15. Az egyesség…

(Anna szemszöge)

- Ez szuper!!! - Elég mérgesen nézek Kristen-re mert ez a két szó az ő száját hagyta el. „Mi a jó neki ebben?" Rob is élénken vigyorog, már semmit se értek de érzem, hogy itt nagy-nagy baj lesz, ha nem mondanak sürgősen valamit. Megemelem a hangom, majdnem ordítva szólok hozzájuk:

- Mégis mi a fészkes fenének örültök ti ketten ennyire? - ezen kicsit meglepődnek, majd összenéznek.

- Hát több okunk is van, - kezd bele Rob - az a helyzet… de kezdjük az elején. Először is tudod, hogy reggel hívott az ügynököm, azt már meséltem, hogy a Summit belevette a szerződésünkbe, hogy nem lehet köztünk hivatalosan barátinál szorosabb kapcsolat.

Bólintok, ezt már tudom, és aztán jön a meglepetés. Elmeséli, hogy úgy néz ki, az viszont, hogy mással legyen fix kapcsolatuk, főleg neki, egyáltalán nem okoz gondot, sőt a sajtó érdeklődését látva, kifejezetten elégedettek az események alakulásával. Jót tesz Robert image-nek, ha egy nővel mutatkozik, mert így majd egyre nagyobb figyelem irányul rá, többet cikkeznek róla, ami a következő filmek szempontjából rendkívül előnyös. Tehát, erősen támogatják, hogy ez a „kapcsolat” továbbra is fenn maradjon és ne a múltkori londoni esethez hasonló cikkek jelenjenek meg. Ők ketten, mármint Kristen és Robert átrágták a dolgot, és azt szeretnék, hogy ha nem nagy gond és satöbbi, satöbbi… egyszóval engem szemeltek ki erre a feladatra.

Ez volt az első rész ahol a szemeim kiakadtak. De ez még nem volt minden. Kiderült, hogy a nagy örömködés azért volt, mert Kristen-nek pénteken van a születésnapja, szám szerint a 20. Lesz buli meg minden és Rob természetesen ott akar lenni, ezt előre kikötötte a Bel Ami-s szerződésében, péntek reggel utazik. Az pedig, hogy nekem szintén oda kell utaznom megkönnyíti a helyzetüket, ugyanis arra számítottak, hogy könyörögniük kell, hogy menjek vele, ha esetleg belemegyek a dologba. Mert hát ugye, ha mi együtt vagyunk ők meg nem, és továbbra is ragaszkodnak ahhoz a verzióhoz, hogy ők mindig is csak barátok voltak, akkor neki, mint jó barátnak ott kell lennie, és akkor az a legtermészetesebb, hogy magával viszi az új barátnőjét is. Arról nem is beszélve, hogy ez milyen jó alkalom lenne arra, hogy megismerkedjek a többiekkel, mert a bulin persze majd egy csomó Twilight-os ott lesz. Szóval pénteken buli, és Los Angeles-ből simán Wyoming-ba lehetek szombat délre.

Na, nálam ez már végleg betette a kaput. Kábé két percig nézek hol az egyikre, hol a másikra. „Ezek engem vagy teljesen hülyének néznek, vagy én vagyok idióta és félreértettem valamit?" Ezen elgondolkozom egy kicsit.

(Rob szemszöge)

A mondata határtalan örömet okoz mindkettőnknél, pedig még nem is egyezett bele a dologba, de legalább egy gonddal kevesebb, mert az utazás így is, úgyis összejön. Kris megelőzve engem hangosan is kimondja amit gondolunk, hatalmas vigyorral az arcunkon nézünk egymásra, amit szinte azonnal meg is bánunk, mert Anna villámló tekintete és a hangja semmi jót nem ígér.

„Hoppá, alighanem kihúztuk a gyufát, nincs mese bele kell kezdenem, mégiscsak én vagyok a férfi, nem hagyhatom Kristen-re". Sietve felvázolom neki a történteket, Step telefonját, próbálok minél jobban a szívére hatni,  részletezem, hogy a csúnya Summit így meg úgy. Eddig mindig olyan segítőkész volt, jó tudom, ez most azért egy elég nagy dolog, de hátha van olyan őrült, hogy belemegy. Beszélek a pénteki utazásomról és, hogy milyen jó, hogy neki is pont Amerikába kell mennie. Mondjuk Kris szerintem akkor is meghívná a buliba, ha nem megy bele az egyességbe. Miután befejeztem a mondandómat, eltelik egy kis idő mire megszólal, hol egyikünkre, hol másikunkra néz, sugárzik róla, hogy meg van győződve arról, hogy nem vagyunk normálisak, vagy minimum valami drog hatása alatt állunk.

(Anna szemszöge)

Először el se akarom hinni amit mond, de annyira várakozásteljesen, sőt reménykedve néznek rám mindketten, hogy mégiscsak komolyan gondolhatják.

- Szóval – szólalok meg nagy sokára - akkor foglaljuk össze. Ha jól értem ti ketten azt szeretnétek, ha én egyszerű vidéki leányka rövid vagy hosszú ideig, de eljátszanám, a világ jelenleg legszexisebbnek kikiáltott férfijának a barátnőjét. Ne vigyorogj, Robert Pattinson nem vagyok jókedvemben – nézek rá mérgesen, majd végig gondolva mi hagyta el a számat, kicsit megenyhülve folytatom - Ezt különben is ma olvastam a neten. Akkor azon felül, hogy veled járok, jó kapcsolatot ápolok veled, - mutatok Rob-ra, majd Kris-re - mert hát ti közel álltok egymáshoz. Elmegyek a születésnapi bulidra, ami persze azzal jár, hogy nem elég, hogy egy sereg paparazzi fogja követni minden lépésünket, de még a barátaitokat is be kell csapnom, akik ugye zsigerből utálni fognak, mert tudják az igazságot rólatok, és azt hiszik, hogy én lenyúltam tőled Rob-ot?!

(Rob szemszöge)              

Halkan szólal meg, ezzel is fokozva a hangulatot, bár mi ketten hatalmas várakozással nézzünk a válasza elé, szóval akár a szájáról is leolvasnánk azt. Lassan tagoltan beszél, feszülten figyelem, de amikor azt mondja, hogy én vagyok a világ jelenleg legszexisebbnek kikiáltott férfija nem bírom tovább és elmosolyodok, persze észreveszi és rögtön leszúr, de azért ő is elmosolyodik, és kicsit békülékenyebben folytatja. Amikor azt említi, hogy rövidebb-hosszabb ideig játszaná a barátnőmet felmerül bennem, hogy részemről én benne lennék egy a szerződésünk lejártáig tartóba is, de rögtön el is szégyellem magam. „Még a gondolat is határtalanul önző, ha csak egy kis időre belemegy már azzal is örök hálára kötelez bennünket."           

Ahogy hallgatom az eszmefuttatását, leesik, hogy azért mindent még nem gondoltunk végig, vannak itt még homályos kidolgozásra váró foltok, főleg ami a családot és a barátokat illeti.  

- Hát, tulajdonképpen… aha, a lényege ez. – Kristen szólal meg először, kissé félszegen, tartva a reakciójától. 

- Mi tudjuk, hogy ez nagyon nagy kérés, és alig ismerjük egymást, ti személyesen még nem is találkoztatok – próbálkozom én is, de félbeszakít.

- Itt most nem arról van szó, hogy mennyire ismerjük egymást, és még az se túlzottan érdekel, hogy Ti ketten milyen ismertek vagytok, de mégis, hogy gondoltátok? Mivel jár az, ha valaki Robert Pattinson barátnője?

Ez a nő fenomenális, látok némi esélyt arra, hogy belemegy ezért addig ütöm a vasat amíg forró:

- Mivel én elég sokat forgatok, te meg elfoglalt üzletasszony vagy, ez elég indok arra, hogy ne töltsünk együtt minden percet. Persze vannak alkalmak, például premierek, díjátadók, néha egy-egy buli a srácokkal, ott feltétlenül együtt kell megjelennünk. Aztán ott a nyaralás, a szilveszter például, de ezeket nem kell kettesben, hanem lehet nagyobb társasággal és akkor nem feltűnő. Aztán természetesen meg kell ismerned a családomat és nekem is a tiédet. – Erről már beszéltünk Kristen-nel is. Mégse kívánhatjuk, hogy kövessen mindenhova, így is elég sokat kérünk. A válasza megint reménykedésre ad okot, de bennem felmerül valami amiről eddig nem volt szó.

(Anna szemszöge)

Kis monológom megtette a hatását, most már zavarban vannak, látom belegondoltak, hogy azért ez nem olyan egyszerű, mint azt kitalálták, de persze tovább próbálkoznak, közbevágok de amit kimondom, hogy a következő mondatot magam is megdöbbenek.

- Mivel jár az, ha valaki Robert Pattinson barátnője? – te jó ég, nekem elment az eszem, kezdem fontolóra venni a dolgot.

Hallgatom amit mond, végülis nem tűnik olyan vészesnek, a rendezvényekkel nincs probléma, jó buli lesz, úgyis szoknom kell a nyilvánosságot, az se hátrány, hogy ha esetleg kötök pár ismeretséget, hamarosan úgyis a kapcsolatépítés lesz az elsődleges teendőm, viszont a család?! 

- Na a gond ez lesz, - szólok közbe megint - ha ismétlem HA belemegyek, nem vagyok hajlandó hazudni az egész családomnak, és a tiéteknek sem. Ugyanez vonatkozik a közeli barátokra. Egy-két gyűlölködő pillantás nem hat meg, de a legközelebbi ismerősöknek el kell mondani az igazságot.

Néma csend, én a várható reakciókon gondolkodom, mérlegelem a dolog mellett és ellene szóló érveket is. Egyelőre a mérleg eléggé kiegyensúlyozott. Az biztos, hogy páran kétségüket fejezik majd ki az ép eszemet illetően, de legtöbbjük, mint mindig hagyja majd, hogy menjek a saját fejem után. Ők, vagyis inkább Rob úgy látszik félre érthette amit mondtam, és a következő mondatára felkapom a fejem.

-   Anna, eddig nem beszéltünk róla, de van valaki aki fontos most neked? - néz rám várakozásteljesen - Mondjuk, aki a virágot küldte múltkor?

-   NEM! – vágom rá azonnal - épp ellenkezőleg ő az egyik oka annak, hogy hajlok arra, hogy belemenjek ebbe az egészbe.

Valóban így gondolom, éppen ideje, hogy Ricsi végre leszálljon rólam, elegem van abból, hogy folyton feltűnik, újra felszakítva a régi sebeket, a múltat lezártam, felejteni akarok.

-   Ezt eddig nem mondtuk, de ha bármikor úgy érzed, hogy találtál valakit akkor befejezzük, ez természetes, de nekünk jelenleg bármilyen kis haladék elég. – „Kristen Stewart ravasz kis bestia vagy te", - ártatlanul rezegteti a szempilláit, és közben a szívemre akar hatni.

-   És az is természetes – vág közbe Rob - hogy én finanszírozom az utazásokat, és a ruhákat.

-   NEM! – kiáltok fel megint, na még csak az kéne.

-   De Anna, a díjátadókra mindig ki kell öltözni, igaz nekünk általában finanszírozzák, és mint a Rob barátnőjének lehet, hogy egy idő után neked is, de egy tervezői ruha rengetegbe kerül – próbál meggyőzni Kris, nem tudva, hogy ismerem az árakat. Látná csak a gardróbomat!

-   Ez nem okoz gondot, hidd el – felelem neki, mire mindketten értetlenül néznek rám, most esik csak le, hogy nincs mese be kell vallanom nekik a titkom legalább egy részét.
- Hallottatok már a M. I. C.-ről? - Értetlenül néznek rám, úgyhogy folytatom, - M. I. C. mint Mc'Gee Important Company.

Erre már mind a ketten beleegyezően bólintanak, várom, hogy leessen nekik.

-   Van valami közöd a céghez? – kérdi Rob, nem könnyítik meg a dolgomat, szó se róla.

-   Shane Mc’Gee a nagyapám.

Próbálják megemészteni a dolgot, elgondolkozva és csodálkozva néznek rám, majd egymásra, majd újra rám.

- Oké, akkor az anyagi része elhiszem, hogy nem okoz gondot, - szólal meg elsőként Rob - de valahogy akkor is viszonoznunk kell a szívességet.

- Nézzétek, vannak feltételeim… - kezdek bele, hangosan is kimondva azt, amit legbelül, már jó öt perce eldöntöttem

- Szóval beleegyezel? - kapják fel a fejüket mindketten.

- Erősen hajlok rá. - felelem, mire kapok két nagy megkönnyebbült sóhajt - Szóval az első pont az az, hogy a számunkra fontos embereket beavatjuk. A második, hogy amíg elkerülhető nem említitek a M. I. C.-et senkinek, még a családnak se. Tudom, hogy előbb-utóbb valaki rájön de azzal majd akkor foglalkozom. Egyelőre nem szeretném reklámozni. A testi kontaktus kézfogás, ölelés, puszi, elkerülhetetlen, de ennyi, ez szerintem nem lesz gond. Mondtad, hogy vannak premierek, amennyiben ez az Eclipse-re és a Breaking Dawn-ra is vonatkozik szereztek nekem még egy meghívót a húgom részére. Nem fog gondot okozni, arról gondoskodom viszont egy életre szóló élmény lesz neki, és ő nagyon közel áll hozzám. Ja és nem vonulok vörös szőnyegen, csak ha elkerülhetetlen, inkább meghúzódom hátul. És a legutolsó feltétel, - nem bírom ki, hogy ne vigyorogjak teli szájjal - ÉN SZAKÍTOK A VÉGÉN VELED.

Na ez feltette az i-re a pontot, Kris dől a nevetéstől, és Rob is elmosolyogja magát.

- Ez csak természetes. Akkor beleegyezel?

- Lehet, hogy megbánom, de miért ne? 
Nous vivons une fois - Egyszer élünk.

Miután mindent letisztáztunk, belevetem magam a szervezésbe.

- Még ma kell szereznem repülőjegyeket. A többi majd alakul, most viszont hagylak benneteket turbékolni, utoljára, elvégre holnaptól Ő már az én pasim. - nevetek Kris-re és ő szerencsére érti a poént, és visszamosolyog - Rob a vacsora kész kb. öt perc múlva, majd gyere, és bocs fiatalok, de hajnalba kell kelnem, hogy reggel még meló előtt elkapjam a családot, szóval kivételesen vegyétek rövidre. Kris, két nap múlva találkozunk. Szia.

Pár perc múlva a vendégem is kijött a nappaliba,  a vacsora most is elnyerte a tetszését, a süti meg még inkább. Megbeszélünk még pár dolgot, evés után neki állunk repülőjegyet keresni, neki már volt egy, de a történet hitelessége miatt, jobb ha együtt utazunk, úgyhogy kell két egymás melletti. Szerencsére összejön, Londoni átszállással, a következő gondot az jelenti, hogy jutunk fel észrevétlenül a gépre, de erre majd kitalálok valamit. Az átszállás miatt lesz másfél óránk, az alatt ő beszél a családjával, én meg Sarah barátnőmmel, mert nem szeretném, ha az újságokból értesülne az új pasimról. Miután mindent kitárgyaltunk hívok neki egy taxit, nincs kedvem már beautózni a városba, és azt se szeretném ha meglátnák a kocsim, esetleg követnének hazáig. A megbeszélés szerint az első hivatalos megjelenésünk Kris buliján lesz, vagy legelőbb a LAX-on, ha lebukunk a reptéren. Amíg lenn várjuk a kocsit elszív még egy cigit és eszembe jut egy fontos kérdés.

- Te Rob, mivel ajándékozzam meg Kris-t a születésnapján? 

 - Nem kell ajándékot hozod… - folytatná de nagyon csúnyán nézek rá.- Nem tudom, én is mindig bajba vagyok vele.

- Jó, akkor majd kitalálok valamit - hogy is gondolhattam, hogy tud válaszolni a kérdésemre, férfi.

Megjön a taxi, elindul, már a kilincsen van a keze amikor visszafordul.

- Azt mondtad a rózsás fickó az egyik oka, ha belemész. És mi a másik?

Válaszolok neki, és úgy látom a szavaim okoztak neki némi fejtörést. Elhúzza a száját, nem látom, hogy ez most fintor vagy mosoly akart lenni. Fenn gyorsan letusolok, és bezuhanok az ágyba. Beállítok két telefont és egy órát is. Reggel maximum fél hétre Keszthelyre kell érnem, az út átlag két óra, mindjárt éjfél, szóval nem sok időm maradt a pihenésre.

(Rob szemszöge)

A gyors válasza egy határozott nem villámgyorsan jön még a mondatot se fejezhettem be, megerősíti azt a sejtésemet, hogy nemrégen érhetett véget a kapcsolatuk, történt itt valami nagy gubanc érzem, de nem feszegetem tovább a témát.

Kris is csatlakozik a puhításba, okos, nagyon okos, olyan ártatlanul és szívhez szólóan néz, ha  itt lenne tuti leteperném.

-   És az is természetes, hogy én finanszírozom az utazásokat, és a ruhákat... – Megint nem tudom befejezni se a mondatot, mert rávágja, hogy nem. Na jó ezt nem értem, lehet, hogy eddig nem mozgott ilyen körökben, bár a ruhái mind elegánsak és amennyire meg tudom ítélni márkásak, meg ott a lakás és az autók is, de akkor is. Kris is győzködi, mire Anna arcán zavarral és szégyenlősen néz ránk.
„Húú ilyet eddig nem csinált, mindig túlságosan is határozott volt".

-    Ez nem okoz gondot, hidd el... – kezdi, de mivel látja értetlenségünket, tovább folytatja, először nem értem miről beszél, a mozaikszó nem mond semmit, sőt még akkor se amikor kifejti, hogy mit jelent az a három betű,  annyi rémlik, hogy szállítmányozás, média, ilyenek de mi köze lehet hozzá. Ez rögön meg is kérdezem. A választól viszont padlót fogok.

- Shane Mc’Gee a nagyapám. – Na, így már értem, az öreg Mc’Gee elég elismert üzletember Angliában is, gondolom Amerikában még inkább. A vagyona jóval meghaladhatja azt amit én a következő ötven évben össze tudok szedni, de valamivel akkor is viszonoznom kell a szívességét. Hiába kezdek bele, megint közbevág:

- Nézzétek, vannak feltételeim…

Mind a ketten felkapjuk a fejünket, ez úgy hangzott mintha:

- Szóval beleegyezel? – nehezen titkoljuk az örömünket és a megkönnyebbülést. Ismerteti az úgymond feltételeit, csodálatra méltó, hogy milyen elkötelezett a családjával szemben, amikor mi ekkora őrültségbe rángatjuk éppen bele. Az is elismerésre méltó, hogy ilyen rövid idő alatt menyi mindenre gondolt, amire mi nem. Legjobban az utolsó kikötése tetszik, az arca huncut mosolyra húzódik mielőtt kimondja:

-  ÉN SZAKÍTOK A VÉGÉN VELED.

Ez betette a kaput, Kristen dől a nevetéstől és én se tudom megállni, hogy ne vigyorogjam el magam. Muszáj biztosra mennem:

- Ez csak természetes. Akkor most beleegyezel?

- Lehet, hogy megbánom, de miért ne? – feleli és hozzáfűz még valamit amit nem értek.  A következő pillanatban, már a szervezéssel van elfoglalva, elbúcsúzik Kris-től, és felszólít, hogy én se húzzam az időt, mert korán kell kelnie. Miután kimegy a szobából, alig bírjuk felfogni, hogy tényleg beleegyezett, és segít nekünk. Nem hiszem, hogy sok hozzá hasonló futkos a világon, és én, vagy inkább mi ketten örökre hálásak lehetünk amiért összeakadtam vele a gépen. Gyorsan elbúcsúzunk, a tudat, hogy két nap múlva végre találkozunk megkönnyíti.

A vacsora megint isteni, dicsérem is ért eleget. Elintézzük a repülőjegyeket, majd hív nekem egy taxit és lekísér, valamin nagyon töri a fejét, várom mikor kérdezi meg, megint meglepett, mert nem erre számítottam, Hihetetlen, hogy most is azon gondolkozik hogyan szerezzen örömöt valakinek, akivel még sohase találkozott. Próbálom meggyőzni, hogy Kristen nem várja el, hogy hozzon ajándékot, de erre csak bosszúsan rám néz.

A taxi megjött, de mielőtt beszállnék eszembe jut egy korábbi mondta, nem bírom ki, hogy ne kérdezzem rá:

- Azt mondtad a rózsás fickó az egyik oka, ha belemész. És mi a másik?

- A nagyapám, Shane papa. – feleli mosolyogva - Imádom bosszantani.

- Miért nem bírja a színészeket?- kérdezem, hát akkora vagyonnal, gondolom valami biztosabb szakmájú férfit képzelt el az unokája mellé.

- Nem – vigyorog egyre jobban - az angolokat nem állhatja. Tudod  Ő ír…

Na erre nem tudok mit mondani, majd kitalálok valamit, bár az őseim között tudtommal nincsenek írek, de azért utána nézek, hátha van a családfában valami kis oldalhajtás.