50. Játszunk szerelmeseket...

(Anna szemszöge)

Csütörtök reggel kipihenten ébredek, meglepetésemre Rob se ment még el, így együtt reggelizünk, persze kíváncsi és mindent tudni akart. Ő is élénken lobbizik Kellan mellett, de leállítom, mondván majd én eldöntöm mit akarok. Mintha én tudnám? Az evést a telefonjaink csörgése szakítja félbe, engem Ash hív, hogy mikor érkezik, őt meg az ügynöke Stephanie. Még nem találkoztam vele, persze a beavatottak táborát gyarapítja, látom Rob-on, hogy valami gond van, és persze ki is szedem belőle. Kiderül, hogy a nő szerint elég keveset szerepelünk mostanában együtt, és ez aggasztja őt. Hirtelen el is szégyellem magam, mert hát ez a „kapcsolatunk” lényege, hogy könnyebb legyen az életük Kristen-nel, úgyhogy töröm a fejem közös programokon. Kezdésnek mindjárt együtt távozunk a hotelből, szerelmesekhez illően megölelve egymást, ő Dean-nel megy a forgatásra, én meg Ash-sel vásárolgatni.

Na ez az időtöltés beváltja a hozzá fűzött reményeket, mert egyrészt iszonyú jól érezzük magunkat együtt, másrészt rengeteg mindent veszünk. Én is, és persze ő is. Reggel beleegyeztem, hogy vasárnap elmegyek Rob-bal valami díjátadóra, a boszorkány Steph felajánlotta a segítségét, na ezt persze kapásból visszautasítottam. Ashley-t kifaggatom mi ilyenkor a teendőm, és ő rögtön a kezébe veszi az irányítást.

Délután már MaryBeth-hez megyünk, aki mint kiderült stylist, egy elragadó harmincas nő, rengeteg energiával. Azonnal leveszi a méreteimet, kifaggat mit szeretek és mit nem. Szerintem elégedett velem, mert csak a fodrokat és a tüllt utasítom el, és kérem, hogy a cipőim sarka ne nagyon legyen több mint öt centi. Egyetlen egy dolog volt amiben se ő, se Ash nem ért egyet velem, mégpedig az, hogy elutasítom a kölcsönruhákat. Ragaszkodom hozzá, hogy minden amit viselek az enyém legyen, ami szerintük pénzkidobás. Eddig nem fogtam fel igazán, de kiderül, hogy Robert Pattinson barátnőjének lenni nagy dolog, szerintük a tervezők csak örülnek, ha az ő kreációikat viselem. Hát biztos igazuk van, én mindenesetre kétkedve fogadom a dolgot. Jópár ruhát rám beszélnek, egytől-egyig mind gyönyörű darab és persze neves divatházakból származik. Naná, hogy mindenhez kell táska, cipő vagy szandál és egyéb kiegészítők, de én ugye imádok vásásrolni, és hála Charlie bácsi bőkezűségének, (jó mondjuk igaz, hogy megdolgozok érte) meg is engedhetem magamnak. Amikor fizetek Ash szeme nagyra kerekedik a végösszeg hallatán, és elcsodálkozik, hogy ez engem mennyire nem hat meg. Nem állítom, hogy nem felel meg az összeg egy négytagú család éves kiadásainak, de szerencsére nemigen visz csődbe ennek többszöröse sem.

MaryBeth megígéri, hogy mindent még ma kiszállítanak a hotelbe, és előre megegyezünk, hogy az Eclipse premierje előtt is jövök, méghozzá Ginával együtt. Beiktatunk egy gyors ebédet, és végre alkalmam nyílik kifaggatni Ash-t Luca-ról. Újdonsült barátnőm szemmel láthatóan odavan a legjobb barátomért, és a tegnapi reakciókból tudom, hogy ez az érzés kettőjük között kölcsönös. Ő is elmeséli, hogy egy félreértés miatt nem jött össze eddig nekik, aztán persze mesélnem kell neki róla, de ez a legkevesebb, ő is megtette ezt Londonban, amikor megkértem.  

Felvázolom a családi kapcsolatainkat, hogy gyermekkorunk óta ismerjük egymást, és hogy ő tényleg a legjobb barátom, minden értelemben. Persze erre megemlíti, hogy tudja, hogy ez milyen mert neki meg Kellan az. Ő is megpróbál a szívemre hatni, de nem sokra megy velem. Ebéd után elvisz a kedvenc szalonjába, hát az egy felettébb érdekes élmény. A fodrász Matty, egy dinamikus, bohém, és száz százalékosan meleg fiú, aki szintén odavan attól, hogy Rob a barátom. Persze mindjárt lesz időpontja a számomra vasárnap délutánra, ez meglep, most esik csak le, hogy azért ez a díjátadó valami nagy esemény lehet, ha mindenki ilyen izgatott tőle. A szalonban mindent elintéznek, egy helyen fodrász, sminkes, manikűrös, szóval nem lesz gond.

Már majdnem hat óra van amikor elvállunk Ashley-vel ő sietett, mert megint vacsorázni megy Luca-val, én meg valljuk be őszintén, hulla fáradt vagyok. Boldogan rúgom le a szobámba érve a cipőmet, és szórom le a csomagjaimat, majd leroskadok a nappali kanapéjára. Pár perc múlva Rob itt talál rám, mindjárt kíváncsiskodik, hogy sikeres volt-e a bevásárló körutam, én rámutatok a hálószobámban lévő táskákra, mire a fejét fogja, és megfenyeget, hogy soha, de soha ne merjem magammal vinni Kris-t egy ilyen körútra. Erre persze hozzávágok egy párnát, és emlékeztetem, hogy Budapesten már megtettem, és ott a végeredményt látva nem volt kifogása.

Másnap reggel átugrok Luca-hoz elbúcsúzni, mert most egy időre elutazik, és csak a hónap végén jön vissza Los Angelesbe, igaz akkor már tartósan itt is marad. Elég hosszan kopogok a szobája ajtaján, és már éppen kezdem feladni amikor végre kinyitja. Nem Luca, hanem Ash néz szembe velem, legnagyobb örömömre,  eléggé alul öltözötten. Egy kicsit mindketten zavarba jövünk, én felajánlom, hogy majd később visszajövök, de az időközben előkerült olasz azonnal tiltakozik. Jó látni, ahogy átöleli és magához húzza, két gyönyörű és boldog ember áll előttem, eszembe is jut, hogy fel kell hívnom Cheskát, és talán Ginevra-t is, kitárgyalni kedvenc rokonunk szerelmi életét. Sajnos őket látva az is beugrik, hogy én már megint milyen messzire kerültem ettől az idilli állapottól, és ez kicsit letör. Ez feltűnik nekik, és Ash mindjárt célozgatni kezd, hogy ha engedek egy kicsit, akkor… naná, hogy Kellan-re gondol. Luca is igyekszik támogatni őt ebben, amiért meg is kapja a magáét amikor a barátnője elmegy felöltözni. Persze azzal védekezik, hogy ő csak azt szeretné, ha végre én is boldog lennék. Együtt reggelizünk négyesben az időközben megérkezett Nico-val, jól szórakozunk, nehéz ellenállni a két elbűvölő olasz szépfiúnak. Reggeli után elbúcsúzom tőlük, a srácok délben indulnak haza, Ashley meg a barátnőivel elutazik a  hétvégére megünnepelni az egyikük születésnapját.

Én még tegnap megígértem Rob-nak, hogy kicsit megmutatom magam a forgatáson, úgyhogy visszaindulok a hotelbe.

(Rob szemszöge)

A reggel elég gyorsan eljön, nehezen kászálódok ki az ágyból, és állok neki készülődni. Annát a nappaliban találom, kérdi, hogy eszem-e vele, szerencsére még van rá időm. 

- És este volt itt Jay? - kérdezem két falat között, mire kicsit bosszúsan válaszol, hogy igen. Nem értem mi baja, vele eddig jól kijöttek. Kiderül, hogy ellene nincs is semmi kifogása, de nem egyedül érkezett. Kellan lehetne kicsit diplomatikusabb, mert szemlátomást megint sikerült felhúznia. 

- Anna ő csak szeretne veled lenni, miért nem hagyod, látom rajtad, hogy neked is tetszik, mi értelme a huzavonának. 

- Na ezt most fejezd be, ha  jót akarsz - néz rám mérgesen - majd ha a tanácsaidra lesz szükségem szólok.

Nem erőszakoskodok többet nem is igen tehetném, mert mind a kettőnket hívnak. Ő veszi fel először, hallom, hogy Ash-nek köszön, én meg beletörődően nézem a kijelzőt, mert sejtem, hogy mit akar a hívó.

- Rob, a fenébe, miért ilyen sokára vetted fel, remélem nem aludtál el megint.

- Neked is jó reggelt Steph, nem éppen reggelizünk - a francba ezt kár volt.  

- Nagyszerű tehát ott van veled, akkor most szépen meg is kérdezheted - jön az azonnali parancs, dühösen sóhajtok fel, és válaszolok neki.

- Megmondtam, hogy megkérdezem, nem tudnál kicsit türelmesebb lenni? - de nem figyelek arra amit mond, mert feltűnik, hogy Anna már nem beszél, és engem figyel, kérdőn néz rám, és mutatja, hogy mi van. - Várj egy kicsit, - mondom a telefonba, majd a kezemmel befogom a mikrofont.

- Steph napok óta azzal nyüstöl, hogy kérjelek meg, hogy gyere el velem vasárnap az MMA-ra - ez mondjuk eléggé javított verzió, mert ő aztán nem így fejezte ki magát. 

- Miért olyan fontos ez? - kérdez rá azonnal.

- Szerinte nem mutatkozunk együtt eleget, és ez találgatásokra adhat okot.

Látom, hogy gyorsan mérlegeli a dolgokat, majd válaszol.

- Oké, megyek, de tudod, semmi vörös szőnyeg - csak bólintok, és tudatom a választ az ügynökömmel, aki örömmel veszi ezt, és megkér, hogy adjak át egy üzenetet Annának. Miután megszakítom a hívást azonnal közlöm is vele.

- Steph üzeni, hogy szívesen segít neked ruhát szerezni, meg fodrászt, sminkest ha gondolod.

- Na még csak az kéne, - hördül fel azonnal, már előre félek, mi lesz ha ők ketten személyesen is találkoznak  - azt majd én elintézem, ma úgyis vásárolni megyünk Ashley-vel.

Miután befejezzük a reggelit kimegyek a teraszra rágyújtani, Anna is követ, kezében a csészéjével, látom, hogy valami böki a csőrét, nem kell sokat várnom és fel is teszi a kérdést.

- Rob, ez tényleg olyan fontos, mármint, hogy együtt lássanak bennünket, mert akkor valamit ki kéne találnunk. Megvan, mikor mész ma forgatni? - kérdezi és örömmel veszi, hogy kb. egy időben kell távoznunk. Úgyhogy miután elkészültünk együtt leliftezünk, olyan tökéletesen játsza a szerepét, szerintem érdemes lenne megpróbálkoznia a színészkedéssel, a kocsi előtt elbúcsúzunk és irány egy újabb munkanap. 

Dél körül végre tudok beszélni Kris-szel, szerencsére holnap este már visszajön, aminek igencsak örülök. Sajnos nincs sok időnk, ő is siet, és az asszisztensem nekem is élénken integet, hogy menni kéne. Ma kivételesen időben végzünk, még nincs hét óra és már nyitom a lakosztályunk ajtaját. Anna a kanapén fekszik, a lábai az asztalon, úgy néz ki, mint aki most futotta le  maratoni távot. 

- Hú de fáradt valaki - kötözködöm vele, mire közli, hogy én is az lennék, ha annyi helyen jártam volna, mint  ő ma Ash-sel.

- És vettél valamit - kérdezek rá, mire vigyorogva a hálószobájába mutat. Hát most már értem a dolgot, az ágy, sőt egy-két táska még elé a földre is jutott, meg van terítve, és közli, hogy pár dolgot, többek között a díjátadós ruháját is még külön hozzák majd. Te jó ég!

- Anna ezennel megtiltom neked, hogy Kris-t rászoktasd erre - mutatok félig tréfásan a csomagok felé - ne rontsd el őt, kérlek...

Szerencsére nem sértődik meg, hozzám vág egy párnát és emlékeztet, hogy már magával vitte egyszer és utána emlékei szerint elégedett voltam. Mind a kettőnknek rendel vacsorát, evés közben megemlítem, hogy holnap este már a kedvesem is visszajön, ő meg megkérdi, hogy mit szólnék hozzá, ha délután kijönne a forgatásra. Próbálom győzködni, hogy nem muszáj, de megnyugtat, hogy szívesen körül nézne, és különben sincs jobb dolga, mert Luca elutazik, vásárolni meg nem akar, ma elég volt. Persze beleegyezek, Steph is örülhet legalább, és megígérem, hogy visszaküldöm érte Dean-t.

(Anna szemszöge)

Luca-tól visszamegyek a Four Season's-be, gyorsan felfrissítem magam, dél után pár perccel Dean hív a recepcióról, hogy megérkezett értem. Sajnálattal veszi tudomásul, hogy itt nem viszek magammal „retes-t”, hatalmas termete ellenére csupa szív, elbűvölő embernek bizonyul, kedvesen elbeszélgetünk a majd egyórás úton. Egyetlen dolog van amire semmiképpen nem tudom rábeszélni, mégpedig az, hogy tegezzen. Hajlandó Annának szólítani, de a folyamatos „Anna legyen szíves, Anna kérem, Anna erre tessék” kicsit kikészít. Érdekes módon Rob-ot bezzeg tegezi.

A forgatás itt egészen más, mint Budapesten, mondjuk ott ki se tettem a lábam egyik alkalommal se a lakókocsiból, itt viszont leülök egy árnyékos helyre és belemerülök a látványba. Hoztam magammal egy könyvet, de annyira magával ragadó, ahogy az a rengeteg ember automatikusan teszi a dolgát. Sokan vannak, a kameráknál, a lakókocsikban, mindenütt emberek és mindenki tudja mi a feladata, soha nem akadályozzák egymást, és minden olyan gördülékenyen megy. Rob az egyik szünetben bemutat a rendezőnek, Francis Lawrence-nek, aki ahhoz képest mekkora felelősség és mennyi ember irányítása a feladata elég laza fickó benyomását kelti. Csak rövid szüneteket iktatnak be, mert a hétvégén nem dolgoznak, így mára még elég sok dolguk van. Én szépen elvagyok a helyemen, tisztes távolságban, hogy ne legyek útban. A telefonomat lehalkítottam, így csak a sokadik hívásra veszem észre, hogy keresnek. Azonnal felkelek, és igyekszem még távolabb sétálni. Walter, az unokatestvérem az, pár napja kerestem de nem tudtam elérni, így most visszahívott. Jó hosszan elbeszélgetünk, megegyezünk, hogy jövő hétvégén nagyanyóéknál találkozunk, ők is hazaugranak. Amikor leteszem, megfordulva egy férfival találom szembe magam, aki érdeklődve néz rám. Hirtelen azt gondolom valami rosszat tettem, de elég messze vagyok a felvétel helyszínétől, szóval ez nem lehet gond. Aztán amint megszólal rögtön kiderül miért érdeklem annyira. Walter-rel németül beszéltem és ő meghallotta. Mivel az ő anyanyelve szintén ez, kellemesen meglepődött, hogy a szülőföldjétől ilyen távolságban valaki így szólal meg. Hosszan elbeszélgetünk, amit csak Rob érkezése zavar meg, ő mutat be bennünket egymásnak, a férfi a film egyik főszereplője Christoph Waltz, aki mint kiderül Bécsben született. Erre persze mentegetőzni kezdek, amiért nem ismertem fel, de ez őt szemmel láthatólag nemigen zavarja. Rob másik partnerét persze azonnal be tudom azonosítani, Reesse Witherspoon még az én számomra is azonnal felismerhető. Nála egyetlen egy dolog lep meg, hogy mennyire kicsi, én laposat viselek, ő meg tűsarkút, ahogy a szerepe megkívánja, de még így is alacsonyabb nálam vagy tíz centivel. A forgatásnak hat után van vége, Rob szól, hogy elmegy levetni a jelmezét, ami nekem módfelett tetszik, mert olyan munkásfiú kinézete van. Ezt meg is osztom vele, mire felháborodottan néz rám, hogy ő igenis egy szorgalmas dolgos ember, miért olyan meglepő ez. Naná, hogy kinevetem, mire durcásan néz, majd bosszúból kikapja a hajamból a csatot, én se maradhatok adósa, összekócolom a haját, ami így hogy rövidebb lett szerintem jobban illik hozzá. Próbálom visszaszerezni tőle a hajbavalóm, ő meg magasba emeli, hogy ne érjem el, a játékunknak az vet véget, hogy Dean kiszúr pár fotóst, mire Rob azonnal magához húz. Bízunk abban, hogy ez távolról szerelmes civódásnak tűnik, direkt úgy fordulunk, hogy azt higgyék, hogy csókolózunk. Elégedetten érkezünk vissza a hotelbe, mind a ketten megtámadjuk a fürdőnket, és rövid idő múlva frissen és éhesen várjuk a vacsoránkat.

(Rob szemszöge)

Péntek reggel villámgyorsan pattanok ki az ágyból, ma végre visszajön Kris, és ez nagy örömmel tölt el. Igyekszem halkan ajtón kívül lenni, és már a hotel előcsarnokában várok Dean-re, aki vigyorogva meg is jegyzi, hogy ma igen fürge vagyok. Jókedvűen dumálunk, megkérem, hogy jöjjön vissza délre a hotelbe Annáért, vigyorogni kezd, és megjegyzi, hogy Steph mégiscsak elérte amit akart, akkor ma szerelmeseket játszunk. Kicsit csodálkozom, hogy ő is tud az ügynököm szervezkedéséről, de végülis vele is majdhogynem napi kapcsolatban vannak. A forgatás szerencsére jól halad, csak rövid cigi szüneteket iktatunk be, és egyet miután Anna megérkezett, mert gyorsan megebédelünk. A megszokott lazasággal viseli, hogy mindenki bámul, oké, tudták, hogy van barátnőm, az újságokból minden kiderül, és ezért tényleg furcsa lehetett, hogy még nem jött ki velem. Igazság szerint igazat is kell adnom Steph-nek, Reesee-t a gyerekei is meglátogatták párszor, és a többieket is kísérték már el családtagjaik. Felszólít, hogy én csak dolgozzak nyugodtan, hozott magával könyvet, és elvonul egy fa alá. Arra lesek jó párszor, és ahogy látom többen is, amit nem csodálok, mert a rövidnadrágja elég apró, és a pólója se takar sokat. Meg is kapom a magamét Francis-től, de azt is közli vigyorogva, hogy megérti, hogy Anna érdekesebb számomra, mint az ő utasításai.

Amikor végre megint kapok egy cigarettányi időt felkapok egy üveg vizet, hogy megnézzem nem unatkozik-e, de meglepetésemre vígan cseveg Chris-szel. Bemutatom őket egymásnak, kiderül, hogy Anna beszél németül, érdekes ezt eddig nem említette, és az se semmi, hogy akkor négy nyelven beszél folyékonyan, mert ugye ott a magyar, az olasz, az angol, és a német. Rutinosan bújik hozzám amikor átnyújtom neki a vizet, és bájosan megköszöni. Ezúttal visszajön velünk és leül az egyik sátor alá, Reesee is előkerül neki is bemutatom, őt is kedvesen üdvözli. Kivételesen időben végzünk, és nekem szerencsére nem is kell jönnöm, majd csak kedd reggelre.

- Anna, pár perc átöltözöm és mehetünk, - fordulok hozzá – mire abbahagyja az olvasást, és végignéz rajtam.

- Kár, mert ebbe a ruhában végre úgy nézel ki, mint aki tényleg dolgozik.

- Te meg miről beszélsz – vágom be a durcást – én itt igen nehéz és komoly munkát végzek nap, mint nap.

Erre meg kinevet, az egész arca egy mosoly, és a szeme vidáman csillog. Na megállj csak!  

Az elsődleges célom az lett volna, hogy elveszem a könyvét, de erre valószínűleg ő is rájött, mert azonnal ráül, viszont így csak egyetlen dolog marad amit elszedhetek tőle. A haját szokás szerint egy hajcsattal tűzte fel, úgyhogy kikapom és azonnal hátralépek. A hosszú zuhatag azonnal leomlik, és összehúzza a szemét.

- Kérem vissza a hajcsatom – ugrik fel azonnal, előre nyújtott kézzel.

- Nem.

- Rob, kérem vissza a csatom, ne akard, hogy ennyi ember előtt kifektesselek megint – feleli gonoszan. Oké ettől kicsit megijedtem, de aztán leesik, hogy úgyse tenné meg, annál sokkal inkább figyel a látszatra.

- Tudom, hogy nem tennél ilyet, túl sokan vannak itt ahhoz, de ha elismered, hogy én komoly munkát végzek, visszaadom.

Látszólag megfontolja a választ, és közelebb lép hozzám, de szerencsére még időben kapcsolok, és a magasba emelem a kezem, mert persze megint átvágott a szende arckifejezésével. Még emlékszem, hogy Kellan is így győzte le annak idején, és ez most is beválik. Nevetve próbálkozik, mindent bevet, de szerencsére nem a szokásos magassarkú cipői egyikét viseli, így van pár centi előnyöm. Dean lép oda hozzánk, mosolyogva nézi a birkózásunkat.

- Na adtatok egy kis munkát a fotósoknak, Steph örülni fog.

- Hol? – kérdezek rá, és azonnal magamhoz húzom Annát, és úgy fordulok, hogy ő háttal álljon nekik, a testőröm behatárolja helyüket, tényleg vígan kattintgatnak, átölelem a derekát és vezetném fedett helyre, de megállít.

- Rob, emlékszel a reptérre Budapesten – kérdez rá – ott is ki volt bontva a hajam, szóval, ez most is beválhat.

A szemébe nézek igaza lehet, úgyhogy úgy teszünk mintha csókolóznánk, aztán hátat fordítva a fotósoknak átölelem a derekát és magammal húzom a lakókocsi felé, de közli, hogy ő megvár a testőrömmel a kocsinál, csak siessek. Már éppen ellépnék mellőle, amikor visszahúz, nyom egy puszit az arcomra, és rám kacsint.

- Tudom, hogy komoly munkát végzel, de ez a ruha akkor is aranyos…

Nevetve hagyom ott, gyorsan végzek, majd irány a hotel. Mindketten zuhanyozni megyünk, mire kilépek, már megrendelte a vacsoránk, szerencsére nem felejtette el, és Kris-nek is kért.
Nemsokára kopognak, én egyből felismerem az ismerős jelzést, de Anna közelebb van és kinyitja az ajtót. Kris azonnal hozzám szalad, felkapom és hosszan megcsókolom. Sajnos nem olyan hosszan, mint szeretném, mert Anna szól, hogy itt a vacsoránk, úgyhogy leülünk a kanapé két végére, de amint becsukódott az ajtó a pincér mögött már egymás mellett vagyunk. Evés közben rengeteget beszélgettünk, nagyon irigy vagyok Taylor-ra, hogy azokat az élményeket vele élhette át, és még nincs is vége, mert még vannak közös programjaik.  Mi is beszámolunk a mai műsorszámunkról, meg, hogy Anna is jön velünk a díjátadóra, Kris azt mondja, már egyre kevesebbet kérdezik kettőnkről, szóval a figyelemelterelés úgy néz ki bejött. Vacsora után kimegyek rágyújtani, de kivételesen egyik se akar velem jönni, Anna esetében ezen nem csodálkozom, kedvesem meg jelez, hogy kettesben akar vele maradni, úgyhogy igyekszem jól elhúzni a dolgot.

Amikor visszajövök a kanapén ücsörögnek egymás mellett, és már a díjátadóról csevegnek, de Anna hamarosan fáradtságra hivatkozik és elvonul a szobájába. Én is megfogom Kris kezét és húzom magammal, villámgyorsan szabadítom meg a ruháitól, és ő segíti levetni az enyémeket. Csak pár napot volt távol tőlem, de mégis heteknek tűnik, hogy utoljára vele lehettem. Szeretném lassan kényeztetni, de nem hagyja, és hát… én se tiltakozom, hagyom meggyőzni magam.

Miután kicsit kilihegtük magunkat, én elégedetten dőlök hátra, ő meg a mellkasomra fekszik. Hirtelen felül és dühösen néz rám, nem értem mi baja.

- Szóval verekedtél – hoppá, Jaj, Anna muszáj mindent kikotyognod. Bár, ha ő nem tette volna meg, valaki előbb-utóbb biztosan.

- Az azért túlzás – próbálok javítani a helyzetemen – Kris iszonyat szarul nézett ki amikor visszajött, most már kicsit javult, de akkor…

Elmesélek neki mindent, a veszekedést, kibékülést, újabb veszekedést, Kellan kijelentését. Érdeklődve hallgatja, majd megkérdi, mi az én véleményem. Megosztom vele, hogy szerintem a haverom komolyan gondolja ezt, és mondhat Anna amit csak akar, ő se közömbös iránta.   

(Anna szemszöge)

Eleve három személyre rendeltem, mert Rob azt mondta, Kris nyolc körül száll le, és biztos voltam benne, hogy rövidesen megjelenik. Én érek először az ajtóhoz a kopogásra, mondjuk a pincérre számítottam, de helyette Kristen áll ott, nagyra tárom előtte és rögtön arra mutatok ahol a szerelme áll. Na több se kell neki, csakúgy, mint annak idején a születésnapjakor azonnal a nyakába ugrik, nem tudom meddig maradnának így de megint kopognak, úgyhogy figyelmeztetem őket, hogy megérkezett a rendelésünk. Amikor a pincér elment engem is megölel, és hármasban telepedünk le. Kifaggatjuk milyen volt Ausztrália és Korea, beszámol mindenről, a hajókázásról, az interjúkról, a karaoke-ról amit Taylor-ral követtek el az emberiség ellen. Megemlíti, hogy persze kérdezgették Rob-ról, de szerinte már lecsengeni látszik a ROBSTEN téma, az emberek elhiszik amit el akarunk hitetni velük. Mi ketten is elmeséljük, hogy tettünk az ügy érdekében, és szerepeltünk itt-ott.

Persze nem úszom meg a dolgot, amikor Rob kimegy rágyújtani ő inkább bent marad velem, és kérdez. Mivel már Rob-nak is elmondtam jópár dolgot, és tudom, hogy ő úgyis továbbadja, gyorsan megosztom Kristen-nel is az egy évvel ezelőtti eseményeket, ugyanolyan részletesen, mint a párjával. Aztán, hogy mi történt Kellan-nal, miért mentem el, és hogy jutottam arra az elhatározásra, hogy barátok és ennyi. Beárulom Rob-ot, hogy behúzott neki, oké ez kicsit szemét húzás, de úgyis megtudná, ez Kris-nek se nagyon tetszik.

Ő is próbál meggyőzni arról, hogy adjak még egy esélyt Kellan-nek, de látva a reakciómat inkább letesz róla. Már éjfél is elmúlik mire abbahagyjuk a beszélgetést, illetve én döntök úgy, hogy éppen elég ideje lógok a nyakukon, és elvonulok aludni. A fülemet azért biztos ami biztos, megint bedugom és Beethoven Moonlight sonata-ját hallgatva próbálok elaludni.