36. Összeesküvés...

(Anna szemszöge)

Amint felérünk a lakosztályba Kellan elfoglalja az egyik fotelt, mi Kris-szel italt öntögetünk mindenkinek, amikor odaviszem a poharát lehúz a karfára. Kitalálta a gondolatomat, a figyelemelterelés miatt és egyébként is mellette akarok lenni, lehetőség szerint minél közelebb, felém kínálja, mire beleiszom, a whisky égeti a torkomat, és kissé elbódít, csakúgy mint az after shave-je illata, ami az orromba fészkeli magát amikor a füléhez hajolok.

- Ki mondta neked a fél négyet, Rob a három órával akar megetetni.

- Ash, - súgja vissza, csiklandoz a lehelete - és kettőjük közül inkább rá hallgatnék. Figyeld csak milyen elégedett képet vág Rob és Jay. Direkt csinálták. 

- Nekem is volt egy ilyen sejtésem – simogatni kezdem a tarkóját, ő meg a combomra rakja a kezét. Így beszélgetünk egy jó ideig, közben az órát lesem, háromkor a fiúk látványosan egy kupacba vonulnak, és sugdolózni kezdenek – akkor én megyek - súgom a fülébe - és várlak.

Szép lassan, mintha csak bemennék valamiért a hálónkba elsétálok, kicsit behajtom az ajtót, és bemegyek a fürdőbe, kihasználva az időt bele lesek a tükörbe, oké, smink rendben, beletúrok a hajamba, kiöblítem a számat szájvízzel, lehelet rendbe. Egy falikart égve hagyok, hogy egy halvány kis fény azért látszódjon, majd a teraszajtóhoz osonok, és kinyitom. Közben a szoba ajtaját becsukom, amint meglátom Kellan árnyékát a teraszon halkan ráfordítom a kulcsot. Pár pillanat és belép a szobába.

(Kellan szemszöge)

Nincs nagy forgalom, gyorsan visszaérünk a hotelbe, ahogy előre sejtettük, még egy italra azért mindenki bejön a szobájukba, Anna és Kris önt mindenkinek, amikor odahozza a poharamat, nem engedem el a kezét, úgyhogy leül a fotel karfájára. Magának nem hozott semmit, úgyhogy felé kínálom az italom, belekortyol, de csak egy keveset iszik.

- Ki mondta neked a fél négyet, - kérdezi halkan, hogy csak ketten halljuk- Rob a három órával akar megetetni.

Mondom neki, hogy Ash, és ő tuti nem vág át, ellenben Rob?! Most is elég cinkosan nézegetnek egymásra Jay-jel. Az idő lassan telik, de amikor megérzem a kezét a tarkómon, én is simogatni kezdem a combját, és ettől egy fokkal jobban érzem magam. Már szinte szétfeszít a türelmetlenség, mire a srácok egyszer csak elvonulnak a bárpulthoz. Az órámra nézek, most van három. Rob, Jay, Taylor, Tom és Bobby ott van, viszont Paris, Andy és Marcus nem tűnik különösebben izgatottnak, márpedig akkor ők nem tudják, hogy az időnek milyen jelentősége van. Most visszagondolva ezek később is jöttek fel a lifttel, szóval akkor Rob csak rögtönzött. "Oké, haver ezt még bánni fogod. Forgatunk mi még együtt."

Anna rám néz, és odasúgja, hogy elindul és vár rám. Követem a tekintetemmel, istenem, de jó feneke van, kiiszom az italomat és nézelődök, közben a fél szemem az ajtón, látom, hogy behajtotta. Felkelek és leveszem a kabátom. Kicsit meghúzogatom a pólóm nyakát, mintha melegem lenne, és ezt igazolva kimegyek a teraszra. A korláthoz lépek és nézelődöm kicsit, nem akarok túl feltűnő lenni, had higgyék, hogy ők nyernek, de már alig bírok magammal. Látom, hogy a teraszajtó a szobájukban nyitva, szóval akkor ideje arra mennem. Még visszalesek, a többiek szemlátomást egymással vannak elfoglalva. Na persze, és azt gondolják, hogy mi ezt bevesszük. Amint belépek az ajtón, behajtom és már azt kutatom, hogy Anna merre van, csak a fürdőből szűrődik ki egy kis fény, a nappali felé vezető ajtónál fedezem fel, a lehető leggyorsabban előtte termek, és azonnal megcsókolom.


(Anna szemszöge)
Belépve azonnal arra fókuszál, hogy hol vagyok, amint felfedez két lépéssel mellettem terem, elkapja a derekamat és magához ránt. Nincs időm megszólalni, mert rögtön a számra tapasztja övét és úgy csókol, mintha az élete függne tőle. Nem mintha ez ellenemre lenne, mert el nem tudom mondani mióta vágyom már erre. A lendületétől hátra tántorodom, és a falnak ütközöm. Ez pont a segítségére van, mert a falhoz szorít, a fenekem alá nyúl és abban a pillanatban felemel. A lábaimat a csípője köré kulcsolom, és még szorosabban bújok hozzá. A kezemmel a hajába túrok, így is közelebb vonva magamhoz, egy pillanatra se akarom elengedni. Szívem szerint azonnal leteperném te jó ég, Anna elment a maradék józan eszed is, egy csomó ember van a szomszéd szobában. Csak arra tudok gondolni, hogy ez az egy az enyém és szeretném magamon érezni a testének minden egyes centiméterét. Az ágy felé visz, és lerak a szélére, egy mozdulattal megszabadít a pulcsimtól, és nagyot sóhajt amikor meglátja az alatta lévő mídert. Tudom, hogy ez inkább kiemel, mint eltakar, éppen ezért is választottam ma estére, próbál rájönni, hogy miként tudna megszabadítani tőle, türelmetlen és ez tetszik. Megkönyörülök rajta, és megmutatom, egy pillanat és már nincs is rajtam. A szája megint az enyémre tapad, miközben a kezei lágyan simogatnak. Én se bírok csak tétlenül ülni, feltérdelek az ágyra és lehúzom a pólóját, kezemmel körberajzolom az izmait, a hasán minden egyes kis kocka kirajzolódik. Amint a nadrág derékrészéhez érek benntartja a levegőt, végighúzom rajta az ujjaimat, erre hatalmas sóhajtással kifújja, majd a szájával bejárja a nyakamat, a kulcscsontomat és átveszi a kezei helyét. Hangosan felnyögök, amikor finoman harapdálni kezdi a mellbimbómat, a vágy egyre jobban elhatalmasodik bennem. Felemelem a fejét és az ajkaira tapadok, aztán végigjáratom a szám a nyakán, a fülén, hanyatt döntöm az ágyon és ajkaimmal egyre lejjebb haladok, amikor elérem a köldökét megremeg, egy mozdulattal maga alá fordít, és vadul csókol. Érzem, hogy mennyire kíván, az ágyékát ütemesen hozzám dörgöli és ettől teljesen kikészülök. Az agyam már csak arra tud fókuszálni, hogy minél előbb meg kell szabadulnunk minden ruhánktól. Keze a nadrágomat gombolja és én is próbálkoznék az övével, de egy halk hang megzavar.

(Kellan szemszöge)

Egy hónapja vágyom arra, hogy végre érezhessem az ajkait. A szájának kellemes mentol íze van, amikor találkoznak a nyelveink, úgy érzem, igen… végre… erre vártam egész életemben. A lendületemtől hátralép, és a falnak szorul. Azonnal a feneke alá nyúlok és felemelem, a lábaival átkulcsolja a derekamat, Istenem, ez a nő megőrjít. Az ágy felé viszem, szándékomban áll a lehető leghamarabb megszabadítani a ruháitól, már nem érdekel a fogadás, az agyam teljesen kikapcsolt. Csak ő létezik. Lerakom az ágy szélére, és azonnal lehúzom a felsőjét. A szemem már megszokta a félhomályt, most kezd csak igazán izgalmas lenni a dolog. Nem tudom mi lehet ez a valami amit visel, olyan, mint egy melltartó, de hosszabb, kihangsúlyozza a vékonyságát, viszont a melleit is. Húú, érezni szeretném a kezem alatt azonnal, de hiába keresem hátul a kapcsot nincs, oké akkor elől. Ott sincs. Mi a fene, ne már, hogy a francba nyílik ez az izé. Szerencsére megkönyörül rajtam és segít, végre, a kezeim azonnal azokra a gyönyörű, kívánatos halmokra simulnak, mintha pont az én tenyeremhez teremtették volna őket. A szánk éhesen tapad egymásra, egy pillanatra se szakadunk el a másiktól. Visszatartom a lélegzetem amikor türelmetlen mozdulatokkal megszabadít a pólómtól és keze végigsimít a mellkasomon, egyre jobban kívánom, már igencsak feszül a nadrág rajtam. A tekintetéből vágy sugárzik, és én kész vagyok teljesíteni minden kívánságát, itt és most. A számmal bejárom a nyakát, egyre lejjebb tartva, amikor a mellére tapasztom, egy nyögés hagyja el a száját, szóval tetszik neki amit csinálok. Végtelen időkig tudnám kényeztetni, de nem hagyja, felemeli a fejem és megcsókol, hirtelen egy határozott mozdulattal a hátamra fordít, gondoltam én, egy vadmacska lakozik a külseje alatt. A fejébe vette, hogy megőrjít, egyre lejjebb halad a testemen, amikor megérzem a nyelvét a köldökömnél már majdnem felrobbanok. Magam alá gyűröm és hozzá simulok, a nadrágjainkon át is érezheti, mennyire kívánom, ahogy hozzá érintem az ágyékom a lábaival automatikusan magához ölel. Kész, vége nem bírom tovább. Keresem a gombokat a nadrágján, az ő keze is az övemet bontogatja, nincs színlelés, és felesleges szégyenlősség, nem játsza a megközelíthetetlent, ő is akar engem.

A nevemet suttogja, hallom a sürgetést a hangjából, a számat a mellére tapasztom, nyelvemmel körbejárom azokat a csodálatos halmokat. Megint a nevemet mondja, oké baby, én is kész vagyok már teljesen, hirtelen a két keze közé fogja az arcom, már csókolnám, de nem engedi. Most mi van?

(Anna szemszöge)

Valaki lenyomta a kilincset, még szerencse, hogy ráfordítottam a kulcsot, kell egy pillanat mire felfogom, hogy kedves barátaink az ajtó előtt állhatnak, és éppen ránk akarnak nyitni, márpedig, ha ott nem sikerül jönnek a másik irányból.

- Kellan... – próbálom magához téríteni, de éppen a bal mellemet támadja, ami igencsak izgató érzés, de valahogy muszáj lesz leállítanom, az arcát a két kezembe fogom, és egy kicsit eltartom magamtól - Kellan, a srácok éppen most akartak bejönni az ajtón, rövid időn belül a terasz felöl fognak megérkezni.

- Micsoda – néz rám értetlenül, majd leesik neki - a rohadt…, öltözz gyorsan.

Nem kell biztatnia, belebújok a pulcsimba, a melltartóm a bőröndöm alá dugom, ő is felkapta a pólóját, és megigazítja magán.

- Gyere, meglepjük őket – int a fejével kifelé, és a háló ajtajához húz, a teraszról már látni a többiek árnyékát, halkan elfordítja a kulcsot és mire a banda benézne, mi már a nappaliban vagyunk.

- Várhattak volna még egy kicsit, - morgolódik.

- És szerinted jobb lett volna, ha akkor érnek oda amikor már semmi sincs rajtunk.

- Nem, igazad van – vigyorog - csak én láthatlak meztelenül, és akkor már nem biztos, hogy abba tudtam volna hagyni. Nem mintha most nem lett volna rohadtul nehéz.

- Mindjárt megkapják a magukét aztán befejezzük amit elkezdtünk, oké – nézek rá egy puszit nyomva a szájára, azonnal magamban érzem a nyelvét, de muszáj elszakadnom tőle.

- Gyere, leckéztessük meg őket…


(Kellan szemszöge)
Nehezen jut el a tudatomig a szavainak az értelme.
- Micsoda? – kérdezem, és próbálok a mondatára koncentrálni. A francba, ezek a rohadékok képesek és be akarnak jönni, mi a fene folyik itt, hagyjanak már bennünket. Az arcára nézek, neki is nehezére esik, hogy abbahagyjuk, leesik, hogy felül meztelen. - a rohadt… , öltözz gyorsan.
Nem láthatják meg így, még csak az kéne. Ez a látvány csak az enyém, Rob így is többször látta már fehérneműben, a maiban is. Na ja, igaza volt, tényleg iszonyú szexis, és az alját még nem is láttam. Gyorsan felkapom a pólóm, látom, hogy ő is belebújt a pulcsiba, valamit meg a bőröndje alá dug.
- Gyere, meglepjük őket – fogom meg a kezét és húzom magam után, közben megfogadom, hogy mindannyian szépen sorba bűnhődni fognak még ezért. Kinyitom az ajtót, senki sincs a nappaliban, na ez a lányoknak is rossz pontot jelent, legalább nekik lehetett volna több eszük.
- Várhattak volna még egy kicsit, - morgolódok - legalább egy fél órát.
Aztán a következő mondata ráébreszt, hogy tényleg, ha úgy nézzük, még jó is, hogy most próbáltak ránk törni, mert pár perc múlva még kínosabb lett volna.
- Mindjárt megkapják a magukét, aztán befejezzük amit elkezdtünk, oké – néz rám kiengesztelően, a szemei megint sötétzöldek, oké ha ez a szín azt jelenti, hogy kíván, akkor ezt az árnyalatot szeretném látni a legtöbbször az összes közül. 
- Gyere, leckéztessük meg őket… -mondja és maga után húz, a terasz felé.




(Rob szemszöge)

A szállodában várni kell a liftre, Jay előzékenyen félreáll, hogy a lányok szállhassanak be először, de engem hátrahúz, és visszatartja Taylor-t, Bobby-t és Tom-ot is. Amint becsukódik a többiek mögött az ajtó, megkapom a magamét.

- Honnan tud Anna a fogadásról? – szegezi nekem a kérdést, mentegetőzök, hogy tényleg véletlen volt, hát ahogy gondoltam nem boldogok.

- Még jó, hogy legalább nem a valós időpontot mondtad neki – fűzi még hozzá vigyorogva. Felfelé gyorsan megvitatjuk, hogy a biztonság kedvéért erre azért egy kicsit rá kéne játszanunk. A többiek a mi lakosztályunkban vannak szokás szerint, egymás hegyén-hátán ücsörögnek mindenki kezében van valami ital. Leülök Kris mellé, az idő lassan halad, de Anna és Kellan feltűnően elvannak egymással, egy fotelben ücsörögnek, folyton simogatják egymást, összesúgnak. Tuti, hogy beszámolt neki a fogadásról, állandóan Kellan óráját lesik, aha, ha jól gondolom a három órát várják. Ez tökéletes, fél óra tuti elég lesz az ágyban jutáshoz. Oké, tudom, hogy nem szép dolog, de szerintem a végeredmény ígyis-úgyis az lenne, hogy összebújnak, akkor meg miért ne törhetnénk egy kis borsot az orruk alá. Háromkor Jay int, a bárpulthoz megyek, a srácok közül is ezt teszik a beavatottak, igyekszünk bosszús képet vágni. Jól gondoltam.

- Figyelitek, Anna célba vette a szobát… - hallom Jay-től, ő pont rájuk lát. Én is arra lesek, tényleg az ajtót is behajtja. Tanakodunk még egy darabig, hirtelen Kellan-nak meleg lett, mert kimegy a teraszra. Aha, a szobának az ajtaja oda nyílik. A többiek is erre gondolhattak, mert mind a háló ajtajára nézünk, ami szépen lassan becsukódik. Elégedetten ülünk vissza a többiekhez, akik nemigen értik minek is örülünk ennyire. Na jó nagylelkűen beavatjuk őket az időpont téves megadásába, amit a lányok cseppet se értékelnek. Rövid huzavona, hogy ez így csalás, meg nem érvényes, de aztán feladják. Már majdnem fél van, amikor Jay felpattan, hogy ideje megtudni az igazságot. Szemlátomást be akar menni a szobájukba, ami megint tiltakozást vált ki főleg a lányokból. Oké, ez elég durva, én se díjaznám, ha valaki ránk törne, miközben Kristennel éppen… meg is kell jegyeznem, ha a többiek is a közelben vannak ezután zárjam kulcsra az ajtót. Persze győz a túlerő, amit a mi férfiúi kíváncsiságunk jelent, a lányok meg gondolom a gyors eltávolításunkra gondolnak, úgyhogy mindannyian a háló ajtaja felé indulunk. Tom igyekszik benyitni, de nem megy.

- A francba, kulcsra zárták… - hát ezek aztán mindenre gondolnak. De minket se kell félteni, mert ugye még mindig ott az erkélyajtó. Úgyhogy arra vesszük az irányt, igyekszünk halkan mozogni, már amennyire ezt ennyi ember kivitelezni tudja. Az kintről is látszik, hogy a függönyök nincsenek behúzva, biztató. Viszont iszonyú sötét van benn, csak egy kis csík világít gyanítom a fürdőből jön a fény. Nem tudom melyik srác lopakodik elől, de egyszer csak felkapcsolódik egy lámpa a fürdőben, majd azonnal a szobában is. Értetlenül nézünk körbe, az egyik ágyon félreérthetetlen jelek, a takaró összegyűrve, de sehol sincsenek. Másik kijárat nincs, akkor most mi van?