akarja, hogy az csak egyszeri botlás volt, Anna meg nem maradna ki belőle szerencsére. Én meg naná, hogy nem. Két oka is van, egyrészt, lehet, hogy a délutáni versenynél ő győzött, de piálásba nem vetélytárs, kicsit sajnálom is a következmények miatt. És ott van még a fogadás, mert azt ugyan nem tudnám megmondani ki javasolta, de tét nélkül nem olyan érdekes. És én a nyerésre hajtok, sőt…

Az első kör, mert abban egyeztünk meg, hogy ugyanazt isszuk amit ott ők, és olyan mennyiségben is, nem vészes. Fejenként két zöldes löttyöt nyomunk le, nem különösen erős. A következőből szintén kettő érkezik mindenkinek, ez is elmegy, mondjuk mennyiségileg kétszer annyi az előzőnél, de csak halványan érzem, hogy ez már erősebb. A harmadik körből, már csak egy jön, a lányok ezzel már nem boldogulnak, Ash a felét, Nikki a háromnegyedét pusztítja el, de akkor feladják, és felemelt kézzel közlik, oké, ők vesztettek.

Ránk viszont más hatással van. Beszélni kezdünk.

- Szépségem, akkor ugye ma én alhatok melletted? – kérdez rá Tom, amitől kicsit csúnyán nézek rá, de nem veszi észre. – megígérted múltkor, és Rob úgyis kiesett a képből, legalább senki se akar majd lelökni.

- Tom itt kisebb ágyam van… - válaszol Anna, mintha ez lenne az egyetlen akadálya a dolognak.

- Én megelégszem azzal is, ha a tüzes után úgy csillapítod a számat, ahogy Tenerifén… - kontráz rá Jay. Nem értem mire gondolhat, de folytatja.

- És az üdítőt is kérem, ahogy Rob kapta, tudod. – kacsint egyet, majd hangosan feljajdul. – Auu, mi a francnak rugdalsz?

Felháborodottan néz a haverunkra, aki viszont elég mérges arccal néz rá, majd azonnal Kris-hez fordul. Valami lehet ebben, mert Jay elhúzza a száját, Tom is igyekszik másfelé nézni, Anna meg zavarba jön. Mi a francot jelenthet ez?

Hogy tereljem a témát, és mert ugye ideje kicsit felpiszkálnom én is megszólalok, igaz csak halkan a füléhez hajolva.

- Ha megiszom azt a nevezetes koktélt, én mit kapok? Mondjuk egy kis hangulatjavításos szex? - arra számítok, hogy dühbe gurul, de helyette elmosolyodik, ígéretesen.

- Kizárt, - súgja a fülembe, megborzongok a leheletétől, és főleg attól, hogy miközben beszél a kezét a mellkasomra rakja. – Nem leszel te már olyan állapotban, hogy képes legyél teljesíteni. Én meg szeretem befejezni amit elkezdek…

Na ettől végleg besokallok, egyrészt, hogy azt hiszi ő győzhet, másrészt, hogy felmerül a lehetősége, hogy esetleg…

- Fogadjunk? – kérdezek rá azonnal, de nem válaszol, mert a többiek reklamálnak, hogy nem ér sugdolózni. Szeretnék tudni miről beszéltünk, de egyikünk se válaszol. És akkor megérkezik a négyszer két pohár. Rob pedig azonnal reklamálni kezd. Az szemmel láthatólag nem érdekli velünk mi lesz, de Annáét szeretné elorozni. Ő persze nem hagyja.

Nem ismertem ezt az italt, de ők hárman igen. Kiderül, hogy kétemberes, egyikünk issza, a másik meg folyamatosan önti össze. Amikor felcsapnak a lángok kicsit visszahőkölök, a srácok is, egyedül a bestia szeme csillog várakozásteljesen. Körbenéz, és megszívja a szívószálat. Amikor megérzem az első kortyot a torkomban, még nincs is nagy baj, de amikor az egész elfogy, kapkodok a levegő után. A többiekre nem figyelek, csak őt nézem, azonnal a pohara után nyúl, amibe szemlátomást üdítő van, és meghúzza.

Én is így teszek, de a söröm nem igazán csillapítja a nyelvemet égető érzést. Vagy egy percig csak ülünk, és nézünk magunk elé, amikor Nikki szólal meg.

- Oké, de akkor most ki nyert? – és ez bizony jó kérdés, mert ugye mind a négyen ugyanazt a mennyiséget elfogyasztottuk, ezúttal Kris az aki bedob egy lehetőséget, ami végzetesnek bizonyul.

 

(Anna szemszöge)

Nem is értem miért mentem ebbe bele, talán ha nem célozgat Kellan annyira, hogy egy nő nem győzhet le egy férfit ivásban. Oké, ez normál esetben így is van, de szerintem neki fogalma sincs arról, mire képes egy jó koktél, hát még négy. A lányok se hagyják magukat, így én se maradhatok ki belőle. Nincs is semmi baj, várható volt, hogy ők előbb kidőlnek, de valószínűleg ez a legjobb a bár közönségének legalábbis, mert a fogadás szerint aki először feladja az énekel. S ha ez mondjuk Tom lett volna, szerintem tuti kidobnak bennünket. Mondjuk van aki meg is érdemelné, Jay. A francnak kellett felhoznia, hogy mit műveltem Tenerifén. Kris arca egy pillanatra elkomorult, de látom, hogy aztán újra vidáman néz ránk. A párja viszont reklamálni kezd, amint meglátja a Flamingok poharát.

- Rob ne szórakozz velem, nem fogok visszalépni, csak mert te azt szeretnéd. – Ennyire nem ismer? Én visszalépni, még mit nem. - És nyugi, múltkor sokkal több volt bennem előzőleg, szóval nem fog megártani.

Nem hiszem, hogy ez megnyugtatta, de nem is igen érdekel. Előrelátóan kértem magamnak üdítőt is, így amint leraktam a koktélos poharat azonnal meghúzom azt. Csak lassan térek magamhoz, mert azért szó se róla meglöki a fejemet, talán ezért is nem veszem észre a csapdát, amibe szépen belesétálok.

Nikki kérdésére nem tudjuk a választ, döntetlen az állás. Kris viszont megszólal.

- Kérjetek még egyet, és aki azt is megissza az nyer.

A srácok Jay és Tom azonnal tiltakoznak, hogy nincs az az Isten. Én is hangot adok a kétségeimnek.

- Nem jó ötlet, a Flamingból normál esetben is csak kettőt lehet meginni egy este, de mi már eléggé alapoztunk.

Kellan persze azonnal reklamál, hogy ő kibír mégegyet, de ha a többiek nem vállalják így is jó, akkor ő nyert. Na azt már nem.

- Jó, én is vállalom. – szólalok meg, de Rob most már iszonyatosan dühös lesz, majdhogynem ordít velem, de ezek után, hogy irányítani akar, Kellan pedig olyan önelégülten néz rám nem visszakozhatok. Tom int a pincérnek, de a dolognak még nincs vége, mert amikor lerakják elénk a két poharat Kristen megint megszólal.

- Csak, hogy érdekesebb legyen a dolog. Ha Anna issza meg előbb akkor Kellan, mész énekelni a lányokkal. – Látom a megrökönyödést az arcán, de persze nem visszakozik. – De ha fordítva történik, akkor Anna bemutatja, hogy milyen jutalomban részelült Rob Tenerifén.

- NEM – vágom rá azonnal, mire felemeli a szemöldökét.

- Nem mered? – kérdez rá és egyáltalán nem tetszik az ahogy rám néz.

- De igen, de jobb ha te azt nem látod. – Még mindig szégyellem magam érte.

- Nyugi kibírom.

Rob-ra nézek, az ő szemében is pánikot látok, és szerintem az enyémből is az sugárzik. Felállok és a füléhez hajolok.

- Kris, elhiszem, hogy haragszol amiért azt tettem, tudod, hogy nagyon sajnálom, de hidd el nekem nem kéne látnod. – A válaszától viszont padlót fogok.

- Oké, én megbocsátottam, nem gond.

- Akkor miért csinálod ezt? – kérdezek rá.

- Azért amiért a hátam mögött Rob-nak mutogattál a szoknyáról.

Hirtelen hőkölök vissza, a fenébe, akkor ez bosszú. Azonnal az említettre nézek, aki eddig hallgatózott. Most azt olvasom le az arcáról, hogy hallotta miről beszéltünk. Megnyugodott, hogy tudja az okokat, és Istentelenül vigyorog. Én viszont dühös vagyok. Egyrészt már megint járt a szája. Másrészt nincs kétségem, arra számít, hogy én vesztek. De csak azért se. Kellan énekelni fog, ha mégse akkor meg, hát arra inkább nem akarok gondolni…

(Kellan szemszöge)

Nem hagyhatom, hogy ne én legyek a nyertes. Egyrészt ma már vesztettem egyszer, igaz csak a szerencsén múlt, de akkor is. És már csak azért se, mert énekelni aztán nem fogok. Arról nem is beszélve, hogy igencsak érdekelne a jutalom a győzelmem esetén, mert Anna nagyon húzódozik tőle. Kris és Rob viszont élénken vigyorog.

- Akkor, most mi lesz a jutalmam, ha nyerek? – kérdezek rá.

- Egy kis üdítő, hogy csillapítsa a koktél hatását.

- Üdítő? Ennyi? Ez így nem ér… - méltatlankodok, de aztán Kris rám kacsint.

- De hidd csak el, hogy megéri. Szóval készen vagytok? Oké, Anna kezdi, Taylor méri az időt, mert ő a legjózanabb. Azért te kezded, hogy ha Kellan nyer azonnal megkaphassa a jutalmát.

Figyelem ahogy morcosan néz rá, majd a poharához fordul. Kris önti neki, amikor végez Tay bemondja az időt, ő meg már issza is az üdítőjét. Aztán legalább fél percig tátogat.

- Oké Kellan te jössz, - bíztat Kris, és én mindent meg is teszek a cél érdekében.

Amikor meghallom a kisgyerek hangját már tudom, hogy nyertem, de nincs időm gondolkodni, mert a nyelvem szinte ég. Viszont nem telik bele egy másodpercbe, és máris azt érzem, hogy az ölemben ül, szemben velem, a lábai a derekam két oldalán szorítanak. A szája az enyémre tapad, és hideg üdítő folyik át a szájából az enyémbe. Csillapítja a koktél okozta égő érzést, de ugyanakkor felébreszti bennem az alvó oroszlánt. Csak egy dologra tudok koncentrálni, arra ahogy hozzám simul, hogy a nyelve az enyémet becézgeti, hogy az ujjai a hajamba túrnak. A kezem automatikusan vonja még közelebb, egyikkel a hátát tartom, a másik a fenekére siklik, és azonnal a szoknyája alá kúszik.

Miért van rám mindig ilyen hatással? El kell mennünk innen. Valahova ahol csak kettesbe lehetünk.

A testemben lévő összes vér egy pontomba áramlik, és egy cseppet se segít, hogy ahogy megérzi, mert szerintem érzi ő nagyon is, hozzám dörgöli magát. Hangosan belenyögök a csókunkba, mire beleharap a nyelvembe.

Aztán hirtelen vége lesz az egésznek, nem értem, zihálva húzódik hátra, majd a mellkasomnak támasztja a fejét, elrejtve az arcát az előre hulló haja mögé.

- Menjünk innen Cica… - súgom a fülébe, mire rám néz, egy pillanatig csak figyel aztán megrázza a fejét, és feláll. Nem értem a dolgot, csak most tűnik fel, hogy a srácok mind minket néznek, röpködnek a megjegyzések, tehát valószínűleg ezért visszakozott. Óh a francba. Próbálom megfogni a kezét, hogy visszahúzzam, de lép még egyet hátra, én meg a hozzám beszélő Kris-hez fordulok.

- Kellan, ugye tudod, hogy tartozol nekem – nevet rám, én meg nem tudom miről beszél, aztán mikor leesik, válaszolok.

- Csak mond meg mit szeretnél… - szememmel újra Annát keresem, de nem látom sehol. Eltűnt. - Hova lett? – ugrok fel azonnal, de hiába, mert nyoma sincs. – Nem láttátok merre ment?

A többiek csak vigyorognak, amit nem tudok értékelni, éppen elindulnék, de végre Taylor megszólal.

- Ott van – mutat egy irányba, követem a tekintetét, és meglepődök. A lányok a színpadon állnak, persze a vesztes énekel, de mit keres Anna közöttük? Bár ha így nézem ő is vesztett. Muszáj leülnöm, mert megszédülök, ő se lehet sokkal jobban. És ebben az állapotban akar énekelni, ki fogják nevetni. Meg kéne akadályozni, hogy hülyét csináljon magából.

- Nem kéne lehívni, van egyáltalán hangja, hallottátok már énekelni? – nézek körbe, mire vigyorogva bólogatnak, és egyáltalán nem tetszik az az arckifejezés amivel ezt teszik. Nem akarom, hogy kinevessék.

De Tom megakadályoz amikor felkelek, és visszanyom a bokszba.

- Nyugi, ezt látnod kell…

(Rob szemszöge)

Érdekes figyelni őket így „kívülállóként”. Nem tudom a többieknek feltűnt-e, de szinte szikrázik köztük a levegő. Mind a kettő nyerni akar, de legfőképpen azért, hogy ne a másik győzzön. A srácokat nemigen izgatja a végeredmény, inkább csak a megfelelési kényszer, hogy ne maradjanak el mögöttük. Én egy idő után pánikolok. Emlékszem mi történt ezelőtt, bár megfordul a fejemben az is, hogy ha Annára a pia mindig olyan hatással van, akkor érdekes estének nézünk elébe. Mert ha a szája Jay vagy Tom közelébe ér, akkor Kellan ölni fog. Ha meg vele akad össze, akkor nem tudom, hogy jutatjuk el őket a hotelig, mert nincs kétségem nehéz lesz őket szétválasztani egy pillanatra is.

Mindenre számítottam, de arra, hogy éppen Kris okozza a zavart arra nem. Amikor meghallom mit vet fel arra, hogy hogyan döntsük el a végeredményt megdöbbenek. Szóval még mindig nem bocsátott meg. Zavar, mert próbálom feledtetni vele a dolgot, de hogy látni akarja csak éppen kettőjük között? Miért akar szenvedni?  Csak amikor meghallom amit Annának mond nyugszom meg, és egy kicsit büszke is vagyok rá. Végülis jogos a bosszú a szoknyás dologért, amit én nem nagyon bánok. Bár nem kétséges, hogy megkapom a magamét amiért eljárt a szám, erről Anna pillantása biztosít. Egy kicsit sajnálom, mert egyszerre tűnik zavarodottnak, hogy a többiek is tudni fogják, hogy mi ketten… és eltökéltnek, hogy nyernie kell.

Ebben biztos vagyok, és abban is, hogy mindent el fog követni, hogy úgy legyen.

De aztán nem jön össze neki, és ebben Kris-nek megint csak nagy szerepe van, mert látom, hogy neki jóval lassabban öntötte a második löttyöt, mint Kellan-nek. Aki persze nyer. És akkor hihetetlen dolognak leszünk szemtanúi. Egy pillanat műve. És Anna máris az ölében ül, csak attól izzani kezd körülöttünk a levegő, hogy őket nézzük, egyszerűen hihetetlen az az erotikus kisugárzás ami süt belőlük. Tátott szájjal bámuljuk ahogy összesimulnak, és szemlátomást nem akarnak elválni egymástól. Még amikor megteszik is a látvány hatása alatt vagyunk. Gondolom csak Tom és Jay megjegyzései hatására távolodtak el egymástól.

- Azért szerencsére Rob-bal nem csinálta ezt – szólal meg a barátom, és ezért hálás vagyok neki. Tom mondata felkeltette Kris figyelmét is, és Kellan se marad közömbös a hallottak után. Még a szerelmemnek is megígér valamit, de hogy mit nem tudom, mert én azt nézem hova lett Anna. De ő csak a színpadra ment a lányokhoz. Vigyorogni kezdek, már mindannyian hallottuk énekelni, csak Kellan nem. Hát ez jó móka lesz.

A haverom fejében történhetett valami, mert aggódik, hogy nehogy Anna leégjen. Éppen ő? Énekléssel?

Na haver, ha eddig nem estél volna bele fülig, pedig szerintem már igen, akkor most biztosan megtennéd…

(Kellan szemszöge)

Tátott szájjal hallgatom, egy pillanatra a többiekre nézek, de ők csak mosolyogva figyelik a színpadot. Ash és Nikki háttérbe szorul Anna mögött, amit szemlátomást nem is bánnak. Ő viszont… Nem igazán értek a zenéhez, oké tudok kicsit dobolni, állítólag jó a ritmusérzékem, de soha nem vetemednék arra, hogy énekeljek. Még a zuhany alatt se. Viszont nem kell ahhoz zenésznek lenni, hogy észrevegyem Anna őstehetség. Teljesen természetesen énekli ki a magasabb hangokat is, pedig más az ő helyében ennyi pia után már beszélni se tudna. És nem csak a hangjával varázsol el mindanyiunkat, az arca, az egész kisugárzása, gyönyörű, energikus, lehengerlő.

Én viszont bajban vagyok, nagyban, mert most már érzem a koktélok hatását, alig bírom nyitva tartani a szemem, összefolynak előttem az emberek. Az utolsó amit érzékelek, hogy valaki a nevemet szólít, és onnantól csak zuhanás és feketeség.

(Anna szemszöge)

Veszteni fogok, már akkor tudom amikor a szájához veszi a szívószálat, így magam elé húzom az üdítőt, és amikor végez nem késlekedek. Talán a meglepődéstől, de azonnal hagyja, hogy megcsókoljam, illetve először csak a hűsítő italt akarom a szájába jutatni, viszont amikor a nyelvem az övéhez ér, már nincs megállás. Annyira kívánom, hogy az fáj, érezni akarom mindenhol, igyekszem magamhoz szorítani, és ő is közelebb húz, szinte az öléhez présel, és az, hogy megérzem mennyire kíván kikészít. Elveszítem minden önkontrolom, nem érdekel hol vagyunk, nem vagyok tudatában annak, hogy körülöttünk emberek vannak, a barátaink például karnyújtásnyira. Csak Ő létezik.

Aztán persze megtörik a varázslat, mert meghallom a lányok zavart köhögését, Jay és Tom élcelődő hangját és elszégyellem magam. Viszont amikor Kellan a fülembe suttog újra kísértésbe esek.

- Menjünk innen Cica… - három aprócska szó, alig hallható és mégis, annyi benne az ígéret egy fergeteges éjszakára, hajlok rá, hogy beleegyezzek, de aztán visszakozom. Túlontúl sokat ittunk, mi van, ha reggelre megbánjuk, inkább nem kockáztatok. De mivel az elhatározásomat csak akkor tudom tartani, ha eltávolodom a bűvköréből keresem a menekülési útvonalat. És megtalálom, a lányok már elindultak a színpadra, követem őket, talán egy kis éneklés segít józanodnom, amire melléjük lépek, már kiválasztották, mit szeretnének, és azonnal megkérnek, hogy kezdjek én. Ez úgyis egy háromszemélyes dal, ismerem is, így belekezdek. Pár sor után már megy fejből is, és mindhárman belemelegedünk. De a vége felé kezdek kicsit szédülni, már nem látom olyan tisztán a többieket, az még feltűnik, hogy Jay élénken figyel, igyekszem jelezni neki, és mire az utolsó hang is felhangzik már az ajtó felé vetem magam. Ott találkozunk össze, átöleli a derekamat, és segít eljutnom a hotelig. A kinti levegő kicsit magamhoz térít, de egyetlen vágyam, hogy ágyba kerüljek. Majdnem összejön, de amikor leülök az ágyra ránézek az éjjeliszekrényen heverő telefonomra. A titkosra. Több tucat hívás van rajta, mind ugyanarról a számról. Aggódom, de mielőtt még tárcsázhatnék újra megszólal.

Azonnal felveszem.

- Halló…

(Rob szemszöge)

Anna és a lányok éneke fergeteges, a hatása nem marad el, bár Kellan-től egy kicsit más reakcióra számítottam. Ő ugyanis arccal előre zuhan, alig tudjuk elkapni, hogy ne burítson fel mindent az asztalon. Próbáljuk egyenesbe hozni, ami nem egyszerű. Csöppet se. Időközben a lányok is visszaérnek, de csak ketten.

- Anna hol van? – kérdezek rá, mert aggódom. Ha a pia Kellan-t ennyire kiütötte, akkor ő se lehet sokkal jobb állapotban.

- Kiment – szólal meg Nikki az ajtó felé mutatva, de szerencsére Ash hozzáteszi, hogy Jay utána ment. Oké, akkor ő majd vigyáz rá. Remélem.

Mindenki egyetért abban, hogy ideje távoznunk, Tom elintézi a fizetést, mi Taylorral közrefogjuk Kellan-t, és igyekszünk járásra ösztönözni. Kevés sikerrel. Mivel van vagy egy mázsa útközben többször is meg kell állnunk megpihenni, majdnem egy órába telik, mire a hotelig elérünk. Mi felvisszük a hullarészeg haverunkat és nem túl finoman az ágyába segítjük. Az mondjuk furcsa, hogy Jay nincs az ágyában, csak pár szétdobált ruhát és a nyitott szekrényajtót találunk a szobájukban. Ha most még őket is meg kell keresni nem állok jót magamért.

Elköszönök a srácoktól, és a saját lakosztályunkba megyek ott viszont a három lány áll egymás mellett és az arcuk nem sok jót ígér.

- Mi van? – kérdezek rá. – Anna sincs itt, mert Jay se, most mehetünk megkeresni őket. A büdös francba, soha többet nem hagyom, hogy ilyen kevert…

- Rob – hallom meg Kris hangját ami azonnal elhallgattat. Aggódónak és tanácstalannak tűnik.

- Igen? – kérdezek vissza.

- Elment… - feleli.

- Jó, megyünk és megkeressük.

- Rob, elvitte az összes cuccát… - vág közbe Nikki.

- A kurva életbe – azonnal előkapom a telefonom és tárcsázok, Jay-t hívom, szerintem ő jobb állapotban lehet, remélem, nincs semmi baja. A telefon csak kicsöng, újra próbálom, de kopognak az ajtón. Tom áll az ajtó előtt, kezében egy telefon ami csörög.

- Kinyomnád? – mutat az enyémre. A francba, akkor ez Jay-é. Hogyhogy itt hagyta?  Na mindegy, akkor nincs más választásom, Annát tárcsázom, és várom, hogy felvegye. Közben a lányok tájékoztatják a barátomat és az időközben megérkező Taylor-t is a fejleményekről. Kb. a tizenötödik csörgésre végre felveszi a telefont, de alig értem amit mond, őt is kiüthette a pia, arról nem is beszélve, hogy hatalmas zaj van mögötte. Szerencsére az értelmetlen motyogást felváltja egy ismerős hang.

- Jay, na végre. Hol a francba vagytok?

- A repülőtéren.

- És mi a fenét csináltok ott? – kérdezek rá, mire felfortyan.

- Szerinted? Várjuk a menetrendszerinti hajójáratot.

- De hova repültök? – kérdezek rá.

- Vegasba… - hallom és megszakad a vonal.


Ezt a számot képzeltem el a lányoknak a buli végére: http://www.youtube.com/watch?v=Wmc8bQoL-J0&ob=av2nl
Destiny's Child - Survivor.