55. Szervezkedés...

(Anna szemszöge)

Az egész hét kész kavarodás volt, hétfőn-kedden végigjártam az irodákat, mindenkivel egyesével elbeszélgettem arról, hogy mit szól a javaslatomhoz, és meglepetésemre jobban fogadták mint gondoltam. A 12 szervezőből 10-en készek voltak belépni az új rendszerbe, de a másik kettőt is megnyugtattam, hogy az állásuk ettől függetlenül nincs veszélyben. Beszéltem egy ügyvéddel, hogy mi ilyenkor a teendő, aki hála a beígért kiemelt díjazásnak gyorsan el is készítette a szerződéseket. Péntekre valamennyi érintett a fővárosba utazott ahol aláírtuk a papírokat és egy közös ebéddel azonnal meg is ünnepeltük. Még vasárnap este lefoglaltam a jegyeinket először kettőnknek Rómába, aztán mindhármunknak Los Angelesbe.

Hétfőn intézkedtem a nyaralásunk ügyében is, az idei már a harmadik év lesz, hogy mi hatan (illetve idén kiegészülve Walt barátnőjével heten) együtt megyünk el egy hétre valahova. Előbb is megtettük volna, de amíg az ikrek nem lettek 18 évesek a szüleink nem engedték. Persze ilyenkor ők se unatkoznak, mert ők hatan szintén elutaznak, a megállapodás szerint jó messzire tőlünk. A mi úti célunk idén a Kanári-szigetek, azon belül is Teneriffe lesz. Lefoglaltam a szállást és a repülőjegyeket, és azonnal át is utaltam az árát.

Tettem a dolgomat, folyamatosan lógtam a telefonon, válaszoltam hugi véget nem érő kérdéseire, mit hozzon és mit ne… A suli szerdán ért véget neki, másnap este hoztam fel magammal Budapestre, már alig lehetett bírni vele. Persze búcsúzóul végig hallgattam anyától és Davide-től a szokásos, "vigyázz rá, tudod milyen szertelen" figyelmeztetést, mint minden alkalommal, ha nélkülük utaztunk. Péntek délelőtt leraktam a szalonnál, már előre bejelentettem mindkettőnket, kozmetikus-manikür-fodrász, szóval teljes nagygenerál. Amíg rajta dolgoztak én aláírtam a szerződést a munkatársaimmal, az ebéd után pedig engem vettek kezelésbe. Este korán ágyba bújtunk, szombat reggel pedig megint repülőtér.

Először Róma, ott aztán őrült rohanás a csarnokokon át, mert bár ez az útvonal gyorsnak bizonyul, de az átszállásra nem sok időnk maradt. Luca már várt bennünket, nagy ölelkezések után elfoglaltuk a helyeinket, én persze középre, mert mindketten ismerik a fóbiámat. Gina mellett az élet sose unalmas, hát még akkor amikor a kedvenc unokabátyja is ott ült mellettünk.

13 óra utazás után Los Angelesi idő szerint vasárnap délután kettőkor végre leszállt a gépünk. Már a gépen megbeszéltük, hogy kivételesen Luca is ott száll meg ahol mi, bár csak egy-két éjszakára, mert elárulta, hogy kinézett egy lakást magának, egyelőre csak bérli egy hónapra, de ha minden jól alakul meg is venné. Erre persze eszembe jutott egy kérdés.

- És mennyiben függ Ash véleményétől, hogy tetszik-e neked?

- Hát sokat fog nyomni a latban az biztos - válaszolja nevetve. Gina persze rögtön lecsap a hallottakra.

- Ti kiről beszéltek? - kérdez rá, és az arckifejezéséből már sejtem, hogy baj lesz, Luca sajnos nem ismeri ennyire, így büszke mosollyal közöli, hogy a nevezett a barátnője, erre azt akarja tudni, hogy milyen, és mikor találkozhat vele, a válasz, hogy holnap mindenképpen úgy tűnik megnyugtatja és szerencsére elérjük a kapukat. Én könnyebben átjutok az ellenőrzésen a kettős állampolgárságom miatt, így várok rájuk, Gina bukkan fel először a bőröndjeivel. Persze rögtön faggatni kezd.

- És milyen a csaj? Remélem illik Luca-hoz.

- Igen, piccola. Nagyon kedves, és majd meglátod szerintem igazán összeillenek.

- Szép? Hogy néz ki?

- Gina... - méltatlankodom, mintha ez számítana, majd rávigyorodok - szerinted Ashley Greene szép?

- Aha, olyan aranyos arca van... - mondja majd leesik neki mit mondtam, szegény Luca balszerencséjére ebben a pillanatban ér oda hozzánk, még jó, hogy olaszul beszélgetünk, mert a következő két percben sok minden elhangzik, és cseppet se kedves jelzőkkel látja el. Persze én is megkapom a magamét, amiért titkolóztam, hagyom egy kicsit, de látom, hogy egyre többen figyelnek ránk, és nem kell sok idő kiszúrok egy paparazzit, úgyhogy beléfojtom a szót.

- Gina, silencio. Ha nem fejezed be a raplizást most azonnal felraklak egy gépre és mész haza. A fenébe, mindenki minket néz, most szépen mosolyogni kezdesz, mert láttam egy fotóst, megragadod a bőröndöd és fogunk egy taxit.  

Ez úgy néz ki hat, mert kihúzza magát és készül a nagybelépőjére. Mivel biztos voltam benne, hogy kedvenc fotósom leadja az infót, előre átbeszéltük, hogy viselkedjen  velük. Mindhárman farmert, pólót és edzőcipőt viselünk, így gyorsan haladunk. Kezünkben egy-egy bőrönd fogantyújával kilépünk a csarnokba, persze azonnal ránk cuppannak. Gina egy pillanatra megilletődik, de aztán előveszi a legelbűvölőbb mosolyát. Elővigyázatosan közrefogjuk, és igyekszünk minél előbb taxiba ülni.

 A hotelben Rob fogad bennünket, éppen tanulja a szövegét a másnapi forgatásra. Az én kis tornádóm persze rögtön letámadja, de azt kell, hogy mondjam egy csöppet sem bánja a folyamatos kérdezősködést. Csak egyszer áll el a szava, mondjuk akkor az enyém is, mert drága húgocskám kérdése igen zavarba hoz bennünket. Este együtt vacsorázunk négyesben a hotel éttermében, a srácok szerencsére jól kijönnek egymással, bár a prímet végig Gina viszi, szó se róla illendően viselkedik, nem is számítottam másra, de lelőni se lehet, folyton jár a szája. Vacsora után felvonulunk a lakosztályunkba, mivel Kris és Tay még Európában volt, Ash, Jay és Kellan valami díjátadón Torontóba egyéb látogatókra nem számíthatunk. Beszélgetünk egy darabig, egyszer csak a két fiú kimegy rágyújtani, pedig Luca már jó régen nem tette ezt, elég sokáig beszélgetnek, csak azt nem árulják el, hogy miről, pedig igencsak puhatolózok. Titokzatoskodó arccal jönnek vissza, és egyikből se tudok kiszedni semmit.

Hála a hosszú repülésnek, és az időátállásnak elég korán ágyba bújunk, Gina már előre örül a másnapi vásárlásnak, ami ugye elkerülhetetlen.

(Rob szemszöge)

Végre van egy szabad délutánom, illetve az egész napom szabad, de a délelőtt nagy részét átaludtam, a maradék időben meg igyekeztem rendet rakni, mert Anna és Gina ma érkezik, és leharapja a fejem, ha megint rumli fogadja. Elég zűrös héten vagyok túl, a hétfői show felvétel Jimmy Kimmel-nél volt a legnyugodtabb nap, utána folyamatosan forgatás, és mintha ez nem lenne elég aludni se tudtam nyugodtan, mert Kris szerdán elutazott, és igencsak érzem a hiányát, és most nem a szexre gondolok. A tudat, hogy milyen messze van tőlem egyáltalán nem tesz jót a hangulatomnak. Steph-pel is volt egy kisebb vitám, de ragaszkodtam az ígéretemhez, hogy Anna nem jön a szőnyegen velem, majd utána csinálhatnak rólunk képeket.

Anyával is beszéltem, végre kiderült, hogy kilencen jönnek, hozzák Andy-t és a nagybátyámék is rászánták magukat az utazásra, megegyeztünk, hogy a premier előtti este együtt vacsorázunk, arra már a kedvesem is hazaér. A srácok sajnos kihagyják, egyik se ér rá, mondhatnám, hogy szarul esik, de mivel az ő munkájuk ugyanolyan fontos mint az enyém, megértem. Majd legközelebb. 

Ebéd gyanánt rendelek egy hamburgert, majd kiülök a teraszra tanulni. Még akkor is ezt teszem amikor megérkezik Anna és Gina. Nem hazudtolják meg magukat, fejenként két hatalmas bőrönd, plusz egy-egy kisebb táska és persze a laptopja külön. Üdvözlöm őket, annak ellenére, hogy mennyit utaztak kipihentnek tűnnek, a "barátnőm" is jobban néz ki, Gina meg pörög ezerrel. 

Egy pillanatra se áll le, lelkesen gyönyörködik a kilátásban, odavan a lakosztálytól, kérdezősködik a többiekről. Tényleg jól mondta Brian, olyan mint a tornádó, mindent magával ragad, senki sincs biztonságban mellette. Ezt vacsora közben amire már Luca is megérkezik a szobájából, a saját bőrömön tapasztalom. A srác igazán szimpatikus, közvetlen, imádja a lányokat, odavan Ash-ért, ezt minden mondatából érezni, de mégis meglehetősen komolynak tűnik, mondjuk nem is csodálom, ha most készül kilépni a modellkedés mókuskerekéből. Ha már eljutott erre a pontra, hogy lecseréli a folytonos nyüzsgést a nyugodtabb életre, (főleg ha olyan sikeres, mint amilyen ő, jó pár évet maradhatna még) az megfontolt józan gondolkodásra utal. 

A hotelben vacsorázunk négyesben, kicsit furcsa, mert mostanában megszoktam, hogy mindig többen vagyunk. Gina érdeklődik, hogy Kris mit csinál éppen.

- Taylor-ral Európában vannak, először Rómában, aztán Berlinben voltak a héten, holnap meg ha jól emlékszem Stockholm-ba mennek. De kedden már visszajön.

- Tényleg Luca a te barátnőd miért nincs ma itt? - kérdezi, olyan furcsa a hangsúlya, kap is egy csúnya pillantást Annától.

- Torontóba van, holnap jön vissza.

- Tényleg Jay-jel és Kellan-nal együtt, a Much díjátadóra mentek, emlékszem - szólok közbe - Kellan mondta múlt vasárnap. 

Ezzel úgy gondolom jót teszek, mert Anna szeme megvillan a haverom említésére, Gina meg kérdezősködni kezd, de egy pillanat múlva már bánom, hogy kimondtam a díjátadó szót, ugyanis erről egy olyan kérdés ugrik be neki, amitől megáll a villa a kezemben.

- Tényleg Rob elárulnád mit keresett a nyelved múltkor a nővérem szájában - kérdez rá. Annában is benn akad a levegő, Luca meg dühösen méreget. Nem tudom, hogy kezdjek neki, de szerencsére már jön is a magyarázat Annától, elég finoman fogalmazza meg a véleményét az ügynököm akciójáról, de szerencsére a családtagjait kielégíti a magyarázat.

Vacsora után mindhárman felvonulunk a lakosztályunkba, én mindjárt célba veszem a teraszt, hogy rágyújtsak, Luca is csatlakozik hozzám, mire Anna érdekes képet vág. Leülünk és már majdnem végzek amikor végre megszólal, tudtam, hogy akar valamit, de nem nagyon értem miért nem böki ki.

- Anna kicsit kezdi összeszedni magát - kérdőn nézek rá, mire folytatja. - Tudod először hatalmas nagy baromságnak tartottam ezt a ti álkapcsolatotokat, de végre kimozdult a holtpontról, még nem olyan mint régen, de alakul. Mondjuk a haverodnak múltkor sikerül kicsit bekavarnia...

- Kellan jó srác - próbálom mentegetni.

- Tudom - feleli nevetve - Ash agyon dicsérgeti, ha nem látnám, hogy néz Annára féltékeny lennék rá.

- Felesleges - vágok közbe - ők csak barátok, amióta csak ismerem őket ilyen közvetlen kapcsolatban vannak, Kellan sose mozdult rá, szerintem annál fontosabb neki a barátsága. Egyébként ő se egy kicsapongó típus.

- Az jó, mert hiába tiltakozik, - int a fejével befelé - akkor is látom rajta, hogy határozottan tetszik neki. Tudod azelőtt nem ilyen volt, kedves, közvetlen, mindig vidám... de először jött a nagyapja, aztán az a görény összetörte, és a ba...

Elharapja a szót, de tudom mire gondol. 

- Elmesélte, hogy elvetélt, és hogy utána mentek szét - szólok közbe, mire érdeklődve néz felém. 

- És mit mondott még - kérdezi, de nem értem mire gondol. 

- Csak ennyit, nem hiszem, hogy elmondta volna, de amikor Sarah kórházba került, éppen itt voltunk, és nagyon kibukott, azt hiszem csak elszólta magát, és utána se ment bele részletekbe, én meg nem akartam faggatni. 

- Jobb is, már ez is haladás, az a... - mond valamit olaszul, majd rágyújt mégegy szálra. - Na mindegy, van viszont valami amit meg kell beszélnünk.

Mi a franc jöhet még, én is rágyújtok, és várakozásteljesen nézek rá.

- Pénteken lesz Anna születésnapja. 

- Komolyan - tátom el a számat, és elkáromkodom magam - a fenébe, mit vegyek neki.

- Nem tudom, de nem akarja, hogy tudjátok.

- Tessék, - nézek rá döbbenten, azok után, hogy micsoda ajándékokkal lepett meg bennünket.  

- Megígértette Ginával, hogy senkinek se árulja el közületek, de nem számolt azzal, hogy piccola milyen cseles. Szólt nekem, és én meg nektek. Sőt bulit fogunk tartani.

- Oké, mit csináljak? - kérdezek rá azonnal.

- Neked csak egy dolgod lesz, nem kettő. Az első és legfontosabb, hogy valahogy odajutasd Annát. Én holnap megyek megnézni egy házat, péntekre már biztosan beköltözök, és a party-t is megszervezem, majd Ash segít. Nem érdekel mit találsz ki, csak ne bukjunk le idő előtt, és biztosan ott legyen.  Az itteni vendégek meghívása is rád marad, te tudod, hogy kik elég megbízhatóak a titkotok miatt, csak egy körülbelüli létszám kéne majd a kaja miatt. Ginával körbe hívtuk a családot, mivel mindenki kíváncsi rád, és persze az egész bandátokra, valamennyien jönnek. Ez úgy húsz fő, beszéltem Sarah-val és Brian-nal ők is megígérték. Gina elkérte Shane papától a Jet-et, szóval, ha szólni akarsz a nővéreidnek...

- Nem ők már szerda délben érkeznek a premierre, és a buliba biztos jönni akarnak, plusz az unokatestvéreim is, szóval az plusz öt fő biztosan. Kris, Ash, Nikki, Jay, Peter... - számolgatok de Luca leállít, hogy nem kell most rögtön, de legkésőbb péntek reggel mondjam meg. Dumálunk még egy darabig, majd visszamegyünk a nappaliba, Gina éppen Anna laptopját bűvöli, ha jól látom e-maileket ír. 

Micsoda egy nő ez, képes lett volna titokban tartani, igaz én is szégyellem magam rendesen, ilyen idióta vagyok, már régen rá kellett volna kérdeznem, hogy mikor van neki. Anna furcsa pillantásokkal méreget mindkettőnket, és próbál puhatolózni, még jó, hogy Luca felkészített erre. Na drágaságom, most az egyszer nem fogsz ki rajtam, már azt is tudom, hogy foglak rászedni, hogy el gyere velem...     

  

(Kellan szemszöge)

 A Twi-tour utáni vasárnap elrepültem Montreál-ba, és egész héten forgattuk a The Immortal-t. Már megint egy olyan film ahol egyfolytában félmeztelenül kell lennem, remélem megérem egyszer, hogy valaki észreveszi, hogy képes vagyok többre is, mint az izmaimat mutogatni. Nem egy nagy szerep, még akkor se ha magát Posszeidón játszom, de ez is csak egy munka. Hétvégén aztán irány Torontó, két eseményre is el kellett ugranom, az egyik a Calvin Klein bemutató, igaz ott csak mondtam pár mondatot, pózoltam a fotósoknak, megmutattam, hogy én is olyan alsót viselek. (Ez talán a legjobb része a szerződésnek, a gázsin kívül, ellátnak egy életre fehérneművel). Onnan azonnal az esti Much díjátadóra mentem. Ez is jónak bizonyult, gyorsan átadtam a díjat a kis törpének, oké én se vagyok idős, de ez a Justin gyerek még alig látszik ki a földből, mégis olyan egója van, hogy csak na. Összeakadtam  Ash-sel és Jay-jel is aki az utolsó filmbeli partnernőjét ajnározta, szemmel láthatólag nem csak a promóció kedvéért. Amikor halkan célzásokat tettem erre, csak mosolygott, és közölte, hogy mégse várhat mindenki Annára. És neki vannak bizonyos szükségletei.
Jó vicc, mintha nekem nem lennének, csak most már nem mindegy, hogy kivel elégítem ezeket ki. Már a gondolat is megviselt, nem is beszélve arról a pár alkalomról amikor kénytelen voltam az utóbbi időben hideg zuhanyt venni, mert vele álmodtam, és alvás közben előjöttek az emlékek.                 

Ash-sel dumáltunk kicsit, még mindig a föld felett lebegett, elárulta, hogy az olasz ma érkezett meg LA-be, úgyhogy reggel korán repül haza. Mosolyogva kérdezte, hogy én mikor jövök, mert Anna és a húga szintén vele együtt utazott. Hát sajnos nekem még vissza volt két nap a forgatásból, pedig már igencsak mehetnékem volt, főleg, hogy csak párórányi távolságra volt tőlem.