56. Erkély-jelenet...

(Anna szemszöge)

Hétfő reggel Gina pakolására ébredek, próbál úgy tenni, mintha ő nem akart volna felébreszteni, de lerí róla, hogy alig várja, hogy elinduljunk. Rob korán ment forgatni, úgyhogy kettesben megreggelizünk és megadom magam a sorsnak...
Első körben telefonálok MaryBeth-nek, hogy mikor nézhetnénk be hozzá, aztán útnak indulunk. Egész nap úgy viselkedünk, mint két kisgyerek akiket beengedtek a játékboltba, csak mi nem polctól-polcig futkosunk, hanem bolttól-boltig. Bebarangoljuk a város egy részét, egy meglehetősen kis részét, járunk a Sunset Boulevard-on, a Rodeo Drive-on, a Beverly Center-be. Ha valami megtetszik a kirakatban bemegyünk, és általában nem távozunk üres kézzel egyetlen helyről se. Egy Mc’Donalds-ba megkajálunk, majd visszamegyünk a szállodába lepakolni. A következő állomás Matty szalonja, aki már ismerősként üdvözöl, pedig harmadszor találkozunk csupán, lebeszéljük az időpontokat csütörtökre, majd taxiba vágjuk magunkat és kiautózunk MaryBeth-hez. A recepciós lány azonnal a nagyterembe irányít bennünket, és kezdetét veszi egy majd kétórás válogatás, próbálás. Azt mondja elégedett a múltkori képeimmel, de most valami más kéne. Meggyőz, illetve ketten együttes erővel, hogy lehetek kicsit merészebb, így rábeszélnek egy olyan ruhára, amiről álmomba se gondoltam volna, hogy egyszer fel merem majd venni. Gina számára is találunk egy gyönyörű Marchesa ruhát, amiben az én drága kishúgom minimum 5 évvel idősebbnek néz ki, főleg miután belebújik a cipőbe, aminek legalább 7 centis sarka van. Egyedül az ékszerekkel nem jutunk dűlőre, de MaryBeth leírja, hogy ő mire gondol, sőt képet is mutat, én meg megígérem neki, hogy kerítek valami olyat. Megint tekintélyes összeget hagyunk ott, és ígéretet, hogy mielőtt hazautazunk, még biztosan meglátogatjuk.

Napközben Luca rám telefonál, hogy Ash visszajött, beszélt vele, és szeretné, ha együtt vacsoráznánk. A végén persze bővül a csapat, mert Rob már a szobában van méghozzá Jay-jel együtt amikor hazaérünk. Naná, hogy ők is jönni akarnak, amit cseppet se bánok, úgyhogy végül hatan kerekedünk fel és költünk el egy fenséges vacsorát a szálloda éttermében. Jay amúgy el van ragadtatva Ginától, viccelődnek, rengeteget ugratja, de látom rajta, és később félre vonva meg is nyugtat, hogy nincs szándékában kikezdeni vele, ne nézegessek már rá olyan csúnyán. Erre kicsit morgok, hogy ő az én KISHÚGOM, és ezt elég nehéz elfelejteni. Gina amikor éppen nem a fiúkkal kacérkodik, akkor árgus szemekkel figyeli Ash és Luca kettősét, többször rá is szólok, hogy hagyja már abba, ők persze egy pillanatra se tudnak elszakadni egymástól. Vacsora után mi négyen felmegyünk a szobánkba, a szerelmesek meg elvonulnak önkéntes száműzetésbe.

(Rob szemszöge)

Reggel gyorsan és hangtalanul távozom a szobánkból, nem akarom megzavarni a lányokat. Dean meg is lepődik, majd nemes egyszerűséggel kiröhög, amikor közlöm vele, hogy Anna megjött, ezért nem szerettem volna, ha megint fel kelljen jönnie értem.

- Te félsz ettől a nőtől - közöli velem, persze tiltakozom, de végülis van benne valami. Nem a félelem a legjobb szó, talán inkább csak tartok tőle, annyira határozott és nulla perc alatt a földbe tud döngölni, és tapasztaltam már, hogy nem csak verbálisan.

Napközben jól haladunk, és az is sokat dob a hangulatomon, hogy Kris küld egy sms-t, hogy holnap délután érkezik. Vidáman megyek vissza a hotelbe, lezuhanyozom a lányok sehol, de nincsenek kétségeim meglátva a rengeteg csomagot a nyitott szobaajtón át, vásárolni voltak és gondolom vannak most is. Pont végzek az felöltözéssel amikor kopognak, Jay érkezik. Ash mondta neki, hogy Anna és a húga itt vannak, úgyhogy gondolta benéz. Behívom, és felvilágosítom, hogy a két nőszemély még nem ért vissza a boltok kifosztásából. Jó fél órát dumálunk, mesél az új premierjéről, jól kifogta egy hónapba kettő is kijut neki, a hétvégi díjátadóról. Ő említi meg Kellan-t, hogy úgy néz ki az érzései változatlanok, én is megosztom vele, hogy ugyan nem mondta, de szerintem Anna kicsit lehiggadt, szóval ez egyáltalán nem veszett ügy. Gyorsan megosztom Jay-jel, hogy születésnapja lesz, meg mindent amit Luca-tól hallottam, elmesélem neki, hogy mit találtam ki arra, hogy rávegyem, hogy velem jöjjön, szerinte is jó ötlet bedobni, hogy jót tenne a karrieremnek, és a segítőkészségére hatni. 

A lányok szinte berobbannak a szobába megint tele van mind a két kezük, egymással csacsognak, persze nem angolul. Jay arcát figyelem, azonnal odakapja a fejét, a szemei kikerekednek. Szó se róla Gina rövidnadrágja és pólója nem sokat takar, Anna amint felfedezi a haveromat ledobja ami a kezében van, és azonnal megöleli. Bemutatja őket egymásnak, beszélgetnek kicsit, majd bejelenti, hogy ők Ashley-vel és Luca-val vacsoráznak. Szerintem családi találkozónak gondolják, de persze azonnal belemegy, hogy mi is csatlakozzunk hozzájuk, mert naná, hogy Jay is jönni akar. A vacsora jó hangulatban telik, azok ketten turbékolnak, Anna, mint mindig gondoskodik róla, hogy minden rendben legyen, nem tudom, hogy csinálja, de mindig kiszúrja, ha valakinek kiürül a pohara, vagy hiányzik a sótartó. Ginát is igyekszik kordában tartani, legalábbis erre tippelek, mert jó párszor fordul a húgához magyarul, hogy mi ne értsük. Miután végzünk a lakosztályunkba vonulunk, de persze csak mi négyen, én azonnal rá akarok gyújtani, úgyhogy kimegyek a teraszra. Anna követ a poharával, és neki támaszkodik a korlátnak. Az agyam megint Kris-en jár, már nincs sok vissza, alig egy nap, de olyan lassan múlnak a percek. 
Persze kiszúrja a dolgot, próbálom lerázni a kérdést azzal, hogy fáradt vagyok a forgatás miatt, végülis ez igaz, de olyan áthatóan méreget, csak kibököm, hogy Kris hiánya okozza a legnagyobb gondot. rákérdez mikor érkezik, én meg boldogan újságolom, hogy holnap. Aztán beugrik, most lenne a legjobb kibökni az elterelő kérdést, de előtte még megemlítem, hogy két nap múlva meg a családom érkezik, erre mosolyogni kezd, de amikor kifejtem, hogy nem csak azok akiket ismer, kicsit elkomorodik. Szerencsére ez nem tart sokáig, mert megnyugtatom.

- Apa már mindent elmesélt rólunk - mutatok kettőnkre felváltva - az ő öccse, a felesége és a két unokatestvérem utazik ide. Itt foglaltam nekik szobát, igaz ezen az emeleten már nem volt, ja és csak vasárnap mennek haza, de már sokszor jártak LA-ben, egyik nap szerintem úgyis Kris szüleivel vacsoráznak, mindig ez van.

Nagyot szívok a cigimből, és igyekszem gondterhelt képet vágni, amikor félszemmel látom, hogy megint rám figyel belekezdek az akcióba, és közlöm vele, hogy van egy kis gond. A reakciója Steph nevének hallatára majdnem romba dönti a tervemet, mert kishijján kirobban belőlem a nevetés, de inkább próbálom viccelődéssel elütni, amit rögtön megtorol. Amikor kibököm, hogy mi van, azonnal ráncolni kezdi a homlokát, még jó, hogy előre végigvettem fejbe az egész beszélgetést.

- Tudom, hogy erről nem volt szó, de valami nagykutya rendezi, és Steph szerint lesz ott pár olyan ember akinek az ismerése később még jól jöhet. Én se vagyok oda érte, de most muszáj. Persze, ha nem akarod, nem kötelező… csak szerinte furcsa lenne, hogy előző este velem jössz a premierre, másnap meg egyedül…

Végső érvként még azt is beszúrom, hogy Kris biztos ellesz Ginával, a csaj úgyis szereti a kedvesemet, és ha a húgáról van szó, Anna mindig mindenbe belemegy.

Most is így van, rábólint, úgyhogy ügyes vagy Rob, ezt megoldottad veregetem meg a vállam képzeletben, már csak a srácoknak kell szólnom, de abban azt hiszem igénybe veszem Kris és talán Ashley segítségét. Beszélgetünk még egy kicsit a húgáról, majd készülök felállni, hogy bemenjek, de Anna is ugyan akkor mozdul, és az összeütközésünknek több következménye is lesz.

(Anna szemszöge)

Amikor Rob kimegy a teraszra rágyújtani én is követem, igaz csak levegőzés céljából, olyan egy letörtnek tűnik, rá is kérdezek, hogy mi baja. Azt mondja fáradt, kicsit sok a forgatás, a promóció egyben. És persze Kris is hiányzik, fűzi még hozzá.

- Mikor jön vissza – kérdezek rá.

- Holnap estére már itt lesz – feleli vigyorogva.- Ja és szerdán jönnek anyáék a premierre.

- Mindenki – érdeklődök, remélem igen, főleg Lizzy-t szeretném bemutatni Ginának - mármint a szüleid, és a nővéreid…

- Aha, plusz Andy, és a nagybátyámék négyen.

Na itt fennakad a szemem, családtagok, ők vajon mit tudnak, erre azonnal rá is kérdezek, de megnyugtat, hogy Richard lévén az ő öccséről és családjáról van szó már mindent elmondott nekik, nem lesz gond. Mindenki marad vasárnapig, de feltalálják magukat, nem kell őket kísérgetni meg ilyenek.

- Viszont, - nézett rám bánatos kiskutyaszemekkel - van egy kis gond. Steph…

- Mit talált ki már megint - nézek rá felkészülve a legrosszabbra - ugye most nem valami szex jelenetet akar velünk előadatni?

- Nem, azt az első éves évfordulónkra tartogatja - jegyezi meg, mire enyhén fejbe vágom.- Az a helyzet, hogy péntekre meghívást kaptam egy partira, és szóval… szeretné, ha mindketten elmennénk.

Hangosan felnyögöm, és a szemeimet az égre emelem, pont pénteken, hallgatva a szavait értem, hogy az ügynöke miért akarja, csak nemigen van kedvem és mi lesz ha valaki felismer, na mindegy azt ígértem segítek, úgyhogy…, de mit fogok kezdeni Ginával. Mintha tudná, hogy mire gondolok, azonnal folytatja, sorolja az érveit, mindenre gondol.

- Szerintem Kris vigyázz Ginára – emeli az ujjait, idézőjelet mutatva. – Sőt, ha a srácok meglátják a kisasszonyt, lesz több jelentkező is, hogy elszórakoztassa. Ha gondolod, mint ideiglenes sógor, majd kicsit eligazítom őket. Mit szabad és mit nem.

Miközben ezt mondja, igyekezik rendkívül mogorva arcot vágni, és szúrós szemekkel nézni. Ezt nem tudom megállni nevetés nélkül.

- Hát tudod, talán pályát kéne változtatnod, mert ezzel az arckifejezéssel színésznek lenni… nem tudom. Nem voltál valami meggyőző.

Összenevetünk, majd mindketten egyszerre mozdulunk ő éppen fel akar állni, én meg nyúlok a poharam felé, ennek a mozdulatsornak az lesz a vége, hogy ő visszazuhan a székbe, én meg jobb hijján az ölébe kötök ki. Még ezzel se lenne gond, mind a ketten nevetni kezdünk, és kászálódnék föl, de időközben már erősen besötétedett, így azonnal felfedezzük a felvillanó vakukat. Meglepetten nézünk először össze, majd a villanás irányába. Erre eddig nem is gondoltunk, hogy az erkély se biztonságos. Halkan közöli velem, hogy akkor most egy kicsit maradjunk így, ne legyen túl feltűnő, hogy azonnal szétválunk, úgyhogy átölelem a nyakát és úgy iszogatom az üdítőmet, de a cigit sürgősen elnyomatom vele. Az én tüdőmet csak ne szennyezze, ha nem muszáj. Viszont egy perc múlva Gina és Jay is kijön, és megrökönyödve bámulnak ránk, hogy mit is művelünk. Miután eláruljuk, hogy nem vagyunk egyedül, szemeinkkel jelezve a fotósokat, már ők is csak nevetnek. Jay felveteti, hogy mi lenne ha szereznénk nekik pár jó pillanatot, leül egy székbe, és mutatja Ginának, hogy üljön csak az ölébe. Hugi persze azonnal benne lenne, de én rögtön rondán nézek rá, Jackson-t meg azonnal felvilágosítom...

- Figyelmedbe ajánlom, hogy kiskorú, - nézek rá gonoszan - még a végén pedofilíával fognak vádolni.

- Miért Gina, hány éves vagy? – néz rá, és elkerekedik a szeme amikor megtudja, hogy majd év végén lesz csak 18. Elárulja, hogy hát akkor bizony pár nap hijján 8 év van köztük, majd elkeseredett képet vág –  Nagyszerű, az egyik túl magas, a másik túl fiatal. Hát lányok szomorú, de egyikőtöké se lehetek.

- Ezt a pechet – nézünk össze nagy nevetésben kitörve, majd az alattam lévő Rob-ra lesek - úgynéz ki édesem, itt maradok a nyakadon.

Vigyorogva válaszol, egy pillanat alatt leesik, hogy mire is céloz, úgyhogy úgy döntök, most már eléggé hitelesek voltunk, akár fel is állhatok. Beszélgettünk még egy darabig a nappaliban, de Rob másnap is megy forgatni, úgyhogy mind ágyba bújunk.

(Rob szemszöge)

Azzal, hogy visszaesek a székembe, Anna meg az ölemben köt ki nincs semmi probléma, éppen segítenék neki felállni, de a felvillanó fény hatására megdermedünk mindketten. A büdös életbe, még itt se hagynak békén bennünket! Az első gondolatom az, hogy pár hete mit műveltünk a teraszon Kris-szel, ha azt is… de aztán rájövök, akkor azt már viszont láttuk volna valamelyik újságban, tehát csak mostanában jöhettek rá, hogy melyik szoba a miénk. A francba, valószínűleg a Twi-tour alatt, annyit és annyian voltunk kint cigizni, és rengeteg fotós volt a hotel körül. Na ezután erre is figyelhetünk. Érzem, hogy Anna készül felkelni, úgyhogy a derekánál fogva visszahúzom.

- Egy kicsit maradhatnál, mert ha most felállsz az feltűnő.

- Oké – feleli egy pillanatnyi gondolkodás után, majd a poharáért nyúl, az egyik kezébe veszi, a másikat meg átrakja a vállamon, nagyot slukkolok a cigimből, mire rögtön rám szól. – Na ezt tessék szépen elnyomni, ne füstölj az orrom alá, tényleg Rob, nem gondoltál még arra, hogy leszokj. Tudod milyen fekete lehet a tüdőd, különben se vagy valami jó kondiban, és még ez is…

Morgok, de eleget teszek az utasításnak, mert annak hangzott nem kérésnek az már biztos. Viszont így nincs semmi amivel lefoglaljam magam, és egyre jobban tudatosodik bennem, hogy Anna aprócska szoknyája nem sok felületet takar belőle, az is beugrik micsoda fehérneműket szokott viselni. A francba.  Nem vagyok perverz, vagy ilyesmi, de könyörgöm férfi vagyok! Szerencsére az ajtóban megjelenik Jay és a nyomába Gina, ahogy meglátnak bennünket azonnal kikerekedik a szemük, a haverom zavartan, a kis tornádó meg dühösen vizslat bennünket. Persze ő szólal meg először.

- Ti meg mit csináltok itt, mia sorella, mit fog szólni ehhez Kris?

- Az előbb összeütköztünk és ideestünk… - kezdek bele, de félbeszakít.

- És összeragadtatok?

- Nem, de ott egy fotós, bár lehet, hogy több is, mert nem csak egy villanás volt. Úgyhogy adunk kicsit a látszatnak.

- Talán szerezhetnénk nekik egy kis örömet, - szólal meg Jay, még ki se mondja az arckifejezéséből már sejtem mire gondol. Leül mellénk, és megütögeti a lábát, - gyere.

Gina arca is mosolyra húzódik, és valószínűleg el is foglalná a felkínált helyet, ha Anna nem mond neki valamit. A hangjára viszont a szomszédos széket veszi igénybe, Jay csalódottan néz rá, de korára tett célzásra visszakérdez. Megdöbben, na ja a csaj többnek néz ki, szó se róla. Nekem kicsit elkalandozik a figyelmem, mert egyre többet izeg-mozog az ölemben, és ez nemigen tesz jót. Csak arra figyelek fel, hogy Anna megjegyzi, hogy itt marad a nyakamon, mivel a gondolataim még mindig egy testrészemre koncentrálódnak, azonnal válaszolok neki.

- Még ha a nyakamon, - súgom neki - jelenleg valami egészen máson foglalsz helyet, megkérhetnélek, hogy próbálj meg kicsit kevesebbet mocorogni, tudod, mondtam már, hogy nem vagyok fából.

Igyekszek halkan beszélni, a többiek valószínűleg nem is hallották, mondjuk kínos is lenne, mert döbbenten bámulnak az azonnal felugró Annára, aki megkérdi nem megyünk-e be. Kicsit zavartnak tűnik, de talán egy percig, mert aztán már újra viccelődik. Viszonylag korán benyögöm, hogy sajnos nekem reggel időben kell kelnem, úgyhogy elbúcsúzom tőlük. Már csak két nap, és utána lesz egy kis szünetem. Igaz, csütörtökön premier, pénteken Anna születésnapja, szombat gondolom alvás, vasárnap talán pihenni is lesz időm.

Nem érdekel. Holnap este már Kris is itt lesz, és csak ez az egy számít.

(Anna szemszöge)

Másnap megint folytatjuk a város bebarangolását, itt-ott megállva, de főleg nézelődünk. Mondjuk az ékszer-kérdés még megoldatlan, úgyhogy amikor meglátok egy Cartier kirakatot, gondolom miért ne. Egy évem van arra, hogy elköltsem az elmúlt évek alatt megkeresett pénzemet, na jó költöttem erre-arra, de nagy része még mindig megvan. Úgyhogy karon fogom Ginát, és belépünk. Szó se róla eléggé feltűnőek vagyunk az elegáns üzletben, mert bár márkás ruhákat viselünk, azért a top-farmerszoknya-papucs nem egészen az a fajta öltözék, amit szerintem itt megszokhattak. Először csak nézelődünk a megvilágított vitrinek előtt, de amikor meglátom a gyönyörű, kacskaringós mintákból álló nyaklánc és karkötő együttest azonnal beleszeretek. Persze nem kell sokáig várni, szempillantás alatt ott terem egy eladó hölgy, elegánsan, kiskosztümben, magassarkú cipőben. Így mi még jobban kirívunk a vásárlók közül, vonakodva de hajlandó megmutatni amit megcsodáltam, látszik rajta, hogy úgy gondolja, csak szórakozni jöttünk be. Látom, hogy többször is egy magas férfi felé les, aki nemsokára meg is érkezik hozzánk. Éppen a karkötőt próbálom a jobb csuklómra, kinyújtott kézfejjel kérdezem Ginát, hogy neki hogy tetszik. A kellemes hang meglep, mert nem  lekezelő:

- Igazán jól áll, ha megengedi, és rendkívül jól illik a gyűrűjéhez – láttam, hogy a pecsétgyűrűmet nézi, pár pillanat, mint aki megvilágosodik, szóval felismerte. Nem csodálom, nagyapa emlékeim szerint itt rendelte - Miss Mc’Gee, ha nem tévedek?

- Igen, Anna Gádor-Mc’Gee - mutatkozom be neki, mire kezet csókol és ő is megmondja a nevét. Az eladónő meredt szemmel bámul, de szinte azonnal rendezi az arcvonásait, a főnöke reakciójából (mert mint kiderült, az üzletvezetővel társalgok éppen) kiderül a számára, hogy mégse kiránduló kislányok vagyunk, udvariasan bemutatom Ginát is, majd kezdetét veszi egy alapos válogatás. A nyakláncot és a karkötőt persze kérem, de választunk még egy elbűvölő szettet huginak is, ő mondjuk az egyszerűbb formákat részesíti előnyben, és ha már úgyis díjátadóra megyünk, kell egy-egy kistáska is. És most akkorát veszek amibe legalább az egyik telefonom is belefér, nem tehetek róla, de a nélkül nem érzem jól magam. Elég tekintélyes összeget hagyunk ott, de cserébe legalább kiszállítják amit vettünk a szállodába.

Mire visszaérünk a hotelbe Kris is megérkezik, örömmel üdvözöljük egymást, elmeséli, hogy merre jártak Taylor-ral promózni, amikor Róma kerül szóba sajnáljuk, hogy mi nem lehettünk ott, de majd augusztusban úgyis megyünk rokonlátogatóba. Rob megint későn ér haza, eléggé elfáradva, de rögtön felderül az arca amikor meglátja kit rejtegetünk előle a függöny mögött. Elmeséljük Kris-nek az előző napi erkélyes dolgot, jobb ha tőlünk tudja, és nem az újságokból, és persze jobb lesz vigyázniuk ha ezután kimennek. Mivel álmosak nem vagyunk, de sejtem, hogy szeretnének kettesbe maradni, rábeszélem Ginát, hogy nézzünk körül a városba éjjel. Na nem bulizni indulunk, csak autókázni egyet, szerencsémre Kris kocsival jött, és kölcsönadj az ö kicsikéjét, hát ja, az az autó szószerint Mini, de a célnak megfelel. Jól szórakozunk, el is vagyunk vagy két órát. Útközben megállunk egy Mc’Drive-nál fagyiért. Mondjuk az tény és való, hogy ahhoz, hogy visszataláljunk a hotelhez kell fognom egy taxit, és őt követve sikerül csak. A sofőr gondolhat valamit, de tekintélyes borravalót kap így integetve búcsúzik el tőlünk. Kris mindig a hotel alatti garázsban parkol, így én is oda állok vissza, reménykedve, hogy senkinek se tűnt fel, hogy kinek az autójával furikáztunk, és vajon hol volt ő ezidő alatt.

(Rob szemszöge)

Kedd reggel megint korán ébredek, ezúttal magamtól, nincs szükségem telefonra se, ma érkezik Kris, és ez elég indok ahhoz, hogy jókedvem legyen, sajnos önhibámon kívül többször is meg kell ismételni a felvételeket, úgyhogy türelmetlenül várom, hogy végre szabadulhassak. A hotelbe érve még igyekszem minél előbb a szobánkba jutni, de belépve csak Annát és Ginát látom, csalódott vagyok, mert azt hittem, hogy már ideért. Üdvözlöm őket, és zuhanyozni indulok, de Anna hangja megállít.

- Rob nem hiányzik valaki? - néz rám, és az arcát elborítja egy pimasz mosoly, sokat sejtetően néz a függönyre, de Kris már ki is bújik a takarásból. Azonnal felé indulok, és boldogan ölelem magamhoz, számat az övére szorítva csókolom, de persze a "barátnőm" nem bírja ki megjegyzés nélkül, és közli, hogy legyünk tekintettel a szobában lévő kiskorú érzékeny lelkére. Gina felháborodott mondatát nem értem, de az arcát látva nincs kétségem, hogy nem tetszett neki a nővére korára tett célzása. Sajnos pár percre el kell válnom Kris-től, mert muszáj lezuhanyoznom, amire visszaérek, már megérkezett a vacsoránk, miközben eszünk kitárgyaljuk Kris útját, az előző esti erkély-jelenetünket, amikor Anna kimondja egy mondaton belül a paparazzi és az erkély szót kedvesem belesápad kicsit, szégyenlősen néz rám, én meg bőszen vigyorgok. Oké, többet ott nem szeretkezhetünk, van még elég hely a lakosztályunkban.
És erre hamarosan sort is kerítünk, mert vacsora után Anna kijelenti, hogy ők ketten kicsit kimozdulnának, elkéri Kris kocsiját, ronda pillantást vet rám, amikor közlöm vele, hogy csak óvatosan, ez csak egy Mini, ha lehet ne nyomja tövig a gázpedált. 

- Nem is tudom, eddig úgy gondoltam elleszünk pár órát, de lehet, hogy csak megyünk egy gyors kört a hotel körül - mondja, de látom az arcán, hogy nem gondolja komolyan. Amint bezárul mögöttük az ajtó, azonnal az ölembe húzom a kedvesem, és húzom le a pólóját. 

- Rob, hé mi van ha visszajönnek - tiltakozik, de közben ő is vetkőztet.

- Nem mostanában fognak - nyugtatom meg, és pillanatok alatt megszabadítom az összes ruhájától. Végülis legalább felavatjuk a kanapét is, az eddig úgyis kimaradt. Persze miután kicsit kipihegtük magunkat bevonulunk a hálóba. Boldogan húzom magamhoz, hallgatom az élményeit, féltékeny vagyok, hogy Taylor volt ott vele és nem én. Mesélek neki, hogy jól haladunk a forgatással, holnap jönnek anyáék, foglaltam egy termet vacsorára. Aztán beugrik, hoppá még nem is mondtam neki.

- Képzeld, pénteken van Anna születésnapja.

- Komolyan... - néz rám csodálkozva.

Elmesélem, hogy én is milyen kerülő úton és Luca-tól tudtam meg, beszámolok a meglepetés buliról, hogy jön az egész rokonság, hogy ez hétpecsétes titok, és már teljesítettem a rám bízott feladatot, mert beadtam neki, hogy party-ra megyünk. Viszont ott van még a meghívottak listája, ezt magára vállalja, hogy holnap majd beszél Ash-sel, és van még egy gond.

- Kris,  mit vegyek neki? - kérdezem, de ő is tanácstalanul néz rám, több dolog is felmerül bennünk, de ha figyelembe vesszük az ajándékokat amiket mi kaptunk tőle, főleg én, minden olyan kevésnek tűnik. A végén úgy döntünk, hogy ékszer, azzal nem lehet gond, Anna hord nyakláncot, karkötőt is, a pecsétgyűrű mindig rajta van. Viszont a vásárlással bajban vagyunk, mert én másnap még forgatok, a péntek meg már későnek tűnik, ki tudja mikor ébredünk. 

- Jó, akkor én holnap körülnézek, magammal viszem mondjuk anyát, a premier előtt bemegyünk és ha neked is tetszik amit választottam megvesszük. 

Ebben maradunk, majd miután minden lényeges dolgot kitárgyaltunk újra összebújunk.