78. Miért iszik, aki nem bírja?

(Rob szemszöge)

- Egyszer volt, hol nem volt… - kezdek bele, de Anna nem értékeli a humoromat, és csúnyán néz rám.

- Mi bajod van, mi van Kris-szel, - sorolja - mert nem miattam utaztál két nappal előbb az tuti.

- Miért, hiányoztál – nézek rá mosolyogva, úgyhogy most már dühös. Tudom, hogy úgyse menekülhetek, ezért gyorsan elmesélem a veszekedésünket. Még jó, hogy nyilvános helyen vagyunk, mert így vissza kell fognia magát. De így is megkapom a magamét, igaz közben közel hajol hozzám és mosolyog, ha valaki ránk néz azt gondolhatja, hogy éppen szerelmes szavakat suttog a fülembe. És milyen rosszul gondolják! Miután megkapom a leszúrásom, az este további része elég kellemesen telik, iszogatunk, beszélgetünk, próbálnak rávenni a karaoke-ra, de annyira még nem vagyok részeg, illetve lehet, hogy mégis, mert egyre inkább kábulat lesz úrrá rajtam.

(Anna szemszöge)

Amikor a többiek távoznak nem bírom tovább, azonnal várakozásteljesen nézek rá, és magyarázatra várok. Próbálja elviccelni, de nem értékelem. Aztán kinyögi.

- Összevesztünk. – Meglepetten nézek rá, nem ismerek még egy hozzájuk hasonló párost akik mindig egyetértenek, és teljesen kiegészítik egymást. Erre azt mondja összevesztek? Rákérdezek, hogy és mégis min.

- Az a kretén, akivel együtt forgat teljesen rámászik. És Kris hagyja, amikor megjegyeztem akkor meg én lettem a bunkó, mert nem bízok benne.

- És mit csináltak? – kérdezek rá.

- Folyton ölelgette… - feleli komoran.

- Mármint mikor?

- Hát a forgatáson, meg a szünetekben…

- És még? – kezd körvonalazódni a lényeg a fejemben.

- Mi és még? – fortyan föl.

- Találkoztak a forgatáson kívül is, vagy megcsókolta, történt valami más is?

- Miért ez nem elég? – Istenem, még egy féltékeny marha!

- Robert Pattinson, te idióta. Most komolyan azért utaztál ide két nappal előbb, mert Kris a filmbéli partnerével beszélgetett? És mert megölelték egymást? Szerinted, hogy esett ez neki? Dolgoznia kell miközben te sütteted a hasad a napon. Velem. Végig kellett néznie szemrebbenés nélkül, hogy megcsókolsz egy csomó ember előtt. És mégse kapott dührohamot, mert megbízik benned. Te meg itt hisztizel, mert egyszer az életben nem úgy történik valami, ahogy azt elképzelted. Most komolyan, hány éves vagy öt? Mert állítólag a gyerekek akkor érik el a dackorszakot. Csak azért nem rugdoslak vissza a repülőtérre, mert túlságosan feltűnő lenne, ha azonnal visszautaznál.

Igyekszem lehiggadni, de csak azért sikerül, mert olyan átkozottul szerencsétlen arcot vág, hogy megsajnálom. 

Úgy éjfél körül befut Walter és Elisa is, de nem akarnak sokáig maradni, igazság szerint csak értünk jöttek, mert ugye holnapra kirándulást terveztünk, és szeretnének időben, még dél előtt elindulni. A többiek kicsit morognak, de aztán szedelőzködni kezdenek. Én viszont közlöm, hogy mivel megjöttek Rob-ék nem megyek, és biztos ami biztos, most is maradok velük. Ugyanis a trió, de főleg a durcás angol egyre többet iszik, kell melléjük valaki aki vigyáz rájuk.

Walter már éppen feláll és indulna, de Elisa könyörgően néz rám.

- Légyszí, kérlek. Megígérted, hogy ma… – a francba, elfelejtettem. Azon az ominózus estén elénekeltem egy számot, és azóta is könyörög, hogy tegyem meg újra. Nagyot sóhajtva indulok el a pulthoz, ma vagy holnap olyan mindegy. Intek Ginának, aki jön velem vokálozni, bár érdekesen méreget. A dal alatt újra eszembe jut minden amit igyekeztem kitörölni a fejemből. Los Angeles, az első közös éjszakánk, a másnapi veszekedés, aztán Afrika amit soha nem fogok tudni elfelejteni. Az amit másnap mondtam neki, és a fényképek az újságban. Bizonyítékai annak, hogy elvesztettem. Fáj, annyira fáj.

http://www.youtube.com/watch?v=AKwRHBRcg5w Elisa Estrada - Crash and Burn

Amikor vége, kell egy pillanat, hogy rendezzem a vonásaimat, és ne hagyjam, hogy a szemem sarkában megbújó könnycseppek előbukkanjanak. Mosolygok a tapsoló emberek felé, de belül csak ürességet érzek. Nem vagyok még képes visszamenni hozzájuk, inkább a pult felé indulok és kérek egy koktélt. Egy erősebbet. Egy húzásra eltüntetem a felét, úgyhogy jobb ha előre kikérem a következőt. Leülök a srácokhoz, akik olyan érdekesen méregetnek. Most mi van?

Amire a családtagjaim távoznak már a második pohár felével is végzek, kellemes zsibbadtság kezdi elönteni a fejem. Látom, hogy Tom feltűnően bámul Gina után, és gondolom, hogy nem a cipőjét nézi. Nem tudom megállni, hogy ne bosszantsam kicsit.  

- A húgom még nálam is elérhetelenebb számodra, szóval már most verd ki a fejedből.

- Ez nem igazság, ő miért? – kérdezi duzzogva.

- Először is, még tizennyolc sincs, másodszor én vagyok a nővére és esküszöm megfosztalak egy nemesebb testrészedtől, ha bepróbálkozol nála, de legfőképpen azért mert szerelmes – nyögök fel, nem tudja még milyen fájdalmas is az néha. - És szerintem Taylor nem díjazná, ha le akarnád csapni a kezéről.

- A kisgyerekkel jár? – kérdezi mire kiakadok. Hallottam már ezt más szájából is, de nem értem miért nevezik így. Érettebb néhányuknál, sokkal érettebb.

- Mi a fenének hívjátok kisgyereknek? – fortyanok fel, de amikor meghallom a választ az estémnek lőttek.

(Rob szemszöge)

Egy idő után befut a két romantikázó, annyira szerelmesen bújnak egymáshoz, csak még szarabb kedvem lesz. És felrémlik bennem, hogy lehet, hogy Kris is ezt teszi éppen. És erről én tehetek, mert a hülyeségemmel a karjaiba hajtottam. A család éjfél körül indulni készül, csak Anna hivatkozik arra, hogy miattunk inkább marad. Elisa valami ígéretre emlékezteti, látom a tétovázását, de a többiek is csatlakoznak, úgyhogy Ginával együtt az éppen üres színpadhoz mennek, és keresnek egy számot a memóriában.

- Ezt látnotok kell, egyszerűen eszméletlen, - mondja a lány, kicsit törve az angolt - bár utána nagyon figyeljetek rá, mert képes és megint túlzásba viszi a piálást.

- Mióta piál Anna? – kérdez rá Jay azonnal, és én is aggódva nézek.

- Amióta meglátta az egyik pletykalap címoldalán az idióta barátotokat – fortyan fel Walter. - Apropó, ha jót akartok ne ejtsétek ki előtte a nevét, mert megint dührohamot fog kapni. Vagy csak  magába zuhan, és az, ha lehet még rosszabb.

- Miért, mit írtak az újságban? – kérdezek rá.

- Nem tudom, valami csajt ölelgetett. Csak Anna beszél közülünk spanyolul, úgyhogy fogalmunk sincs mit írtak, nem árulta el. De aznap este énekelte ezt először, és utána annyit ivott, hogy alig bírtuk hazavinni. Majdnem levágott egy sztriptízt a parkett közepén. Évek óta nem csinált ilyet.

Felcsendülnek az első zongorahangok, és mi elbűvölten nézzünk, és hallgatunk. Figyelem a szöveget, de még jobban Anna arcát. Csukott szemmel énekel, és annyi átéléssel, amire csak kevesen képesek. Sugárzik róla, hogy minden egyes elénekelt szó szívből jön. Mi a francot tehetett már megint Kellan, és mit Anna? És egyáltalán mi történhetett az utolsó este Johannesburg-ban? Azóta egy szót se lehet kiszedni belőlük, sőt Kellan-nel még csak nem is találkoztam, és nem is beszéltünk, sose hív vissza.

Amikor vége a számnak látom, hogy megpuszilja Ginát, mosolyogva hajol meg a közönség felé, akik lelkesen tapsolnak, és kiabálnak, hogy vissza, de csak rázza a fejét. A mosolya viszont egyáltalán nem tűnik őszintének, és ahelyett, hogy visszajönne hozzánk a pulthoz megy és kért valamit a mixertől. Fél perc múlva egy hosszúkás pohárral jön vissza, amiből már megitta a koktél felét, és visszainteget, hogy kér még egyet.

Walter a fülemhez hajol.

- Megmondtam, kezdi. – Anna lehuppant mellém, a többiek meg indulni készülnek. A haverom persze nem bír magával, igaz ő se üdítőzött eddig, úgyhogy a távozó Gina fenekét stíröli, amit Anna nem is hagy szó nélkül. Kis párbeszédüket hallva kezdek aggódni, itt ma vér fog folyni. De aztán nem az következik amire számítottam.

- Hát Kellan találta ki… - válaszul óvatlanul Tom, és már nem tudja visszaszívni, Ő morog valamit az orra alatt és lehúzta a koktélja maradékát.

(Anna szemszöge)

Mi a francért kellett szóba hozni. Már kezdtem jól érezni magam, a két koktél kellemes zsibbadtsághoz segített, de Tom mindig rosszakor szólal meg. Törni-zúzni lenne kedvem. Nem is, van egy jobb ötletem, végülis nekik már úgyis mindegy, ahogy elnézem már elértek egy bizonyos alkoholszintet, én csak rásegítek kicsit. Mindenkinek jobb, ha előbb megyünk vissza a szállodába, és ha sikerül őket rávennem én is nyerek pár órányi kikapcsolást. Csak jól kell tálalni a dolgot. Megvan! Ahogy sejtettem elég a férfiasságukra célozni és hat a dolog.

Az, hogy fogalmuk sincs a koktélokról engem segít, mert így a hatásukról sincs sejtésük. Amennyire látom az első kettő még ízlik is nekik, én hála az előző kettőnek egyre jobban érzem magam, amin még sokat dob, hogy éppen felcsendül egy olyan zeneszám, amire kifejezetten jól lehet salsázni. Persze azonnal akad partnerem, Jay nagy elánnal dobja be magát, én pedig nem akarok elmaradni tőle. Igaz egyszer-kétszer vétünk egy-két hibát, de rajtunk kívül szerintem senki se veszi észre, és különben is kit érdekel. Itt most az a lényeg, hogy mi jól érezzük magunkat. És abban nincs hiba. Kifulladva lépünk vissza a másik kettőhöz, Rob reakciója meglep, de végülis, miért ne… Mondjuk azért húzok egy határt.

Melegem van, és szomjas vagyok, de csak nem rontom el a szám ízét üdítővel. Ők beleegyezően bólintanak, úgyhogy kikérem a következő kört, ezúttal egy kicsit light-osabbat. Ki kell bírniuk mind a négyet, úgy az igazi. Utána Tom-ot csábítom a parkettre, nem mintha nagyon tiltakozna, nagyokat nevetek rajta, nem mozog rosszul, de az arckifejezése, és az ahogy túljátssza a dolgot haláli. Lassan a kellemes zsibbadtságot felváltja egy új érzés.

Szabad vagyok, azt teszek amit akarok!  Ezúttal már meg se kérdezem őket, csak rendelek, és felét azonnal be is nyomom. Ha már a másik kettőt táncba vittem, a logika is úgy kívánja, hogy őt se hagyjam ki a sorból. Végülis ő a Pasim. Még feltűnik valakinek.

Mivel már elég rendesen beszívott, és különben se sokszor láttam eddig táncolni, teszek egy kis engedményt. Látom az arcán a kétkedést amikor magam után húzom, de a mondatomra megnyugszik.

Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy közbelép a természetes emberi reakció, amit az alkohol csak fokoz.
Ezt határozottan nem kalkuláltam be előre.   

(Rob szemszöge)

Tartok Anna válaszától, de rövid töprengés után csak végignéz rajtunk és felteszi a nagy kérdést.

- Ti egész este csak ezt a szemetet akarjátok inni, vagy csiszolhatom egy kicsit az ízléseteket? - néz ránk majd a söreinkre kérdőn. Vonakodva bólintunk, mire jön a kérdés, hogy édes vagy savanykás legyen. Utóbbira voksolunk, úgyhogy mond valamit Carlos-nak, aki rövidesen megjelenik nyolc kis feles pohárral, benne valami zöldes löttyel és mindenki elé letesz kettőt. Anna a kezébe fog egyet, felénk emeli, mi is így teszünk és lehúzzuk. Nem rossz, úgyhogy a következő felé nyúlunk, és megismételjük.

- Ez mi volt? – kérdez rá Tom.

- Kamikaze – feleli Anna mosolyogva. Közben páran már táncolnak, valami latinos szám megy látom, ahogy felcsillan a szeme. Jay-re kacsint, és már nyújtja is felé a kezét, őt se kell félteni. A következő tíz percben olyan magánszámot adnak elő, amitől még a helyiek szeme is fennakad. Anna nem zavartatja magát, amúgy is rövid szoknyája többet van a levegőben, mint a helyén, és hála az aprócska bugyinak, mindenki a fenekét bámulja. Amikor befejezik az egész bár tapsol, látom, hogy a legtöbb pasi a helyiségben csorgatja a nyálát utána, úgyhogy hála az elfogyasztott piának, nem hagyom leülni, hanem az ölembe húzom, és a combjára rakom a kezem. Nem tolja el, de a fülemhez hajol.

- Hé, ennyit még nem ittam… - de nem húzódik el, helyette a többiekhez fordul - jöhet a következő?

Bólintanak, ő meg kiabál a pincérnek, aki kisvártatva megjelenik négy koktéllal, amik színük alapján a jeges teához hasonlítanak.

- Na srácok, ez a Bronx – ezzel koccintunk, lassabban issza, úgyhogy mi is. A következő szám valami disco stílusú, a lábával veri az ütemet, ami lévén, hogy az ölemben ül kezdett bennem bizonyos érzéseket életre kelteni. De szerencsére még időben felpattan, rám néz, de aztán megrázza a fejét, és magával rángatja Tom-ot. Iszonyatosan csábító táncot jár vele, amit a haverom felettébb élvez, nem közönségeset, de…

Mi csak figyeljük őket Jay-jel, a pia lassan alattomban kezdi megtenni a hatását, szólni sincs erőm, és amennyire látom neki se sok. Amikor vége lesz a számnak, megint beszél valamit a pincérrel, és szinte egyszerre érnek vissza ők ketten és a srác négy újabb pohárral, amiben ugyanolyan ital van, mint amit legelőször ivott. A felét lehúzza, kérdőn néz ránk, majd közöli, hogy ez pedig a Zombie volt. Azután odamegy a sráchoz aki a zenét keveri amikor senki se énekel, majd vissza hozzánk. Megissza a maradékot, és a kezem után nyúl.

- Gyere édes, még a végén feltűnik valakinek, hogy veled még nem is táncoltam – felállok, de kicsit megszédülök, amúgy se vagyok oda a táncért, hülyét fogok csinálni magamból, az tuti. Megadóan követem, de mire a parkettre érünk és felcsendül a zene, megnyugszok.

- Megkértem Pedro-t - mutat a fejével a pultra - hogy most dobjon fel pár lassú számot, had bújhassak hozzád. - Bárgyú mosoly önti el az arcomat, legalábbis úgy sejtem, magamhoz vonom, majd szorosan átölelve lassan ringunk. Majdnem ugyanolyan magas, mint én hála a cipőjének, fejét a vállamra hajtja. Becsukom a szemem, hogy ne szédüljek annyira, nem viszem túlzásba a mozgást, nem is igen menne, de szemlátomást ez neki is megfelel.  Sajnos ez a meghitt ölelés eszembe jutatta Kris-t, azt amikor őt tartottam ugyanígy. Ki tudja mit csinálhat most? Anna is hangosan sóhajt, szerintem neki is valami hasonló, kellemetlen dolog juthatott az eszébe.

Lassan kitörlődik a fejemből minden gondolat, annyira jó a karjaimban érezni egy lágy női testet, még szorosabban húzom magamhoz, ami a gondolataimnak és az elfogyasztott piának egyaránt köszönhető. Nem tiltakozik csak az arcomnak támasztja a homlokát, majd lassan rám néz, összefonódik a pillantásunk. A szemei megigéznek, csak arra tudok gondolni, hogy meg kell csókolnom. Nincs különösebb oka, egyszerűen ezt kell tennem. Először csak nyomok egy puszit a szájára, majd végighúzom a számat a nyakán, lassan haladva a füle irányába. Csodálkozva néz rám, az ő tekintete is zavaros már kissé, én meg nemes egyszerűséggel nem tétovázom, szájon csókolom. Meglepetésemre viszonozza, egyre szenvedélyesebb táncot jár a nyelvünk, a kezem automatikusan csúszik a pólója alá, a másik pedig a fenekére. Érzem, hogy a hajamba túr, így vonva minél közelebb a fejemet magához, a másik keze pedig a farmerem zsebébe csúszik. Nem is veszem észre, hogy megálltunk, csak amikor elhallgat a zene. Hirtelen eszmélünk fel mind a ketten, Anna aggódva nézve körbe. A tömeg most kezd csak eloszlani körülöttünk, a haverjaink változatlanul az asztalunknál ücsörögnek, feléjük néz. Remélem, hogy nem láttak semmit. Bár kit érdekel, mérgelődök, Kris elküldött, Anna se tartozik számadással senkinek. Miért ne tehetnénk azt amihez kedvünk van, felnőtt emberek vagyunk, és az egész világ úgy tudja, hogy együtt járunk.

Egymás derekát átölelve megyünk vissza az asztalunkhoz.

- Akkor? Ennyi volt vagy felrakjuk a pontot az i-re? – Tom persze azonnal tiltakozik, hogy ivott ő már ennél többet is, és Jay is csatlakozik a hőzöngéshez. Én személy szerint már úgy érzem, hogy ennyi is sok volt, de lehurrognak. Bár lettem volna erősebb, amikor kihozzák a nyolc poharat már a látványtól körülvesz a fájdalom. Te jó ég, mi lesz itt! Anna az első, beledugja a szívószálat a lángoló koktélba, amit a srác megszór valamivel, majd folyamatosan önti bele a másik pohár tartalmát. Amikor elfogyott egy fél percig kapkod a levegő után, aztán nagyot fúj.

- Nos uraim, ki lesz az első – mind a hárman vonakodunk - oké az első kívánhat valamit, ha megitta.

Naná, hogy Tom azonnal jelentkezik, amikor túl van rajta csókra nyújtja a száját, ami elég szelídre sikeredik, de ő ezzel is elégedett, én viszont féltékenyen szemlélem. Kedvem lenne megütni.  Mi ketten még mindig nem érzünk túl sok késztetést, de Anna erre bedobja, hogy oké a következőnek az ölébe ül, és úgy csókolja meg. Jay bevállalja, de szerintem nagyrészt azért, mert nem akarja, hogy amit Anna és Tom végigcsinált azt ő meg nem. Koktél, láng, levegő, csók. Ez már kicsit tovább tart, és Jay aki amúgy se egy szégyenlős srác simán Anna pólója alatt járt a kezével, oké csak a hátát fogja, de látszik rajta, hogy most barátok ide vagy oda szívesen ágyba vinné.

- Nos Rob, ugye te se akarsz lemaradni tőlük – nézett rám a bestia, és a fülemhez hajol - ne félj meglesz a jutalmad.

Hát ez még mindig rizikósnak tűnik, látva a többiek elhomályosodó tekintetét, de egye fene. És különben is kíváncsi vagyok arra a jutalomra. Piszkosul erős az első, csak a rumot ismerem fel belőle, aztán Anna csakúgy mint a többiekét megszórja fahéjjal, annak mondjuk csak az illata jut el hozzám, közben folyamatosan önti hozzá a másik pohár tartalmát, amiből megint csak a rum marad meg bennem. Amikor elfogy kapkodok a levegő után, látom, hogy beleiszik egy pohár üdítőbe, majd lovagló ülésben az ölembe telepedik, és a számra tapasztja a száját. Kapok egy kis adagot az üdítőből ami enyhíti az égető érzést a számban, majd lágyan játszani kezd a nyelvemmel. Kezdem elveszteni minden önkontrolom, a fejem egyre tompább, viszont ott lenn ahogy az ágyékomra simul, na az éberré tesz. Félredobva minden józan gondolatot és gátlást, nem érdekelne az se ha egy csapat fényképész bukkanna elő hirtelen, csak azt akarom, hogy minél közelebb érezzem magamhoz. A szoknyája alá nyúlva simogatom a fenekét, és húzom még közelebb. Szívem szerint itt azonnal… de a mellőlünk hallatszó zavart köhécselésre ő legalább kijózanodik, vagy valami hasonló.

- Azt hiszem ideje indulnunk – mondja kicsit zavartan, majd elviharzik a pulthoz, a zsebéből kikap pár papírpénzt, és integetve elbúcsúzik. – Gyerünk, a Flaming Lamborgini nemsokára hatni kezd, jobb lenne, ha akkor már a szobáinkban lennénk.

(Anna szemszöge)

Az a legfurcsább az egészben, hogy nem érzem rossznak a dolgot. Nem gondolok arra, hogy ő Rob, Kris Rob-ja. Most egyszerűen csak egy férfi, aki vágyakozva simul hozzám. Akinek jól esnek a csókjai, a simogató keze. Valószínűleg a piának köszönhető, legalábbis agyam picike még gondolkodni képes fele arra fogja, de szükségem van arra, hogy most hozzábújhassak valakihez. Érezhessem, hogy engem akar. A zene lágy dallamai körbeölelnek bennünket, de sajnos hamar vége szakad. Akkor viszont, ha csak pillanatokra is de elszégyellem magam. Mi a fenét csinálok, mit szólnak a többiek. Arra kapom a tekintetem, de mind a kettő a szomszéd asztalnál viháncoló turistákat lesi, és csak amikor odalépünk néznek felénk. Az arcukon nem látom nyomát annak, hogy feltűnt volna nekik az előbbi kis közjáték. A bárpult felé nézve viszont felfedezem, hogy valaki igenis jól látta mit tettünk. Carlos olyan arccal néz rám, mintha számadással tartoznék neki. Szinte sértődötten figyel bennünket. Hirtelen beugrik, hogy tette ezt már más is. Kellan. Az az átkozott gazember, aki még ennyi pia után is beférkőzik a gondolataimba. Igazság szerint, az utolsó kört már nem akartam kikérni, de most csak azért is. Egyelőre a kellemes kábultság félhomálya vesz körül, de szükségem van a KO-ra. A nagy bumm-ra, ami a földre terít, és kiüt pár órára. Megint az egójukat célzom meg, bár amikor meglátják a poharakat elkerekedik a szemük. Egyik se meri bevállalni elsőként, úgyhogy én teszem. Amikor felcsapnak a lángok még látom, hogy hátrahőkölnek, de én csak az italomra koncentrálok. Amikor mind elfogyott kicsit persze zihálok, de gyorsan elmúlik. Mind a három egymást nézi gondterhelten, látszik rajtuk, hogy azért erre nem számítottak. Intek Carlos-nak, hogy menjen csak, majd én szervírozok. A srácok olyan gyámoltalanul szemlélik a poharakat, gonoszkodni kezdek. Ez a pia hatása, tudom jól. Mindig ez van, eleinte csak felszabadult és jókedvű leszek, aztán kicsit kacér, de az utolsó szakaszban nem vagyok túl gátlásos, sőt. Ez most is így van, amikor Tom felém nyújtja a száját, nem tétovázom, legyen jó napja. Jay szerintem direkt megvárta, hogy ráígérjek az előzőre, mert alighogy beszippantotta az utolsó cseppeket, amit meg kell mondjam elég rutinosan tett, szóval szerintem próbálta ő már ezt a koktél, már húz is az ölébe. Na ő nem elégszik meg annyival, mint az angol. Érzem a kezeit, de végülis egyszer én csókoltam meg őt, most játszunk az ő szabályai szerint.

Rob viszont kemény dió. Amit nem csodálok, mert ha jól sejtem ő többet alapozott, mert már érkezéskor se tűnt színjózannak. Na de nehogy már most hagyja abba, mindenki megitta ő se maradhat el. És emlékezve az előbbi összesimulásunkra, meg fogom győzni.

Látom, hogy hat rá a hangom, és felcsillan a szeme amikor hozzá hajolok. Megvárom, hogy lenyelje, és mivel nem tűnik úgy, hogy visszakívánkozna belőle, jöhet a jutalom.

Ami, ahogy érzem kifejezetten örömére szolgál. Meglep, hogy mennyire szenvedélyesen húz magához, az ágyékához szorít, így kétségem se lehet, hogy gerjed rám. És ez most tetszik. Hiszen ez a lényeg, a bennem rejlő és csak néha felszínre törő nőstényördög élvezi a sikerét. És többet akar. Másfél évig kibírta férfi nélkül, de így, hogy nemrégen iszonyat jó szexben volt része újra és újra akarja. Akár vele is.

De félbeszakítanak, és ez egyáltalán nem tetszik, jár nekem ennyi szórakozás, dühösen fordulok a minket megzavaró hang irányába, és meglátva a zavart tekintetüket kicsit észbe kapok. A rohadt életbe Anna, mit művelsz?

El kell innen tűnnöm, legalább egy percre, hogy összekapjam magam, felpattanok, és átlátszó kifogásra hivatkozva fizetni megyek. Mikor visszatérek már az asztal mellett állnak, az ajtóig még eljutunk valahogy, de ahogy kilépünk a légkondicionált helyiségből megcsap a fullasztó hőség, ami még éjjel se enyhül.     

(Rob szemszöge)

Lassan botorkálunk ki a bárból, még éppen időben, mert az út felétől már csak halvány emlékeim vannak, egyik oldalról Anna derekát ölelem, a másikon Tom-ot támogatom. Jay a másik szélen van, így négyen összekapaszkodva próbálunk meg visszajutni a hotelbe. A tízperces utat szerintem úgy egy óra alatt tesszük meg. Az még rémlik, hogy együtt lépünk be a bungalóba, és Anna csitít bennünket, hogy nehogy felébresszük Ginát…

A következő emlékem az, hogy az egész fejem szét akar repedni, lassan megmozdulok mire valaki hangosan feljajdul mellettem.

- Aúú, szállj le a hajamról…  

Érdekesség:

Kamikaze: Kis savanyú koktél feles-pohárban, egyhajtásra fogyasztjuk, a vodka lefagyasztott ízét nem is érezzük, és eleinte a hatását sem. Összetevői: vodka, limelé, jégkockák.

Bronx: Egyszerű és alattomos, lassan üt, de nagyot.  Összetevői: gin, száraz vermut, édes vermut, narancslé és jégkockák

Zombie: Nevét onnan kapta, hogy a fogyasztása után másnap inkább halottnak érezed magad semmint élőnek. Összetevői: fehér rum, barna rum, Stroh rum (80%), Angostura, (gyógynövényekből készült keserűlikőr, alkoholtartalma 44%), narancslé, citromlé, ananászlé, cukor, jégdara.

Flaming Lamborghini: Valószínűleg a létező legerősebb koktélok egyike. Összetevői: Grenadine szirup, Sambuca (olasz likőr, amelyet főként ánizzsal és feketebodzával ízesítenek, alkoholtartalma 40%), görög brandy, egy bivalyerős rumfajta (80%) kerül az egyik pohárba. Míg a másikba Curacaot és egy szintén erős sötét rumot töltenek, az elsőt meggyújtják, megszórják fahéjjal, és amíg ezt az égő löttyöt kortyolod, beleöntik a másik pohár alkoholos keveréket is. Csak 20 perc után kezd hatni igazán, de akkor igen masszív megzuhanós élményt garantál. Ha ilyet rendelünk egy bárban, készüljünk fel rá, hogy kettőnél többet sehol sem fognak kihozni.