29. Én téged nézlek, de nem figyelsz, mert engem nézel és rám ügyelsz...

(Kellan szemszöge)

Anna távozása után mi tovább dumálunk, a hangulat már kezd elég oldott lenni, rövid idő múlva visszajön, ahhoz képest menyi ideig volt távol, az átalakulás látványos. A ruhája tökéletesen illik a szeméhez, kihangsúlyozza az alakját, bár sokat nem látni belőle, mert már a kabátjába is belebújt. A lábain fényes harisnya feszül, de ami a legelragadóbb az az arca, nincs rajt sok smink, a szeme tűnik csak hangsúlyosabbnak, nem visel ékszert se nagyon, de mégis feltűnő jelenség. A haja viszont megváltozott, rövidebbnek is tűnik, és valahogy más, nem olyan egyenes, lágy hullámokkal veszi körbe az arcát. Amikor elmegy mellettem Kris felé haladva megint megérzem a parfümjének a friss citrus illatát, könnyed, légies illik hozzá.

Lassan mindenki menetkész, úgyhogy indulhatunk, igyekszem a háttérbe szorulni, mondjuk esélyem sincs a közelébe férkőzni, mert Tom egy lépést se tágít tőle. A hotel előtt tovább nőtt a tömeg, amint az első ember kilép megkezdődik a sikítozás, gyorsan pattanunk be a taxikba, és irány az étterem. Ott csatlakozik hozzánk Vicki, Rob másik nővére és egy fiatal állapotos nő és a férje, akik mint kiderül Anna barátai. Olyan végtelen szeretettel beszél velük, de főleg Sarah-val amilyet eddig még nem tapasztaltam tőle. Bevonulunk a terembe, amit csak külön a miénk ma este, a lélegzetem is eláll, amikor a pincér elveszi a kabátját, a ruha tényleg káprázatosan áll neki, pedig egyszerű semmi különös nincs rajta, viszont ahogy megfordul többen is felhördülnek. Az egész háta meztelen, csak egy igen vékony pánt húzódik végig az egyik vállától a másik csípőjéig. Melltartó tuti nincs rajta, egyszerűen lenyűgöző. A srácok úgy legeltetik rajt a szemüket, hogy attól megint felforr az agyvizem, ami Robnak is feltűnik, mert észrevétlen közli velem, hogy nehogy megint hülyeséget csináljak. Oké értek a szóból, igyekszem a tőlük legmesszebb lévő helyet kiválasztani az asztal végén.

Egész vacsora alatt lopva rá-ránézek, Tom szemlátomást idegesíti, az ételhez nem nagyon nyúl, csak turkálja. Viszont egy idő után heves flörtölésbe kezd Jay-jel, majd Taylor-ral és Bobby-val. Folyton kacér megjegyzéseket tesz, felkacag, amitől megint belém nyilall, hogy mindenki szóba jöhet csak én nem. Igyekszem nem törődni vele, szerencsére az egyik pincérnő, aki mellesleg még csinos is flörtölni kezd velem, hát oké, legyen, nem érdemes arra várnom, hogy szépen mindenki sorra kerüljön csak én essek pofára. Úgyhogy én vele foglalkozom, és igyekszem nem figyelni az asztalnál folyó dolgokra.

(Rob szemszöge)

Anna tényleg gyorsan végez, és szintén egy rövid ruhában és kabátban jelenik meg nemsokára. Még egy ital és már indulunk is. A hotel előtt jó páran vannak, ahogy gondoltam, ennyien egyszerre egy helyen azért már elég feltűnőek vagyunk. Tom mellénk csapódik, ő a legrégebbi barátom, de néha kicsit sok a jópofasága. Bár szerintem Anna le fogja állítani, ha elege van belőle. Vicki és Sarah a férjével már várnak minket, megrohamozzuk a különtermet. Az ülésrend szabadon választott, de azért jó lenne, ha a biztonság kedvéért mellettem ülne, sose lehet 100 százalékig nyugodt az ember. Éppen ezt mondom Annának, amikor a háta mögül a srácok sóhaja és megjegyzései hangzanak fel. Az arcokon elismerés, és a ruháját nézik, előröl semmi különös, ezért megfordítom, hát ja, van rajt mit nézni, az tuti. Elég anyagtakarékos, mert háta az egyáltalán nincs, rendkívül jól áll neki, amit a barátaim elismerő pillantásokkal nyugtáznak. Kellan arca viszont inkább mérgesnek tűnik, esküszöm ez féltékeny. Igyekszem a közelébe kerülni és halkan közlöm vele, hogy nehogy megint valami olyat tegyen amit később megbán. Csak morog az orra alatt, és a lehető legmesszebb ül le Annától.

A vacsora tök jól sikerül, mindenki rengeteget nevet, és az elfogyasztott ital is sokat segít a hangulaton. Kris azonban felhívja a figyelmemet két dologra, az egyik ami szemmel látható, hogy Kellan rácuppant az egyik pincérnőre, amit nemigen értek, mert eddig kétnaponta rágta a fülemet, és a legtöbb mondata Annára vonatkozott. A másik dolog, hogy ez a flörtölés nemigen tetszik Annának, mert fél szemével folyton őt lesi, alig eszik, viszont mintha mindig pohár lenne a kezében, és akárhányszor felé nézek, mindig éppen kiissza. Érdekes estének nézünk elébe azt hiszem

(Anna szemszöge)

A nappaliban mindenki menetkész, belém diktálnak még egy tequilát, Tom folyamatosan rajtam lóg, ez mondjuk egy kicsit idegesít. Próbálok lopva Kellan-ra nézni, de mindig máshova figyel, mintha direkt csinálná. Mondjuk én mondtam neki legutóbb, hogy inkább kerüljön el, ha betartja azt csak magamnak köszönhetem. Lassan összeszedelőzködünk a terv szerint először az Ivy-be megyünk, Rob lefoglalta a különtermet. A taxik már várnak ránk, és persze a rajongók és a fotósok is. Hatalmas sikítozás lett, ahogy kiléptünk a hotel ajtaján, nem tudom, ezek a lányok hallhatnak még egyáltalán valamit? Hírességeink vidáman integetnek, pár embernek szereztünk egy jó estét. Én természetesen Rob-bal megyek egy kocsival, velünk jön persze Kristen és nagy bánatomra Tom is. De legalább nem ülhet mellém, hanem előre lett terelve, nem mintha így jobban járnék, mert pont mögötte ülök, és folyamatosan hátrafelé beszél. Az étterembe érve már vár bennünket a bárnál Vicki és Sarah, Colin-nal együtt. Már összeismerkedtek, mert Vicki meghallotta amikor a barátnőm megmondta a pincérnek, hogy Rob szülinapjára jöttek. Mire mi odaértünk már nemcsak közös témát, de közös ismerősöket is találtak, így szerencsére nem kell attól tartanom, hogy nem érzi majd jól magát. A barátnőm ugyanis csak hosszú rábeszélésemre és könyörgésemre ment bele a vacsorába, mondván ők nem illenek ebbe a társaságba. Örömmel üdvözlöm mindhármukat, nagy megkönnyebbülésemre a lányok amint észrevették Sarah pocakját azonnal rákattantak a témára, és körbeajnározták. Megtámadjuk a különtermet, és rögtön keltek egy kis feltűnést. A hotelben már kabátban mentem ki a többiekhez, így az alatta lévő ruhát Ash kivételével még senki se látta. A teremben viszont amikor a pincér lesegíti rólam majd elviszi a kabátot Rob kérdez valamit így megfordulok, ezáltal hátat fordítok a társaság nagy részének. Az általános felhördülés nem jut el a tudatomig, de Jay megszólalása annál inkább.

- Húú, azannyát valaki nagyon bedobta magát.

Ha Rob nem áll neki vigyorogni, és nem fordít meg azonnal nem is veszem észre, hogy én vagyok a céltábla. Rettentő zavarba hoztak, kérdőn nézek Kris-re, majd súgva megkérdezem Sarah-t is mégiscsak ő a legrégebbi barátnőm, hogy rosszul öltöztem fel, vagy kilátszik valamim, vagy mi van. A csajok egyöntetűen közlik, hogy nem minden oké, a ruhám egyáltalán nem ízléstelen, tökéletesen áll rajtam, de azért elég szexis. Erre kicsit megnyugszom, és kacér pillantással közölöm Jay-jel ha ennyire tetszik neki, szívesen megadom a tervező nevét, hátha van az ő méretében is. A mondatom megalapozta a jókedvet, nevetve foglaljuk el a helyeinket.

Összesen 18-an vagyunk, így egy hosszú asztalhoz ülünk mindannyian. Az étterem rendkívül elegáns és előkelő benyomást kelt, damaszt abroszok, szerintem ezüst evőeszköz, rengeteg gyertya és virág. Nem volt konkrét célkitűzés ki hova üljön, de persze a biztonság kedvéért, hátha eljár a személyzet szája, Rob mellé kerülök, a másik oldalamat viszont kiharcolom Sarah számára. Az idegesítő Tom persze lecsapna a mellettem lévő székre, de rövid úton közlöm vele, hogy az már foglalt. Így viszont beül velem szembe. Nem tudom, hogy véletlen-e, vagy direkt csinálja, de Kellan a lehető legtávolabbi helyet foglalja el. Változatlanul felém se néz, ami már kezd zavarni. Vacsora előtt persze még meg kell innunk egy aperitifet, ami már szép lassan kezd a fejembe szállni, nem is beszélve az állandó koccintásokról az ünnepelt egészségére. A vacsora kisebb-nagyobb megszakításokkal kellemesnek is mondható. Illetve szerintem rajtam kívül mindenki nagyszerűen érezi magát, nekem viszont több problémám is akad. Az egyik legnagyobb az, hogy Tom barát egész este meredten bámulja a melleimet, teszi az ostoba megjegyzéseit és célzásait, és tölti újra a poharamat. Kezd nagyon az agyamra menni, de szentül megfogadtam, hogy nem csapok még egyszer balhét, bár ez nem kevés önuralmamba kerül.

A másik problémámat Kellan okozza, folyton felé kalandozik a tekintetem, ő viszont felém se néz, viszont elbűvölően csábítgatja a pincérnőt. Folyton mosolyog, viccelődik vele, ezen annyira felhúzom magam, hogy a mindig újratöltött poharaim szinte azonnal kiürülnek, viszont a vacsorából nem sok ment le a torkomon. Persze Sarah rögtön kiszúrja a furcsa viselkedésemet, és árgus szemekkel figyeli minden mozdulatomat, illetve tekintetemet. Mikor megkérdezi, hogy mi a franc bajom van, a kevés alvásra és az utazásra hivatkozom, amit persze nem vesz be. Leplezendő a problémámat megadom magam a sorsnak, és nekiállok flörtölni a még szabad srácokkal. Jay, Taylor és Bobby persze benne van, a terem ezután a mi párbeszédjeinktől hangos, nem kevés vicces pillanatot okozva ezzel a többieknek. Jó két órát elvagyunk az étterembe, mire lassan szedelőzködni kezdünk. Sarah-ék elbúcsúznak, mert ő már kicsit fáradt, de felszólít, hogy holnap mindenképpen hívjam fel és addigra találjak ki valami jobbat, mert ezt a fáradt vagyok dumát ő nem veszi be. Vicki se jön velünk, neki holnap korán dolga van.

(Rob szemszöge)

Vacsora után gyorsan kimegyek és rendezem a számlát, és irány a Boujis. Már voltunk ott párszor így bandába, és mindig jól éreztük magunkat, persze az se hátrány, hogy soron kívül beengednek bennünket és megígérték, hogy a hátsó boxokat lezárják nekünk. Vicki, Sarah és a férje nem jönnek velünk, tőlük elbúcsúzok, a többiekkel viszont felkerekedünk. A bár előtt szokás szerint sok az ember, és a fotós, hagyjuk egy kicsit dolgozni őket, majd bevonulunk. Részemről jobban szeretem a füstös kiskocsmákat, de a többieknek ez bejön. A lányok mindjárt meg is rohamozzák a parkettet, még Kris is, és elég csábos táncot lejtenek. Közben többször is rám mosolyog, és illegeti magát nagy örömömre, remélem ezt a mozgást majd a szobánkban is bemutatja. Mindenki jól szórakozik, szerintem legalábbis, de kedvesem egy idő múlva, amikor egy lassú számra rá tud szedni, és együtt táncolunk, felvilágosít az ellenkezőjéről.

- Kellan mi a francot művel azzal a kis ribanccal - kérdezi, mire én is felfedezem, hogy tényleg valami kiscsajt bűvöl. - Anna tiszta ideg tőle, eszméletlen mennyiséget betermelt már, szerintem lassan beesik az asztal alá.     

Tényleg egyedül ül az asztalunknál, és egy majdnem üres üveg van a kezében. Mi a francot csináljak ezzel a kettővel, csak össze kéne őket zárni, hátha akkor megjön az eszük. Látom, hogy Anna majdnem elalszik, ez jó ötlet.

(Anna szemszöge)

Az étterem előtt megint taxiba ülünk, és valami bárba megyünk,  a hely elég jó lehet, mert rengetegen vannak előtte, de persze minket azonnal beengednek, nem tudom, hogy előre le lett-e beszélve, vagy csak jó cégér, hogy a minket követő paparazzik egy csomó fényképet csinálnak a társaságunkról a bejáratnál. Vannak páran, a zene hangos de jó, a táncparkett kellően nagy, szóval megszálljuk a helyet. Elfoglalunk pár boxot, és a lányokkal rögtön táncolni megyünk. Kivételesen Kris se ücsörög Rob mellett, hanem velünk jön. Mia-t se hagyjuk a fiúkkal, így hatan nem kis feltűnést keltünk. Pár perc múlva a srácok egy része is csatlakozik hozzánk, és a következő egy órában nincs megállás, majdnem mindenkivel táncolok, de főleg Jay-jel és Taylor-ral. Két dolog viszont változatlanul megkeseríti az estém, az egyik Tom nyomulása, ami mintha még erőszakosabb lenne, a másik pedig, hogy Kellan változatlanul kerül. Éppen Jay-jel táncolok, amikor felfedezem, az egyik bárpultnál bájolog egy aprócska ruhába öltözött lánnyal. A következő egy órám azzal telik, hogy lopva őt és a kis barnát lesem. És még én gondoltam azt, hogy túl kihívó a ruhám, ez a kis cafka egy kb. 50 szer 50-es anyagot visel, mindene kilátszik belőle. A rohadt életbe, oké én akartam, hogy hagyjuk egymást, vagy mégse? Ott hagyom a többieket, lecsüccsenek az asztalunkhoz és negyed óra alatt gyakorlatilag egymagam elfogyasztok egy fél üveg rumot.

Morózus hangulattal nézelődöm, de egy idő után már ez se megy. Nem mondom, hogy hulla részeg vagyok, de az előző éjjeli három óra alvás, az hogy egésznap semmit, a vacsoránál meg csak pár falatot ettem, és persze az az italmennyiség amit leengedtem a torkomon megtette a hatását. Érzem, hogy a szemem lassan leragad, de még igyekszem tartani magam. Szerencsére sikerül felhívnom magamra Rob figyelmét, odajön hozzám, én meg a hatalmas zaj ellenére igyekszem elmondani neki, hogy ha nem akarja, hogy beessek az asztal alá, kerítsen nekem egy taxit, ami visszavisz a szállodába. Kicsit kérdezősködne, hogy mégis miért ittam én ennyit, de se erőm, se kedvem a magyarázathoz. Rövid ideig tanakodunk, a legjobb megoldás, ha kerít valakit a személyzetből és megpróbál kijuttatni a hátsó ajtón, mert elől biztosan van még pár fényképész. Elmegy egy kis időre, közben sikerül magamra ügyeskednem a kabátomat, megtalálom a kupacban a táskámat, menetkész vagyok. Pár perc múlva visszajön, mondja, hogy az egyik fiú hazakísér. Ez még eljut a tudatomig,  és aggódva nézek rá.

- De ugye nem Tom – kérdem, mire felnevet, én méltatlankodom - hé ez nem vicces, az agyamra megy a srác.

- Nem, nyugi, láttam, hogy ő nem igen jön be neked. Aludd ki magad, majd reggel találkozunk.

Felsegít, átöleli a derekam, és egy sötét folyosó felé terel, külső szemlélődő szerintem nem veszi észre, hogy mi a legfőbb gondom, csak az összebújó párosunkat látja, legalábbis ebben bízom, nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni. A többieknek meg majd keresek valami kifogást holnap. Érzékelem, hogy valaki jön még velünk, de hogy ki, azt már nem tudom, csak a lépteit hallom, de nem akarok visszanézni. Az utcán hűvös van, még jobban összehúzom magamon a kabátot, és beülök a taxiba. Ez a rövid séta kiszívta minden energiámat, lecsukom a szemem. Érzem amint valaki beül mellém, Rob bemondja a címet, és a kocsi elindul. Nincs erőm körülnézni, a fáradtságtól remegek. Valaki közelebb húz magához, rendkívül jó érzés, izmos, kemény test, megcsapja az orrom az aftershave-je illata, ismerősnek tűnik. A mellkasához bújok, kezem automatikusan a zakó alá dugom. Agyam még tiszta annyira, hogy tudom, ez elég bizalmas testhelyzet, de nem tudok már tenni ellene. Lassan átcsúszok az ébrenlét határán, csak arra riadok fel, hogy a taxi áll, és a hűvös levegő beszivárog a kocsiba. Egy kéz nyúl felém és kisegít, a hideg kijózanít egy pillanatra, felemelem a tekintetem, majd rögtön ki is tágulnak a pupilláim.

(Kellan szemszöge)

Az étteremből, ahol persze a pincérnő a kezembe nyomja búcsúzóul a telefonszámát, egy bárba megyünk. A lányok mindjárt bedobják magukat, és önfeledt táncolásba kezdenek. Anna egy percre se pihen, jó a mozgása, de hát ezt már múltkor is megcsodálhattam. Folyamatosan van valaki körülötte, és ő ki is használ minden percet, sorban mindenkivel táncol, csak én maradok ki. Én is megtáncoltatom párszor Ash-t, de egy idő után inkább leülök szépen a bárpult mellé, és iszogatok magamban. A csaj Mandy vagy Mary nem értettem a nevét, és olyan nagyon nem is érdekelt, itt talált rám. Nyomulós fajta, mindjárt jött a dumával, hogy én vagyok a kedvence a Twilight-ban, bla-bla-bla. Mindenesetre legalább nem kell egyedül lennem. Közben nem tudom megállni, a tekintetem újra és újra visszatér Annára. Feltűnik, hogy az arca egyre fáradtabb, pár perc múlva nem látom sehol, érdeklődve nézek körül mire kiszúrom az asztalunknál, eddig nem tűnt fel, de elég sokat iszik, és nem is aprózza el, mert éppen egy üveget próbál módszeresen kiüríteni. Alkalmi beszélgetőtársam meghívatja magát egy italra, mire kerítek neki egyet megjelenik Kris, szintén italra várva, a kiscsaj meg egy ígéretes mosoly után elmegy a barátnőihez.

-   Jól érzed magad? – fordul hozzám Kris.

-   Aha, persze – felelem, de nem túl sok meggyőződéssel a hangomba. Rob lép oda hozzánk, és közli, hogy Anna vissza akar menni a hotelbe, szól Jay-nek, hogy kísérje el. Kris felveti, hogy ha ő esetleg még maradna, szóljon Taylor-nak vagy Bobby-nak. Na ezen a ponton érezem úgy, hogy közbe kéne lépnem, mert Jay még csak oké, még a kisgyerek is elmegy, de Bobby-t nem kell félteni, és Anna a jelek szerint nincs éppen jó formában.

-   Majd én hazaviszem. – Kris erre mond valamit, hogy én csak maradjak nyugodtan, mert a csaj úgyis azt mondta, hogy visszajön, de ez egy cseppet se tud érdekelni. Lerázom a nemleges választ, és közlöm Rob-bal, hogy kísérje a hátsó kijárathoz, én meg hívok taxit. Azonnal így is teszek, a zakóm úgyis rajtam van, más kabátom nincs, ezért a pult sarkánál várom meg őket. Ahogy felém közelednek, megint az az érzés kerít hatalmába, hogy oké, Rob színész, de Anna olyan magától értetődően bújik hozzá, nem tudja ezt ennyire eljátszani, valami van közöttük. Kint Rob besegíti a kocsiba, a kezembe nyomja a szobájuk mágneskártyáját, és bemondja a címet. Amint beülök látom, hogy rám se néz, viszont feltűnik, hogy nem árad belőle alkoholszag, szóval akkor mégse ez lehet a fő problémája. Csak véletlenül ér össze a combunk, de érzem, hogy remeg, jobban megnézve, úgy tűnik vacog, pedig a kocsiban nincs hideg. talán a fáradtságtól lehet. Átölelem a vállát, kicsit közelebb húzom, azonnal hozzám bújik. Jó érzés magam mellett érezni a testét, a kezét a zakóm aládugja, a feje a vállamon, egyenletesen veszi a levegőt, szemlátomást elaludt. Gyorsan a hotel elé érünk, kifizetem a sofőrt, a hűvös levegőtől magához tér, felé nyújtom a kezem, és segítek kiszállni.

(Rob szemszöge)

- Mindjárt jövök, kipróbálunk valamit, te próbálj meg valahogy Kellan közelébe helyezkedni, mindjárt odamegyek – mondom Kris-nek. Célba veszem a boxunkat, majdnem ahogy gondoltam, Anna tényleg kivan, de meglepetésemre nem a pia ártott meg neki, hanem fáradt. Illetve a pia is de az kevésbé, megkér, hogy jutassam haza, ami pont megegyezik azzal amit én kigondoltam, mondom neki, hogy oké intézkedek. Célba veszem Kris-t, aki ahogy kértem éppen Kellan-nal beszélget, a kiscsajt meg eltűnt, amiben gondolom benne van a keze, ismerem már annyira, ha akar igen célratörő tud lenni.

- Kris, mindjárt jövök, kerítenem kell valakit, aki hazaviszi Annát, mert hulla, megkérem Jay-t, hogy kísérje vissza a szállodába – mondom neki, megvillannak a szemei, érti, hogy mit akarok.

- Jó, ha Jay-nek nincs kedve, akkor szólj Taylor-nak, vagy Bobby-nak szerintem ők is szívesen…

Nem tudja befejezni a mondatot, mert Kellan rögtön közbevág:

- Majd én hazaviszem – mondja.

- Nem, nem kell, te csak maradj, az a csaj azt mondta mindjárt visszajön…

- Majd én hazaviszem – vág bele Kris mondatába megint, majd rám néz. – Hívok egy taxit a hátsó bejárathoz, te meg kísérd oda, ja és kérem a szobátok kártyáját.

Bólintok neki, amint megfordultam már nem tudom visszafogni a vigyorgásom, pont ahogy gondoltam. Visszamegyek Annához, már felvette a kabátját.

- Az egyik fiú hazavisz, kikísérlek, a taxi a hátsó kijáratnál vár.  Megnyugtatom, hogy nem Tom megy vele,  szerencsére tovább nem érdeklődik, mert nem vagyok biztos benne, hogy a jelenlegi kísérőjének mennyire fog örülni. Átölelem, és kimegyünk, mire a taxihoz érünk már majdnem alszik, és még mindig úgy érzem, hogy nem az ital a fő gond. Kellan a pultnál áll és elég érdekes fejet vág, ahogy jön mögöttünk. Besegítem a taxiba, odaadom az ajtónyitó kártyát, és bemondom a címet. Alig csukom be az ajtót, az autó máris elindul, még látom, ahogy Kellan átöleli Anna vállát, és közelebb húzza magához.
Hát csodálkoznék, ha nem történne semmi.