43. Mikor darabokra hullik minden...

(Anna szemszöge)

A hotelben gyorsan letusolok és átöltözöm, magamhoz veszem a papírokat és átmegyek taxival Luca szállodájába, ő LA-ben mindig a Hyatt-ben lakik. Szerinte az fiatalos és vibráló, és mindig történik valami, amivel egyet kell értenem, hiszen a legtöbb hozzá hasonló kinézetű és felfogású modellfiú és lány itt száll meg általában. Párszor én is laktam itt, főleg ha mind a ketten egyszerre utaztunk ide, és mindig jó buli volt. Indulás előtt megint próbálom  elérni Kellan-t,  de csak a hangposta válaszol, úgyhogy küldök neki egy sms-t, hogy ha tud csörögjön rám.  

Igyekszem kicsit hivatalosan öltözni, ezért világos nadrágot és fehér blúzt veszek, a hajamat kontyba tűzöm, kezemben az aktatáskámmal egy kicsit komolyabbnak érzem magam. Előre megbeszéltük, hogy felmegyek a szobájába, ott feltűnés mentesebb a találkozónk.

Luca örömmel üdvözöl:

- Ciao, solo! – megpusziljuk és megöleljük egymást. Rögtön kérdezősködni kezd, mi volt Londonban a bulin, de elsősorban az érdekeli, mi van Sarah-val. Ők ketten imádják bosszantani a másikat, de ha arról lenne szó, tűzbe mennének egymásért. Elmondom neki, hogy a barátnőm szerencsére jól van, de azért még sok idő, amire lelkileg is átvészeli. Aztán a magánéletemet akarja boncolgatni, de ezt már nem hagyhatom.

- Non, il primo tipo di lavoro. - mire kinevet, hogy ez azért jó kifogás. Persze gyorsan belelendülünk, és a következő egy óránk azzal telik, hogy átbeszéljük az összes pontot a szerződésben, pro és kontra. A végén egy mindkettőnk számára előnyös megállapodás jön létre. Arra jutunk, hogy ő is átnézeti az ügyvédeivel, és én is végleges formába hozatom, és jövő hét elején ide utaznak és aláírjuk. Boldogan csukom be a mappát, és az ő arcáról is megnyugvás tükröződik.

- Luca, és mi lesz a modellkedéssel? – kérdezek rá, mert ez a kérdés már foglalkoztat egy ideje.

- Hát, idén még megcsinálom amit elvállaltam, és egy-két fotózás még belefér a következő évekbe, de csak ritkán. Igyekszem szép lassan abbahagyni. Öreg vagyok én már ehhez.

Persze azonnal kinevetem, hogy lehet valaki 28 évesen öreg, főleg ilyen kinézettel, mint ő. Ezen évődünk egymással egy darabig, mert mint minden általam ismert olasz férfi, ő is imádja ha dicsérik. A telefonom csörgése zavar meg bennünket, boldogan veszem fel, mert a kijelzőn Kellan nevét látom.

- Szia Cica, láttam kerestél – hallom a hangján, hogy ez bizony örömmel tölti el.

- Szia, csak hallani akartam a hangod - kezdek bele, nem lelőve a poént.- Mit csinálsz ma?

- Hát, most jövök egy fotózásról, aztán este lesz egy találkozóm… üzleti – teszi hozzá kis kihagyással. Na ennyit a szép terveimről, úgy látszik mégse úgy alakulnak a dolgok, ahogy elterveztem. Na jó, holnap ott az egész nap.

- És te? Mit csinálsz, és legfőképpen mikor érkezel? – kíváncsiskodik.

- Az a helyzet, hogy már megjöttem, mert van egy megbeszélésem. Igazság szerint ezért is kerestelek, de mindegy, holnap ráérsz? Mert Rob azt mondta, csak pénteken jön vissza, szóval nincs semmi dolgom.

- Komolyan, és ezt csak így mondod, megpróbálom lemondani…

- Nem, ne. - Tiltakozom azonnal, nem mintha nem örülnék a szavainak, de azért nem akarok belerondítani a programjába. - Azért egy napot még kibírunk. Intézd csak a dolgod, nem akarok zavarni.

- Te engem nem tudsz zavarni, de sajnos egyet kell értenem veled, jobb ha ezen mielőbb túlesek. Nem tudom, hogy mikor végzek, de reggel akkor mehetek? – kérdezi, mire felnevetek.

- Kérni akartalak rá… - mire ő is nevetni kezd. – de akkor most tedd a dolgod, én is az enyém, és várlak.

- Úgy, mint múltkor – kérdez rá, sejtésem szerint a fehérneműmre célozva. Luca élénken figyel, ezért nem lehetek túl konkrét.

- Majdnem, de most talán egy kicsit kevesebben. – erre nagyot sóhajt. Még váltunk pár mondatot, majd elbúcsúzunk.

Amint lerakom, és visszaülök az asztal mellé, Luca tekintetébe ütközöm. Na ezt most kifogtam, mert nem úszom meg a beszámolót.

- Mire vagy kíváncsi? – kérdezem, mire egy szóval válaszol: mindenre. Ettől féltem. Úgyhogy szépen elmesélem neki, hogy megfogadtam a tanácsát, és Londonban egy kicsit visszafogottan viselkedtem, értve úgy, hogy nem ugrotta minden szóra azonnal. Beszámolok az első estéről, és a közös ébredésről, a fogadásról, és, hogy túl jól sikerült a visszavágó, mert hát… szóval odavagyok a pasiért. Válaszolok az új és újabb kérdéseire, mindent tudni akar. De legnagyobb meglepetésemre jól esik mesélnem neki Kellan-ről. Mosolyogva hallgat, majd a legvégén ugyanazt a következtetést vonja le, mint Sarah.

- Solo, Te beleszerettél. Végre, már éppen itt volt az ideje.

- Grazie, caro. Úgy csináltok, mintha egy ötven éves aggszűz lennék. Tessék leszállni rólam. Apropó, ha már itt tartunk, beszéljünk inkább arról a titokzatos nőről, vele mi van, te se vagy valami bőbeszédű ilyen téren mostanában.

Na erre persze rögtön terelni kezdi a szót, csak hümmög, és megint nem tudok kiszedni belőle semmit.

- Akkor, ha jól értettem, szabad az estéd, mert a srác nem ér rá – kérdezi, mire igennel válaszolok. - Oké, akkor remélhetem, hogy csatlakozol hozzám - mire bólintok - hol együnk?

Nekem mindegy, úgyhogy rábízom a döntést, meg is nevez egy számomra ismeretlen helyet, és kijelenti, hogy ma a japán konyhával ismerkedünk. Szerinte ehhez túl komoly a ruhám, úgyhogy abban egyezünk meg, hogy visszaugrok a hotelbe, átöltözöm, és az étterembe találkozunk.

Így is lesz, egy óra múlva egy vörös pántnélküli miniben, magassarkú szandálban, és kiengedett hajjal lépek be a Nobu ajtaján, Luca a bárba vár, egy ital elfogyasztása után a kimonóba öltözött pincérnő már az asztalunkhoz is kísér bennünket. Nincsenek túl kiterjedt ismereteim, a sushi talán az egyetlen amit már kóstoltam, Luca viszont sokszor dolgozott Tokióban, ezért mindent tud. Ráhagyom a választást, aminek eredményeképpen vegyes tálakat kér. Nem csalódom, tényleg fenséges minden, és nemcsak az íze, de a külleme is elragadó. Két dolog van ami megmarad bennem az egyik természetesen a sushi, amit most több formájában is van módomban megismerni, a másik pedig a tempura. Imádom ezeket a kis falatkákat, főleg így, hogy mind ugyanúgy néz ki, de a tészta alatt nem tudhatod mi lapul, hús, hal, rák vagy éppen zöldség. A pontot az i-re a zöldtea teszi fel, mert az egyenesen Isteni.

A vacsora végeztével kimegyek a mosdóba. A zárt ajtó mögött hallom, hogy még ketten léptek be éppen, a beszélgetésük alapján fiatal nők, akik elég jóban vannak, viszont csak itt találkoztak újra. Az egyik boldogan ecseteli, hogy végre minden helyrejött közte és a barátja között, mert ma a srác hívta el ide, és vacsora közben többször is célzott arra, hogy komoly mondanivalója van. Kimegyek kezet mosni, és ellenőrzöm a sminkem, az egyik elég ismerősnek, tűnik, de nem tudom honnan. Éppen kilépnék az ajtón amikor egy számomra kedves nevet említenek.

- Hát éppen ideje volt, hogy Kellan-nak megjöjjön az esze, ti annyira összeilletek vele AnnaLynne.

Megdermedek egy pillanatra, az nem lehet. Egyik név se olyan gyakori. De Kellan azt mondta üzleti megbeszélése van, és örült nekem. Most akkor mi van. Visszamegyek az asztalunkhoz, szerencsére pont rálátok a mosdó ajtajára, feszülten figyelem, hogy mikor jönnek ki. Luca rákérdez, hogy mi a bajom, mert annyira sápadt vagyok, de leintem, hogy semmi. Rövid idő múlva a két lány is kijön, megpuszilják egymást és különböző irányba indulnak. Én követem a pillantásommal a nekem ismerősnek tűnőt. Amint az asztalához ér, egy magas szőke férfi áll fel, felsegíti rá a kabátját. Csak hátulról látom, de a kétségeim elszállnak, főleg amikor a kijárat felé indulnak. Valóban Kellan az, mosolyogva engedi maga elé, kezét a derekán tartva, a csaj meg ábrándos szemekkel bámul fel rá.

Hát ennyit arról, hogy végre találtam egy pasit, akiben megbízhatok. Többször is megbántott már, de azok félreértések miatt voltak és talán kicsit gyorsan kaptam fel a vizet. Most viszont egyértelmű a dolog, megpróbál két vasat tartani a tűzbe, aminél nincs nagyobb bűn a szememben. Én nem kértem tőle örök hűséget. Szerettem volna vele lenni, mert kívánom, és jól érzem magam a társaságában. Na jó, nem hazudhatok magamnak, azért felmerült bennem egy tartósabb kapcsolat eshetősége, de nem azonnal. De mi értelme volt hazudnia, mondta volna, hogy bocs, de rájöttem, hogy ő kell nekem és ennyi. Persze így izgalmasabb lehetett a dolog, este kibékülünk a barátnőnkkel, reggel meg ágyba visszük Pattinson-ét, és lesz mivel dicsekedni a haveroknak.

Luca rángat ki a gondolataimból.

- Solo, mi történt, úgy nézel ki, mint akin átment az úthenger, jól érzed magad? – néz rám aggódva.

- Én… azt hiszem visszamennék a hotelbe, ha nem gond. – Mire bólint, fizet és az utcán leint egy taxit. Mintha kívülről szemlélném a világot, nem érdekel a látvány, pedig a kivilágított utcák, a járdákon hömpölygő tömeg általában elbűvöl. Miért kellett ezt tennie velem, utálom a hazugságot, ez az egyetlen ami megbocsáthatatlan számomra. Szerencsére Luca-nak volt annyi esze, hogy a hátsó bejárathoz vitettet bennünket, ez legalább nem olyan feltűnő. Felkísér, kíváncsian néz körbe a lakosztályban, szemmel láthatóan tetszik neki a látvány. Lerúgom a szandálom, és a bárhoz megyek, öntök magamnak egy italt, csak amikor már a fele lement a torkomon, jut eszembe, hogy őt is meg kéne kínálni. Egy whisky-t kér, amit gyorsan a kezébe is nyomok. Leülök az egyik fotelbe, és magam elé bámulok, de nem bírja sokáig elnézni. Kérdezget, de fáradtságra hivatkozom. Közben felhozom Nanát, és a családot, így róluk mesél, most esik le csak milyen régen beszéltem velük, a nyáron feltétlen meg kell látogatnom őket. Már eléggé későre jár, de ő nem indul, én meg örülök, hogy nem kell egyedül lennem. Luca megkérdezi, hogy merre találja a fürdőt, mire megmutatom neki a hálómból nyílót, hogy azt használhatja. Én visszaülök, és kesergek magamban. A kopogásra, ami az ajtó felől érkezik meglepetten kapom fel a fejem. Nem várok senkit, és nem is rendeltem semmit. Az ajtóhoz lépek, és kinyitom. És szívem szerint azonnal vissza is csuknám, mert az áll ott, akit most legkevésbé szeretnék látni.
   

Az ajtóban Kellan áll, arcán a tőle megszokott huncut mosollyal, döbbenten nézek rá. Még van képe idejönni. Lezavart egy gyors menetet, aztán otthagyta azt a szegény lányt. És ahogy elnézem, most arra számít, hogy én meg ujjongva ugrom a nyakába, és ott folytatjuk, ahol múltkor félbe maradt. Na abból aztán nem eszel, kispajtás. A szívem azt súgja, hogy hátha van valami épeszű magyarázat a dologra, és meg kéne adnom neki a lehetőséget, de az eszem kerekedik felül. Ezt már egyszer átéltem, nincs az az Isten, hogy velem még egyszer úgy kibabráljon egy pasi, és a lehetőséget se fogom megadni neki. Lerázom és kész, ennyi volt.

- Szia Cica, nem bírtam tovább nélküled, - lép hozzám és szájon csókol. Nem mondom, hogy ez nem hat rám, a karjai szorosan átölelnek, de próbálok felülkerekedni az érzésen.

- Szia, nem azt mondtad, hogy üzleti megbeszélésed van – kérdezek vissza, külön kihangúlyozva az üzleti szót, a reakcióm illetve annak hiánya láthatóan meglepi.

- De, de gyorsan lezártam, és gondoltam jövök egy kicsivel előbb. Talán zavarok? – kérdezi, de annyira vigyorog, hogy szemlátomást ez az eshetőség fel se merül benne.

- Ami azt illeti, igen. – felelem - mivel csak holnapra ígérted magad, szerveztem egy találkozót magamnak.

Kíváncsian néz körbe, az arcáról lefagy a vigyor. Gondolom a két pohár keltette fel a figyelmét, a szeme visszavándorol rám, ha jól gondolom a ruhámat stíröli.

- Én ráérek, ha gondolod megvárom a bárban amíg befejezed… - néz rám elbizonytalanodva.

- Nem tudom meddig fog tartani, lehet, hogy elhúzódik – felelem meglehetősen hűvösen, mire ránéz az órájára.

- Hát már elég későn van, csak nem tart el egész éjjel – emeli rám a tekintetét.

- De lehet, elég közel áll hozzám az illető.

Farkasszemet nézünk, és mind a ketten komoran méregetjük egymást. Nyugi Anna, tarts ki, nemsokára elmegy, de nem omolhatsz össze előtte. A szobám irányából léptek hallatszanak, mind a ketten arra kapjuk a tekintetünk. Luca lép ki, mire Kellan száját egy dühös hang hagyja el.

- Szóval vele van találkozód – kérdezi, mintha féltékeny lenne, pont ő?

- Igen, vele – felelem - van talán ellene valami kifogásod? – kérdezem, most már kezdek határozottan dühös lenni. Mégis mit képzel, ő vígan békülget a barátnőjével, és még fel van háborodva, hogy én a legjobb barátommal vagyok. Egyébként sincs hozzá semmi köze.

- És milyen alkalomból, talán megint tombolnak a hormonjaid, nem bírtad ki addig amíg ideérek – vágja az arcomba. A szavai rosszul esnek, de talán jobb is így, kit érdekel a véleménye, menjen el, mert már nem tudom sokáig fenntartani azt a látszatot, hogy nem bántanak a szavai.

- Nem hiszem, hogy neked ehhez bármi közöd is lenne, tudtommal közöttünk nem történt semmi.

- Semmi, - biggyeszti le megvetően a száját - szóval nálad mindennapos dolog, hogy ágyba bújsz másokkal egy szál bugyiban. Hát ja, az tényleg semmi se volt.

Luca eddig a szobaajtóban állt, de gondolom nem tetszik neki, az amilyen mederben a társalgásunk folyik, mert mellénk lép megfogja a vállamat és kérdőn néz rám.

- Solo, cosa parla?

- Non ora, poi – felelem neki. A mozdulata, ha lehet még jobban feldühítette Kellan-t mert szemmel láthatóan, legszívesebben behúzna neki egyet. – Luca, ülj csak vissza kérlek, egy pillant és elmegy.

A szavaimat angolul intézem hozzá, hogy mindannyian értsük.

- Kellan, azt hiszem, jobb ha… - nem tudom befejezni, mert csak megvetően és talán kicsit szomorúan rám néz és megszólal.

- Ja, az lesz a legjobb, nem is kellett volna idejönnöm, gondolhattam volna… - hogy mit azt már nem fejezi be, csak sarkon fordul, és elindul a liftek felé. Én némán becsukom az ajtót, és leülök a fotelomba. Hát akkor ennyi volt, nincs kétségem, megsértődött. Nem mintha bármi oka is lenne rá, a szavai mégis fájdalmat okoztak. De ha arra gondolok, hogy mielőtt idejött mit csinálhatott, nem erre gondolni se akarok. Nem tudom mióta ülhetek így magamba roskadva, arra riadok csak fel a kábulatból, hogy Luca áll előtte, és gyorsan pergő nyelvvel, olaszul követel magyarázatot arra hogy ez meg mi a búbánat volt.

- Luca, ne most… - próbálkoznék, de nem hagyja annyiban. Így hát megadom magam, és elmesélem neki, mi történt a mosdóban, és, hogy láttam, hogy együtt távoztak, és jobbnak láttam, ha rövidre zárom ezt a dolgot, ezért meghagytam Kellan-t abban a hitben, hogy esetleg mi ketten…

- Anna Gádor-Mc’Gee néha nem értelek, annyira önfejű vagy. Legalább kérdezted volna meg, és ha nem is békült ki vele, csak a csaj gondolta azt. Mi a francnak kell állandóan visszabújnod a csigaházadba.

- Most már elég legyen, Luca ez az én életem, had rontsam el én, ha úgy akarom. Jobb lenne, ha te is elmennél, úgyis azt mondtad, hogy reggel korán indul a géped.

Látszólag egyikünk se enged, de aztán morog valamit az orra alatt, és a kabátjáért nyúl. Arcon csókol, megbeszéljük, hogy egyeztetjük majd a pontos időpontot, amikor idejönnek aláírni a szerződést. Miután elment, bemegyek a hálóba, és úgy ahogy vagyok, lefekszem a hatalmas ágyra.

A mérlegem nagyszerű, úgy érkeztem ide, hogy volt egy barátom, aki mindig mellettem állt - ő most kicsit zabos rám, de majd megbékül. És volt egy majdnem pasim, aki valószínűleg a háta közepére kíván, és magában nem túl hízelgő jelzőkkel illet. Bőgni szeretnék, de csak nem sikerül. Üresnek érzem magam, bámulom a plafont, hosszú-hosszú ideig.

Szómagyarázat:

* Non, il primo tipo di lavoro – Nem, kedves először a munka.

* Grazie, caro. – Köszönöm, kedves.
* Solo, cosa parla? – Egyetlenem, ez miről beszél?
* Non ora, poi. – Ne most, majd később