48. Mindennek vége?

(Anna szemszöge)

Az utolsó akinek poharat nyomok a kezébe Kellan, az imádnivaló huncut mosolyával néz rám, de ahogy beleiszik a pohárba felszisszen. Hát a szájával kell valamit kezdeni, semmi esetre sem jöhet így le az étterembe, ezért hozzá hajolok és odasúgom neki, hogy jöjjön a szobámba, mire azonnal felugrik és követ az ajtó felé.

- Hé, fiatalok, csak 5 percetek maradt, remélem ennyi idő alatt nem akartok belekezdeni semmi huncutságba – naná, hogy Jay nem bírt magával.

Ránevetek, de nem bírom ki, hogy ne cukkoljam egy kicsit:

- Ne aggódj, csak a tetkómat mutatom meg neki – arról sajnos elfeledkeztem, hogy a szobában többen is tudják, hogy hol van. Sőt.

- Na de, bídeach…

- Solo, annyi idő tényleg nincs, mert akkor mostanában nem jöttök vissza…

- Anna…

Brian, Luca és a lányok is méltatlankodnak, de a legjobban Kellan van felháborodva, csak nem abból az okból mint a többiek.

- Ők mind látták? – néz rám.

- Részben – igyekszem megnyugtatni, megsimogatva az arcát - a fiúk csak a mintát, és képen, csak Sarah és Mary látta rajtam, úgyhogy nyugi.

- Az mindjárt más, akkor mehetünk - nézett vissza a többiekre csibészes mosollyal - had lássam.

Alig csukódik be az ajtó a hátunk mögött, már húz is magához, és én örömmel simulok bele az ölelésébe, azonnal az ajkaimra tapadt, pedig ez elég fájdalmas lehet a számára. Érzem ahogy összerándul, amikor a friss sebhez érek, úgyhogy inkább elhúzódom tőle.

- Erre lesz még elég időnk - mosolyogok rá - most viszont el kéne ezt valahogy tüntetni, gondolom nem szeretnéd, ha kiderülne… ülj le - nyomom egy fotelbe, majd a fürdőbe vonulok, több alapozót is kikeresek a sminkszereim közül, amikor elé állok azonnal az ölébe húz. Óvatos mozdulatokkal felkentem a megfelelő krémet, a duzzanatot nem tudtam ugyan eltüntetni, de a látvány sokkal jobb lett.

- Na, most már mehetsz emberek közé - nézek elégedetten a művemre, válaszol de a figyelmemet a kezei kötik le, amelyek már csúsznak fel a combomon. A gyomrom hangosan jelez, mire talpra állít és közli, hogy oké, előbb vacsora. Ezzel egyet értek, és minél előbb indulunk annál előbb érünk vissza, ami ígéretes. Újra a fürdőbe megyek, visszapakolok a táskámba, ő meg az ajtófélfának támaszkodva nézi ahogy kezet mosok.

- Annyira hiányoztál… - szólal meg, végtelen szeretet áradt a szemeiből, ahogy folytatta – tényleg nagyon sajnálom. Rob amikor eljött hozzám, mondott valami olyat, hogy egyedül mentél Wyoming-ba kocsival, ráadásul éjjel, igaz?

Lehajtom a fejem, a francba mindenki ezzel jön, miért olyan nagy dolog. Mellém lép és a tenyerével felemeli az államat, majd mélyen a szemembe néz.

- Ne csinálj ilyet többet kérlek, belegondolni is rossz, hogy mi történhetett volna veled. Ha lehet… jó lenne, ha elfelejtenénk ezt, fontos vagy nekem, ezután mindent elkövetek, hogy ne szúrjam el.

Szorosan magához ölel, és egy percre úgy érzem, hogy „hazataláltam” annyira természetesnek tűnik, hogy a karjaiban tart, biztonságban érzem magam. Aztán a következő mondatával mindent tönkretesz.:

- Annyi időt elvesztegettünk, mert nem bíztál bennem, és úgy tettél, mintha lenne köztetek valami az olasszal. Egyébként már akartam kérdezni, mit jelent az, hogy solo, ahogy folyton nevez. 

- Egyetlenem – vágom rá reflexből, elfeledkezve egy pillanatra a bennem növekvő haragról. De csak egy pillanatig tart az egész, mert nem tudom kitörölni a fejemből a szavait. Van képe azt mondani, hogy miattam volt az egész…

- Te úgy gondolod, hogy az egész félreértés onnan indul, hogy itt találtad Luca-t a szobámban – kérdezem tőle, visszafogva az indulataimat - hogy az én hibám, mert nem ugrottam azonnal a nyakadba?

- Háát, nem, - próbál visszakozni, amikor észreveszi, hogy elhúzódom tőle - elég félreérthető lehetett, hogy megláttál bennünket az étterembe, de ha rákérdezel, akkor nem így alakultak volna a dolgok. Istenem mennyi fejfájástól megkíméltem volna magam – és még vigyorog is - egész héten totálkáros voltam.

Érzem, ahogy átjárja a düh az egész testemet, és kitörni készül, megint megtette, ez a megalomán beképzelt hólyag azt hiszi, csak körülötte forog a világ. Még jó, hogy ez időben kiderült, még mielőtt más is történt volna. Még, hogy fontos vagyok neki, egy francot. Igyekszem lassan és megfontoltan beszélni, bár tudom, hogy nagy valószínűséggel nem fogom bírni sokáig vissza fogni magam.

- Hát most nagyon figyelj, Kellan Lutz - kezdek bele halkan - mert csak egyszer mondom el. Lehet, hogy te azt hiszed, hogy körülötted forog a világ, de felvilágosítalak: nem így van. Te beszélsz nekem bizalomról? Tudod te egyáltalán, hogy mit jelent ez a szó? Azt, hogy nem verjük át a másikat, nem mondjuk azt neki, hogy üzleti vacsorára megyünk, amikor a volt barátnőnket visszük étterembe. Annyira nehéz lett volna engem is beavatni, hogy nem hagy békén, Ash, Rob és ki tudja hányan tudhatták, két héten át szinte minden nap beszéltünk telefonon, mégse jutott eszedbe egyszer se megemlíteni.

- Én nem akartam, hogy… - mentegetőzik azonnal, de már túl vagyok azon a ponton amikor ez még hatna  rám.

- Mit nem akartál, a machó éned nem engedte, hogy őszintén felelj. Amikor feljöttél miután állítólag szakítottál vele rákérdeztem, és nem emlékszem, hogy kijavítottál volna, hogy nem üzleti vacsorán voltál. Szemrebbenés nélkül hazudtál nekem, a szemembe, és még te prédikálsz bizalomról.

- Anna, ne csináld, oké elszúrtam, de akkor se kellett volna úgy tenned, mintha éppen ágyba bújni készültetek volna. Féltékeny lettem, bevallom. A gondolat, hogy más is hozzád érhet…

Hatalmasra kerekedtek a szemeim, ez most miről beszél, mintha a tulajdona lennék.

- Tehát szerinted ezután hordjak csadort, és ne menjek egy méternél közelebb férfihez, mert az neked nem esik jól?

- Nem, nem ezt mondtam, a srácok tudják, hogy az enyém vagy - már megint az a magabiztos arckifejezés - úgyse érnének hozzád.

Szóval azt hiszed, na ezt most nagyon elrontottad barátom, hátraarcot csinálok és kivágom a szoba ajtaját, na ezt rakd zsebre…

(Kellan szemszöge)

Felpattanok a fotelből, ahol eddig ültem és követem, de Jay naná, hogy beszól. Anna viszont rögtön reagál, és az, hogy közelebbről szemügyre vegyem végre azt a tetoválást, kifejezetten tetszik. Azt viszont, hogy nemcsak Sarah, Mary hanem Brian és fölülrá Luca is tudja, hogy mit ábrázol, és gondolom azt is, hogy hol van kikészít. Hangosan felhördülök, de sietve megnyugtat, hogy csak a lányok látták élőben, a srácok nem. Na csak azért. Most már boldogan követem a szobájába, és amint becsukódott mögöttünk az ajtó, már vonom is magamhoz és azonnal megcsókolom. Igyekszem titkolni, hogy ez kicsit fájdalmas a sérült számmal, de persze észreveszi. Nem igazán értem mit akar, mert egy fotelbe ültet, és bevonul a fürdőbe. Amikor visszajön kis tégelyek vannak a kezében, olyanok, mint amit a sminkesek használnak. Megáll előttem, de az ölembe ültetem, ami ellen szerencsére nem tiltakozik.

- Na, most már mehetsz emberek közé – szólal meg amikor végzett, nem engedem, hogy felkelljen, kezeim már utat találtak a szoknyája alá.

- Én szívesebben maradnék itt, ha nem vagy nagyon éhes – próbálkozom, de a gyomra hangosan megkordul, így inkább elengedem. Ha eddig kibírtam, egy órán már nem múlik, remélem a többiek nem akarnak ötfogásos vacsorát. Követem a fürdő ajtajáig, és csak figyelem, elragadtatottan bókolok neki, amit egy mosollyal viszonoz. Eszembe jut, mit mondott Rob, rettegéssel tölt el, mi történhetett volna vele aznap éjjel. Lehajtja a fejét amikor szóbahozom az autókázását, nem tudom, hogy azért mert bánja már, vagy azért, mert nem örül annak, hogy emlékeztetem rá. Mindig olyan átkozottul önálló.

- Ne csinálj ilyet többet kérlek, - ölelem magamhoz, vigyázva, hogy ne szorítsam meg túlságosan törékeny testét - belegondolni is rossz, hogy mi történhetett volna veled.

Komolyan gondolom a mondataim minden egyes szavát, még soha senki iránt nem éreztem így. Ez kicsit engem is megrémít, de alapjában jó érzéssel tölt el. Próbálom elterelni a figyelmét, ezért kinyögöm ami először eszembe jut.

- Annyi időt elvesztegettünk, mert nem bíztál bennem, és úgy tettél, mintha lenne köztetek valami az olasszal. Egyébként már akartam kérdezni, mit jelent az, hogy solo, ahogy folyton nevez.

- Egyetlenem – vágja rá, elhúzódik, gondolom indulni akar. Cseppet se tetszik amit mondott, túlságosan is sokszor hallottam, hogy az olasz így nevezi, és ez olyan bensőséges. Jó lesz, ha keres magának valaki mást erre a posztra, példának okáért ott van mindjárt Ashley. Na őt miattam nyugodtan becézgetheti így. Túlságosan elmerülök ezekben a gondolatokban, így későn eszmélek rá, hogy valami gond van. Anna arca zavart és szomorúságot sugároz, először nem értem mi a gond, de amire leesik már késő. Már megint nem válogattam meg a szavaimat, és félreérthetően beszéltem.

- Hát most nagyon figyelj, Kellan Lutz, mert csak egyszer mondom el – vészjóslóan halkan és nyugodtan beszél, a francba itt megint balhé lesz, gyakorlatilag igazat kell adnom neki, tényleg hülye voltam, hogy nem avattam be, hogy AnnaLynne milyen zakkant, de tartottam attól, hogy kevesebbnek fog tartani, hogy azt hiszi, ha a régi barátnőmet se tudom lekoptatni, akkor másban is ilyen szerencsétlen vagyok.

Mentegetőzök, de látom, hogy már hiába, belelovalta magát a témába, nem is kicsit.

- Anna, ne csináld, - próbálok könyörögni - oké elszúrtam, de akkor se kellett volna úgy tenned, mintha éppen ágyba bújni készültetek volna. Féltékeny lettem, bevallom. A gondolat, hogy más is hozzád érhet…

A szemei döbbenten merednek rám, most meg mit rontottam el.

- Tehát szerinted ezután hordjak csadort, és ne menjek egy méternél közelebb férfihez, mert az neked nem esik jól?

- Nem, nem ezt mondtam, - naná, hogy mindent félreért amit csak mondok - a srácok tudják, hogy az enyém vagy, úgyse érnének hozzád.

Na azt hiszem ezzel megástam a saját síromat, a döbbenetet felváltja a makacsság és az arcán megjelenik egy „csakazértis” kifejezés, szó nélkül fordul meg és ront ki a nappaliba, követem, nem tudom mire készül, de semmi jóra az biztos. Látom, hogy a srácokat fixírozza, lázasan töröm a fejem, min is akadt ki annyira. Az utolsó mondatomban lehetett valami, amikor rákérdez Zack-re, hogy van-e barátnője már értem. Én hülye, azt mondtam a többiek úgyse érnének hozzá, ez bizony nagy hiba volt. Pedig hányszor említette, hogy a falra mászik attól, ha birtokolni akarják. De én tényleg nem, csak egyszerűen ismerem a srácokat. Soha, semmi esetre se kezdenénk ki a másik barátnőjével, és ha tetszik neki, ha nem rá már úgy tekintenek, mint aki hozzám tartozik. És ez így helyes.

Azzal viszont nem számoltam, hogy ők is férfiból vannak, jelen esetben Jay, akit elkapott. 

- Anna, ne… - kérem, de nincs rá hatással. Iszonyatosan fáj, ahogy egymáshoz tapadnak, és Jackson még magához is öleli. Szívem szerint azonnal odamennék, hogy szétválasszam őket, és behúzzak a haveromnak, de azzal talán örökre elveszíteném. Így csak nézem őket, nyugi Kellan csak meg akar leckéztetni.

- Remélem most már tudod, mi az a bizalom – ahogy gondoltam. - De végülis teljesen mindegy, mert odabenn elvesztetted az összes esélyedet arra, hogy mégegyszer hozzám érhess.

Döbbenten nézek rá, de aztán megnyugszom, nem baby, nem versz át, ha nem lenne esélyem nem igyekeznél ilyen átkozottul bizonygatni, hogy semmit se jelentek neked. Oké, most kicsit durcás vagy, de úgyis kibékülünk, mert minket az Isten is egymásnak teremtett.

- Majd meglátjuk… - nem tudom befejezni, mert Brian közbeszól, és már csak azt veszem észre, hogy mindannyian a liftek felé tartunk. Elgondolkozva követem a többieket, csak miután becsukódott mögöttünk az ajtó veszem észre, hogy Anna nincs itt, gondolom direkt a másikkal ment. Jay felém fordul:

- Kellan, ő kért meg, hogy csókoljam meg - mentegetőzik - mégis mi a fene történt a szobában. Amikor bementetek még minden oké volt, erre kijött és…

Kevés a pár emeletnyi idő a földszintig, így csak annyit közlök, hogy rosszul fejeztem ki magam, és felkapta a vizet.

(Anna szemszöge)

Egy pillanat alatt felmérem a lehetőségeimet. Brian, Colin eleve kiesett, mindketten nősek. Luca megértette volna, de most, hogy itt van neki Ash, nem hiszem, hogy megköszönné. Rob-nak ott van Kris, maradt tehát Jay és Zack. Hát talán az utóbbi jobb lenne, de biztosra kell mennem, úgyhogy eléállok és kérdőre vonom:

- Zack, van barátnőd? – látom, hogy meghökken csakúgy, mint a többiek.

- Van – jön az azonnali válasz, hát akkor eldőlt a dolog. Jay elé lépek, Kellan valószínűleg rájött, hogy mire készülök, mert hangosan felhördül, úgyhogy felé fordulok.

- Hát ennyit a feltevéseidről…

- Anna, ne… - hallottam a hangját, de nem érdekel. Két tenyerem közé fogom Jay arcát, aki huncut szemekkel néz rám, nem is sejtve mire készülök. Halkan súgom neki:

- Majd megmagyarázom, de most segíts… - és szájon csókolom, először csak egy szájra adott puszinak indul, de aztán a bennem felgyülemlett düh többre sarkal, újra összeérintem az ajkainkat, és most már ő is viszonozza. Érzem a kezeit a derekamra fonódni, de a nyelve csak óvatosan ér az enyémhez. Fokozottan érzékelem a körülöttünk zajló dolgokat, pár másodperc múlva leengedem a kezeimet és szemeimmel azonnal Kellant keresem.

- Remélem most már tudom, mi az a bizalom. De végülis teljesen mindegy, mert odabenn elvesztetted az összes esélyedet arra, hogy mégegyszer hozzám érhess.

A szemei döbbenten merednek rám, aztán hirtelen kajánul vigyorogni kezd.

- Majd meglátjuk… - még folytatná, de Brian közbevág.

- Oké nekem egy estére ez már túl sok, Bídeach fogalmam sincs arról mit művelsz éppen, és szerintem neked sincs, de most megyünk vacsorázni, mielőtt Mary rosszul lesz. Indulás.

Senki se mer neki ellent mondani. Mire a liftekhez lépünk mindkettő ajtaja nyitva van, a többiek látványosan és villámgyorsan elkülönítenek kettőnket, az egyikbe megy az LA-i banda, a másikba meg a családtagjaim és én. Amint becsukódott az ajtó mindenki felém fordul, igyekszem tudomást se venni róluk. Csak egy dolog jár a fejembe, szegény Jay, jó nagy gondot akasztottam a nyakába, remélem nem lesz baj. Amint belépünk a különterembe a megszokott rend szerint Rob mellé ülök, adni kell a látszatra, a másik oldalamra meg odahúzom Jackson-t. Kellan beül éppen velem szembe, de nem foglalkozom vele.

- Jay, minden oké? – kérdezem tőle halkan - ugye nem piszkált.

- Jaj, kislány nyugi tudok magamra vigyázni. De mi volt ez az egész?

- Hát, nem ez a legjobb időpont ennek a kitárgyalására. Ráérsz holnap este?

- Aha, ide jöjjek – kérdezi mire csak bólintok. 

Az este további része majdhogynem eseménytelenül telik, nemigen folyok bele a társalgásba, a többiek nélkülem is jól elvannak. Az persze feltűnik, hogy Kellan is feltűnően szótlan, és folyton engem figyel, mint egy éhes ragadozó a zsákmányát. Állom a pillantását, hát haver, ez a vonat elment, és te lekéstél róla. Már az utolsó italainkat fogyasztjuk amikor a telefonom megszólal, ezért felállva az asztaltól a helyiség egyik sarkába sétálok. Gyorsan végzek, de amint megfordulok, hogy visszamenjek a többiekhez egy mellkasba ütközöm. Kellan kihasználva, hogy nem figyeltem elém jött.

(Kellan szemszöge)

- Hát, haver, értem már miért piáltál egy héten át, jól behálózott, sose gondoltam volna, hogy Kellan Lutz egyszer igazán beleesik egy csajba. – Zack mondata szöget üt a fejembe. Mivel megérkeztünk nem válaszolok, csak megyek utánuk. Esélyem sincs Anna közelébe kerülni, egyik oldalon természetesen Rob kerül mellé, a másikra meg odaülteti Jay-t. Viszont így pontosan vele szembe kerülök, ami nekem kifejezetten megfelel. Az egész vacsora alatt őt figyelem, látom, hogy néha lopva felém pillant, de próbálja titkolni. Fogalmam nincs, hogy mit eszek és milyen az étel íze, mert a gondolataimat Zack mondata köti le.

Azt hiszem, sőt biztos vagyok benne, hogy az ami kettőnk között van az nem csak vágy, vagy egyszerű vonzalom. Odavagyok ezért a gyönyörű, makacs nőszemélyért.

SZERETEM. Úgy, mint eddig senkit, nem csak ágyba akarom vinni, vagy megtartani pár hónapra.

Nem, vele akarom tölteni az összes időmet, ágyban és azon kívül. A lelkem mélyén érzem, hogy ez nem egy egyszerű kapcsolat lesz, de azért ennyire még nem szeretnék előreugrani. Egyelőre csak meg kell győznöm arról, hogy minden hülyeségem ellenére, nem az a srác vagyok akinek gondol. És én soha, de soha nem akarom őt megváltoztatni, egyszerűen csak félek, hogy elveszítem, és hát mondjuk meg őszintén, férfiből vagyok, ő pedig egy gyönyörű, okos nő, akiért elég sokan ácsingóznak.

Miközben ezeken a mélyenszántó gondolatokon elmélkedem látom, hogy felkel és már megint telefonál. Lehet, hogy ez nála valami függőség, de kit érdekel. Mivel hátat fordít az asztalunknak felkelek és mögé lépek, látom a többiek érdeklődő, Rob, Jay, az olasz és a Góliát figyelmeztető pillantásait. Jellemző, mindenki azt hiszi, hogy bajt akarok. Amikor befejezi és megfordul azonnal megszólítom:

- Oké, értem bizalom, de ez így nincs rendben – kérem halkan - menjünk fel és beszéljük meg.

- NEM, - olyan konok, és amennyire látom még mindig dühös rám - beszéltünk már eleget, és nekem ebből elegem van. Ezután úgy teszünk, mintha soha nem történt volna közöttünk semmi, mert ezután nem is fog. Semmi értelme folyton kínos helyzetbe hozni a barátainkat.

- Na azt már nem - még hogy semmi, ezt azért nem adja be nekem - nem tagadhatod le, hogy valamit érzel irántam, ugyanúgy, mint én irántad. Ezt a vak is látja.

- Elég nagylány vagyok már, meg fogok birkózni azzal, hogy ne vessem rád magam, nyugodj meg.

Nem akartam kész tények elé állítani, de ösztönösen jön:

 - Anna én SZERETLEK.

(Anna szemszöge)

 Kellan kihasználva, hogy nem figyeltem elém jött.

- Oké, értem bizalom, de ez így nincs rendben. Menjünk fel és beszéljük meg.

- NEM, beszéltünk már eleget, és nekem ebből elegem van. Ezután úgy teszünk, mintha soha nem történt volna közöttünk semmi, mert ezután nem is fog. Semmi értelme folyton kínos helyzetbe hozni a barátainkat.

Persze bizonygatja a vélt igazát, az arcán megint az a letörölhetetlen magabiztos vigyor, amitől frászt kapok, visszaindulnék az asztalhoz, de elém lép megakadályozva a távozásom.

 - Anna én SZERETLEK.

Hirtelen nem tudom mit tegyek, meglepődök, nem kapok levegőt, csak nézek azokba a gyönyörű kék szemeibe, és nem akartam elhinni amit hallottam. Olyan hatalmas meggyőződéssel mondta ki azt az egyszerű szót. Pánikba esek, ez már megint valami trükk, és én nem fogok bedőlni neki. Egy szó nélkül kikerülöm, pár szóval elbúcsúzom mindenkitől, és megindulok az ajtó felé. Már majdnem elérem amikor a hátam mögül felcsendül a hangja.

- Anna – ösztönösen arra fordulok - ez akkor is így van ha elmenekülsz. Tudom, hogy előbb-utóbb belátod, hogy te is így érzel.

- Azért ne tartsd vissza addig a lélegzeted – vetem oda neki, és behúzom magam után az ajtót.

Kifele még gyorsan lerendezem a számlát, elvégre az én ötletem volt a nagy közös vacsora, és felvonulok a lakosztályunkba. Gyorsan felveszem a pizsamának kinevezett rövidnadrágomat és pólómat és letelepedek a nappali kanapéjára. Csak várok és várok, érzem, hogy a szemem egyre többször csukódik le, a fenébe Rob hol a francba vagy ilyen sokáig. Aztán egyszer csak filmszakadás.

(Kellan szemszöge)

 Visszaülök az asztalhoz, magamban mosolyogva, Anna mellett nem lehet unatkozni az már egyszer biztos, sőt az ember egy pillanatra se érezheti úgy, hogy révbe ért.

- Kellan, mit csináltál már megint? – hallom Rob hangját, és hirtelen feltűnik, hogy mindenki kérdő tekintettel néz rám.

- Én, semmit – felelem, mire azonnal újabb kérdés jön.

- És mit mondtál neki?

- Azt, hogy mi nem lehetünk csak barátok.

- Miért – kérdez rá a szőke hajú nő, ha jól emlékszem Mary.

- Mert szeretem – felelem neki, és így hangosan kimondva egyre jobban tetszik a dolog. Elvigyorodok, tényleg szeretem Annát. A nő rám mosolyog, a többiek csak hallgatnak, aztán a csöndet a Góliát hangos nevetése töri meg. Erre mindenki felé fordul, én meg dühösen nézek rá, mi olyan nevetséges ebbe.

- És én még azt hittem, hogy Annát kell megvédeni tőled. Te jó ég, elevenen fel fog falni. Haver te vagy nagyon hülye vagy, vagy még nem tudod mire vállalkoztál. Olvastad Shakespeare - The Taming of the Shrew–át. Na te ugyan erre számíthatsz, plusz vedd számításba, hogy részben ír, részben magyar és neveltetése miatt olasz is. Úgyhogy neked annyi, de sok sikert éppen ideje, hogy valaki megzabolázza, de ezt nem tőlem hallottad - fűzi hozzá az ajtó irányába tekintve mintha attól félne, hogy Anna belép és meghallja amit mondott. - És ami azt illeti, jobb ha előre tisztázzuk, ha még egyszer megbántod, vagy bármi baja lesz miattad akkor számíts arra, hogy megtalállak és akkor még nem említettem a négy Gádor fiút, és Luca, hány unokabátyád is van?

- Három – hangzik az azonnali válasz.

- Szóval akkor plusz 4 Salti fiú, meg az idősebb rokonok, és a legrosszabbat még nem is említettem. Ha a kis tornádó rájön, hogy bántottad a nővérét akkor elevenen megnyúz, és ezt komolyan mondom. Gina bármit megtenne Annáért, bármit – nyomatékosítja az utolsó szót.

Hát, nem mondom hogy halálra ijedtem, de szó se róla neki is elég népes családja van. Ezt jó lesz észben tartanom.

- Ja, és Te - böki meg Rob mellkasát a Góliát - ez rád ugyanúgy vonatkozik, plusz te még angol is vagy, szóval nálam eleve hátrányból indulsz.

Ezt nem nagyon értem, de Rob belesápad a hallottakba, és meghúzza a poharát szóval ő tudhat valamit.

- Brian, de igazán, halálra rémíted a srácokat – vágja fejbe a felesége a nagydarabot, egyre szimpatikusabb nekem a nő - ha Anna megtudja, kapsz a fejedre.

Mary egyre jobban tetszik, elgondolkozom azon, hogy mivel tudnám rávenni, hogy segítsen pár információval, de sajnos feláll, és közli, hogy elfáradt, ő is megy lefeküdni. A férje azonnal felpattan és féltő gonddal öleli át, azt hiszem náluk is az asszony irányít. Sarah is indulni készül, és bár szerintem Colin-nak még lenne kedve maradni ő is csatlakozik hozzá. Elbúcsúzunk egymástól, a Góliát még mellém lép, és vállon vereget.

- Úgy látom a meccs elkezdődött, ne hagyd, hogy meghátrálásra kényszerítsen.

Miután a négyes távozott Zack megkérdezi az olaszt, hogy ráér-e, mert beülhetnének a bárba. Az rábólint, de előtte még sutyorog valamit Ashley-vel, majd egy gyors ölelés után elmennek. Mi négyen közelebb ülünk egymáshoz. Beszélgetünk pár szót, Rob elnézést kér amiért megütött, naná, hogy elnézem, szerintem kap ő még ezért. Megemlíti a hétvégi MMA díjátadót, kiderül, hogy lehet, hogy Anna is megy. Hát ez bizony gond, illetve a gond az, hogy én nem, mert a hétvégén családi buli van a nagyszüleimnél, és kicsinálnak, ha nem leszek ott. Ash szintén elutazik, úgyhogy ő se jelenik meg. Rob egyre többet ásítozik, de szemmel láthatóan nem mer elindulni, de aztán megadja magát. Int a pincérnek, hogy fizetne, de kiderül, hogy a számlát a szőke hölgy valószínűleg Anna már rendezte.