37. Szex, vagy valami más?

(Anna szemszöge)

A teraszra osonunk, a hálóban még mindig félhomály van, de valaki már felfedezte a fürdőben a főkapcsolót. Beállunk az ajtóba, én elől, ő a derekamat átölelve a hátam mögött. Érzem, hogy ez az elhelyezkedés azért nem véletlen, remélem ez pár perc múlva is így lesz. Az egész csapat a szobában áll és értetlenül néznek egymásra, még nem fedeztek fel bennünket, de úgy döntök nem várom ki, ideje rendet tenni.

- Kerestek valamit? – szólalok meg, mire minden fej felénk fordul. Meglepetten és páran csalódottan néznek ránk, belegondolni is rossz, hogy mire számítottak milyen helyzetben fognak találni bennünket – vagy esetleg kíváncsiak vagytok valamire?

- Netalán arra, hogy ki nyerte a fogadást? – szólal meg Kellan fejét a vállamra rakva. Általános megdöbbenés. Pár embernek, de leginkább a lányok szemében egy kis szégyenkezést vélek felfedezni.

- Mégis mire számítottatok, - nézek körbe rajtuk - és ki találta ki ezt az egészet? Nagyot csalódtam bennetek, gondolom mindannyian tisztába vagytok vele, hogy viszonozni fogjuk…

- Amikor nem is számítatok rá – fűzi hozzá Kellan. Letaglóztuk őket, de persze ez se tart örökké, Jay az első aki vigyorogni kezd, majd szépen lassan a többiek is.

- Oké, oké de akkor is egyértelmű volt, hogy nem bírjátok ki egymás nélkül. Na akkor most ki nyert – kérdi pimaszul - ugye mi?

- Nem – válaszol neki Kellan - nem történt meg amire gondolsz.

- Ha-hah megmondtam, hogy én nyerek – kiált fel Nikki, amire elég csúnyán nézek rá, és mögüllem is dühös morgás hallatszik.

- Nem, te se nyertél, ugyanis ha nem szerzünk tudomást a fogadásról, akkor már régen túl le… - elharapom a szó végét, a fenébe majdnem kimondtam, mindenki vigyorog, én kapok a nyakamra egy puszit, majd a fülembe súg, hogy a többiek ne hallhassák.

- Szóval, - vágok a közepébe, mert az ígérete eléggé felcsigázott - akkor a fiúk nem nyertek mert mi nem…  - mutatok kettőnkre - de a lányok se nyertek, mivel csak az tartott vissza bennünket, hogy fogadtatok. Ergo nincs nyertes, viszont a fogadás mégiscsak fogadás, és mivel mindenki – mutatok végig az egész bandán - vesztett, és ezért mi szenvedtünk a legtöbbet, mindenki jön nekünk kétszáz-kétszáz dollárral. Mivel még mindig úgy gondoljuk, hogy alapjában ti rendes emberek vagytok megbízunk bennetek, nem kell most azonnal odaadni, ráér holnap is.

Vigyorgognak, Kellan határozottan fellép, de arcán kaján vigyorral, és tessékeli őket kifelé.

- És Ash, ugye találsz magadnak egy másik ágyat éjjelre – nézek rá várakozásteljesen, mire rám mosolyog és bólint. A két jómadár azonban megint sántikál valamiben. Jay az ágyra, Rob egy fotelbe vágja le magát.

- Én annyira elfáradtam, maradnék egy kicsit, ha nem gond – kezdi Rob, a vérnyomásom emelkedni kezd, és elindulnék felé, de hátulról visszahúz egy kéz.

- Én is fáradt vagyok, meg az az igazság, hogy múltkor emlegettek itt valami tetoválást, na azt is szívesen megnézném. Tudod mit Anna, ha megmutatod a tiédet én is megmutatom az enyémet – néz rám pimasz vigyorral.

A hátam mögül dühös morgást hallok, és az én számat is elhagyja egy nem szalonképes megjegyzés, valami történhetett, mert a srácok felugranak és az ajtó irányába iszkolnak. Érzem, ahogy Kellan ellép mellettem, kituszkolja az utolsó embert, és villámgyorsan kulcsra zárja az ajtót, én pillanatnyi késedelem után a teraszajtóval teszem ugyanezt, és rántom be a függönyöket.

(Kellan szemszöge)

A teraszajtónál áll meg, én azonnal átölelem két okból is, egyrészt nem szándékozom messze engedni magamtól, másrészt a dudor nadrágomon elég egyértelmű, ő is érezheti, a kis huncut direkt hátra nyomja a fenekét. A többiek a szobában szemlátomást azt keresik hova tűnhettünk, Anna nem húzza sokáig az időt, megszólal, mire mindenki felénk fordul, én is kérdőn nézek a barátaimra, akik döbbenten bámulnak felénk, csak Ash húzza nevetésre a száját.

Anna kiosztja a bandát, és ígéretet tesz a viszonzásra, amihez azonnal csatlakozom én is. Jay a maga szokott optimizmusával persze rögtön a végeredmény után érdeklődik.

- Nem, nem történt meg amire gondolsz – nem is akarom titkolni a bosszúságomat, kíváncsi lennék ő mit lépne, ha itt állna szó szerint, és a haverjai rajta szórakoznának. Nikki örömködni kezd, hogy akkor ő nyert, de Anna rögtön lehűti.  

- Nem, te se nyertél - a mondat végét elharapja, de mindenki számára világos mire gondolhatott. Még jobban magamhoz szorítom, főleg derékon alul, biztosítva arról, hogy nem üres ígéret amit mondok és a fülébe súgom:

- Nyugi Cica, mindjárt kirakom őket, és befejezzük amit elkezdtünk – mond még nekik valamit, én meg rögtön neki is kezdek a megvalósításnak, és mindenkit távozásra szólítok fel. Anna, hogy tényleg egyértelmű legyen a dolog megkéri Ash-t, hogy aludjon valahol máshol. A szavai örömmel töltenek el, akkor azt szeretné, ha én aludnék itt, bár a terveimben az alvás a legutolsó dologként szerepel. Na jó, esetleg egy kicsit két szeretkezés között engedélyezek, mert tuti, hogy nem fogunk egynél megállni.

Ábrándozásomból a haverjaim mozdulatai ragadnak ki, még van pofájuk szórakozni, hogy ők még maradnak. Anna rögtön Rob felé menne, de visszahúzom, nem mintha nem érdemelne meg a srác egy kis fizikai leckéztetést, de mégiscsak én vagyok a férfi, ez az én dolgom. Viszont Jay kiveri nálam a biztosítékot, én meg ha nem lenne ilyen gyors, szívem szerint az arcát. Még hogy megmutatja a tetoválásait, ha Anna is az övét. Mikor pontosan tudja, hogy hol van neki, hiszen a helyét a múlt éjjel én magam árultam el, amit már bánok is rendesen. Mindenkit kitessékelek, és azonnal kulcsra zárom az ajtót, ide holnap reggelig senki se jön be, az tuti.

(Rob szemszöge)

Mindenki a teraszajtó felől hallatszó hang irányába kapja a fejét, mindketten ott állnak, Kellan átölelve tartja.

Hoppá, akkor ez már megint fordítva sült el, mert valószínűleg az én hibám miatt ezek ketten összefogtak ellenünk, meg is kapjuk a magunkét, Anna elég bosszúsnak tűnik, és Kellan arca se a legnyugodtabb, igen, feltűnően tartja maga előtt valami azért már történhetett. Kapunk egy ígéretet, hogy ezt mindenki vissza fogja kapni, hát ez nagyon rossz hír, mert külön-külön is tudnak, de ketten együtt, innentől nem leszünk biztonságba. Jay tér magához legelőször, és rögtön a végeredményre kíváncsi. Valami számomra érthetetlen okból még mindig azt hiszi, hogy nyertünk, hát nekem nincsenek ilyen illúzióim.

Kellan bosszúsan válaszol, amit kicsit meg is értek, és Annáról is sugárzik a türelmetlenség amikor kiosztja Nikki-t, úgy látszik az se számít jó pontnak, hogy a lányok neki szavaztak bizalmat. Akkor mégiscsak benne van ő is, a gondolatomat megerősítendő, Kellan súg valamit a fülébe, mire a szemei felcsillannak. Gyorsan kifejti, hogy mindenki vesztett, ők meg szenvedtek, szóval mindannyian nekik fizetünk, hát végülis ebben is van logika. Kellan már unja a látványunkat, határozott távozásra szólít fel mindenkit, Anna meg megkéri Ash-t, hogy keressen magának mára egy másik ágyat, légyszí…

Ő persze rögtön beugrik a fürdőbe, gondolom a cuccát szedi össze, és már indul is az ajtó felé, a többiek szintén, de Jay ha jól látom nem ilyen segítőkész, sőt ha jól belegondolok én se. Mind a ketten lehuppanunk, ő az ágyra, én egy fotelbe. Próbálkozunk még, de már készen állok a gyors távozásra.

- Én annyira elfáradtam, maradnék egy kicsit, ha nem gond – mondom, fél szemmel látom Kris döbbent arcát, és van még valami ami feltűnik, Anna szemlátomást elindult volna felém, az arca nem sok jót ígér, hálát adok Kellan erejének, mert visszahúzta. Láttam már mire képes, szerintem tuti kapnék tőle. Jay viszont bevitte az utolsó ütést.

- Én is fáradt vagyok, meg az az igazság, hogy múltkor emlegettek itt valami tetoválást, na azt is szívesen megnézném...
Na ezt kár volt, mert Anna ugyan nem indult meg felé, még, de Kellan arca elborul, a szeme szikrát szór, nem kétséges mi a véleménye a barátja kíváncsiságáról. Nincs mese, amilyen gyorsan csak tudunk eltűnünk a szobából a lehető legmesszebb menekülve az ajtótól. Nem sok időbe telik és mindenki a nappaliban van, a háló ajtaja becsukódik, kulcs elfordul, sőt hallani, ahogy a függönyt is elhúzza valaki, most arra is gondoltak. A srácok azonnal a szobáikba indulnak elég későn van, Kristen-nel gyorsan elbúcsúzunk Lizzy-től és Andy-től, mert reggel korán távoznak, ami nemsokára itt is van. Jay önt magának még egy italt, és Ashley is a kanapéra telepedik Kris mellé, gondolom megvárja, ha már úgyis együtt fognak aludni, mert megy Kellan helyére.

- Azért ez nem volt szép tőlünk – mondja Kris, és Ash is helyesel. Oké kicsit túlzásba vittük, de azért jó móka volt.

- Nem volt szép? Emlékszel még, hogy megszívatott tavaly Kellan, és te se nézz ilyen ártatlanul - néz rám -, mert téged meg Anna tesz haza minden alkalommal. Csak egy kicsit szórakoztunk rajtuk. Úgyis ott folytatják, ahol abbahagyták. Tudjátok mit, - és megemeli a hangját - fogadjunk, hogy 20 perc, nem is legyen inkább csak 10 és ezek ketten együtt törnek a csúcsra. Én kivárom – és az ajtójuk közelébe tol egy fotelt.

Értetlenül nézünk rá, vigyorog, mutatja, hogy nem gondolja komolyan, megissza az italát és mennek. De olyan az arca, mint egy gonosz manóé, mi is nevetni kezdünk. A másik oldalon történhetett valami, mert elégedett képet vág és hangosan megjegyzi, hogy:

- Valami folyik a másik oldalon.

(Anna szemszöge)

Megfordulok, ránézek, látom, hogy az arcán megint ott a megszokott kisfiús mosoly, de a szemei egészen mást ígérnek. Most én érek oda előbb, kapásból az ölébe ugrom, átkulcsolom a derekát és megcsókolom. A hevességemtől az ajtónak tántorodik, de szilárdan áll és nem engedne el egy pillanatra se. Vadul faljuk egymás száját, majd kapkodunk a levegő után.

- Azt hittem sose lehetünk végre kettesben – mondja, vinne az ágy felé, de kintről kaján vigyorgás és hangos beszélgetés hallatszik. Megtorpan és fülelni kezd. Én szintén figyelek, érdekelne miben sántikálnak, valaki a foteleket húzogatja, és már megint valami fogadásról van szó, jelen esetben arra, hogy hány percen belül fogunk…

Nagyot sóhajtok, leugrok az öléből és a mellkasára hajtom a fejem. Nem fog ez így menni. Iszonyatosan vágyom rá, de úgy, hogy az ajtónk előtt hallgatóznak, na ez elég illúzióromboló. Felemelem a fejem, és a szemébe nézek. Látom, hogy sejti mit akarok mondani, csak remélni merem, hogy nem gondolja azt, hogy direkt kibúvót keresek.

- Ne haragudj, de… ez így nem megy, illetve biztos meg tudnál győzni, de a tudat, hogy itt vannak az ajtó mögött, ez…

Legnagyobb meglepetésemre megértő, pedig amikor a kezemet a nadrágjához húzza, érzem, hogy bizony tettre kész, nem bírok ellenállni a kísértésnek, végigsimítok rajta, mire egy nyögés szakad fel a szájából.

- Valami folyik a másik oldalon – hallom Jackson hangját, ami rögtön emlékeztet a kéretlen társaságunkra.

- LA-ben kárpótollak, és ebben senki se tud megakadályozni. Ha kell külön szobába költözöm, bár lehet, hogy egy külön hotel jobb lenne - ígérem, és nem bírom elvenni róla a kezem. 

- A lakásomat sajna nem egyedül birtokolom, - fordul hozzám - bár a fiúkat könnyen rávehetem a távozásra.

- Nem, - simogatom meg az arcát - a lakásodra tuti nem mehetek, nem szeretném ha lebuknánk, nem mintha Pattinson megérdemelné, de Kris miatt inkább maradjunk a hotelnél. Most pedig jobb lesz, ha kimegyünk, mert különben hátha meggondolom magam.

- Oké, - feleli - csak még egy utolsó… - és megint megcsókol, nem tudunk ellenállni egymásnak hosszú perceken át állunk így, és mikor elszakadunk egymástól eléggé kapkodva vesszük a levegőt.- Gyere menjünk, de ezentúl minden kínálkozó alkalmat ki fogok használni, hogy bosszanthassam őket.

- És én ebben minden esetben segíteni fogok neked – ígérem neki, próbálom rendbe szedni magam, lehúzom a pulcsim és beletúrok a hajamba. Ő szintén a pólóját és a haját igazgatja, elfordítja a kulcsot, mind a ketten kilépünk, meglepetésemre, csak Rob, Kris, Ash ülnek a kanapén, és Jay foglal helyet az ajtónk elé húzott fotelben.

Meglepődve néznek ránk, amennyire látom nem számítottak arra, hogy reggel előtt előkerülünk. Anélkül, hogy megbeszéltük volna az italok felé indulunk mindketten, ő egy whisky-t én egy vodka-narancsot öntök magamnak. Megint a szabad fotelt vesszük célba, Kellan leül, én meg a karfájára telepszem. Egyik kezemben a poharamat tartom a másikat a combomra ejtem, amire rögtön lecsap és összekulcsolja az ujjainkat. Jól esik az érintése, több mint jól, de eszembe juttatja, hogy ha nem poénkodnak a rovásunkra, mi minden mást csinálhatnánk. Bosszúsan nézek magam elé, ő se szól semmit, csak nagyokat kortyol az italából. A többiek arcáról értetlenkedést és nem kevés bűntudatot olvasok le. Meg is érdemlik, belül még mindig remegek a visszafojtott érzelmektől, gondolom ezt ő is érzi, mert a hüvelykujjával a kezemet simogatja. Ránézek, de bár ne tettem volna, mert a szemeiből ugyan az a vágyakozás sugárzik, mint amit én is érzek. Nagyot sóhajtok, jobb lesz ha lefekszem aludni, talán úgy könnyebb lesz. Kiiszom az italom, hozzá hajolok, megcsókolom, de csak egy pillanatra, és a fülébe súgom.

- Elmegyek lefekszem, hátha úgy könnyebb…

Szomorúan néz a szemembe, már indulnék, de visszahúz és újra megcsókol, lassan érzékien, búcsúzóan.

- Szép álmokat, - mondja halkan, miközben megsimogatja az arcomat.

A szoba felé indulok, de még visszaszólok:

- Ashley, nyugodtan gyere vissza az ágyadba, Kellan a saját szobájában alszik.

(Kellan szemszöge)

Látom, hogy Anna se tétlenkedett, a teraszajtó is zárva és a függönyöket is behúzta. Nincs időm eljutni hozzá, mert megelőz és rögtön felugrik rám, a lábai a derekam körül, izgatóan simul hozzám, és ahogy csókol, hosszú percekig nem tudunk elválni egymás szájától, csak amikor már kezd fogyni a levegőnk, veszem el a szám az övéről.

- Azt hittem sose lehetünk végre kettesben – mondom, és lépnék az ágy felé, hogy ott folytassuk, ahol az előbb abbahagytuk. A mozdulatomat viszont önkéntelenül félbehagyom, amikor kintről hangos dumálást és bútorhúzogatást hallok. Csak pár foszlányt sikerül elkapnom, de biztos, hogy szerepel benn a „Fogadjunk… 10 perc… kivárom” és akkor az egy fotel lehetett, a kurva életbe Jackson Rathbone kimegyek és tényleg beverem a képed. Szemeim előtt már le is játszódik a jelenet, de valami megakadályoz. Anna lecsúszik rólam, és hozzám bújik. Érzem, hogy próbál szépen, lassan lélegezni, nyugtatja magát.
Na, Kellan úgy néz ki lőttek a mai szexnek, szó se róla elég gáz, ha ülnek az ajtód előtt, miközben éppen egy csodálatos lányt próbálsz kielégíteni. Én is próbálom lecsillapítani a vágyaimat, nem könnyű, de az arcára nézve látom, hogy jobb lesz úgy. Bocsánatkérően néz rám, nem akarom, hogy most, hogy végre rendben vannak a dolgok közöttünk, sőt kifejezettem ígéretesen alakulnak, elrontsam. Legfeljebb veszek egy hideg zuhanyt, megint.

- Jó, nem kell mentegetőzni, én se akarok fültanukat amikor először… - felelem - illetve soha nem akarok tanukat. Csak téged, de nagyon. És meddig kell várnom rád, - nézek rá kérdőn - mert hát ez az állandó… valahogy nem tesz jót.

Szavaim igazolásául a nadrágomra szorítom a kezét, legnagyobb örömömre nemhogy nem húzza el, de még simogatni kezd. Úristen, ezt még lehet fokozni, hangosan felnyögök, nem emlékszem életem során kívántam-e már valakit ennyire. Elég hangos lehettem, mert Jay a túloldalon meg is jegyzi, hogy valami történik idebenn. És mi történhetne, ha nem rondít bele az éjszakánkba. Anna ígéretet tesz, hogy amint hazaérünk Los Angelesbe kárpótolni fog, mondjuk, hogy miként valósítjuk meg az még kérdés, de megfogjuk az nem kétséges. Az utolsó mondata rendkívül jól esik, még mindig meglep, hogy mennyire nem hozza a megszokott női praktikákat.

- Most pedig jobb lesz, ha kimegyünk, mert különben hátha meggondolom magam – mondja, de én még visszahúzom egy utolsó csókra, amibe eléggé bele is merülünk, csak nagy-nagy erőfeszítéssel tudom rávenni magam, hogy abbahagyjam a szája feltérképezését.

- Gyere menjünk, de ezentúl minden kínálkozó alkalmat ki fogok használni, hogy bosszanthassam őket.

Biztosít róla, hogy ő mindenben a segítségemre lesz, megigazítjuk a ruháinkat, kinyitom az ajtót a nappaliban csak négyen vannak és mindannyian csodálkozva néznek ránk. Mi nem törődünk velük, öntök magamnak egy whisky-t, a biztonság kedvéért mindjárt egy duplát, Anna is önt valami alkoholt az üdítőjéhez. A fotelünk felé vesszük az irányt, és felvesszük a már megszokott formációt, én a fotelbe, ő a karfára. Az egyik kezét a combjaira ejti, azonnal összekulcsolom az ujjainkat. A hüvelykujjammal simogatom a kézfejét, nem szólunk semmit, a többiek meg még mindig ránk bámulnak. A csend kezdi kikezdeni az idegeimet, ő is hasonlóan lehet, mert hangosan felsóhajt, és a fülembe súgja, hogy inkább elmegy aludni. Visszatartom, és még egyszer utoljára szájon csókolom, nem hat meg, hogy a többiek is ott vannak, amennyire érzem neki is nehéz elszakadni tőlem, megsimogatom az arcát, jó éjszakát kívánva.

Anna a megszokott légies lépteivel elindul a szobájába, közben szól Ashley-nek, hogy nyugodtan menjen csak vissza az ágyába. Figyelem minden mozdulatát, de nem néz vissza, talán jobb is így, mert ha megint belenézek azokba a csodálatos szemeibe, lehet, hogy utánamegyek. Jay mentegetőzve áll elé, de lerázza és bezárja maga után az ajtót. Hát ennyi volt Kellan, megint egyedül bújsz ágyba.
Csak azt veszem észre, hogy a két lány egyszerre ugrik fel és indul el utána. Én felkelek, öntök magamnak még egy emberes adagot. Először Rob kezd el mentegetőzni, hogy ők csak hülyéskedtek, aztán Jay mondata, hogy már éppen indultak volna a szobájukba végképp betesz nekem. Ha jól értem, csak perceken múlott, hogy az éjszakánk ilyen szerencsétlenül végződött. Oké értem én a viccet, de a francba, nem tudták volna valahogy másképpen elfoglalni magukat. Kezdek dühös lenni, jobb lesz, ha elmegyek aludni, mielőtt olyat teszek amit később megbánnék. Azért nem tudom szó nélkül hagyni a dolgot.

- Oké, én is elég sokszor kiszúrtam veletek, tudom – tényleg így van, Peterrel kifejezetten bírjuk ugratni őket, és mindig is benn voltam minden hülyeségbe - De a rohadt életbe, nem jutott eszetekbe jobb bosszú. Te nem tudhatod, de te! – nézek először Jay-re majd Rob-ra. - Mit szóltál volna, ha amikor először Kristen-nel voltál nem falazunk nektek, hanem letáborozunk az ajtótok előtt…

Tényleg így van amióta a New Moon forgatásán összejöttek folyton nekik falaztunk, mert egy havernek megtesz az ember ennyit, azóta amióta azt a röhejes záradékot fűzték a szerződésükhöz meg pláne. Arról nem is beszélve, hogy láthatta, hogy nem én mászok rá erőszakosan Annára, hanem ő is benne van a dologban, neki meg abszolút sokkal tartoznak mindketten. Mondjuk abból amilyen bűnbánóan nézett Kristen, szerintem ő nem nagyon rajongott ezért. Lerakom a poharam, nem túl finoman. Azonnal a szobámba megyek, és beállok a zuhany alá. Nemigen van más választásom, kell, hogy valami lenyugtasson, mert mégse nyúlhatok magamhoz, nem szokásom, de valahogy le kell csillapodnom. Sokáig állok a víz alatt, csak amikor már majdnem megfagyok, akkor zárom el a vizet. Szárazra törlöm magam, és belebújok egy boxeralsóba. Jay az ágyán ül, és hatalmas bűntudattal az arcán néz rám. Nem veszek róla tudomást, de persze nem hagyja magát.

- Figyelj tudom, hogy most rohadtul utálsz. Oké, szemét voltam. A fogadás is az én ötletem volt, de abba a többiek is benne voltak. De amikor kiraktál bennünket a szobából, tényleg csak az italunkat akartuk meginni, és már jöttünk volna át Ash-sel.

- És most ettől jobban kéne éreznem magam?  - nézek rá mérgesen.

- Nem, tisztában vagyok vele, hogy csak egy esetben tudnád jobban érezni magad, de abban tényleg nem segíthetek. De talán visszamehetnél, szerintem Ash örömmel átjönne ide.  A lányok egyébként leszúrtak bennünket.

Hallgatom amit mond, elég csábító, hogy mégis Annával töltsem az éjszaka további részét, de nem. Ha már egyszer szétváltunk, nem kéne újra belekezdeni. Hosszú még a nap, szüksége van pihenésre, és pillanatnyilag én is nyugalmi állapotba vagyok. Nem mintha attól félnék, hogy amint a közelébe kerülök nem sikerülne újra… sose voltak ilyen gondjaim, sőt. Ő meg főleg frenetikus hatással van rám.

- Nem, ez most már jó lesz így, - válaszolok nagysokára Jay-nek – de nem felejtek, és figyelj haver, ha még egyszer úgy poénkodsz velem, hogy az Annának is szar, nem állok jót magamért. Oké?

- Naná, imádom a csajt, - ránézek mire rögtön mentegetőzni kezd - nem úgy, bár szó se róla nem semmi ahogy kinéz. De bírom a modorát, és ahogy reagál, eszméletlen. Tudod olyan, mint te, csak jóval tetszetősebb kivitel.

Erre már nekem is röhögnöm kell.

- Szóval akkor én már nem is tetszem? – kérdezem, mire elhúzza a száját.

- Nem, egyáltalán nem vagy az esetem, - feleli és bemegy a fürdőbe. Rövid idő múlva jön vissza, de én már behunyt szemmel pihenek, nem vagyok még álmos, ahhoz túlontúl is fel vagyok pörögve. Végig gondolom a mai, nem is a tegnapi nap eseményeit. Hihetetlen, hogy ekkora szerencsém legyen, hogy Anna komolyan akar engem. Várom már, hogy végre együtt lehessünk, de furcsa módon nem csak szexuális értelemben kívánom. Azt akarom, hogy testestül-lelkestül az enyém legyen. Furcsa, nem tudom volt-e már nő ennyire nagy hatással rám. Hallom Jay egyenletes szuszogását, ideje nekem is elaludnom.

(Rob szemszöge)

Nincs sok kétségünk arról, hogy mi folyhat a zárt ajtók mögött, csendben isszuk az italunkat, viszont legnagyobb meglepetésünkre rövidesen kinyílik az ajtó, és ezek ketten kijönnek. Értetlenül nézzük, amint egy szó nélkül öntenek maguknak inni, és leülnek a fotelbe. Most akkor mi van? Mind a kettő olyan arcot vág, mintha citromba harapott volna, elég morcosak. Nem veszhettek megint össze, mert akkor nem simogatnák egymás kezét. Anna elég elkeseredett néz, odasúg neki valamit, lenyom egy puszit, és a szoba irányába indul. Kellan visszahúzza magához, és megcsókolja, olyan Istenesen, én is így szoktam Kristen-t, ha hosszú ideje nem találkozunk. Na ha jól gondolom, ebbe most jól belekavartunk. Az ajtóból még visszaszól Ashley-nek, hogy nyugodtan visszacuccolhat, mert Kellan a saját ágyában fog aludni. Jay arca elég bűnbánó, mentegetőzik, de Anna letorkolja, és a szavaitól mind a négyen magunkba fordulunk. A lányok egymásra néznek, és egyszerre indulnak meg utána, gondolom vigasztalni akarják, vagy lehet, hogy meggyőzni, hogy többet nem csinálunk ilyet.

Én Kellan-hez fordulok, aki egy újabb adagot önt magának, pedig ritka ha egymás után ilyen gyorsan töltöget.

- Figyelj Kellan, bocs haver, nem gondoltuk komolyan…

- Tényleg, már éppen indultunk volna a szobánkba… - szól közbe Jay is.

Egy darabig nem szól semmit, de aztán kiiszza az italát és felkel.

- Oké, én is elég sokszor kiszúrtam veletek, tudom. De a rohadt életbe, nem jutott eszetekbe jobb bosszú. Te nem tudhatod, - néz Jack-re, majd azonnal rám - de te! Mit szóltál volna, ha amikor először Kristen-nel voltál nem falazunk nektek, hanem letáborozunk az ajtótok előtt…

Lerakja a poharat és kimegy.

Teljesen leforrázva ülök, mennyire igaza van, ő mindig rendes volt velem, velünk arról nem is beszélve, hogy Annának mnnyi köszönettel tartozunk azért amit értünk tesz. Egy jó poénnnak indult a dolog, és csak most esik le, hogy ez bizony hatalmas szemétség volt velük szemben.

-   Na ezt jól elszúrtuk, utána megyek – zökkent ki a merengésből Jay, és azonnal kifelé indul. Egyedül maradva úgy döntök elszívok egy cigit, a történteken gondolkodom folyamatosan. Jó tíz perc múlva jövök vissza, még mindig semmi mozgolódás, hallom, hogy a lányok beszélgetnek. Ideje nekem is bocsánatot kérnem. Bekopogok és bedugom a fejem, a csajok Ash ágyán ülnek, Anna meg a sajátján, az arca már nem olyan szomorú, de a szavaiból kiderül, hogy rám speciel még haragszik. Megfenyeget, hogy nem engedi át Kristen-t, a dolog lényege, hogy ha neki nincs szex akkor nekem se. De látom, hogy a szeme már huncutul csillog elvigyorodom, és elvonulok a saját szobánkba. Persze nem tartja be a fenyegetését, mert pár perc múlva kedvesem már mellettem fekszik. Érdeklődöm, hogy akkor most minden oké, megnyugtat, hogy aha, Anna nem haragtartó típus, de azért ezt többet ne csináljuk. Hát ezzel mélységesen egyetértek. Megbántottunk akaratunkon kívül két embert, többször nem kéne.

(Anna szemszöge)

Már majdnem az ajtónál vagyok, amikor Jay felugrik a fotelből és elém áll.

- Anna, Kellan én csak hülyéskedtem, bocs, ha elvetettem a sulykot, én nem akartam…

- Erre előbb is gondolhattál volna, te is és mások is. Jó éjszakát.

Nem vagyok kíváncsi többre, és nem is merek újra ránézni, mert akkor valószínűleg azonnal visszamennék. Megmosom a fogam, leszedem a sminkem, belebújok a pizsinek kinevezett pólómba és rövidnadrágomba. Lenyomom a villanyt, megcélzom az ágyamat, meglepetésemre a másikon Ash és Kris ül. Nincs kedvem beszélgetni, bebújok az ágyamba, és betakarózom. Olyan bűntudatosan ülnek ott, még a végén én fogom őket megsajnálni. Halkan sóhajtok és feléjük fordulok, jobb ha minél előbb rövidre zárjuk ezt.

- Oké, megbocsátok, nem kell a dráma, jó. Felejtsük el az egészet. Lehet, hogy jobb is így… - ebben magam se hiszek, és őket se tudom becsapni.

- Mi tényleg csak hülyéskedtünk, annyiszor voltunk már Kellan céltáblája, - kezdi Kris - és most végre bosszút állhattunk, de nem gondoltunk arra, hogy ezzel neked is ártunk. Olyan jó látni, hogy végre valaki tényleg érdekli, nem csak egy trófeát lát egy nőben.

- Nem mintha, folyton újabb csajokat szedne fel – szól közbe Ash, gondolom rájött, hogy az utolsó mondat elég félreérthetően hangzott az én fülemnek - Kellan rendes srác, a legjobb barátom, de mindig könnyen megkapta amit akart a kapcsolataiban, és most annyira más. Te nem ugrasz a nyakába, helyre teszed ha kell, pontosan hozzá való vagy. És ha jól tudom nincs senkid, szerintem ti nagyon jó páros lehetnétek.

Csönd állt be a beszélgetésben, ők gondolom, nem tudják, mit mondhatnának még, én meg elgondolkoztam. Na ja, a mi rövid előéletünk inkább volt viharos, mint békés, de éppen ezért fergeteges. És igen, most én is úgy érzem, hogy több van benne, mint amit először feltételeztem, mert nem az a felületes szépfiú akinek gondoltam. Bár ami azt illeti… elvigyorgom magam.

- Hát ma este kétszer is a nyakába ugrottam, ha jól meggondolom – mosolygok rájuk, látom, hogy ők is elhúzzák a szájukat.

- És mégse… ezt sose gondoltam volna, mivel tudtad rávenni, hogy kiengedjen a szobából? – kérdi Ash - tényleg Anna, hogy lehet az, hogy nem jársz senkivel, te gyönyörű vagy és okos? Mikor szakítottál a pasiddal?

Kris is érdeklődve néz rám látom ez őt is élénken foglalkoztatja. Nem tudom mit tegyek, nem biztos, hogy képes vagyok erről beszélni, bár előbb-utóbb úgyis kénytelen leszek, nem mintha kikövetelnék, de szeretnék a lányokkal jó barátságban lenni, és ez hozzá tartozik. Felülök, és beszélni kezdek.

- Az utolsó barátommal úgy egy éve szakítottam, és… fogalmazzunk úgy nem volt egy békés elválás, és olyan sebeket okozott amik nem egykönnyen gyógyulnak. Most már képes vagyok túllépni, legalábbis ebben bízok, ő még próbálkozik. De még egy csalódást nem biztos, hogy elviselnék. Az életem egy kicsit zavaros mostanában, és ez egyre rosszabb lesz. Olyan elvárásokat támasztanak velem szemben aminek nem egyszerű megfelelni, de küzdök. És majd csak lesz valahogy…

A lányokat kicsit meglepte a monológom, Kris szólal meg először.

- Ő a virágos pasi?

- Rob mindig mindent elmond neked? – kérdezem azonnal bár csak kicsit csodálkozom.

- Hát… sok mindent megbeszélünk, de ezt nem közvetlen nekem mondta, amikor még Budapesten Kellan-nal összevesztetek skype-on, neki említette, ha ő is olyan állapotba juttat, mint az a srác akkor beveri a képét.

- Rob mindig túl sokat mond, - morgolódok - el kell beszélgetnem vele azt hiszem majd valamikor. Egyébként, ha már itt tartunk Ash, te vagy a legszebb nő akit ismerek, de veled se láttam még pasit? Mesélj csak… - próbálom terelni magamról a szót.

- Ohh, én, nem is tudom, mindig vannak pasik a közelembe, de nem megy ez nekem…
- Valaki olyan, aki esetleg több is lehet?

- Van valaki, de vagy félreértettem, vagy nem is tudom. Februárban ismertem meg, de azóta nem hívott, és ennyi, nem értem, mert… na mindegy, majd lesz valahogy.

- De Ash, már május van, mire vársz? – kérdem - hívd randira és kész. Na jó, könnyen beszélek, én se tenném. Úgy látszik hármunk közül egyedül Kris szerelmi élete a biztos, bár ha belegondolok, hogy én gyakorlatilag a pasijával járok, na hagyjuk. Nem vagyunk könnyű eset.

Kopognak az ajtón, sejtem, hogy ki lehet az, és be is igazolódik a gyanúm, Rob dugja be a fejét.

- Kris, én elmegyek aludni, csak szólni akartam, ja és Anna szeretnék bocsánatot kérni, tényleg nem akartunk rosszat. Csak… elszaladt velünk a ló.

- Aha, a ló, na megállj csak Robert Pattinson. - nézek rá durcásan - A nagyapám, igen néz csak ijedten, az ír nagyapám úgyis meg akarja ismerni az én angol barátomat, szóval előbb-utóbb velem kell jönnöd Wyoming-ba, na ott majd megkapod Hairicin-t egy körre, ha ő elszalad veled az lesz valami. És most tünés, ez női szakasz, még meggondolom, hogy megbocsássak-e, de Kris-t nem biztos, hogy visszakapod ma éjjel. – majd gonosz vigyorral hozzáfűzöm - Ha nekem önmegtartoztatást kell gyakorolnom ma éjjel te is kibírod. És most tünés…

Vigyorog, én se bírom ki komoly arccal, jó éjszakát kíván, int Kris-nek, hogy megvárja és kimegy.

- Menj nyugodtan, nem gondoltam komolyan, hogy itt tartalak – mondom neki. Ashley is felkel az ágyról, és bemegy a fürdőbe. Kris bocsánatkérően néz rám, majd távozik. Nem vagyok igazán álmos, hátradőlök nézem a plafont, és gondolkozom. Annyi minden történik velem, amit nem tudok az irányításom alatt tartani, és ez egy kicsit megrémít. Nemrég még éltem az áltagosnak amúgy se nevezhető életemet, aztán most világsztárokkal bulizok, folyton fényképeznek, és beleszerettem egy édes szőke fiúba. Ijedten ülök fel, 

BELESZERETTEM?!!!

Mi a fene, ez meg, hogy lehet, alig tudok róla valamit, nincsenek közös élményeink, nem is ismer igazán, és mégis… elmosolyodom, mégis úgy érzem, hogy kell nekem, és érte sok mindenre lennék képes. De nem, muszáj egy kicsit lassítanom, nem hiszem, hogy többet akarna tőlem pár szenvedélyes éjszakánál. Bár, ha csak az érdekelné, hogy lefeküdjek vele, akkor ő se így viselkedne, vagy mit tudom én.

Megint visszafekszem, Ash éppen most jön vissza, ő tudna mesélni róla, az mondta a legjobb barátja, megvárom amíg ágyba bújik, és felé fordulok. Ő se tűnik álmosnak, pedig késő van már, egy próbát megér.

- Ashley, mesélnél nekem Kellan-ről? Alig tudok róla valamit, nem bizalmas információkra vagyok kíváncsi és a régi barátnői se érdekelnek. Milyen ember, mit szeret csinálni, milyen barát? – rám mosolyog, feltámasztja a párnáját, és belekezd, ha jól látom hosszú éjszakának nézünk elébe.