52. Nem nagy dolog, csak egy csók...

(Rob szemszöge)

Csak nagy nehezen tudom visszafogni magam Steph mondatára, most mi a fenét csináljak. Hirtelen leesik, hogy önkéntelenül szorosabban húzom magamhoz Anna testét, nagyszerű már csak az hiányzik, hogy neki is fájdalmat okozzak. Félve nézek rá, várom a dühkitörést de az arcáról inkább töprengést olvasok le, majd szinte egyszerre nézünk Kris irányába. Ebből a helyzetből, most csak egy esetben tudunk jól kijönni, de mivel ez neki szerintem elég fájdalmas lenne, kihagynám. Nem mintha olyan nehezen tudnám elképzelni, hogy megcsókoljam Annát, színész vagyok a fenébe is, megtettem már máskor is, ez is egy ugyanolyan kameráknak szóló dolog, de most itt van Kris. Szívem szerint itt és most kiteregetnék mindent, és őt húznám magamhoz, nem érdekelve, hogy mekkora balhé lenne belőle. Végülis mi történne, botrány. Meg persze az eddigi összes pénzemet utalhatnám a Summit-nak szerződésszegésért. Még ez se érdekelne különösebben, de nem csak rólam szól a dolog, Kris-t is érinti.

A szemébe nézek, és ott csak szerelmet látok, ugyanazt amit én is érzek iránta, aztán meglepetésemre bólogatni kezd, mintha csak magyarázna a mellette állónak, de közben a szemembe néz. Döbbenten nézek rá, mire megint bólint kettőt. Akkor mégis jól értettem, szóval szerinte rendben a dolog, oké, de, hogy veszem rá Annát?

Az egész pár másodperc alatt játszódott le, most a mellettem álló nőre nézek, és odasúgom neki, hogy szerintem a kedvesem rábólintott, jelzi, hogy ő is úgy értette, és a mondatával megint meglep. Ez a nő kész talány, oké, akkor lássuk, legyünk túl rajt, és utána elbeszélgetek kicsit Steph-pel.

Anna hozzám simul, én is átölelem, és ahogy az a nagykönyvben meg van írva, félprofil a kamerák felé, száj a szájra. Azt hiszem a közönség elégedett az előadással, mert sustorgás és élénk kattogtatás a reakció. Miután szétválunk továbbra is fogom a derekát, de szemem már Kris-t keresi. Nem tűnik dühösnek, szóval rendben, nem foglalkozok tovább a sajtóval, határozottan török utat a többiek felé. Amint odaérünk megszólalni sincs időm, Anna megelőzött, és eszembe juttatja, mit is fogadtam meg pár perccel ezelőtt.

- Majd én - szólok közbe és azonnal cselekszem is. Határozottan tartok Steph irányába és megragadva a karját magammal húzom egy félreeső sarokba.

(Anna szemszöge)

- Rob, ha már a színpadi csókotok Kristen-nel olyan félresikerült, mutasd meg, hogy csak azért volt, mert a nézőtéren ült a barátnőd.

Mind a ketten megmerevedünk, érzem, hogy a keze jobban szorítja a derekamat. Gyorsan átfutnak rajtam a lehetőségek, első nem teszünk semmit egyenlő újabb találgatások. Második csak egy sima szájra puszi ergo kiröhögtetjük magunkat. Három megcsókol rendesen. És bízzunk benne, hogy Kris megérti, de nem bukunk le. Nem túl sok időnk marad a gondolkozásra. Egyszerre lesünk a harmadik érintett felé, aki mintha Nikki-nek magyarázna élénk fejmozgásokkal jelezi, hogy tegyük meg.

- Hát, szerinte oké – erősíti meg a sejtésemet Rob, a fülembe súgva.

- Jó, végülis ha vele megtehettem te is sorra kerülhetsz – felelem neki szintén halkan, mire mindketten összemosolygunk.

Fél karral átölel, a másikkal az arcomat fogja, én az egyik kezemet a mellkasára teszem, és szintén a derekát ölelem át, és csak azt veszem észre, hogy találkoznak az ajkaink. Lehunyom a szemem, ő meg játszik a számmal, érzem a nyelvét, ahogy találkozik az enyémmel. Azért nem visszük túlzásba, de nincsenek kétségeim, ezek a képek jópár újság címlapján fognak visszaköszönni. Az egész dolog nem tart sokáig, de a nézőközönség arcából ítélve, meggyőzőek voltunk. Érdekes módon a csók közben két dolog jutott eszembe, az első, hogy Rob abbahagyhatná a cigizést, és az, hogy mennyire más, mennyivel jobb volt Kellan-nal csókolózni. Itt rögtön meg is torpanok, a fenébe, erre gondolnom se szabad.

Megelégelve, hogy mindenki minket fotóz, Rob int az újságíróknak és fotósoknak, és a többiekhez kísér. Amikor odaérünk, csak a kemény magot találjuk ott, én bocsánatkérően nézek Kris-re és felteszem neki a kérdést:

- Te nyírod ki a nőt, vagy rendes leszel és meghagyod nekem ezt a lehetőséget – a többiek felnevetnek, bár tudhatják, hogy nem biztos, hogy viccelek. Rob ránk néz és azonnal biztosít róla, hogy majd ő intézkedik, és rögtön célba is veszi Stephanie-t. Látom, hogy eléggé dühösen beszél vele, és egy idő után a nő is kicsit megszeppenve néz felénk.

Jay akinek szerintem mindig valami rosszaságon jár az esze, úgy tesz mintha egy mikrofont tartana a kezében, elém lép és kíváncsian néz rám:

- Anna válaszolna a nézőket legjobban foglalkoztató kérdésre? Ki csókol jobban a Twilight saga szereplői közül Robert Pattinson vagy Kellan Lutz?

Látom, hogy a többiek mosolyognak, oké értem én a viccet, csak nem mindig szeretem, de megállj csak, tartogatok még meglepetéseket.

- Hát – kezdek bele egyik ujjamat a számra téve, a szemeimmel meg a plafont figyelve, mintha nagyon gondolkoznék - ha így teszi fel a kérdést, hogy a Twilight saga szereplői közül, akkor azt kell mondjam, hogy… - tartok egy kis hatásszünetet, majd Krisre nézek, mire beleegyezően bólint -… azt hiszem egy harmadik szereplő.

A többiek meredt szemmel bámulnak rám, csak Jay vigyorog teli szájjal, mire benyögöm.

- Kétség kívül a versenyt Kristen Stewart nyerné.

Az érintett mellém lép, és megöleli a derekamat, nulla perc alatt mindenkit érdekelni kezd, hogy honnan is vannak ilyen ismereteink, mire gyorsan elmeséljük, hogy hogyan leckéztettük meg a jómadarat legutóbb, közben ő is visszaér, és meghallva miről beszélünk poénosan benyögi, hogy és erre bizony fényképes bizonyítékok is vannak, de sajnos csak Kellan telefonjában.

- Azt hittem legalább engem mondasz, ez egyáltalán nem volt szép. - Duzzog Jay, erre azt is el kell mesélnünk, hogy vele hogyan tettem szert ilyen ismeretekre. A végén mindenki jót nevet, de aztán jön egy kérdés ami kicsit megakasztja a jókedvünket.

- Te Rob barátnője vagy, és felváltva csókolózol Kellan-nal és Jay-jel, ha lehet én is szívesen beszállok egy körre? – a kérdés Alex száját hagyja el, eddig nem tűnt fel, hogy visszajött hozzánk, és ha jól sejtem a többieknek sem.

Nikki rögtön felajánlja neki, hogy szívesen elbeszélget a feleségével az ő beszállásáról, mire mentegetőzni kezd, hogy csak hülyéskedett. Nincs mese, lebuktunk, így Rob neki és a másik két visszaérkező srácnak, Kiowa-nak és Chaske-nek is beszámol a mi hármasunkról végülis úgyis fognak még együtt forgatni. Ők ugyanúgy, mint először a többiek meglepődve néznek ránk, aztán túllépnek a dolgon. Még jó egy órát elvagyunk, sétálgatva a csoportok között, Rob végig fogja a derekamat, és bemutat egy csomó embernek. Kris feltűnés nélkül, de mindig a közelünkben van, és én meg is ragadok minden lehetőséget, hogy az emberek lássák, hogy milyen jóban vagyunk, megerősítve ezzel azt, hogy ha a hotelbe látják bejönni, akkor hihető legyen, hogy hozzám jön. Átmegyünk a partyra is, de ott is ugyanaz van, jópofizó emberek, felületes társalgás, magamutogatás.

Egyszer csak azon veszem észre magam, hogy egy pultot állunk éppen körbe, és érdekes módon rajtam kívül persze, az összes ember szerepelt a filmben. A díjátadón résztvevők közül csak a szintén Anna nevű hiányzik. A gyomrom hangosan jelez, hát nem vittem túlzásba a kajálást ma, azonnal odakapom a kezem, mire Rob aki mellettem áll kérdőn néz rám.

- Korog a gyomrom - súgom neki - hetek óta nem ettem normális házi kosztot.

- Mire gondolsz, valami olyanra, mint amit Budapesten főztél, mi is volt az? – kérdez vissza.

- A carbonara-ra gondolsz, vagy a csirkére, vagy a csokis mousse-ra – sorolom a lehetőségeket én is, mire vágyakozva néz rám. – Nem is tudom mikor főztem utoljára, te jó ég.

- Pedig az igen megy neked – szól közbe Jay és ő is megemlíti a torontói csirkémet.

Mindenki érdeklődve néz rám, Nikki aki mint kiderül szeret és tud is főzni, rögtön receptek iránt érdeklődik. Viszont ha kajáról beszélünk akkor annak megvan az a hátulütője, hogy bizony kívánjuk is az ételt. Rob adja fel a harcot a gyomrával szemben, ő szólal meg először.

- Én meg tudnék enni egy hamburgert – erre a többiek is csatlakoznak hozzá, szó szót követ, mindannyian szépen kiosonunk és egy Mc’Donalds-ban kötünk ki. Szerencsére ilyen későn nemigen vannak, úgyhogy nagy zabálást csapunk. Miután degeszre ettük magunkat, Rob azért vágyakozva megjegyzi, hogy az én csokis mousse-om még beléférne. Naná, hogy mások is megkóstolnák, úgyhogy ígéretet teszek, hogy egyszer sort kerítünk arra is.   

Az étteremből mindenki hazafelé veszi az útirányt, én is Rob-bal és persze Kristen-nel együtt. Érdekes módon a hotelnél kivételesen egy paparazzit se látunk, remélhetőleg ők se minket. 

(Rob szemszöge)

Dühösen nézek az ügynökömre, tudom, hogy sokat köszönhetek neki, de mindennek van határa. Elszámolok magamban tízig, és csak akkor szólalok meg. 

- Steph mi a fene ütött belé? - nézek rá kérdőn.

- Mi bajod van, megcsókoltad, csináltak pár képet, ennyi történt, legalább meggyőztétek az embereket.

Nem értem mi a franc van vele, sose volt ilyen átkozottul cinikus.

- Elegem van, rávettem Annát, hogy jöjjön el, mert azt akartad, együtt mászkáltunk mindenfelé, hogy örülj, szerinted mégis mi a fenét tegyek még, hogy örülj, így is elég nagy szívességet tesz, mit gondolsz, meddig bírja, vagy az a célod, hogy sikítva elmeneküljön, mert akkor jó  úton haladsz.

- Rob ne drámáz, a csaj boldog, hogy szerepelhet, olyan helyekre mehet ahova eddig nem, fényképezik minden lépését, nem hiszem, hogy ez olyan megerőltető lenne.

- Hogy te mekkora szemét vagy, nem is ismered, de leszólod, Anna nincs oda a nyilvánosságért, szerinted ha szeretné nem szerepelt volna már eddig is? A nagyapja a tizedik a Forbes leggazdagabbjainak listáján, és mégse tudja senki kicsoda. Csak meg kéne említenie az öreg Mc'Gee-t és a legnagyobb lapok követnék minden lépését, de ő nem akarja, hogy kiderüljön. Mégis belement ebbe a hatalmas nagy marhaságba amit művelünk, nem fogad el tőlem egy fillért se, de kitalálja a legrejtettebb kívánságomat is, hogy örömet okozzon. Csak azért, mert megkedvelt. Te is jó ötletnek tartottad, sőt, ha jól emlékszem te voltál az első aki célzásokat tett egy álbarátnőre, akkor most mi bajod?

- Én csak... - próbál közbeszólni, de még mindig elég ideges vagyok, közben Kris-re sandítok, ez neki is szar érzés lehetett.

- Arról nem is beszélve, hogy azt hittem kedveled Kris-t, szerinted neki, hogy esett engem mással csókolózni látni - megint mentegetőzne, de belefojtom a szót. - Nézd Stephanie, tudom, hogy sokat köszönhetek neked, és hálás is vagyok mindenért, de az életem most nyugodtabb, mint az elmúlt két évben bármikor, ha még egyszer ilyen helyzetben hozol nem habozok, lépni fogok.

- Mire gondolsz - kérdez rá, látom, hogy kicsit megijedt.

- Szeretem Kris-t, és nem teszem ki mégegyszer annak az őrületnek ami eddig volt, ha Anna bedobja a törülközőt, nem érdekel a szerződés, kiállok a sajtó elé, és elmesélek mindent, még akkor is, ha utána a gatyám is rámegy, és gondolom azzal is tisztában vagy, hogy a kettőnk szerződését is felbontom. Most pedig visszamegyek a lányokhoz, megpróbálom kiengesztelni mind a kettőt, nincs több interjú, és csak, hogy tudd Anna a hét közepén elutazik két hétre, szóval nincs közös program.

Ezzel faképnél hagyom, nem érdekel, mit gondol, kellemetlen perceket szerzett a kedvesemnek. Feléjük tartok, de jobb a helyzet mint amire számítottam, Anna ujját a szájába dugva néz felfelé, mint egy kislány aki valamin nagyon gondolkozik, mond valamit, mire mindenki nevetni kezd, Kris mellé lép, és átöleli, oké, akkor minden rendben. Még éppen elcsípem a mondat végét, miért is csodálkozom, már megint rajtam köszörülik a nyelvüket.

- Majd meg kell néznetek a képeket, Kellan csinált pár isteni felvételt, ti is bedőltetek volna nekik - mondom és közéjük lépek, átölelve mindkettő derekát, így legalább az se feltűnő, hogy magamhoz szorítom Kris-t. A füléhez hajolva megkérdem, hogy minden rendben van-e, mire csak bólint. Halkan beszélünk, miközben Jay duzzog, hogy Anna nem őt mondta, kedvesem a fülembe súgja miről is van szó, de aztán kiderül, hogy a megpróbáltatásaink még nem értek véget. Alex kérdésére Nikki azonnal reagál, de ez már nem érdekes, mert kíváncsian bámul a hármasunkra, oké, végülis előbb-utóbb úgyis megtudná.

- Anna nem a barátnőm... - kezdek bele, de mellénk lép Kiowa és Chaske, úgyhogy megint belekezdek. - Szóval Anna nem a barátnőm, még mindig Kristen-nel vagyunk együtt, ő csak segít elterelni a sajtó figyelmét. Amikor Budapestre utaztam forgatni, a repülőn találkoztunk, kimentett a rajongók keze közül, aztán megmutatta a várost, készült pár fotó, a Summit rábukott a témára, és mi ketten meg rábeszéltük erre a hülyeségre. De ez hétpecsétes titok, eljátsszuk, hogy együtt vagyunk, és azóta békén hagynak bennünket, viszonylag.

A mondataim okoztak egy kis meglepetést, csodálkozva bámulnak a hármasunkra, mi meg bőszen vigyorgunk, viszonylag gyorsan túllépnek a dolgon, de később látom, hogy félrevonják Taylor-t, és őt faggatják, persze vetnek pár lopott pillantást a "barátnőmre", főleg Alex, bár amennyire tudom ő nős.

Miután sikeresen megszabadultam Steph-től az este további részébe nyugi van, igyekszünk hármasban együtt maradni, Anna folyton Kris-szel sustorog valamit, bemutatom pár embernek, imádom, hogy nincs elszállva senkitől, ugyanolyan természetességgel beszél Tom Cruise-zal, mint a pincérrel, aki italokkal kínál bennünket.

Nem vagyok egy kimondottan party-zós típus, most is félre vonulunk, és egymás között beszélgetünk, egyszer csak arra figyelek fel, hogy Anna a hasához kapja a kezét, és lopva körbenéz. Nem értem, fáj valamilye? De kiderül, hogy csak éhes, amit nem is csodálok, mert az ebédből nem túl sokat gyűrt le. Beszélgetni kezdünk a különböző kajákról, eszembe jut, miket főzött még Budapesten, oh...

A többiek is bekapcsolódnak, egyre több mondat szól az evésről, közbeszólok, hogy egy hamburger jól jönne, mire a többiek is csatlakoznak, úgyhogy olyat teszünk, amire nemigen volt példa. Otthagyva a puccos MMA party-t egy gyorskajáldába megyünk, és irtózatosan bekajálunk, nagyokat nevetünk, röpködnek a sajtburgerek és a hasábkrumplik. Számomra elég hihetetlen, de egy fotós se jelenik meg, sőt még miután az étterem előtt elbúcsúzunk és a hotel hátsó bejáratához vitetjük magunkat se látunk egyet se. Végre egy nap ami nyugodtan, és jól ér véget.