Már megint itt vagyok, ezt a négy sort azután biggyesztettem ide az elejére, hogy újra átolvastam ez egészet. Szóval figyelmeztetés: aki nem akarja olvasni a panaszkodásom ugorjon!
Tudom, hogy az elmúlt egy hét megint enyhén hiányos volt, több oka is van. Először is, mint kiderült ez a lép-nélküliség mégse olyan egyszerű dolog, lett egy kis vese problémám és ebből pár napos kórházi tartózkodás. Azóta persze már itthon vagyok, jelentem kaptam járógipszet, sajnos a hagyományos fajtát, nem engedték a műanyagot. Ez az esemény mármint a gipszcsere vezetett aztán ahhoz, hogy magamba zuhanjak. Valahogy ettől a pillanattól vártam, hogy minden jobb lesz. Hát nem jött be!
Anyám szerint aki "hivatalból" állandóan elemezget, túlságosan jól viseltem a dolgot eleinte, és most ütött ki rajtam a baleset utáni sokk. Nem vitatkozom vele, ő a szakember (komolyan az, pszichiáter a drága). Mondjuk azt közöltem vele, hogy ha jóban akar lenni velem fejezze be az analizálásomat. Nem tudom hatásos voltam-e, de most éppen békén hagy.
Ami a megzuhanásomat illeti, hát komolyan semmihez sincs kedvem. Tudom sajnáltatom magam, de őszintén, ti mit tennétek a helyemben? A kocsim tropa, oké, állítólag egy elég jelentős összeget kapok érte, de még így is mélyen a zsebembe kell nyúlnom, hogy vegyek egy másikat. Két éves se volt még, könyörgöm?! Mondjuk az is igaz, hogy egyelőre ha lenne se tudnám használni, csak nézegetni, mert a gipsz után amit karácsony előtt két nappal vesznek le, még kell egy kis gyógytorna...
A doki szerint egy jó fél évig még nem kell a korai kelésen aggódnom, mert dolgozni úgyse mehetek. Hát ez se dob fel. Unatkozom!!! Már nem köt le az írás, a net, a tvműsortól frászt kapok, nincs kedvem olvasni, és úgy igazándiból semmihez. Sose voltam egy kimondottan otthonülő típus, de most szó se lehet arról, hogy megigyunk a lányokkal egy capuccinót, nem is beszélve a kéthetenkénti megszokott vacsorákról. Közeledik a karácsony amit amúgy imádok. Most viszont se ajándékvásárlás, se kirakat nézegetés. Leesett a hó, és még csak ki se mehetek, az erkélyre se, mert ha megfázom akkor Kórház. A lépeltávolítás valahogy kapcsolatban van az immun-rendszerrel úgyhogy az enyém nem túl erős jelenleg. Aztán a legnagyobb és legnehezebb probléma, a párom immár egy hónapja több száz kilométerre van tőlem. Persze ez megszokott dolog, minden télen így van, de most sokkal rosszabbul viselem. És ezért ő is. Eddig volt időnk rákészülni, most azt az időt az intenzíven töltöttem.
Szóval a napjaim egyhangúak, aludni nem tudok, fenn lenni nincs kedvem. Az a furcsa, hogy az első napokban az írás jó hatással volt rám, most ez se segít. Illetve van amikor igen. Elért az is, hogy amikor nem igazán írtok úgy gondolom senkit se érdekel már a történetem. Nem, ezzel nem az a célom, hogy kikényszerítsem belőletek a komiírást, mert azt soha nem akartam. Csak ez van. Több blogon is olvastam és egyet is értek vele, hogy ha írsz valamit, névtelenül, akkor bár nem mindig vallod be, de igenis vágysz arra, hogy reagáljanak rá, nem muszáj pozitívan, csak valahogy... Jó azt is megértem, hogy az emberek nagytöbbségének ez az olvasás egy kis kikapcsolódás a napi rutinból. Saját tapasztalat, ha ott a saját háztartásod, esetleg egy-két gyerek, férj, barát, esetleg még tanulsz akkor ez a sokadik helyre szorul És ez jól van így, mert ezek a dolgok mind fontosabbak. Én is jártam egyetemre, tudom milyen folyton vizsgákra készülni, vagy meló mellett főzni, mosni. Arról nem is beszélve, hogy (és most a saját írásomra gondolok) vannak olyan fejezetek én ezeket "tölteléknek" nevezem, amihez nincs mit írni, mert nem történik semmi különös.
Mondjuk az utolsó részhez kilenc komi jött, ami jól esett, mindjárt meg is írtam egy fejezetet egy jó óra leforgása alatt. Csak utána megint depi. De persze tudom, hogy ki fogok ebből kászálódni, csak idő kell hozzá. Igazság szerint szégyellem is kicsit, hogy ennyit rinyálok, vannak akik sokkal rosszabb helyzetben vannak. Ott van mindjárt Rami23 aki jó ideje a kórházban dekkol a kisfiával, ezúton is jobbulást Krisztiánnak. Aztán Kesha, olvastam, hogy leestél a lóról, neked is jobbulást.
Szóval száz szónak is egy a vége, ha írtok az segíti a gyógyulásom, vagy legalábbis a lelkiállapotom.
Nem, ezt nem komolyan írtam!!!
Más!
Mindig bajban vagyok, mert azért ugye kapok komikat, és tudom, hogy illene rá reagálni, csak nem tudom hol tegyem. Ha a többi megjegyzés után - lehet, hogy akinek szól az nem is nézi meg, mert ugye elolvasta a fejezetet, reagált, minek menne vissza még egyszer.
A következő fejezet elejére? - úgyis a további történések érdekelnek benneteket, én is átugornék felette.
Úgyhogy úgy döntöttem, itt és most felelek pár kérdésre.
Először is, hogy miért ugrasztottam őket össze már megint?!
1. Gonosz vagyok.
2. Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy két ember igazán megértse egymást, engedni kell mindkettőnek. A főszereplőim bonyolult emberek, hol az egyik, hol a másik követ el hülyeséget, ahhoz, hogy igazán összecsiszolódjanak mind a kettőnek meg kell tanulnia engedni, megérteni a másikat, és túllépni saját magán, és Anna esetében a múlton. Ez viszont nem egyszerű, és nem egy gyorsan.
3. Elméletem szerint egy kapcsolatot alapvetően három szakaszra lehet osztani, az első amikor mindent megteszel azért, hogy a megszerezd a másikat. A második amikor mindent megteszel azért, hogy megértsd a másikat. És a harmadik amikor már meg akarod tartani őt, akár örökre.
Alapvetően romantikus beállítottságú vagyok, hiszek a szerelemben, a happy end-ben. Szóval bízhattok abban, hogy ők ketten is boldogok lesznek egyszer.
Anna- Rob párosítás? Kris- Kellan?
Az első esetében, nem bár kisebb zavar előfordulhat. DE Kris- Kellan kizárt! Judit ez hogy jutott az eszedbe???
Anna- Kellan párosítás?
Csakis, bár lesz pár zavaró tényező, de egy dolog biztos, a végén ők ketten egy párt fognak alkotni.
Hány fejezetesre tervezem a sztorit?
Eredetileg 100 lett volna mindhárom, de valószínűleg nem fogok beleférni ebbe a keretbe.
Mindhárom?
Igen, ahogy írtam, szerintem egy kapcsolat 3 szakaszra osztható, szóval én is három blogot fogok írni. Az első az A szerelem fáj... a második lesz a Páratlan páros, a harmadiknak nincs címe. Még. (De pár fejezet már igen J)
Kibékítés?
Maradjunk annyiban, hogy időről- időre lesznek erre utaló jelek. Némelyikre nagyon kíváncsi leszek, hogyan reagáltok. A végeredmény pedig …
Hát ennyi, és mivel ez a kis monológ jót tett a lelkemnek, ez alatt találtok egy új fejezetet. És talán holnap is.
Bocsi a sok panaszkodásért.
Dicta J
Szia!
VálaszTörlésMegértelek. Itt vagyok. Nem írtam :( Sajnálom.
Ha van kedved külön panaszkodni csevegni akármi e-mailben bármikor megteheted a címemem tudod:) Élj bátran a lehetősséggel.
A jó kívánságot köszönöm de a borulás nálam semmit nem tesz. Egy hétig kicsit színesebb vagyok, mint szoktam lenni de slussz. A nagyobb bajom az, hogy most nem enged a tulaj lóra mert picit bedagadtam. Pedig úgy megküldeném a dögöt a gyümölcsösbe még nyakig érő trutyiban is, hogy ihaj. De azt mondta a csajszi akié a lovacska, hogy leközelebb januárban lásson ha akakrok még nála lóra ülni.
Szóval meg lettem fosztva az egyik hatalmas szenvedélyemtől. És így valamilyen szinten átérzem, hogy milyen a te helyzeted. persze én kimehetek tudok talkálkozni a barátaimmal nem vagyok házhoz kötve na de akkor sem jó ez így. Lovagolni akarok!!!!:D
Fogalmam sincs, hogy zudnék segíteni. De ha bármit tudok tenni csak szólj. Tényleg itt vagyok. Komizni is próbálok. Persze nem mindig jön össze de esküszöm, hogy próbálom.
Szóval mondd mire van szükséged bátran.
Na megyek is olvasni azt holnap ha hazaértem írok egy szép hosszú megjegyzést neked, mert ma már nem lez rá energiám valószínűáleg. De ki tudja:)
Csóközön Dicta nagyon szeretünk és fel a fejjel. Meg fogsz szépen ügyesen gyógyulni és minden visszaáll a régi kerékvágásba.
Puszi
Kesha
Szia jobbulást és kitartást üdv Böbe
VálaszTörlésSzia Dicta! :D
VálaszTörlésJaj Dicta. Neked is mennyi problémád van. Olvastam a többiek blogán (Kesha, Rami23) hogy most nekik is nagyon sok bajuk van. Jobbulást mindenkinek! És sajnálom hogy veled is ezek történnek. Remélem azért lassacskán jobban leszel. Mint testileg felépülsz, és mint lelkileg. Remélem azért az írás megnyugtat, vagy csak segít egy kicsit hogy jobban érezd magad. Elhiszem hogy nagyon szar az otthon fekvés főleg ha nem vagy az a típus. Én is voltam már ilyen helyzetbe otthon fekvés 4 hónapig és nyáron. Én meg nagyon nem vagyok az otthon ülő típus szóval a végén már ölni tudtam volna. xD Szóval sok jobbulást neked és a többieknek is!
Hát azért néztem volna egy Kris-Kellan párosnál. Furcsa lenne, nagyon furcsa. xD
És három része lesz a történetnek?! Hmm erre nem számítottam. :) A másik kettőre is nagyon kíváncsi leszek az fix. Kíváncsi vagyok a fordulatokra, az izgalmakra, a veszekedésekre, a békülésekre. :D
Na elköszönök mert itt fogok megöregedni. xP
Sok puszi, és jobbulást kíván: And
Szia!
VálaszTörlésNehéz ilyen helyzetben bármi okosat és biztatót mondani. Csak sejteni tudom, min mész most keresztül de biztosíthatlak róla, hogy én melletted vagyok! Tudom, azt sem tudod ki vagyok, nem is kell. Én kezdetektől fogva olvaslak, nagyon tetszik a történeted, és amikor sokáig nem jelentkeztél, bár én nem írtam, de nagyon aggódtam. Aztán egy kicsit megkönnyebbültem amikor újra írtál.
Azt tudom milyen érzés a bezártság, az egyedüllét, még a mai napig benne vagyok ebben a helyzetben, csak másképp, mint te. Ezt a részét teljesen átérzem, és nehéz ezzel megbirkózni, de Neked biztosan menni fog. Az emberek szeretnek, a családod, a párod, a barátaid, és itt, az olvasóid. Ez adjon erőt a gyógyulásban és a kitartásban. Most nagyon nehéz, de gondolj arra, hogy nem sokára már könnyebb lesz, aztán még könnyebb és még könnyebb. :) Állítólag a pozitív hozzáállás sokat segít! :)
Zárásként pedig megígérem, hogy ezután rendszeresen fogok kommentelni, hogy ezzel is gyorsítsam (én is) a gyógyulásodat! Nagyon várom ám másik két részt is! :)
Remélem nem tartod tolakodásnak azokat amiket írtam. Nem az volt a célom. Csak segíteni szerettem volna egy kicsit!
Kitartást kívánok! Van egy mondás, kívánság, nem is tudom pontosan mi. Egyszer valaki ezt mondta nekem, amikor rossz passzban voltam (ez elég gyakran megesett). Szóval ez a kívánság a következő: Eleget kívánok neked! Eleget mindabból amit csak szeretnél.
Úgyhogy még egyszer kitartást és eleget kívánok Neked!
May
Drága Dicta!
VálaszTörlésNagyon-nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél....Teljesen érthető, hogy nagyon nehezen viseled, hogy nem tudsz kimozdulni:(Az ember sajnos egy idő után megun mindent, amit tud csinálni, ha esetleg van kedved valami máshoz, én hímezni szoktam, a keresztszemes a kedvencem, a neten rengeteg nagyon szép minta van, persze nem biztos, hogy Te szeretsz ilyesmiket csinálni, csak egy ötlet:)Ha esetleg szeretsz kreatívkodni, ketjobbkezes.hu/hungarocel_foltmozaik.htm egy új technikát talált ki, és a végeredmény egy nagyon szép kép lesz:)
Remélem jobb kedved lesz!:)
JOBBULJ MEG!
Évi
Ez nem panaszkodás !! Ez teljesen természetes .... nekem 4éve eltört a lábam és tudni illik én örök mozgó vagyok .. nem bírok 5 percnél tovább a seggemen ülni XD na mikor bevittek az ügyeletre csak azt hittem h meghúzodott egy izmom ... (röntgen) kiderült h kettes fokú törésem van .. GIPSZ ..... 2 hét fekvő .... aznap este..... EGÉSZ este bőgtem .... hogy mért ?? MErt akkor esett le hogy nem mehetek sehova ... még a budira is apu vitt ki .... :S:S bizarr .....aztán végre jött a járógipsz :D húúú én hála az égnek műanyag gipszet kaptam :D hónalj mankó ..3 emeletes suliba ..... ahol NINCS lift .... zsír volt de túléltem ... de az a 2 hét letargia ... wáájjj .. nagyon rossz volt .. megértelek és együtt érzek veled !! teljes mértékben !! Remélem te is hamar túl leszel ezen és jobb kedved lesz :D ha az én komim is hozzásegít ehhez akkor boldogan írok minden fejihez :D(mint eddig szinte mindegyikhez pár sort)
VálaszTörlésJobbulást ! puszi xxxx (L)(L)(L)
Ficsi :D