80. Tenerife-i éjszaka…

(Anna szemszöge)

Már csak pár fanatikus szörfös van kinn a tengeren, a fürdőzők valószínűleg a vacsorájukat fogyasztják valamelyik étteremben. Beletelik egy negyed órába mire megszólal, elmeséli mi történt, ezúttal nem torkollom le azonnal, oké a dolog félreérthető, de én akkor is csak arra gondolok, hogy szórakozni ment a munkatársaival. Próbálom győzködni, hogy ez még nem a világ vége, jó darabig dumálunk, a végén már viccelődve. Beszól valamit, én megdobom egy marék homokkal, mire ledönt és bepakol egy marokkal a nyakamba. „Birkózunk” egy darabig, aminek az lesz a vége, hogy ő győz, én meg kiterülve fekszem alatta. Látom, hogy valami élénken foglalkoztatja, de mielőtt rájönnék mire készül szájon csókol. Igazándiból nem is nevezném csóknak, inkább csak egy szájra adott puszi, ami nem tart túl sokáig, nincs különösebb jelentősége, egyszerűen csak megtörtént.

Fekszünk egy darabig, majd ő kell fel elsőként, engem is felhúz a földről, és egymás derekát fogva visszasétálunk a bungalóba. A többiek nincsenek sehol, csak egy üzenetet hagytak, hogy csatangolnak egyet, menjünk utánuk ha van kedvünk, és a végén valószínűleg Carlos-nál kötnek ki. Egyelőre nem tudunk dönteni, de mivel tetőtől talpig homokosak vagyunk mind a ketten elmegyünk zuhanyozni.

Itt éjjel se nagyon hűl le a levegő, úgyhogy egy szűk zsákruha mellett döntök, aminek a felső részébe van merevítő, úgyhogy nincs szükségem külön melltartóra, feltűzöm a hajamat, és miután egymásnak átkiabálva megbeszéljük, hogy mindketten éhesek vagyunk belebújok egy magassarkú szandálba. Rob egy inget és egy zsebes térdnadrágot vett fel, persze edzőcipővel, kivételesen nincs kifogásom az öltözéke ellen. Kapok egy bókot, majd elindulunk a hotel éttermébe. Svédasztalos mediterrán est van, mivel a választék túlságosan nagy megint összeszedünk egy csomó különböző ételt, letelepedünk, és szép kényelmesen megvacsorázunk egymás tányérjából.

Miután végezünk a szobaszámlához akarom íratni, de gyorsabb, és ő fizet. Kilépve a sötét éjszakába kényelmesen sétálunk a belváros felé, rengeteg turistához hasonlóan. Megfogja a kezemet, és csak sétálunk céltalanul egy ideig. Látom, hogy még mindig maga alatt van, de a kérdésemre adott válaszát a vacsora mellé elfogyasztott 2 üveg bornak tudom be, aminek nagy részét ő itta meg. Csúnyán nézek rá, és javasolom, hogy keressük meg a többieket, de ez nemigen tetszik neki, úgyhogy beletörődően követtem egyik bárból a másikba. A negyedik helyre érve, már elég vidámak vagyunk, nem részegek, de erősen spiccesek. A koktélokkal inkább nem próbálkozunk, de ugye a vörösbor és a pezsgő is okozhat károkat. Az utolsó helyen van zene is, úgyhogy felbátorodva az elfogyasztott alkoholtól magával húz a parkettre. Kiderül, hogy ha nagyon akar tud táncolni, bár a számnak elég gyorsan vége lesz, és utána több lassú követi, amire csak ringatózunk összebújva. Egyre szorosabban húz magához, és én se nagyon tiltakozom. Kissé kába vagyok, és csak a zenére és annak lágy dallamára koncentrálok. Késve döbbenek rá, hogy az ajkai megint az arcomon kalandoznak, és éppen elérné a számat, amikor váratlanul társaságunk akad.

(Rob szemszöge)

Nem nézem merre megyek, nincs különösebb célom, csak csöndet akarok magam körül. Igyekszem kikerülni az embereket, és valahogy a tengerparton kötök ki. Ülök, bámulom a nagy kékséget, és nem tudom most mi van. Miért van ez? Amióta csak felismertük, hogy szeretjük egymást nem voltak közöttünk veszekedések. Apróbb viták igen, de mindig kis hülyeségeken, vagy szakmai kérdésekben. Most viszont, nem is értem. Igen szeretem Kristen-t, tudom. Érzem a zsigereimben. Persze máskor is voltam már féltékeny, de most először érzem úgy van rá okom. És a reakciójából ítélve most tényleg van. Különben miért tiltakozna ennyire, és védné azt a szemétládát. Igazándiból nem haragudhatok a srácra se, úgy tudja mi csak barátok vagyunk, Kris egyedülálló. Erről is az az átkozott Summit tehet. Miért kell beleszólni az életünkbe? De Kristen is, csak annyit kéne mondania, hogy van valakim, és nem hagyni, hogy folyton a nyakán lógjon. De ő még bátorítja is.

Eldobom a csikket, csak most fedezem fel, hogy Anna tőlem egy karnyújtásnyira ül, a vizet bámulva. Ő bezzeg meg tudta oldani, játszotta a barátnőmet úgy is, hogy Kellan-t szerette. Vagy még szereti nem tudom. Nem említi, és ha úgy lenne valószínűleg az este se viselkedett volna olyan kihívóan, mert nem jellemző rá.

Nem kérdez semmit, csak rám emeli a tekintetét, egy idő után kibukik belőlem a panaszkodás. Kivételesen nem tol le, csak meghallgat. Aztán persze elmondja, hogy mit gondol, hogy félreértjük egymást, de én nem így érzem. Jó vele beszélgetni, egy idő után másfelé terelődik a téma. Az én fejemet meg megint megszállják a reggeli gondolatok. Talán meg kéne próbálni kettőnknek. Mit veszíthetünk?

- Te Anna, hogy is volt az a négy fiúval ébredés? – kérdezek rá, mert ez élénken foglalkoztat. – A srácokkal már kitaláltuk, hogy bevesszük a pincér gyereket negyediknek, ha gondolod.

- Nincs esélyetek akkor se, az csak meghatározott négy férfire vonatkozik, ti nem feleltek meg a kritériumoknak.

- Csak add meg a méreteket – nevetek rá, szándékosan félreértve a mondatát – és majd mi megmondjuk, hogy megfelelünk-e. Ha mégse akkor majd valami külső segítséget veszünk igénybe, állítólag elég széles már a választék a szexuális segédeszközökben.

- Te idióta – kezd el nevetni, és megdob egy marék homokkal. Na ezt nem hagyhatom! Váratlanul éri a támadásom, így sikerül lefognom miközben a kezemmel lapátolom a homokot a nyakára. Aztán a tekintetem megakad a hullámzó mellein, a félig nyitott száján, túlságosan is adja magát a helyzet. Ki kell derítenem, hogy az este csak a piától volt, vagy…

Megcsókolom, hallom, hogy elakad a lélegzete, nem mondom, hogy tőlem, valószínűleg a meglepetéstől. De mégis ez is egy fajta reakció. Hangokat hallok a közelből, úgyhogy mellé gördülök, és továbbra is azon gondolkodom, hogy most az agyam szórakozik velem, és csak beképzelem, vagy tényleg elkezdődött valami közöttünk. Egy idő után szólít a természet, így felállva magammal húzom, és visszaindulunk a bungalóba. Persze a többiek leléptek, nem is nagyon bánom a dolgot, Anna zuhanyozni indul, én is azt teszem. A víz alatt állva úgy döntök megpróbálok a kedvében járni, úgyhogy megborotválkozom. Nem terveztem mostanában, de ez jó pontot jelenthet.

Tanulva a reggeli esetből csak rövidnadrágot és inget veszek, amikor meglátom a nappaliban egy pillanatra visszahőkölök. Észvesztően néz ki, a lebarnult bőrén csak úgy világít a hófehér ruha, ami kiemeli az alakját, a mellei szinte kibuggyannak belőle, a lábaiból viszont alig takar valamit. A feltűzött haja látni engedi a hosszú nyakát, csak kevés festéket visel, és egy magassarkú szandált.

- Eszméletlenül nézel ki – bukik ki a számon, mire csak elmosolyodik, megsimogatja az arcomat, jó ötlet volt a borotválkozás, és belém karol.

- Kivételesen én is elégedett vagyok veled.

A szálloda éttermébe megyünk, a hosszú asztalok mindenféle tengeri herkentyűvel és helyi fogással vannak tele. Én a legtöbbet nem ismerem, Anna persze tájékozottabb, szedünk, majd enni kezdünk. Az első üveg bort csak azért rendelem, hogy kedveskedjek neki. Én jobban szeretem a sört, de ő nem és azt gondolom egy estét kibírok. Aztán ahogy egy pillanatra félrenézek meglátom őket.

A lány akárcsak Kris nem túl magas, barna haja a vállára lóg, még ebben az elegáns környezetben is szűk farmert és tornacipőt visel. És csókolózik egy hozzá hasonló kinézetű sráccal. Onnantól kezdve csak az jár a fejemben, hogy vajon ő is ezt teszi Montreálban? Nem is gondol rám, mert haragszik. Más öleli helyettem, más csókolja a száját, más bújik mellé az ágyba.

Csak öntöm magamba a bort, nem érdekel milyen íze van, az a lényeg, hogy hasson. És ez bejön. Amikor végzünk a vacsorával már elég jól állok, bár még nem értem el a tegnapi szintet, de szándékomban áll. Ezúttal gyorsabb vagyok és fizetek, amit egy helytelenítő pillantással nyugtáz. Hé, én vagyok a férfi ez az én dolgom. Nincs konkrét célom, Anna se szól semmit, megfogom a kezét, végülis a barátnőm, hülyén venné ki magát, ha csak mennénk egymás mellett. Nincs túl jó kedvem, ő se sokat szól, sétálunk, (életemben nem csináltam még ilyet csak úgy szórakozás céljából). Egy idő után persze nem bírja tovább, és megszólal.

- Rob ez egész este így lesz? Mármint egész este ilyen búskomor leszel, vagy esetleg fel tudlak vidítani valamivel? – Hát most erre mit mondhatnék, magaslabda, muszáj leütnöm.

- A szex állítólag jó kedélyjavító, ha benne vagy én nem tiltakozom.

Nem értem mit mond, de vannak sejtéseim, így csak vigyorgok. Egy perc múlva felveti, hogy keressük meg a többieket, de azt nem szeretném, én ma inni akarok, hogy a pia elfeledtessen velem mindent. Hagyja, hogy magammal húzzam egy bárba amihez éppen odaérünk. Nem kell sokat győzködnöm, hogy igyunk valamit, bár amikor kiejti a koktél szót elég csúnyán nézek, és ő se erőlteti. Helyette marad a bor, majd egy idő után a pezsgő. A fejemet kellemes kábultság önti el, nem igazán veszek tudomást a külvilágról, de legalább nem kell gondolnom semmire. Fogalmam nincs hányadik helyre érünk éppen, itt zene szól, nem mondja, de látom rajta, hogy vágyakozó pillantásokat vett a többi táncoló felé, úgyhogy felállok megfogom a kezét és magammal húzom. Bár elég ingatag lábakon állok, párszor majdnem sikerül bolondot csinálnom magamból, de aztán megúszom. Amikor a szám véget ér indulnék vissza az asztalunkhoz, de lassú dallamok szólalnak meg, úgyhogy meggyőzöm magam, ez még menni fog. Magamhoz ölelem Annát először csak azért, hogy legyen amire támaszkodhatok. Lehunyom a szemem, mert a körülöttünk keringő emberek látványa nemigazán tesz jót nekem.  Viszont onnantól más érzékszerveim veszik át az irányítást az agyam felett. A zene ellenére is hallom ahogy levegőt vesz, érzem az illatát, és legfőképpen a hozzám simuló testét. És ez tetszik. Elbódít, nincs bennem szégyenlősség, gátlástalanul szorítom magamhoz mégjobban, és hirtelen azon kapom magam, hogy már a nyakát csókolgatom. Nem tiltakozik, úgyhogy egyre közeledem a szájához, most már kinyitom a szemem, és bár félhomály van a táncparketten látom, hogy ő is rám néz. Végülis tegnap is hagyta. Már csak pár milliméter választ el a szájától amikor hatalmas fény vakít el. Nem értem honnan jön, és mi ez, de amikor az első villanást követi a második, majd a harmadik már minden világos.

A rohadt életbe a hiénáinak, egy perc nyugtom se lehet tőlük.

Pár lépésre tőlünk egy fotós áll és vígan kattogtat, elfut a méreg még életemben nem tettem ilyet, nem vagyok egy agresszív fajta de most a piától erősnek érzem magam. Azonnal felé indulok, azzal a szándékkal, hogy lenyomom a torkán azt az átkozott gépet, és a földbe döngölöm.

Nem tudom hogyan, de hirtelen megnyugszom. Anna érintése és halk hangja ráébreszt, hogy nem tehetem. Látom rajta, hogy őt is kínosan érinti ez a túlzott nyilvánosság, és ezért inkább teszem amit mond. A szokásos határozott modorával szerez taxit, kifelé menet igyekszem a fotóstól távol tartani, még mindig forrnak bennem az indulatok, de a körém kulcsolódó keze nem enged. Még nem is érünk a szálloda elé, már előrenyújtok pár papírpénzt a sofőrnek, nem számolom, de elégedetten néz rám, úgyhogy valószínűleg bőkezű voltam. Sietve segítem ki a kocsiból és gyorsan eltűnünk a bungalóhoz vezető ösvényen.    

(Anna szemszöge)

Mellettünk vaku villan, automatikusan nézünk arra, az elsőt több is követi, és a helyiségben hirtelen mindenki minket bámul.

- A rohadt életbe – borul el Rob agya, és megindul a fotós felé, aki persze direkt élvezi a dolgot. Azonnal elé lépek, és két kezem közé fogva az arcát próbálom lecsillapítani.

- Nyugi, nyugi, hívunk egy taxit, játsszuk a szerelmeseket és visszamegyünk, oké? Nincs gond – támasztom a homlokom az övének, sóhajt egy nagyot, amit beleegyezésnek veszek. Kérem, hogy menjünk vissza az asztalunkhoz, én intek a pincérnek, hogy hívjon nekünk egy taxit, majd leülök mellé. A fotós persze nem tágít, pedig páran már igencsak fenyegetően néznek rá. A pincér nemsokára hozzánk lép, spanyolul kér elnézést a kellemetlenség miatt, én megnyugtatom, hogy nem gond, már megszoktuk. Gyorsan fizetünk, és amikor szól, hogy megjött a kocsi, elindulunk a kijárt felé. Rob átöleli a derekam, és igyekszik távol tartani a paparazzitól, én szintén a derekát fogom, hogy ha szükségessé válna, vissza tudjam tartani. Még sose láttam ennyire agresszívnek, és ez kicsit megrémít. Na nem tőle félek, de nem akarok balhét, megígértem Claire-nek és Lizzy-nek is, hogy vigyázok rá. A segítőkész pincérek finoman visszatartják esténk elrontóját, az induló taxiból visszanézve látom, hogy körbeveszik és nem engedik utánunk, amiért felettébb hálás vagyok. A hotel elé érve sietve fizet, és igyekszünk gyorsan eltűnni.

A többiek még nem jöttek vissza, úgyhogy mivel Rob úgyis cigizik leülünk a hintaágyra. Halkan beszélgetünk, az mind a kettőnk számára világossá vált, hogy holnap már az egész világon tudni fogják, hogy itt nyaralunk, de igyekszem meggyőzni őt és saját magamat is, hogy nem fogják elrontani a következő négy napot, csak azért se hagyjuk.

Mivel csak ücsörgünk egy helybe fázni kezdek, Rob magához húz, a hintaágy szélének dől, felrakva a lábait, én közöttük ülök, és a hátamat a mellkasának döntve. A keze átöleli a meztelen vállamat, én meg az ő kezére fektettem a kezemet. Meghitt ölelkezésnek gondolhatná külső szemlélő, de a mi hangulatunk minden, csak nem meghitt. Az ágy lassú ringatásától szép lassan álomba merülök.

 (Rob szemszöge)

A teraszon leroskadok a hintaágyra és rágyújtok. Jó mélyen megszívom a cigarettám és csak bámulok magam elé. Úgy látszik ez már örökre így lesz. Eleinte azt hittem, csak az újdonság varázsa, de ahogy egyre több filmet forgattunk le az érdeklődés csak nőtt. Amikor kezdett gyanús lenni mindenkinek, hogy Kris-szel együtt lehetünk akkor azért üldöztek bennünket. Mikor Anna színre lépett akkor eleinte visszafogottabbak voltak, de úgy látszik ennek is vége. De a rohadt életbe, hát egy szabad estém se lehet? Nem ereszthetem el magam, mert ha megteszem megkurtítják a gázsimat, és fenyegetőznek. Persze én akartam színész lenni, de nem ilyen áron. Nem szólok semmit, csak rágyújtok még egy szálra. De ő persze nem bírja sokáig beszéd nélkül.

- Nem lesz gond, elég sokan vagyunk, majd a többiek takarnak bennünket. És különben is, egy fotós nem számít. Kit érdekel, majd lerázzuk. Annyi mindent lehet csinálni, ha mégse hagynak békén bennünket akkor búvárkodni fogunk. A víz alá csak nem követnek – mondja és én is elnevetem magam.

Nem hiszem, sőt biztos vagyok benne, hogy innentől mindig kapunk társaságot, hiába ilyen optimista. Bár a búvárkodás jó ötlet. Elmeséli, hogy ők már voltak, én is megemlítem, hogy már próbáltam. Látom rajta, hogy fázik, de egyikünknek sincs kedve bemenni. Nincs hátsó szándékom eleinte, csak megtámasztom magam és a mellkasomnak döntöm. Hagyja, és tovább beszél. Arról, hogy mi mindent fogunk még csinálni, egyre többször marad csendben, aztán egyszercsak nem szól többet. Hallgatom a halk szuszogását, nem akarok megmozdulni, nehogy felébresszem. Aztán lassan én is elalszom. Félkómásan még hallom, hogy többen is beszélnek a közelben, mintha az egyik Tom lenne, aztán mászkálás, majd valami puha kerül a kezemre. Felnyitom a szememet, egy árnyékot látok a házból kiszűrődő fényben, valószínűleg Gina takart be bennünket. Bentről még hallom ahogy a barátomat fenyegeti, hogy ha fel mer ébreszteni bennünket kinyírja. Ezen mosolyognom kell, nincs kétségem képes lenne rá.

A következő amire kicsit feleszmélek az egy enyhe rúgás egy érzékeny testrészemen, nem érint túl jól, és félig kinyitom a szemeimet. Anna a mellkasomon fekszik, a karja a nyakamon, és mintha dideregne. Összegyűrődött felettünk a takaró, amit ráhúzok mire sóhajt egyet és elégedetten bújik hozzám. Csak figyelem pár pillanatig, most nem parancsolgat, békésen pihen és gyönyörű. Eltűnődöm, vajon van nála esélyem, és akarom én ezt? Aztán a dolog gyorsan megoldódik, mert amikor a hátára rakom a kezem, hogy nehogy leessen felsóhajt és halkan megszólal…

(Anna szemszöge)

Reggel arra ébredek, hogy kicsit hűvös van, bár be vagyok takarva, ezúttal se az ágyamban vagyok, és most se egyedül. Felemelve a fejemet Rob arcát fedezem fel. Hoppá, úgy látszik elaludtunk a hintaágyban, de valaki legalább betakart bennünket. Gondolkozom, hogy milyen módon kászálódjak fel, de balszerencsémre belegabalyodok a takaróba, és szerencsésen kiborítom mindkettőnket. Hangosan szentségelek, már amennyire tudok, mert én kerültem alulra, ő meg ijedten és értetlenül néz le rám. Lassan fogja fel, hogy hol vagyunk, ki vagyok én és mi történhetett. Valószínűleg a zuhanásra felébredtek a többiek, mert az ajtóból Gina, Jay és Tom vigyorog ránk.

- Hát haver, nem is tudtam, hogy ilyen módszerekre van szükséged ahhoz, hogy magad alá gyűrj egy nőt. Bár amennyire látom hatásos, mert mozdulni se tud.

Rob morog valamit, és felemelkedik, majd szinte azonnal vissza is ereszkedik rám. Kérdőn nézek rá, hogy most meg mi van.

A válaszát hallva lenézek és azonnal elvörösödök, és miközben Rob vigyorogva takar, megpróbálom rendbe hozni magam. Mikor már elfogadhatónak tűnök, jelzem, hogy na most leszállhatna rólam.

- Igen sűrű éjszakátok lehetett, ha az ágyig se jutottatok el, - jópofáskodik megint Tom, mire mindketten bosszúsan felhorkanunk, és dühösen nézünk rá.

- Ja, úgy is lehet mondani, elég eseménydúsra sikeredett, főleg a vége - jegyzem meg, Rob meg azonnal rágyújt egy cigire és visszaül a hintaágyra. Én körbetekerem magam a takaróval, és mellé telepedek. Egymásra nézünk, majd magunk elé, azon gondolkozom, hogy a fenébe jöhetett rá a fotós, hogy pont ott vagyunk. A többieknek persze feltűnik, hogy a kedvünk nem a legrózsásabb, Jay meg azonnal ráhibáz a rosszkedvünk okára.

- Paparazzik – kérdezi, mire csak bólintunk, és gyorsan elmesélem, hogy egy valahogy megtalált bennünket. Gina az örök optimista persze próbál lelket önteni belénk, hogy attól még jól fogjuk érezni magunkat, csak azért is. Remélem igaza lesz.

(Rob szemszöge)

- Kellan… - miközben kimondja a haverom nevét mosolyog. Azzal a fajta jellegzetes mosollyal ami csak egy szerelmes nőre jellemző. Elnéző, kedves de sugárzó egyben.

Hirtelen elszégyellem magam. Mi a franc van velem? Teljesen elment az eszem? Arról fantáziálok, hogy megszerzem Annát. Annát, aki szemlátomást szereti a haveromat, aki csak barátként tekint rám. Aki a segítségemre sietett, és segített is. Sokat. Mindezt a saját önzésem miatt, mert elveszítettem Kris-t. Kris-t aki ugyanígy mosolygott rám még nemrégen, ugyanígy suttogta a nevemet, hol szerelmesen, hol vágyakozva.

És én szinte azonnal ahelyett, hogy küzdenék érte feladom, és másfelé kacsingatok. Egy idióta vagyok, az már biztos.

Újra lehunyom a szememet, és róla ábrándozom. Próbálom kizárni a kellemetlen gondolatokat, és a régi szép perceket felidézni. Ahogy rám mosolyog, megnevettet, ahogy hozzám bújik. Aztán amikor leesik, hogy ezen emlékek hatására megint közelebb vontam magamhoz Annát igyekszem gyorsan másra gondolni. A fenébe, még csak az kéne, hogy felébredjen, és megérezze, hogy… szóval, hogy valami feléledt bennem.

Gyorsan lehunyom a szemem, a báránykákat számolgatom, és igyekszem újra elaludni.

A következő amit érzek az egy zuhanás, valaki nyögdécsel, és fojtott hangol mond valamit. Kinyitom a szemem, és csak egy szőkés fejbúbot látok. Pislogok párat, és lejjebb pillantok ahol két csodálatos zöld szem néz rám, cseppet sértődötten. Az addig oké, hogy a szempár tulajdonosa Anna, de hogy a francba került alám, és miért vagyunk a földön? Csak lassan ugrik be. Az este ittunk, illetve ittam. A bár, a fotós, a beszélgetés a teraszon, aztán elaludtunk. Az éjjeli felriadásom, az ő sóhaja. Most meg valószínűleg leestünk az ágyból, és ő került alulra. Hoppá! A hátam mögül Tom vidám hangja szólal meg, mint mindig rajtam viccelődik. Nem válaszolok neki, először fel akarok állni, de szerencsére mielőtt megtenném lenézek, és azonnal visszabújok Annához. Döbbenten próbálja megfeszíteni a kezeit és eltolni magáról, de nem hagyhatom. A füléhez hajolok úgy súgom neki az észrevételemet.

- Elcsúszott a ruhád, mielőtt felkelek szerintem jobb lenne, ha megigazítanád.

- Mi van? – néz rám, majd kettőnk közé, és szinte azonnal elvörösödik. Pedig nincs oka rá, a szoknyája a hasára gyűrődött így látszik az aprócska bugyija, de az legalább takar valamit. Viszont mint kiderül melltartót nem viselt, így a keblei fedetlenül merednek felfelé. Sietve ráncigálja a szoknyát, én meg vigyorogva figyelem.

- Fejezd be Pattinson, mert megemelem a térdem és megbánod.

- Kösz, azt már az éjjel megvolt – felelem neki, és látván, hogy már rendben van felkelek és visszaülök az ágyra.

Tom persze tovább folytatja és Anna válaszát hallva megint eszembe jut, hogy vége a nyugodt napoknak. A hangulatban beállt változást a többiek is érzik, és elmeséljük az este történteket. Közben a másik ház lakói is felfedezik, hogy felébredtünk és átjönnek hozzánk. Nekik is elismételjük, hogy mi történt és mi várható. Az, hogy innentől követik minden lépésünket, és nem lesz egy nyugodt percünk se. Gina próbálja felrázni a társaságot, és szépen lassan mindenkire átragad a lelkesedése. Még rám is. Végülis máskor is ez van, most is túl fogom élni, csak őket sajnálom kicsit. De amikor az ikrek viccesen azt mondják, hogy ők teljesen átlagos életet élnek és pár fénykép híres emberek társaságában jót tesz a szexuális életüknek, szóval ezután ha lehet Anna helyett mellettük menjek mindenhova, megnyugszom. Vidám egy banda ez.