70. Szomorú este...

(Anna szemszöge)

Mindenki jól érzi magát, kilenc körül kezd szedelőzködni a társaság nagy része, felajánlom a segítségemet a rendrakásnál, de Luca azt mondja eleget tettem mára, úgyhogy én is összeszedem a nem kevés csomagomat. Úgy beszéljük meg, hogy hívunk egy csomó taxit, mindannyian egyszerre indulunk, így nem lesz feltűnő, hogy Kris és Kellan is velünk jön a hotelbe. Még egyszer felhívom Luca figyelmét, hogy reggel időbe legyenek ott a Bob Hope-on, mert nem akarok órákat várni Ginára. Elbúcsúzunk azoktól akikkel egy ideig nem találkozunk, majd az egész banda felkerekedik. Kris a szüleivel, Kellan Jay-jel és Nikki-vel jön egy kocsival. Én a fotósok miatt megint Rob-bal utazom kettesben, ami se neki, se nekem nem nagyon tetszik. Útközben rákérdez, hogy akkor mikor indulunk, közlöm vele, hogy másnap reggel, tesz egy halk megjegyzést, hogy az pont jó, hogy a héten leszünk Wyomingba, mert ő még úgyis forgat, Kellan meg Londonba megy. Erre beugrik, hogy apropó, neki még nem is említettem a másnapi utazásom. A hotel előtt is eljátsszuk a szerelmeseket, morgolódva segít cipekedni, de egyik kezével átölel, úgy egyezünk meg, hogy a bárban iszunk még egy utolsót, de mi ketten először felvisszük a csomagokat.

Odafenn gyorsan belebújok egy zsákruhába, és indulunk is vissza, a liftben Rob felhívja a figyelmemet arra, hogy ha már ilyen nagy ágyakat kért ideje, hogy végre ki is használjam, mire nevetve biztosítom róla, hogy ez szándékomban áll. Azonnal poénkodik, hogy akkor talán kéne kerítenie valahonnan két pár füldugót, mert hát előző este is....  Ezen kicsit fenn akadok, de szerencsére kiderül, hogy nem hallottak semmi különöset. Én biztosítom róla, hogy amióta csak együtt lakunk füldugóval alszom, szóval szívesen kisegítem, ha momentán neki nem lenne. Nevetve érkezünk meg a többiekhez, és csatlakozunk a vidám és népes társasághoz. Ott is sikeresen elszenvedek pár poént, ami az éjszakámra vonatkozik, de nem érdekel.

Mivel nyilvános helyen vagyunk nem bújhatok Kellan-hez, de igyekszem a közelében lenni, és minél többször ránézni, beszélni vele. Ő minden esetben engem figyel elgondolkozva. Nem maradunk sokáig, egyrészt mindenki fárad, másrészt annyira kell adni a látszatra, és ez így két nap zavartalan együttlét után elég fárasztó mindannyiunk számára. Annyit azért megteszek, hogy gyorsan a fülébe súgom a lift előtt, hogy menjen fel a többiekkel, nekem még van egy kis dolgom. Nem tart sokáig, csupán a recepción lerendezem a családtagjaim eddigi számláját, plusz kérem, hogy ha valami költség még felmerülne, azt írják a szobaszámlánkhoz, de szigorúan az én nevemre.

(Kellan szemszöge)

Ma viszonylag korán szedelőzködünk, én azt hittem itt alszunk, de kiderül, hogy csak Gina és Taylor marad. Amikor felkerekedünk megint a szokott stratégia, Anna és Rob együtt utazik, és ez megint csak gondolkodásra késztet. A hotelbe szinte egyszerre érkezünk, és ők a lifthez vonulnak, mi meg a bárba megyünk. Most én is egy whisky-t kérek, sőt miután villámgyorsan eltüntetem még egyet. Jó időbe telik, mire visszajönnek és az agyamon a percek múlásával egyre vadabb dolgok futnak át. Az se sokat segít, hogy amikor megjelennek a haverom átöleli, és Anna keze is az ő derekát fogja miközben boldogan mosolyog rá. Hirtelen rengeteg ehhez hasonló pillanat jut eszembe, amikor ennyire elragadtatottan nézett Rob-ra. Most már értem, de akkor miért kellek én?

Egy ital után a legtöbben szedelőzködni kezdenek, arra hivatkozva, hogy fáradtak, és reggel utazás. Mi is felfelé indulunk, de a liftekhez érve a fülembe súgja, hogy menjek csak a többiekkel, ő is jön nemsokára. Azt még látom mielőtt becsukódik az ajtó, hogy a recepció felé tart. Odafent a hálószobájába tartok, és kapásból belerúgok egy bőröndbe.

- A rohadt életbe – káromkodom el magam, miközben a fájó lábamat tapogatom.

- Mi van? – lép az ajtóhoz szinte azonnal Rob, és amikor látja mi a bajom, kiröhög. – Látom Gina nem aprózta el, bár amennyi ideig pakolt csodálom, hogy csak egy bőrönd telt meg.

- Miért, hova utazik? – kérdezek rá, és a válasz egyáltalán nem nyugtat meg.

- Reggel Wyomingba mennek Annával pár napra, nem mondta? – néz rám csodálkozva, én meg reflexből rávágom, hogy de, csak kiment a fejemből. Ők ketten visszavonulnak a szobájukba, én meg az ágyra ülök.

Ezt is elfelejtette közölni velem, Rob bezzeg tud róla. Igyekszem lehiggadni, de nem könnyű, úgyhogy rövid tanakodás után úgy döntök lezuhanyzom. Miközben folyatom magamra a vizet, az elmúlt egy napon tűnődök. Nehezemre esik elhinni a sejtésemet, annyira odaadó volt, az nem lehet, hogy csak színlelt mindent. Elzárom a vizet, amíg törölközöm hallom, hogy már feljött, hangtalanul nyitom ki az ajtót. Gyönyörű, csak figyelem ahogy pakol. A testem azonnal reagál a látványra, mert a rövid ruha minden egyes lehajoláskor egyre kisebb felületen takar. Az agyam egy kis része tudja, hogy először válaszokat kéne kapnom a kérdéseimre, de aztán egy másik testrészem kerül fölénybe. Ledobom a feleslegessé vált törülközőt és hangtalanul mögé lépek. Rögtön hozzám simul, és ez még jobban felizgat. Szeretni akarom, azonnal. Bebizonyítani neki, hogy én kellek neki és nem más. Hogy ami kettőnk között van az nem pótolható.

Szeretném kényeztetni, de amikor ujjaim forró testébe hatolnak, elveszítem a fejem, és amennyire látom ő se bánja. Nem finomkodom, de szemlátomást neki sincs most másra szüksége. Amikor érzem, hogy megrándul egy pillanatra megállok. A szemei csillognak, és egy pillanatra megnyugszom, valamit félre érthettem, de aztán újabb gondolat fut át rajtam. Mi van ha most is rá gondol, ha a lehunyt szemei mögött az ő arcát látja, és én csak arra kellek, hogy hozzá segítsem a kielégüléshez amit a haveromtól nem kaphat meg? Elönti az agyamat a lila köd, minden finomkodás nélkül mozdulok újra, beleadva a dühömet egy-egy újabb lökésbe. Amikor aztán szinte belerobbanok az kijózanít, mellé fekszem, szégyellem amit tettem, de úgy tűnik őt ez nem zavarja, a szája most is mosolyra húzódik.

(Anna szemszöge)

Amikor belépek a lakosztályba senkivel se találkozom, Kris és Rob már visszavonult a szobájába, én is becsukom magam mögött az ajtót. A fürdőből hallatszó vízcsobogásból arra következtetek, hogy Kellan éppen zuhanyozik. Felmerül bennem, hogy ezúttal én lepem meg őt, de aztán inkább gyorsan pakolni kezdek. Gina bőröndje már az ajtó mellé van állítva, én is hamar megtöltöm az enyémet, csak a legszükségesebbeket akarom vinni, legutóbb úgyis tetemes mennyiségű ruhát raktároztam el a birtokon. Elmerülök a gondolataimban, amíg lezárom a táskát és a húgomé mellé állítom. Valószínűleg ezért is nem veszem észre, hogy már nem vagyok egyedül a szobába.

Két erős karja bilincsként fogja át a derekamat, és húz magához. Érzem, ahogy merev férfiassága a fenekemnek nyomódik, tenyere pedig már csúszik is felfelé a ruhám alatt. Félrehúzza a hajamat és a nyakamat csókolja, kezei vándorútra kelnek, az egyik a mellemet cirógatja, a másikkal a bugyim alá bújva simogat. Hangosan felnyögök amikor eléri azt a pontot amelynek érintése a legnagyobb élvezetet jelenti számomra, ez valószínűleg csak még jobban felingereli, mert egyre gyorsabban folytatja, amíg egyszer csak megérzem, hogy ujjai belém siklanak, ütemesen, keményen.

Szokatlan tőle ez a vadság, de az egész napos távolságtartás után én se vágyom másra. Csak rá, hogy magamban érezhessem. A fenekemet hozzá dörgölöm, majd kettőnk közé nyúlva simogatni kezdem. Egy állatias morgás hagyja el a száját, majd villámgyorsan megszabadít a bugyimtól, egyik lábamat az ágyra emeli és azonnal belém hatol. Gyors, kemény mozdulatai az őrületbe kergetnek, de ha ez még nem lenne elég, ujjai egy perc megállás nélkül űznek a beteljesülés felé. Másodpercek múlva érzem, ahogy elönt a gyönyör első hulláma, mire megáll, és megvárja amíg kicsit lehiggadok. Maga felé fordít, megcsókolt majd az ágyra döntve megint egy határozott mozdulattal kitölti a testemet, hogy aztán eszeveszett tempóban hajszoljon mindkettőnket. Utána rám roskad, majd legurulva rólam, mellém heveredik és a plafont bámulja.

(Kellan szemszöge)

Mi a franc van velem? Válaszokat akarok, de félek feltenni a kérdéseket, mert tartok attól amit mondani fog. Ő szólal meg először, és az arcán zavar tükröződik, majd mentegetőzni kezd, fellélegzek de csak egy pillanatra, mert kimondja a haverom nevét, és ez nincs rám jó hatással. Amikor megcsókol megint reménykedni kezdek, és olyan bűnbánóan győzköd, hogy csak pár nap az egész, de már régen megígérte a nagyszüleinek, muszáj elutaznia. Nem lehetek ilyen gyáva, meg kell tudnom.

 - Anna mi vagyok én neked? – teszem fel a kérdést, ha kiderül, hogy tévedtem a bocsánatát fogom kérni, és majdnem így is teszek. Nem mondja ki azt, hogy szeret, de talán…

Aztán a következő mondata éppen a legrosszabb félelmeimet bizonyítja, akivel jó az ágyban. De én nem azt akarom, nem elégszem meg ennyivel, nem elégedhetek meg, mert többet érzek iránta, és az, hogy csak a szexre kellek kikészít. Nem veszekszünk, de a szóváltásunk elég viharos, a cérna végül elszakad, nálam. Ő mentegetőzik, arcán zavar és talán félelem, én bizonyosságot akarok, de persze nem kapom meg. Helyette a dolgok egyre jobban elfajulnak, már nem tudom türtőztetni magam, és gondolkodás nélkül kimondok mindent, ami az elmúlt órákban megfordult a fejemben. Egy idő után az ő arcán is konokság tűnik fel mielőtt kimegy a szobából olyan hidegen szól hozzám. Talán csalódást, lemondást látok rajta, nem tudom. Hirtelen megint úgy érzem félreértettem, utána indulok, látom, hogy a teraszom ül összekuporodva, fejét a térdeire hajtva. Egy lépésnyire vagyok csak az ajtótól amikor a másik hálóból meghallom Rob nevetését, Anna felemeli a fejét és nagyot sóhajt. Én meg visszamegyek a táskámért, még egyszer az ágyra nézek, ennyi volt. Választott, és nem engem. Könyörögni nem fogok, úgyhogy csendben behúzva magam után az ajtót elmegyek. 

(Anna szemszöge) 

Először nem is tűnik fel, hogy egész idő alatt nem szólt egy szót se, sőt az eddigiektől eltérően még csak hozzám se ér, túlságosan el vagyok foglalva azzal, hogy újra szabályos ritmusban tudjam venni a levegőt. Kis idő múlva én vagyok az, aki felé fordulok, és a könyökömre támaszkodva figyelni kezdem. A szemeit lehunyja, a homlokát gondterheltem összeráncolja. Megsimogatom az arcát, mire rám néz, szemei zavartan fürkészik az arcomat. Látom, hogy valami bántja, nem értem, de aztán leesik.

- Kellan, elfelejtettem szólni, hogy reggel el kell utaznom. A nagyszüleimnél leszünk a héten Ginával. Ne haragudj, kérlek – mentegetőzök. - Vasárnap már jövünk vissza, sőt lehet, hogy már szombaton. Rob említette, hogy neked is Londonba kell utaznod, észre se fogod venni és már itt is leszek.

Még mindig nem mond semmit, én meg feljebb csúszva megcsókolom és így próbálom kiengesztelni, amiért eddig nem említettem a dolgot. Viszonozza, de amikor elhúzódom, hogy a szemébe nézhessek nem nyúl utánam, és egyre furcsábbnak tűnik. Próbálkozom még egyszer, a leginkább bocsánatkérőbb hangomon, de nem szól, és lassan kezdek pánikba esni. Felülök az ágyon, és várom, hogy mondjon valamit, hogy leplezzem az idegességemet megigazítom magamon a ruhát, amit még csak le se vetettünk, egyszerűen a derekam köré gyűrte szeretkezés közben.

Hirtelen felül és kérdőn néz rám.

- Anna mi vagyok én neked? – értetlenül bámulok rá, nem értve a kérdést, de folytatja - gondolkodtál már ezen, hogy most akkor én ki vagyok neked.

Mosolyognom kell, de érzem, hogy ez nem az a pillanat, amikor helyénvaló lenne.

- Igen gondolkodtam, de őszintén szólva nem tudnám egy szóval kifejezni. - próbálkozom egy elfogadható válasszal - Kellan én nem dobálózom nagy szavakkal, és még nem vagyok kész arra, hogy kimondjam amit most vársz tőlem. De ha a közeledben vagyok az jó nekem, ha nem vagy mellettem hiányzol. Ha lehet most elégedj meg ennyivel, csak még egy kis időre.

- Délután azt mondtad a pasid vagyok – néz rám kérdőn, nem tágítva a témától.

- Igen, akkor az a szó jutott az eszembe először. Úgy gondolom a nők ezt akkor mondják, ha találnak valakit, akit kedvelnek, akivel jó együtt lenni, akivel jó az ágyban… - nem tudom folytatni, mert felugrik és dühösen néz rám.

- Tehát erre kellek, szexelni – tombol, és nem értem, hogy gondolhat egyáltalán erre, hát nem hallotta az előző mondatom?

- Nem, hogy mondhatsz ilyen hülyeséget, csak egyszerűen… - fel alá kezdek járkálni - olyan bonyolult ez az egész, ez az alakoskodás Rob-bal, vigyázni arra, hogy hitelesnek tűnjünk, figyelni arra, hogy mennyire bújhatok hozzád, nehogy valakinek feltűnő legyen. Még nincs 24 órája, hogy beláttam, hogy…, hogy fontos vagy nekem. – megállok és a szemébe nézek -  Miért akarsz rákényszeríteni azonnal arra, amit még nem tudok megtenni.

- De ha ez neked rossz, akkor nem kéne, hogy így legyen – néz rám megenyhülve. - Reggel keresünk egy újságírót, és elmondjátok, hogy már nem vagytok együtt, ennyi.

- Nem, ne csináld ezt – tiltakozom - és mi lesz Kristen-nel, végre nyugi van körülöttük, és Rob, most kevesebben üldözik. Miért kéne azonnal fenekestül felfordítani az egészet?

- Rob? Neked fontosabb az, hogy Rob-nak jó legyen, mint az, hogy békében élhess. Szerintem egyszerűen csak élvezed, hogy figyelnek rád – hitetlenkedve nézek rá, ennek elment az esze, fel alá mászkál, majd odamegy a táskájához, előszed egy boxert és egy farmert majd öltözni kezd.

- Most mit csinálsz? – kérdezem teljesen feleslegesen, hiszen nyilvánvaló, nem válaszol, csak magára rángat egy pólót. Érzem, ahogy vasmarkok szorítják össze a szívemet, nem, ezt nem hagyhatom.

- Kellan, kérlek ne… – lépek elé - mond meg mi bajod van igazából. Mit vársz tőlem, mit tegyek?

Mélyen a szemembe néz, két keze közé fogva az arcom, és megcsókol. Aztán hátra lép, és azt mondja.

- Szakíts vele, nyilvánosan. Oké nem mondom, hogy most azonnal, egy hét múlva vagy kettő. Egyszerűen csak tudni akarom, hogy hamarosan csak az enyém leszel.

Ahogy mondja és ahogy rám néz, az arra ösztönöz, hogy megtegyem, de meghallva az utolsó két szót bombaként robban a felismerés a fejemben. Egyszerűen csak birtokolni akar, és ez nincs így jól. Miért van az, hogy ha úgy tűnik minden rendben van a férfiakból kitör a kényszer, hogy a maguk uralma alá akarják hajtani a nőket. Nem vagyok megrögzött feminista, de a lelkem lázadni kezd. Önálló vagyok, saját akarattal rendelkezem, egyszer már hagytam magam béklyóba zárni, és a végén ez majdnem tönkretett. Ha nem tud elfogadni így, nincs értelme az egésznek.

- NEM. – Felelem határozottan, mire megrökönyödve néz rám.

- Mit nem? – kérdez vissza.

- Nem fogom azt tenni amit most pillanatnyi szeszélyből kitaláltál. Tudtad a legelején, hogy ez van, hogy csak eljátszom a barátnő szerepét, ha tetszik, ha nem ezen egyelőre nem fogok változtatni. Nem mondom, hogy kitartok addig amíg érvényét veszti a szerződésük, de az, hogy te játszod itt a féltékeny szeretőt nem elég jó indok.

- Értem, csak kinyögted – feleli egykedvűen, és elhűlve nézem ahogy zoknit húz, és beköti a cipőjét. – Szeretőnek jó vagyok, de barátnak Pattinson kell. Végülis mit is csodálkozom ezen, ő a nagy sztár, én hozzá képest nem vagyok senki. Tizedannyit se keresek. Amíg ő több tízezer dolláros ékszerekkel lep meg, én egy könyvvel.

- Tényleg azt hiszed, hogy nekem számít, hogy mennyi az értéke az ajándékoknak, ha csak azt a csokor virágot adod annak is jobban örültem volna, mint az ő gyémántjainak.

- Persze elfelejtettem, hogy neked a pénz nem számít, van a családodnak elég.

- Tessék… - kapom fel a fejem ijedten.

- Zack mesélt a Salti család vagyonáról, gondolom ez is olyan dolog ami nem tartozik rám.

Kicsit megkönnyebbülök, de félve gondolok arra mi lenne ha tudná, hogy az ő pénzük csak töredéke annak ami felett hamarosan én rendelkezem. Hirtelen erőt vesz rajtam a csüggedés, de adok még egy utolsó esélyt neki.

- Kellan, szerinted az ami kettőnk között van tényleg csak ennyit ér, hogy vádaskodj, és felkapd a vizet.

- Te mondtad, hogy nem tudod mi van közöttünk, hogy nem tudod mit érzel. Én megmondtam, hogy szeretlek, és Isten lássa lelkemet, így is gondoltam. De most nem tudom, nem akarok Rob-bal versenyezni.

- De hát nem versenyeztek a fenébe is - gurulok most már dühbe - ő a barátom, még azok közül se a legfontosabb. Egyszerűen megkedveltem és mivel módomban áll segítek neki, annyira nagy bűn ez?

- Nem, de szerintem te csak nem vallod be magadnak, hogy titkon nagyon is tetszik, látom ahogy egymásra néztek amikor alakítjátok a szerelmeseket. A premier után nem tiltakoztál, amikor a ruhád alá csúszott a keze - egyre jobban belelovalja magát, látszik rajta, hogy valóban elhiszi amit mond - ahogy ma is sugdolóztatok, azonnal odamentél elég volt csak intenie. Nem is értem Jules, hogy-hogy nem szólt semmit arra, hogy te szereted Rob-ot, annyira látszott rajtad, hogy mit érzel, de hát ő mindig csak a kislánya érdekeit nézi. Neki meg könnyebb így. Bár őszintén, mire számítasz te is láthatod, hogy odavannak egymásért, vagy azt hiszed, ha Kris elutazik forgatni tiéd a pálya, szó se róla, biztosan ágyba tudod csalni, utána meg már nem lesz nehéz megtartani.

Feladom, már nem akarom meggyőzni, hallott egy kiragadott félmondatot, és magában eldöntötte, hogy az van amit ő gondol. Tényleg ennyire rossz emberismerő lennék, megint belebotlottam valakibe, akiről azt hittem, hogy rendes, figyelmes és megért. Helyette itt állok, velem szemben egy férfi, aki csak vádaskodik és félreért. Érzem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe, de ezt az örömet nem fogom megadni neki.
- Kimegyek a teraszra, mire visszajövök menj el – mondom halkan és hátat fordítva kilépek a szobából.