45. Lépjünk tovább...

Sziasztok!

Csak röviden, de több közledőm is lenne, elsőként, köszönöm mindenkinek aki írt komit, elnézést, de nem tudtam rá reagálni, mert dolgoztam:(

Mindenkitől elnézést kérek, bocsi-bocsi, de Kellan szemszög az igértel ellentétben csak holnap, akkor viszont majdnem az egész fejezet róla szól. Nem mind írtátok le, de azért úgy érzem a többség szeretné, ha végre jól alakulna köztük a kapcsolat... lányok, tudom hogy húzom a dolgokat, néha én is ezt érzem, de mint már többször leírtam, jópár fejezettel előbbre járok, és ugyan átírhatnám, és leegyszerűsíthetném a dolgokat, de amikor nekiállok és átolvasom mindig találok valami kifogást, mert van valami olyan dolog a következőkben ami később fontos lehet. Szóval, sajnálom, de ez van.

Bobby olvastam a tegnapelőtti "kritikádat", ami szerintem nem az. Mármint nem kritika, hanem véleménynyilvánítás, és őszintén mondom örülök neki, mert saját magam is érzem, hogy igen vannak sablonos dolgaim, remélem ezt a későbbiekben ki tudom valahogy küszöbölni, most is egy olyan fejezetet írok éppen amivel már több napja nem boldogulok, tudom mit szeretnék kifejezni vele, de egyszerűen nem megy.    

A főhősöm rendkívül makacs és akaratos, de mindennek oka van, ami előbb-utóbb ki fog derülni. Hát ennyi lett volna. Illetve mégegy dolog.

Néha-néha, reményeim szerint nem túl sok esetben ajánlok a fejezetekhez egy-egy számot. Az előadó és a stílus nem minden esetben egyezik meg az enyémmel, (mint például most se), de úgy gondolom illik a főszereplő hangulatához. Szóval a mai ajánlat itt meghallgatható:

http://www.youtube.com/watch?v=KWZGy4RI1rQ 

Rúzsa Magdi - Aprócska blues című száma.

(Anna szemszöge)

Vasárnap reggel úgy ébredek, mint egy kifacsart mosogatórongy. A többiek szerint a kinézetem is olyan, és ők még csak nem is sejtik mit érzek mélyen legbelül. Egész éjjel álmodtam, és ezek az álmok alaposan odatettek a lelkemnek. Az első még csak hagyján, mert az jelent meg előttem újra, hogy ketten fekszenek az ágyban, és ebből szerencsére felriadtam. Viszont amikor nagy nehezen sikerült újra elaludnom változott a kép, most Kellan engem tartott a karjaiban, becézgetett, kényeztetett, de aztán bejött AnnaLynne mire azonnal hozzá ment, átölelte, és közölte velem, hogy én csak egy kis pótlék voltam, de fel se érek vele, és őt szereti. Ez a jelenet szinte beleégett a retinámba, nem tudom elfelejteni, újra és újra előbukkan.

Némán reggelizem, a lányok nem nagyon értik mi a gondom, de finoman lerázom őket, csak egy kis egyedüllétre vágyom. A telefonomat gondosan a szobámban hagyom, csak az iPod-omat viszem magammal. A birtokon sétálgatok, nem túl messze a háztól, leülök egy fa tövébe, hátamat a törzsének támasztom, a fülhallgatókat a fülembe illesztem, és elindítom a zenét. Véletlen lenne, vagy a tudatalattim sugallja, hogy erre van szükségem, de csupa lassú, bánatos számot találok meg hirtelen. Amikor egy régi kedvencem jut sorra, nem tudok ellenállni a kísértésnek, és együtt énekelek az előadóval.

Ó, te csak játszol velem

És nem fogod két kezem!
Én mennék, de valami visszahúz!
Ó, te csak játszol velem,
És nem fogod két kezem!
Én mennék, de valami visszahúz!

Újra, és újra meghallgatom, úgy érzem az egész belőlem, rólam szól. Csak amikor a vállamon érzem Sarah kezét nyitom ki a szemem, engem figyel érzi a gyötrődésem, nem bírom tovább, végre folyni kezdenek a könnyeim. Hangtalanul ráz a zokogás, nem tudnám megmagyarázni, hogy miért is sírok. Talán az elszalasztott lehetőség, a csalódás, ki tudja. De jólesik, könnyebb lesz tőle a lelkem, mintha egy hatalmas kő gördült volna le róla. Sarah nem kérdez semmit, amikor már kezdek megnyugodni én vagyok az aki először megszólal.

- Látod mi lett belőlem, egy síró, ostoba hülye p…a, azt se tudom mi bajom van igazából.

- Anna, édesem, ezt ne, nehogy már megint magadat kezd ostorozni. Gyönyörű, fiatal nő vagy, rosszul választottál, oké. Lehet, hogy a következő lesz az igazi, de lehet, hogy csak az utána következő. Nem késtél le semmiről, és én nem úgy ismerlek, mint aki elhagyja magát. Túl fogsz lépni ezen, mert erős vagy.

Igaza van, eszmélek fel hirtelen, mit sajnáltatom itt magam, nem ér ennyit az egész, de ez most jólesett, lehet, hogy csak erre volt szükségem, egy kis bőgésre…

Ülünk és beszélgetünk még egy darabig, percről percre egyre jobban érzem, hogy kezd visszatérni az igazi énem. A magabiztos, határozott Anna, aki soha többet nem hagyja, hogy egy férfi becsapja. Kellan Lutz  megbánja még, hogy átvert, remélem a kis barátnőjétől visszakapja még ezt százszorosan.

Vasárnap lévén ilyenkor az ebéd a főétkezés, halljuk, hogy Mary keres bennünket, elé megyünk, ő is megölel és megkérdi jobban vagyok-e, azt felem igen, és tényleg így is érzem.

Az élet megy tovább, és ugye ami nem öl meg, az megerősít.

Ebéd után Inez nagyi kikönyörgi, hogy énekeljek neki, elég hangos voltam, és a házban is hallották a dalomat, még jó, hogy magyarul volt, legalább azt nem tudja senki rajtam kívül miről is szólt. Szeretnék a kedvére tenni, és ez különben is egy olyan szórakozás, ami mindig feldob. Jópár dal után engedik csak, hogy abbahagyjam. Később megint felhívom anyáékat, és Nanát is, mert vele már jópár hete nem beszéltem. Luca nála van, szerencsére már nem haragszik, próbál érdeklődni, de meggyőzöm, hogy majd inkább személyesen, de nyugi, mert jól vagyok. Ezt valószínűleg érzi a hangomon, és nem piszkál, az mondja kedden este érkeznek Nico-val, úgyhogy megegyezünk, hogy én is úgy időzítek.

Vacsora előtt be is jelentem, hogy akkor én hétfő este visszaindulnék, éjjel jobb lesz vezetni. Ez ütközik némi nehézségbe, mert nemigen akarnak egyedül elengedni, rögtön össze is kapok nagyapával és Brian-nal, mivel ragaszkodom az autózáshoz. A helyzetet Mary menti meg, aki felveti, hogy mi lenne, ha mindannyian átugranának egy-két napra LA-be, és ha már úgyis megyünk Brian jöhetne velem kocsival, ők hárman meg a Jet-tel. Olyan szemekkel néz rám, aminek nem tudok ellenállni, így a békesség kedvéért rábólintok a dologra. Nagyszüleim persze nem repesnek az örömtől, hogy már megint elmegyek, főleg mivel onnan hazautazok két hétre Magyarországra, de amikor közlöm, hogy a következő hónap végén visszajövök és nem is egyedül, hanem Ginával kiengesztelődnek.  

A hétfő gyorsan eltelik, Luca szerződését visszaküldték e-mailbe, csak ki kellett nyomtatnom, újra megmutatom nagyapának, átkozottul büszke vagyok rá, én hoztam össze.

ÉN. EGYEDÜL.

Határtalan jó érzés, az ügyvédeknek csak a jogi oldalát kellett formába önteni. Büszke vagyok magamra, és ha jól látom a dolgot nagyapa is rám. Egyeztetem az időpontot az irodával,  napközben küldök egy üzenetet Rob-nak, hogy kedden érkezem, és foglalok egy lakosztályt Sarah-éknak és Mary-éknek. Ezt meglepetésnek szánom, de aztán el kell árulnom, mert ők is akartak gondoskodni szálláshelyről maguknak. Későn ebédezünk, és megint este öt körül indulunk útnak. Brian nem hagyja, hogy én vezessek, mondván errefelé ismeri az utat, én meg nem akarom elrontani a kedvét, ha már egyszer végigszenvedi velem ezt a 14-15 órát. A végén persze én is kormányhoz jutok, és az út is csak 12 és fél óráig tart, mert felváltva vezetünk és csak két rövid pihenőt iktatunk be. Hajnalban érünk LA határába, újabb egy órába telik, mire a hotelhez sikerül eljutnom. Leadom a kulcsokat, biztosítanak róla, hogy a többit elintézik, bejelentjük Brian-t, aztán mind a ketten a szobánkba vonulunk.

Ami engem fogad az egy percre kiveri a biztosítékot, és ha nem számolok el tízig, akkor azonnal berohanok a hálójába, és felébresztem Mr. Pattinsont. Hatalmas kupi van a nappaliban, mindenütt ledobott pólók és ingek, a gitárja, papírok szerteszét. Nem értem, mi a francot csinált. Lehet, hogy ha senki sincs a közelében ilyen rendetlen? Visszafogom magam és halkan lepakolok a szobámban. Az egyik papírja hátára írok neki egy üzenetet, hogy megjöttem, most aludni fogok majd este találkozunk, és rakjon valami rendfélét, mert baj lesz. A legfeltűnőbb helyre teszem, és egy gyors zuhany után bezuhanok az ágyamba.

(Rob szemszöge)

Éppen három hete, hogy a „barátnőm” Anna, viharos gyorsasággal távozott a szállodából, egy elég szomorú esemény miatt. Ez a nő mindig meg tud lepni, és nagy hatással van rám. Félreértés ne essék, én Kristen-t szeretem teljes szívemből, és semmilyen romantikus érzelmeim nincsenek Anna irányába, de mégis. Talán olyan, mint egy húg, azzal a különbséggel, hogy az ember a fiatalabb testvérét szeretné megóvni mindentől, de ez az ő esetében nem lenne helyénvaló, mert annyira önálló, hogy helyből leszedné a fejemet. Sokszor beszéltünk az elmúlt napokban, elég nagy lelkiismeret furdalásom van, mert belerángattam ebbe az egészbe. Ha nincs ez a hülye ötletem nyugodtabb lenne az élete, például nem piszkálták volna a fotósok amíg Sarah-t ápolta. Beszéltem Martinnal, miután már nem volt rá szüksége, azt mondta hihetetlen milyen higgadtan viselte az egészet, egy alkalmat kivéve. Amikor elárulta mi volt az az egy kérdés amitől kiakadt megértettem, szegény gondolom felzaklatta, hogy azt feltételezték hogy elveteti a gyerekét. Érezni lehetett a hangján, hogy szívesen jönne már vissza LA-be és gondolom ez a haverom miatt volt, csak azt nem értem mi történhetett aztán?

Nem csak ez az egy dolog okozott gondokat, egyik nap éppen Jules-szal beszélgettünk Kris lakásán amikor megszólalt a telefonom, és Lizzy nulla perc alatt leordította a fejem. Aztán jött anya, aki ugyan halkabb volt, de ha lehet még hatékonyabb. Mindkettőnek az volt a problémája, hogy nem osztottam meg velük az a csöppnyi információt, hogy ki is Anna igazából. Illetve, hogy kinek az unokája. Nem értettem hogy jöttek rá, de aztán kiderült, hogy a Jet-tel jöttek vissza és ugye Lizzy elküldte nekem azt a pár cuccot, amit kértem. Felvilágosítottam őket, hogy engem direkt megkértek erre, és jó lenne, ha ők is diszkréten kezelnék a dolgot. Természetesen megígérték, de akkor is nehezményezték, hogy titkolóztam. Miután letettem a telefont jött a következő kör, mert kedvesem édesanyja is tudni akarta, hogy jól értette-e, amit kivett a szavaimból. Nem volt mese, őt is beavattuk. Elgondolkozva nézett ránk, de legalább higgadtan fogadta a hírt.

Mivel nem tartózkodtam túl sokat a szállodába, legtöbbször Kris-nél voltunk meglepődtem amikor szombaton a szobámba lépve az ágyon találtam a Lizzy által elküldött táskámat. Előző nap beszéltünk Annával azt mondta Wyoming-ba van, de akkor valamikor kellett itt is járnia. Azonnal rácsörögtem, aztán mégegyszer, majd újra, Kris is próbálkozott, de nem vette fel. A végén már kezdtünk rendesen pánikba esni, mert bár nem ismerem olyan régóta, az már feltűnt, hogy a telefonja mindig vele van. Amíg vártuk, hogy életjelet adjon magáról bekapcsoltuk a tévét, na akkor lepődtünk csak meg igazán. Kellan egész héten nem adott életjelet magáról, és most már azt is értettem miért. Épp egy pletykaműsor ment, ahol őt mutatták, egy csomó képen részegen, homályos tekintettel bámult a fényképezőgépbe, és a végén volt egy videó is, ahol éppen meg akarta verni a fotóst. Ez annyira nem jellemző rá, hogy értetlenül néztünk egymásra. Egyből az ugrott be, hogy ez a kettő összefügg. Őt is próbáltam elérni, persze sikertelenül. Nagysokára szerencsére legalább Anna visszacsörgött, és mi végleg nem értettünk semmit. Nem volt hajlandó válaszolni arra, hogy mi van köztük, kiderült, hogy igencsak sietve távozott LA-ből, és kategorikusan elutasította, hogy ő meg Kellan ezután bármikor...

Megfejthetetlennek tűnt a dolog, sokat agyaltunk rajt Kris-szel, de nem jutottunk semmire. Hétfőn aztán kaptam egy sms-t Annától, hogy másnap visszajön.

Kris elutazott pár napra, megkezdődött az Eclipse promóciós turnéja, most bánom csak igazán, hogy a Water for Elephats-ot már forgatjuk. A film maga egyre jobban tetszik, a történet a stáb minden kitűnő, és még a rajongóktól is viszonylag nyugi van. Viszont mivel a sajtó leszállt a „Robsten” témáról, most aztán tényleg nyugodtan lehetnénk együtt a szerelmemmel, főleg, ha Anna is velünk jönne, és ő olyan aranyos, biztos benne lett volna. Na mindegy, majd a következő filmeknél, amikre persze már aláírtuk a szerződést, és megint belefoglalták a kis záradékukat. Ez van.

Reggel találok egy cetlit a nappaliban, mire leesik, hogy persze mára ígérte Anna az érkezését, rögtön megkapom a leszúrást, bár szó se róla, elég kupit hagytam magam után az elmúlt napokban. Ha Kris nincs itt hajlamos vagyok rá, meg a forgatás is kimerített, szóval most gyorsan még indulás előtt összekapom a cuccaimat, és behordom a szobámba. Összerakom a szennyest, lefele kell szólnom a recepción, meg egy takarítást is kéne kérni. Dean a megbeszélt időben várt a hotel előtt, a kocsiban és nagyjából egész nap azon agyalok, vajon mi történhetett Anna és Kellan között. Valami biztosan, mert a csaj eléggé zabos rá, és nem akar szóba állni vele többet, ezt a telefonba a hétvégén világosan kifejtette. Kellan-t viszont képtelenség elérni, a telefonja ki van kapcsolva, és a sajtója...

Oké láttam már párszor piásan, egy-egy buli alkalmában, de nem szokta túlzásba vinni. Most viszont az összes újság a dülöngélő képeivel van tele. Jay-jel is beszéltem, ő mára ígérte, hogy megkeresi, és kiszedi belőle mi baja.

A lakosztályunkba visszalépve rend, és csend fogad, a szobámban ott várnak a frissen vasalt cuccaim, gyorsan bepakolom a szekrénybe, és lezuhanyzom. Miután felöltözök hallom Anna hangját, engem keres. Kimegyek hozzá a nappaliba, megpuszilom, amit viszonoz. Végignézek rajta, hát szó mi szó, szarul néz ki. Eddig is vékony volt, most viszont tuti ledobott pár kilót, az arca sápadt, és beesett, a legmegdöbbentőbb mégis a szeme. Az a két smaragdzöld szem most fakó és végtelenül szomorú. 

Ezt közlöm is vele, nem örül, és mintha nem lenne tudatában annak mennyit változott. Oké, nem lehetett könnyű az a két hét Londonban, a telefonjai és Vicki hívásai se ezt igazolták, de akkor is. Benyögi, hogy már megint kocsival jött vissza a nagyszüleitől, na ettől frászt kapok, de kiderül, hogy ezúttal legalább nem egyedül tette meg a távot. Ez is valami. Próbál lelépni, hogy zuhanyoznia kell, de eltökéltem, hogy most a sarkamra állok, és előbb kiszedem belőle mi van. Hát nem igazán tetszik neki, de aztán csak leül a kanapéra.

Az első kérdésem az, hogy van ő, és Sarah. Hallgatom a beszámolóját, amikor róla beszél, megint visszatér a szemeibe az életkedv, csodálja és szereti a barátnőjét, és a többieket is, akik még itt vannak a szállodában, és akikkel vacsorázni fogunk, legalábbis szeretné ha én is mennék. Végülis csak a félisten feleségét nem ismerem, úgyhogy tuti nem lesz gond. Viszont amikor azt mondja, hogy a nagyszülei meg akarnak ismerni bennünket Kristen-nel kezdek bepánikolni, azt mondta nemigen bírják az angolokat, és különben is kicsit utána olvastam Shane Mc’Gee-nek, háát. Áldom az eszét, hogy kiharcolt még pár hónap haladékot, bár mostanában tényleg nem nagyon lenne időnk utazni.

Nem tudom, hogy kezdjek bele, de amióta elment foglalkoztat a dolog.

- Anna, tudom, hogy nemigen tartozik rám, de… szóval… Kris említette, hogy te is, szóval terhes voltál – az utolsó két szót iszonyú hadarással mondom ki, de megértette.

- Igen, nyugi, múltkor nagyon sokkolt Sarah, és ezért borultam ki ennyire. Ricsivel már vagy egy éve voltunk együtt… - és elmeséli, hogy az a szemétláda… utána Sarah volt vele, és elég nehezen tette túl magát a dolgon, persze még most is fáj, de már tud róla beszélni.

Sajnálom, minden nőt, anyát sajnálok akinek ezen, vagy hasonlón kell keresztül mennie, de nemigen tudom mit mondhatnék, úgyhogy csak megölelem. Ez a megoldás neki is elégnek tűnik, és hálásan bújik hozzám egy pillanatra.

Én is mesélek neki arról mi történt velünk mostanában, hogy Kris nincs egy pár napig, de vasárnap már együtt megyünk Mtv Movie Awards-ra, megemlítem, hogy ő is jöhetne, Steph már egy hete ezzel nyüstöl.

- Az egész banda jön szerintem, nekem muszáj, mert jelölt vagyok – vigyorgok rá. Látom, hogy makacsul összeszorítja a száját, és a szeme megint szomorú lesz. Gondolom Kellan miatt lehet. Na jó, ebből elég.

- Anna, elmondod, mi van veletek, nem értem. Teljesen szét van esve, és Te se csak fáradtnak tűnsz. Amikor el kellett utaznod odavoltatok egymásért, ez látszott, amíg Londonba voltál, akkor is, de történt itt valami, amit nem mondasz el, őt meg képtelenség elérni. Szóval?

Kérdőn nézek rá, azzal az elszántsággal, hogy kiszedem belőle mi a gond. Egy darabig csak néz, mintha inkább a megfutamodást akarná választani, de aztán meggondolja magát, és megszólal.

Na nem éppen erre a válaszra számítottam, illetve nem is tudom, ez most egy válasz? Mi a francról beszélhet, és hogy jön ide Kellan régi barátnője, tuti, hogy az a szédült tyúk kavart be valamit. Na azt nem csodálnám. De még mindig nem tudom mi a gond.

- Te miről beszélsz? És nem csak nagy vonalakban, mindent tudni akarok – szegezem neki megint a kérdést.

(Anna szemszöge)

Déltájban ébredek, kipihenten, a nappaliban csönd és rend fogad, plusz egy üzenet Rob-tól, hogy forgat, bocsi a kupiért és majd jön. A telefonomon egy üzenet Sarah-tól, hogy megérkeztek, de nem akartak zavarni és négyesben elmentek vásárolni. Hát kicsit magányosnak érzem magam ettől, de két pár mellett nem jó dolog ötödik keréknek lenni, arról nem is beszélve, hogy nem hiszem, hogy örülnének a fotósoknak, akik folyton a nyomomban járnak. Hozatok magamnak ebédet, de szokás szerint felét se tudom megenni. Egyszerűen nincs étvágyam. Mivel felettébb unom magam, úgy döntök egy kis úszás jót fog tenni, úgyhogy lemegyek a szálloda wellness részlegébe, jópár hossz és egy kellemes masszázs után lépek csak újra a lakosztályba, a háló felől matatást hallok, a kérdésemre Rob dugja ki a fejét az ajtón, a haja még vizes, gondolom most zuhanyzott.

- Szia Anna - üdvözöl két puszival, majd megdöbbenve nézz végig rajtam - hogy nézel ki?

Nem értem mi a gondja, oké, kicsit csapzott vagyok, és érződik rajtam a masszázsolaj illata, de…

- Kösz szépen, kedves tőled, - jegyzem meg nem kis szarkazmussal a hangomban - mindjárt lezuhanyzom, most jövök a medencéből.

- Nem, nem erre gondoltam, bocs de pocsékul nézel ki. Ettél te mostanában, és az alvás? Az nem szerepel a naptáradban? – a hangjából aggodalom csendül ki, és megdöbbenés.

- Hát… igen eszem, de oké, fogytam egy kicsit, az elmúlt pár nap kicsit megviselt. És igen aludni is szoktam, de az autóban 12-13 óra kicsit fárasztó.

- Már megint kocsival… - nem hagyom, hogy befejezze.

- Igen kocsival jöttem, de Brian is velem jött, úgyhogy nyugi. Felváltva vezettünk. Úgy csináltok, mintha cukorból lennék – morgok magamba - elmegyek zuhanyozni.

- Aa, - mondja és lenyom a kanapéra - addig innen el nem mész amíg el nem mondtál mindent.

- Rob, zuhanyoznom kéne… - próbálkozom, de makacsul összeszorítja a száját, és nem enged, úgyhogy megadom magam. – Oké, mire vagy kíváncsi.

- Először is, hogy vagy? Mi van Sarah-val?

- Jól vagyok, Sarah is, most éppen Colin-nal, Brian-nal és Mary-vel, - ő Brian felesége - vásárolgatnak. Ma itt alszanak, béreltem nekik egy lakosztályt, és reggel visszamennek Baile Inez’-be. Úgy terveztük, hogy együtt vacsorázunk, tudsz jönni te is – nézek rá kérdőn, mire bólint- jó. Apropó, a nagyszüleim meg akarnak ismerni, és Kristen-t is, szóval valamikor, ha lesz két szabad napotok, el kéne ugornunk Wyomingba. Nyugi – vigyorgok a döbbent arckifejezése láttán - nem fognak megenni, és mondtam, hogy a következő egy-két hónapban ne nagyon számítsanak rá.

Ez látszólag megnyugtatja, mert megkönnyebbülten fújja ki a levegőt. Persze azonnal tovább kérdezget. Kicsit félve, de rákérdez a babakérdésre. Nagy vonalakban elmesélem, a kapcsolatomat Ricsivel, a végeredményt... Még mindig fáj, ha rágondolok, ha beszélek róla, de már úgyis tud egy csomó részletet, így most egész a történet. Megölel, és azt mondja, hogy sajnálja, jól esik igazán rendes barát.

Én is kérdezgetem, mi történt mostanában, beszél a show-k felvételéről, a fotósokról, én még mindig érdeklem az újságírókat, sőt szerinte odavannak értem, mire kinevetem. Elmeséli, hogy már forgatja az új filmjét, Kris Taylor-ral Ausztráliába majd Dél-Koreába ment valami promóciós útra, de hétvégére jön, vasárnap meg valami díjátadóra mennek, és mehetnék én is, ha van kedvem. Azt mondja a szokásos banda megy, erre egy pillanatra összeszorítom a számat és ez sajnos nem kerüli el a figyelmét.

- Anna, elmondod, mi van veletek? – néz rám kérdőn, kicsit megdöbbenve hallgatom, mi baja Kellan-nak ennyire egoista lenne, hogy megzuhan mert nem sikerült megfektetnie. Gondolt volna rá előbb. Dühös leszek, és kibukik belőlem. 

- Nézd, én nem leszek harmadik egy kapcsolatban soha többet… - kezdek neki - illetve most is az vagyok, de ez közöttünk nem igazi. Viszont nem hiszem, hogy AnnaLynne is tudna rólam, és őszintén szólva nem értem, hogy gondolta ezt Kellan.

Rob elég furcsa képet vág, majd megrázza a fejét és visszakérdez.

- Te miről beszélsz? És nem csak nagy vonalakban, mindent tudni akarok.

-  Kezdjük ott, hogy Londonból Baile Inez’s-be repültünk, de Luca tudod, meséltem már róla szerződést akar kötni a M.I.C.-kel, megmutattam a tervezetet nagyapának, rábólintott, felhívtam Luca-t kiderült LA-ben van még aznap, úgyhogy azonnal ide repültem. Meg is egyeztünk, sőt holnap idejön a társával és aláírjuk a véglegest, na mindegy a lényeg az, hogy kerestem Kellan-t, aki visszahívott, de azt mondta üzleti megbeszélése van este, le akarta mondani de nem hagytam. Luca-val voltam amikor beszéltünk, így meghívott vacsorázni, ha már úgyis ráérek. Az étterem mosdójában hallottam két nő beszélgetését, és mivel Kellan és AnnaLynne neve is elhangzott, és tudtommal egyik se gyakori név megnéztem, hogy a csaj kivel ül. Hát vele volt, együtt mentek el az étteremből. Ja a mosdóban AnnaLynne említette, hogy szerinte Kellan békülni akar, mert tett erre célzásokat. Luca-val visszajöttünk a hotelbe, aztán egyszer csak mintha minden oké lenne, idejött. Még ő kezdett el sértődöttet játszani, hogy mit csinálunk itt kettesben, erre elküldtem.

- Anna, - vág közbe Rob - kizárt, hogy kibékült vele, egy csomószor mondta, hogy a csaj nem szakad le róla, valamit félre érthettél…

- Még nem fejeztem be - vágok közbe most én - egyébként Luca is ezt mondta, na vele is összekaptam. Reggel hívott Ashley, találkoztunk és kiszedte belőlem, hogy mi a bajom, szintén azt mondta, hogy csak félreérthettem a dolgot, és szó szerint elrabolt. Elvitt Kellan lakására, egy srác pont akkor távozott, szóval csengetés nélkül bejutottunk, addigra már én is kezdtem azt hinni, hogy csak… tévedtem, de aztán meggyőződhettem róla, hogy nem – még mindig rossz rágondolnom.

- Miért, mi történt -kérdezi Rob várakozásteljesen.

- Még ágyban volt, és nem egyedül… AnnaLynne aludt mellette. Ennyi. És ne mond, hogy az nem lehet, mert Ash is látta. Utána visszajöttem ide, aztán úgy döntöttem, elmegyek Wyomingba. Most meg újra itt vagyok.

Rob jó darabig nem szólal meg, csak néz rám talányosan, én viszont már unom a dolgot, úgyhogy felállok és bejelentem, hogy elmegyek zuhanyozni. Amikor nekiállok a táskámban matatni hallom, hogy valakivel beszél, felteszem telefonon, majd beszól az ajtón át, hogy el kell mennie egy órára, de siet vissza.


(Rob szemszöge)

Hallgatom amit Anna mesél, ilyen nincs, hogy pont ugyanoda kelljen menniük, mekkora erre az esély, de tényleg. Amikor azt mondja, hogy Kellan idejött utána a hotelbe már tudom, hogy csak félreértés lehet, mert nem az a fajta, aki egyik nőtől megy a másikhoz. És különben is láttam én, sőt mindannyian láttuk akik már több, mint két éve ismerjük, hogy ennyire még sose volt oda senkiért. Közbe is vágok, de Anna leállít, hogy még nem fejezte be. Ahogy gondoltam, Ash is rögtön tisztába volt a dolgokkal, de jó, hogy pont itt volt, de akkor, hirtelen befejezi. Mi az, hogy meggyőződött arról, hogy nem tévedett. Rákérdek, hogy mi történt, a szeme megint tele van szomorúsággal, akármit tett is Kellan nagyon megbántotta.

Nem akarom elhinni amit mond, de persze tudom, hogy biztosan igazat állít. Kellan ágyba vitte azt a dögöt, akire heteken át panaszkodott, hogy nem tudja lerázni. A rohadt életbe, ekkora marhát. Nem lát a szemétől, vagy mi van. Nem tudom mit mondjak, még mindig nem tudok túllépni Anna mondatán. Ő feláll, és azt mondja elmegy zuhanyozni.

Ülök egy darabig, aztán előkapom a telefonom, Kellan száma megint nem kapcsolható, erre Ash-t tárcsázom, ő mindig tudja, hol lehet megtalálni.

- Ashley szia, Rob vagyok. Figyelj, nem tudod hol lehet Kellan, beszélnem kéne vele.

- Hát remélem, hogy itthon, mert most szállok ki a háza előtt a taxiból. Ő hívott ide, várj egy kicsit, mindjárt kiderül. Egyébként jól vagy?

- Aha, fogjuk rá – pillanatnyilag rettentő dühös vagyok, hallom, hogy becsenget, és valaki kinyitja az ajtót, kis beszélgetés, majd újra beleszól a telefonba - Rob, itthon van, Zack azt mondja éppen zuhanyzik.

- Oké, köszi – még mondana valamit, de már ki is nyomtam. Felpattanok, és beszólok az ajtón át, hogy egy óra múlva jövök. A hotel előtt fogok egy taxit, bemondom a címet, egész úton azon töröm a fejem, hogy mennyire félreismertem ezt a szemetet.