53. Nyugodt pillanatok...

Sziasztok, mint láthatjátok jobbra, lezárult a közvélemény-kutatás, aminek a végeredményének igazán örülök, remélem ez azt is jelenti, hogy tetszik nektek az Anna-Kellan párosítás és nem csak azért olvassátok az írásomat, mert Rob-ról is szó van benne. Minden marad a régiben.
Dicta

(Anna szemszöge)

Hétfőn elég későn ébredek, de még mindig korábban, mint ők ketten. A szokásos reggeli kezdés után, ~thai-chi, zuhanyzás~ kiülök a teraszra a laptopommal, és nekiállok dolgozni. A First Day-jel nincs sok dolgom, csak küldök egy körüzenetet, hogy csütörtöktől Magyarországon leszek. Ez nem tart túl sokáig, úgyhogy kihasználva a szabadidőmet a M. I. C. központi lapját is előhívom, van hozzáférésem az összes adathoz. Nagyapa gyakran rákérdez dolgokra, szóval jobb naprakésznek lennem. Viszont amióta „Robbal vagyok” hajlok a sumákolásra, ami eddig nem volt a szokásom. A böngészés közben felfigyelek arra, hogy most kötünk üzletet a Közel-Keleten, amiből egyenesen következik, hogy most már kénytelen leszek valóra váltani egy régi álmomat, és meg kell tanulnom arabul. Ez a nyelv mindig is elbűvölt, és nagy kihívásnak bizonyul, úgyhogy hamarosan intézkednem kell ez ügyben. Elégedetten gondolok arra, hogy ha ez megvan, akkor már csak a japán marad. De magamat ismerve annak a megismerése se várat sokáig.

Éppen egy többoldalas grafikonokkal, táblázatokkal teli mappában járok, amikor a két lustaság kilép a teraszra.

- Hát te meg mit csinálsz? – néz rá a képernyőre Rob.

- Dolgozom – felelem neki magától értetődően. – Van egy kis elmaradásom.

- Ilyenkor – kérdez vissza, mire felhívom a figyelmét, hogy már majdnem dél.

- Hát kicsim, - húzza magához Kristen-t, és gyújtanak rá mindketten – egy kicsit lusták voltunk ma. Anna reggeliztél?

- Nem, mondtam már, hogy utálok egyedül enni, úgyhogy megvártalak benneteket. Rendeljek? – nézek rájuk, mire mindketten bólintanak. Gyorsan elintézem a dolgot, és rövid idő múlva meg is érkezik a pincér. Elégedetten mosolyog rám, ami vagy a kezébe nyomott borravalónak vagy mivel már elég sokszor volt szerencsénk egymáshoz lehet, hogy csak a viszontlátás örömének szól. Evés közben eszembe jut egy lényeges dolog.

- Rob, meddig maradsz ebbe a lakosztályba? - érdeklődöm.

- Ezt hogy érted? – kérdez vissza.

- Hát nekem haza kell utaznom, és ha amíg nem vagyok itt költözöl akkor valahova el kell raknom a cuccaimat - azonnal megnyugtat, hogy a forgatás végéig mindenképpen marad, úgyhogy egy gond letudva, rögtön jön a kérdés, hogy mikor megyek és jövök.

- Szerda hajnalban, már lefoglaltam a jegyem. Még nem tudom mikor jövök, illetve jövünk vissza. Tudod, Ginával együtt. Hányadikán lesz a premier pontosan?

Miután megkapom az időpontot, gyorsan belenézek a naptáramba, és közlöm, hogy nagy valószínűség szerint 21-én érünk ide. Újra rákérdezek, hogy ugye akkor hugi is jöhet velünk, mire azonnal rávágják, hogy hát persze, ezt már előre megbeszéltük. A szállással nem lesz gond, mert nálam fog aludni, a ruhakérdést meg megint megoldom MaryBeth-nél. Rákérdezek, hogy ők mit csinálnak a következő napokban, mire olyan információáradatot kapok, hogy csak na. Fotózás, tévé-show felvételek, valami egész hétvégés sajtótájékoztató, van itt minden, és Rob közben még forgat is. Igaz Kris meg Taylor-ral átugrik Európába promózni, szóval az se kisebb meló. Még végighallgatni is sok. Kris-nek napközben el kell mennie, úgyhogy amikor kettesbe maradunk Robbal rákérdezek, hogy a boszorkány (magamban csak így emlegetem) Steph mindig ilyen kedves, mert elég váratlanul ért a beszólása. Ő elmeséli, hogy a nő alapjában véve rendes nincs vele gond, nagyon sokat köszönhet neki, de sajnos néha túlságosan is erőszakos, ha a karrierjéről van szó, de az este elbeszélgetett vele, úgyhogy nem lesz gond. 

Na az erőszakosságát nemigen tudom cáfolni, azt is megtudom, hogy az Eclipse premierjén, főleg a tegnapi események után, hogy együtt jelentünk meg hivatalosan először, nem lesz ilyen könnyű dolgom.

Azonnal tiltakozom, hogy én nem megyek vörösszőnyegre, de megnyugtat, hogy oké, azt meg tudja oldani, de ha nem is mellé, de minimum mögé kell ülnöm, illetve ülnünk Ginával. Kicsit megnyugszom, oké ez még belefér, hugi meg odalesz az örömtől az biztos.

Rob elvonul szöveget tanulni, én meg hogy hasznosan töltsem el az időmet nekiállok összerakni amit haza kell vinnem, különös tekintettel a családtagjaimnak vásárolt ajándékokra. Pakolás közben ráakadok a karate-ruhámra, és eszembe jut, hogy ha már egyszer elhoztam, és az este Taylor is említette a dolgot, akár… Gyorsan feltárcsázom, és meg is egyezünk, hogy másnap délelőtt eljön értem, és lemegyünk abba a dodzsóba, ahova járni szokott. Hihetetlen mennyi mindent felhalmoztam ilyen rövid idő alatt, viszont nem találok egy olyan táskát amibe mondjuk belepakolhatnék, ha edzeni megyek, úgyhogy úgy döntök ezen változtatni kell. Szólok Robnak, hogy elmegyek pár órára, fogok egy taxit és megkérem a sofőrt, hogy vigyen egy olyan helyre ahol sportszereket árulnak. Jó darabig mászkálok a plázában, már nem is emlékszem rá, mikor tettem ilyet utoljára egyedül. Persze találok még pár dolgot, amiről meggyőzöm magam, hogy feltétlen szükségem van rá, új cipő, rövidnadrág, top.

Maradnék még egy darabig, de amikor veszek egy üdítőt az egyik újságosnál a saját arcom néz vissza rám, illetve ha csak az arcom az még nem lenne olyan nagy probléma, de konkrétan egy olyan kép amin Rob-bal egymás száját tanulmányozzuk behatóan.

Komolyan elgondolkozom azon, hogy itt Amerikában mikor alszanak az emberek, mert a képek ugye valamikor éjjel készültek, most délután négy van, és az újságok már kinn vannak a standokon. Az elmélkedésemet egy kislány zavarja meg, aki a már említett lap egy példányát a kezében tartva megáll előttem, és udvariasan, de felettébb határozottan megkér, nem is, inkább felszólít, hogy adjak már neki egy autogramot, mert ugye azon a képen én vagyok Robert Pattinsonnal. Hát nem tudom mit kéne ilyenkor tenni, a meglepődés miatt az első reakcióm az, hogy elveszem a felém nyújtott tollat, és gyorsan ráírom, hogy Anna G… M… a két vezetéknevemet szántszándékkal felismerhetetlenné teszem, majd amikor látom, hogy boldogan megy vissza négy-öt hozzá hasonló tinihez, akik engem fixíroznak pánikszerűen elhagyom a bevásárlóközpontot.

(Rob szemszöge)

Reggel elég későn ébredünk, boldogan ölelem át Kris-t, aki hozzám simul, majd szép lassan megfordul és rám mosolyog. Hihetetlenül jó érzés vele feküdni és kelni, és ezt azonnal közlöm is vele. Rábeszél a felkelésre, pedig lennének jobb ötleteim, a szokásos dolgok után ő beles Anna szobájába, de nincs ott, végül a teraszon találunk rá. A laptop, amit mindig mindenhova magával cipel, akárcsak a telefonjait kinyitva előtte hever, és valami színes grafikonokat tanulmányoz, hihetetlen sebességgel váltogatva az oldalakat. Hát nekem ez még reggeli után is sok lenne, nemhogy kaja előtt. Kiderül, hogy ő se evett még, így hármasban telepedünk le, és közben átbeszéljük a következő napok programját. Rákérdez meddig maradok a hotelbe, nem értem, de aztán elmagyarázza, hogy most, hogy hazautazik itt hagyna pár dolgot, na azt nem csodálom azok után, hogy múltkor mi mindent összevett Ash-sel.

Megint rákérdez, hogy hozhatja-e a húgát az Eclipse bemutatójára, amire persze igennel válaszolok. Ezt már jó régen elintéztem Steph-pel, tényleg anyáékat és a srácokat is meg kell kérdeznem ki jön. Afelől nincs kétségem, hogy Gina nagy feltűnést fog  kelteni a srácok körében, és csakúgy mint Annáért érte is odalesznek páran. 

Sajnos Kris miután végeztünk az étkezéssel lelép, szerencsére csak rövid időre. Én igyekszem felkészülni a következő napok jeleneteiből, ücsörgök a teraszon egy sörrel, és cigivel, amikor Anna félbehagyva a pakolászást a szobájában kikiabál, hogy elmegy majd jön, érdeklődnék, hogy hova, de már be is csukódik utána az ajtó. Szerencsére nem vagyok hosszú időre magányra ítélve, mert kedvesem visszajön, letelepedünk a nappali kanapéjára, segít tanulni, bár legtöbbször a forgatókönyv csókjeleneteit vesszük át, de szigorúan azt mutatja meg, hogy hogyan nem csinálhatom, ha jót akarok. Ez a tevékenység eléggé leköt bennünket, ezért meglepődünk amikor egy gyors csippanás után kinyílik a lakosztály ajtaja, Anna lép be rajta, majd azonnal be is csukja maga mögött. Az arcáról zavar tükröződik, nem értem mi baja. Olyan furcsa, remélem nem a rajongók zaklatták őt is. Amikor meghalljuk a magyarázatot mind a ketten nevetni kezdünk. Annyira talpraesett és határozott általában, most meg tanácstalanul bámul  ránk. Elmesélek neki egy történetet, bár lehet, hogy jobb lett volna ha nem teszem, mert ezzel elindítok egy láncreakciót, aminek a végeredménye miatt megint sokat fogok hallgatni Steph-től, de mindegy, majd csak kibírom valahogy. 

Másnap korán forgatni megyek, Kris is velem egyszerre távozik, de elővigyázatosan a másik kijáraton, Dean nevetve üdvözöl, hogy na milyen hétvégém volt, meg látta az újságokat, és még élek, hogyhogy Kris nem nyírt ki az Annával történtek után. Elmesélem neki miért tettük amit tettünk, és Steph szíves közreműködését. Kicsit ledöbben, majd közli velem, hogy akkor most számíthatunk pár nap duzzogásra tőle, legalább nyugtunk lesz. A forgatás szerencsére gördülékenyen megy, nincs gond, Rosie mondjuk majdnem sikeresen rám ül, és az bizony elég fájdalmas lenne, lévén ő egy 3 tonnás elefánt, de szerencsére épp bőrrel megúszom. Kora délután éppen kávézom a szünetben, amikor az asszisztensem szól, hogy csörög a telefonom. Kris-re számítok, de helyette Kellan hív. A francba. Erre eddig nem is gondoltam, hogy van itt még valaki aki, ha meglátja a képeket csöppet se fog örülni. Jobb megelőzni a balhét.

- Szia Kellan, nem tehettem róla, az ügynököm a sajtó előtt forszírozta a dolgot. Ha nem tesszük meg lebukunk...

- Neked is szia, számítottam valami ilyenre, - nyugtat meg, nem beszélhetünk túl sokáig, mert engem hívnak, de eszembe jut, hogy talán lenne kedve, és persze, hogy van, úgyhogy megegyezünk, hogy mikor találkozunk a hotel előcsarnokában. Így együtt lepjük meg Annát, remélem ez jobban fog elsülni, mint Kellan előző esti látogatása.


(Kellan szemszöge)
A csütörtöki napom megbeszélésekkel telik, péntek reggel meg elutazom a nagyszüleimhez Iowa-ba, szombat estére szépen lassan az egész család odakeveredik. Az összejövetel apropója a házassági évfordulójuk volt, szám szerint a 49. Attól függetlenül, hogy a szüleim elváltak mindig is hittem a házasság intézményében, és az összetartozás erejében. Jó dolog végre egész nap csak ökörködni, beszélgetni, nem kell attól tartanom, hogy bármelyik pillanatban előugrik egy fotós, vagy egy rajongó. Nagyapával kibeszéljük az élet nagy dolgait, még mindig kétkedéssel fogadja, hogy nem rendes munkával, hanem bohóckodással és magam illegetésével keresem a pénzemet, de ettől függetlenül érzem és nagyanyám elbeszéléséből tudom is, hogy büszke arra, hogy lettem valaki. Csak hülyeségből vetem fel, hogy nincs-e kedve eljönni az Eclipse premierjére, de igent mond,  úgyhogy megegyezünk, hogy 24-én reggel várom LA-be.

Hazafelé a reptéren megállok venni valami újságot, hogy legyen mit olvasnom a gépen, naná, hogy a szemem rögtön kiszúrja az egyik címlapot, először csak a szöveg tűnik fel, illetve Rob és Anna neve, aztán alaposabban megnézem, és… hát kicsit elborul az agyam. Oké, tudom, hogy hitelesnek kell mutatkozniuk, de ennyire. Mi a fenét keres Rob nyelve Anna szájában, és hogy ő is milyen elragadtatottan néz rá. Irtó dühös leszek, nem gondolnak szegény Kristen-re. Aztán belelapozok az újságba, a cikkben leírják, hogy a színpadi bénázás után Pattinson bebizonyította, hogy megy ez neki jobban is. Oké, akkor ez megint valami alibi dolog lehet, győzködöm magam, de legbelül újra felüti a fejét a kételkedés, mi van ha ezek ketten mégis…

(Anna szemszöge)

Azonnal visszataxizom a hotelbe, és csak akkor nyugszom meg kicsit, amikor magamra zárom a lakosztály ajtaját. Odabenn Kris és Rob döbbent arckifejezésével találkozom, akik azonnal faggatni kezdenek, hogy mi a bajom, mert lesápadtam rendesen. Elmesélem neki, hogy autogramot kértek, TŐLEM?! Erre kinevetnek, és közlik, hogy hát ez várható volt, aki az újságokban szerepel az híresség. Rob azt is elmeséli, hogy egyszer egy régi tanárával fotózták le, és a pasi pár nap múlva telefonált, hogy meghívták egy tévéműsorba, csak azért mert ismeri őt. Na erre rögtön közöltem, hogy nálam ez teljességgel kizárt, de meglátva az arckifejezését és azt ahogy összenéztek Kris-szel rögtön gyanút fogtam.

- Mit titkoltok ti ketten – kérdezek rá azonnal, próbálják terelni a szót, de nem hagyom magam, úgyhogy kiderül, hogy Steph-nél és személyesen Rob-nál is érdeklődtek már stábok, kaptam már rajongói leveleket, sőt felkéréseket fotózásra, de nem merték elárulni. Na ezt nagyon jól is tették, és rögtön leszögezem, hogy kizárt, se újság, se tévé.

Aznap este csak egy hosszú fürdő és a múltkor elkezdett könyv tud lenyugtatni, és elég korán ágyba bújok, mert néha azért aludni is kell. Másnap reggel egyedül reggelizem, Rob korán ment forgatni, Kris meg mondta még az este, hogy napközben dolga van, csak estefelé jön vissza. Taylor 10 után telefonál, hogy nemsokára itt van értem, úgyhogy fogom a már összekészített táskámat, és lemegyek az előcsarnokba. Biztos ami biztos, most a fejembe nyomok egy baseball sapkát és egy napszemüveget plusz farmer, edzőcipő, top, szóval igencsak hétköznapi vagyok. Egy dologgal viszont nem számoltam, mégpedig azzal, hogy Taylor nem az, főleg, hogy egy böhömnagy fekete kocsival érkezik. Gyorsan beugrok mellé, de amikor leáll az edzőterem mellett, már ott is látunk fotósokat. És persze ők is minket.

Jó két órát elvagyunk, utána meg közös megegyezéssel megcélzunk egy kávézót, a srác a fiatal kora ellenére rendkívül érett, és megfontolt és nincs elszállva magától. Kettesben, hogy a többiek nem nyomják el kiderül, hogy jó a humora is. Jól szórakozunk, dicsérjük egymás technikáját, szó se róla eléggé kifárasztott. Mikor visszavisz a hotelhez, megegyezünk, hogy ezt még meg fogjuk ismételni, persze nem jön fel, lévén fotósok… plusz siet haza.

A szobámban egy gyors zuhany után még egyszer átnézem a csomagomat, minden benne van-e, és kiülök a teraszra. A lazításomat Kris érkezése szakítja félbe, direkt előbb jött, hogy egy kicsit kettesben beszélgethessünk. Elnézést kér, amiért nem foglalkoznak velem eleget, mire hozzávágok egy párnát, és biztosítom róla, hogy elég nagylány vagyok már, nem kell engem szórakoztatni. Beszámolok a találkozómról Taylor-ral, és a fotósokról, mire közöli, hogy akkor megvannak a holnapi szalagcímek:

 „Robert Pattinson és Taylor Lautner megint egy nőért küzd”.

Kinevetem, de ő állítja, van rá egy százasa, hogy legalább egy lapban ez meg fog jelenni. Nagyszerű, még a végén liliomtiprónak fognak kikiáltani. Azt gondolom ez lesz a nap legkínosabb pillanata, de később kiderül, hogy tévedtem. Kris nem bírja sokáig, egyszer csak megint annál a témánál kötöttünk ki amit én szívesen hanyagolnék.

- Anna, és most mi lesz Kellan-nal – kérdez rá, - mármint akkor most mi van veletek? Ezután nem szóltok egymáshoz, mert az elég ciki lesz.         

- Kris attól, hogy nem bújok vele ágyba szerintem még képesek leszünk normálisan viselkedni. Kellan jópofa, vicces, és különben is a barátotok, ki vagyok én, hogy eltiltsam tőletek. – Egy ideig elgondolkozva néz maga elé, majd mosolyogva rám néz.

- Az ágyba bújás tuti, mert állítólag abban nagyon jó, vagy nem? – hangosan felnyögök, megőrjít ez a nő.

- Kristen Stewart, ugye nem gondolod komolyan, hogy elmesélem neked a szexuális élményeimet - kérdezem felháborodást tettetve, az arcáról lerí, hogy nem bánná, mire elvigyorodom - na jó, az eddig szerzett tapasztalataim szerint az lehet.

Erre elégedett képet vág, majd gonoszkodva újabb kérdést tesz fel:

- És a virsli? – emeli meg a szemöldökét, mire hozzávágok egy újabb párnát.

- Héé, én se kérdezem meg, hogy Rob-nak mekkora… na jó, annyit elárulok, hogy már nem virslizném le.

(Kellan szemszöge)

Este későn érek haza, és másnap is elég sok dolgom van, így csak késő délután jutok telefon közelbe. Felhívom Rob-ot, aki amint felveszi, kérdezés nélkül magyarázkodni kezd, hogy muszáj volt, meg Steph bekavart… Megkérdezi nincs-e kedvem átjönni, mert Kris is ott van, igaz korai lefekvést emleget, mert Anna hajnalban hazautazik két hétre, meg ő is forgat másnap. Hát naná, hogy van kedvem. Ahogy megbeszéltük egyszerre érkezünk az előcsarnokba, felfelé menet gyorsan elmeséli mi volt a díjátadón, szerencsére ahogy gondoltam, csak játék volt a csók. Ugyanúgy tudtunk beszélgetni, mit azelőtt, hogy pofán vágott, én nem fogom felemlegetni neki az biztos, ő meg ha jól gondolom kicsit szégyelli. Arra viszont felhívja a figyelmemet, hogy legyek egy kicsit visszafogottabb, mert azzal valószínűleg jobb eredményeket érhetek el. A lakosztályba belépve sehol se látjuk a lányokat, de pár lépés után az erkély felől hallatszik a beszélgetésük.

Rob olyan gyorsan áll meg, hogy majdnem nekimegyek, és mutatja, hogy maradjak csendben. Az ajtóhoz osonunk, ami szerencsére nyitva van, a lányok nekünk háttal ülnek, és Kris éppen vallatja Annát. Sajnálatomra utóbbi éppen azt ecseteli hogy nincs szándékában ágyba bújni velem, ami nem igazán tetszik, az viszont már sokkal jobban, hogy azért a közös élményeinkről pozitívan beszél. Kris megint előjön a „virsli” dologgal, ez úgy látszik csak nem megy ki a fejükből, és az erre adott válasz aztán végleg meghozza a jókedvemet.

És nem csak az enyémet, mert Rob is kuncogni kezd mellettem, mire a lányok megfordulnak, úgyhogy lebukunk. Minden elhatározásom ellenére nem tudom megállni, hogy ne reagáljak a mondataira, mire azonnal elvörösödik. Szívem szerint azonnal megcsókolnám, olyan elragadó, eddig mindig határozottan viselkedett, úgyhogy ez a szégyenlős viselkedés meglep. Hallgatok Rob-ra, egész este igyekszem úgy viselkedni vele, ahogy mondjuk Ash-sel egy vacsorán. Persze ez csak külsőleg igaz, mert közben eszeveszetten vágyok arra, hogy magamhoz ölelessem, mint a haverom a szerelmét mellettünk. Az mondjuk határozottan kikészít amikor megmutatja a csípőjét, amit kékes horzsolás borít, a fenébe a kisgyerekkel, lehetne óvatosabb, majd elbeszélgetek vele erről.

Ahogy azt előre tudtam, Anna korán le akar feküdni a másnap hajnali repülés miatt, egész este jófiú voltam, úgyhogy amikor elbúcsúzik a kettőstől és hozzám fordul azonnal felállok. Számítok arra, hogy ott helyben kapok egy puszit és ennyi, de meglepetésemre nem szól, így követem a nappaliba. Nem igazán tudom mit mondjak, így kimondom ami először eszembe jut.

- Mikor jössz vissza, - kérdezem és amikor megmondja, csöppet se örülök, én azon a héten forgatok, nagy valószínűséggel csak a premieren látom újra. Amikor elővigyázatlanul benyögöm, hogy hiányozni fog, tiltakozni akar, de belé fojtom a szót.

- Tudom, tudom, de akkor is így van. Azt hiszem, már értem milyen lehetett neked ágyban látni minket, tegnap a reptéren, belebotlottam a képetekbe. Amin Robbal csókolóztok – örömmel tölt el, hogy rögtön magyarázkodni kezd, akkor csak érez irántam valamit, sajnos elővigyázatlan vagyok, de megint résen van, nem hagyja, hogy kimondjam amit iránta érzek, de azok a gyönyörű szemei felragyognak, és már nem tűnik olyan elutasítónak. A szavaitól azonnal reménykedni kezdek. Amikor búcsúzáskor puszit nyom az arcomra nem bírok ellenállni. Egész este, sőt hetek óta vágyom rá, nem vagyok már kisfiú, úgyhogy szájon csókolom, és nem tiltakozik, igaz csak egy pillanatra viszonozza, de amikor hátralépek a szemei határozottam hasonlítanak arra a sötét bársonyszínre amit már volt szerencsém látni.

Miután bemegy a szobájába pár percig még beszélgetek Robbal és Kristennel, aztán hazaindulok. Egész elalvásig az jár az eszembe, hogy nyugi Kellan, jó úton haladsz, csak sajnos lassan.

(Anna szemszöge)

Összenevetünk Kris-szel amivel nem is lenne gond, de a hátunk mögül is kuncogás hallatszik, mire mind a ketten arra kapjuk a fejünket. A teraszra vezető ajtónál Rob és Kellan áll, mindkettő arcán hatalmas vigyor. A jó életbe, remélem nem… de a következő mondat meggyőz róla, hogy de igen, hallottak mindent.

- Örülök, hogy legalább egy dologban, illetve kettőben nem okoztam csalódást neked – hajol hozzám, puszit nyomva az arcomra, kérdőn nézek rá, mert hirtelen nem tudom mire gondol.- Az egyik, hogy a közös tapasztalatainkkal elégedett vagy és, hogy méretügyileg sincs gondod velem.

Kristen-t is megpuszilja és leül mellém. Az arcom nulla perc alatt lesz hasonlatos egy paradicsom színéhez, nemigen tudok megszólalni, úgyhogy felkapom az előttem lévő poharat és meghúzom. Rob is kajánul vigyorgott, de amikor vetek rá egy nem túl kedves pillantást rögtön abbahagyja. Rákérdeznek mit csináltunk ma, mire Kris benyögi, hogy én Taylorral találkoztam, gyorsan beszámolok nekik az edzésről, ők meg tiltakoznak, mert boldogan megnézték volna, mármint, hogy hogyan küldöm a földre Taylor-t. Közlöm velük, hogy ez egy egyenrangú meccs volt, nem egymás simogatása, (még csak az kellett volna, hogy Tay kímélni akarjon) és én is többször kerültem a szőnyegre. A szavaim igazolásaként megmutatom nekik a csípőmön lévő horzsolást, na erre mind a kettő, sőt mind a három arca elborul. Alig tudom megnyugtatni őket, hogy a sérülésemet nem Taylor okozta, csak kicsit berozsdásodtam, nem figyeltem rendesen egy vállon átdobásnál, és rosszul értem földet, ez látszólag megnyugtatja őket.

Az este vidáman telik, rendelünk vacsorát és azt kell, hogy mondjam, határozottan jól szórakozunk négyesben. Kellan aranyos, nem nyomul, nem tesz megjegyzéseket, de bókol, és rengetegszer megnevetet. Én elég korán asztalt bontok, mert a gépem reggel fél hétkor indul és ötre minimum ki kell érnem a reptérre, szóval négy előtt kelés. Mondjuk ennek is megvan az előnye, mert ugyan most New Yorkban fogok átszállni, de otthoni idő szerint csütörtökön 9-kor elvileg már Ferihegyen leszek.

Elbúcsúzom Kristen-től és Rob-tól, megegyezünk, hogy majd beszélünk, Kellan-től is akarnék, de felpattan a székből, és látszik rajta, hogy inkább odabent, kettesben szeretné ezt megejteni. Nem látom semmi okát, hogy ne így tegyünk, de azért a szobám ajtajában megállok és felé fordulok.

- Mikor jössz vissza – néz rám kérdő szemekkel, megmondom, a válaszom szemmel láthatólag nem nagyon nyeri el a tetszését. – Hiányozni fogsz, ugye tudod.

- Kellan, megbeszéltük, hogy…

- Nem, igazság szerint csak te beszéltél, én csak hallgattam. Tudom, tudom - emeli fel mentegetőzve a kezét- de akkor is így van. Azt hiszem, már értem milyen lehetett neked ágyban látni minket, - hát ezt mondjuk jobb lett volna ha nem emlegeted fel - tegnap a reptéren, belebotlottam a képetekbe.

Kérdőn néztem rá, úgyhogy folytatja:

- Amin Robbal csókolóztok.

- Mi nem… - kezdek bele a magyarázkodásba, de nem hagyja befejezni, rögtön közbevág.

- Aha, gondoltam, hogy muszáj volt, meg Rob elmesélte, de… szóval elég szar érzés látni. Nézd Anna, én megértem, hogy időre van szükséged, és ha ezt akarod jófiú leszek, bár nem szokásom – erre pimaszul elvigyorodik - de menni fog. Nem vagyok ehhez hozzászokva, talán eddig könnyebben ment minden, de én tényleg azt gondolom, sőt tudom, hogy sze…

Nem hagyom neki befejezni a mondatot, a szájára teszem a tenyerem, ha hagyom valószínűleg minden ellenállásom porba hullik, és bevonszolom a szobámba. De ezt a luxust nem engedhetem meg magamnak. Jópár dolog összetört bennem, először jobb lenne, ha minden újra helyre kerülne, majd utána, esetleg.

- Ezt most ne, nekem se könnyű ez, mármint, hiába is tagadnám, nem vagy közömbös számomra, és ahogy elnézlek, egyre inkább úgy gondolom, hogy meg fogsz győzni. És ha te nem is tennél meg mindent, akkor a családtagjaim, az összes barátod, mindenki azon van, hogy belém beszélje, hogy micsoda fantasztikus fickó vagy, és mennyire odavagy értem.  Csak most tényleg időre van szükségem. Most pedig legfőképpen alvásra, mert különben lekésem a gépet reggel, az pedig nagy gond lenne.

- Miért, megy másik – mosolyodik el, a mondatom szemlátomást örömmel töltötte el.

- Az igaz, de ott a családom, a munkám, eléggé háttérbe szorult mind a kettő mostanában. Szóval, most lefekszem, - megvillan a szeme, úgyhogy gyorsan befejeztem a mondatot - aludni és egyedül.

Hozzá hajolok és nyomok egy puszit az arcára, de amikor újra hátralépek, ő mintha mágnesen húznám követ, két hatalmas tenyere közé fogja az arcom, és szájon csókolt.  Nem erőszakosan, hanem lágyan, alig érve a számhoz.

- Azért ennyit egy barát is kiérdemel, te mondtad múltkor, amikor Jay-jel… - néz rám azzal a mosolyával amitől mindig padlót fogok, - szép álmokat és vigyázz magadra.

Kell pár pillanat mire összeszedem magam, megfordulok és becsukom magam mögött az ajtót. Elgondolkozva mosok fogat, és bújok be az ágyamba, ez nem lesz egyszerű. Vonzódom hozzá, sőt ez annál már több, de akkor is…

Miért ilyen bonyolult az élet?!