67. Csodálatos reggel...

(Anna szemszöge)

Amikor legközelebb felriadok a telefonom szerint már elmúlt tíz, ami azt jelenti, hogy elég kevés időt töltöttem, töltöttünk alvással. Elégedetten nézem, ahogy hason fekve szuszog, de egyik keze fogja az enyémet. Figyelem egy darabig, de megint sürgetővé válik, hogy meglátogassam a fürdőt, így óvatosan lefejtem ujjait az enyémekről, és kicsusszanok az ágyból. Halkan húzom be magam után az ajtót, majd dolgom végeztével egy gyors zuhany mellett döntök. Ezúttal sajnos nem jön társam a tisztálkodáshoz, így hamar végzek, a szekrényeket átnézve találok megbontatlan fogkeféket, úgy látszik valaki előrelátó volt, gyanítom, hogy nem Luca. Miután felfrissültem szomorúan veszem tudomásul, hogy ruhák terén nem vagyok túl jól ellátva, így megint csak az előző napi bugyimba, és Kellan ingébe kell belebújnom, szerencsére elég nagy rám, és sokat takar. (Mégse vehetek fel egy ötezer dolláros ruhát a reggeli elkészítéséhez plusz jobbnak látom, ha itt nem nélkülözöm a fehérneműt). Az ágy felől még mindig nem látok mozgást, úgyhogy kiosonok, és megcélzom a konyhát.

Igyekszem a lehető leghalkabban pakolászni, de úgy egy perc múlva két kezet érzek a derekamon, mire felsikítok. A francba! Azonnal kiszabadulok, és elég mérgesen fordulok meg. Jay rögtön hátralép, olyan sajnálkozó arcot vág, hogy elnevetem magam, és a nyakába ugrok.

- Jó reggelt - nyomok egy puszit az arcára - megijesztettél.

- Nem akartalak, csak láttam, ahogy lopakodsz le a lépcsőn, nem bírtam ellenállni a kísértésnek - feleli azonnal, majd a szája pimasz vigyorba gördül. - Szóval meggondoltad magad, eleged lett Kellan-ből és úgy döntöttél mégiscsak én vagyok az igazi.

Roppant elégedetten néz rám, amire persze vissza kell vágnom.

- Igen, rájöttem, hogy amire a legnagyobb szükségem van azt a földszinten találom – mosolygok rá, ő meg döbbenten néz vissza, nem értve mire gondolok - a hűtő, te bolond. Éhes vagyok.

- Jah - könnyebbül meg, majd szinte rögtön könyörgő szemekkel néz rám - ugye én is kapok?

Csak bólintok válaszul és folytatom a rámolást, ő meg rákérdez, hogy szerintem Luca bánná-e ha igénybe veszi a fürdőt. Biztosítom róla, hogy csak nyugodtan, és arra is felhívom a figyelmét, hogy nézzen körbe, mert odafenn én is felbontatlan fogkefékre bukkantam. Ácsorog mellettem, az estéről kérdezget, miközben én egyre több dolgot halmozok fel a pulton. Igazándiból nem a látvány zavar, de azért megszólal bennem a kisördög.

- Jay, én a helyedben felvennék valamit, mielőtt lejönnek a többiek.

- Miért, nem tudsz ellenállni a testemnek, csak egy szavadba kerül és a tiéd lehet - indul meg felém, de persze nem veszem komolyan, nem is lehet, mert huncutul mosolyog és emelgeti a szemöldökét.

- Nem, kösz, nagy a tűrőképességem, de velem szemben Gina, na ő nem biztos, hogy megállná szó nélkül.

- Tényleg azt gondolod, - megfeszíti magát, és roppant elégedett képet vág.

- Azt hiszem félreértettél, a húgom szerintem az éjjel elég behatóan tanulmányozta Taylor izomzatát. Szerinted ha összehasonlításra kerül a sor, ki húzná a rövidebbet? És hát tudod, ami a szívén az a száján...

Érti mire gondolok, mert pánikszerűen felkapja az összes ruháját és a fürdőbe menekül. 

Én csak nevetek rajta, majd nekiállok egy kis rendet rakni. Első körben letakarítom az ebédlőasztalt, a megmaradt kajával nem tudom mit akar Luca kezdeni, úgyhogy csak összeszedem a lakásban található koszos poharakat, evőeszközöket, tányérokat és bepakolom a mosogatógépet. Megnyugodva konstatálom, hogy drága barátom a lényegesebb dolgokban követte az olasz hagyományokat, így a kávéfőzővel azonnal szoros barátságot kötök csakúgy, mint a teafőzővel. Gyorsan készítek pár hidegtálat, a szokásos felvágott, sajtok, zöldségek, szerencsére a kenyér már eleve szeletelt, csak arra vár, hogy a kenyérpirítóba rakjam. A szekrényeket átnézve találtam lekvárt, mézet sőt többfajta müzlit, na ezt tuti nem Luca vette, ő ki nem állhatja a madáreleséget. Következő lépésként nekiállok előkészíteni a rántottát. Szerencsére találok két egyforma, jó minőségű serpenyőt úgyhogy mire életre utaló hangok szűrődnek le az emeletről már mind a kettőben ott pirul a sonka, gomba, paprika, paradicsom. Hogy a többieket a néha nem túl halk pakolászásom zaja, vagy az illatok csalogatják elő azt nem tudom, de hamarosan megjelenik Gina  csakúgy, mint én egy szál férfiingben.

Azonnal hozzám siet, megölel, majd letelepedik egy székre, és faggatni kezd, hogy ugye tényleg tetszett a buli, és akkor minden oké Kellan-nal. Csak úgy sugárzik az arca a boldogságtól, vajon én is így festek?  Pár perc múlva Luca jelenik meg a lépcsőn, mosolyogva üdvözöl bennünket.

- Buongiorno, la mia bellezza! Micsoda jó kedvetek van, szabad megtudnom az okát?

- Tudod fratello, jó szex egyenlő jó kedv.

- Jaj, ne, nem akarom hallani... - tiltakozik azonnal a kíváncsi olasz Gina válaszára, mire mindketten kinevetjük. Pár percig még viccelődünk egymással, de szinte egyszerre megérkezik Ash és Jay.

Előbbi arcán a miénkhez hasonló nagy mosoly, hugi persze meg is jegyzi olaszul, hogy akkor valószínűleg ők se csak aludtak az éjjel, mire Luca rávág a fenekére  majd átölelve magához húzza a barátnőjét. 

Jay viszont elég furcsán néz ki mellettük az előző napi öltönynadrágban és félig begombolt ingben mezítláb, úgyhogy felszólítom Luca-t, hogy adjon már neki egy pólót és egy rövidnadrágot, és ha már felmegy Kellan-nek is kereshetne valamit, persze Gina is közbeszól, hogy Taylor éppen zuhanyozik neki se ártana valami lengébb öltözet, és akkor már ugye Rob se maradjon ki a sorból. Amíg a többiek megfelelő ruhák után néznek én befogom Jay-t teríteni, amit ő morgolódva fogad, de persze segít. Egy perc múlva aztán boldogan tűnik el a fürdőben újra a Luca-tól kapott rövidnadrággal és pólóval. Amikor végre a két lány visszaszállingózik átveszem az irányítást, mindenkit munkára fogok, és csekély negyedóra leforgása alatt a kinti kupit is sikerül felszámolnunk. A maradék sorsára vonatkozóan azt a választ kapom, hogy Ash tud valami menhelyet ahol a kutyáknak el lehet vinni, úgyhogy gyors szortírozás után a húsféléket félrerakjuk, a többi meg megy a kukába. Nemigen szeretem a pocsékolást, de már késő bánat.

(Kellan szemszöge)

Arra ébredek, hogy valakik beszélgetnek, nőies kuncogás, mély hangú válasz. Lassan ébredek csak tudatára hol vagyok. Hanyatt fordulva gondolkozom. Valami nincs rendben…

Anna. Igen, az én smaragdszemű szépségem hiányzik mellőlem, de megnyugszom amikor felfedezem a párnán a fejének lenyomatát, és a jellegzetes citrusillatot. Oké, nincs gond valahol itt lehet. Kipattanok az ágyból, de nem találom a fürdőbe, viszont az ajtó felől kopogás hallatszik. Magam elé kapom a takarót, úgy nyitom ki, Ash áll ott nagy vigyorral.

- Jó reggelt, Anna megkérte Luca-t, hogy adjon neked valami lengébb ruhát – ezzel a kezembe nyom egy rövidnadrágot és egy pólót. – Igen jó éjszakád lehetett, ha ilyen sokáig aludtál.

Hát erre most mit mondjak, inkább semmit. Viszont érdekelne, hogy hol lehet ő.

- Anna? – kérdezek rá, mire a barátnőm közli, hogy reggelit csinál, és jó lesz ha belehúzok, mert még a végén nekem nem marad. Hát mit mondjak, jobban örültem volna még egy kis kettesben eltöltött időnek, és hiányzik is, hogy lássam, hogy érezhessem. Úgyhogy nincs más választásom, gyorsan lezuhanyzok és felöltözök, a nadrággal még nincs is gondom, de a  póló, na az nem az én méretem. Viszont az ingemet se látom sehol, ez azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel megint rajta van. A pólót a kezembe fogva lépek ki a folyosóra, a mellettünk lévő ajtóban Luca és Rob áll, gondolom ő is megkapta az adagját. Az olasz kérdő pillantást vet a kezemben lévő ruhadarabra, majd rám. Elégedetten látom, hogy kicsit irigy pillantással mér végig. Látod haver, ebben biztos nem tudsz fölém kerekedni. 

- Kicsi? - kérdez rá, mire bólintok. - Jó, keresek valami nagyobbat. 

Nem tetszik az a mosoly ami megjelenik az arcán, de aztán nem foglalkozom vele, a földszint irányába indulok. Már a lépcső tetejéről hallom Anna kacagását, Jay-t irányítja éppen mit hova tegyen, a barátom meg, mint egy engedelmes kisgyerek teríti az asztalt. Felfedezem még Ash-t és Ginát, és ők is engem, de intek nekik, hogy ne jelezzék az érkezésem. A takarásból kilépve látom csak meg teljes valójában. 

Nagyot dobban a szívem, újra és újra lenyűgöz. A haja kibontva omlik le a hátára, az én ingemet viseli, ahogy gondoltam, és mezítláb áll a padlón, miközben profi módon egy kézzel egy csomó tojást üt éppen egy nagy tálba. Iszonyat jó illatok terjengnek a levegőben, rutinos mozdulatokkal rázza meg egymás után a két serpenyőt, majd újra a tál felé fordul. Egy rövid ideig még legeltetem rajta a szemem, de aztán nagyobb a kísértés, mögé lépve, félrehúzom a haját és megcsókolom a nyakát. Azonnal hozzám simul, és ez nagyon jó érzés. Gyors mozdulattal fordul meg a karjaimban, és a számra tapad. A szemei ragyognak, az arcát hatalmas mosoly teszi még szebbé, a hangja olyan lágy és csábító. Bárcsak még mindig a szoba rejtekében lennénk... fel is hívom rá a figyelmét, hogy egyedül hagyott, persze csak a látszat kedvéért játszom a sértődöttet, de a kérdésének nem tudok ellenállni.

- Azt hiszem, megszabadítanálak ettől az ingtől, aztán attól ami még alatta van, és talán egy frissítő zuhany mind a kettőnknek jól esne megint. Persze az a takarékos megoldás mint az este... 

Nem tudom folytatni, mert hatalmas hévvel tapad hozzám és lábujjhegyre állva csókol meg. Amikor megérzem a nyelvét a számban elvesztem a fejemet, egy mozdulattal tolom arrébb a tálat, és ültetem a helyére. Kikapcsol az agyam, csak rá koncentrálok. Érezni akarom. A lábait finoman széttárom, és a pult szélére húzva érintem hozzá az ágyékomat. Elég volt egy pillanat, és máris fájón feszül meg a testem, annyira kívánom, megfordul a fejemben, hogy ölbe kapom és meg se állok vele a fenti ágyig, de sajnos a haverom hangja megakadályoz.

Kösz Rob, igazán várhattál volna még egy kicsit. Aztán a többiek mindenfelől röpködő megjegyzése ráébreszt, hogy éppen a konyhában vagyunk és majdnem itt a többiek előtt estünk egymásnak. Mert erről nem csak én tehetek. Anna arca kipirult, gyorsabban kapkod a levegő után, nem is beszélve arról amit a kezei műveltek velem pár pillanattal ezelőtt. Szóval valószínűleg nem kellett volna sokáig győzködnöm, de most már késő, mert leugrik a pultról, és bár kacér mosollyal arcán a későbbi folytatás ígéretével néz rám, de sajnos visszatér az eredeti feladatához. Nem mozdulok mellőle, a többiek szemlátomást már mindennel elkészültek, viszont amikor egy pillanatnyi félrenézés után újra felé fordulok kikerekednek a szemeim. Csak egy gondolatom van. Ezt ne, ehhez a látványhoz csak nekem van jogom. Azonnal a barátnőmhöz fordulok, de sajnos Ash nem tud segíteni, Anna meg csak nevet rajtam.

  

(Anna szemszöge)

Már harmadszor pakolják tele a mosogatógépet, én meg a tojásokat ütögettem össze egy tálba, amikor két izmos kar ölel át, nem kell találgatnom, de ha nem ismernék rá elsőre az ahogy megcsókolja a nyakamat biztosít arról, hogy Kellan áll mögöttem. Lerakva a tálat megfordulok és csókra nyújtom a számat.

- Jó reggelt, - nézek az arcába.

- Egyedül hagytál – néz vissza duzzogva - sőt zuhanyoznom is egyedül kellett. Tessék kiengesztelni…

- Mégis mire gondoltál? – kérdezek vissza, mire a fülembe súgja, hogy mi jár éppen a fejében. Meghallva amit mond eszembe jutnak az éjszakai emlékek, forróság fut végig az egész testemen, és azonnal a szájára tapasztom a sajátomat. Mindenről megfeledkezve csókolózunk, érzem, ahogy felültet a pultra és a lábaimat szélesre tárva áll közéjük, összeérintve ágyékunkat, kezeim már meztelen mellkasát simogatják, nem igazán veszünk tudomást arról, hogy hol vagyunk és valószínűleg hamarosan nem állnánk meg ennyinél, ha a lépcső irányából nem csendülne fel Rob hangja.

- Kellan, a francba, nem látod, hogy reggelit csinál, hidd el nekem az a rántotta majdnem olyan jó, mint amit most akarsz vele tenni – méltatlankodik, majd mosolyogva hozzáfűzi. - De abból legalább mi is kapunk. Úgyhogy ha lennél szíves…

A felkiáltására persze mindenki felénk fordul, és röpködnek a megjegyzések. Nyomok még egy gyors puszit a szájára majd lecsusszanok a pultról és újabb tojásokat kapok elő, Ő csak lazán megtámaszkodik mellettem a pulton és  engem figyel, viszont amikor lehajolok, hogy keressek egy habverőt felhördül, és meredten néz rám. Nem értem mi baja van, de csak hátranéz a többiekre, majd rám, én kérdőn felhúzom a vállamat, mire Ash-hez fordul, hogy nincs véletlen még egy rövidnadrágja, vagy bármi amit magamra vehetek. Ő csak nevet, és felvilágosít, hogy a lehajolásomkor az ingem kicsit rövidebb lett, mint így állva…

Megint megcsókolom és persze kinevetem, majd visszafordulok a rántottához. Jól esik amit művel, de a többieken sincs több ruha, és nem is vagyok túl szégyenlős. Gina, Ash és Kris már kipakoltak az asztalra, amikor a lépcsőn végre lejön Taylor és a negyedik vendégszoba két titokzatos hálóvendége, ahogy sejtettük onnan Mauricio és Nikki kerül elő. Velük együtt érkezik Luca kezében egy pólóval amit Kellan-nak ad. Mindenki körbeüli az asztalt, én odaviszem a két serpenyőt, majd leülök a párom mellé, aki éppen húzza le a mellkasán az anyagot, én meg meglátva a feliratot ami mivel a póló eléggé feszül rá még jobban virít, nevetésben török ki. Gyorsan megnézem a hátát is, majd rosszallóan Lucára nézek.

- Caro, ez volt az egyetlen amit találtál? – kérdezem, mire ő bizonygatni kezdi, hogy igen, mert a többi mind kicsi lett. Gina is odanéz a feliratra, majd azonnal vissza is köpi a narancsléjét a poharába, felpattan és jön megnézni a hátát. Kellan értetlenül bámul ránk, majd a pólójára nem értve mi olyan érdekes. Mauricio persze még megtoldja a dolgot azzal, hogy engem ismerve kizárt, hogy ez a felirat még érvényes, én lazán hozzávágok egy zsemlét, majd mielőtt szegény kedvesem teljesen kétségbe esne lefordítom a feliratot. Hatalmas nevetés tör ki, Kellan talán a leghangosabb, és azonnal biztosít mindenkit, hogy ez a felirat valóban érvényét vesztette az éjjel, többször is. Erre kicsit fejbe legyintem, és megsúgom neki, hogy még egy szó, és soha többet…

A reggeli vidám hangulatban telik, a hangadó legtöbbször Jackson, aki az egyetlen társtalanként folyton tesz valami megjegyzést. Jó darabig üldögélünk a kávénk esetemben teám mellett, lévén ráérünk. Persze egy idő után csészékkel áttelepülünk a teraszra, követve a cigizni szándékozókat, majd jön a kérdés, hogy és mi lesz a nap folyamán a program. Engem felszólítanak, hogy jó lenne, ha megnézném az ajándékaimat, lévén este csak Kellan, valamint Rob és Kristen-ével tettem ezt. Az is egyértelművé válik, hogy a felhajtás miatt nincs szándékunkban nyilvános helyre menni. Luca felajánlja, hogy maradhatunk itt is, az idő jó, és ott a medence.

- Igazság szerint az is eszembe jutott, hogy tarthatnánk egy garden party-t, van kinn grillsütő, és hát ugye ennyi lány… - néz ránk reménykedve, mi meg egybehangzóan azonnal tiltakozni kezdünk. Persze aztán a srácok meggyőznek bennünket, sőt ígéretek is születnek, hogy majd ők is segítenek. Azonnal felvetődik a kérdés, hogy akkor kell nyersanyag, meg mi lányok azért némi ruhának is örülnénk. Kis társaságunk ugyanis elég érdekesen néz ki, míg a fiúk mindannyian Luca rövidnadrágjaiban és pólóiban feszítenek, mi Ash kivételével - aki előre tudta, hogy itt fog aludni, ezért gondoskodott pólóról és rövidnadrágról - valamennyien a párunk ingjét viseljük. A srácok mondjuk tiltakoznak, hogy nekik ez így megfelel, de aztán kilátásba helyezzük, a medence-fürdés-bikini hármast, amit rögtön élénk helyeselés követ. A kupaktanács úgy dönt, hogy Gina, Rob és Mau visszamennek a hotelbe tiszta ruháért, Ash fuvarozza Kris-t és Kellan-t lévén egy irányba laknak, Taylor pedig elviszi Nikki-t és Jay-t. Mindenki összekapja magát, és pár óra múlva itt találkozunk újra. Én maradok, ajándékokat bontogatni, és mint rávilágítok a lényegre rendet rakni, plusz összeírom mire lesz szükségünk amit aztán Luca beszerez.

A gondolatot gyorsan követik a tettek, elmondom Ginának mit hozzon magával nekem, plusz mivel a kisasszony a következő estét is itt akarja tölteni, kihasználva hogy másnap elutazunk - amiről persze próbál lebeszélni, de nem hagyom magam - arra is felszólítom, hogy csomagolja össze azt, amit hozni akar Wyomingba.

(Kellan szemszöge)

Anna hihetetlen rutinnal készíti el a rántottát, majd mindenkit leültet, és jó étvágyat kíván. Jókedvűen üljük körbe az asztalt, ahogy figyelem az arcokat, itt az éjjel mindenki jól érezte magát. Csak Jay van társ nélkül, de ő meg vidáman ugratja a lányokat, és csöppet se tűnik bánatosnak ez miatt. Az olasz még amikor leültem a kezembe nyomott egy pólót, amit magamra húzok, hát lehetne nagyobb, de ez legalább leér a derekamig. Elég érdekes képet nyújtunk, ha jól sejtem mi srácok mind Luca ruháit viseljük, Rob speciel egy elég érdekes erősen rózsaszínesnek ható darabot kapott, a lányok viszont mind a srácok ingjeit viselik. Nikki, mert ő is előkerül időközben Mauricio-val egyetemben -aki amikor felfedezi, hogy mosolyogva nézem őket, cinkosan rám kacsint- még a srác nyakkendőjét is kölcsönvette, amit nemigen csodálok, mert a srác több mint egy fejjel nagyobb nála, így az inge majdnem a térdéig ér. Az látom, hogy Anna érdekes pillantást vet rám, amikor felveszem a pólót, de a megjegyzését már nem értem. Mi a francot jelenthet ez? Mind a három Anna, Gina, és Mauricio is vigyorogva néz rám, Luca meg kicsit kárörvendően. Az is kiderül, hogy a hátamon is van egy felirat, kérdőn nézek a mellettem ülőre, mire nagy mosollyal lefordítja a szöveget.

„Sono ancona vergine - ma questo lo scorso anno camicia di mio”

„Én még szűz vagyok – de ez a tavalyi pólóm.”

Aha, na ezt még visszakapod haver, Kellan Lutz nem felejt. Mindenesetre azért szóban is visszavágok.

- Hát igen, ez a dolog az éjjel érvényét vesztette - majd szájon csókolom Annát, és a szemébe nézve folytatom - többször is.

Van bennem persze némi büszkeség, és dicsekvés, de ez látszólag senkit se zavar, bár az ír-magyar vérmérséklet előjön, mert enyhén fejbe csap, majd a fülemhez hajolva kilátásba helyezi, hogy jelenleg igen messze állok egy ismétlés lehetőségétől, szóval jól gondoljam meg mit mondok. A szeme azonban nevet, így nem esek kétségbe a szavaitól. Jóízűen falatozunk, Rob-nak igaza volt, mert a rántotta mesés, ez a nő egy főnyeremény, csodaszép, okos, az ágyban egy vadmacska és még főzni is tud. Hát kívánhat férfi ennél többet?

Miután mindent elpusztítottunk, páran felállnak, hogy rágyújtanak, mi is követjük őket, Anna a kezembe nyom egy csésze kávét, pont ahogy szeretem, ezt meg honnan tudja? majd a többiek után indulunk. Kint meg se próbál külön ülni, azonnal az ölembe telepedik, amit elégedetten veszek tudomásul, igyekszem lejjebb húzogatni a lábán az ingemet, amit csak mosolyogva hagy, és közben megint egy csésze teát kortyolgat. Már Londonban is ezt csinálta, eszembe is jut, hogy nekünk még teafőzőnk sincs, be kell egyet szereznem, mert reményeim szerint a jövőben szükségem lesz rá. Luca felajánlja, hogy délután sütögethetnénk egyet a kertben, rögtön jönnek az ötletek innen-onnan, és persze a szomorú tény, előtte kéne kerítenünk valami másik ruhát, úgyhogy sajnos elkerülhetetlen, hogy egy rövid időre hazamenjek. Anna kijelenti, hogy ő marad, ajándékbontás és ilyenek. Gyorsan elosztjuk, ki-kivel utazik, még jó, hogy Ash és Taylor kocsival érkezett. Indulás előtt próbálom még felcsábítani a szobánkba, de sajnos nevetve hárít, de kilátásba helyezi, hogy hosszú az éjszaka...

Gyorsan öltözök vissza a tegnapi ruhámba, csak a pólót hagyom magamon, mert az ingem ugye foglalt, kapok egy felettébb ígéretes csókot, és a fülembe súgja, hogy siessek vissza.

Hát én azon leszek.

(Rob szemszöge)

Miután az éjszaka illetve a hajnal nagy része azzal telt, hogy szeretkeztünk elég lassan ébredezünk. Próbálok nem venni tudomást az ajtó felől hallatszó kopogásról, Kris-re sandítok, de ő a fejére húzza a párnát, szóval nincs mese, nekem kell felkelnem. Felkapom a boxerem, és úgy nyitok ajtót a házigazdánknak. Vigyorogva néz el mellettem, én meg beljebb húzom az ajtót, és kérdőn figyelem, hogy a kezembe nyom pár ruhadarabot.

- Solo megkért, hogy adjak neked is valamit, a többiek már nagyrészt lenn vannak.

Valóban, a földszintről hangokat hallok,  a mellettünk lévő ajtón éppen Kellan lép ki, és mennyei illatok szivárognak felfelé.

- Anna rántottát süt? - kérdezek rá, még a nyál is összefut a számban, már a gondolatra is. Luca kissé furcsán néz rám, majd elvigyorogja magát és bólint, majd megjegyzi, hogy sok függ az érkezési sorrendtől.  Értek a szóból, azonnal visszahúzódok, és keltegetni kezdem Kris-t. Nem igazán értékeli az igyekezetemet, csak amikor bedugom a kezem a takaró alá, és lassan haladok felfelé a lábain mutat némi érdeklődést, a következő pillanatban viszont felül.

- Mi ez? - kérdez rá, és szimatolni kezd - kaja... 

Olyan édes, ahogy felcsillannak a szemei, én próbálnám visszatartani, hogy biztosan hagynak nekünk is, nem olyan sürgős az, fejezzük csak be szépen amit elkezdtünk, de nem hagyja magát berohan a fürdőbe. Bánatosan követem, rendbe szedjük magunkat, de mikor visszaérek tanácstalanul néz rám, majd megrántja a vállát és felkapja a fotelről az ingemet. Csábítóan néz ki, túlságosan is, próbálom rábeszélni, hogy így nem kéne mutatkoznia, mire kijelenti, hogy oké, menjek előre és nézzem meg mi van a többi lányon, aztán szerezzek neki is valamit. Nincs mese, elindulok. A lépcső felénél járok amikor körbenézve felfedezem Ginát, ő is csak egy inget visel, és... Annát.

A „barátnőmön" szintén az van, de nem is ezen akad meg a szemem, hanem azon amit éppen művel. Illetve művelnek. Jó, nem vagyok egy prűd srác, de kikerekednek a szemeim a látványtól. Annyira erotikus ahogy Kellan ott áll előtte, ő a pulton ül, szorosan egymáshoz tapadva csókolóznak, miközben Anna hihetetlen hosszú lábai a haverom két oldalán lógnak le a szekrényről. Szemlátomást nincsenek tudatában annak, hogy mások is vannak a helyiségben. Nem is tudom, ez nekem nem tetszik. Aztán hirtelene kapcsolok mi van? 

Hülye vagy Pattinson, ők a barátaid, és neked itt van Kris, aki a lépcső tetejéről kérdőn néz rám, intek neki, hogy jöjjön csak, majd megköszörülöm a torkomat, de semmi reakció, csak Gina és Jay néz rám. Nem bírom tovább, megszólalok, és igenis aggódom a reggelink sorsáért, mert a serpenyők még mindig a tűzhelyen vannak. A mondatomra végre szétválnak, a többen is csatlakoznak az aggodalmamhoz.

- Srácok, szerintem a gázt le kéne kapcsolni, ha jól látom, van ott elég forróság anélkül is - jegyzi meg Jay, miközben kezet fogunk. Gina se marad ki a sorból, hát még a hozzánk csatlakozó Taylor és Mauricio. 

A végén persze visszatér az eredeti tevékenységéhez, szerencsére, és Isteni reggelit készít nekünk. Csodálkozva lesek körbe, ahhoz képest, hogy nézett ki minden amikor hajnalban felmentünk, most rend van. Még mindig nem merek Annára és Kellan-re nézni. Miért zavar engem, hogy ezek ketten végre összejöttek?

Szerencsére a figyelmemet eltereli a nagy nevetés. oké, kivételesen nem én vagyok a célkeresztben, hanem Kellan, aki nevetve hárít, és birtokló pillantásokat vet a mellette ülőre. Igazság szerint el kell, hogy ismerjem, jó rájuk nézni, végre ők is boldogok, akárcsak mi ketten, mert ahogy Kris-re nézek az ő arca is sugárzik. Reggeli után én rágyújtanék, többen is csatlakoznak hozzám, a végén mindenki a kertben köt ki. Tetszik az ötlet, hogy a mai napot is itt töltsük, itt nyugi van, sehol egy fotós, és az se hátrány, hogy ha jól vettem ki a szavakból Anna fog főzni. Kris azt mondja, hogy akkor már magával is hoz pár cuccot, hogy este ne kelljen még egyszer hazamennie. Mindannyian felöltözünk, majd taxit hívunk, amikor leérünk Anna éppen Ginát utasítja valamire, legalábbis a hangsúlyból ezt veszem le, mert érteni persze nem értem őket. Amikor melléjük érünk hozzánk fordul. 

- Rob, Kris legyetek szívesek megköszönni az ajándékot a nevemben a szüleiteknek, és ha van kedvük őket is szívesen látjuk. A többiekkel is beszélek, úgyhogy az egész rokonság visszajön valószínűleg. 

- Jó, de nem lesz gond, Luca nem...

- Nem, említettem neki, nyugi - válaszol azonnal Kris kérdésére. - És siessetek ám.

Majd a következő emberhez fordul. Egyszerre lépünk ki az ajtón, mi a taxi felé, a többiek meg a kocsikhoz. Kris Kellan-nel és Ashley-vel távozik, még rám mosolyog, majd beül, és elindulnak. 

Én bemondom a hotel nevét, majd meglepetten látom, hogy Gina cseppet se boldog.

- Neked meg mi bajod? - kérdezem, mire közli velem, hogy a nővére egy akaratos nőszemély. Ezt nem igazán értem, de lassan kiderül, hogy holnap elutaznak Wyoming-ba, ami neki egyáltalán nem tetszik, de nincs mese, mert Anna nem enged. Szerencsére az unokatestvére gyorsan megnevetteti, és mire kiszállunk a hotel előtt, ahol persze fotósokba botlunk, már jókedve van. Gina kezébe nyomom a kártyát, én pedig először anyáékhoz megyek. Éppen túl vannak az ebéden, tartok egy rövid élménybeszámolót, ők is elújságolják mi történt az este, majd örömmel mondanak igent a meghívásra. Megmondom a címet, szerencsére felírtam, majd tudatom velük, hogy kb. mire érjenek oda. A lakosztályba lépve Gina pakolászik, én sietve lezuhanyzom és átöltözöm, majd rágyújtok a teraszon amíg a kis tornádó is végez.

    

Szómagyarázat:

* Buongiorno, la mia bellezza! - Jó reggelt, szépségeim!