91. Irány Mexikó…

Ezúttal is köszönöm hogy írtatok pár sort az előző fejezet után. Kérlek ne érezzétek úgy, hogy ezzel bármiféle módon megbántatok, csak nyugodtan ezután is!!!
Viccen kívül, köszi mindenkinek. Megint volt pár felvetés, de most rohanásban vagyok (már amennyire azt én tudok) ugyanis úgynéz ki fizet a biztosító és intézem az új kocsikámat. JA következő fejezet előtt majd pótolom.
Dicta


(Rob szemszöge)

Imádom New Orleans-t. Bár nem állítanám, hogy túl sokat láttam belőle. De van itt valami, illetve valaki, aki megédesíti a napjaimat és az éjszakáimat. Kitölti az életem. Kristen. Most is őt nézem, ahogy édesen szuszog mellettem. Már bámulom egy ideje, kivételesen én ébredtem előbb. Gyönyörű, ahogy összegömbölyödve fekszik, feje alá gyűrt kispárnával, a takaró alig fedi el a testét.

Tíz napja értünk ide a srácokkal hihetetlen egy utazás volt. Annyit ökörködtünk, és annyi mindenen mentünk keresztül míg végre megérkeztünk, de élveztük minden egyes percét. Volt, hogy nappal vezettünk, és mielőtt besötétedett kerestünk egy útszéli hotelt. Volt, hogy éjjel keltünk útnak, és nappal a helyi nevezetességeket vettük szemügyre. Nem volt tervezett útvonalunk, de ahogy Anna megjósolta a térképnek hasznát vettük. Négy államot szeltünk át egy hét alatt, igyekeztünk olyan részeket választani, ahol nem ütköztünk folyton rajongókba.

Út közben, főleg mikor én vezettem a barátaim meg aludtak volt időm gondolkodni. Arról, hogy mit is akarok. Az életemről. Az egyértelmű, hogy a legfontosabb dolog számomra a családomon kívül Kris. Legszívesebben a falba verném a fejemet, hogy egy időre ezt elfelejtettem, de annak már vége. Amióta itt vagyunk újra és újra elmondom neki, mennyire szeretem. Ő nem említi azt a három hetet, és mivel nem beszél róla csak remélhetem, hogy hisz nekem. A mondataiból és a mozdulataiból ezt érzem.

Arra is rájöttem, hogy soha az életben nem tudom meghálálni Annának amit értem, értünk tesz. A srácokkal beszélgettünk erről, azt mondták számukra fel nem fogható mi motiválhatja, én se tudom.

Anyagi haszonszerzés ismerve a hátterét és a makacs ellenkezését még ha csak egy vacsorát, vagy szállodai szobát akarok kifizetni is, biztosan nem. Ismertség ugyancsak kizárva, mert elég lenne megneveznie a nagyapját és csapatostul járnának utána az újságírók. Karriervágy valószínűtlen, többször is kijelentette, hogy se színészi, se énekesi ambíciói, sőt most már tudom, hogy modellkedési szándéka sincs, holott mind a három területen megállná a helyét.

Nem értem őt, de valószínűleg soha nem is fogom.

Halkan szállok ki az ágyból, igyekszem nem felébreszteni Kris-t. Kiosonok a fürdőbe és onnan rendelem meg a reggelinket. Tegnap este sokáig fennvoltunk, mert a felvétele, szerencsére az utolsó, elég későn ért véget. Amióta megérkeztünk én napközben Tom-mal a helyszíneken lófráltam, igyekeztem nem feltűnést kelteni. Persze a sajtónak feltűnt az ittlétem, rá is kérdeztek páran, hogy miért is, de leszereltük őket azzal, hogy a barátomat kísértem el. Kivételesen nem találgattak, hogy vajon van-e ennek bármi köze Kris-hez.

Anna jó álca, bár szégyellem így nevezni. Igaz a hír arról, hogy egy másik „vámpír” társaságában látták, ide is eljutott, Steph azonnal riadóztatott, amint megtudta, de a tanácsára megszellőztettem, hogy hamarosan követ ide Louisiana-ba. Utoljára tegnap volt egy hete, hogy beszéltünk, akkor azt mondta, ma délután érkezik. Egy héten át nem tudtam elérni, oké említette, hogy így lesz, de én azért próbálkoztam. Viszont a telefonja folyamatosan ki volt kapcsolva, amire eddig még sose volt példa.

Bár annyira nem bánom, mert történt egykét dolog ez alatt a pár nap alatt. A legfontosabb, hogy már holnap reggel utazunk Puerto Aventuras-ba. Eredetileg nem oda foglaltunk helyet, de az első szálloda kiszivárogtatta, hogy több Twilight-sztár is náluk fog megszállni, így gyorsan váltanunk kellett. Steph találta ezt a helyet, szerinte egy nem túl látogatott vidék, az ellátásról csak jót hallott, volt elég szabad szobájuk, úgyhogy holnap ilyenkor már a repülőn fogunk ülni, útban Mexikó felé.

És erről Anna még nem tud, meg arról se, hogy azzal ellentétben, amit legutóbb mondtam neki Kellan mégis jön. Amikor először beszéltem vele, elutasította, hogy velünk utazzon, amin igencsak elcsodálkoztam, mert eddig minden buliban benne volt. Amikor Anna rákérdezett, hogy kik várhatóak rajtunk, Ash-en és Tom-on kívül szinte fellélegzett, hogy ő nem. De a múlt hét közepén a haverom rám csörgött, és közölte, ha van még hely mégis csatlakozna. Azt nem tudom, hogy miért döntött így, de kicsit örülök neki. Hátha végre kibékülnek.

Megvitattam a dolgot Kris-szel és Tom-mal, mind a kettő egyetértett velem, hogy ha Anna annyira örült annak, hogy Kellan nem utazik, akkor ezt nem kéne elárulni, majd csak ott. Remélem nem lesz belőle gubanc.        

(Anna szemszöge)

Iszonyatosan fáradt vagyok. Az elmúlt egy hétben ha naponta aludtam két-három órát, akkor sokat mondok. Persze ez mindig így van. Ha összejövünk öten elkap bennünket a hév, és  egyszerűen muszáj megoldanunk a feladatot. Nem mintha Charlie bácsi ezt követelné, ezt már többször is elmondta, a héten is jópárszor, de nagy bennünk a versenyszellem. Ma is hajnali négykor kerültünk ágyba, igaz BEFEJEZTÜK. Most 3 óra alvás után nehezen kászálódok le az ágyról, Ricke már megint ellopta a fél takaróm, Kenny pedig a párnámat próbálta a magáévá tenni.

Szarul nézek ki. Állapítom meg a tükörbe nézve, pedig már lezuhanyoztam, megmostam a hajamat. Feldobok egy gyors sminket, nincs sok időm, mert a gépen 10.30-kor indul. Mászkálok körbe, és kivételesen csak belegyűröm azt a pár ruhadarabot a bőröndbe amit itt használtam. Az egyik táskát ki se nyitottam, most abból halászok elő egy farmert és egy inget. Biztonságba helyezem a laptopom, rájuk lesek, még mind a négy alszik, így villámgyorsan megkaparintom a gépeiket, és személyre szóló üzenetet hagyok mindegyiken.

Még akkor se mocorognak, amikor mindent összepakoltam. Megcsiklandozom Lance-t, és megrázom Enrique-t. Álmosan néznek rám, de tudom, hogy az ő gépük is délben megy, így ideje felkelniük. A mocorgásra Hiroki is felnéz, Kenny pedig a másik három méltatlankodására, hogy csak nem búcsú nélkül akartam távozni. Közlöm velük, hogy kapnak húsz percet, még elbúcsúzok Charlie bácsitól, de akkor már muszáj lesz indulnom.

Odalenn a mentorunk nagy öleléssel fogad, reggelivel kínál, de csak felkapok egy croissan-t. Közli, hogy milyen összeget utalt a számlámra. Meghallva a hétjegyű számot szabadkozom, de kinevet, hogy higgyem csak el, neki ez bőven megéri. A srácok negyed óra múlva jelennek meg az ajtóban, akárcsak a sofőr, aki már pakolja is a csomagjaimat. Nehezen búcsúzunk el egymástól, nagy ölelések, ígéretek, hogy mennek majd az üzenetek, mint mindig. Ugratnak, hogy aludjak a gépen, hogy bírjam az éjszakát  a kiéhezett pasimmal, és aztán pihenjek is a következő napokban, ne csak…

Hosszan integetek nekik, rossz megint elválni, és az újabb találkozóig még legalább egy év van vissza.

A reptéren a sofőr egészen a csomagfeladóig kísér, majd miután felhelyezte a bőröndjeimet elköszön. Nincs időm leülni, már ki is írják a gépem, de sajnos amint elhelyezkedek, és próbálok öntudatlanságba süllyedni elfoglalják a mellettem lévő ülést. És az idős bácsi nem akarja észrevenni, hogy én inkább aludnék beszélgetés helyett. Több hatalmas ásítás után, amit nem is titkolok úgy döntök, oké, akkor ezt felejtsük el. Helyette inkább iszom egy kávét és az ötórás utat végigbeszélgetjük. Igazán jópofa, sztorizgat a fiatalkoráról, udvarol rendületlenül. Amire végre New Orleans-ba érünk elszáll a fáradtságom, még a fotós se tud zavarni, aki rendületlenül kattintgat körülöttem, és kérdésekkel bombáz. Egyre se válaszolok, helyette fogok egy taxit és a hotelbe vitetem magam. Még reggel küldtem egy sms-t Rob-nak, így meg se lepődök, amikor bejelentkezés után ahogy bedugom a zárba a mágneskártyát kinyílik az ajtó és szembetalálom magam a hármassal. Viharos üdvözlés után már húznak is magukkal, hogy foglaltak egy asztalt az egyik kedvenc helyükön. A vacsora alatt újra rám tör a fáradtság, szerencsére tegnap ők se aludtak sokat, így viszonylag gyorsan visszamegyünk. Arra még emlékszem, hogy amint megláttam az ágyat azonnal rávetettem magam, aztán…

Reggel a telefonom csörgésére ébredek, miután beleszólok szinte azonnal nyílik az ajtó, egy kéz benyújt egy csésze teát, közben pedig a fülembe azt hallom, hogy ideje felkelnem.

(Rob szemszöge)

Anna este hat körül fut be, még reggel kaptam tőle egy sms-t, hogy mire várható. Mi már indulásra készen várunk rá, úgy döntöttünk, csapunk egy búcsúestét. Nevet, és jó kedve van, nem nehezményezi, hogy már holnap utazunk. De fáradtnak tűnik, a vacsoránál kis hijján elalszik a tányérja felett. Mi is korán készülünk ágyba bújni, mert reggel irány az első közös nyaralásunk.

A felkeléssel viszont van egy kis gond. Na nem a miénkkel. Hiába követünk el mindent, csak nem hallatszik életjel a szobájából. Tom felajánlja, hogy ő szívesen felébreszti, de Tenerife óta olyan jóba vannak, nem merek kockáztatni. Aztán mentő ötletünk támad, megrendelem a kedvenc gyümölcsteáját, fogom a kezembe, az egyik kezembe a csésze a másik a kilincsen, de…

- Ne szórakozz Rob, menj már be. Vagy még jobb, hívjuk fel telefonon – veti fel a barátom.

Az ötlet tetszik, kifejezetten. Kris azonnal tárcsáz, amikor bentről meghallom a hangját, lassan kinyitom, és bedugom a kezemet a teával. Egy pillanat múlva felnevet, és szól, hogy nyugodtan menjünk be. Az ágyban megissza a teát, majd kipattan, csakúgy, mint Tom szeme amikor meglátja az aprócska pólóban és nadrágban.

- Szívi, ha te ezt viseled éjjelente meg fogsz fázni. Bár én szívesen megmelegítenélek – csillan fel  szeme, de a választ hallva behúzza a fülét.

A reptéren kikapunk pár fotóst, de ez se tudja a kedvünket szegni. Az átszállásnál Cancun-ba szerencsére megússzuk a tolakodásukat, és másfél óra múlva már a Puerto Aventuras-i Maroma hotel bejárata előtt áll meg velünk a szálloda kisbusza. Villámgyorsan elfoglaljuk a lakosztályunkat, a biztonság kedvéért most is azt kértünk, Anna azt mondta szívesen alszik Nikki-vel. A mellettünk lévőbe kerül Kellan és Jay, illetve Tom és Taylor. Ash meg kettővel arrébb, mert szombat délre ideér Luca. Lepakolunk a franciaágyas hálóba, és szinte azonnal a teraszra megyünk. De ezúttal a kinti látvány elvonja a figyelmünket még a cigizésről is. Mindenütt pálmafák, a tenger gyönyörű, a part homokja hófehér. Jó félórányi gyönyörködés után mikor Tom átjön hozzánk jut csak eszünkbe, hogy Anna igen csendben van. Mi viszont igen éhesen. Kris elmegy szólni neki, de szinte azonnal vissza is jön.

- Nem éhes? – kérdezek rá, de csak megrázza a fejét.

- Nem tudtam megkérdezni, alszik. Szerintetek felébresszem? – tanakodunk egy darabig, de aztán úgy döntünk hagyjuk pihenni, írunk egy üzenetet majd nekiindulunk. Teljesen átlagosan nézünk ki, a helyiek nem foglalkoznak velünk. Evés után mászkálunk kicsit a környéken, találunk pár ígéretes bárt, az egyikben van karaoke, amint meglátjuk egyszerre nézünk össze Tom-mal, ide el kell jönnünk. És Anna nem fogja megúszni, énekelnie kell.

A szobánkba visszaérve minden ugyan úgy fogad bennünket, Kris bemegy hozzá, majd két perc múlva jön is vissza.

- Na… - nézünk rá kérdőn.

- Alszik lehúztam róla a cipőjét és a farmerét, de fel se ébredt, úgyhogy betakartam.

Biztos van valami magyarázat erre a túlzott aluszékonyságra, csak mi nem ismerjük.

De őszintén szólva az éjszaka további részében nem foglalkozunk a dologgal, mert találunk jobb elfoglaltságot. Reggel viszont már kezdünk mind a ketten komolyan aggódni, mert Kris szerint ugyan abban a pozícióban fekszik, mint az este. Csörgünk Tom-nak, aki már a medencéknél van és halkan közli, hogy talált egy tuti csajt, őt fűzi éppen. Kris rendel reggelit, amíg megjön megint benézünk Annához, még a pulzusát is leellenőrizzük, látszólag csak alszik, de felmerül bennünk, hogy lehet, hogy beteg. A délelőttöt a teraszon töltjük, egy előtt pár perccel hangos kopogás riaszt bennünket, megérkeznek a többiek, még a földszinten összeakadtak Tom-mal, és egyenesen hozzánk jöttek. Hangos üdvözlés, és ölelkezés, majd megrohamozzák a minibárt, mondván ebbe a nagy melegben szükséges a folyadékbevitel. Ash kérdez rá esőként, hogy és hol van Anna.

- Most nem mondjátok komolyan - kiált fel Tom mielőtt megszólalhatnánk – még mindig szunyál, basszus egy napja alszik, ez már beteges.

Mindenki meglepődve néz ránk, egyedül Kellan adja a közönyöst, és csak issza a sörét. Jobban belegondolva, Anna születésnapja óta nem találkoztunk, beszélni is csak kétszer amikor hívtam az utazás miatt, és amikor ő keresett, hogy mégis jönne. És olyan furcsán távolságtartó velem. Mi a franc baja lehet?

(Kellan szemszöge)

Több mint egy hete az agyam hátsó zugában ott motoszkál a gondolat, hogy valamit elfelejtetem. Többször átnéztem a határidőnaplóm, egyszer még az ügynökömet is felhívtam, sőt anyát is, hátha egy születésnap ment ki a fejemből, de semmi. A napjaim ugyanúgy teltek, igyekeztem elkerülni Ashley-t aki folyton hívogatott, hogy beszélni akar velem. De mivel sejtem, hogy arról a zöldszemű bestiáról lenne szó, inkább kihagytam a lehetőséget. Még mindig nem értem, hogy a francba tudtak mégis rávenni erre a hülyeségre. Itt ülök egy repülőn Taylor mellett, - direkt ültem mellé legalább nem faggatózik - és éppen Mexikóba tartok. Pedig semmi kedvem hozzá. Illetve a pihenés és a tengerpart ellen nincs kifogásom, sőt a barátaim társaságának is örülök, de annak, hogy Ő is ott lesz csöppet se. Jay tehet az egészről, addig piszkált azzal, hogy még mindig odavagyok azért a kétszínű nőszemélyért, hogy elhatároztam bebizonyítom nincs igaza. Ezért én ostoba felhívtam Rob-ot, és most itt ülök. Amióta beszéltünk azt sulykolom magamba, hogy könnyedén kibírom ezt a pár napot, lányok ott is vannak és ha más nem is de Tom tuti kapható egy kis csajozásra. Hacsak nem vetette ki a hálóját ezúttal rá ez a férfifaló szörnyeteg.

A szállodába érve alig jelentkezünk be máris a vidám angolba botlunk, aki már túlvan egy sikeres hódításon, és éppen a másik háromhoz tart. Mi is követjük még le se pakolunk rögtön hozzájuk megyünk. Meglep, hogy Kris azok után, hogy Rob félrelépett úgy tesz, mintha semmi se történt volna. Ő szerencsére nem mutatkozik, gondolom már a parton sütteti magát. Aztán kiderül, hogy nem. Egy pillanatra bennem is felmerül, hogy csak nincs valami baja, de sikerül még időben elfojtanom ezeket az ostoba gondolatokat. Még szerencse, mert pár perc múlva megjelenik frissen, a haja még vizes a zuhanyzástól, a ruhája alig takar valamit, rögtön felkapja Rob poharát és beleiszik. Természetes mozdulatnak tűnik. Ugye megmondtam, van ezek között valami. Hallgatom amit beszélnek, és a mondatai egyre jobban megerősítik bennem azt a véleményt, hogy ez a nő egy férfifaló. Mindennek van határa, négy pasival egy teljes hétig. És egy ágyban?

(Anna szemszöge)

Arra ébredek, hogy iszonyatosan szomjas vagyok. A szomszédból hangos beszélgetés szűrődik be, de nincs időm kitalálni kik lehetnek azok, mert sürgős dolgom akad a fürdőben. Hamár ott vagyok lezuhanyzom, és mindjárt kissé jobban érzem magam. A szomjúság viszont megmaradt, így magamra kapok egy bikinit és egy rövidnadrágot és mezítláb útnak indulok. A nappaliban nem találok senkit, viszont a hangzavar a terasz felől egyre hangosabb, így én is kilépek. Legnagyobb meglepetésemre ott nemcsak Rob, Kris és Tom foglal helyet, hanem Ash, Nikki, Jay, Taylor és Kellan. Ez meg mi a francot keres itt?

- Na mi van Csipkerózsika, felébredtél százéves álmodból? – nevet rám Rob, de nem értem a kérdést.

- Miért mennyi idő? – kérdezek vissza.

- Délután kettő…

- Akkor mit reklamálsz, 11-kor értünk ide… - vágok vissza azonnal.

- Aha, csak nem ma, hanem tegnap.

Hoppá. Átaludtam egy egész napot.

A múlt hetem elég sűrű volt, ezt közlöm is velük, így egyáltalán nem csodálom. Tom persze azonnal ugratni kezd.

- Aztán mi fontos dolgod volt? Pasik?

Elmosolyodok, felveszem Rob elől a poharat, mert már tényleg nagyon szomjas vagyok, szerencsére csak narancslé, és csak miután ittam válaszolok.

- Aha, méghozzá öt.

- ÖT? – kérdez rá azonnal az angol. – Mi van emelkedik a létszám, Tenerifén még azt mondtad néggyel aludtál egy ágyban.

Ezen rögtön nevetnem kell, és sietve biztosítom, hogy igen az éjjeleket valóban néggyel töltöttem együtt, de az alvásról bizony nem sok szó esett. Ezen mondatom nem kis megdöbbenést okoz, én meg kihasználva a csöndet közlöm, hogy most azonnal szükségem van némi energia utánpótlásra, szóval ennék valamit. Többen is csatlakoznak hozzám, de a társaság még el se foglalta a helyét, szóval kérnek pár percet. Miután mindenki elhagyja a szobát, Nikki beköltözik mellém, megállok Rob előtt.

- Átvertél Pattinson, - bököm meg a mellkasát. – Azt mondtad nem jön.

- Akkor még tényleg így volt, - veszi azonnal védelmébe Kris – utána telefonált, hogy mégis utazna. Mégse mondhatta neki, hogy inkább ne. Vagy nagyon zavar?

Gondolkozom egy fél pillanatig, de aztán megrázom a fejemet. Végülis régi barátok, nincs jogom közéjük állni, ő inkább a bandába tartozik, mint én. És különben is a múltkori eset után már nem érdekel, végeztem vele. Majd elkerülöm és a többiekkel elleszek.

Ehhez az elhatározáshoz tartom magam a kései ebédünk alatt is, amit jó sokáig elhúzunk, utána pedig úgy dönt a társaság, hogy irány a tengerpart. Amikor leérünk nem tudok, és nem is akarok ellenállni a víz hívó szavának, ledobom a rövidnadrágom és berohanok. Ezt felettébb jól tettem, mert Tom már fut is utánam, és menet közben biztosít róla, hogy most megfizetek azért, hogy Tenerifén lenyomtam (párszor) a víz alá. Sajnos itt az akkori esettel ellentétben nincs segítségem, neki viszont akad. Ugyanis Taylor galád módon hozzá társul és mivel jobban úszik mint én elém kerül. Próbálok menekülni, de az angol elkap. Bugyborékolva süllyedek, de merülés közben elkapom a lábát és húzom magammal. Ezt jópárszor eljátsszuk, és a végén szégyen ide szégyen oda, ők vannak túlerőben, megadom magam. Ezek után más préda után vetik magukat, nem kell sokat várnom, már Ash és Nikki a célpont. Én kifekszem a partra, élvezem a forró homokot alattam. Később persze csatlakozom a vízben szórakozó társasághoz, úgy tűnik mindenki jól érzi magát, és a nyaralók se zavarnak bennünket, szemlátomást mi se őket. Egy idő után érzem, hogy valaki figyel, ahogy körbenézek Kellan tekintetével találom szembe magam. Dühösnek tűnik, kétség kívül velem van valami baja. Már éppen készülök odamenni hozzá, hogy itt én vagyok az akinek oka van haragudni, amikor Ashley megragadja a kezem és magával húz. Kicsit távolabb leül, és int, hogy én is tegyek így.

- Kellan nem emlékszik – kezd bele, mire csodálkozva nézek rá – úgy látszik túlságosan részeg volt, mert csak annyi van meg az emlékezetében, hogy összeakadtunk a party-n. A mosdóban történtekre nem tudom, de arra, hogy később otthon mi történt, és legfőképpen mit mondtál neki, na abból semmi se maradt meg a fejében.

Elgondolkozva nézek rá. Tehát ő még mindig a Johannesburgi reggelnél tart. Ezért haragszik. Ha most találkoznánk azóta először, akkor azonnal odamennék és beszélnék vele. De tudva, hogy ő életcéljának tűzte ki LA női lakosságának ágyba vitelét, és látva, hogy esze ágában sincs kikötni egynél se, csak kihasználja őket… Ilyen emberre nincs szükségem, ez nem az a Kellan akit én megismertem, és akit… szerettem. Talán jobb is így, ha tudná mit éreztem iránta még képes lenne újra hatni rám.

- Jó, - szólalok meg – jobb is így.

- Mi? Nem, Anna meg kell tudnia. És meg is mondom neki…

- Nem. Ash, ha egy kicsit is számítok neked ne tedd. Én befejeztem vele, végleg. Ha megtudja, se változik semmi. Úgyhogy semmi értelme.

Jó öt percig győzködöm, akkor is csak azért állunk fel, mert a többiek kiabálnak, hogy ideje felmenni.

Mindenki összekapja magát, aztán vacsorázni megyünk. Többször is az étteremben és később abban a bárban is ahova elugrunk pár italra érzem, hogy engem figyel, de nem törődöm vele. Helyette sokat beszélgetek Jay-jel, és nagyokat nevetek Nikki-vel, aki haláli nőszemély. Szerencsére a társaság a repülőútnak köszönhetően elég hamar kifáradt és korán (már, ha az éjfél korainak nevezhető) visszamegyünk a hotelbe. Kikészítem a cuccomat reggelre, és újra csak az ágyamba zuhanok.

(Kellan szemszöge)

Egyszerűen nem tudom mi van velem. Megvetem, de mégis egy percre se tudom levenni róla a szememet. Már az a bikinifelső-rövidnadrág párosítás is hatással volt rám, de amikor ebéd után a parton megszabadul ez utóbbitól, egy pillanatra elakadt a lélegzetem. A testem persze azonnal reagált a látványra, így kénytelen vagyok villámgyorsan a vízbe vetni magam, még mielőtt ez másoknak is feltűnne. De nem használ, ideig-óráig igen, de elég csak meglátnom, ahogy sétál kifelé a vízből, ahogy megrázza a vizes haját, elterül a homokban…

Pedig bőven vannak csinos lányok a parton, csak éppen egyik se Ő. Aztán a vágyakozással együtt megérkezik a düh. Mérges vagyok, amiért ilyen hatással van rám. Az meg egyszerűen az őrületbe kerget, ahogy a srácok körbeugrálják. Tom, Taylor, Jay. Rob nagyrészt Kris-szel van elfoglalva, és meglepetésemre csak párszor kerül kapcsolatba Annával, igaz akkor minden további nélkül ölbe kapja, és berohan vele a vízbe.

Én jól elvagyok a lányokkal, még jó, hogy Nikki és Ash is itt van, bár utóbbi furcsának tűnik. Látom rajta, hogy valami böki a csőrét, de nem mond semmit, de párszor elcsípem, hogy hol Annát, hol engem bámul, és töpreng valamin. Már éppen rákérdeznék, de azt látom, hogy megragadja a bestia kezét és kicsit messzebb tőlünk leülnek. Nem hallom miről beszélnek, de mivel mind a kettő felém néz párszor, biztos vagyok benne, hogy én is szóba kerülök. Ők persze nem tudják, hogy figyelem őket, mert a sötét napszemüveg miatt nem láthatják, hogy folyton őket lesem félszemmel.

- Éhes vagyok, - huppan le mellém Nikki. – Hé fiatalok, meddig maradunk?

Többen is csatlakoznak hozzá, így lassan szedelőzködni kezdünk. Megvacsorázunk a hotelbe, de megint nem tudok az evésre koncentrálni, mert a figyelmemet az a tagadhatatlan tény köti le, hogy Anna nem visel melltartót. Nem mintha szüksége lenne rá, mert a mellei…

A rohadt életbe.

Utána persze még elmegyünk egy bárba, mögöttük slattyogva megint csak egy dolog köti le a figyelmemet. Illetve három, mert Nikki, Ashley és Anna összeölelkezve, nevetve megy előttünk. És az a csípőringás amit bevetnek mindenkit kísértésbe vinne. Rám viszont csak ez egyikük van hatással. Az este végére elhatározom, hogy ki kell derítenem mit nem mond el Ash. Mert most már tudom, hogy valamit titkol. Megvárom, hogy mindenki a szobájába vonuljon, és egy perc múlva átmegyek hozzá. Amikor bekopogok köntösben nyit ajtót, és kérdőn néz rám. Biztosítom róla, hogy csak beszélgetni akarok.