46. Csak egy félreértés? 1. rész

(Anna szemszöge)

Mivel úgysincs jobb dolgom, a fürdés mellett döntök, hosszan áztatom magam a kádban, beszárítom a hajam, és mivel Rob rávilágított, hogy nem vagyok éppen csúcsformában, feldobok egy kicsit alaposabb sminket. Éppen végzek, amikor csörög a telefonom, Jay hív, hogy a városban vagyok-e, mert mintha Sarah-t és Colin-t látta volna egy boltban. Tudatom vele, hogy igen, ma jöttem vissza és ők szintén itt vannak, megkérdezem, hogy van-e kedve velünk vacsorázni, plusz egy fő ide vagy oda nem számít. Naná, hogy benne van, úgyhogy azt ígéri, egy fél óra múlva ideér. Alig teszem le a telefonom megint csörög, ezúttal Sarah az, hogy visszaértek, és hol eszünk és főleg mikor. Mondom neki, hogy nekem mindegy és Rob is hamarosan visszaér, szóval addig jöjjenek át, iszunk valamit. Pár percet kér, addig én is felkapok egy pánt nélküli topot és egy térdig érő szoknyát. Elégedett vagyok a látvánnyal, bár ahogy elnézem tényleg rám férne pár plusz kiló, ez a szoknya múltkor még pont jó volt, most meg ha nem lenne csípőcsontom lecsúszna rólam. Gyorsan előhalászok egy övet, és már hallom is a kopogást a nappaliból.

Mind a négyen jókedvűek, a srácok szerint nincs LA-ben olyan üzlet ahol nem jártak, de ez persze nem igaz. Mary vett pár babaholmit, amitől Brian szeme csak úgy ragyog, le se tagadhatná, hogy mennyire örül annak, hogy gyerekük lesz. Félve nézek Sarah-ra, ő el is kapja a pillantásom, de rázza a fejét, hogy nincs gond. Colin egy kicsit visszafogottabb, de róla is inkább a boldogság, mint az elkeseredettség sugárzik. Nincs kétségem arról, hogy ez a barátnőm hatása, mert a belőle áradó optimizmus mellett az ember nem lehet pesszimista. Megkínálom őket, a srácok a whisky mellett döntenek, mi lányok csak üdítőt iszunk. Beszélgetünk még egy darabig, amikor megint kopognak, Rob-ra számítok, már éppen ideje, hogy visszaérjen, úgyhogy gyorsan ajtót nyitok.

(Rob szemszöge)

A hotel előtt fogok egy taxit, bemondom a címet, egész úton azon töröm a fejem, hogy mennyire félreismertem ezt a szemetet. Már régen voltam ilyen ideges, utoljára talán Kris miatt, amikor fenyegető leveleket kapott. A ház előtt gyorsan fizetek, becsengetek, Zack nyit ajtót.

- Na, látom Twilight találkozót tartunk. Hello Rob, a többiek a konyhában vannak.

Nem törődök a kinyújtott kezével, azonnal arra indulok, Ash egy bárszéken ül, Kellan meg a konyhaszekrénynél áll, kezében egy pohárral. Felé tartok, és anélkül, hogy bármit is mondanék, behúzok neki egyet.

Látom ahogy nekiesik a hűtőnek, na ja azért nem kell engem folyton lenézni, igaz, hogy nem vagyok egy izompacsirta, de ha ennyire felhúznak... és még ott a meglepetés ereje is. Hallom ahogy Ash felsikít, azt meg érzem, hogy Zack azonnal közénk lép. Kellan döbbenten bámul, majd rám ordít.

- Mi a kurva élet bajod van? – na engem se kell félteni.

- Megmondtam, hogy beverem a képed, ha megbántod. Nem tudtad volna egy rövid ideig a nadrágodba tartani a farkadat. Vagy legalább hagytad volna békén Annát, éppen elég baja volt eddig is. De nem, megláttad és rögtön le kellett csapnod rá. És még te voltál megsértődve, hogy szórakozunk veled. Ez szerinted most oké? – kiabálok én is, és szívem szerint megint nekimennék.

- Rob, várj egy kicsit, Kellan most mondta, hogy ez csak egy félreértés… - kezd bele Ash, de nem hagyom neki befejezni.

- Aha félreértés, ezért vezetett Anna 14 órát Wyoming-ig egyedül éjjel, ezért nem eszik, és ezért nem alszik rendesen. Mert ez csak egy kis félreértés ugye? – döbbenten néznek rám, a legjobban talán Kellan. Az arcáról bűntudat, aggódás és ugyanaz a szomorúság sugárzik, mint Annáéról. Kiadtam a mérgem, most már kezdek egy kicsit tisztábban látni. Hát ő se néz ki valami túl jól, az arca beesett, a szemei vérágasak, oké, jobb lesz ezt tisztázni. Ash-re nézek, és őt kérdezem meg.

- Szóval, mi a magyarázata, mert te látom bevetted.

- Rob, fejezd már be, nem látod, hogy mennyire kivan - védi, de tőle nem is számítok másra.

- Hát ez engem nem nagyon vígasztal, és szerintem Annát se. – Várakozásteljesen nézek rá, de mielőtt megszólalhatna Kellan megelőzi.

- Anna visszajött? – kérdezi, a hangja elég meggyötört, bár lehet, hogy csak a sok piálástól van.

- Vissza, hajnalba ért a hotelbe a nagyszüleitől. Kocsival. 

- Na először is üljünk le mind, ott a nappali, aztán kitaláljuk mit tegyünk – adja ki a parancsot Ashley, hallgatok rá, menet közben adok neki egy puszit, és kezet fogok Zack-kel, de csak óvatosan, mert iszonyú kemény feje van ennek a nagy meláknak, és az öklöm igencsak sajog. Letelepedünk, már csak Kellan-ra várunk, mindannyian a konyha irányába nézünk, de ott nincs senki, viszont ebben a pillanatban becsapódik a bejárati ajtó, azonnal felpattanok.

- A rohadt életbe, ez képes és odamegy, mintha nem csinált volna még elég bajt, - már indulok is az ajtó felé, a többiek utánam, a lépcsőről még látom, ahogy Kellan az utca végén beül egy taxiba, és elindulnak. Körbenézek, szerencsére Zack egy kocsikulccsal a kezében jön ki utánunk, és már indul is a garázs felé. Behúzom az ajtót, mind beülünk, és irány a hotel. Útközben elmesélnek pár részletet, már ami eddig világos mindenkinek. Az első sejtésem volt a jó, az a dög AnnaLynne tehet az egészről.

(Kellan szemszöge)

A fejem megint szét akar esni, félig csukott szemmel igyekszem eljutni a fürdőbe valami fájdalomcsillapítóért. Nem mintha sok értelme lenne, mert majd egy hete nem akar enyhülni a lüktetés. Egy hete, azóta az este óta, amikor Anna kicsinált.

Mindig is úgy gondoltam, hogy a női lélek megfejthetetlen, összezavaró, de igyekeztem jól viszonyulni a kis szeszélyekhez, mert valljuk be, mi férfiak sem vagyunk tökéletesek. De ez a dolog, most teljesen taccsra vágott, nem értem, és már nem is akarom. Életemben nem tepertem még ennyit egy nőért, mindig könnyedén meghódítottam akit akartam. Talán ezért jelentett ő sokkal nagyobb kihívást, mert az első pillanattól ellenkezett velem. Szóban és tettben egyaránt. Oké, én is adtam okot pár félreértésre.  De aztán végre minden jónak látszott, leszámítva azt a sajnálatos dolgot, hogy az első szeretkezésünket azért nem tudtuk befejezni, mert el kellett utaznia, egy elég szomorú okból.


A következő két hétben nem nagyon volt olyan nap, hogy ne beszéltünk volna, ha nem sikerült, akkor legalább egy-egy sms biztosan ment. Mindig feldobta a napomat, a szomorúság ugyan ott bujkált a hangjában, és talán egyszer fordult elő, hogy ne a klinikán lett volna amikor hívtam, de mégis, jó volt vele beszélgetni. Arra emlékeztetett amikor általánosban először lettem szerelmes, folyton vártam a pillanatot, hogy mikor láthatom a lányt, de persze a világért se árultam volna el, hogy tetszik nekem. Többször is utalt rá, hogy hiányzom neki, amit én ugyanúgy éreztem és persze el is mondtam neki. Rászoktam, hogy rákeresek a neten, a fotósok most se hagyják békén, sőt ha lehet még rosszabbak. Az első cikkek megjelenésekor kisebb dührohamot kaptam, nem azért amit írtak, mert azt tudtam, hogy miért jár a klinikára, de hogy ennyire pofátlanul mindenbe beleüssék az orrukat, ez felháborító. Két héten át öröm volt minden perc, amikor beszélhettem vele, amikor kiderült, hogy visszajön végre az USA-ba, fellélegeztem.

Ez valószínűleg meg is látszott rajtam, mert Zack aki London óta folyamatosan arról faggatott, hogy ki az a titokzatos nő, aki ennyire elvarázsolt, rögtön kiszúrta, hogy valaminek nagyon örülök. Szóval eléggé vártam a pillanatot amikor újra átölelhetem, csak egy dolog volt ami beárnyékolta a jókedvemet. Illetve nem egy dolog, hanem egy személy, AnnaLynne.

A csaj tényleg bekattant, esküszöm megfordult a fejembe, hogy távolságtartási végzést kéne kérnem ellene. Az hagyján, hogy folyamatosan keresett, illetve ha nem vettem fel a telefont, üzeneteket küldözgetett. És nem csak engem hívott a mobilon vagy a lakásomon, zargatta anyámat, a bátyámat. Többször is elmondtam neki, telefonba, személyesen, hogy ezzel nem segít magán, mert túlléptem rajta, és mi nem leszünk együtt soha többet. Aztán megjelent az egyik fotózásomon, azt még botránymentesen el tudtam intézni, de amikor az utolsó előtti forgatási napon odajött és azt követelte, hogy engedjék be, mert ő a barátnőm elszakadt a cérna. Nem túl szépen leüvöltöttem a fejét, és közöltem vele, hogy most menjen el, majd este felhívom. Nem volt semmi konkrét ötletem, de az idő szorított, mert Anna azt mondta szerdán érkezik, és addigra le akartam zárni ezt a kínos ügyet. Jobb ötletem nem lévén, azt találtam ki elviszem vacsorázni, és utána a lakásán addig sulykolom a fejébe, hogy vége amíg meg nem érti. A kedvenc éttermében foglaltam helyet, nem tudom mit van úgy oda a Nobu-ért, én részemről jobban szeretem a normális emberi kaját, mint azokat az apró kis falatokat amiket ott adnak. Hallottam a hangján, hogy odavan örömében.


Kedden egész nap fotózáson voltam, ezért a telefonomat kikapcsoltam, és csak estefelé kaptam meg Anna üzenetét. Kiderült, hogy már a városban van, de sajnos mielőtt ezt elárulta, megkérdezte mit csinálok este. Azt mégse mondhattam neki, hogy a volt barátnőmet viszem vacsorázni, úgyhogy rávágtam, hogy üzleti megbeszélésem lesz. Na ezek után nem hagyta, hogy visszamondjam és helyette inkább hozzá menjek, amit nagyon bántam, de azonnal az jutott eszembe, hogy oké, vacsora, beszélgetés, tömören és gyorsan, és rohanok hozzá. Ezt persze nem árultam el, csak reggelre ígértem magam, gondoltam meglepem. Éreztem a szavaiból, hogy ő is vágyik rám, én pedig már elmondhatatlanul szeretném újra a karjaimban tartani. 

Gondosan öltöztem, alaposan megborotválkoztam, szóval nagyon készültem az éjszakára. AnnaLynne persze nem könnyítette meg a dolgomat, egész este bájolgott, és arról áradozott mennyire jó, hogy végre megjött az eszem. Nehezen viseltem, de türtőztettem magam, végig az járt a fejemben, hogy az éjszakát azzal a gyönyörű, smaragdszemű angyallal fogom tölteni. A Nobu-ból azonnal a lakásáshoz vitettem magunkat, amit persze megint félreértett és amint az ajtón belül voltunk, a nyakamba ugrott. Próbáltam finoman lefejteni rólam a kezeit, hát nem volt egyszerű. Aztán egyszer csak nekiállt vetkőzni, na ott szakadt el a húr.

- AnnaLynne, a rohadt életbe, állítsd már le magad. Mondtam, hogy beszélnünk kell.

- Jaj, Kellan már olyan régen voltunk együtt, és most, hogy megjött az eszed, és rájöttél, hogy te is szeretsz… majd utána beszélünk. Tudom, hogy te is kívánsz, ne is tagadd.

- NEM. A fenébe, nem igaz, hogy ennyire nem veszed észre. ÉN MÁR NEM SZERETLEK TÉGED – ordítottam az arcába, amire egy pillanatra döbbent képet vágott.

- De Kellan, azt mondtad, komoly mondanivalód van, azt hittem…

- Igen, tényleg komoly mondanivalóm van. Azért vittelek el vacsorázni, és azért hoztalak most haza. AnnaLynne szeretném ha felfognád, mi ketten soha többet nem leszünk együtt. Két hónapja eldöntöttük és nem értem, hogy most mit akarsz. Teljesen bekattantál, ostobán viselkedsz, és kikészítesz.

- Kellan, megváltozom, csak nem akarlak elveszíteni… - kezdett mentegetőzni.

- Ennek nincs értelme, egyszerűen már nem szeretlek.

- Valaki mást szeretsz igaz, ki az… - támadt rám azonnal, esküszöm a nőknek van ehhez valami hatodik érzékük.

- Igen, megismertem valakit, és tetszik, sőt azt is mondhatnám, hogy odavagyok érte. De ha nem így lenne, veled akkor se változna semmi, vége, ennyi volt.

Na erre persze sírva fakadt szokás szerint, majd egy óráig kellett vigasztalnom, mire összeszedte magát. Eléggé felőrölte az idegeimet, de aztán sikerült valahogyan kislisszolnom. Azonnal a hotelbe mentem taxival, bár végig úgy éreztem, hogy futva lehet, hogy gyorsabban odaértem volna. Bekopogtam az ajtaján, alig bírtam kivárni, hogy kinyissa.

Anna gyönyörűbb volt, mint ahogy emlékeztem, egy vörös miniruhát viselt, ami kiemelte a tökéletes melleit és a hosszú lábait. A haja kiengedve, nem bírtam neki ellenállni azonnal magamhoz húztam és megcsókoltam. Most visszagondolva már akkor furcsának tűnhetett volna az egész, hozzám simult, de csak egy pillanatra, és amint elengedtem hátralépett. A kérdése várható volt, mert tényleg reggelt mondtam neki, de mégis olyan távolságtartóan nézett rám. Amikor rákérdeztem, hogy zavarok-e azt mondta, hogy ő is szervezett magának egy találkozót. Még akkor is arra számítottam, hogy csak játszik velem, mert miniruhában, mezítláb, hát nem tudom milyen találkozó lehet az. Az utolsó próbálkozásomat, hogy megvárom a bárban, amíg elmegy a vendége hűvösen elhárította, akkor már biztos tudtam, hogy valami nincs rendben.

- Hát már elég későn van, csak nem tart el egész éjjel – néztem rá, hátha kinyögi mi a gond, de nem. Úgy válaszolt, mint egy jégkirálynő, fagyosan és megközelíthetetlenül. 

- De lehet, elég közel áll hozzám az illető.

Erre nem tudtam mit válaszolni, meredten néztem, és fogalmam nem volt róla, mi van most. Délután ő hívott, örült nekem, kacérkodott és tényleg úgy éreztem, hogy kicsit csalódott, hogy más dolgom van. Mi a franc történhetett azóta. Aztán leesett. Én marha, hogy a francba képzelhettem, hogy egy ilyen gyönyörű nő egyedül marad. A hálószobájából teljesen otthonosan érezve magát az olasz bájgúnár lépett ki. Na persze, majdnem báty, meg legjobb barát, és ha már volt egy kis szabadidejük, kihasználták, mondjuk a srácon nem csodálkozom, tipikusan olyan feje van, és ki lenne képes ellenállni Annának, ha bedobja magát. Láttam már párszor akció közben. Hatalmasat csalódtam, és ennek hangot is adtam, amire még ő sértődött meg. Dühös lettem, többször kioktatott, lealázott, és még játszotta az úrinőt. Bántani akartam, úgy ahogy ő engem. A mondatom valószínűleg célba talált, mert mintha egy pillanatra fájdalom suhant volna át az arcán, de persze rögtön visszavágott. A srác meg odalépett hozzá, beszéltek valamit olaszul, olyan belsőségesen ért hozzá, biztos voltam benne, hogy több ez közöttük, mint barátság.
Aztán persze kidobott, nem szó szerint, de nem is kellett erősködnie. A rohadt életbe ez miatt a nő miatt volt lelkiismeret furdalásom, kell a fenének, száz ilyet találok akár mind a tíz ujjamra, mi a francnak is törtem utána magam.

A hotel előtt taxiba ültem és hazaindultam de aztán menet közben meggondoltam és a Crown-ba vitettem magam. A bárban jól ismertek, gyakran jártunk oda a srácokkal, Jimmy a pultos már adta volna a söröm, de  valami erősebbre volt szükségem, egyik pohár jött a másik után, tudtam, hogy lassan, de biztosan ki fogom ütni magam, de nem érdekelt. Nem kértem tőle sírig tartó hűséget, valójában semmit se kértem tőle, de mi értelme volt ennek az egésznek. Nem tudtam és azóta se tudok rájönni, délután még magához hívott, este elküldött a francba. Micsoda egy megátalkodott némber ez, kétszínű szuka, fogadni mernék, hogy ezt is előre megtervezte, csak egy játék volt neki. De a fenébe, csak ne lenne ilyen átkozottul gyönyörű, és ne kívánnám még így is ennyire eszeveszetten. Bedobtam még pár felest, és sajnáltattam magam, szidva Jimmy-nek az összes nőt a földkerekségen, és szépen totálkárosra ittam magam.

Másnap reggel ébredtem először fejfájással, próbáltam kinyitni a szememet, semmire se emlékeztem. Magam mellett egy meleg női testet éreztem, és az első gondolatom mindjárt Ő volt, a félhomályban és mivel nekem háttal feküdt, ne láthattam az arcát, de örömmel töltött el, hogy Anna mellett ébredhettem, az mondjuk nem volt tiszta, hogy kerültünk a hálószobámba. Észrevettem, hogy mocorogni kezd, aztán megfordult, és jött a döbbenet. Hát nem az feküdt mellettem akire számítottam. Úgy ugrottam ki az ágyból, mint akit megcsípett egy mérges pók, azonnal elrángattam a függönyöket. Sajnos nem tévedtem, tényleg jól láttam elsőre is, AnnaLynne nézett rám álmos szemekkel.

Az ezt követő tíz perc elég viharosra sikeredett, annyit sikerült kiszednem belőle, hogy pechemre, ő is betévedt a Crown-ba, én ott ittam, ő hozott haza. Szerencsére képtelen voltam bármire, - lévén rajta egy bugyi rajtam meg csak egy boxer - megfordult a fejembe, még csak az kellett volna, hogy lefeküdjünk egymással. Persze megint téves következtetést vont le, mert álmomban egyszer felnyögtem, hogy „Anna” amit ő magára vett. Újra visszagondolva nem voltam éppen kíméletes. Elmondtam neki, hogy ha az utolsó lenne a földön, többet akkor se kellene. Lehet, hogy ez jó ötlet volt, mert végre megsértődött, ő is ordított velem egy kicsit, majd összeszedte a cuccát és végre elment.

A konyhában találtam egy üzenetet, hogy Zack elutazott és csak következő hétfőn jön haza, a srácok fotózáson, szóval kutyaharapást szőrével, magamhoz vettem egy üveg whisky-t és aznap is sikerült leinnom magam. Csütörtökön megint a Crown-ba kötöttem ki, csakúgy mint pénteken, pechemre még a paparazzik is kiszúrtak maguknak, az egyiket majdnem sikerült megruháznom, na erről meg készült egy videó is. Nagyszerű, mintha az élet nem lenne elég szar anélkül is, még ezek se hagynak békén. Szombaton megjelent Brandon eldugta az összes piát, és veréssel fenyegetett, ha nem kapom össze magam. Nemigen tudott meghatni, nem így anya, aki vasárnap délben megjelent az ebéddel, kirángatott az ágyamból, leszedte rólam a keresztvizet, és elbeszélgetett velem, nem is emlékszem mikor csinált ilyet utoljára, de sikerült kirángatnia az apátiából. Mi a francnak emésztem magam, vannak más lányok is a világon. Aznap már viszonylag józanul feküdtem le, de aludni nemigen tudtam, a hétfő délelőtt nem telt túl jól, mert hívott Ryan, az ügynököm, kerestek a Summit-tól és persze mindenki ugyanazt mondta, vagy abba hagyom ezt, vagy páros lábbal rúgnak ki.

Megdöbbentem, hogy a fenébe hagyhattam el magam ennyire, úgyhogy a nap további részében próbáltam összekapni magam, először is lezuhanyoztam és megborotválkoztam, hogy emberi külsőm legyen. Kajáltam, mert ez is kicsit hiányos volt az elmúlt héten, aztán rendet raktam ami igencsak ráfért a lakásra.

Zack este kilenckor ért haza, és szintén nem a megszokott módon üdvözölt. Ő is látta a képeket, és őszintén közölte velem, hogy nagyon gáz voltam. Kiszedte belőlem, hogy egy nő miatt buktam ki, és legnagyobb meglepetésemre azt kérdezte, hogy az miatt-e aki Ashley-vel volt itt a múlt héten.


Na itt megakadtam, én nem emlékztem senkire, viszont Ash egész héten nem hívott, ami szokatlan, pláne ilyen sajtónál. Zack leírta a kísérőjét, és a leírás pontosan ráillett Annára, amit nem értettem. Miért jött hozzám, ha előző este ő küldött el? És miért nem emlékszem rájuk, ha Zack beengedte őket a lakásba? Azonnal Ash-t tárcsáztam, aki elég morcosan vette fel, a hangján éreztem, hogy haragszik rám, de addig könyörögtem neki, amíg megígérte, hogy másnap átjön. Miután leraktam, jó darabig törtem még a fejemet, de nem jutottam értelmes magyarázatra, úgyhogy inkább bezuhantam az ágyamba.

Most két tabletta után még mindig küszködöm a fejfájással, de beállok a zuhany alá, egy hét után ma éjjel aludtam először viszonylag jól, és főleg teljesen józanul. Dörömbölést hallok a fürdőajtón.

- Kellan, itt van Ashley – kiabál be Zack. Erre azonnal elzárom a vizet, nulla perc alatt mosok fogat és öltözöm fel. A konyhában a haverom kávét főz, Ash meg a pult előtti bárszékeken ül. Megölelem a barátnőmet, amit ő nemigen viszonoz, és elég dühösen néz rám amit nem nagyon értek.

- Mi van, mi baja van velem mostanában mindenkinek? – kérdem mire, mint egy fúria ugrik elém. Még sose láttam ilyen dühösnek.

- Mi bajom van, Kellan Lutz mit mondtam neked Londonba - nézek rá, fogalmam sincs mire gondol - azt mondtam, hogy ne bántsd meg Annát, de persze neked muszáj volt igaz. Ha tudtad, hogy kibékülsz azzal az ostoba nőszeméllyel, ne néz ilyen értetlenül AnnaLynne-re gondolok, akkor miért hülyítetted, ha. Éppen elég baja volt eddig is, de neked össze kellett keverni a dolgokat. Vedd tudomásul, hogy csak azért vagyok itt, mert olyan régóta ismerjük egymást, szívem szerint soha többet nem állnék veled szóba. Ja. És ne számíts semmi jóra, mert Rob az előbb hívott és ő se túl boldog.

Döbbenten állok, és nem tudom mit mondjak, a csöndet Zack töri meg.

- Valaki esetleg engem is beavatna? Ki az az Anna, Kellan azt mondtad, szakítottál az ostoba… szóval AnnaLynne-nel, és miért dühös Ash és Rob is az első csaj miatt.

Na ez most jó kérdés, a fenébe, aztán Ash elmondja neki, én csak néha szólok közbe. Azt, hogy Anna Rob álbarátnője a szerződés miatt, hogy mi ketten Londonban eléggé összemelegedtünk, hogy igen hozzá mentem a hazaérkezés napján. Itt leesik neki is, hogy oké, csajt már látta az újságokban, és a londoni útjáról is olvasott. Aztán jön a neheze, Ash-nek elmesélem, hogy elvittem AnnaLynne-t vacsorázni, ő felvilágosít, hogy történetesen Anna is ott volt, és mit hallott a mosdóba, sőt látott bennünket elmenni. Én beszélek a szállodában történtekről, ami így már más megvilágításba helyezi a dolgokat. Ash elmondja, hogy másnap elég szar állapotban volt, és mivel gondolta, hogy itt valami félreértés lehet, elhozta hozzám, nagy nehezen bele is ment, de aztán bejött a szobámba és ágyba talált kettőnket. Összeadta, a végeredmény egyszerű volt, és megkérte Ash is, hogy ne is beszéljen erről velem. És mivel ő is hitt a szemének, amit nem csodálok, mert elég félreérthető volt a dolog, annyira haragudott rám, hogy ezért nem hívott. Azt is elmeséli, hogy mikor legközelebb hívta Annát már a nagyszüleinél volt, és elég szomorúnak tűnt a hangja.

Hát eléggé átértékelődnek bennem a dolgok. Annyi minden zajlik a fejemben nem is tudom, hirtelen mit mondjak. Felfogom, hogy megint egy véletlen miatt szenvedtünk mind a ketten, ha nem pont abba az étterembe megyünk, ha ő nem hallja meg azt a szédült tyúkot, ha nem dob ki a szobájából, belém magyarázva, hogy volt valami azzal a bájgúnárral, és ha én nem iszom le magam bánatomban, ha nem kerülök egy ágyba a volt barátnőmmel…
Ha ez a sok feltételes dolog nem történik meg, akkor most minden oké lenne. Öntök magamnak egy kávét és a konyhaszekrénynek támaszkodom. Valaki csenget, mire Zack felpattan és elmegy kinyitni az ajtót. Pár pillanat múlva, Rob viharzik be, elég dühösnek tűnik, de mielőtt bármit is mondana behúz egyet. Nekiesek a hűtőnek, még éppen le tudom tenni a poharamat. Először alig akarom elhinni, hogy megütött, de aztán rákiabálok, mire leordítja a fejemet.

- Megmondtam, hogy beverem a képed, ha megbántod – és csak mondja és mondja. Amennyire látom eléggé felhúzta magát, pedig amúgy elég békés természet. Ash közbelép, de ez se tudja leállítani, és az amit mond jobban fáj, mint hogy megütött.

- Aha félreértés, ezért vezetett Anna azonnal 14 órát Wyoming-ig egyedül éjjel, ezért nem eszik, és ezért nem alszik rendesen. Mert ez csak egy kis félreértés ugye?

A többiek csak hallgatnak én próbálom megemészteni. Egy napja még azt gondoltam, hogy soha többet nem akarok semmit attól a nőtől, azóta fény derült pár dologra, és most Rob szavait hallgatva csak arra tudok gondolni, hogy már megint fájdalmat okoztam neki. Megrémít a gondolat, hogy egyedül autózott át négy államon, miattam. Viszont talán ad egy halvány kis reménysugarat, hogy ha mindent elmondok neki, akkor rendbe jöhet a kapcsolatunk. Talán még nincs minden veszve. Látom, hogy Rob engem méreget, magyarázatot vár, de az én eszem most másra koncentrál, megelőzve a többieket azonnal rákérdezek a legfontosabbra.

- Anna visszajött? – Rob igennel felel, és innentől már csak egy dolog érdekel, minél előbb találkoznom kell vele. Ash mond valamit, mire mindannyian a nappaliba indulnak, én meg egy pillanatnyi késéssel a tervem megvalósításába kezdek.