54. Titkolózás...

 (Anna szemszöge)

A haza utam majdhogynem unalmasan telik, csak New York-ban az átszállásnál futok bele pár fotósba, az ő legnagyobb örömükre, én mondjuk nem vagyok ettől túl boldog. Budapestig majdnem végig alszom, így nem olyan kimerítő és könnyebben is viselem a repülést. Ferihegyen szomorúan eszmélek rá, hogy a megszokottal ellentétben taxit kell fognom, mert legutóbb ugye Sármellékről repültem, és az autóm anyáéknál maradt. Mondjuk a telefonba már elárulta, hogy azóta már felhozták és a garázsban vár, aminek a legfőbb oka Gina folytonos vezetni akarása, féltették őt is, és a kocsimat is. Már dél felé jár az idő mire végre belépek a lakásomba, eddig fel se tűnt mennyire hiányzott. Túl sokat voltam mostanában társaságban, így az egyedüllét most kifejezetten jólesik. Napközben beszélek anyáékkal, úgy egyezünk meg, hogy másnap délután megyek le Keszthelyre. Elintézem a mosást, lezuhanyozom, aztán leülök… és unatkozom. Esküszöm, mint aki tudathasadásos, egyik percben nyugalmat akarok, a másikban meg éppen ez zavar. Úgyhogy autóba vágom magam és bemegyem az irodába. A lányok rögtön letámadnak, élménybeszámolót kell tartanom, persze legfőképpen a „híres emberek” és Rob érdekeli őket. Mesélek nekik ezt-azt, persze árnyaltan, és próbálok annak a boldog barátnőnek tűnni akit a külvilág lát. Egy kicsit zavar, hogy gyakorlatilag átverem ezeket a régóta ismert kedves embereket, de igazság szerint nem mondok olyat ami ne lenne igaz, mert azt bizton állíthatom, hogy barátok lettünk, és én szó szerint ezt mondom. Igen, Robert Pattinson a barátom. A látszat meg ugye félreérthető. Hazafelé veszek némi vacsorának valót, és hosszú idő után végre nem elém teszik az ételt, hanem én készítem el. Igaz csak két szelet csirkemellet grillezek meg és egy kis salátát dobok össze, de ez a kis tevékenység is jólesik.

Reggel sokáig alszom, az időeltolódás és az átállás azért megvisel, thai-chi és zuhany után bepakolok a TT-be és elindulok anyáékhoz. Otthol még senkit se találok, úgyhogy miután lepakoltam elmegyem Gina elé a sulihoz. Szó se róla látszik rajta és a barátnőin is, hogy az utolsó napoknál tartanak, boldogan ugrik a nyakamba, és már ott kérdezősködni kezd, igaz akkor még csak finoman, főleg a díjátadóról, hogy kikkel találkoztam meg ilyenek. Otthol aztán már nincs pardon, rendesen letámad, legalább másfél órán át, megállás nélkül. Tovább is tenné, de szerencsére anya és Davide hazajön végre. Az egész este nagy családi csevellyel telik el, miközben jóízűen megvacsorázunk. Már ágyban vagyok, és olvasok amikor Gina bejön hozzám, és felteszi az egyetlen olyan kérdést amit addig még nem.

- Mia sorella, és mi van Kellan-nal?

- Mi lenne, Piccola - kérdezek vissza.

- Hát akkor ti most együtt vagytok, mert Londonban még úgy tűnt, de ma semmit se mondtál róla, vagy már nem bízol bennem – mondja lefelé görbülő szájjal, esküszöm tehetsége van a színjátszáshoz. Majdnem hiszek neki, de a szemei elárulják, hogy igazándiból csak hatni akar rám, és valójában eszeveszetten kíváncsi.

- Hát, ez egy kicsi bonyolult… - aztán persze elmesélek neki mindent. Sarah és Luca után ő az aki mindig is a bizalmamat élvezte, csak neki mondjuk a szexuális vonzalomról, vagy az e téren szerzett tapasztalatokról nemigen szoktam beszámolni. A magyarázatomat látszólag kielégítőnek találja, bár néha olyan átható pillantásokat vet rám, hogy úgy érzem a gondolataimat is hallja.

Másnap délelőtt, lévén szombat van kimegyek anyával a piacra, és… már megint rám talál egy fotós. Sőt szemlátomást nem rám talált, hanem engem követett, hát nem állítom, hogy ez örömmel tölt el. Kint Amerikában oké, még a fővárosban is elmegy, de könyörgöm Keszthelyen?

Egy darabig tűröm, igyekszem nem tudomást venni róla, se anya zavarodott viselkedéséről, de aztán amikor látom, hogy szegény egyre nehezebben viseli a ránk irányuló figyelmet, elszakad a cérna. Megkérem, hogy menjen csak vissza a kocsihoz, én meg elindulok egy másik úton, és egy idő után bevárom a fotóst. Eléggé meglepődik amikor hirtelen előtte termek, és felelőségre vonom, hogy meddig akarja ezt csinálni, mert akkor szívesen lediktálom a napirendemet. Hát még én hogy megdöbbenek amikor kiderül, hogy még csak nem is magyar, hanem amerikai, és bizony őt rám állították, tartósan. Feldúltan megyek vissza a kocsihoz ezt határozottan nem kalkuláltam bele előre.

Ebédre nagyanyáékhoz vagyunk hivatalosak, már nagyon hiányoztak,  az örömöm akkor lesz csak igazán teljes amikor kiderül, hogy az egész család, beleértve mindkét nagybátyámat családostul náluk van. Igaz Walt említette az utolsó telefonunkkor, de kiment a fejemből. Az igazán nagy meglepetés ebéd után ér, amikor anya behoz egy hatalmas, négyzet alakú pándi meggytortát, ami újabban a kedvencem. Aztán mindenki felköszönt, és kapok egy csomó ajándékot. Kicsit csodálkozom, mert a születésnapomig még majdnem két hét van hátra, de anya erre is magyarázatot ad.

- Tudod, kislányom, azt mondtad, hogy jövő hétvégén utaztok, tehát csak most lehetett és most úgyis együtt van az egész család. Meg gondolom a napján majd megünnepeled kint az új barátaiddal.

Na erre furcsán nézek, amit meg ők nem értenek, addig amíg el nem árulom, hogy ott aztán senki se tudja, hogy mikor van. Erre rögtön jön a kérdés Ginától, hogy akkor nem is lesz buli.

- Nem, piccola, és most azonnal meg kell ígérned, hogy Amerikában senkinek se mondod el, hogy szülinapom lesz, oké. Megígéred?

- Jól van na, NEM MONDOM OTT SENKINEK – látom rajta, hogy nem tetszik neki a dolog, de azt is tudom, hogy az ígéreteit mindig betartja. A srácok nemigen értik miért titkolózom,  hiszen ez az utolsó szabad születésnapom szerintük, de én így döntöttem és kész. Aznap kint maradunk nagyanyóéknál és csak vasárnap ebéd után indul útnak mindenki. Kedvenc unokatesvérkéimmel leegyeztetjük a nyaralás időpontját és helyét, a szervezést persze szokás szerint rám sózzák.

Vasárnap majdnem az egész napom abból áll, hogy kapkodom fel a telefonom. Sarah kezdi, morog, hogy miért nem jelentkeztem még a héten. Aztán Luca következik, ő csak simán dumálni akar, és elmeséli, hogy jövő hétvégén megy vissza LA-be, mivel mi ketten is így terveztük, úgy döntünk, akkor hárman együtt repülünk. Délután hív Inez nagyi, hogy mi van velem, este meg Kris csörög rám, csak úgy érdeklődni. Mivel elég nagy hangzavar van a háttérbe rákérdezek, hogy mit csinál, kiderül, hogy a sajtótájékoztatók, amiket említettek, pont a Four Season’s-be vannak, és most cigiszünetet tartanak a lakosztályunkban. Így a távolból üdvözlök mindenkit, amire hangos kiabálás következik, hogy ők is, majd egymásnak adogatják a telefont és beszélek Ash-sel, Jay-jel, Taylor-ral és persze Rob-bal is.

Ash-nek elárulom, hogy Luca-val együtt utazunk vissza, de kiderül, hogy Ő már tud róla. Taylor megemlíteti, hogy lett egy közös címlapunk, Kris jóslata valósnak bizonyult, ő is csak nevet rajta, de azt is közöli, hogy Kellan már veréssel fenyegette.

Rob azt akarja tudni nem raktam-e el a kedvenc pólóját, na ezt a kérdést egyáltalán nem értem, de biztosítom róla, hogy kizárt, mondjuk a rejtély gyorsan megoldódik, mert a háttérből Kris kiabál neki, hogy nála van. Elmesélem neki a saját személyes paparazzimat, szabódik, hogy sajnálja, amiért belerángatott, de lehurrogom, majdcsak megszokom valahogy. Gina is bejön miközben beszélek velük, és addig noszogat amíg nem beszélhet Kris-szel. Árgus szemekkel figyelem mit mond neki, de tartja magát az ígéretéhez.

Miután letesszük kicsit hiányérzetem van, Kellan nem kérte a telefont, úgy tűnik már nem vagyok olyan érdekes számára, és ez bizony kicsit letör, de akkor miért zavarta a címlapom Taylor-ral? Csak kilenc után indulok el a fővárosba, kihagyva a csúcsforgalmat. Út közben az M7-en megyek, amikor aznap sokadszor megint csörög a telefonom. A fülembe dugom a headset-et, ezt jobban szeretem, mint a kihangosítót, és fogadom a hívást.

(Kellan szemszöge)

Anna elutazása után a hét további része készülődéssel telik, hétfőtől megint forgatni fogok, ezúttal Montrealban, így akad elég elintéznivalóm. Már megint befestik a hajam, a szerep megkívánja. Oké, tudom, hogy ez a színészélet velejárója, de akkor se vagyok oda érte. Meglátogatom Ash-t, aki tényleg összejött az olasszal, és csak úgy ragyog. Örülök a boldogságának, de ez a fickó már két a szívemhez közel álló nőt vont a bűvkörébe, és ez azért nemigen tetszik. Egész héten vacillálok, hogy fel merjem-e hívni Annát, de aztán lemondok róla, ha időt akar, hát legyen, bár meglehetősen nehezemre esik. 

Szombaton van a Twi-tour, alapból szeretek szerepelni, de a sok elcsépelt kérdés azért ki tud készíteni. Az mondjuk jó, hogy erre ugye mindenkinek kötelező jönni, így egy csomót ökörködünk a többiekkel. Persze az élcelődéseik céltáblája leszek, de legyen.  Nem tudom ki az, talán Alex aki az egyik szünetben megemlíti, hogy Taylor, olvastam, hogy le akarod csapni Rob kezéről a nőjét. Nem értem miről van szó, mire Kris elmeséli, hogy amikor Anna kedden elment edzeni vele lefotózták őket, - ezt aznap már említették - és az egyik lap úgy tálalta a dolgot, hogy megint egy nőre hajtanak. Jay persze mindjárt beszól:

- Tudjátok egyre hosszabb a sor, ott tolong Kellan, Taylor, nem is említsük Tom-ot.

 A kisgyerek vigyorogni kezd, és a mondata kiveri nálam a biztosítékot:

- De én annyival előbbre vagyok, hogy legalább edzés közben önként került alám. Sőt, ha jól belegondolok, utána meg ő küldött földre, és került felülre.

Ezt kár volt, nemigen értékeltem még így se, hogy csak szórakozik velem, mondjuk ismerem már annyira, hogy tudom, mivel lehet visszavágni neki.

- Az lehet, de ha mégegyszer horzsolások lesznek rajta miattad, akkor a következő aki földre küld az én leszek. – Erre persze elsápad és mentegetőzni kezd, hogy ő ugyan nem bántotta, sőt azt is bevallja, hogy elég nehéz ellenfélnek bizonyult. Persze a többiek rögtön részleteket akartak, szó se róla, elismerően nyilatkozik Anna technikájáról és a gyorsaságáról is. A nap elég lassan akar eltelni, felváltva vagyunk a sajtószobában, majd pihenőn, így fordulhat elő, hogy én pont nem vagyok ott amikor a többiek, elsődlegesen Kris felhívja Annát. Az egészről csak később, véletlenül szerezek tudomást, és rögtön forogni kezdenek a fogaskerekek az agyamban. Egy próbát mindenképpen megér, mit veszíthetek, úgyhogy rácsörgök. Szerencsére felveszi, ez már eleve jó jel, megtehette volna, hogy nem, hiszen kiírta a számom. Kedves velem, igyekszem semleges témákat keresni, mondjuk azt nem bírom kihagyni, hogy hiányzik. Elég sokáig beszélgettünk és egy idő után rákérdezek mi az a háttérzaj, amit hallok. Erre kiderül, hogy éppen hazafelé tart a szüleitől, amint válaszol a kérdésemre, beugrik, hogy még áprilisban Rob említette, hogy a TT, de csak most tudatosul bennem, hogy Annának egy Audi TT Coupéja van. Az nemigen tetszik, rákérdezek, biztos ami biztos, azok után amit a motorral művelt, egy sportkocsival mire lehet képes?! Nevetve válaszol, hogy nem megy gyorsan, úgy 160 körül. Te jó ég ez a nő sebességfüggő. Még miután elbúcsúztunk is ez jár az eszembe, és a haveromat meglátva rá is kérdezek.

- Te Rob, Anna kocsit is úgy vezet, mint motort?

- Hát, ja – vigyor. - A terepjáró még elmegy, de a TT-vel a városba őrült módon közlekedik.

- Terepjárója is van? – kérdezek vissza, és mellőlem meg jön a következő kérdés.

- Motorozik? – néz ránk kérdőn Peter. Erre egymás szavába vágva elmesélünk mindent, a londoni kalandot, mindenki tátott szájjal bámul, Rob boldogan dicsekedik az ajándékával.  

Aztán jön a nagy meglepetés, amin mindenki meglepődik, még ő is.

- Te Rob, mennyi ideje ismered - teszi fel a kérdést Bronson. Rob válaszára meglepődve néz rá - és egy hónap ismeretség után meglepett egy 15000 dolláros motorral. Nem kaphatnám kölcsön egy időre a csajt.

A megjegyzése még, ha viccnek szánta is, nem arat sikert, se nálam, se Rob-nál. Kiderül, hogy Bro bátyja is akarna egyet, ő is elkísérte nézelődni, és az alapján amit tapasztalt, és amit elmeséltünk neki az ajándékról, bizony legalább annyiba kerülhetett.

- És mivel foglalkozik a csaj - jön a következő kérdés - mert ha motorja, terepjárója meg egy Audi TT-je van nem lehet kispályás – na ez engem is érdekelne.

- Háát, rendezvényszervező cége van otthol - feleli Kris, de közben Rob felé néz.

- Akkor nekem is arra kéne átnyergelnem, mert jól jövedelmezhet, - szólt közbe Ash is - múltkor Anna két óra alatt elvágott a stylistomnál 50000 dollárt, és szemmel láthatólag nemigen zavarta, vagy a ruháit te fizeted? - nézett kérdőn a haveromra, mire az csak megrázza a fejét. Ez az érdekes fejlemény mindenkit foglalkoztat, de nincs idő rajta rágódni, mert visszahívnak bennünket a sajtószobába, úgyhogy nem foglalkozunk vele többet. Odafelé menet eszembe jut mit mesélt Zack az olasz családjáról, és mivel ő is rokon, logikusnak tűnik, hogy… gondolom rákérdezek.

- Te Rob, Anna családja ugye elég jómódú?

- Aha - néz rám csodálkozva - te tudsz róla?

Bólintok, hogy igen, és ezzel le is tudjuk a dolgot. 

(Anna szemszöge)

Az ismerős hang melegséggel tölt el, Kellan hív, és kiderül, hogy amikor a többiekkel beszéltem ő éppen a sajtószobában volt, de miután véletlenül megtudta, hogy hívtak úgy döntött, akkor ő is próbálkozik. Eldumálunk egy darabig, újra elmondja, hogy hiányzom, amit ugyan nem viszonozok szóban, de ez szemlátomást nem töri le. Leszúrom, amiért piszkálta Taylor-t, erre morogni kezd, hogy még kap a kisgyerek, amiért árulkodott. Beszámol arról, hogy másnap reggel ő is elutazik forgatni, és csak a premier előtti éjjel megy vissza LA-be.

- Anna mit csinálsz, mert mintha valami süvítene melletted, fúj a szél? - teszi fel a kérdést, amire nevetve válaszolok.

- Nem, szélcsend van, de most megyek haza anyáéktól, a kocsiban ülök.

- De ugye nem mész gyorsan - ránézek a kilométerórára, amikor megmondom, hol jár a mutató kiakad rendesen. Nevetve biztosítom róla, hogy ezzel a kocsival nem lehet lassan közlekedni, a TT hallatára elárulja, hogy ő is egy Audi-t használ, nem tudom meddig beszélgetnénk, de valaki kiabál neki, hogy vissza kell mennie, így kénytelen elbúcsúzni. Miután lerakja, fülig érő mosollyal nézem az utat, szóval akkor mégse felejtett el. 

Odahaza belapátolom a nagyitól hozott vacsorámat, ehhez minden esetben ragaszkodik, és ágyba bújok.

(Rob szemszöge)

Megint túl vagyok pár napon, szerencsére minden rendben megy, Kris minden éjjel nálam alszik, sőt egy alkalommal még a forgatásra is elkísért, végülis mindenki tudja, hogy jó barátok vagyunk. Anna ugye hazautazott pár napra, szóval Steph se tud piszkálni, hogy menjünk el valami rendezvényre. A "barátnőmön" nem tudok kiigazodni, hol raplis, hol simulékony és amit Kellan-nel művelnek?! Nem értem őt, sőt egyiküket sem, a legutóbbi vacsoránkkor mondjuk elég jól elvoltak. Kívülállóként talán jobban látszik, csak ők nem veszik észre, de szikrázik köztük a levegő. Főleg amikor a haverom bekísérte, és elbúcsúztak. Az a csók (mert persze kilestük őket) hát sok mindent elárult. 

Ma van a szokásos sajtótájékoztató, már túl vagyok pár interjún, megint a szokásos kérdések, annyi kivétellel, hogy most nem célozgatnak a Kris és köztünk lévő kapcsolatra. Steph persze előre kioktatott már megint, de egye fene jó fiú leszek, úgyis kicsit feszült köztünk a viszony a múltkori kifakadásom óta. Amikor akad egy pár percnyi szabadidőm rögtön megcélzom a lakosztályunkat, csakúgy mint a többiek, mert mindenki ide jön rágyújtani. Éppen a teraszon vagyok amikor Kris kikiabál, hogy most beszél Annával, akarok-e én is. Mivel lenne egy kérdésem bemegyek és átveszem tőle a készüléket.

- Szia, rendben hazaértél? - kérdezem mire biztosít róla, hogy nélkülem is repült már, szóval igen. 

- Tényleg, képzeld el rám állítottak egy fotóst, - mondja, mintha ez egy mindennapos dolog lenne - állandóan a nyomomban van. És amerikai.

- Ezt meg honnan tudod - érdeklődöm.

- Oh, tegnap csőbe húztam a piacon, idegesítette anyát, hogy folyton jön utánunk, gondoltam megkérem, hogy hagyjon, erre kiderült, hogy kint kapott megbízást és mindenhova követni fog.

- Anna úgy sajnálom, nem gondoltam, hogy... - mentegetőznék, de szokás szerint belém folytja a szót, hogy majd megszokja, ne aggódjak. 

Beszélgetünk még pár szót, éppen átadnám Ash-nek a telefont amikor eszembe jut mit akartam kérdezni.

- Anna nem raktad el a pólómat, fekete V-nyakú az elején sárga felirat.

- Édesem el tudod képzelni, hogy létezik olyan eset amikor a kezembe venném az egyik borzalmas pólód? - kérdez rá, szinte látom magam előtt a kicsit gúnyos arckifejezését, végülis igaza van, tényleg nem valószínű, ezt megerősítve Kris szól be a teraszról.

- Rob az nálam van, tegnapelőtt abba mentem haza. 

Miután ezt is megtudtam elbúcsúzunk, hogy majd a héten még beszélünk. Látom, hogy a telefon körbe jár, de kis idő múlva viszont visszahívnak bennünket. A következő szünetben megint ugyanúgy nálunk kötünk ki, a kanapén ücsörgünk, amikor valaki megkérdezi, hogy Kellan kivel beszél, mert olyan képet vág, mintha most nyert volna a lottón. Valóban fülig érő mosoly, roppant elégedettnek tűnik, Ash közbeszól, hogy Annával, rácsörgött, mert hallotta, hogy mi is beszéltünk vele. Halkan kitárgyaljuk, hogy remélhetőleg most nem kapnak össze. Egyszer csak szabályszerűen lesápad, na most mi a fene történhetett. Élénken magyaráz neki, közben csörög a telefon, hogy még tíz percünk van a szünetből, hangosan is megismétlem, és látom, hogy Kellan is lerakja. Kimegyünk a teraszra egy utolsó cigire, ő is kijön hozzánk, elgondolkozva néz maga elé, éppen megkérdezném, hogy mi baja van, amikor megszólal.

 - Te Rob, Anna kocsit is úgy vezet, mint motort?

Most erre mit feleljek, amikor hármasban mentünk a szüleihez a terepjáróval óvatosabbnak tűnt, de Budapesten a városban eszeveszett tempóban szlalomozott a kocsik között, ezt hangosan is megosztom vele, mire jön a következő kérdés.

- Terepjárója is van? – kérdez rá és rögtön utána Peter is érdeklődik a motorozásról. Tényleg ő még nem is tudja, boldogan dicsekszem el, hogy május óta egy fekete gyönyörűség büszke gazdája vagyok, és igen Annának is van egy, persze Taylor közbeszól, hogy ja, és nagyobb mint az enyém. Hát ez nem volt szép dolog, bár igaz. Van viszont valami, amire eddig nem gondoltam először nem értem Bronson-t miért érdekli mióta ismerem Annát, de amikor elárulja, hogy szerinte mennyibe is kerülhetett a kis ajándékom, és akkor még ott vannak a tartozékok, leesik az állam. És a többieké is, oké, hogy neki ez csak egy kis összeg lehet, a Mc'Gee vagyon mellett csak aprópénz, de akkor is. Én tartozom neki hálával, és egyáltalán nem örülök, hogy ennyit költött rám, mondjuk az biztos, hogy vissza nem adom, úgyse fogadná el, és amennyire ismerem, megsértődne, ha ki akarnám fizetni, de ezt valahogy viszonoznom kell neki, végülis neki is lesz születésnapja, a nyáron azt mondta. A többiek csodálkozva néznek Ashley-re csak annyit kapok el a szavaiból, hogy 50000 dollár, majd a kérdését, hogy én fizetem-e Anna ruháit. Közlöm, hogy nem, leesik, hogy az az összeg is Annához kapcsolódik. A fenébe, hogy tudjuk ezt kidumálni? 

Szerencsére valaki megszólal, hogy mennünk kell, úgyhogy mindenki szedelőzködni kezd, Kellan marad utolsónak, a szavai meglepnek. 

- Te Rob, Anna családja ugye elég jómódú? - kérdezi, de inkább kijelentésnek hangzik. Végülis ezt csak Annától tudhatja, úgyhogy megerősítem benne, hagyom, hogy belépjen a liftbe, még lenne hely, de Kris visszahúz, és int a többieknek, hogy a következővel megyünk.

- A francba, majdnem kiderült, Anna lehetne óvatosabb, ha már titkolózik - kérdőn nézek rá. - mindenkit az foglalkoztat, hogy miből költ ennyit, még Ash is sokallta azt amit elvágott a vásárlásukkor. Remélem bevették, hogy a rendezvényszervezés ilyen jövedelmező, mert nem tudom, mit mondunk legközelebb.

- Kellan tudja - mondom neki, mire dühösen néz rám, hogy miért mondtam el. Sietve megnyugtatom, hogy nem tőlem, biztos Anna árulta el neki, és mivel ő se szólta el magát valószínűleg őt is titoktartásra kérte. Kicsit lenyugodva együtt megyünk be a terembe, és folytatjuk a napot.