20. Buli 2. felvonás

(Rob szemszöge)

Kellan úgy látszik elérkezettnek látta az időt a következő menetre, amit ketten vívnak. A válaszra nem sokat kell várni, mert Anna nem hagyja magát. Mi szegény szemlélődők csak kapkodjuk a fejünket, szerva itt, de a pontot végül a csaj szerzi meg. Ajajj, a baj nagyobb, mint gondoltam, kiderül, hogy a haverom és a barátnője szakítottak, mondjuk nem csodálom, a csaj elég ostoba, ki nem állhatta egyikünk se. Ahogy elnézem őket, ha ezek ketten nem nyírják ki egymást ma éjjel, akkor ebből még akármi is lehet. Kellan elindul, hogy hazavigye AnnaLynne-t, csak azt nem tudja senki, hogy ő hogyan került ide. Felületesen hallgatom a beszélgetést, miközben Kris-szel tervezgetünk. Jay és Anna épp most egyezett meg, hogy találkoznak még a héten Torontóban, lehet, hogy meggondolta magát a srác, és mégis ráhajt, bár kétlem, nem a stílusa. És mivel Kellan azon kívül, hogy cetlit ragasztott volna Anna homlokára, hogy „az enyém, el a kezekkel” minden módon kifejezte, hogy igényt tart rá, nem hiszem, hogy Jackson bezavarna neki. A lányok megint táncolni indulnak, mi még iszogatunk, de meg lettünk fenyegetve, hogy ha kiürül az üveg, és nem csatlakozunk bajok lesznek. Szerencsére pár szám után gyorsabbra váltanak, na nem, ezt nem vállalom. És ahogy látom a srácok is menekülnek egy kivétellel, na ja valami latin és Jay bírja ezt a stílust, hoppá, újabb meglepetés, fogadni mernék, hogy tartogat még párat. Ezek ketten iszonyatos profin csinálják, amennyire látom a jelenlévő férfiakra egytől egyik nagy hatással van ez a csípőmozgás és a rövid szoknya szintúgy. Valami furcsa, kell egy kis idő mire rájövök, hogy ugyanaz a szám szól már sokadszor, valaki végtelenítette, nem is kéne meglepődnöm, Kellan úgy látszik visszajött és a lejátszó mellett áll. Ha jól sejtem, a táncosok is észrevették, és a hülye még feléjük is emeli a poharát, hát harmadik menet következik, eddig kettőt elvesztett, mire számít?

(Anna szemszöge)

Valaki a nevemet mondja, így megpróbálok odafigyelni a beszélgetésre. Nikki az után érdeklődik, hogy meddig maradok, elmesélem az útitervemet, Wyoming, Torontó, New York, majd haza. Jay mindjárt felkapja a fejét, kiderül, hogy ő Torontóban él, vasárnap haza is repül, úgyhogy ha ráérek elmehetnénk valahova. Bírom a srácot, és ha egész nap a vaskalaposokkal kell egyezkednem, kell a kikapcsolódás. A lányok megint tűzbe jönnek, ez valószínűleg a koktéloknak köszönhető és elrángatnak táncolni. Nagy sokára látom, hogy a fiúk is megunták az ücsörgést, beállnak közénk, bár lehet, hogy ez náluk is a pia miatt van. Hamar megbánják, valaki igen vicces hangulatban van, mert egyszer csak a Lambada hangzik fel, nem zavartatjuk magunkat, mi lányok legalábbis, iszonyatos csípő rázásba kezdünk. A következő szám a Cuba, ez nagyszerű. Imádok táncolni, mindenfélét de a három kedvencemből kettő a salsa és a meremgue. Táncversenyen azért nem indulnék, de ebbe az enyhén piás bandába még elmegy. Nézem, hogy ki az akit rá tudnék beszélni, megvan, Jay ha jól látom partnert keres, a lányok meg szemlátomást menekülnek előle, remélem nem azért mert nem tud táncolni, próba-szerencse. Lépek felé párat, észreveszi, hogy ez nekem is fekszik. Jól táncol könnyű követni, egyre nagyobb körben mozgunk a többiek inkább félrevonultak, és meglepődve látom, hogy mindenki minket figyel, Már jó tíz perce táncolunk egyfolytában amikor feltűnik, hogy ez a szám nem szokott ilyen hosszú lenni.

- Jay, valaki szórakozik velünk, ez már harmadszor kezdődik újra – mondom neki enyhén kifulladva. Körbenéz, ő is gyorsabban szedi a levegőt.

- Kellan áll a lejátszó mellett – feleli.

(Kellan szemszöge)
„TESSÉK? Mi a búbánatos fenét keres itt? És még piás is, nem is kicsit?" Ezek voltak az első gondolataim amióta a szöszi és a barátaim benyögték, hogy az EXbarátnőm itt van. Úgy látszik ez az este rengeteg meglepetést tartogat. A mondatom, hogy már nem vagyunk együtt kelt egy kis megdöbbenést, de végre mindenki tudja, főleg ez a szöszi csodalány, nem akarom, hogy azt higgye nem figyelek arra aki velem van, a távoli jövőben már felmerül bennem egy olyan lehetőség, amikor ezt a helyet ő tölthetné be. Igazság szerint a nem túl távoli jövőben. De addig is hazaviszem azt az őrült nőszemélyt, és talán mégse kell nekünk ezután barátoknak maradnunk. Meglepetésemre Anna megmondja hol találom, elgondolkozva néz rám, remélem az zavarja, hogy ilyen elhamarkodottam ítélt meg. Nem szívesen megyek el egy percre se, és amint tudok jövök vissza, de sajnos, muszáj. Ezt a dolgot le kell zárnom, végérvényesen.

 Tényleg a bárnál találom, örömmel borul a nyakamba, el van ázva rendesen, hízelgek neki kicsit, tudom, hogy kell vele bánni, így mindig könnyebb rávenni mindenre. Felajánlom, hogy menjünk máshova, hogy tudjunk beszélgetni, persze azonnal belemegy. Elkapom a derekánál, mielőtt még feldönt valamit, a másik kezemmel már a telefont tartom és hívok egy taxit. Kimegyünk a ház elé, de igyekszem a bokrok takarásában maradni, még az hiányzik, hogy valami kóbor fotós készítsen rólunk pár képet. Szerencsére nem lakik messze, gyorsan odaérünk, a bejutás már nem ilyen egyszerű, lépni alig bír, feltámogatom a lépcsőn, nekitámasztom a falnak, amíg a táskájából igyekszem előhalászni a kulcsot. Már majdnem alszik, így ölbe viszem fel a szobájába, lehúzom a cipőjét, és betakarom. Más esetben itt maradnék, megvárni amíg kicsit jobban lesz, de jelenleg egészen más foglalkoztat. Különben is szakítottunk, és az, hogy ennek ellenére hazafuvaroztam, szerintem kimeríti az ilyenkor elvárható legtöbb segítséget. Lefelé kettesével szedem a lépcsőfokokat, szívem szerint már ott lennék újra a partyn, még jó, hogy szóltam a taxisnak, hogy várjon meg. Beugrok a kocsiba, és irány vissza.

Időközben egy kicsit felélénkült a hangulat, meglepődve látom, hogy még a srácok is felkeltek a székeikből. A szemem egyből kiszúrja Anna magas és gyönyörű alakját, éppen Taylor-ral táncol, „Hé ő kisfiú hozzád", indulnék feléjük, hogy én is beszálljak a buliba, de az egyik világosító fiú vicces kedvében van, a hangszórókból a lambada szólal meg. A lányok nem állnak le egymásba kapaszkodva rázzák a csípőjüket. Na jó ez a látvány megér egy kis késedelmet, felkapok egy poharat, valami koktél van benne, addig is iszogatok egy kicsit. Megint piszkos gondolatok szállják meg a fejemet, ezt a csípőmozgást máshol is kamatoztathatná, nekem mondjuk lennének ötleteim. A zene egy pillanatra elhallgat, majd felcsendül egy újabb. Látom, hogy a csajok menekülőre fogják, mind tudjuk, hogy Jay imádja a latin táncokat, és ha egyszer elkap valakit nehezen hagyja abba. Most is látom, hogy lázasan néz körbe, kit tudna… hoppá, Anna is ugyan arra készül, bemutat pár lépést, majd csak azt látom, hogy a barátom elkapja a kezét, megpörgeti és táncba viszi. Méghozzá nem is akármilyenbe, egy-két versenytáncos megirigyelhetné ezeket a lépéseket, a többiek is észrevették, szépen lehúzódik mindenki és hagyják őket kibontakozni. Na Jay, most végre emberedre találtál, Anna a magas sarkak ellenére iszonyatosan könnyedén mozog, azt hiszem, most a barátom fog először elfáradni. Apropó, 100 wattos villanyégő gyullad fel a fejemben, az előbb Jackson rajtam szórakozott, ideje viszonoznom, és ha jól belegondolok a szőkeség is megérdemli. A tömeg háta mögött a lejátszóhoz oldalgok, szemrevételezem, ez az megvan ami nekem kell. Végtelenítem a számot, „Na fiatalok, hajrá". Már vagy ötödször kezdődik előröl amikor látom, hogy egy-egy közelebbi mozdulat közben valamit beszélnek, Jay tudja, hol szokott lenni a lejátszó, súg valamit Annának, pont a szemembe néz, vigyorogva emelem felé a poharam, látod aranyom, Kellan bácsi mindig viszonozza a kedvességet. Megvillan a szeme, visszafordul a partneréhez, és megint sugdolóznak. Nem tetszik ez nekem, valami készül. Ritmust váltanak egyre nagyobb köröket tesznek és kerülnek közelebb hozzám. Egyszer csak pont előttem állnak meg, lenyűgözve figyelem a lépéseit, hopsz, Jay megforgatja és most Anna pont szemben van velem, csábítóan néz a szememben, egy pillanatra se esve ki a ritmusból. Így az egész még sokkal jobb, a mutatóujjával int, hogy csatlakozzam hozzájuk, „Hát baby, én benne vagyok minden jóban, de téged kivételesen csak magamnak akarlak", csak vigyorgok rá. Nem hagyja annyiban, lép felém párat, a keze eléri a mellkasomat, de a táncot nem hagyja abba, csak bámulom az arcát. Hirtelen Jay megforgatja, meglepődök, és már nyúlnék utána amikor a zene elhallgat. A francba, már megint én húztam a rövidebbet, ezt előre kitervelték, na mindegy ez a látvány ennyit megért.

(Anna szemszöge)

Arra nézek amerre Jay nézett tényleg ott áll, pimasz mosollyal emeli meg felénk a poharát.

- Láttad? – kérdem partneremet.

- Aha, - feleli azonnal és huncut mosollya néz rám - ötlet?

- Vigyél arra, én elterelem a figyelmét te meg kiveszed a lemezt – rámosolygok, ő vissza és elkezd nagyobb körben vezetni, látom, hogy egyre többször érünk a lejátszó közelébe.

- Megfordítalak, és a hátad mögött maradok – mondja, értem mit akar. Táncoltam már így gyakorlásképpen az unokatestvéreimmel, most én vezetek és ő követi a lépéseim. Bánni fogja Kellan Lutz, hogy az erősebbel kezdett. Hallgatom ahogy halkan visszaszámol - 3… 2… 1 MOST.  

Végszóra megfordít, kb. egy méterre vagyunk tőle, élénken figyel, a szeme megvillan, kacéran nézek rá, Jay mindkét keze a csípőmön, az én ujjaim meg az övén.  Az egyik kezemet felemelem, intek neki, hogy gyere, vigyorog, de nem mozdul. „Na jó te akartad". Előre lépek, Jay rutinosan követ, addig táncolok előre amíg el nem érem, a mellkasára rakom a tenyerem pár lépés, egy kis extra csípőtekerés, éppen lép előre kettőt, amikor megpördülök. Jay fordít rajtam egyet, és… csönd. Mindketten egymásnak rogyunk. Sok volt ez így egybe.

- Jay, a cd? – kérdezem, ő mutatja, hogy a kezébe. Elveszem tőle és bedugom a szoknyám farzsebébe. A többiek kezdenek szétszéledni. Én is indulnék.

-   Ugye nem gondolod, hogy ez nekem akadály? – hallom Kellan hangját közvetlen a fülemnél – észre se veszed és már ki is vettem.

-   Tudod én a gyorsaságnál mindig is többre becsültem a minőséget – felelem neki, a szemébe nézve, de persze nem hagyja annyiban.

-   Hidd el Cica, arra eddig még soha nem volt panasz – kezd egyre melegebb lenni, a hangja bűnös gondolatokra csábít. 

-   Tényleg? – vágok vissza, az én hangom is vágyakozóan cseng- nem lehet, hogy csak túl amatőrökkel próbálkoztál?

-   Én szívesen adok egy kis ízelítőt, - feleli - egész éjjel ráérek.

Nem tudom meddig folytatnánk ezt, érzem, hogy az egész gyomrom gombócba ugrik, elképzelem amint… a francba megrázom a fejem, ezt nem szabad. Indulnék vissza az asztalhoz, de megint megszólal a zene. Shayne Ward No Promises című száma - még ez is, imádom, gyönyörű, érzelmes jobb lesz, ha leülök, döntöm el, még mielőtt olyat teszek...

-   Velem nem is táncolsz? – áll elém, megakadályozva, hogy biztonságos távolságba meneküljek tőle.

-   Nem kértél meg rá, - mondom ki az első dolgot ami eszembe jut.

-   Szabad? – nyújtja felém a kezét udvariasan, végülis miért is küzdök ellene, egyedülálló, dögös, és szívem szerint itt azonnal hanyatt dönteném. A fenébe, ez meg hogy jutott eszembe, megrázom egy kicsit a fejem, még mindig a válaszomra vár, és szinte szuggerál a tekintetével. Legyen, rámosolygok és megfogom a kezét habozás nélkül magához húz, átöleli a derekamat, a vállára teszem a kezem, a másikat még mindig nem engedte el, a mellkasára vonja. „Istenem, egyre jobban el vagyok veszve". Lassan lépegetünk a zene ritmusára, csak távolról érzékelem, hogy többen is vagyunk a placcon. Azt hiszem a fejembe szállt a koktél, győzködöm magam, ez lehet az oka. Nem ez a langaléta, csupa izom, észveszejtő testű pasi, akinek még az after shave-je illata is bűnös gondolatokat kelt bennem. Nem is beszélve arról milyen jó érzés ahogy az arcomhoz ér az arca. Csak pár centivel nagyobb nálam, mondjuk ez valószínűleg a cipőmnek is köszönhető. El vagyok varázsolva, a fülemhez hajol, valamit mondani akar, kíváncsian várom.

(Kellan szemszöge)

- Jay, a cd? – hallom a hangját, a következő mozdulattal már ki is kapja a barátom kezéből és a szoknyája farzsebébe dugja. Hát ez egyre izgalmasabb, mi ez ha nem nyílt felhívás arra, hogy én legyek az aki kiszedi onnan. Megfordul és éppen indulna, „Na nem, nem sietünk sehová".

Gyors kérdezz-felelek játékba kezdünk, a mondataink egyre több erotikus tartalmat sejtetnek, flörtöl velem, szánt szándékkal és kihívóan, lehet hogy nem csak én érzem úgy, mintha valami láthatatlan mágnes húzna felé.

- Én szívesen adok egy kis ízelítőt, egész éjjel ráérek – súgom neki és ha csak egy icipici jelét is látom annak, hogy ő is benne van esküszöm most azonnal elviszem innen, nem túl messzire mondjuk a vendégszoba megfelel, csak van kulcs az ajtón, ha nincs elétolom a komódot. Bár lehet, hogy hozzám kéne inkább mennünk, tűnődöm, de akkor jó ideig ott is marad, az biztos. Sajnos az ábrándozásomat félbe kell szakítanom, mert látom, hogy éppen menni készül. Valahogyan, de muszáj itt tartanom, szerencsém van, mert pont megszólal a zene, egy lassú szám. Két legyet üthetek egy csapásra, itt tarthatom és még át is ölelhetem. 

-   Velem nem is táncolsz?

-   Nem kértél meg rá, - néz a szemembe, hát azon ne múljon.

-   Szabad? – kérdezem, a mosolya minden pénzt megér, egy pillanatnyi tétovázás után megfogja a kezem, én meg azonnal magamhoz vonom. Egész este erre vártam, illetve ennél sokkal összetettebb dolgokra, de az hogy végre a karjaimban tarthatom hatalmas előrelépés. Nem engedem el a kezét egy pillanatra se, a mellkasomhoz vonom a másikkal átölelem a derekát, mennyei érzés. Az arcom a halántékának érintem, eddig fel sem tűnt, hogy ilyen magas, csak pár centi van közöttünk, jó mondjuk a cipője sarka nem kicsi, azt már megfigyeltem, de anélkül is közel lehet a 180-hoz. Pont hozzám való, minden tekintetben. Lassan ringatózunk a zene ritmusára, figyelem még a lélegzetvételét is, annyira más, mint eddig. Olyan simulékony, lágy az egész lány.

- Ugye mondtam, hogy értek ehhez Cica. Te is, hogy megszelídültél. – mosolygok rá, amint kimondom, már tudom, hogy nem kellett volna, hátralép, a francba minek jártatom folyton a számat, visszamosolyog, oké akkor nincs semmi veszve.

(Rob szemszöge)

Mondanom se kell, hogy Anna válasza nem várat sokáig Kellan pimaszságára, na jó ez a menet legyen döntetlen. A zene elhallgat, a cd a szoknyájának zsebében landol. HÚ, negyedik menet: láttam már ezt a felállást, amikor Kellan ezt csinálja, akkor mindig nyer, ennek a kisfiús mosolynak eddig még egy nő se tudott ellenállni. Jay is leül hozzánk, a mindannyiunkat foglalkoztató mondat az ő száját hagyja el.

- Mibe fogadunk, hogy ezek ketten még ma ágyba bújnak, nem az ágyban nem vagyok biztos, nem jutnak el odáig. Egy százas? – kérdezi. Többen is csatlakoznak, én még hezitálok.

-   Nem is tudom, - nézem őket - Anna kemény dió.

- Biztos,  de ez a tánc kimeríti a szexuális izgatás fogalmát - mondja Jay, és tényleg igaza van, eléggé egymásba feledkeztek, alig lehet eldönteni, hol végződik az egyik, és hol kezdődik a másik.

- Olyan aranyosak így nem – szólal meg Ash - figyusz, nézzétek mindjárt csók következik.

Mind odanézünk, egy pillanatra szétválnak, egymásra mosolyognak, bár mintha Kellan egy kicsit zavarban lenne, és…