51. Csak egy csók, nem nagy dolog...

(Anna szemszöge)

A szombati nap lazítással telik, ki se lépünk a hotelből, szó szerint. Persze én ébredek először úgyhogy thai-chi, zuhany és reggeli. Ők ketten csak ez utóbbira dugják elő az orrukat. Egész délelőtt a teraszon ücsörgünk és jól szórakozunk. Délután Kris-re rácsörög Nikki, hogy merre van, úgyhogy egyszer csak beállít és mindjárt magával hozza Lisa-t, és ugyanakkor megérkezik Jay is aki engem hívott, mert azt hitte, hogy Rob még forgat, úgyhogy őt én invitáltam, hogy csatlakozzon hozzánk.

Nikki-vel az élet nem unalmas, az a csaj merő dinamizmus, eddig ugyan nem sok időt töltöttünk együtt, de most kivesézzük az előző napokat, heteket, persze a riadólánc működött így mindenki tud az „összeveszésünkről” Kellan-nal aki valamilyen oknál fogva napok óta nem került elő. Jay szavaiból tudom meg, hogy elutazott, és a díjátadóra se jön. Hát ez egyszerre jó hír, de igazság szerint kicsit hiányzik is.

Rob-ot Nikki elég sokat piszkálja, hogy miért nem a saját súlycsoportjával kezd, ennek viszont az a következménye, hogy Jay megjegyezi, hogy az se jó, mert én is hogy padlóra küldtem, pedig hát mi se tartozunk egy csoportba, erre Lisa kapja fel a fejét, úgyhogy el kell mesélnünk neki mi történt. A lányok hallván, hogy csütörtökön vásárolni voltam Ashley-vel látni akarják a szerzeményeimet, a díjátadóra választott ruha elnyeri a tetszésüket, és mintha még Kris figyelmét is sikerülne felkeltenünk a divat iránt. Nikki sokban hasonlít rám, és itt most nem a piercingekre és a tetoválásaira gondolok. A hozzáállása az világhoz, megtudok pár dolgot az életéről, nem volt egyszerű neki, de hihetetlen akaratereje van.

Élénken érdeklődöm tőlük, hogy akkor ez most mi is amire megyünk, mire ellátnak információkkal, beleértve a bevonulást is, na itt kicsit pánikba esek, de Rob megígérte és most újra elmondja, hogy mi nem a vörösszőnyegen megyünk be. A csajok beszélnek a különböző kategóriákról, az esélyekről, - naná hogy mindet meg akarják nyerni - hogy utána sajtószoba van, aztán meg egy after party, de az már nem kötelező. Ahogy hallgatom őket, amint különböző eseményekről beszélgetnek, amiken meg kell jelenniük, hát szó se róla egyáltalán nem irigyelem őket.

A nap zárásaként mindannyian együtt vacsorázunk az étteremben, és kivételesen korán ágyba bújunk. Kicsit izgulok…

(Rob szemszöge)

Reggel kipihenten és boldogan ébredek, ugyanis végre nem egyedül fekszem az ágyamban. Kris szuszog mellettem, én meg boldogan bújok hozzá. Olyan jó mellette feküdni, finoman kisimogatom a haját az arcából, mire lassan kinyitja a szemét, és rám mosolyog.

- Szia, nem akartalak felébreszteni – súgom neki, de biztosít róla, hogy ő egyáltalán nem bánja a dolgot, sőt.  Én se igazán főleg, hogy pár perc múlva már minden jár a fejemben csak az alvás nem. Csak hosszú rábeszéléssel tud rávenni, hogy kiengedjem az ágyból, de akkor is főleg azért, mert közli, hogy éhes. Anna már megelőzött bennünket, és vígan falatozik, mi meg rávetjük magunkat a kajára.

- Látom éhesek vagytok, hát kell is pótolni az elhasznált energiát – jegyzi meg kaján mosollyal, mire Kris elvörösödik, és én is nagyot nyelek. Persze benyögi, hogy nyugi ő nem hallott semmit, ugyanis egész éjjel zenét hallgatott, csakúgy mint mindig ha a közelben vagyunk. Ez azért megnyugtató, bár ahogy eddig tapasztaltam nem egy prűd alkat, szóval szerintem nehezen lehetne zavarba hozni. Reggeli után kimegyünk a teraszra rágyújtani, és aztán ott is ragadunk. Bámuljuk a felhőket, valamelyikünknek mindig eszébe jut valami történet, iszogatunk, igaz a lányok csak üdítőt, és elvagyunk. Olyan kevésszer adatik meg, hogy ne kelljen sehova rohanni, és legnagyobb örömünkre még a telefonunk se csörög egészen kora délutánig. Akkor viszont szép sorban, először Nikki keresi Kris-t, aztán Jay hívja Annát, majd Lizzy csörög nekem. Nemsokára meg is érkeznek Lisa-val kiegészülve.

Ahogy az első pillanatban sejtettem Anna és Nikki igencsak hasonlít egymásra, példának okáért mind a kettő imádja rajtam köszörülni a nyelvét. Természetesen szóba kerül Anna vásárlása Ash-sel, mire mind a négyen, még Kris is bevonulnak a szobájába, és nem is jönnek vissza jó ideig. Mi Jay-jel közben kitárgyaljuk a „furcsa párost”, elmeséli mi volt amikor szerdán idejöttek, azt is megemlíti, hogy Anna mesélt neki pár dolgot az életéről. Velem együtt ő sincs oda ettől a szeret - nem szeret dologtól ami kettőjük között van, egyetértünk abban, hogy össze kéne végre jönniük. Egyszer csak Anna robban ki a lakosztályból, nyomában a többi lánnyal, és azonnal hozzám fordul.

- Rob, ugye biztosan nem akarsz végig cipelni a vörös szőnyegen – néz rám, ez valami új, mintha izgulna, egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy megtréfálom, de aztán szerencsére leteszek róla. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el a száját, amikor biztosítom, hogy a hátsó bejáraton megyünk. Mondjuk valószínűleg ott is lesz pár fotós, de az kevésbé szokta zavarni. Nikki rákérdez, hogy ki jön még.

- Ashley biztosan nem - szól közbe Anna – tegnap elutazott.

- Taylor tuti – reagál Kris, ő már csak tudja napokig együtt voltak.

- Peter igen, mert mellettem ül – jegyzi meg Lisa.

- Kellan nem, mert ő is elutazott – osztja meg az információt velünk Jay, én lopva Anna arcára nézek, egy pillanatra mintha csalódottságot látnék átsuhanni rajta, de aztán nulla perc alatt rendezi a vonásait, és elmélyülten kortyolgatja az üdítőjét. Ez érdekes.

Nikki kijelenti, hogy ő bizony éhes, úgyhogy még nincs hat óra se amikor lemegyünk az étterembe, és szépen megvacsorázunk. Utána már egyik se akar feljönni, inkább hazaindulnak, mi meg visszavonulunk a szobáinkba. Anna olvasni akar, és mi is inkább a hálóban mulatjuk az időt.

Másnap reggel Kris korán egyedül hagy, egy puszit nyom a számra és hazaindul, van még pár elintéznivalója, és még a ruháját is át kell vennie. Szerencsére nekem semmi dolgom, úgy egyezünk meg, hogy ott találkozunk, mi fél hétkor indulunk, előtte zuhany és borotválkozás, a stylist meg azt ígérte délután átugrik azzal, amit magamra kell húznom. A reggelit kihagyjuk, Anna csak sokára keveredik elő, helyette inkább egy korai ebédet iktatunk be, amiből ő csak alig csipeget. Most már határozottan az a véleményem, hogy izgul, és bár nem említem meg neki, de ez tetszik. Mosolygok magamba, ahogy folyton az órájára sandít, legalább egy órát tölt a fürdőben és fél négykor kijelenti, hogy akkor ő elmegy és formába hozza magát. Hat előtt én is elvonulok, nem kell negyed óra és kész is vagyok, magamra húzom a ruhám és kimegyek a nappaliba.

(Anna szemszöge)

Mire reggel kikászálódok az ágyból Kris már nincs sehol, a készülődés miatt haza kellett mennie, várja a csapata. Rob egész napos semmittevést tervezett, azt mondja a ruháját majd délután kapja meg, és fél hétkor kell indulnunk. Én, hogy eltereljem a figyelmemet előveszem a laptopomat és válaszolok pár régen esedékes e-mailre, átnéztem a First Day aktuális feladatait, megint el kell ismernem, hogy a munkatársaim a legjobbak. Egy könnyű ebéd után - ami számomra egy kevés Cézár salátából áll, azt le tudom erőltetni a torkomon – veszek egy nyugtató fürdőt, majd négyre elmegyek a szalonba Matty-hez. Először a körmeimet rakják rendbe, szerencsére sikerül meggyőznöm nem kis harc árán a manikűröst, hogy az egyszerű francia nekem bőven elég, mind a kezemen, mind a lábamon. (Ha hagyom magam ő sárgát vagy türkizt válasz, mert az most a trendi). Lehet, de nem rajtam.

Matty el van ragadtatva a hajamtól, múltkor fel volt csatolva, így most ódákat zeng a rengeteg árnyalattól, alig akarja elhinni, hogy ez bizony a géneknek köszönhető. Úgy dönt és én rábízom magam, hogy nem tűzi fel, hanem beszárítja, hogy lazán omoljon alá, hogy a szavaival éljek.

A sminkes Kíra, már könnyebb eset, megegyezünk, hogy a szemem lesz a hangsúlyosabb, de az is csak finoman, a számra meg egyszerű szájfény kerül. Minden szerénytelenség nélkül, roppant elégedetten  szemlélem a végeredményt a tükörben.

Hat óra van mire visszaérek a hotelbe, Rob a szobájában matat én meg gyorsan öltözni indulok. Először a fehérneműmbe bújok bele, aztán a csupán néhány vékony pántból álló ezüstszínű szandálomba, mivel félő, hogy miután a ruha is rajtam van már nem menne a lehajlás. Fülbevaló, karperec és végül a gyönyörűszép sötétzöld Marchesa ruha. Egyenes szabású, pánt nélküli, egyetlen dísze az egyik mellemtől az ellentétes csípőmig húzódó meggyűrt selyemanyag. A szintén ezüstszínű kistáskámba elrejtek egy púder-kompaktot és a szájfényt, plusz pár papír zsebkendő, biztos ami biztos. Más a mérete miatt nem is igen férne bele. Fájó szívvel szemlélem a telefonjaimat, amelyeket sajna nem vihetek magammal. Utolsó lépésként átsétálok egy levegőbe fújt parfümfelhőn. Oké, ennyi, ennél többet nem tehetek. Nem mondom, hogy egy bányarém vagyok, de azért eléggé izgulok, nem akarok kilógni a tömegből, se pozitív, se negatív értelemben.

A nappaliban szembetalálkozom Rob-bal, ami elég megrázó. Ő azonnal megdicsér, - ami, jól esik - én viszont totálisan kiakadok.

- Ugye ezt nem mondod komolyan – mutatok végig rajta - így akarsz jönni?

Azt, hogy a haja ezerfelé áll, még így is, hogy rövidebb lett, és azt hogy kicsit borostás már megszoktam. Nem tetszik, de megszoktam. Viszont mi a búbánatnak kell nekem többezer dolláros ruhában pompáznom, ha őrajta farmer, sima fehér póló, és farmerdzseki van. És, hogy annak a nadrágnak micsoda borzalmas a színe! Gyorsan magyarázkodni kezd, hogy erről aztán igazán nem ő tehet, ezt küldték, neki ezt kell felvennie. Hát lenne pár szavam a stylistjához az biztos. Beletörődően nézek rá, és együtt vonulunk le a hotel elé, ahol Dean már vár bennünket. Ő is megdicsér, amit neki legnagyobb meglepődésére őszintén viszonozok is, rajta legalább öltöny van.

(Rob szemszöge)

Anna gyönyörű, a ruhája elegáns, és az a veleszületett elegancia amivel kivonul a szobájából, lenyűgöző. A szoknyája elég rövid, jó hosszú lábai vannak, és így, hogy a haja ki van bontva, elég szexis. Nem is tudom mit kéne neki mondanom, hogy ne legyen félreérthető, aztán kibököm ami először eszembe jut.

- De kicsípted magad – felháborodott arccal néz rám, a szeme szikrázik. Hoppá, kicsit jobban meg kellett volna erőltetnem magam. Aztán ahogy megszólal kicsit megkönnyebbülök, oké, nem a mondatom a gond, hanem a ruhám. Végülis erre számíthattam volna, de sietve leszögezem, hogy nekem muszáj ezt viselnem, ezt adták és kész. Magamban mondjuk örülök neki, mert kivételesen ez kényelmes, és nem kellett nyakkendőt vennem. Szerencsére gyorsan lehiggad, megkérdem kész van-e, mire csak bólint és elindulunk. Dean az autónál vár bennünket, ahogy megbeszéltük, vigyorogva megjegyzi, hogy milyen pontosak vagyunk, majd bókol Annának, hogy gyönyörű. Ő elragadó mosollyal viszonozza, és tesz egy megjegyzést, hogy van aki fel tud öltözni rendesen. A kocsiban egész úton hallgat, megint úgy látom, hogy izgul kicsit, nem akarom piszkálni, ezért én is csak bámulok ki az ablakon.

Ahogy számítottam rá van pár fotós, de a testőröm segítségével akadály nélkül jutunk be, és ott már vár minket Steph.

Kicsit tartok a találkozásuktól, de szerencsére nem történik semmi végzetes, bemutatkoznak egymásnak, váltanak egy mondatot Anna ruhájáról, majd odainti az asszisztensét, hogy kísérje a helyére a barátnőmet. Én búcsúzóul magamhoz húzom, és most nem a fotósok miatt.

- Anna, ha vége megkereslek, próbálj meg ott maradni a helyeden, vagy valahol a közelében, igyekszem sietni. – Csak bólint, én meg jó szórakozást kívánok neki, és elengedem.

Ahogy ellép mellőlem, az ügynököm felé fordulok, aki elgondolkozva bámul utána.

- A kinézetével nincs gond, remélem viselkedni is tud – felháborodottan nézek rá – jól van, oké, de nem akarok gondot – majd sorolni kezdi a szokásos dolgokat, mi az amit feltétlen említsek meg ha átveszem a díjakat, ő már elkönyvelte, hogy kapok, és ellát utasításokkal mit mondjak a sajtónak. Esküszöm, mintha nem tudnám. Folyton ugyanazt sulykolja belém. Kis idő múlva szerencsére megérkezik Kris, üdvözlik egymást, mondja, hogy kinn a szokásos őrület van, a fülébe súgom, hogy vadítóan néz ki, ha Anna ruhájáról azt gondoltam, hogy szexis, hát az övé még inkább az. Falatnyi szoknya, pántos top, gondolom, hogy valami híres tervezőtől, de engem csak az a gondolat köt le, hogy ezt legalább gyorsan le fogom tudni vetni róla. Elfoglaljuk a helyünket, ott már vár ránk Taylor, aki Kris másik oldalán ül, beszélünk pár szót, majd megkezdődik a műsor.

A szokásos, nem igazán köt le, néha össze-összesúgunk, Kris átveszi a legjobb női alakítást a New Moon-ért, és persze eljön az amit olyan nagyon nem vártunk. Még az éjjel beszéltünk Kris-szel arról, hogy mit csináljunk, én győzködtem, hogy kimegyünk, mondunk pár szót, és megcsókoljuk egymást, de neki ez nemigen tetszett, mondván, hogy lebukunk. Próbáltam meggyőzni, hogy nem lesz gond, mert viszem magammal a „barátnőmet” senki se szedi elő, hogy mi van kettőnk között, de nem tudtam teljesen meggyőzni. Látom rajta, hogy ideges, amíg felérünk, rövid beszéd, a szemébe nézek és próbálom szuggerálni, de folyton visszakozik, a végén én győzök és elkapom, igaz figyelek arra, hogy ha lehet a szánk takarásban legyen a kameráktól, és megcsókolom. Amíg lemegyünk a fülébe súgom, hogy máskor nem szokott ennyire tiltakozni, mire csak mosolyog.

Elszívunk egy cigit, de Steph ránk talál, és visszarángat, még épp időben, mert engem szólítanak. Idióta popcorn díj, de komolyan, miért pont egy adag kukoricát formáz, ekkora hülyeséget, akkor már inkább lenne egy kamera, vagy mit tudom én. És mindjárt kettőt is kapok, nagyszerű. Nagy mosoly, rövid köszönet, és végre visszamehetek a helyemre. Kris súg valamit a fülembe, közben már hallom, hogy a legjobb filmeket sorolják, ismerve a rajongókat… jól sejtettem megnyerjük. Megkönnyebbülve követem a többieket a színpadra, már nincs sok hátra, sajtószoba és keresek magamnak egy üveg sört.

Miután vége próbálnak bennünket leterelni a színpadról, megsúgom Kris-nek, hogy elmegyek Annáért egy perc, mire csak bólint. Steph megmondta, hogy hol volt a helye, kicsit nehezen boldogulok, mert érthető okokból mindenki velem szemben közlekedik. Végre felfedezem, éppen két szőke nővel beszélget, intek neki, de nem figyel.

- Anna… - emelem meg kicsit a hangomat, mire rögtön felém fordul, rám mosolyog, és lassú léptekkel elindul lefelé a lépcsőn. Valami történhetett, mert a mögötte lévők döbbenten bámulnak, amint mellém ér felvillant egy olyan mosolyt amit eddig csak akkor láttam, amikor valakit megleckéztetett. Átölelem a derekát és magamhoz húzom, a füléhez hajolva halkan érdeklődöm, hogy mit művelt. A mondatától először megrökönyödök, majd visszalesek a még mindig minket bámuló emberekre, és nevetni kezdek.

- Te eszméletlen egy nő vagy.

(Anna szemszöge)

Nemigazán tudtam mire számítsak, de a tömeg igencsak meglep. Majdnem nyolc óra van mire sikerül odaérnünk, ahogy ígérte a hátsó bejárathoz. Dean nem jön be velünk, Rob átölelve a derekamat gyorsan bekísér, hallom, hogy kattognak a fényképezőgépek, de nincs időm körülnézni, és nem is akarok, mert már az előcsarnokban vagyunk. Rögtön odalép hozzánk egy szőke nő, mint kiderült ő Stephanie, hát így látva se tűnik szimpatikusnak. Vizsgálódva végignéz rajtam, a látvány szemmel láthatólag megfelel neki. Kezet nyújt, bemutatkozik én szintén és csak egy kérdése van:

- Oscar de la Renta? - kérdezi a ruhámra célozva.

- Nem, Marchesa – feleltem neki, és részéről ennyi volt a beszélgetés. Magához int egy fiatal nőt, hogy majd ő a helyemre kísér és el vagyok bocsátva. Rob bocsánatkérően néz rám, megölel és a fülembe súgja, hogy amint tud jön, és megkeres, és jó szórakozást. Én követem az asszisztenst, elfoglalom a helyem, szerencsére elég messze vagyok ahhoz, hogy bárkinek is feltűnjek, de mégis elég közel, hogy jól lássam mind a színpadot, mind a Rob-Kris-Taylor hármast. Kris csinos, bár őt is láttam már jobban felöltözve. Így tisztes távolságból ráérek nézelődni, számos embert felismerek, látom Jackson-t, Nikki-t, Lisa-t és Peter-t is.

A műsor jó, bár a mellettem ülő két cicababa, - mert szemlátomást azok, sok haj-kevés ész - eléggé felbosszant. Mindenre megjegyzést tesznek, az első amikor azt érzem, hogy szívem szerint beverném az orrukat az a pillanat, amikor Kris megnyeri a legjobb női alakítás díját. Oké a ruhája lehetne jobb, de akkor se kéne ennyire bunkónak lenniük.

A következő díjazott semmit se mond nekem, bár mintha már láttam volna valahol, aztán egy olyan kategória jön amiről mindenki elfelejtett beszélni.

A legjobb csók. Miután felsorolják a jelölteket erősen szorítok, hogy Kris és Dakota nyerje, de nem jön össze. Naná, hogy Kris és Rob kapja meg, ami az este további alakulásának szempontjából katasztrófának bizonyul. Mint a mellettem ülő két Barbie csevegéséből kiveszem tavaly is ők nyerték, és nem csattant el a csók, ezért most az egész terem - és gondolom a nézők szintúgy - kíváncsi, hogy idén mi fog történni. Amit a színpadon művelnek az siralmasnak nevezhető, nem is értem miért nem egyeztettek előre, a tétovázásukkal csak azt érték el, hogy mindenkiben feltámad a kérdés, biztos, hogy nincs közöttük semmi, és ez a mi megállapodásunk szempontjából bizony nem túl jó. Na csak kerüljünk vissza egyszer a hotelbe, megkapják a magukét tőlem.

A többi díjazott közül Tom Felton-t a Harry Potter-ből felismerem, és persze Sandra Bullock-ot is. Rob kettőt is megnyer, megtapsolom, mondjuk, ha nem a New Moon-ért kapta volna hanem mondjuk a Remember Me-ért akkor őszintébben örülök, de persze büszke vagyok a „pasimra”. A  legjobb film is az övüké lett, mire mindannyian felmennek a színpadra, Rob, Kris, Taylor, Nikki, Jay, Lisa, Peter akiket ismerek, plusz három srác akik gondolom „farkasok” lehetnek, és a másodiknak díjazott csaj.

Peter beszéde elég lazára sikeredik, kicsit meglep a stílusa, de szemlátomást senki se akad fenn rajta. A műsor szerencsére nem volt túl hosszú, de jobb is így, amikor vége van, a rengeteg hirtelen felálló embertől nem látom a többiek merre indulnak, és fogalmam sincs most mit kezdjek magammal. Nem egyeztettünk előre, telefont nem hozhattam, és még ahhoz se volt elég eszem, hogy legalább egy kis pénzt dugjak a táskámba taxira. A mellettem ülő két szöszi megint Rob és Kris „csókját” elemezgeti, már igencsak kezdenek kihozni a béketűrésből.

- Szerintem igenis van köztük valami – jegyezi meg fennhangon az egyik - mondjuk én is szívesen kipróbálnám, milyen lehet Pattinson az ágyban, kíváncsi vagyok ott is ilyen kis mulya-e.

Szerencsére az élet és Rob felbukkanása megadja nekem a visszavágás lehetőségét, az jut eszembe, hogy adjuk meg a népnek, amit akar. Látom, hogy hozzám igyekszik, így magabiztosan feléjük fordulok, és mivel ők is olyan hangerővel beszéltek, hogy a körülöttünk állók mind hallhatták, én is így válaszolok.

- Biztosíthatlak róla, hogy ott elég energikus – nézek arra amelyik ágyba vinné magabiztosan -  tízből tíz pontot kap.

- Miért már volt hozzá szerencséd? – kérdez vissza gúnyosan, és látom, hogy többen is kíváncsian néznek a válaszomra várva. Na jó, ha lúd, legyen kövér.

- Egy ideje minden éjjel van hozzá szerencsém – válaszolom mosolyogva, Rob éppen ebben a pillanatban kiáltja a nevemet, közben élénken integet, még éppen láthatom, ahogy ráfagy az arcukra a mosoly, én meg elővéve a legszebb mosolyomat, odalibegek a pasimhoz. Azonnal átöleli a derekamat és a fülemhez hajol.

- Mit csináltál, mert a hátad mögül egy tucat ember néz ránk megrökönyödve.

- Oh, semmi különöset – felelem halkan - csak biztosítottam őket, hogy tízpontos vagy az ágyban, remélem tényleg így van, mert nem szeretek hazudni. Majd kifaggatom Kris-t.

Gyorsan elmesélem miért is tettem ezt, hatalmas nevetésben tör ki, mire még többen fordulnak felénk, a hátam mögött visszales, majd megpuszilja az arcomat, és tesz egy megjegyzést, amin mosolyognom kell.

(Rob szemszöge)

Egyből a sajtószoba felé vezetem, közben megállunk párszor, mert innen is, onnan is megszólítanak. Amikor már ajtón belül vagyunk Anna jelzi, hogy ő megvár a fal mellett, csak menjek. Leülök Kris mellé, még mindig azon mosolygok, amit művelt.

- Mitől lett ilyen jó kedved – kérdezi kedvesem.

- Két szőke liba tett pár megjegyzést rád és rám, az egyik célzás volt arra, hogy milyen lehetek az ágyban… - vág egy fintort, volt már erre példa máskor is. – Anna meg közölte velük, hogy tízpontos vagyok, ekkor érkeztem meg, látnod kellett volna az arcukat, meg a körülöttük állókét, gondolom nem volt túl halk. Ja és azt mondta, majd leinformálódik tőled, hogy ez igaz-e, szóval kérlek – nézek rá esdeklően – mond azt, hogy igen, különben ezzel fog bosszantani.

- Még meglátom, talán ha ígérnél valamit ma éjjelre, könnyebb lenne félrevezetnem.

Felhördülök, de látom rajta, hogy csak viccel, mert szemével már a „barátnőmet” keresi és élénken bólogat neki, mire az ő arcát is beteríti egy hatalmas mosoly.

Válaszolunk a kérdésekre, már majdnem mindenki végzett csak engem tartanak fel. Végre sikerül kiszabadulnom, látom, hogy Anna nincs a helyén, gondolom kiment a többiekkel, jól sejtettem, én is megindulok feléjük, Kris, Taylor, Jay állnak mellette, de Steph nem hagyja.

- Rob, ha már itt a kis barátnőd kéne pár fénykép vele…

- Steph, a francba nem elég, hogy rászedtem erre a hülyeségre – morgok vele.

- Ha szépen okosan végig jöttök a szőnyegen, ahogy azt kell, akkor most nem kéne, pár fotó, nem értem mit problémázol, odaálltok, mosolyogtok, az úgyis megy neki, és ennyi.

Magamban morgok, de tudom, hogy igaza van, talán ha hagyjuk az este további részében leszállnak rólunk, próbálok integetni neki, de nem figyel, szerencsére Kris észreveszi, hogy valamit akarok, és elmutogatom neki, hogy küldje ide. Hozzá hajol, majd Anna elindul felém. Kicsit tartok tőle mit szól a dologhoz, bár nem hiszem, hogy jelenetet rendezne, nem olyan fajta.

- A fotósok szeretnének pár képet rólam és a gyönyörű barátnőmről - súgom neki – kicsit mosolygunk, aztán mehetünk, oké.

- Nem gond – feleli olyan arccal, hogy Steph szerintem helyből ugrik egy szaltót, ha meglátja milyen szerelmes tekintettel néz rám. Tényleg meg kéne próbálkoznia a színészi pályával. Profin csinálja, mosolyog a kamerába, néha rám, a testével hozzám simul, ha eddig volt is valakinek kétsége a mai este után tuti nem lesz, főleg ha nyilvánosságra kerül  a kis elszólása, bár attól szerintem zavarban lenne rendesen. Már éppen jeleznék, hogy ennyi volt, és indulnánk a többiekhez, amikor az ügynököm hangja megállít, és megdöbbent.

A francba, Steph miért kellett ezt?   

(Anna szemszöge)

Rob magával visz a sajtószobába, odasúgom neki, hogy meghúzódom a háttérben, ő meg leül a többiek mellé, az akciómat szemlátomás azonnal megosztja Kris-szel is, mert rövidesen ő is felém néz, és bőszen vigyorog. Csak remélni merem, hogy a nézőtéren körülöttem ülők közül senki sincs a helyiségben, és nem asszociál az én kijelentésemre. Szépen sorba válaszolgatnak a kérdésekre, először az összes díjazott, aztán egy idő után páran kezdenek felállni, így mikor látom, hogy Jay kifelé indul és odaint nekem, én is utána megyek. Megdicsérem a haját, mert tetszik így röviden, de leszólom a zakóját aminek a színe borzalmas. Meglepődésemre közöli velem, hogy az a helyzet, hogy ő színvak, de a stylistja nagyon ajánlotta, rögtön lelkiismeret furdalásom támad.

- Bocs nem tudtam, de azért én a helyedben nemigen bíznék az illetőben, szerintem valami baja van veled. Adtál neki borravalót?

Szépen lassan a többiek is megérkeznek, Peter-rel azonnal élénk csevegésbe kezdünk, persze olaszul. Aztán előkerül Kris is, szóban is közöli velem, hogy a tíz pont áll.

- Milyen tíz pont – kérdez rá Jay, úgyhogy elmesélem neki, hogy nem bírtam tartani a számat, ezen jól szórakoznak. A három srác akiket „farkasoknak” gondoltam, és tényleg azt is játszanak a filmekben, kicsit később lép hozzánk Taylor-ral együtt. Ő is megölel, London óta nem találkoztunk, rákérdez, hogy akkor mikor kerítünk időt egy edzésre. A társai persze rögtön tudni akarják ki is vagyok én, mire sietve bemutat, majd egy újabb kérdésre engem megelőzve közli velük, hogy egy sportot űzünk, és tettem egy ígéretet. Jól megnéznek maguknak, egyikük éppen kérdezni akar valamit amikor Kris szól, hogy Rob nekem integet, hogy menjek oda hozzá. Elnézést kérek és megcélozom, bár nemigen értem a dolgot.

Rob a fülembe súgja, hogy nagyon sajnálja, de szeretnének rólunk pár képet a fotósok. Hát végülis ezért vagyok itt, felveszem a legboldogabb mosolyomat, és átölelem a derekát, csakúgy, mint ő az enyémet. Jópár percig álltunk így, pózolva és már éppen kezdek örülni, hogy vége amikor a boszorkány Steph jó hangosan megszólalt, naná, hogy úgy, hogy a körülöttünk álló rengeteg ember mind hallja.