49. Nincs bocsánat...

(Kellan szemszöge)

A hotelből kiérve fogunk egy taxit, először kirakjuk Jay-t, aztán Ash-hez megyünk. Egy pillanatra meglepődik amikor kiszállok én is, de nem szól semmit. Marlow azonnal, apró termetét meghazudtolva hatalmasakat ugrik, én leülök a megszokott helyemre, erre az ölembe telepedik. Ash megkérdi, kérek-e valamit inni, majd leül velem szembe.

- Szóval, akkor most mi van? – kérdez rá azonnal. Elmesélek neki mindent újra, hogy mi történt azóta, hogy Anna visszajött Londonból. Alapos fejmosást kapok a piálásért, amiért belekötöttem a fotósba azért meg pláne. Ash-sel a kapcsolatom mindig is elég bensőséges volt, neki aztán mindent elmondhatok. Persze rákérdez, hogy ugye amit az étteremben mondtam, azt komolyan is gondolom, mert ezzel az egy szóval nem kéne csak úgy vaktában dobálózni.

- Tudod, hogy nem is szoktam, és őszintén megmondom, most is csak úgy spontán jött. De tudod mit, én tényleg ezt érzem - biztosítom arról, hogy komolyan gondolom a dolgot. 

- Mit, - kérdez vissza - meg tudod határozni pontosan?

- Azt nem állítanám - felelem neki elgondolkozva - de amikor nincs velem hiányzik. És ez most nem a szexről szól. Úgy értem persze fontos, és szó se róla amikor csak a közelembe van, szívem szerint azonnal ágyba vinném, főleg hogy már kaptam némi ízelítőt abból, hogy mire számíthatok. De szeretem hallgatni, ahogy beszél, ahogy a maga határozott módján irányít másokat, és mégis… észrevetted, hogy folyton mindenkire egyformán figyel? Olyan mintha ő lenne a központba, mármint jó értelemben. A körülötte lévőket igyekszik egyforma távolságba tartani magától, és mindenkinek a kedvében járni.  Eddig csak két ember van akit láttam, hogy őket aztán bármi áron, bármitől megvédené, Sarah és az az átkozott olasz. És tudod mit én is ezt szeretném, megvédeni mindentől.

Percekig csak mondom a magamét, összefüggéstelenül, ami éppen eszembe jut. Jólesik, nem vagyok az a kimondottan lelkizős típus, de Ő, mint mindig jó hallgatóságnak bizonyul. Arra vonatkozóan mondjuk nincs ötlete, hogy mi legyen a következő lépésem, de azt megígéri, hogy finoman majd szól pár jó szót az érdekemben. Próbálom visszatartani ettől, mert hát ez ezelőtt se nagyon jött be. Miután kitárgyaltunk engem most nem hagyom magam és mindent tudni akarok az olaszról, ahogy gondoltam bejön neki, és holnap együtt vacsoráznak. Részben örülök, mert Ash megérdemli a boldogságot, és így talán a bájgúnár kevesebbet foglalkozik Annával. De másrészt a csávó még mindig elég unszimpatikus nekem.

Már majdnem hajnalodik amikor elindulok haza, lévén csak pár utcányira lakunk egymástól gyalog, egész idő alatt azon törve a fejem, mi legyen a következő lépés, mert nem lesz egyszerű, ahogy a Góliát mondta Anna meglehetősen makacs, ha valamit a fejébe vesz.

(Rob szemszöge)

Óvatosan nyitom a lakosztály ajtaját, amilyen raplis, jobb, ha ma már nem futok össze Annával, egy pillanatra meghűl bennem a vér, mert a kanapén találom, de aztán észreveszem, hogy alszik. Szerencsére. Lábujjhegyen közelítem meg a szobám, de amikor visszanézek eszembe jut, hogy nem hagyhatom így itt, ezért bemegyek a szobájába, kihozom a takaróját és ráterítem. Annyira más így, védtelennek és szelídnek tűnik, nyoma sincs rajta annak a fúriának aki az elmúlt órákban tombolt a haverommal.

Az ágyban fekve felidézem az eseményeket, ez egyszerűen nem igaz, hogy ezek ketten mennyire félreértik egymást, és mégis egyre inkább biztos vagyok abban, hogy tökéletes pár lennének. Kívülállóként figyelve az arcukat, amikor leesett nekik, hogy Kellan mégse békült ki azzal a döggel, és Anna meg aztán nem bújt össze Luca-val, nagy élmény volt. Ahogy egymásra néztek, majd megcsókolták egymást, már akkor is úgy gondoltam, hogy ez köztük igenis több mint egyszerű vonzalom, és Kellan meg is győzött róla. Ahogy kimondta, hogy szereti Annát az valódi érzelmekről tanúskodott, és szerintem a csaj se hisztizne ennyit, ha nem érezne valamit iránta. 

Brian-nek igaza lehet, hosszú és nehéz küzdelem lesz, mire meggyőzi, de azért én nem becsülöm le Kellan-t, sőt, ha módomban áll segíteni is fogom, mert szerintem összeillenek. Viszont jó lesz vigyáznom, mert az ír valószínűleg komolyan gondolta, hogy kicsinál, ha megbántom, és az nem igen tenne jót az egészségügyi állapotomnak, arról nem is beszélve, hogy egyre jobban kedvelem Annát, és persze hálás is vagyok neki, nem kicsit. 

(Anna szemszöge)

 Reggel hangos kopogásra ébredek, kell pár pillanat mire felfogom, hogy hol is vagyok, mondjuk az egyelőre nem tiszta, hogy miért a kanapén aludtam. A takaróm rajtam van, gyorsan magam köré tekerem, és az ajtóhoz botorkálok. Kinyitom és szemmagasságba egy széles mellkast találok, feljebb emelem a tekintetem, a korai látogató meglepődött arccal néz rám.

- Jó reggelt, Dean – üdvözlöm miután felismertem a testőrt. Ő is üdvözöl, majd Rob után érdeklődik, közlöm vele, hogy szerintem még alszik, aminek nem nagyon örül, mert már öt perce úton kéne lenniük, a telefonja meg nem elérhető. Beljebb hívom, én meg célba veszem a szobáját. Hason fekszik, na megállj csak, most bosszút állok a két ébresztődért. Az ágyához lépek, és a füléhez hajolok:

- JÓÓ REGGELT! – kiáltom el magam, és egyúttal lerántom róla a takarót is. Kicsit későn jut eszembe, hogy van-e rajta valami, de szerencsére egy boxert legalább visel. Elrángatom a függönyt, álmosan fordul a hátára, és laposakat pislog.

- Mi van, nem tudsz aludni? – kérdezi morcosan.

- De tudtam volna, ha te időben felkelsz és nem kell Dean-nek feljönni érted. Elaludtál, a nappaliban vár rád, és szerinte öt perce el kellett volna indulnotok – felelem.

Erre azonnal kiugrik az ágyból, és a fürdő felé indul, én meg letelepedek az ágyára. Még sose jártam a szobájában, ugyan olyan, mint az enyém csak egy kicsit sötétebbek a színek. Hallom ahogy fogat mos, kijön, előkap egy farmert és pólót. Meglepődve tapasztalom, hogy rend van, akkor vajon mi volt az a kupi, amikor megjöttem.

- Meddig forgatsz ma? – kérdezem, mire gyors válasz: fogalma sincs. – Oké, este átjön Jay. Ja és Rob, nem felejtettem el - utalok a tegnapi csetepatéra - remélem legalább kibékültetek. A kezed?

- Ja, a franc a kemény fejébe, még mindig fáj.

- Meg is érdemled, ne csinálj ilyet többet, főleg ne miattam, oké? – csak azt látom, hogy bólint, mert már kinn is van a nappaliba, üdvözli Dean-t és a kabátjába pakol. Most jut csak eszembe, fogalmam nincs, hogy ő mit tud. Most, hogy is kéne viselkednem előtte, szerencsére Dean megkönnyíti a dolgom, elköszön és a folyosóra lép, gondolom hív egy liftet. Mielőtt Rob elmenne azért még rákérdezek, mondja, hogy nyugi őt beavatta és már itt sincs.

Visszafeküdni már nincs kedvem, úgyhogy lévén jó idő van, kimegyek a teraszra, és elvégzem a napi gyakorlatomat. Aztán zuhany, és felöltözök, szerencsére már majdnem kilenc van, úgyhogy telefonálok a többieknek, mivel mind fent vannak átmegyek hozzájuk. Valami történhetett még az este, mert egyikük se hozza fel mire is célozhatott Kellan. Remélem legalább annyi esze volt, hogy nekik nem mondta el amit nekem. Szép kényelmesen megreggelizünk, a lányok már összepakoltak, utána rögtön a reptérre indulunk, ahol Patrick várja őket. Van egy kis huzavona, mert nem akarják hagyni, hogy én fizessem a szobájukat, de aztán meggyőzöm őket, különben is én foglaltam nekik. Elbúcsúzunk, mert Sarah-ék szombaton már visszamennek Londonba, Colin-nak hétfőtől dolgoznia kell.

Miután a Jet felszállt, fogok egy taxit, és a Hyatt-be indulok, útközben rácsörgök Luca-ra, mondja, hogy éppen esznek. Odaérve engem is kínálnak, de visszautasítom. Kérdezősködöm, hogy mikor ért haza, mint kiderül még beültek egy italra Zack-kel, Nico jelenléte miatt nem bonyolódom bele az este tárgyalásába. Délután kettőre kell mennünk a M.I.C. itteni irodájába, hogy a vállalat ügyvéde előtt aláírjuk a szerződést. Mivel farmerben jöttem, még vissza kell ugranom a Four Season’s-be, ott gyorsan hivatalos külsőt öltök, nadrágkosztüm, magassarkú, konty, aktatáska. A srácok a hallban várnak és együtt indulunk. Dr. Steve Corner a cég vezető jogtanácsosa, ötvenes évei végén járhat, már vár bennünket. Ahogy belépünk a felhőkarcoló recepciójára és megmondom a nevem, mintha megfagyna a levegő. Gondolom az érkezésem híre futótűzként terjed, mert mindenhonnan kíváncsi tekintetek lesnek ránk. Luca vidáman, Nico pedig feszengve követ. Mr. Corner kijön elénk az irodájából, határozott kézfogással üdvözöl. Lefutjuk a szokásos tiszteletköröket, érdeklődik, hogy akkor esetleg idő előtt…, de biztosítom róla, hogy egyelőre nem szándékozom túl sokat itt tartózkodni. A szerződés hála a több előzetes megbeszélésnek teljesen érthető, így rövidebb, mint egy óra alatt mindent elintézünk, és egy pohár pezsgővel koccintunk is az együttműködésünk sikerére.

Az irodából a srácokkal elmegyünk egy késői ebédre, és vidáman elbeszélgetünk, Nico délutánra valami távoli unokatestvérét tervezi meglátogatni, én meg felmegyek Luca-hoz. Megszabadulok a cipőmtől és a zakómtól, és letelepedek egy fotelbe.

- Na, akkor most mindent tudni akarok rólad és Ashley-ről – szegezem neki a kérdést. Szépen lassan kiszedem belőle, hogy ugye Milánóban találkoztak a divathéten, elég sokat dumáltak, neki mindjárt tetszett, amit nem csodálok, aztán elmentek vacsorázni, és így tovább, és így tovább. Igazság szerint nem történt közöttük semmi komoly, de elkérte a számát, párszor fel is hívta, de aztán egyszer csak Ash nem vette fel többet a telefont, ő meg azt hitte, hogy csak vele nem akar beszélni. Tegnap kiderült, hogy csak ellopták a telefonját ezért, de most mindenesetre azért ő még egyszer nekifutna a dolognak.

- És miért nem mondtad el, hogy ő az, többször is említettem, hogy megismerkedtem vele? – kérdezem, de persze mindenre van válasza. A szavaiból és a tegnap esti reakciójából arra következtetek, hogy ezek között lesz valami, de persze próbál leállítani, hogy csak ne üssem bele az orrom. (Na mindegy ott a másik fél majd vele is próbálkozom.) Aztán persze ő lendül támadásba, és el kell neki mondanom, hogy hogyan is keveredett oda Kellan az este, mert amikor utoljára találkoztunk még kivoltam tőle. Úgyhogy elmesélek mindent kezdve a másnap a lakásán tett látogatásomat, az utamat nagyapáékhoz – amiért tőle is megkapom a letolást, nem mintha este nem hallotta volna, a következő mondata azonban meglep:

- Solo, az a srác pont hozzád való, magabiztos, tudja kezelni a hisztijeidet, éppen ideje volt, hogy ráakadj. Egyébként a többiek is szimpatikusak szerencsére, mert a jövőben remélem elég sok időt fogok velük tölteni. 

- Na ne mond, - nevetek rá, szóval jól gondoltam, Ash nagyon bejön neki - jobb lesz, ha tényleg összebarátkozol velük. Főleg Kellan-nal.

- Miért, mégis behódolsz neki?

- Nem, Luca Salti vedd tudomásul, hogy én nem fogok behódolni senkinek, van önálló akaratom – mordulok rá. - De jobb, ha tudod, hogy ők Ashley-vel úgy vannak, mint mi ketten, szóval, ha akarod a lányt, ne piszkáld a pasit.

- Jó, ha vigyáz rád, nem lesz gond - feleli, de az arca nem sok jót ígér.

- Luca, ebbe ne szólj bele, oké? – nézek rá mérgesen, majd, hogy kicsit oldjam a hangulatot rákérdezek, hogy és akkor mit is tervez Ash-sel. Vacsorára gondolt, de még nem egyeztettek, mire felajánlom, hogy mivel nekem is beszélnem kéne vele, utána megteheti. Ez is lesz, én felhívom és megérdeklődöm, hogy holnap ráér-e, mert akkor most beiktathatnánk az ezelőtti bevásárló körutat. Szerencsére ráér, úgyhogy megegyezünk, hogy délelőtt eljön értem a szállodába. Aztán átadom a barátomnak, és kivonulok a teraszra. Beletelik pár percbe mire kijön hozzám. Boldogan vigyorog, és bejelenti, hogy mennek vacsorázni, és megnevez egy éttermet. Én nem ismerem, kiderül, hogy ő se, de Ash javasolta, és ott találkoznak. Hangosan morfondírozni kezd, hogy mit is vegyen fel, ezt olyan határtalan komolysággal teszi, hogy hangosan felnevetek.

- Mi ilyen vicces? - néz rám értetlenül, elmesélem neki, hogy úgy viselkedik, mint egy elsőbálozó tinilány, erre megdob egy párnával, ezt én se hagyhatom, és verekedni kezdünk, persze csak játékból, aminek az a vége, hogy elgáncsolom, és nyerek, ő meg csiklandozni kezd, amit csak hosszas könyörgésemre hagy abba, persze csak miután elismertem, hogy ő győzött. A szórakozásunkat a telefonom jelzése zavarja meg, Rob az, küldött egy üzenetet, hogy este sokáig forgat, úgyhogy ne nagyon számítsak rá. Luca-n lassan erőt vesz készülődhetnék, úgyhogy otthagyom azzal az ígérettel, hogy holnap rácsörgök, és elmesél mindent, pár napig még úgyis itt marad LA-ben.

(Kellan szemszöge)

Reggel későn ébredek és elég nehezen tudom rászánni magam a felkelésre. Újra átgondolom az előző estét, és arra a következtetésre jutok, hogy még nincs minden veszve. Anna meg fog békélni, és minden rendbe jön. Elmegyek futni Kola-val, mire visszaérek Zack is előkerül, előző este alaposan a pohár fenekére nézhetett, mert igen elgyötört arccal kortyolgatja a kávéját. Ez persze nem akadályozza meg abban, hogy engem cseszegessen, de ez most nem érdekel különösebben. Kérdezgetni kezdem a bájgúnár olaszról, hát szolgál pár érdekes információval.

Kiderül amit már sejtettem, a srác elég jó nevű modell, a legnevesebb divatbemutatókon szokott fellépni, a fotózásokról már nem is beszélve. Nem mintha szüksége lenne arra, hogy dolgozzon, mert a családjáé az egyik legnagyobb olasz építőipari cég, van mit a tejbe aprítaniuk. Most valami saját vállakozásba fog, és ideköltözik LA-be, ez mondjuk Ash szempontjából ígéretes. Azt is elmeséli, hogy párszor olyat is hallani lehetett, hogy maffia-kapcsolataik vannak, de senki se tudta bizonyítani, és Zack szerint is hülyeség az egész. Az viszont biztos, hogy népes, és összetartó családja van, és ha feldühítik igencsak méregbe tud jönni. A haverom azt is elmeséli, hogy egyszer tanúja is volt ennek, mert az egyik srác tett valami tiszteletlen megjegyzést az akkori barátnőjére, állítólag csak ketten tudták leszedni róla. Sokszor és mindig végtelen szeretettel beszél Annáról, Zack szerint rajong érte, rendkívül nagyra tartja. És ami Ash szempontjából szintén rendkívül fontos, nem egy kicsapongó típus, szóval remélhetőleg nem bántja meg.

(Anna szemszöge)

 A hotelbe igyekszem feltűnésmentesen bejutni, naná, hogy nem jön össze, még jó, hogy levetettem a zakóm az aktatáskám meg gondosan alá rejtettem, a hajam már szabadon lóg, így már nincs meg a hivatalos kinézetem, nem szeretném ha idő előtt fény derülne  a családi kapcsolatomra. Arra gondolva, hogy úgyis ráérek, teleengedem a kádat, és elmerülök a vízben egy könyv társaságában. Csak azt nem kalkuláltam be, hogy ha egyszer olvasni kezdek akkor elvesztem az időérzékemet. A telefonom csörgése riaszt meg, a kijelző Jay nevét mutatja, felveszem, kiderül, hogy pár perce már kopog az ajtón, csak nem hallottam meg. Azonnal kiugrok a kádból, és belecsavarom magam egy fürdőlepedőbe, majd az ajtóhoz rohanok.

- Bocs, de belemerültem az olvasásba…- és már nyitom is az ajtót. Csakhogy nem egyedül van, Jay bűntudatosan néz rám, Kellan viszont roppant elégedett magával, hogy így meglepett. Szorosabban fogom magamon a fürdőlepedőt, és nem tudom megállni, hogy ne tegyek egy megjegyzést.

- Ez most már mindig így lesz, ti csak párosával jöttök?

- Megvesztegetett… - feleli Jay bűnbánóan.

- Legközelebb szólj előre, majd ráígérek – és intek nekik, hogy jöjjenek be. - Szolgáljátok ki magatokat, amíg felöltözök – és elindulok a szobám felé.

- Szívesen segítek – szól utánam Kellan, de inkább nem válaszolok neki semmit. Ennyit a nyugodt estémről. Egy baráti beszélgetésre számítottam, erre most valószínűleg ostrom alá leszek véve, na nehogy azt hidd, hogy ez nálam bejön kispajtás. Nem megyünk sehova, úgyhogy gyorsan magamra kapok egy térdnadrágot és egy sima pólót, és visszamegyek a nappaliba. A srácok a teraszon ücsörögnek, úgyhogy én is odamegyek hozzájuk.

- Nos uraim, valami ötlet, hogy mit csináljunk ma este - teszem fel a kérdést.

- Nekem lennének ötleteim, de ahhoz Jay nem kell – szólal meg Kellan, nincsenek kétségeim, hogy mire gondol, kezd igencsak kihozni a sodromból.

- Nagyon vékony jégen táncolsz - figyelmeztetem - éppen elég van a rovásodon, ha nem fejezed be, esküszöm kiraklak.

- Mármint te – néz rá, majd saját magára mutat - engem?

Először nem szólok neki semmit, behunyom a szemem, elszámolok tízig, ránézek vigyorog, elszámolok még tízig. Mire megint felnézek, látom, hogy kérdőn néz Jay-re.

- Idefigyelj Kellan Lutz, teszek rá, hogy mi történt köztünk, már az este is világosan elmondtam, ezután maximum barátok lehetünk, nem, ne szólj közbe. - Előzöm meg - volt egy esélyed, elszalasztottad. Nem érdekel, hogy mit gondolsz, vagy mit mondasz. Ma se hívtalak, csak ide jöttél, ha nem tudsz normálisan, megjegyzések nélkül megmaradni a fenekeden menj el, és hagyj békén. Most bemegyek egy üdítőért, amíg visszajövök döntsd el, hogy mit akarsz. Vagy barátok, vagy semmi.

Látom az elképedést és a megrökönyödést az arcán, úgy látszik ez tényleg azt hitte, hogy mára kialszom magam és minden úgy lesz, mint régen. Kiveszek egy ásványvizet lassan kortyolgatok belőle, és próbálok lenyugodni. Hallom, hogy valaki bejött, és megáll mögöttem, nem kell találgatnom a személyét illetőleg, mert megérzem az ismerős after shave illatát. Lassan fordulok meg és nézek rá. Az arcáról zavar és szomorúság olvasható le, eltelik egy kis idő mire végre megszólal.

- Anna, te ezt tényleg komolyan gondolod? Barátok, csak ennyi? – nem tudom mit feleljek, talán… de nem az eszem győz, nem hagyhatom el magam, már megjártam egyszer, mégegyszer nem akarom.

- Kellan, mire számítottál, nem tudok egyik pillanatról a másikra úgy tenni, mintha minden rendben lenne. És a kétértelmű megjegyzéseid egyáltalán nem segítenek. Adj egy kis időt, kérlek.

- De mennyit, én nem… - nem fejezi be a mondatot, csak néz rám. - Jó, ha ezt akarod, oké. Csak annyit még elárulnál, hogy van még remény arra, hogy elfelejsd a hülyeségemet.

- A remény hal meg utoljára… – nyögöm ki, bár magam is tudom, hogy elég elcsépelten hangzik. Ez mintha egy kicsit feldobná, a tekintetünk összefonódik egy rövid időre, én vagyok az aki először félrenéz, nagyot kortyolva az üvegből.

- Elmegyek, jobb ha kettesben hagylak benneteket, talán igazad van, nem kellett volna ma idejönnöm. De szeretném, ha tudnád, hogy nem adom fel. Arra még te se tudsz rávenni - odalép hozzám puszit nyom az arcomra, és az ajtó felé indul. Meglepett, azt hittem muszáj lesz vele összevesznem, hogy felfogja, nem vagyok kész a békülésre. Te jó ég min töröm a fejem, csak semmi békülés, Anna, csak barátok lesztek. Az ajtóból persze még visszafordul.

- Azért megérte ma eljönnöm, végre én is láttalak fürdőlepedőben… - és vigyorog az arcán a kis gödröcskéivel, amiket úgy imádok. Csak nézem a háta mögött becsukódó ajtót, én is elvigyorodom, na ja, lassan a Twilight fél szereplőgárdája látott már így.

(Kellan szemszöge)

Egész nap azon agyalok, hogy mit is kéne tennem, de semmi érdekes nem jut az eszembe. A megoldáshoz végül Jay segít hozzá, mert telefonál egy találkozó miatt, megkérdezem mit csinál, ő meg benyögi, hogy most beszélt Annával, és megy hozzá. Hosszú győzködés után, megvesztegetés árán tudom csak rávenni, hogy vele tarthassak, de az este aztán nem az elképzelésem szerint alakul. Jól indul, mert Anna egy szál fürdőlepedőben jön ajtót nyitni, és hát az a látvány nem semmi. Már az első mondatával lehűt, mert nem csak kimutatja, de ki is mondja, hogy nemigen örül nekem. Jobb hijján, próbálok jópofa lenni, de szokás szerint minden szavamat félreérti. Amikor azt mondja, hogy ő rak ki engem a lakosztályból, az eléggé nevetségesen hangzik, nem is bírom ki beszólás nélkül. Lehet, hogy Rob-ot könnyedén padlóra küldte, de én nem vagyok olyan nyápic. Amikor behunyja a szemét, és látszólag majd szétrobbant a méregtől kérdőn nézek Jay-re, ő meg csak rázza a fejét, hogy ő megmondta, hogy nem jó ötlet ma idejönnöm. A kis monológja után én is belátom, és rövidesen el is jövök. Időt kér, mit tehetek megadom, az azért vigasztal, hogy legalább nem nevezi reménytelennek a dolgot.

(Anna szemszöge)

Visszamegyek Jay-hez, aki kérdőn néz rám.  

- Kellan?

- Elment - felelem leülve mellé.

- Ti már soha nem fogtok egymás mellett normálisan ellenni. Magától, vagy kidobtad?

- Magától - válaszolom gyorsan, nem vagyok azért udvariatlan. 

- Bocs, hogy nem szóltam, hogy jön, de… - mentegetőzik, de leállítom.

- Tudom ő a barátod, és egy igazi barátnak megtesz ennyit az ember.

- Anna, ő jó srác, és még sose láttam amióta csak ismerem, hogy valakiért ennyire odalett volna. Tényleg szeret téged, és szerintem te is őt. - Kérdőn néz rám, hát erre nem fogok válaszolni az tuti.

- Tényleg Dr. Freud, és van valami jó javaslata olyan nők számára akiknek ezt már mondták, hosszú órákon át bizonygatták, de aztán pár hónap múlva pofára esés  lett a vége?

Jay kitágult szemmel néz rám, nekem meg csak most esik le, hogy mit mondott.

- Honnan szeded, hogy szeret engem – teszem fel a kérdést, amire azonnal jön a válasz.

-  Ő mondta az este - jön az azonnali válasz.

- Mikor? - kérdezek rá, de sejtem a választ.

-  Amikor te feljöttél, - feleli - Rob megkérdezte, hogy mit mondott neked, hogy ilyen gyorsan távoztál.

- Éssss? – érzem, hogy van itt még valami, miért kell mindent harapófogóval kihúzni belőle.

- Hát, Brian azt mondta, ideje volt, hogy találj valakit, aki elbír a vérmérsékleteddel…

Kezdek nagyon kiakadni, szóval ezért volt a nagy sumákolás reggel, mindannyian már megint az én életemet akarják irányítani, szerintem még Luca is helyeselte a dolgot, azért nyilatkozott olyan elismerően Kellan-ról. De megbánjátok ezt még barátocskáim.

Jay csak néz rám, leesik, hogy tartozom neki egy bocsánatkéréssel, amit azonnal meg is teszek, megnyugtat, hogy történt már vele rosszabb is, mint hogy meg kellett csókolnia egy gyönyörű nőt, szóval ha segítségre van szükségem ilyen téren, csak forduljak hozzá bizalommal. Hosszú órákon át beszélgetünk, valahogy vele könnyedén megy az egész, olyan dolgokat is ki tud szedni belőlem, amiket igazándiból nem is akartam elmesélni. Mondjuk a kapcsolatomat Ricsivel, igaz nem mondok el mindent, de így is többet tud mind a többiek. Közben megéhezünk, úgyhogy felhozatjuk a vacsoránkat, evés közben én kérdezgetem, beszél a családjáról, hogy gyerekkorában mennyit helyen laktak, és a „srácokról” ahogy a zenekarának a tagjait emlegeti. Megint megegyezünk, hogy valamikor meg kell hallgatnom őket, próbálkozom, hogy ott az internet, akár most is, de ezt kikéri magának, szerinte az élő zenének egészen más a hangulata és jó lenne, ha az első alkalommal élőben hallanám őket. Ezzel nem nagyon tudok veszekedni, úgyhogy megígérem, hogy nem megyek a Youtube közelébe. Már majdnem éjfél van, amikor elbúcsúzunk egymástól, nekem meg csak most esik le, hogy hoppá, Rob még nem jött meg. Gondolkodom azon, hogy felhívjam-e, de aztán leteszek róla, viszont Magyarországon most reggel van, úgyhogy szépen sorba felhívom a családtagjaimat.

Anya és nagyanyóék persze rögtön azzal kezdenek, hogy mikor megyek végre haza. Örülnek amikor elárulom, hogy már lefoglaltam a jegyemet és szerda hajnalban indul a gépem. Nagyapó viccelődik, hogy találtam-e már egy normális fiút, hát ez éppen nem aktuális. Gina suliban van, de kiszámolom, hogy mikor lehet szünete, ő azt akarja tudni merre jártam, kivel találkoztam… és hogy mit vettem neki. Mivel elárulom, hogy pont ma indulok bevásárlókörútra Ashley-vel ellát pár tanáccsal egy-két létfontosságú dolog beszerzését illetően. Utánuk megengedek pár telefont a drága unokatestvéreim felé is, Walter kivételével sikerül is beszélnem mindegyikkel. Majd egy óra telefonálás után úgy döntök, na most már igazán ideje lenne eltenni magam, úgyhogy belezuhanok az ágyamba.

(Rob szemszöge)

Reggel egy hatalmas kiáltásra ébredek, rémülten kapkodom a fejem, hogy mi van. Először csak személyes bosszúra gondolok, mert Anna áll az ágyam végénél kezében a takarómmal, gondolom, még mindig Londonért akar törleszteni, de aztán kiderül, hogy elaludtam.

A francba. Igyekszem gyorsan összekapni magam, öt perc, borotválkozni majd a forgatáson fogok, még mindig a szobámban ücsörög, gyorsan felöltözöm, látszólag ez őt egyáltalán nem zavarja, igaz én is láttam már fehérneműben, nem nagy dolog. Csak Kellan meg ne tudja, mert akkor hiába mondta azt, hogy nincs harag amiért szájba vágtam, lehet, hogy mégis visszaadja.

Anna naná, hogy leszúr ezért is, pedig reménykedtem, hogy kimegy a fejéből, de nem. Mondjuk elismerem neki is, hogy hülyeség volt, mert a kezem még mindig sajog. A nappaliban üdvözlöm Dean-t, aki sürget, és már megy is liftet hívni. Követném, de kis barátnőm megállít.

- Rob, - kérdi halkan az ajtó felé sandítva - Ő tudja, hogy mi nem...

Nem kell befejeznie a mondatot, mert sejtem, hogy mire céloz. 

- Igen tudja, még Budapesten megmondtam neki, csakúgy, mint Steph-nek, muszáj volt. Dean szereti Kristen-t, és nem értette a dolgot, Stephanie meg az ügynököm - vonom meg a vállam, azt nem osztom meg vele, hogy utóbbi mostanában egyre több gondot okoz, éppen a kapcsolatunk miatt. 

- Oké - feleli, és még rákérdez, hogy meddig forgatok, de ezt előre nem tudom. Fél füllel, hallom, hogy Jay jön hozzá este, de már csukom is az ajtót.

- Talán hosszú volt az éjszaka - néz rám vizslató tekintettel a testőröm, nem értem mire céloz, aztán leesik. - Ahogy vesszük, az este végre kibékült Kellan-nal, de öt perc múlva megint összekaptak. 

- Miért, ők együtt vannak - kérdez rá, de erre csak megvonom a vállam.

- Szerintem ezt még ők se tudják biztosan. 

A kocsiban igyekszem memorizálni ma milyen jeleneteket veszünk fel, de felesleges volt, mert a helyszínre érve kiderül, hogy változott a helyzet, napközben lazábban leszünk, de este sötétedés után bele kell húzni. Napközben küldök is egy sms-t Annának erről, Kris-re is rácsörgök, de ki van kapcsolva, úgyhogy neki is csak üzenetet megy.

Már majdnem éjjel egy van mire a hotelbe érek, hulla fáradt vagyok, és mintha nem lett volna elég a felvételekre való koncentrálás délután Steph is megjelent és rendesen felhúzott. Bezuhanok az ágyba, miután most beállítottam a telefonom ébresztésre, alig ér a fejem a párnára már alszom.