47. Csak egy félreértés? 2. rész

Sziasztok!

Ma tudatosodott csak bennem igazán, hogy többen is úgy sejtik a történet végül Anna és Rob egymásba szeretéséről fog szólni. Oké, értem, hogy a prológus elég félreérthető, mert a harmadik részt csak kis hullámokkal választottam el az előzőtől, akkor még rejtélyes akartam lenni, most már gondolom, ti is rájöttetek, hogy Kellan szemszög valójában. A világosság, hogy félreérthető vagyok, délelőtt Zsú chates írása után gyúlt ki a fejemben, és mivel éppen takarítottam, és a legtöbb fejezet alapja ilyenkor születik, (a párom és a lakás legnagyobb örömére) úgy döntöttem miért ne. Most ugyan még kicsit zavarosak a dolgok a fejemben, de van pár ötletem. Tehát, kirakok jobbra egy közvélemény-kutatást, amiben szeretném tudni, hogy érdekel-e benneteket egy Anna - Rob változat. A főszál, vagyis az eredeti elgondolás mindenképpen marad, de ha a végeredmény eléri azt a százalékot amit kitűztem magam elé (nem árulom el előre) akkor egy idő után a történet kétfelé válik, és nyitok egy új blogot, ami azzal a résszel foglalkozik majd. Hát ennyi, rajtatok múlik.

Dicta  

(Kellan szemszöge)

Még jó, hogy amikor az este kifizettem a pizzát a pénztárcám a pulton maradt. Felkapom és már kint is vagyok az ajtón, futok az utca végéig, kivételesen szerencsém van, leintem a közeledő taxit és bevágódok. Bemondom a címet, a hátsó bejárathoz vitetem magam, még meg se állt, már nyitom az ajtót, és kezébe nyomom a pénzt. Nem várok a visszajáróra, kettesével szedem a lépcsőfokokat és azonnal a liftekhez tartok. Az egyik ajtaja akkor záródik, de szerencsére a másikból éppen kiszáll egy idős pár, belépek a helyükre és megnyomom az emelet gombját. Nem tudom mit mondjak neki, mindenképpen az igazat, de még abban se vagyok biztos, hogy egyáltalán beenged. Ahogy kinyílik a lift ajtaja a szobájuk felé indulok, de összeütközöm valakivel. Meglepetten látom, hogy Jay az, mosolyogva üdvözöl, és már kopog is be az ajtón.

- Már éppen ideje volt… - hallom meg Anna hangját, és a következő pillanatban már össze is borulnak a haverommal, sugárzik az öröm az arcáról, de amikor meglát nem fejezi be a mondatot, látszik, hogy rám nem számított. Szomorúságot látok a szemében, majd meglep, hozzám lép és a számhoz érinti a kezét. Most jut csak eszembe, eddig el is felejtettem, hogy Rob megütött, felszisszenek, mert fáj, de meg is bánom, mert azonnal hátralép, és megint jégkirálynő üzemmódba vált.

A szavai hűen tükrözik, hogy nem örül nekem.
- Tudom, hozzád jöttem… - felelem mentegetőzve – beszélnünk kéne.

- Szerintem nekünk nincs miről beszélnünk – és már be is csukná az ajtót, de nem hagyom azonnal beljebb lépek. 

- Anna, muszáj meghallgatnod… - magamat is meglepem milyen könyörgő a hangom, viszont csak most veszem észre, hogy nincs egyedül. Mondjuk ezt nem nehéz, mert a pasi aki mögötte terem tuti van két méter.

- Szerintem semmit se muszáj tennie, jobb ha elmész – mondja a Góliát, és Colin is mellé lép, mi a fene ma mindenki engem akar megverni, na mindegy pár pofon belefér, akkor se megyek el addig amíg ezt nem tisztáztuk. Anna mond neki valamit, aztán mindkettőt visszaküldi a kanapéra ahol Sarah és egy idegen nő ül. Náluk se lehetek benne a Top10-ben, mert dühösen méregetnek.

-… nincs mit megbeszélnünk, múltkor elég világosan fejezted ki magad – fordul felém, de nem fog eltéríteni. A múltkor elkövettem azt a hibát, hogy hittem a látszatnak, most nem fogok, határozottan lépek egyet a szobája felé, közben szemmel tartom a nagydarab pasit, aki megint felém indul, szerintem szándékában áll kidobni. Ebben a pillanatban megszólal egy telefon, és kivágódik az ajtó, Anna aki pont az útjában állt már esne el, de szerencsére még időben elkapom. Ahogy felsegítem érzem, hogy Rob-nak igaza volt, fogyott, majdnem átérem két kézzel a derekát. Ahogy gondoltam utánam jöttek és most azt nézik mi folyik itt. Mivel nem tudhatom mi lesz Rob következő lépése, nálam se kérdezett csak ütött, inkább elengedem Annát és hátralépek, nehogy neki is baja essen.

A telefonja még mindig szól, látom, hogy felveszi és gyors hadarással beszél valakivel. Ash mellém lép, csakúgy, mint Rob és Zack és azonnal faggatni kezdenek, hogy mi a francnak rohantam el és mi történt eddig. Jay csak áll értetlenül mellettünk de nincs időm válaszolni, mert hirtelen mindenkinek feltűnik, hogy csend van, már nem beszél. Szinte rögtön Ash-hez lép és őt is boldogan öleli meg, bemutatkozik Zack-nek, vele is kedves, de amikor felfedezi, hogy itt vagyok, elkomorul az arca, nem hihette, hogy elmegyek csak így, minden magyarázat nélkül. Figyelem a tekintetét, csak úgy sugárzik belőle a makacsság és a düh.

- Anna, beszélnünk kell – szólalok meg megint, de ha lehet még mérgesebb lesz.

- Egy nagy fenét kell – kel ki magából, és csak mondja, a megjegyzésére Rob felszisszen mellettünk, de nem foglalkozok vele, eszem ágában sincs elárulni, hogy ő vert be egyet, ezt majd vele lerendezzük. Most az a legfontosabb, hogy tisztázzuk a dolgokat.

- Nincs barátnőm - kezdek bele - már áprilisba megmondtam, csak egy félreértés volt az egész.

- És erről AnnaLynne is tud – eddig sose tűnt ilyen ironikusnak, a megjegyzése telibe talál, oké, igaza van, félreérthető, hogy ott látta mellettem, de ha legalább hagyná, hogy szóhoz jussak…

- Nem az tényleg ő volt, de… - persze megint félbeszakít, jó értem én, hogy dühös rám, de így sose jutunk a végére, kezd bennem is felmenni a pumpa.

- Nem, de ha befognád egy pillanatra, és hagynád, hogy megmagyarázzam…

Szinte toporzékol éppen, mint Kris születésnapján, na oké elég ebből.

- A francba Anna, ne csináld ezt, nem feküdtem le azzal a libával, és ha végre elmondhatnám, hogy mi történt azzal szemben amit beképzeltél, akkor nem kéne itt hisztizned. – Húh, jobb lesz visszafognom magamat, mert így nem jutunk semmire, bár ha már a látványról beszél, ahhoz azért nekem is van hozzászólnivalóm - Egyébként meg, te voltál az aki kidobott innen, és ugrott azonnal annak az olasz bájgúnárnak a karjaiba.

(Anna szemszöge)

- Már éppen ideje volt… - kezdenék bele, de az ajtóban nem Rob áll. Elmosolyodok, Jay pedig azonnal megölel, amit boldogan viszonzok, mert őt látni mindig öröm, a következő pillanatban viszont felfedezem, hogy nem egyedül érkezett. Döbbenten nézem, Rá nem számítottam, és nem tudom fel vagyok-e készülve. Kellan engem figyel, hát ő sincs túl jó formában, az arca beesett és sápadt, a szemei valószínűleg a sok piálástól vérágasak, és szomorúságot sugároznak. A szájánál egy újnak tűnő zúzódás, mintha fel lenne repedve. Reflexből lépek elé, és érintem meg, mire kicsit felszisszen, ahogy gondoltam elég friss seb. Hirtelen leesik, hogy mit is csinálok éppen, úgyhogy elhúzom a kezem, és hátrálni kezdek. Mi a franc van velem, próbálom összekapni magam, na nem kispajtás ezek a bánatos kiskutyaszemek nem vesznek le többet a lábamról. Előveszem a megszokott cinikus énemet, és gúnyosan nézek rá:

- Mi van Los Angelesben bevezették az árukapcsolást, egy Rathbone-hoz grátisz jár egy Lutz – kérdezem mire Jay meghökkenve néz rám. Kellan is felkapja a fejét, de nem szól semmit.

- Kellan te mit akarsz? Rob nincs itt – mondom neki.

- Tudom, hozzád jöttem… - néz rám, a hangja meggyötört. Na mi van, csak nem kidobta a kis barátnője, most meg hozzám jön vigasztalódni – beszélnünk kéne.

- Szerintem nekünk nincs miről beszélnünk – jelentem ki és már csuknám is be az ajtót előtte, de nem hagyja.

- Anna muszáj meghallgatnod… - kezdene bele, de valami megállítja ahogy a hátam mögé néz. 

Brian már ott is terem mellettem, sőt legnagyobb meglepetésemre Colin is mellé lép, és mindketten dühösen méregetik Kellan-t. A lányok arcára nézve szemernyi kétségem sincs, hogy mind a négyen őt hibáztatják amiért zakkant voltam az elmúlt napokban, ha jól sejtem nemcsak a fiúk, de ők is szívük szerint rátámadnának. Szegény Jay viszont megilletődötten áll a kétméteres Brian mellett, és értetlenül néz ránk, valószínűleg még nem tud a mi kis összeveszésünkről. Semmi szükségem arra, hogy helyettem mások intézzék el a dolgaimat, úgyhogy közbelépek.

- Brian, stad sé. Legyetek szívesek mind a ketten leülni, egy perc – majd visszafordulok Kellan felé - nincs mit megbeszélnünk, múltkor elég világosan fejezted ki magad.

Nem szól semmit, makacsul összeszorítja a száját és a lép egyet a hálószobám felé, Brian aki eddig rám hallgatva a kanapéhoz tartott, sarkon fordul és megint felé indul, na jó verekedést azért nem akarok. De még mielőtt megszólalhatnék két dolog történik, szinte egyszerre. Megszólal a telefonom, a félig becsukott ajtó pedig kivágódik, nekem persze. Szerencsére mielőtt földet érnék valaki elkap. Az ajtóban Rob, Ashley és egy magas barna srác áll, aki ha jól emlékszem Kellan lakótársa, és döbbenten nézik, hogy engem éppen talpra segítenek. Amint visszanyerem az egyensúlyomat a telefonomhoz megyek ami a dohányzóasztalon kitartóan csörög, O sole Mio, szóval Luca hív.

 Üdvözlöm, majd gyors csevelybe kezdünk, kiderül, hogy egy előbbi géppel jöttek, Nico azonnal le is pihent, rosszul viseli a repülést, amit teljesen megértek, ő meg éppen idetart a hotelbe, csak biztos akart lenni benne, hogy itt vagyok-e. Gyorsan megnyugtatom, hogy igen, és jöjjön fel a szobánkba, úgyis vacsorázni indultunk. Amint megszakítom a beszélgetést visszafordulok a legutóbb érkezettek felé. Egy csoportba tömörültek és valamiről nagyon tárgyalnak. A beálló csend rögtön feltűnik nekik, és mindannyian felém fordulnak. Odalépek és boldogan ölelem meg Ash-t amit ő is viszonoz, kérdőn nézek az ismeretlen srácra, és kezet nyújtok neki:

- A múltkor nem volt alkalmam bemutatkozni, Anna Gádor-Mc’Gee. - Viszonozza a kézfogásom és ő is bemutatkozik, de csak a Zack marad meg bennem, mert dühösen fedezem fel, hogy sajnálatos módon Kellan nem értett a szép szóból és még mindig itt van. Amint találkozik a tekintetünk előrébb lép, és fújja a régi nótát.

- Anna, beszélnünk kell – néz rám, de nem tud meghatni a hangjából kicsendülő kérés.

- Egy nagy fenét kell – támadok rá - semmit se kell tennem veled, egyébként mi van, a kis barátnőd rájött micsoda kétszínű alak vagy és szájon vágott? – célzok a sérülésére.

Rob felszisszen, mire felé kapom a szemem, még éppen időben ahhoz, hogy lássam, amint a zsebébe rejti a lehorzsolt öklét, mi a fene, ennek is elment az esze, na ezért még számolunk, most azonban más dolgom van. 

Persze Kellan mentegetőzni kezd, de a szavai hatására még jobban fellángol bennem a harag. Ez teljesen ostobának néz engem?

- És erről AnnaLynne is tud, - teszem fel a kérdést - mert legutóbb igencsak otthonosan feküdt az ágyadba. Vagy várj csak, megvan, lehet, hogy az valami gumibaba volt ott melletted igaz… de akkor megadhatnád a készítő nevét, mert még sose láttam ilyen élethű utánzatot.

- Nem az tényleg ő volt, de…

- Aha, de… akkor mégis csak jól láttam, és tényleg, ha jól emlékszem ruha se sok volt rajta, meg rajtad se, bár biztosan csak elromlott a légkondi.

- Nem, de ha befognád egy pillanatra, és hagynád, hogy megmagyarázzam…

- Nem vagyok kíváncsi a magyarázkodásodra – lovalom bele magam egyre jobban a dühömbe. - A látvány önmagáért beszélt, szóval ha csak ennyit akartál, akár mehetsz is.

- A francba Anna, ne csináld ezt - látom rajta, hogy már ő is dühös, de kit érdekel. Van pofája azt mondani, hogy én hisztizem?

- Én nem ugrottam a karjaiba, de ha azt tettem volna akkor se lenne hozzá közöd… - folytatnám, de éppen kopognak.

(Rob szemszöge)

A hotel előtt fotósok megint, ha ezek Kellan-t is lekapták, akkor nekünk annyi, a lift olyan lassan megy, én meg már előre aggódom mi fog fogadni a szobában. Az ajtó kicsit nyitva, és Anna hangját hallom, oké nincs kiabálás, eddig jó. Benyitok, illetve csak nyitnék, mert valami akadályba ütközöm, és már látom is, hogy Kellan még az utolsó pillanatban kapja el Annát, mert majdnem fellöktem az ajtóval. Na ezért se kapok dicséretet. Hát vagyunk egy páran, Anna mögött a magas félisten és Colin, szemmel láthatóan éppen Kellan-nak akarnak nekimenni, nem is tudom, most segítsek nekik, vagy védjem a haverom. A kanapén Sarah, és egy szőke nő, gondolom ő Mary. Nem messze Jay áll, és értetlenül bámulja Kellan és Anna kettősét. Ők egymást méregetik, és hát ugye megérkeztünk mi hárman. Szokás szerint Anna tér magához először, az asztalhoz megy és felveszi a telefonját, és sejtésem szerint olaszul beszél valakivel.  Üdvözli Ash-t, bemutatkozik Zack-nak, aki megbűvölve figyeli. A francba, erre nem is gondoltunk, most ő is tudni fogja, illetve el kell neki mondani, hogy mi csak látszólag vagyunk együtt.

Nincs sok időm ezen tűnődni, mert ezek ketten megint veszekedni kezdenek. Pár dolgot kezdek érteni, de még mindig sok a homályos folt.

(Anna szemszöge)

- Én nem ugrottam a karjaiba, de ha azt tettem volna akkor se lenne hozzá közöd… - folytatnám, de éppen kopognak, pont végszóra, az ajtóhoz lépek és kinyitom, ahogy gondoltam Luca áll ott.

- Solo, che cosa coltivare giá di nuovo? – kérdezi azonnal, miközben megölel, és arcon csókol.

- Semmit, caro, éppen egy kéretlen látogatótól akarok megszabadulni – felelem neki angolul, hogy az érintett is értse.

- Ezért zeng az egész folyosó? – azonnal felfedezi az elől álló  Kellan-t - Már megint vele veszekedsz, solo, ez nem lesz így jó.

Kellan persze beleköt, de Luca-t se kell félteni, dühösen méregetik egymást, én meg őket, de nincs időm megszólalni, mert Jay kitör, eddig még mindig jókedvűnek láttam, de most szemmel láthatóan elege van.

- Elárulná végre valaki, hogy mi a franc folyik itt, és miért marjátok egymást már megint?

Mindenki rá bámul, nekem felfelé gördül a szám sarka, mert olyan aranyos, amilyen arcot vág.

- Majd én - vág közbe Ash - én nagyjából mind a két verziót ismerem.

Erre furcsán nézek rá, mi az, hogy mindkét verziót, ezelőtt hitt nekem. Aztán belekezd:

- AnnaLynne az az ostoba beképzelt liba, bocs Kellan de régóta ezt gondolom róla…

- Én is…

- Én is…

- És én is… - hangzik egymás után Jay, Rob majd Zack szájából is.

- Szóval a csaj Kellan régi barátnője, áprilisban szakítottak…

- Márciusban – böki közbe Kellan.

-Akkor márciusban, - néz rá Ash durcásan - lényeg az, hogy a csaj nem szállt le róla… - és csak mondja és mondja, hogy Kellan pont a Nobu-ba vitte kajálni, ahol történetesen én is voltam, mit hallottam a mosdóba, mire következtettem ebből. Pedig onnan csak hazavitte, és végleg kidobta, eljött hozzám, de én elég félreérthetően beszéltem arról, hogy miért van itt éppen Luca, és ő ebből azt gondolta, hogy van közöttünk valami, bánatában elég rendesen kiütötte magát. Másnap jött Ash, tudta, hogy itt valami nincs rendben elvitt a lakására, ott ágyban találtuk őket, amiből mind a ketten levontuk a következtetést, pedig… ahogy egyre előbbre jutunk a történetben, úgy gondolom egyre többször, hogy csak én lehetek ilyen átkozottul balszerencsés, hogy mindig ilyen lehetetlen helyzetbe kerülök. Figyelem az arcokat, szemlátomást mindenki, még családtagjaim is elhiszik, hogy amit hallanak az az igazság. Egyre többször kapcsolódik össze a szemem Kellan-ével.

- Anna én nem feküdtem le vele… - hallom a hangját, miközben le nem veszi rólam a tekintetét, győzködöm magam, hogy Anna nem szabad, mégiscsak hazudott neked, de közelebb lép hozzám és tenyerébe fogja az arcom, hüvelykujjával végigsimítva rajta. Azt hiszem ez az a pillanat, amikor az ellenállásom kártyavárként kezd meginogni, majd amilyen bűnbánóan néz rám, végleg összedől. A hangja reménykedést sugároz, és én piszkosul hinni akartok neki. A fenébe azzal a nővel, ha most a kezeim közé kaphatnám…

- Oké, én se Luca-val, mondtam, hogy olyan mintha a bátyám lenne… - nézek rá, látom rajta, hogy ez megnyugvással tölti el, egy pillanatig csak álltunk egymással szemben, aztán…

(Kellan szemszöge)

Persze azonnal válaszol, de amikor az ajtó felől kopogás hallatszik, odalép és kinyitja. A rohadt életbe, emlegesd az ördögöt, és rögtön megjelenik. Ez a ficsúr soha nem tud otthol maradni, folyton meg kell jelennie és persze még véletlenül se rendes angol nyelven beszél, muszáj játszania a nagyot. Mondjuk az látszik rajta, hogy hozzászokott az ilyen kitörésekhez, mert nyugodtan néz körbe, emlékszik rám és ennek hangot is ad. Hé, te csak ne szólj bele, hogy mi mikor, min veszekszünk.

- Már megint vele veszekedsz, solo, ez nem lesz így jó – mi a fenét képzel ez magáról, naná, hogy nem hagyom szó nélkül:

- De nem ám, muszáj neked mindenhol ott lenned.

- Hé, haver, vegyél vissza, ki a franc vagy te, hogy beleszólsz, hogy mikor hol vagyok, ha jól hallottam itt te vagy akit nem látnak szívesen.

Úgy méreget, mintha nekem akarna jönni, oké haver, veled simán elbírok, sőt kifejezetten örülnék, ha átrendezhetném az arcod egy kicsit. Tűnődésemből Jay hangja zökkent ki, ránézve látom, hogy elég dühös, és felettébb kíváncsi is. Ash lép közbe és magyarázni kezd. Meglepődve hallom, hogy a barátaim egytől-egyik ostobának tartják a volt barátnőmet, eddig sose mondták, hogy ennyire nem bírják. Figyelem Anna arcát, csak egyszer szólok közbe, de jobb lett volna ha akkor se, mert csak egy dühös fintort kapok érte Ash-től. Oké, jól van, csöndben leszek.

Így, hogy a barátnőm mindkettőnk szemszögét egyszerre vázolja, jobban érthető a dolog, elhiszem, hogy milyen szarul eshetett neki, hogy együtt látott bennünket, mondjuk azért kár volt úgy tennie, mintha ezzel a bájgúnárral éppen ágyba készültek volna. Egy pillanatra se veszem le a szemem a gyönyörű arcáról, percről-perce változik. A dühös kifejezést lassan átvált egy érdeklődőre, szemébe új csillogás költözik. Ha vallásos lennék, most imádkoznék azért, hogy adjon mégegy esélyt, egyszerűen nem hiszem, hogy az ami kettőnk között volt még Londonban, vagy utána itt a hálószobájában csak úgy eltűnhetett. Ő is egyre gyakrabban néz felém, és egy idő után már nem kapja el a tekintetét, elgondolkozva figyel.

Önkéntelenül lépek mellé, és fogom két tenyerem közé az arcát.

- Anna én nem feküdtem le vele… - hinnie kell nekem, azok után, hogy a karjaimban tartottam gondolni se tudtam más nőre, még az alatt az idő alatt se, amikor szinte állandóan részeg voltam, pedig voltak ajánlkozók. Nem tolja el a kezem, a tekintetünk összekapcsolódik.

- Oké, én se Luca-val, - a hangja most lágy, bocsánatkérő - mondtam, hogy olyan mintha a bátyám lenne…

Eddig bírtam, muszáj megcsókolnom, nem bírom tovább egy perccel se. A szájának ugyanolyan mentol íze van, mint ami az emlékeimben él. Egyre jobban elmerülünk egymásban, el is felejtem, hogy mások is vannak a szobában, csak az érdekel, hogy végre a karjaimban tarthatom.

(Anna szemszöge)

Megcsókol, lágyan alig hozzáérve a számhoz, de nem bírjuk sokáig visszafogni magunkat, így egy pillanat alatt lázasan tapadtunk egymáshoz, és lehet, hogy másra is elragadtatnánk magunkat, ha valaki a hátam mögött nem köszörüli meg a torkát. Nehezen, de szétválunk, és arra nézünk.

- Bídeach, ezt ha lehetne később folytassátok, de semmiképpen se előttem – vág egy fintort Brian. – Az a helyzet, hogy én igencsak éhes vagyok, és Mary-nek is ennie kéne, szóval, ha lehet akkor ezt hagyjátok vacsora utánra.

Rögtön lelkiismeret furdalásom támad, szegény Mary és Sarah miatt, az én gondjaim miatt vannak még mindig éhesen. Arról nem is beszélve, hogy most esik csak le, hogy mennyi ember áll a szobában rajtunk kívül, és egytől-egyig minket bámulnak. Talán csak Ash és Luca nem, ők szemlátomást egymással vannak elfoglalva. Az is beugrik, hogy ideje lenne, hogy mindenkit bemutassak egymásnak.

- Elnézést, rögtön intézkedem, ugye mind maradtok – nézek körbe kérdőn, mire mindenhonnan igenlő választ kapok, felemelem a szállodai telefont, gyorsan megérdeklődöm tudnak-e nekünk biztosítani egy különtermet, mire azt a választ kapom, hogy 15 perc múlva mehetünk.

- Negyedóra múlva várnak bennünket - osztom meg az információt a többiekkel is, majd nekilátok a bemutatásnak. – Szóval ő Brian és a felesége Mary, családtagok. Ő Sarah, a legjobb barátnőm és Colin a férje. Ő itt Luca Salti, aki érzéseimet tekintve a bátyám -hangsúlyozom ki az utolsó szót direkt, Kellan-re nézve - amúgy az édesapja és a nevelőapám testvérek, szóval rokonnak számít. Aztán Rob-ot gondolom nem kell bemutatnom senkinek. Ő itt Jackson Rathbone, - nézek Brian-re és Mary-re - szintén színész, és a humora sokban hasonlít rád – mutatok a nagydarab írre. - Mellette Zack, ne haragudj, de nem emlékszem a vezetéknevedre, csak azt tudom, hogy Kellan lakótársa vagy.

- Meissel – vágja rá meglepetésemre Luca, miközben kezet fognak, majd azonnal magyarázattal is szolgál – nagyszerű fotós, már régóta ismerem, többször dolgoztunk együtt.

- Most már tudom, honnan voltál olyan ismerős - fordul hozzám Zack - rengeteg képet láttam rólad, és a szemeidet nehezen lehet elfelejteni. De azt nem tudtam, hogy te vagy Luca solo-ja.

Kicsi a világ, jó érzés, hogy másoknak is beszél rólam, de ezt a fényképdolgot még tisztáznom kell vele, azt hiszem.

- Ő itt mellettem Kellan Lutz, akiről ahogy az arcotokat elnézem nem kell mást mondanom, Ő pedig elnézést, hogy a végére hagytalak – nézek a mellettem állóra - Ashley Green, színésznő és lelki tanácsadó egy személyben. Szóval, mindenki tudja ki-kicsoda, tessék ismerkedni. Maradt cirka tíz percünk, egy italt? – jönnek a rendelések innen-onnan, mindenki ledobja magát valahova, én meg mivel mégiscsak én vagyok otthol, kiszolgálom őket. Amikor Ash és Luca mellé érek feltűnik, hogy milyen közvetlenül beszélgetnek egymással, és ahogy egymásra néznek…

- Ti ismeritek egymást – kérdezek rá, mire csak bólintanak - és mióta?

- Milánóban találkoztunk februárban – válaszol Ash. Azonnal beugrik, mind a kettő említette, hát ilyen nincs, ez nagyszerű, ha jól sejtem…

- Luca, lei ha parlato di lui?

- Si. – hát ez fenomenális, örömömben nagyot sikítok és közölöm vele, hogy éppen ideje volt, de ha megbántja Ash-t akkor számoljon a haragommal. Mindezt persze olaszul, úgyhogy a többiek kíváncsian merednek rám, de nem foglalkozom vele.

Amikor Rob-hoz érek akit éppen Mary-vel beszélget, a füléhez hajolva teszem fel a kérdést.

- Akarom én tudni, hogy mitől sérült meg a kezed – mire zavart arcot vág, és megrázza a fejét, én pedig gyorsan odaszúrom még - számíts rá, hogy erről még beszélünk.

(Kellan szemszöge)

Valaki megköszörüli a torkát, mire kibontakozik az ölelésemből a kétméteres pasi zavartnak tűnik, most meg mi baja van, a mellette álló nő terhes, szóval látott már ilyet. Érdeklődve nézek körbe, már senki se néz rám ellenségesen, még az olasz se, mert ő Ashley-t bámulja elmerülten. Anna telefonál egyet, majd bejelenti, hogy negyed óra múlva mehetünk vacsorázni.

Gyorsan bemutat mindenkit, a Góliátot családtagként, és jól gondoltam a mellette álló nő a felesége. Sarah-ékat már ismerem, az olasz Luca, direkt kihangsúlyozza, hogy olyan mintha a bátyja lenne, oké értem én, hogy ez a mondat direkt nekem szól, csak legalább viselkedne is úgy. Hoppá, ha nem is vér szerint, de tényleg rokonok. Kiderül, hogy ismeri Zack-ket, és ha együtt dolgoztak akkor modell lehet, na ez érdekes, de kifejezetten pozitív, mert így legalább kideríthetek róla pár dolgot. Amikor én kerülök sorra mellém lép, és azonnal magamhoz húzom. Aztán viszont furcsa és váratlan dolog történik, kiderül, hogy az olasz ismeri Ash-t, sőt ezek már hónapokkal ezelőtt találkoztak, és ahogy belegondolok, a barátnőm azóta olyan furcsa, és pasival se láttam. Hoppá, ez jó, nagyon jó. Legalább eltereli a srác figyelmét Annáról, ha meg megbántja Ash-t akkor beverem a képét, legalább lesz egy jó indokom.

Szokás szerint kezébe veszi az irányítást, ezerrel pörög, italokat osztogat, én is kapok egy pohárral, de kár volt beleinnom, mert csípi a számat, és felszisszenek. Rám néz, majd a fülemhez hajol:

- Gyere velem…


Szómagyarázat:
* Brian, stad sé. – Brian, fejezd be.
* Solo, che cosa coltivare giá di nuovo? – Egyetlenem, mit művelsz már megint?
* Luca, lei ha parlato di lui? – Luca, róla beszéltél?