69. Eseménydús nap... 2. rész

(Anna szemszöge)

Amíg Sarah bemegy a fürdőbe kicsit rendbe szedni magát én újabb embereknek nyitok ajtót, végre megérkezik az egész olasz banda. Pár perc múlva befut Jay és Nikki, és egyre többen emlegetik, hogy szó volt valami kajáról. Én felrakom a tésztának a vizet, Luca-t meg felszólítom, hogy üzemelje be a grillsütőt. Rob családja, akik végül csakúgy, mint Kristen-é elfogadták a meghívást pont a legjobb pillanatban fut be, csak Lizzy és Andy maradt távol kivételesen gondolom egy kis egyedüllétre vágynak. A carbonara perceken belül az asztalra kerül, mindenki legnagyobb örömére, és mivel természetesen rám marad, hozzáfogok a hús sütéséhez. Kellan egy ideig csak vágyakozó pillantásokat vet felém, majd miután megkóstolta az előételem odajön hozzám és nekem segít. Mivel a többiektől kicsit távolabb vagyunk a mondatai hatására én szerintem forróbb vagyok, mint a grillsütő rácsa. Meg is ígérem neki, hogy ennek még lesz folytatása. 

Az egekig magasztalja a főztömet, és rendkívül figyelmes, minden mozdulata, rezdülése azt jelzi, hogy szeret velem lenni, mégis ahogy belenézek a szemeibe, néha mintha lenne ott valami, amit reggel még nem láttam. Mindenki vidám, jó a hangulat, egy idő múlva szerencsére Luca összekapja magát és eszébe jut, hogy mégiscsak ő a házigazda, úgyhogy átveszi a helyemet, Ash meg félve bár, de felölti a kukta szerepét. Cesca-val, Ginával, Chiara-val és Angi-vel nevetve nézzük az unokatestvérünk bénázását, és olaszul kitárgyaljuk, hogy na most megfogták a srácot. Persze ő se marad adósunk, megkapjuk a magunkét. Az egész egy nagy nemzetközi találkozóra emlékeztet, jól érezzük magunkat, rengeteget nevetünk.

(Kellan szemszöge)

Anna jó ideig nem kerül elő, de amikor kilép a kertbe boldognak látszik és Sarah se tűnik már olyan zaklatottnak, sietve a férjéhez megy, súg valamit a fülébe. Látom, ahogy Colin megsimogatja a kezét, és féltőn húzza magához, mire kap egy mosolyt válaszul. Időközben megjött az olasz rokonság hiányzó része, Ash boldogan jár-kel közöttük, nyoma sincs már rajta bizonytalanságnak. Azt hiszem Mauricio teszi fel először a kérdést, hogy mikor eszünk, de rögtön többen is csatlakoznak hozzá. Anna aki eddig mellettem állt, morog valamit az orra alatt, majd mond valamit Luca-nak olaszul, aztán a konyhába indul. Én követem, de segíteni nem tudok neki, és amennyire látom nincs is rá szüksége. Két hatalmas fazekat teleenged vízzel, sót, olajat önt bele. Aztán csak lesek, mert a sütőbe tol pár tepsit amik tele vannak fóliába csomagolt dolgokkal, a hűtőből salátástálakat vesz elő, majd rájuk önt valamit. Előtte azonban próbaképpen megkóstolja, és a mozdulata több mint erotikusra sikerül. Nagyot nyelek, amikor beledugja az ujját, majd a szájába kapja és lenyalogatja róla az öntetet. A francba, még egy ilyen, és tényleg felcipelem az emeletre. Közben csengetnek, mire megkér, hogy nyissam ki az ajtót, Rob szülei, a haverom nagybátyja és a felesége érkezik meg. Claire bemutat nekik, én meg a kert felé terelem őket. Mire visszaérek a konyhába, Anna éppen egy szál tésztát tart a két ujja között, és enged le a szájába. 

- Al dente - közli félhangosan, ezt a kifejezést már én is hallottam, és rögtön az eszembe jut, ahogy az éjjel arra gondoltam, csak nehogy ott is harapjon. Viszont rögtön beugrik, hogy mi az amit viszont csinált, és miattam csinálhatna most is. Ezek a gondolatok egyáltalán nincsenek jó hatással egy bizonyos testrészemre, úgyhogy inkább igyekszem nem gondolni semmire csak figyelem ahogy dolgozik. Villámgyorsan keveri össze a tésztát a mártással, majd a lányok kezébe adja a tálakat, az edényeket meg a mosogatógépbe pakolja. Aztán hozzám fordul, és int, hogy menjünk ki. Leülök, ő is mellém telepedik, de alig eszik valamit, pillanatokon belül megcélozza a grillsütőt, és felrakja az első szeleteket. A pasta, mert a mellettem ülő Cesca felvilágosít, hogy ez nem egyszerű spagetti ahogy eddig gondoltam, fenséges és ezt mindenki elismeri. Egy ideig bírom, hallgatom a banda sokszínű és nagyhangú beszélgetését, de aztán úgy döntök, segítek a kedvesemnek. 

- Ez isteni volt - dicsérem meg, amikor mellé lépek, amit mosolyogva fogad. - Nagyon jól főzöl, bár te mindent jól csinálsz.

- Mindent? - kérdez rá, és a szemei várakozóan csillognak.

- Igen mindent... - felelem, de megint bennem akad a szó, mert ezúttal a páclét nyalogatja le az ujjairól. Mégis mit gondol ez  nő, meddig bírom én ezt? Felém fordul, én még mindig nem tudok megszólalni. Felizgat, az őrületbe kerget, elvarázsol.

- Valami baj van? - kérdezi ártatlan szemekkel.

- Nem, de ha lehet ezt ne csináld többet.

- Mit? - kérdez rá, mire azonnal válaszolok.

- Ezt a nyalogatós, ujjat szájbavevős dolgot.

- Miért? - ez a nő ki akar csinálni, de én is tudok így játszani. Közelebb hajolok hozzá, bár a többiek elég messze vannak tőlünk ahhoz, hogy értsék amit mondok, de vágyom a közelségére.

- Azért, mert ha így folytatod a vállamra kaplak és meg se állok az emeletig, ott lehámozom rólad az összes ruhadarabodat, aztán először simogatni foglak. A jobb melleddel kezdem, aztán áttérek a balra, utána a számba fogom venni és addig nyalogatom amíg nem fogsz megint nyöszörögni, úgy, mint az este...

Folytatnám még, de nem tudom. Egyrészt halk sóhaj szakad ki az ajkai közül és a szeme határtalan vágyat tükröz, nekem meg az is fájdalmat okoz, hogy csak hozzáér a férfiasságomhoz a rövidnadrág. És nem utolsó sorban már megint megzavarnak bennünket, mert mellénk lép Rob.

Anna a kezembe nyom egy tálat, hogy vigyem az asztalra, de mielőtt ellépnék  a fülemhez hajol.

- Ezt ma éjjel még visszakapod, soha többet ne izgass fel úgy, hogy utána nem tudsz azonnal ágyba vinni - súgja a fülembe, és a tekintete megvillan. Oké baby, ez roppant ígéretes. Válaszolnék, de az asztaltól kiabálnak, így csak kirángatom a pólómat a nadrágból, még jó, hogy elég hosszú, sokat takar. Odaviszem a többieknek a húst és indulok újra hozzá, de Jay megállít egy percre. Amikor visszatérek Rob még mindig mellette áll, egymásra mosolyognak, neki is a kezébe nyom valamit és az asztal felé tereli. Kellemetlen érzés kerít hatalmába, bizonytalan vagyok és ez nem jellemző rám. Ma már másodszor vagyok szemtanúja annak ahogy összenevetnek, újra felrémlik a premieren látott pillantásuk. Jó tudom, hogy velem töltötte az éjszakát, de mégis. Nem beszéltünk arról, hogy lesz ezután. Tétovázott, amikor meg kellett volna határoznia mi, ki is vagyok én neki. Jó ideje bizonygatom, hogy odavagyok érte, többször is kimondtam, hogy szeretem, de ő egyszer se reagált rá. Ezzel szemben a haverommal közvetlen és az se elhanyagolható, hogy hivatalosan az ő barátnőjét játssza méghozzá elég hitelesen. Nem tetszik ez nekem.  

  

(Anna szemszöge)

Jó egy órával az evés után jut Luca eszébe, hogy ígértünk valami bemutatót Taylor-ral, amire mindenki felkapja a fejét, és kíváncsian néz ránk. Mi meg egymásra, beleegyezően bólintunk majd befutok egy pólóért. Felvesszük az alapállást, majd üdvözöljük egymást.

- Rei, Senpai – kezdem én, lévén ő a magasabb fokozattal rendelkező.

- Rei, Sensei – jön a válasz. A következő percekben minden kikapcsol körülöttem, és gondolom benne úgyszintén. Csak a szabályosan bevitt ütések csattogó hangja jut el a fülemig. Azt, hogy a többiek mennyire látják nem tudom, de én érzem, hogy Tay nem ad bele mindent, sőt, próbál látványos elemeket csinálni, de úgy, hogy lehetőleg ne okozzon sérülést nekem. Ezt egyrészt értékelem, mert tudom, hogy csak a többiek miatt teszi, de egy kicsit zavar is, hiszen tudhatja, hogy meg tudom védeni magam. Egy idő után arra gondolok kihasználom ezt az engedékenységet, és kicsit felpiszkálom. Kirúgom alóla a lábait, mire eldől, én meg nevetve intek neki.

- Tate! – azonnal talpon terem, és kissé nagyobb hévvel kezd el küzdeni, mikor a következő találatnál megint felkiáltok, hogy „ippon”, már látom rajta, hogy ezt nem fogja szó, illetve ütés nélkül hagyni. Nem is kell sokat várnom a válaszra, mert pár pillanat múlva bevisz egy tökéletes vállon átdobást, amiből most sikeresen érek ugyan földet, de szerencsétlenségemre a medence szélén. Még látom a következő mozdulatát ami annyira lenyűgöz, hogy nem figyelek és elvesztve az egyensúlyomat belezuhanok a medencébe…

(Kellan szemszöge)

Az étel fenségesre sikeredett, szerencsére egy idő után Luca átveszi Anna szerepét, az enyémet meg Ash. Még életemben nem láttam ennyire gyámoltalannak a barátnőmet, mint most ahogy odamegy a párja mellé, annyira látszik rajta, hogy ha a fene fenét eszik is megpróbálja. A főzés és Ashley kb. olyan kapcsolatban volt eddig egymással, mint a mágnes két pólusa. Irtózatosan taszították egymást. Meglepve, és hálásan nézem, ahogy Luca pátyolgatja, de olyan módon, hogy ne hozza zavarba, és még véletlenül se érezze magát rosszul ez miatt a hiányosság miatt. Anna többször is felpattan és berohan a lakásba valamiért, és csak akkor nyugszik le, amikor mindenki elégedetten teli hassal ücsörög erre-arra. Próbálja összeszedni a koszos tányérokat, de felszólítják, hogy ne pörögjön már ennyire, úgyhogy amikor újra csak felpattan közbelépek,  megragadom a derekát és az ölembe húzom. Mindenki jót nevet a dolgon, ő meg elhelyezkedik és jó ideig nem is kel fel rólam. Amikor mégis az csak azért történik, mert kiderül, hogy ígértek valami bemutatót Luca-nak Taylor-ral. Mindenki kíváncsi a dologra, mi azért mert tudjuk mire képes a kisgyerek, ők meg gondolom azért mert tudják mire képes Anna. Mondjuk amíg befut egy pólóért vetek egy figyelmeztető pillantást Tay-ra, és látom, hogy Gina is mond neki valamit.

Lenyűgözve bámulom őket, mert hatalmas koncentrációval mozognak, de persze aggódom. Féltem, hogy  fájdalmat okoz neki, és rossz érzés hallani amikor egy-egy ütés rajta csattan. Viszont egy idő után feltűnik, hogy itt valami nincs rendben. Anna egyre többször ráncolja a homlokát, majd látom ahogy a szemébe előbb felismerés, majd kihívás költözik. Provokálja a kisgyereket, a francba, miért kell mindig neki irányítania? Mert az egyértelmű, hogy Taylor belesétált a csapdába. Amikor aztán átdobja a vállán végre győztes mosoly terül el az arcán, majd bedobja a kedvenc hátraszaltóját, és a következő pillanatban csak azt látom, mintha lassított felvétel lenne Anna evez a kezével a levegőben, majd belezuhan a medencébe. Hirtelen nem tudom mit tegyek, ugorjak utána, vagy húzzak be egyet Tay-nak. Mivel szinte azonnal látom, hogy jön felfelé a víz alól utóbbi mellett döntök, és nem csak én.

- Mi a fenét művelsz?

- Elment az eszed?

- Taylor, ha valami baja lesz én esküszöm beverem az orrod - röpködnek a dühös mondatok, a srác meg megilletődötten mentegetőzik, hogy ő nem, de tényleg...

Gina azonnal mellé áll, leszereli a rokonait, de Rob és én még mindig elég csúnyán nézünk rá, viszont a hátunk mögött vidám női hang szólal meg.

- Srácok, ne már hagyjátok békén szegényt. nincs semmi bajom, héé, figyelne rám is valaki? - erre persze felé fordulunk, Anna hatalmas mosollyal néz ránk, mintha ez egy jó móka lett volna. Hát nem volt vicces, nagyon nem!

De persze neki ellenállni nem könnyű, úgyhogy amikor kicsit fázósan összehúzza magát és várakozásteljesen ránk néz, hogy segítsünk neki kiszállni a medencéből se én, se Rob nem tétovázunk. Pedig kellett volna...

(Anna szemszöge)

A medencéből való felbukkanásomat vegyes érzelmek fogadják, a lányok aggódva néznek rám, a srácok meg kivétel nélkül Taylor körül csoportosulnak, és vele veszekednek. Én meg nem értem mi bajuk. Mivel csak nem hagyják abba, és tisztában vagyok vele, hogy ez most az én figyelmetlenségem következménye hangosan tiltakozni kezdek, hogy fejezzék már be. Végre mindenki felém fordul, én meg vigyorogni kezdek.

- Arigato! – nevetek rá, és a két tenyeremet összeérintve meghajolok felé, már amennyire a vízszint engedi. Ő szintén rám mosolyog, de csak félszegen, mert a srácok még mindig körbeveszik. Ezt a síri hangulatot valahogy fel kéne dobni, eszembe is jut egy jó módszer, ezért a két legdühösebbnek tűnő egyénre, aki jelenleg Kellan és Rob, kérdőn nézek.

- Segítenétek? – nyújtom feléjük a kezeimet, hogy húzzanak ki. Ők azonnal odalépnek, én meg nemes egyszerűséggel nagyot rántok rajtuk, így ők is a vízben kötnek ki. Valószínűleg ez segít feloldani a gátlásokat másokban is, na nem mintha a rokonaim olyan hű de visszafogottak lennének, mert a srácok úgy tűnik mintha csak erre vártak volna. Mindenki felkap egy-egy csajt, még jó, hogy a legtöbben csak bikiniben vannak és őket is a medencébe dobják. Egyetlen van csupán aki megúszta, őt éppen Mauricio próbálja bekeríteni. Ash egyre csak hátrál a medence felé, látom, ahogy beleegyezően leengedi a kezeit, majd a következő pillanatban egy tökéletes vállon átdobás után az unokatestvérem kerül be mellénk. Az ő akciója is nagy siker arat, mint kiderül ő taekwondozni tanult.

A kedélyek végre lecsillapodnak, indulnék a lépcső felé de félúton két erős férfikéz húz a víz alá, és ölel magához. Amíg a felszín felé kapálózom igyekszem megfordulni, hogy kiderítsem ki volt a támadóm. Meglepetésemre senki sincs mögöttem, egy újabb fordulás után aztán felfedezem Kellan huncut arcát, mire felé lököm magam, és átölelem a nyakát.

- Azt hittem megsérültél, megijesztettél – néz rám féltőn, én meg egy csók után megnyugtatom, hogy azért ahhoz több kell, egyszerűen csak elbambultam. A testünk közelsége persze rögtön arra késztet bennünket, hogy szorosan összesimuljunk, lábaimat ösztönösen kulcsolom a dereka köré, de a fülembe súgja, hogy ha ezt sürgősen nem hagyom abba, akkor ő jó darabig nem jöhet ki a medencéből. Fájó szívvel, de elválunk egymástól és kézen fogva sétálunk ki a vízből. Ashley kerít közben egy csomó törülközőt, én lehúzom magamról a vizes pólót, Kellan legnagyobb örömére, legalábbis a felcsillanó tekintete szerintem ezt jelentheti. A rövidnadrágomnak is ugyanezt a sorsot szánom de halkan tiltakozni kezd, és csak akkor hagyja abba, amikor meglátja, hogy a bikini alsóm csakúgy, mint a legtöbb bugyim francia szabású.

Értetlenül nézek rá.

- Ugye nem hitted, hogy nincs rajtam semmi? - kérdezem mire megsúgja, hogy nem, azt azért nem, csak látva milyen aprócska a lányok bikinije, tartott attól, hogy a tetoválásom a felszínre kerül, és az nem tartozik másra csak rá. Annyira büszkén és öntudatosan állítja ezt, hogy egy puszival jutalmazom és szóban is megnyugtatom. Kicsavarom a hajamból a vizet, majd beszélgetésbe elegyedek az idősebb korosztályt képviselő szülőkkel. Megválaszolom a karate-ra vonatkozó kérdéseiket, meg úgy nagyjából felvázolom, hogy akkor a jelenlévők közül ki, hogyan kapcsolódik egymáshoz illetve hozzám. Kis idő múlva Max kikiabál a házból, a kis torkos, hogy talált négy tepsit azzal mi a célunk. Gyorsan kapcsolok, hát ez bizony kiment a fejemből, és elnézést kérve megint célba veszem a konyhát. A két asszony Claire és Jules azonnal felajánlja a segítségét, amit köszönettel el is fogadok, nem tudva előre, hogy mennyire fogom ezt még bánni, pár óra múlva.

(Kellan szemszöge)

Csak egy hatalmas rántást érzek, majd elsüllyedek. Már megint kifogott rajtam. A medence nem túl mély, elég gyorsan felbukkanok, mellettem Rob is ezt teszi, összenézünk, látom az arcán, hogy ő is a bosszún gondolkodik. Közben többen is megérkeznek mellénk, amennyire látom nem éppen önként. Rob mutatja a kezével, hogy mit tervez, én bólintok. Lebukok a víz alá, és figyelem, ahogy Anna elsüllyed, a haverom rutinos, mert még le se értek már távolabb löki magát. Megvárom amíg a kis gonosz a felszínre löki magát, majd én is így teszek. Amikor meglát azonnal felém úszik, nincs szüksége nagy munkára, mert én is próbálok közelebb kerülni hozzá, kikerülve pár embert. Azonnal eszembe jut, hogy egy perce azért rám ijesztett és ezt vele is közlöm. Egy pillanatra se enged el, de nem tetszik amit mond, se az arckifejezése.

- Nem lehetett volna semmi bajom. Elvesztettem az egyensúlyom. Taylor hihetetlen jól csinálta azt a szaltót, megkérem, hogy tanítsa meg nekem is. 
Na még csak az kéne, újabb veszélyforrás. Persze van már annyi eszem, hogy ezt nem osztom meg vele, majd a kisgyerekkel közlöm, hogy mihez tartsa magát. Élvezem ahogy hozzám simul, sőt amikor a lábaival magához ölel, az fergeteges. A testem azonnal reagál az övére. Nincs ezzel gond illetve nem lenne, ha kettesben lennénk, és nem egy csomó ember tekintetének kereszttüzében. 

- Anna, ha ezt így folytatod a következő fél órát itt kell töltenem - közlöm vele mire értetlenül néz rám, kicsit jobban magamhoz szorítom derékon alul, mire mintha elpirulna, ez nagyon tetszik, zavarba hoztam. Kézen fog, és együtt sétálunk ki a vízből. Ahogy ránézek elakad a lélegzetem, a vizes póló és rövidnadrág rásimul az alakjára, nehezebben veszem a levegőt amikor kibújik a pólóból, a bikinifelső szárazon is csodálatosan állt rajta, de most mindent megmutat, merev mellbimbói kirajzolódnak az anyag alatt, nagyot nyelek, hát még amikor a nadrágot is leveszi. 

- Anna, ne... - de megelőz és kinevet amikor megosztom vele, hogy miért aggódtam. A nadrágja nem olyan apró mint mondjuk Gináé, de szerintem sokkal-sokkal szexisebb. És a lényeg, hogy nem mutatja meg azt a kis ábrát, amit végre volt alkalmam látni. És remélem hamarosan újra fogom.  

(Anna szemszöge)

Nem telik sok időbe tálakra rendezni a szeleteket, és kivinni a többieknek a gyümölcsöntetekkel együtt, Ash és Cesca gyorsan meg is teszik helyettem. Én is indulnék kifelé utánuk, de engem visszatartanak. Mindketten leülnek a kanapéra, és jelzik, hogy üljek közéjük. Te jó ég, akkor csináltam ilyet utoljára anya és nagyanya között amikor eltűntem pár napra. Mi lesz ebből!

A bevezetés persze megint az, hogy mennyire hálásak amiért segítek… aztán kitérnek a Mc’Gee kérdésre, örömmel tapasztalom, hogy csak annyit tudnak amennyit a gyermekeik orrára kötöttem: Shane Mc’Gee a nagyapám, igen elég jól el van eresztve anyagilag, és nekem sincsenek ilyen gondjaim. Tudni akarják, hogy jól érzem-e itt magam, megnyugtatom őket, hogy tökéletesen, sőt mivel a nagyszüleim szeretnék, ha a közelükben lennék felmerült már, hogy áttelepülök az Usa-ba. Erre összenéznek, és már érezem, hogy most jön az amire igazándiból kíváncsiak. Ráhibáztam, mert a következő mondatok arra vonatkoztak, hogy és akkor én és Kellan…

Kicsit feszengek, mert egyrészt még magam se tudom, hogyan is lesz, meg hát őszintén szólva úgy gondolom, hogy ehhez aztán nekik tényleg semmi közük. Szépen lassan kibújik a szög a zsákból, és kiderül, hogy azon aggódnak, hogy ha mi most a jelek szerint szerelembe estünk, akkor az milyen hatással lesz a megállapodásunkra. Mert mindketten szívből kívánják a boldogságomat, Claire még azt is hozzáfűzi, hogy Kellan igazán rendes fiú, de most végre nyugalom van Kristen és Rob körül, kevésbé zavarják őket, a Summit se kellemetlenkedik folyton. De ha én most „szakítok” Rob-bal akkor kezdődik elölről az egész, a találgatások, a fenyegetések. És ők, mint anyák érthető módon aggódnak a gyermekeikért.

Fellélegezek, és sietve megnyugtatom őket, hogy bár igen határozottan érzek valamit Kellan iránt, de ez korántsem jelenti azt, hogy felrúgnám az egyességünket. Megoldást fogunk találni arra, hogy találkozzunk, de egyébként marad minden a régiben egyelőre, Rob a pasim Kris pedig a barátnőm. Ez látszólag megnyugtatja őket, jön megint, hogy milyen hálásak, hogy az édesanyám milyen büszke lehet rám, hogy ilyen segítőkész vagyok bla-bla-bla. Hosszú ölelgetések után végre visszamegyünk a többiekhez, én azonnal célba veszem Kellan-t, már nagyon hiányzik, hogy kicsit hozzá bújhassak, de Rob int, ezért először hozzá megyek. Csak arra kíváncsi, hogy mikor jövünk vissza nagyapáéktól, gyorsan válaszolok, majd azonnal Őt kerestem a tekintetemmel. Nem messze áll Walter-ral, én meg rögtön csatlakozom hozzájuk. Boldogan bújok hozzá, átölel és én is bekapcsolódom a beszélgetésükbe.

(Kellan szemszöge)

Anna elég sokáig nem tér vissza hozzám, látom, hogy miután kitálalja a desszertet Jules és Claire közrefogja, és a kanapén beszélgetnek. Először úgy gondolom nem avatkozom közbe, de mivel a fél szememet mindig rajta tartom, feltűnik, hogy mintha feszengene egy kicsit közöttük. Az arcáról világosan le lehet olvasni, hogy kínosan érinti a téma, ezért úgy döntök, hogy megmentem.

Aztán a dolog rosszul sül el, nem az üvegajtón lépek be a nappaliba, hanem a konyha felől közelítettem meg őket, így nem látják, hogy jövök. Anna éppen felkacag, és vidáman felel a kérdésre, mire bennem meghűl a levegő. Megtorpanok, most akkor mi van? De a következő mondat meggyőz, hogy igenis jól értettem, és ez letaglóz. Hangtalanul hagyom el a helyiséget, és megyek újra a kertbe, útközben felkapok egy üveg sört és alaposan meghúzom. Letáborozok az egyik társaságnál, de jobbára csak hallgatom őket, a gondolataimat a bent történtek foglalják le. Felfigyelek arra, amikor kilép, nem is lehet nem észrevenni, mert Rob hangosan kiált neki, és elég egyet intenie, rögtön hozzá siet. Figyelem őket, és nem tetszik amit látok, úgyhogy inkább elfordítom a fejem. Rövid időn belül mellettem terem, és az ahogy a karjaimba simul megnyugtat. Talán van erre valami logikus magyarázat, valami ami elkerülte a figyelmemet. Igen, így kell lennie. Győzködöm magam, majd úgy döntök, este  kettesben kiderítem.

Karate kifejezések:

* Rei – üdvözlet, tisztelet kifejezése

* Sensei, Senpai - a fokozatok jelölésére szolgáló megkülönböztető jelzés.

* Tate! – Talpra, fel,

* Ippon - Találat, pont

* Arigato! - Köszönöm!

Al dente azt jelenti harapás-kemény, roppanós. Legtöbbször a tésztákra vonatkozik, de az olaszok a rizst és a zöldséget is így készítik.