68. Eseménydús nap... 1 rész

(Kellan szemszöge)

Ashley először Kris-t szállítja házhoz, majd engem rak ki. Felajánlja, hogy visszafelé is értem jön, amit megköszönök, de mivel a ház előtt felfedezem Brandon kocsiját, közlöm vele, hogy majd megyek taxival, ha a bátyám elment. A nappaliba lépve vidám kis társaság fogad, Bran, Zack és Sandy a kanapén ücsörögnek, és persze amint meglátnak rajtam köszörülik a nyelvüket.

- Mond csak drága öcsém, hát ilyenkor kell hazajönni? És tényleg milyen buli volt ez, amire szegény bátyádat nem vitted magaddal?

- Születésnapi - közlöm vele nagy vigyorral, mire jön a következő kérdés, hogy és kié. Reflexből azt mondom, hogy Rob barátnőjéé, mire a másik kettő meglepetten néz rám. Egy pillanatba telik mire leesik, hogy mit is mondtam, erről még nem is beszéltünk, Anna hivatalosan Rob barátnője, úgyhogy a sajtó nagy valószínűséggel felfújja majd a dolgot, ha kiderül, hogy most már az enyém. A bátyám persze azzal van elfoglalva, hogy ő az a csaj, akivel nagyapó beszélt, akin az a szexis kis ruha volt a díjátadón? Én meg felvilágosítom, hogy igen. Hallgatom a beszélgetésüket, közben megsimogatom a mellém somfordáló Kola fejét, de az eszem egészen máshol jár. A pólómat látva rákérdeznek, hogy ezt meg honnan szedtem, mert nem éppen az én stílusom, de elárulom, hogy csak kölcsönbe van Luca-tól. Persze jön a kérdés, hogy ő kicsoda, de szerencsére Zack megelőz és mesélni kezd neki az olaszról, meg az egész rokonságról, és az előző estéről. Én elindulok átöltözni, és összeszedni pár cuccot, mert Anna megjegyzése, hogy hosszú az éjszaka nekem egyértelműen azt sugallta, hogy azt szeretné, ha együtt töltenénk. Elég gyorsan végzek, a nappaliba lépve éppen hallom, hogy a bátyám telefonon beszél valakivel, aki sejtésem szerint nőnemű. Miután lerakja benyögi, hogy mennie kell, és tulajdonképpen csak azért jött, hogy holnap menjünk el golfozni. Hárítok, hogy már van programom, szándékaim szerint ki se szállunk majd az ágyból, amit tudomásul vesz, és sietve lelép. Én még kimegyek az udvarra a kutyámmal, mert olyan bánatos szemekkel néz rám, dobálom neki a labdát, mennék már, de van egy kis lelkiismeret furdalásom, mert az utóbbi hetekben igencsak elhanyagoltam.

Indulás előtt még előkapok egy ásványvizet, éppen hívnám a taxit, amikor Sandy ül le mellém, és látszik rajta hogy felettébb kíváncsi valamire.

- Te Kellan, miért mondtad azt, hogy Anna Rob barátnője? Most akkor mi van, mert az éjjel egyértelműen úgy nézett ki, hogy ti ketten...

- Nem tudom - felelem neki őszintén - nem beszéltünk még erről, hogy ezt hogy oldjuk meg.

- Mert akkor ezt nyilvánosságra akarjátok hozni, mármint, hogy ti ketten?

- Persze - vágom rá azonnal, hát naná, - miért?

Olyan érdekes arckifejezést vág, amit nem értek.

- Az a helyzet, hogy tetszik nekem a csaj, tényleg gyönyörű és okos, tudtad, hogy négy nyelven beszél?

- Négy - kérdezek rá azonnal, mire bólogatni kezd. - Hát az angol, az olasz és a magyar oké, de mi a negyedik?

- A fekete hajú meg a kis fiatal gyerekképű sráccal németül beszélt, az egyetemen volt egy német szobatársam ezért felismertem pár szót. De nem is ez a lényeg, ugye tudod, hogy ebből nagy botrány lesz. Mármint, hogy tegnapelőtt még Rob-bal fotózkodott, most meg veled fog mutatkozni. 

Ilyen szemszögből még nem foglalkoztam a dologgal, de van benne valami, sajnos ennek a problémának a megoldásához a többi érintettre is szükség van, így elbúcsúzom tőle azzal, hogy majd jövök. Fogok egy taxit, és visszaindulok Annához.

(Anna szemszöge)

Miután mindenki távozik a szélrózsa irányába ketten gyorsan végigtelefonáljuk a rokonság itt lévő tagjait, mindenki belemegy a dologba, Robot indulás előtt megkértem, hogy szóljon a szüleinek és a nagybátyjáéknak, ha van kedvük ők is jöjjenek nyugodtan. Kris családjának is ugyanezt üzentem, lévén ők az előző estét is a Pattinson családdal töltötték, plusz az édesanyja akárcsak Claire még ajándékot is küldött nekem. Miután mindenhonnan beleegyező válaszokat kapunk, gyorsan összeállítom a listát, nem tervezek bonyolult dolgokat, steak, csirkeszárny, csirkemell, plusz mivel van a társaságban pár vegetáriánus némi grillezni való zöldség. A köretnek fóliába csomagolt burgonya, többfajta zöldsaláta, és persze lévén nem kevés olasz várható, akiknek pasta nélkül nem élet az élet, utasításba kaptam, hogy egy kis carbonara-t azért dobjak össze. Desszertnek ott van a torták maradéka, rengeteg friss gyümölcs, plusz úgy döntök, hogy készítek valami könnyű édességet. A panna cotta és a tiramisu hosszabb idejű hűtést igényel, így végül a rizsfelfújt és a gyümölcsöntet nyer. Gyorsan elkészíthető, és könnyű édesség. Ital bőven maradt tegnap estéről, úgyhogy azzal nem lesz gond, plusz Luca telefonált az ételt szállító cégnek, hogy még egy napig kéne a cuccuk, így elegendő evőeszköz és tányér áll a rendelkezésünkre.

A többiek után tizenöt perccel már csak egyedül vagyok, eltüntetem a reggeli romjait, rizst, tejet találok, úgyhogy nekilátok a felfújtnak. Amíg hűl körbenézek kint, a grillsütő tényleg alkalmasnak tűnik, majd felderítetem a lakás többi részét. Mindenhova belesek, még a házigazda hálószobájába is, vagyunk olyan viszonyban, hogy megtehetem, és ellenkező esetben ő is lelkiismeret-furdalás nélkül derítené fel az én lakásomat. Itt-ott találok pár koszos törülközőt a földön, azokat bedobom a mosógépbe, indulok, hogy beágyazzak a szobánkban, de meglepetésemre azt Kellan már elintézte. Mosolyogva nyitom ki a kertre néző teraszajtót, és idézem magam elé az éjszaka pár kellemes percét. És ez még csak az első éjszaka volt.

Sajnos nincs sok időm az ábrándozásra, újra a földszintre megyek, eligazítom az asztalokat, hogy adott esetben már csak az ételt kelljen feltálalni.

Luca jó egy óra múlva ér vissza, éppen amikor kiveszem a sütőből a négy hatalmas tepsi rizsfelfújtat, mindet biztonságba helyezem, majd segítek neki behordani a csomagokat egészen addig amíg fel nem fedezek az utca túloldalán egy fotóst, aki vígan kattogtat. Innentől kezdve viszont ki nem lépek az ajtó takarásából, még jó, hogy este Rob és Kellan szinte egyforma inget viselt, így legalább nem derülhet ki, hogy melyikükét viselem éppen. A leghosszabb munkafolyamatnak a húsok pácolása tűnik, és a legbonyolultabbnak is így azt magamra vállalom. Közben Luca feladata lesz, hogy a rettentő mennyiségű krumplit naná, hogy előrelátóan konyhakészt vett megszórja az általam összekevert fűszerekkel, és fóliába csomagolja. A dressing elkészítése nem igényel sok időt, csakúgy, mint a kétféle gyümölcsöntet sem, a spagettit úgyis csak fogyasztás előtt frissen főzöm ki, a salátával meg csak annyi dolgom van, hogy tálakba halmozzam. Már majdnem végezek a szósszal amikor befut Rob, Gina és Cloé így a befejezést a húgomra hagyom én meg végre átöltözhetek. Nem mintha nem érezném jól magam Kellan ingjében, sőt imádom a ruhából áradó illatot, de Rob olyan érdekes pillantásokat vet rám, és ott volt ugye a fotós is. Bár így se lesz rajtam sokkal több ruha, mert csak belebújok a bikinimbe, plusz ráveszek egy rövidnadrágot.

Végre van időm arra, hogy kibontsam a csomagjaimat, na van itt minden, az olasz rokonoktól ékszerek, a lányoktól cipők, (tudják, hogy azt imádom) a magyaroktól könyvek, az amerikaiaktól bonbonok. De kaptam táskát, mint kiderül Ash-től, parfümöt, egy vicces pólót Jay-től amin két kép szerepelt „Team Edward” illetve „Team Jacob” a kettő között meg Rodin – Gondolkodója. Na ezért még kapni fog. Újra zavarba jövök Rob és Kristen ajándékától, és ennek hangot is adok, amit ő méltatlankodva fogad. Áhítattal simogatom meg a Kellan-től kapott könyvet, hol a francba vehette, első kiadás az elég ritka, és gondolom olcsó se volt. Ahogy eszembe jut az előző esti mondata, szinte túlcsordul bennem az iránta érzett szerelem.

Miután minden csomagot kibontottam, a papírokat egy kupacba gyűröm, majd elgondolkozom azon, hogy a fenébe fogok én mindent elszállítani egyszer a hotelbe, aztán meg haza? A következő ami eszembe jut az az, hogy van-e értelme egyáltalán mindent haza cuccolnom Magyarországra, ősztől úgyis egyre több időt kell utazással töltenem, itt van Rob, és legfőképpen Kellan. Azt mondjuk még nemigen tudom, hogy miképpen oldjuk meg majd a találkozást, de ha Kris és Rob össze tudja hozni, akkor mi is.

Újabb egy óra múlva kezdenek visszaszállingózni a többiek, először Kris jön taxival, aztán Ash kocsival, ő magával hozza a kiskutyáját Marlow-t, édes kis állat, de rögtön szagolgatni kezdi a vadonatúj cipőimet, amiket sietve igyekszem biztonságba helyezni tőle. Ash azonnal kizárja a kertbe Rob és Luca gondjaira bízva, majd ő is a lábbeliimet fixírozza, én meg megosztom vele, hogy csak adja meg a méretét, és tuti, hogy a család nőtagjai ellátják újakkal. Erre elvörösödik, hogy azért még nincsenek olyan jóba Lucával, amit mi Ginával összenézve nevetéssel fogadunk. Oké, az esküvői harangokat még nem kongatom meg, de azért szerintem több ez közöttük, mint átmeneti kapcsolat.

A következő érkező Taylor, aki magával hoz egy kisebb válltáskát is, amikor meglátja, hogy én nyitok ajtót rögtön zavarba jön, majd körbe néz, hogy hol vannak a többiek. Sietve megnyugtatom, hogy mindenki a kertben, és nyugodtan vigye fel a táskáját. Így is tesz, és pár pillanat múlva csatlakozik hozzánk. Gina persze azonnal maga mellé hívja, Rob meg poénkodni kezd, hogy jobb is, ha vigyáz rá, mert még a végén megint összeverekedünk. Kishúgom ezt nemigen értékeli, Luca meg nem érti, úgyhogy megígérjük, hogy a nap folyamán majd bemutatjuk melyikünk a jobb. Végre Kellan is visszaér, már alig bírtam kivárni az érkezését, azonnal hozzám jön, illetve csak próbál, mert félúton összetalálkozunk, mert én is felé indulok.

- Hiányoztál – súgja a fülembe, és én is biztosítom róla, hogy rossz volt nélküle. Leül egy székbe, én meg éppen az ölébe készülődök, de az a hely már foglalt. Döbbenten nézek a trónbitorlóra, közel hajolok hozzá, és a szemébe nézek.

- Először a cipőimet akarod, utána meg… - itt megakadok, mi is ő nekem most tulajdonképpen, majd kinyögöm az első szót, ami eszembe jut - a pasimat. A következő mi lesz a vacsorám is kéne? Rossz kutya – nézek rá morcosan, mire képen nyal.

- Marlow, nem szabad – szól rá Ash és Kellan azonnal, én meg törölgetni kezdem az arcomat.

Látom, hogy Kellan-nek nem nagyon tetszett a pillanatnyi késlekedésem, de szinte azonnal rendezi az arcvonásait, lerakja a kutyát és engem húz magához, karjaival szorosan átölelve. Egyre gyakrabban szól a csengő és érkezik vissza több ember. Megszokásból többször is végigfutok, hogy minden rendben van-e, újabb üvegeket rakok a hűtőbe, gyümölcsöt és hidegtálakat az asztalra, ha valaki esetleg megéhezne. Sarah, Colin, Mary és Brian érkezése határtalan örömmel tölt el, pont én nyitok nekik ajtót. A srácok azonnal vetkőzni kezdenek, hogy irány a medence, mert hogy szavaikkal éljek iszonyatos kínokat kellett átélniük az utóbbi órákban, mert a lányok magukkal rángatták őket vásárolni.

(Rob szemszöge)

Esküszöm Gina rosszabb, mint a nővére. Már vagy ötödször zárja le, majd nyitja ki újra a bőröndjét, mert mindig talál még valamit, amit el kell raknia. Időközben megérkezik Cloé, kedvenc és egyben egyetlen unokahúgom aki úgy gondolta ő is velünk jönne, ha nem gond. Én beleegyezően bólintok, a kis tornádó meg örül neki. Mind a két csaj odavan, amikor miközben a derekuknál fogva terelem őket a taxi felé, lefotóznak bennünket. Egész úton arról csacsognak, hogy mit fognak szólni ehhez a barátnőik, ha megjelenik pár kép rólunk az újságokba.

Amikor Luca házához érünk ő nyit ajtót, még senki se ért vissza, csak Anna keverget valamit a konyhában, még mindig Kellan ingét viselve. Megint valami megmagyarázhatatlan érzés kerít hatalmába. Nem féltékenység, mert azzal tisztában vagyok, hogy nem táplálok iránta a barátságnál és a hálánál mélyebb érzelmeket. Kris-t szeretem, ez nem változott, és nem is fog. De mégis, talán féltékenység, mert eddig velem mutatkozott, irigység amiért a barátom meghódította ezt a rendkívüli nőt? Nem tudom meghatározni. 

Anna gyorsan átadja a fakanalat Ginának, aki bármilyen hihetetlen számomra, szintén tud főzni. A szavaikból kiderül, hogy még a srácok is rendelkeznek némi gasztronómiai ismeretekkel, mert nyaranta a nagymamák, mind az olasz, mind a magyar erre külön odafigyelt. Szerencsére az enyémeknek nem voltak ilyen törekvéseik, bár az is igaz, hogy nem is alakult ki köztünk ennyire szoros kapcsolat, mint amit mondjuk Anna és Juli néni között.

Pár perc múlva immár átöltözve jön vissza, fennakad a szemem amikor meglátom, oké pillanatokra már láttam fehérneműben, de a bikini felsője nem semmi domborulatokat mutat. Az ő példáját követve a lányok is nekivetkőznek és kivonulnak a kertbe. Mi Luca-val továbbra is a kanapén ücsörgünk kezünkben egy-egy sörrel, Anna meg neki áll az ajándékok kibontásának. Nem igazán figyelek oda, csak amikor Luca megkérdi tőle, hogy tetszik-e neki a karkötő, amit tőle kapott. Persze lelkesen és szerintem őszinte örömmel mondja, hogy igen, és gyorsan megmutogatja a többi kapott ékszert is. Megint morgolódik a miénk miatt, de gyorsan belé fojtom a szót. Nem jó érzés, hogy míg az én ajándékomat, bár szemlátomást tetszik neki ódzkodik elfogadni,  Kellan-ét meg olyan határtalan szeretettel veszi a kezébe. 

Nemsokára befut Kris, a táskáját csak ledobja a földre, de mivel nemsokára Ash is megérkezik azzal a kutyának nevezett ördögi teremtménnyel, sietve egy polcra tuszkolja. Volt már szerencsénk a kis döghöz, úgyhogy jobb előre mindenre gondolni, még mindig sajnálom azt a cipőmet, amit az Eclipse forgatásán rágott meg.  A lányok a nappaliban beszélgetnek, mi meg kivonulunk a kertbe, Luca kér tőlem egy szál cigit, de csak titokban szívja el, vigyázva, hogy Ashley meg ne lássa. Ha tudná, hogy az első film forgatásán a kis barátnője mennyit pöfékelt elcsodálkozna rendesen. Egy idő után a lányok is követnek bennünket, éppen Annának magyarázok valamit, aki a székem karfáján ülve hallgat, amikor megérkezik Kellan. Még nem is látni, csak az üvegen át amikor már nem is figyel rám, csak felemeli a fejét, és mintha kötélen húznák fordítja a fejét az ajtó felé. Persze amint felfedezi a haveromat azonnal felé indul, és félúton találkoznak össze. Én sietve fordulok Kris felé, megint hatalmába kerít az a furcsa érzés, amit nem tudom meghatározni, aztán egyszer csak minden a helyére kerül.

Anna éppen leülne, de a kis dög őt megelőzve felugrik Kellan ölébe, amikor a kutyára nézve azt mondja, hogy „a pasimat" és ez ugye egyértelműen a haveromra vonatkozik leesik. Egyszerre nyugszom meg, hogy oké, nem vagyok tudathasadásos, és kezdek el aggódni. Most mi lesz, ők ketten egyértelműen szeretik egymást, amiből az következik, hogy együtt akarnak lenni. Jó ez logikus, de akkor mi megint bajban leszünk, még több hiéna fog a nyomunkban járni, és Kris megint kereszttűzbe kerül.

(Kellan szemszöge)

A forgalom miatt beletelik egy jó órába mire végre az olasz házához érek, ezúttal Rob unokahúga Cloé enged be, egy kicsit fancsali képet vág amikor meglát, egyértelmű, hogy nem engem várt. Mutatja, hogy a többiek a kertben vannak, úgyhogy a táskámat felrakom egy másik mellé a polcra, majd arrafelé indulok. Amikor meglátom két érzés kerít a hatalmába, egyrészt a féltékenység, mert Rob székének karfáján ül éppen, a vállára támaszkodva és valamiről nagyon tárgyalnak, és ez nemigen tetszik. Másrészt viszont az „öltözékétől" bennem szorul a levegő. Anna egy aprócska nadrágot visel, amiben a lábai még hosszabbnak tűnnek, mint különben, a fenekén megfeszül az anyag emlékeztetve arra, milyen érzés volt simogatni a két tökéletes félgömböt. És akkor még ott a bikinifelső, nem elég, hogy elég aprócska anyag, és úgy néz ki, mintha bármelyik pillanatban kioldódhatna a két csomó, de hófehér, és tökéletesen kihangsúlyozza a nemrég szerzett barnaságát. Hát ennyi inger az én testemnek egy kicsit sok, máris keményen feszülök, de még ez se elég, mert amikor felfedez elindul felém, arcán hatalmas mosollyal. Sose gondoltam volna, hogy egyszer ennyire csak magamnak akarok majd valakit, de most legszívesebben felkapnám és vinném innen messzire. 

De persze nem teszem, helyette megölelem, puszit nyomva a szájára fogom meg a kezét. Együtt lépünk a többiekhez, én leülök, és húznám magamhoz, de hirtelen váratlan támadóm érkezik. Marlow akárcsak minden alkalommal most is az ölemben terem, már nincs időm lerakni, mert Anna is felfedezi. Mond neki valamit a cipőiről, amit nem értek, és nem is akarok, mert a mondat második fele jobban leköti a figyelmemet. Ugyan a pasijának nevez, ami nem a legszebb szó, jobban örültem volna valami olyannak, hogy a párom, a szerelmem, de még ezzel is megbarátkoznék, ha mielőtt kimondta, nem tartott volna egy kis szünetet. Az arcáról bizonytalanságot olvasok le, aminek egyáltalán nem örülök. Én azt hittem a tegnap éjszaka után neki is egyértelmű, hogy összetartozunk, de most nem tudom. 

Igen nagy erőfeszítésembe kerül, hogy ne kérdezzek rá azonnal a dologra, hanem miután letessékelem az ölemből a kutyát, őt vonjam magamhoz. A közelsége, és ahogy hozzám simul kicsit megnyugtat, és bizakodással tölt el csakúgy, mint az, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá teszi, hogy érez irántam valamit. 

Csak azt kéne megtudnom, hogy mit?!

Lassan érkeznek páran, amire persze fel-felpattan és látom, hogy körbefut az asztaloknál, a vérében van a vendéglátás. Egyszer csak nem jön vissza, helyette Colin és a Góliát lép ki kezükben a pólójukkal, pillanatok alatt megszabadulnak a nadrágjuktól és a medence felé indulnak. Illetve Brian nem, mert előtte észreveszi Ginát, aki Taylor székének karfáján ül, és vele, Cloé-val és az egyik ikerrel beszélget. Látom, hogy felcsillan a szeme, majd két lépéssel mellette terem, ölbe kapja és futva közelíti meg vele a medencét, egy mozdulattal beledobja, majd ő maga is utána ugrik. A kiscsaj persze nem értékeli a dolgot, de miután kétszer a víz alá nyomja a kétméteres óriás fejét nevetve menekül a másik partra, majd ki a vízből. Mindenki jót nevet rajtuk, én meg úgy döntök megnézem merre van Anna, azzal a reménnyel, hogy talán egy rövid időre, pár csók erejéig félre tudom vonni. Sajnos nem jön össze a dolog, mert az ajtóban összetalálkozom Mary-vel, udvariasan félreállok, hogy kiengedjem, de belém karol, és magával húz. Nem értem, de aztán meglátom, hogy a kanapén Sarah szemlátomást sír, a barátnője pedig vigasztalja.

- Valami baj van? - kérdezem azonnal a mellettem állót, de ő megnyugtat, hogy semmi végzetes, de most szükségük van pár percre kettesben, ez olyan női dolog. Nem erőszakoskodom, visszaülök a többiekhez, és velük beszélgetek.

(Anna szemszöge)

Picit félrevonulok a két galád nőszeméllyel, akik ilyen embertelenül bántak a férjeikkel, persze ahelyett, hogy felelnének a kérdéseimre fordítva történik a dolog, és ők faggatnak engem. A legfontosabb az, hogy boldog vagyok-e, amire csak bólintok, de szívem szerint hangosan ordítanám ki a világba, hogy IGEN. Rövid idő alatt szóba kerül a kis pocaklakó, és látom, hogy Sarah arca elkomorul, majd rendezi a vonásait de engem nem tud becsapni, és már Vicki is említette pár napja, hogy valami nincs rendben vele. Mary-nek is feltűnik a hangulatában beállt változás, mert amikor kintről Gina visítozása hallatszik, hogy „Brian azonnal tegyél le”, majd egy hangos loccsanás inkább elmegy megnézni mi történik. Látom, hogy az ajtóból visszafordítja az éppen befelé tartó Kellan-t és belekarolva húzza magával. Miután minden zavaró tényezőt kizárunk, csak a barátnőmre koncentrálok, az arcát vizslatva teszem fel a nagy kérdést.

- Sarah, mi a baj? – tudja jól, hogy engem nem tud megetetni semmitmondó frázisokkal, úgyhogy csak a szemembe néz, majd hirtelen folyni kezdenek a könnyei. Megijeszt, mert a szülei halála óta sőt előtte se láttam soha sírni. Minden elfojtott düh és szomorúság kitör belőle, elmeséli, hogy egyre rosszabbul érzi magát Londonban, ahol minden a babára emlékezteti, nem találja a helyét, mehetne vissza dolgozni, de nincs kedve, naphosszat csak ül otthon, és néz maga elé, éjszakánként nem tud aludni csak figyeli, ahogy Colin szuszog mellette. Nem tetszik neki az ország, az időjárás, az emberek, lassan már semmi, de közben fél, hogy elveszíti a férjét, ha nem lábal ki ebből az egészből. Colin felajánlotta, hogy költözzenek vissza az Államokba, de ott biztos egzisztenciájuk van, itt meg semmi. Ez az a pont amikor úgy érzem közbe kell szólnom.

- Sarah, édesem, tudod, hogy én bármikor segítek munkát találni, arról nem is beszélve, hogy ha úgy érzed nincs kedved dolgozni akár anyagilag is.

Erre persze felháborodik, hogy hogyan képzelhetek ilyet, és mit szólna a nagyapám, ha csak úgy felajánlanék neki egy állást. Naná, hogy kinevetem, és felhívom a figyelmét a cégnél betöltött státuszomra, látom, hogy gondolkodóba esik, ezért addig ütöm a vasat amíg lehet, felhozom érvnek, hogy az nekem is csak jó, ha mire arra kerül a sor megbízható emberek vesznek majd körül, és hamarosan és is kénytelen leszek áttelepülni. Nem is beszélve arról a nem elhanyagolható dologról, hogy nem sok „summa cum laude” Harvard-i diplomával rendelkező ügyvéd döngeti az ajtót a M.I.C.-nél, szóval valószínűleg nem kell senkit félrelöknöm, hogy ő jobb helyzetbe kerülhessen. Colin-nak meg, ha esetleg nem akadna máshol megfelelő állásra, találni fogok valamit. Megkérem, hogy beszéljék át ezt, és én mindenben mellette fogok állni, akkor is ha jönnek, akkor is ha maradnak. Persze azt is bevetem aduásznak, hogy ha nincs oda Los Angelesért, nem gond, mert ugye ott a New Yorki székház, szóval a lehetőség adott… igaz, ez elég piszkos húzás, mert azt meg tudom, hogy a Nagy Almáért odavan.