Karácsonyi meglepetések… IV. rész

Sziasztok!

Bocs, hogy így eltűntem, de káprázatos napok vannak mögöttem. Drága jó családom és a párom közösen több ajándékkal is meglepett karácsonyra.  Kaptam egy laptopot a balesetben tönkrement helyett, ami egy kicsit nektek is ajándék, mert így sokkal könnyebben írok, és legfőképpen bárhol, ahol megszáll az ihlet. Azzal szerencsére jelenleg nincs is gondom, ami a másik közös meglepetésüknek köszönhető. Szerintem már írtam, hogy úgy néz ki apa és anya elvisz a páromhoz a két ünnep között. Így történt. De míg eredetileg arról volt szó, hogy egyik nap megyünk, másik nap jövünk máshogy alakult. Vasárnap este világosítottak fel, hogy a program változott, hétfőn délben indultunk estére értünk oda. A párom ugyan csak szerdán volt szabadnapos, de azt együtt töltöttük és két teljes éjszakát.

Mivel a keddem szabad volt, a család síelt, én ugye nem nagyon mozdulhattam ki a melegről, ezért volt időm.

Lylia adta az ötletet a hangulatom meg pont ehhez illő volt, szóval jó hírem van. (Vagy rossz, kinek-kinek ízlése szerint) a lényeg az, hogy a történet folytatódik. Született még három fejezet, amit ma-holnap-holnapután fogtok megkapni. Bár nagyon remélem, hogy holnap mindenkinek igen kellemes és eseménydús programja lesz. Szilveszter este az a jó. Képzeljétek megyek házibuliba, igaz, hogy táncolni és alkoholt fogyasztani nem fogok, de a depresszióm elszállt, és a barátaim azt mondták, legalább kivételesen lesz egy ember aki mindenre emlékszik. Ennyi lenne. 

Ui.: Mindenkinek köszönöm a komikat, és a karácsonyi jókívánságokat. 

Dicta 

(Kellan szemszöge)

Még soha életemben nem voltam ilyen boldog és elégedett. Minden szerettem itt van velem, karomban a nő akit mindennél jobban szeretek.

Miután mindenki kiörömködte magát újra a gyerekek kerülnek az előtérbe. Figyeljük, ahogy játszanak, és egyszercsak érdekes dologra leszek figyelmes. Száz százalékra emlékszem, és nem értem hogyan lehet ez. Amikor Annához fordulva rákérdezek és meghallom a válaszát, hatalmas nevetés tör ki. Micsoda egy fifikás, imádni való nőszemély! Persze nem haragszom rá, hogy is tehetném, inkább igyekszem újra magamhoz húzni, de szöget üt egy kérdés a fejemben. Kíváncsian lesek körbe, vannak még olyan darabok amik kétkedésre ösztönöznek, és ezúttal már kérdés nélkül is megerősíti a gyanúmat.

Amikor meglátom az egymásra halmozott dobozokat és a srácok kíváncsi tekintetét úgy döntök, oké, legyen jó napjuk. Így felajánlom nekik a verseny lehetőségét, amit persze elfogadnak. Sőt, nem csak ők, még apa és Davide is csatlakozik hozzánk, nem is beszélve Paolo bácsiról, aki mestere az autóversenyzés ezen formájának. Sajnos a nappaliból ki leszünk tiltva, mondván, hogy zavarjuk a kis törpéket, így kinyitom a konditermet és a medencét elválasztó ajtót, utóbbira ráeresztem a tetőt, így hatalmas teret kapunk. Aki megunja bemegy biliárdozni, de mindenki talál magának valami elfoglaltságot.

Olyan jó érzés, látni, hogy mindenki jókedvű, bár ez általában igaz ránk. Figyelni, ahogy a testvéreim a gyermekeikkel foglalkoznak, Luca folyton Ashley felé kalandozó tekintetét, Brandon-t, ahogy hatalmas tenyerében féltőn tartja a kis Ned-et. Most, hogy ezen a lépésen túl vagyunk, meg kell győznöm Annát, hogy az esküvővel ne várjunk sokáig. Jó tudom, hogy ez az ő szakterülete, de én nem akarok évekig tartó jegyességet. Azt akarom, hogy mielőbb a feleségem legyen, és utána jó lenne egy ilyen apróság. Vagy kettő. Szeretnék egy kislányt az anyukájára hasonlító smaragdzöld szemekkel, amikért minden fiú meg fog őrülni. És egy kisfiút, akit meccsekre vihetek, megtaníthatok mindenféle sportra…

Ábrándozásomból a nekem ütköző kisautó riaszt fel, és visszafordulok a srácok felé.

(Anna szemszöge)

A sokadik koccintás után, mert az ivást inkább kihagyom, nem kívánom a pezsgőt, letelepedünk a lépcsőre és innen nézelődünk. Jókedvű és népes családunk elégedetten és boldogan szemléli egymást. Én befészkelem magam Kellan ölébe, végre senkinek sincs ellene kifogása, és nem rajtunk köszörülik a nyelvüket. Egy darabig. Egy dolgot ugyanis elfelejtettem megosztani szerelmemmel, de neki feltűnik.

- Anna, az a kisautó amivel Liam játszik eredetileg kék volt ugye – és ez nem kérdés, határozottan állítja amit nem csodálok.

- Aha, - bólintok rá, és mivel sejtem a hamarosan várható reakcióját, felállok. – Az eredeti kék volt, de amikor visszamentem a boltba már csak ebben a színben volt.

- Vettél még egyet? Miért? – kissé bosszúsan nézek rá, mintha nem tudná. Csípőre vágom a kezem úgy nézek rá.

- Azért mert valaki addig próbálgatta, hogy jól működik-e amíg helyenként lement róla a festék. Nem gondolod, hogy használt játékot adok karácsonykor?

Hatalmas nevetés tör ki, nem voltam túl halk, így most röpködnek a megjegyzések, de csak mosolyog rajtuk. Éppen visszaülnék, de látom, hogy újra körülnéz céltudatosan így megelőzve a kérdést kielégítem a kíváncsiságát.

- Igen, nem az az egyetlen. Abból, abból és abból is van még egy, - mutatok körbe - sőt Jeremy villanyvasútjából is. Jó tudom, az nem te voltál, Kola rágta meg, de te építetted fel, szóval egy hangot se halljak.

Nem válaszol, töprengő arcot vág, de aztán persze nem bírja ki.

- És hova rejtetted őket? – szinte biztos vagyok benne mit szeretne, így a beépített szekrényhez lépek, és elhúzom az ajtaját, majd megmutatom a dobozokat. Azonnal felpattan, és a srácokat kihívja egy versenyre. Rosszabbak, mint a gyerekek. Ők kiszorulva a játékból inkább elvonulnak videojátékozni az emeletre.

Én letelepedek az árván maradt női szakaszhoz, akik azonnal kérdésekkel bombáznak. A téma mi is lehetne más, mint az esküvő. Meglepetten nézek rájuk, alig egy órája vagyok csak menyasszony, kissé korai még ezen törni a fejünket. De hallva azt, hogy mi minden okozhat problémát elgondolkozom. Jó persze, szerveztem már jópár esküvőt, szóval a dolog ezen részével tisztába vagyok, de a család olyan nagy, őket egy helyre, és időpontra összehozni nem lesz könnyű dolog.

Csak sokára, órák múlva kezdenek elindulni, bár felajánlom, hogy vannak vendégszobáink, maradhatnak páran, mindenki a hotel mellett dönt. Arra hivatkoznak, hogy már úgyis elfoglalták a szobáikat, és ott legalább egy helyen lesz mindenki, sokkal egyszerűbb, ha mi megyünk oda reggel, mint fordítva. Valóban mind egy helyen vannak, mert Kellan és én is egymástól függetlenül a Four Season’s-be foglaltunk szobát nekik. Amikor az utolsó taxi is elindul, és bezárul mögöttük az elektromos kapu, nincs időm felocsúdni, mert azonnal becsapja magunk mögött az ajtót, és az ölébe emelve céltudatosan a hálószobába cipel. Nincs kétségem mi a terve, és egyáltalán nem bánom. Csöppet se finomat szabadulunk meg a ruháinktól, és szinte egymásnak esünk.  

(Kellan szemszöge)

Először Brandon-ék kezdenek el szedelőzködni, mert a kis törpének ideje lenne ágyba bújni, de egyre többen csatlakoznak a távozni készülőköz, ugyanilyen indokokra hivatkozva. A feleségek ágyba akarják dugni az apróságokat, így a dolog el van döntve. Az idősebbek is fáradtságra hivatkoznak az utazás miatt. Anna felajánlja, hogy itt is alhatnak páran, de mindenki a hotel kényelmét választja. Ezt mondjuk cseppet se bánom.  Szeretnék végre csak kettesben lenni vele, magamhoz ölelni, és… hát nem alvást tervezek ma éjszakára, az biztos. Anna rokonai a szilvesztert is itt töltik, és erről próbáljuk meggyőzni az én családomat is, hogy ünnepeljünk együtt. Vannak még tiltakozók, de a végén annyit legalább sikerül elérnünk, hogy megígérik, hogy reggel még visszatérünk a témára.

Alig bírom kivárni, hogy az utolsó távozó kocsi után becsukódjon a kapu, azonnal ölbe kapom, és elindulok vele felfelé. A kanapé ezúttal se megfelelő, és különben is tisztába vagyok azzal, hogy ha nem leszek elég gyors képes nekiállni rámolni, és van már tapasztalatom ebben, én se úsznám meg, muszáj lenne segítenem.

Amikor talpra állítom az ágyunk előtt már gombolja is az ingemet, és én se késlekedek megszabadítani a ruháitól. Pillanatok múlva már egymás testének kényeztetése köti le mindkettőnk figyelmét, és jó sokáig nem is mozdulunk ki onnan.

Amikor mégis meggondoljuk magunkat az csak azért van, mert korog a gyomra, és én is tudnék enni valamit, viszont mivel a fürdőzés is szükségszerű, összekötjük a kettőt. Anna megengedi a vizet, én meg lemegyek és a reggelihez hasonlóan most is megrakok egy tálcát mindenféle finomsággal. A kádban egymással szemben ülve falatozunk, majd utána mindketten elégedetten dőlünk hátra. Figyelem az arcát, a kezén lévő ékszerben gyönyörködik.

- Tetszik? – kérdezek rá, mire rám emeli a tekintetét. A szemei fényesebben ragyognak az ujján lévő gyémántnál.

- Nagyon – feleli mosolyogva – egyedül választottad?

- Fogjuk rá – válaszolom őszintén. – Megkérdeztem Luca-t, hogy szerinte milyennek örülnél.

- És? Mit mondott? – kérdezi kíváncsian.

- Azt, hogy gondoljam végig, mi az ami neked tetszhet, és amikor a boltban körülnézek ne az érdekeljen melyik divatos, vagy éppen a legnagyobb. Azt mondta, ha igazán jól ismerlek akkor amikor meglátom tudni fogom melyik illik hozzád.

- Akkor jól ismersz – feleli és csókra nyújtja a száját.

Hosszú ideig nem szólunk, csak ülünk a forró vízben és egymást figyeljük. Annyira gyönyörű, ahogy a párától kissé kipirult az arca, a feltűzött hajából pár tincs nedvesen göndörödik a nyakára. Megint eszembe jut ami odalenn is foglalkoztatott. Felteszem a kérdést, Ő pedig rövid töprengés után szintén kérdéssel felel. Olyannal ami felér egy sokkterápiával, de amikor rájövök, hogy tényleg komolyan gondolja, azonnal az ölembe húzom. Csókolom, ahol érem, újra és újra elmondom neki mennyire szeretem.

Kiszállva a kádból szárazra töröljük egymás testét, és az ágyra heveredve kezdünk el tervezgetni. Minden kérdésben egyetértünk, mégis majdnem hajnalodik mire szorosan egymáshoz bújva elalszunk.

(Anna szemszöge)

Gyors vetkőzésünket, lassú elnyújtott szeretkezés követi, ami talán reggelig tartana, ha nem lenne két zavaró tényező. Az egyik az, hogy ránk férne egy zuhany, a másik pedig, hogy mindketten éhesek vagyunk. Az én gyomrom jelez először, lévén csak pár apró falatot kaptam be a svédasztalokról. Az asztalokról persze eszembe jut, hogy micsoda rumli van odalenn, valószínűleg éppen azért mert jól ismer, Kellan rögtön az mondja, hogy ő gondoskodik a kajáról, én csak intézzem a fürdővizet. Persze átlátom a mondata mögött megbúvó szándékot, tudja, ha lemegyek úgyse jövök fel addig amíg nem rakok egy kis rendet. Máskor valószínűleg nem hagynám magam eltéríteni a szándékomtól, de most kellemes zsibbadtság kerít a hatalmába. Már a kádban ülök amikor visszajön, átadja a tálcát, majd mellénk húzza a széket amire rárakom. Nem ez az első eset, hogy itt pihenünk ki egy-egy hosszabb napot, így megvannak a berögzült szokások. Néha egymást de legtöbbször saját magunkat etetve tömjük meg a hasunkat, és utána elégedetten nyújtózunk el a vízben.

Nehezen bírom elszakítani a szemem az ujjamat díszítő ékszertől, csak nézem a kinyújtott kezem, és gyönyörködöm benne. Lágy hangon szólal meg, de a szemébe nézve most is felfedezek egy kis bizonytalanságot, sietve megnyugtatom, hogy nem választhatott volna jobban. És ezt a lehető legőszintébben így is gondolom. Egyszerű közepesen vastag aranykarika, és középen egy négyszögletes gyémánt, amin a csiszolás miatt minden mozdulatomra megcsillan a fény. Amikor meghallom a magyarázatot, hogy miért éppen ezt, és hogyan választotta melegség önt el. Annyira szeretem, hogy az kimondhatatlan. Csókra nyújtom a számat, amit persze azonnal megkapok, majd visszadőlök. Ő szólal meg először, és először csak elégedetten hallgatom amit mond.

- Figyelj Cica, én nagyon szeretlek. Kimondhatatlanul örülök, hogy igent mondtál nekem. Bármibe belemegyek az esküvővel kapcsolatban, mert azt szeretném, ha minden úgy lenne, ahogy Te szeretnéd. Ne néz ilyen csodálkozva, esküvőszervezőként dolgoztál, a családon belül is mindig benne voltál a sűrűjében, szóval tisztában vagyok vele, hogy már mindent elterveztél. Nekem elég, ha ott állsz az oltárnál, és igent mondasz. Ehhez viszont ragaszkodom – néz rám huncut mosollyal, de a szemében komolysággal. – és még egy dolog. Anna én nem akarok hosszú jegyességet. Annyit vártam már rád, és most… nem hiszem, hogy sokáig kibírnám. Szóval jó lenne, ha mondanál valami határidőt, hogy fel tudjam magam készíteni.

Csak figyelem az arcát, szívemből szól, mert most, hogy eddig eljutottunk mire várjunk. Eszembe jut az amire pár órája gondoltam, hogy milyen nehéz lesz mindenkit összehozni, családot, barátokat. Találni egy olyan napot, amikor mindenki ideutazhat, megszervezni a szállást, a helyet, és közben megőrizni valamennyire az alkalom intimitását, mert amint kiderül az eljegyzésünk, amit már többször is megszellőztettek, holott szó se volt róla, a sajtó makacsul üldözni fog bennünket. Aztán beugrik. Hiszen olyan egyértelmű. Kíváncsi vagyok a reakciójára, hiszen most is engem figyel a válaszomra várva.

- Mit szólnál hat naphoz?

Azonnal hitetlenkedve néz rám, és az arckifejezéséből arra következtetek, hogy azt hiszi viccelek. Pedig nem. Egy földrészen, sőt egy városban van az összes rokonunk, a barátainkkal együtt terveztük tölteni a szilvesztert itt a lakásunkban, így ők is ideutaznak. Kétségtelen, hogy van még pár ember, akit szívesen látnék a nagy napon, de ha mégse jön össze, hát akkor se esek kétségbe. Persze elterveztem mindent, de az összes álomképből ami megfordult a fejemben csak egy lényeges, az hogy ő álljon mellettem abban a pillanatban.

- Te most szórakozol velem? Mert akkor elég gonosz tréfa – feleli, és valóban látom rajta, hogy kicsit megsértődött.

- Nem, én ezt komolyan gondolom. Mindenki itt van aki számít, vagy megérkezik pár nap múlva… - elgondolkozva néz rám, majd a szája nagy mosolyra húzódik, és a következő pillanatban az ölében találom magam. Szenvedélyesen csókol, és én is igyekszem viszonozni hasonló intenzitással. Simogató ujjai a testemen kalandoznak, ölemben érzem tettre kész férfiasságát, majd egy mozdulattal megemel és…

Miután jóleső kimerültséggel borulunk egymásra csak lassan csillapodik le a testünk, de mindkettőnk gondolatai már egy téma körül forognak. Törülközés közben is záporoznak egymás felé az ötleteink, majd a hálóba érve előkapok egy füzetet, és írni kezdem a teendőinket. Annyi minden van, írunk egy listát azokról, akiket szeretnénk még a jeles eseményre meginvitálni. Van pár név. Aztán a feltétlen szükséges dolgok, mint gyűrűk, öltöny, ruha nekem, a csokor, terem, anyakönyvezető, torta, zenekar, rengeteg elengedhetetlen kellék. Egy idő után már zsong a fejünk így csak ledobom az ágy mellé a füzetet, mellé bújok és alszunk.

(Kellan szemszöge)

Arra ébredek, hogy valaki lehúzza rólam a takarót, nincs hideg, de mivel az addig hozzám bújt meleg női test is eltűnt mellőlem elég rosszul érint a dolog. Igyekszem felé fordulni, és a legszebb látvány tárul a szemem elé, amit csak el tudok képzelni. Anna meztelenül ül az ágyon, az elé tartott takarón át felsejlenek a domborulatai. Az egész arcát egy boldog mosoly foglalja el, és ugyanúgy, mint az este kinyújtott karját illetve az ujját díszítő gyűrűt nézi a fény felé tartva. Nem tudom megállni, hogy ne bosszantsam kicsit, de ezúttal nem a szokásos kissé szarkasztikus modorában felel, hanem azonnal a nyakamba borul. És ez kifejezetten tetszik, az már nem, amikor egy csók után elhúzódik tőlem, kipattan az ágyból, és a fürdőbe rohan, onnan kiabálva vissza.

Most mi ilyen sürgős, egy fél óra nem a világ.

Viszont mintha kitalálná a gondolataimat, visszakiabál, hogy ez a szilveszter még nem fix, szóval, ha valami nem jön össze csúszik a dolog, ezt speciel nagyon nem szeretném. Morgolódva követem, de amikor meglátom fehérneműben megint csak perverz gondolataim támadnak, amit csírájában elfolyt, mert futva távozik. Igyekszem rendbe kapni magam, én is felöltözöm, mire a földszintre érek, már takarítja le az asztalokat, én is be leszek fogva, így együttes erővel gyorsan elvégzünk, a többit meg majd elintézi az ételszállító.

Ezúttal is az én kocsimmal megyünk, Kola bánatos szemmel néz ránk, de most nem jöhet velünk. Anna még visszaszalad az füzetért, majd a Four Season’s-be megyünk. Kétutcányira a hoteltől matatni kezd a kezén, nem értem, de amikor megmagyarázza miért teszi, megnyugszom. Egyszerűen hihetetlen, hogy mindig mindenre gondol.

Persze a sejtése valósnak bizonyul, megint a szokásos kiabálás, kattogtatás, de már régóta igyekszünk nem figyelni rá, csak megyünk befelé rendületlenül.

Elsőként a recepcióra megyek, és jelentős felárat ígérve kibulizom, hogy előkészítsenek nekünk egy különtermet, ahova mindannyian beférünk. Számomra meglepetés, de csupán negyed órát kérnek, ami lévén a reggelit is megrendelem az egész csapat számára nem semmi. Aztán felmegyek először a családom emeletére, igaz ők nem foglalják el az egészet, nem így Anna rokonai. Na nekik egy emelet nem is elég. Mindenhova bekopogok, és tudatom velük, hogy mennyi idejük van vissza, és hol találkozunk. Elsőként Gináék érnek le, ugratom is egy kicsit, hogy biztosan kimerítő éjszakájuk volt, ezért van szükség a sürgős energiapótlásra. Kapok cserébe egy emberes hátbavágást a párjától, még mindig furcsa, hogy ők ketten együtt vannak, bár tagadhatatlan, hogy összeillenek.

Amikor már majdnem mindenki megérkezett rácsörgök Annára, aki kér még pár percet, úgyhogy mindenkit felszólítok, hogy lássanak neki. Szinte ragyog a boldogságtól, amikor belép az ajtón, megölel pár embert, majd végre idejön hozzám. Azonnal megcsókol, én meg hozzá hajolok.

- Sikerült?

- Aha, - súgja vissza, és már sorolja is, hogy mi mindent intézett el eddig, és mi az amiben még ma döntenünk kell. Hatalmas kő gördül le a szívemről, bár még vannak rizikós pontok. Egész idő alatt halkan tárgyalunk, majd amikor mindenki végzett Anna a családomhoz fordul.

- Sikerült döntenetek? Ugye itt maradtok velünk szilveszterre? Lefoglaltam egy termet, hogy mindannyian együtt lehessünk.

Páran tiltakoznak, legfőképpen a nagyszüleim, arra hivatkoznak, hogy nem hagyhatják ennyi időre a szomszédokra a farmot. Azonnal bedobja az aduászt, amit már előre megbeszéltünk.

- Nagyapa, - már jó ideje Ő is így szólítja – én nagyon szívesen kölcsönadom a Jet-et, elmentek, aztán vissza. Talán… - majd a magyar nagyszüleihez fordul, beszél velük pár szót magyarul, majd újra angolra vált - nagyanyó és nagyapó ha nem jelent gondot, szívesen megnézne egy amerikai farmot. Veletek mennének, és talán anya ugye elkíséritek őket, kéne némi nyelvi segítség.

Persze mindkét részről azonnal helyeselnek, sőt váratlan segítséget kapunk, mert Shane papa azt mondja, ha nem gond ők is mennének, akkor használhatják az ő gépét, és Iowa után mindenki ellátogathatna Wyoming-ba pár napra. Ez bejön, mert így persze nincs kifogásuk a közös ünneplés ellen. Legalább jobban megismerik egymást, egy hét múlva egy család leszünk.

Aztán nincs mese, mert szedelőzködni kezdenek, Anna kér még egy percet, én kissé félrevonulva rácsörgök a két későre, akik biztosítanak róla, hogy egy perc, most értek a hotel elé. Amikor belépnek nincs nagy meglepődés, csak célozgatás a késés okára, majd mivel mindenki kérdőn bámul ránk, nincs mese itt az idő.

Most persze én vagyok a férfi a háznál. Hát jó lesz, ha ezt később se felejted el Cica.  

(Anna szemszöge)

Reggel én ébredek elsőként. Olyan furcsa érzés kerít hatalmába, felülök és körbenézek. Kellan mellettem alszik, így ez rendben van, aztán meglátom az ujjamat díszítő ékszert, és mindjárt tudom. Tegnap eljegyeztek, sőt abban is megegyeztünk, hogy szilveszter napján összeházasodunk. Nem tudom megállni és mosolyogni kezdek.

Pár nap és feleség leszek, te jó ég.

Elmélázok kicsit, így meglepetésként ér a mellettem felcsendülő hang.

- Ha tudtam volna, hogy egy gyűrű ilyen hatással van rád, már a megismerkedésünk napján megkérem a kezedet. Mennyi fejfájástól megkíméltem volna magamat.

A könyökére támaszkodva néz rám, a szokásos huncut mosollyal. Azonnal hozzá fordulok, és megcsókolom, egyszer, kétszer, aztán mikor megérzem a simogató ujjait kiugrom az ágyból.

- Kellan, most nincs időnk. Sietnünk kell, reggeli közben beszélünk a többiekkel – morog valamit az orra alatt, de tudom mivel lehet mozgásra kényszeríteni. – Ugye tudod, hogy ha nem jön össze a szilveszter legalább fél év, mire mindent megszervezünk?

Már a gardróbban vagyok és öltözöm mikor megjelenik, megint próbálkozik, de nevetve kicselezem és a földszintre megyek. Egy pillanatra visszahőkölök, amikor meglátom a rumlit, de aztán pár szemeteszsák, amit sikerül gyorsan megtöltenem csakúgy, mint a mosogatógépet, és máris elfogadhatóbb a helyzet. Viszonylag gyorsan lejön utánam, és kérés nélkül is a segítségemre siet. Megetetem a kutyát, nagyon ácsingózik a svédasztal felé, hajlok arra, hogy kivételesen onnan kapjon valamit, de amikor megérzem a csirke kellemetlen illatát, inkább elállok ettől a szándékomtól.

Jó fél óra múlva már az autóban ülünk, és a hotel felé tartunk. Elővigyázatosan még útközben megfordítom a gyűrűt az ujjamon, ami jó ötlet volt, mert amint kiszállunk a kocsiból fotósokba ütközünk. Kézen fogva lépünk be az épületbe, és a megbeszéltek szerint kétfelé vállunk. Ő megy megkeresni a családot, én meg az igazgatót.    

Jó húsz perc múlva csörög rám, hogy mindannyian egy helyen vannak, reggeliznek a kék teremben, én is menjek oda, ha végeztem. Elbúcsúzok a szállodavezetőtől és a rendezvényszervezőtől, a lényeges dolgokat megbeszéltük. Tehát lefoglaltam még jópár szobát, és természetesen a nászutas lakosztályt, a két egymásba nyitható nagytermet, megbeszéltük a dekorációt és a virágokat. A menüt és a tortát majd reggeli után, ha már tud róla a család is.

Csatlakozom a többiekhez, akik már vígan falatoznak. Leülök a párom mellé, rögtön az után érdeklődik, hogy sikerrel jártam-e, csak bólintok és megsúgom neki, hogy minden a terv szerint. Amikor láthatóan mindenki elvégzett, elsőként Kellan családjához fordulunk, hogy ugye maradnak az újévig. Először csak azzal érvelünk, hogy milyen jó lenne így együtt. A nagyszülei az egyetlenek akik kicsit tiltakoznak, de aztán köztes megoldás születik. Pár napra hazaugranak, sőt nem is csak egyedül, mert páran csatlakoznak hozzájuk, és utána Shane papáékhoz is átlátogatnak. Ezzel két legyet ütünk egy családra, egyikünk édesanyja se idegeskedi halálra magát a nagy esemény miatt, mert mindkettő elég furcsa pillantásokat vet ránk majd egymásra, már most, pedig még semmit se tudnak. Már éppen felkerekedne a társaság, de kérünk még egy kis türelmet, amire megint érdekes tekinteteket kapunk. Szerencsére Ash és Luca perceken belül befut, még otthonról hívtuk fel őket, hogy jöjjenek a hotelbe. Amikor ők is megérkeznek mi ketten felállunk, egymásra nézünk.

- Akkor te vagy én? – kérdezi, de ezúttal hárítok. Éppen itt az ideje, hogy Mr. Lutz elkezdje férji kötelességeit.

- Te édesem, te vagy a férfi a háznál – hangosan felnevet, majd a fülemhez hajolva közli, hogy ezt ne felejtsem el ezután. Persze sietve közlöm vele, hogy házon belül marad a régi rendszer. A kutya uralkodik mindkettőnkön.

(Kellan szemszöge)

- Drága család. - kezdek bele, mire mindenki elhallgat, ami ritka alkalom. – Szeretnénk bejelenteni valamit. Annával úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk.

Csak egy pillanat és már hallom is az ujjongást és persze a kissé élcelődő megjegyzéseket.

- Szilveszterkor – fűzi hozzá a mondatomhoz a lényeget, és közben megfogja a kezemet.

- Mármint most? – jön az első reakció Eva-tól – öt nap múlva?

Csak bólintunk, mire kitör a hangzavar. Kérdések mindenfelől, hogy mire ez a sietség, és legfőképpen, hogy akarjuk ezt megszervezni. Mandátumom, mint családfő lejárt, mert átveszi a szót, és már sorolja is, hogy min vagyunk túl, és mi az amit még ma megoldunk. Közli a legfőbb indokokat, és hálásan nézek rá, mert azt mondja elsőként, ami számomra is a legfontosabb. Mindenre van válasza, a kedélyek pillanatok alatt lecsillapodnak, és helyüket átveszi a boldog tervezgetés, majd a lányok, anyák, nagyanyák elszakítanak tőle, közölve, hogy most elrabolják, én foglaljam el magam a férfiakkal és a gyerekekkel. Egy óra múlva visszakapom, mert akkor megyünk az étterembe a megbeszélésre.

Amint kiteszik a lábukat, a srácok ugratni kezdenek, és Luca megfogalmazza a legnagyobb félelmemet.

- Na Kellan, örülj, ha a héten az éjszakákra visszakapod. Bár ebbe se vagyok biztos.

(Anna szemszöge)

Amikor Kellan megszólal mindenki felém fordul, én is őt nézem, annyira büszke vagyok. Arra, hogy ő az én párom, hogy tudom, hogy szeret, és pár nap múlva végleg összekötjük az életünket. Amikor elhallgat szinte azonnal jönnek megjegyzések.

- Komolyan öcsi, mi azt hittük, csak hülyeségből, húztad az ujjára azt a gyűrűt.

- Erre nem is gondoltunk, most komolyan – hallom az élcelődéseket, persze férfi szájakból, miközben a lányok csak éljeneznek. Mivel egyértelmű, hogy nem értik a lényeget én is megszólalok. Na erre síri csönd lesz, és hitetlenkedve néznek ránk, anya ocsúdik fel elsőként, túlságosan is ismer. Tudhatja már, hogy ha valamit egyszer elhatározok akkor azt keresztül is viszem. Egymásra nézünk, Kellan lenyom egy puszit, majd bólintunk. Persze azonnal jönnek a kérdések, hogy miként akarjuk ezt kivitelezni, úgyhogy sorolom a válaszokat.

- Először is azért ilyen sürgős, mert szeretjük egymást, és nincs értelme várni, már évek óta együtt élünk. Másodszor miattatok. Itt van majdnem mindenki aki fontos nekünk. A barátaink mindenképpen idejöttek volna szilveszterre, szóval számításaink szerint, csak úgy 30-40 ember van, akit külön ide kell csábítani. Harmadszor mindannyian tudjátok, mennyit üldöz bennünket a média. Most is jópáran vannak a hotel előtt. Az már feltűnhetett nekik, hogy itt az egész család, de karácsony van és Ash mindenórás, úgyhogy remélhetőleg nem kombinálnak azonnal. Mindenkit arra kérek, hogy titkolja a dolgot. Ha mégis kiderül, akkor is minden itt lesz egy helyen a hotelben, és megfelelő számú testőrrel biztosítani fogjuk, hogy ne zavarjanak bennünket. A személyzet se sejt majd semmit, egészen az esküvőig, csak kevesen lesznek beavatva, de ők úgy meg lesznek fizetve, hogy nem áll érdekükben kikotyogni semmit, főleg, hogy az állásukkal játszanak. Eddig megvan a terem, a szobák, a virágok, 11-re várnak bennünket, hogy megbeszéljük a menüt és a tortát. Kell még pár dolog, de minden rendben lesz. 

- Cailíng, ismerem Villaraigosa-t, felhívom és ő szerez egy anyakönyvezetőt.

- Solo, szerintem fényképésznek felkérhetnétek Zack-et. – Röpködnek azonnal a segítőkész mondatok.

- Igen Luca mi is rá gondoltunk. – felelem neki. -  És persze a vendéglistán is szerepelnek Sandy-vel.

- És a zenekar?  - jön a kérdés, na ez még kérdéses, de kapok pár ötletet, ami megfontolandó.

Aztán egyszercsak azt veszem észre, hogy felrántanak a székből és tiltakozást nem tűrve már terelnek is az ajtó felé. Kétségbeesve nézek vissza Kellan-ra, aki maga is csalódottan bámul utánam. Azt még hallom, hogy anya megnyugtatja, hogy egy óra múlva visszakap, de most…

Meg se állunk az egyik lakosztályig, azt mondjuk nem tudom kié, de lenyomnak középre, és elkezdődik. Ashley, mint bennfentes azonnal közli, hogy ő beszél Vera-val, az ő ruhája is tőle volt. Aztán ugye szükségünk lesz MaryBeth segítségére. És persze kell nekünk Matty és Kíra sőt az egész szalon személyzete. Barátnőm morog, hogy így kiszúrok vele, hogy akkor esküszöm amikor ő a kilencedik hónapban van, de persze közben mosolyog, és látom rajta, hogy velem örül. Előkapom a kis füzetemet, és újabb és újabb lehetséges problémákat oldunk meg együtt.

Csak öt napot kell túlélnem és Mrs. Lutz leszek.