16. Valami lezárul...

(Anna szemszöge)

Hajnalban az óra csörgését igen rosszul viselem, de muszáj, készülődés közben két kávét is felhajtok, plusz a termoszomba is öntök, biztos ami biztos. Szerencsére nincs nagy forgalom, zavartalanul haladok az autópályán, közben azon töröm a fejemet, hogyan is kéne tálalnom a családomnak a kis egyességünket. Bár mindig mindent megtervezek előre, most ötletem sincs, úgyhogy majd a pillanatnyi hangulatnak megfelelőn alakítom  a mondandómat. Alig másfél óra múlva meglátom a várost jelző táblát, időben vagyok, úgyhogy beugrok friss péksüteményt venni a reggelihez. A lakáskulcsom mindig nálam van, beengedem magam, csak Vico üdvözöl, az emeletről semmi életjel nem hallatszik. Már a teámat iszogatom és a napi újságokat olvasom amikor anya elsőként lejön a lépcsőn, szemlátomást a frászt hoztam rá, két puszival és terített asztallal vígasztalom. Várakozásteljesen néz rám, sejti, hogy nyomós oka van a váratlan és szokatlanul korai látogatásomnak, de egyelőre terelem a szót.  Pár perc múlva  Davide is megjelenik az ebédlőben, szintén meglepett, de rögtön a kávéra veti magát, anya meg felmegy ébreszteni Ginát. Pillanatok múlva már hallom a lábdobogást, ahogy rohan le a lépcsőn.

- Mia sorella,  cosa c'è di sbagliato? - fordul hozzám azonnal, miközben majdnem magára rántja a fél asztalt, ahogy lehuppan egy székre.

- Baj éppen nincs, csüccs le valamit el kell mondanom nektek. – Belekezdek és elmesélem, hogy az újságokban a képek, mint ők is láthatták elég félrevezetőek, elmondom a Summit-os szerződést, az ötletüket, hogy mi lenne ha… Amíg mesélek mindhárman feszülten figyelnek, Davide arcáról sugárzik a düh,  mindig ez van ha úgy gondolja bármilyen kellemetlenség érhet.  Anya szokás szerint, mint mindig aggódik, hugi viszont rendkívül izgatott. Amikor a mondandóm végére érek várom a reakciókat, de mindenki kivár, és csak néz maga elé elgondolkozva. Nem sokáig bírom a feszültséget, úgyhogy megint megszólalok.

- Oké, nem azt kérem, hogy értsetek egyet velem, nagylány vagyok már, el tudom dönteni mit tegyek. Azt akartam, hogy ti tudjátok meg először. Az egyességünk alapja az, hogy a családnak és a közelebbi barátoknak el kell mondani az igazságot. Meg fogjátok ismerni reményeim szerint mindkettőjüket, majd meglátjátok rendes emberek.

- És mi lesz ha beleszeretsz valakibe? - jön a kérdés anyától. Állandóan ezzel nyúz, hogy találjak már magamnak egy rendes fiút, bár Ricsi óta kicsit visszafogja magát, mert érte is odavolt először, aztán láthatta mi lett a dolog vége.

- Ennek az esélye jelenleg a nullával egyenlő, nem akarok megint szorosabb kapcsolatot. – Nem mondom ki, de mindannyian tudják miért, és inkább nem hozzák fel.

- Szóval? - kérdem várakozás teljesen.

- Kislányom tudod, hogy melletted állunk, - szólal meg drága jó anyám - de mit is vársz tőlünk?

- Hát nem is tudom. Igyekszünk húzni a személyazonosságom kérdését amíg csak lehet, de előbb-utóbb úgyis kiszimatolják. Nem akarom, hogy hazudjatok, - nézek rájuk, mert tudom, hogy abba úgyse mennének bele - Ha kiderül, hogy együtt vagyunk - rajzolok macskakörmöket a levegőbe - egyszerűen mondjátok csak azt, hogy igen, én vagyok Rob mellett a képeken, boldogok vagyunk… ennyi, minden más miatt keressenek minket.

- Én benne vagyok, - szól közbe kotnyeles húgom - hamarosan elmondhatom, hogy a nővérem Robert Pattinson-nal jár. Hát ez nem semmi. Én leszek a legmenőbb a suliban, sőt az egész városban.
Olyan elégedett arcot vág, hogy mindhárman mosolyogni kezdünk rajta.

- Igen, bambina. De azért csak finoman - felelem neki. - Egyébként az egyik feltételem az volt, hogy ha addig még „együtt leszünk” és megyek a Twilight bemutatókra akkor te is jöhess. Remélem megengeditek neki? – nézek anyáékra.

- Komolyan, istennő vagy. - Már talpra is ugrik, megölel, majd csípőre tett kézzel megáll előttem - Nehogy otthagyd nekem addig. De jó és hova? Los Angelesbe vagy…

Belefojtom a szót, mert különben sose lesz vége, és ezen még tényleg nem kéne törnie a fejét.  

- Nem tudom, ez még odébb van, de most jobb lesz ha készülődtök mindhárman, reggeli után kiugrom nagyiékhoz, aztán megyek vissza Pestre. Ja, még nem mondtam, reggel LA-be repülünk. Kristen-nek holnap van a születésnapja, de én főleg azért megyek, mert Shane papa odarendelt szombat délre. Gondok vannak Torontó-ban, - nézek most már csak Davide-re – az igazgató egy kicsit vaskalapos, hétvégén tanácskozunk, hétfőn közgyűlés. És a héten még New York-ba is meg kell állnom. Szerintem minimum egy hétig még maradnom kell, de lehet, hogy tovább.

- Miért hagyod, hogy ezt csinálja veled? – anya hangja keserűen szól, mint mindig ha másik nagyapám szóba kerül.

- Anya, ők is a családom, ezt muszáj, te is tudod.

- Jó, jó. - folytatja békülékenyen, de ahogy megy kifelé az ebédlőből még morog az orra alatt. - Csak nem szeretem, hogy minden a te válladat nyomja.

Miután mindketten elmentek felöltözni, kettesben maradunk Davide-val. Sejtettem, hogy ő lesz a kemény dió, szépen sorban sorakoztatja fel az érveit, én meg az ellenérveket. Túl van már az első döbbeneten, nem akar meggyőzni, csak tudatosítani bennem, hogy mindent végiggondoltam-e. Persze egy idő után ő is elfogadja a döntésemet, de nehezen. Egy gyors reggeli után elbúcsúzunk, én célba veszem a nagyszüleimet, ők meg dolgozni és suliba mennek.
Nagyiék jobban fogadják a híreket, próbálnak némi romantikát vinni a dologba, de meggyőzöm őket, hogy annak az esélye, hogy Rob és én, hát… nem sok, különben is ott van neki Kristen. Persze szeretnék megismeri azt a fiút, hogy a szavaikkal éljek, aki ilyen butaságra vett rá, megígérem, hogy mindent megteszek majd a dolog érdekében, az mindenesetre jó pont neki, hogy odavan nagyanyó specialitásáért.


Délre már megint a fővárosba vagyok, az irodába tájékoztatom a lányokat, hogy holnap elutazok. Szemlátomást már meg se lepődnek, nem ismerik ugyan a kinti életem minden részletét, de azt tudják, hogy a nagyszüleim ott élnek. Amíg autóztam fel Pestre kitaláltam Kris ajándékát, rizikós, és nem is tudom mit szól majd hozzá, illetve mit szólnak, de próba-szerencse. Elég sok előkészületet kíván a kivitelezése, úgyhogy ez tölti ki a fél délutánomat. Közben persze elintézek egy csomó telefont, Anitát ellátom a megfelelő instrukciókkal, értesítem Sarah-t, hogy jöjjön ki a reptérre, felettébb kíváncsi, de nem árulok el neki mást, csak annyit, hogy ez most fontos. Korán hazamegyek, és jöhet a dolog nehezebbik része.
„Mit csomagoljak magamnak?"
 Az értekezletek miatt  szükség van kosztümre, hozzá cipő, blúz, kiegészítők. A neten rákerestem Kristen-re, hogy legyen valami sejtésem arról mit viseljek a bulin, hát nem lettem okosabb, mert a hivatalos képeken tervezői ruhákban pompázik, a civileken meg általában farmer és kockás ing, esetleg póló van rajta. Na az kilőve, nincs az az Isten, hogy én flanelinget vegyek fel. Különben is, ott most is 25^o van, a farmer oké, pár top, cipő, ing, berakok három szoknyát, egy elegáns koktélruhát, piperetáska. Aztán bosszúsan szemlélem a  kupacot.
„A fenébe már két bőrönd megtelt, kicsit szelektálnom kéne".  Eszembe jut, szobát még nem foglaltam, és akkor most mégis hányat? Na ehhez segítségre van szükségem, írok egy sms-t Rob-nak, hogy amint tud hívjon fel. Tíz perc múlva csörög is a telefonom, kiderül, hogy ő már foglalt egy lakosztályt, és rendelt autót a reptérre. Megbeszéljük, hogy az inkognitónk miatt, jobb lenne ha reggel tőlem mennénk, szóval itt alszik. Ebből jön a következő probléma, hogy jut ide? Mivel előrelátó volt, a cucca már nála van, megint csak motorral kéne megoldani, délután ötben egyezünk meg, ott ahol tegnap. Pontosan érkezem, már a nyitott ajtóban vár, felugrik mögém és azonnal indulok. Otthon az első ami feltűnik neki a két bőrönd, amit már kikészítettem a folyosóra. Poénkodik rajta, de gyorsan leszerelem ő meg viccelődve visszavág, „Hoppá a végén még kiderül, hogy van humora".

Reggel időbe ki kell érnünk, és álmos is vagyok a korai kelés miatt, úgyhogy még korán van amikor bevonulok a fürdőkádba, jó darabig ott is maradok, közben szokás szerint zenét hallgatok és olvasok. Már éppen kiszállnék, amikor bekiabál, hogy a nappaliban csörög a mobilom, behozza-e. Hát ezt inkább kihagynám, úgyhogy hasonló hangerővel közlöm vele, hogy mindjárt megyek. Egy szál fürdőlepedőben és fejemen turbánnal kivonulok, ő a nappaliban tévézik.

- Hú, baby, te aztán nem semmi vagy!

Furcsán nézek rá, most mire akar kilyukadni. – Hm?

-   Hát azt hiszem elég nagy felfordulást fogsz okozni a srácok körében, ugye tudod, hogy gyönyörű vagy? Ne nézz ilyen ijedten, nem akarlak letámadni, csak szerintem nem tudod milyen hatással vagy a férfiakra.

Jól esik a bókja, de gyorsan lerázom magamról, mond még valamit, de nem értem mert időközben újra megszólal a telefonom. Bár ne tette volna.

- Hello, szépségem tetszettek a virágok. - a francba, káromkodok magamba amikor meghallom az ismerős hangot, várható volt, hónapok óta ezt csinálja. Hát sose lesz vége, elfut a méreg.

- Ricsi hányszor mondjam még el, hogy ne küldj nekem semmit. Se virágot, se édességet, se semmit. És a számomat is felejsd el, honnan a francból szerezted meg egyáltalán. Menj vissza szépen a kis barátnődhöz, és hagyj békén. - füstölgök magamba, az elmúlt egy évben többször változtattam számot, nem igaz, hogy mindig kideríti.

- Jaj, édesem, csak el akarlak vinni vacsorázni…- megint ez a behízelgő hang, nem is értem, hogy a francba tudtam bedőlni neki annak idején. Ha egy férfi ilyen hangon beszél, abba nem lehet megbízni.
- Nem leszek itthon, holnap elutazom, - vágom rá csípőből, közlöm vele a legújabb fejleményeket. Nemsokára úgyis megtudná, de nagy öröm, hogy személyesen tehetem meg. - különben is járok valakivel szóval a számodra semmiképpen se lennék elérhető.

- Ugyan már, ne etess, tudom, hogy… - fölényes, mint mindig, na jó ebből nekem elegem van.

- Nem, nem tudsz te semmit, te egoista barom – már ordítok, ahogy a számon kifér- fejezd be, elég volt.

Kinyomom a telefont, és leroskadok a kanapéra, szorosan becsukom a szemem, és próbálok koncentrálni. Nyugalom, nyugi vége van, minden oké. Remélhetőleg most vége lesz, soha többet nem kell vele beszélnem, nem jut eszembe többet az az este, nem ébredek éjjel levegő után kapkodva, csak mert újra látom magam előtt az egészet.
Rob mellém ül csak azt veszem már észre, hogy átöleli a vállam, felnézek rá. Teljesen elfelejtetem, hogy itt van.

- Jól vagy? Ki volt az? – úgy látom meglepte és talán megijesztette kicsit a tombolásom.

- Már nem számít, mindjárt lenyugszom - mondom neki. - Nem sokszor csinálok ilyet, úgyhogy nem foglak kellemetlen helyzetbe hozni.

- Hát jelenleg ez aggaszt legkevésbé, - mondja, és még mindig nem enged el, látom hogy akar még valamit mondani, és ahogy vártam ki is böki - ugye a rózsás pasi volt?

Nem válaszolok, csak bólintok válaszul.

- Elmeséled? - kérdezi.

- Most nem – rázom meg a fejem - majd talán egyszer. Elmegyek aludni, ha valamire szükséged van szolgáld ki magad, reggel találkozunk.

Nem várom meg a válaszát, visszamegyek a szobámba, megszárítom a hajam, vetek még egy pillantás az előkészített ruháimra, minden rendben. Alig ér a fejem a párnára már alszom is.
Holnap másik életet kezdek…

(Rob szemszöge)

A következő napom csigalassúsággal telik, pedig rengeteg dolgunk van, azt mindenki tudja, hogy holnap elutazok és csak hétfőre jövök vissza, de, hogy hova és kivel azt nem. Illetve ez így már nem igaz, mert nap közben eszembe jutott, hogy nincs szállásunk és egy kocsi is jó lenne ami bevisz a szállodába. Előbbi elintézését viszont Dórára bíztam, aki amilyen kis pletykás már biztos elhintette. Na mindegy holnap úgyis lehull a fátyol a nagy titokról. Mivel Dean nem jön velünk, az azért felesleges lenne felhívtam Rick-et, már többször is igénybe vettem a szolgálatait, ő alapvetően sofőr, de kitűnően ért ahhoz is, hogy megvédjen a paparazziktól, már amennyire ez lehetséges.

Napközben Anna küldött egy sms-t, hogy hívjam vissza, egyből az jutott az eszembe, hogy remélem nem gondolta meg magát. Nem tűnik olyan fajtának, de lehet, hogy a családja lebeszélte róla, mondjuk megérteném. Szerencsére kiderül, hogy nincs szó erről csak az jutott eszébe, hogy hol fogunk lakni. Örül, hogy ezt már elintéztem, meg én is, ne higgye, hogy semmire se gondolok. Reggel szerencsére volt annyi eszem, hogy a zsákom magammal hoztam a stúdióba, így megegyezünk, hogy megint értem jön, mint előző nap a bázisra.

Ahogy gondoltam a stábon végigfut a hír, hogy Annával együtt repülök Amerikába, és ez természetesen Dean fülébe is eljut. Mivel kedveli Kris-t amikor ebéd után kimegyek cigizni utánam jön, tudakolja hogy akkor most mi van? Nincs mese, elmondok neki mindent, meglepetten néz, pedig azt hittem, őt soha semmivel nem lehet kizökkenteni, de most sikerül. Rákérdez pár dologra, meglepi hogy Anna ebbe belement, és amennyire látom aggódik is emiatt. Az ő kétkedését hallva eszembe jut, hogy pár telefont még el kell intéznem, anyával beszélek, és megkérem, hogy jöjjenek ki a repülőtérre, nem mondok részleteket, de a szavaiból kiveszem, hogy látta a címlapokat, de össze is zavarom, hogy mégis megyek Kris-ez.

Amíg várom, hogy Anna megjöjjön értem, szerencsére előbb szabadultam, felhívom Step-et.

- Hello édesem, hogy van az én kedvenc ügyfelem - üdvözöl a megszokott módon. 

 - Jól, de jobb lenne ha most leülnél, mert híreim vannak - közlöm vele, jó volt előre figyelmeztetni, mert valóban padlót fog a szavaimtól. Először csak hümmög, majd miután befejeztem vár egy percet és neki kezd.

Szerinte elment a józan eszem, sőt Kris se normális, hogy ebbe belement, nem értem a problémáját, és ezt közlöm is vele, elvégre ő mondta tegnap hajnalban, hogy a Summit mennyire örült a fotóimnak. Most itt a megoldás, mindenki boldog lehetne ők is, mi ketten Kris-szel is és végeredményben Step is, mert nem cseszegetnék folyton miattam. Miután ezt közlöm vele kifejti, hogy az alapötlet ellen semmi kifogása, de hogy lehetek ekkora marha, egy Isten háta mögötti nőcskével ilyet kifundálni, majd eladja valamelyik újságnak a hírt, és hatalmas botrány lesz belőle. Bizonygatom neki, hogy Anna nem olyan, de szerinte a pénz nagy úr, és egy soknullás csekk megváltoztatja a leg jóindulatúbb embert is. Bár megígértem, de most mégis kibukik a számon, hogy nála ez kizárt, viszont egyből rákattan a mondatomra, és tudni akarja, hogy ezt hogy értem. Nincs mese, miután vagy háromszor megígértetem vele, hogy erről aztán nem beszélhet, sőt még szerződésbontással is megfenyegetem kibököm, hogy ki az újdonsült barátnőm nagyapja. A vonal végén azonnal síri csend lesz.

- Oké, akkor a pénz nem gond, de Rob, mi van ha ez a csaj is olyan, mint mondjuk Paris Hilton. Annak sincsenek anyagi gondjai, mégis mindig baj van vele.

- Figyelj Step, alig ismerem, de valahogy mégis bízok benne, ha megszívom akkor oké, leborulok a lábad elé, úgy kérem a bocsánatod, de én azt mondom Anna nem olyan. Nem lesz semmi gond, nyugi.

 Kicsit lehiggad, úgyhogy elbúcsúzunk, de megígérteti velem, hogy ha bármi van azonnal hívom.

Anna pontosan érkezik, azonnal elnyomom a cigim amikor meghallom a motor hangját, felülök, és rögtön indul. Gyorsan hazaérünk, egyre jobban tetszik a motorozás, lehet, hogy kéne vennem egyet, szerintem Kris is csípné.

A liftből kilépve két hatalmas bőrönd fogad, és ezt nem tudom szó nélkül hagyni:

- Mennyi időre is megyünk? – kérdezem - miközben rámutatok a csomagjaira.

- Te nem tudom, de én minimum egy hétre - még a kezét is csípőre tette, hűha, úgy látszik ez kényes pont.- szóval ne piszkálj Pattinson mert megrakok még egyet. És ugye jól gondolom, hogy te lovagias vagy és segítesz cipekedni?

Most erre mit mondjak, persze, hogy segítek, de minek két ekkora utibatár, mi a francot rakhatott bele?

- Hé, te eddig nem voltál ilyen bestia. Mit tesz ha az ember nagy nyilvánosság előtt is vállalja a barátnőjét – fűzöm hozzá vigyorogva és lepakolok a szobámban. Anna elvonul szerintem a fürdőbe, mert vízcsobogást hallok, aztán hosszú csend. Elfoglalom magam a tv előtt, rágyújtok a teraszon, keresek egy üdítőt, kezdek egész otthonosan mozogni a lakásban. A telefonjának csörgésére felkapom a fejem, és azon tűnődöm mit csináljak mégse sétálhatok be csak úgy a szobájába. Résnyire nyitom az ajtót, úgy kiabálok neki, ő meg vissza, hogy mindjárt jön. Nem is telik bele sok idő, kilejt egy szál fürdőlepedőben. Eddig nem néztem rá igazán úgy, mint nőre, oké látom amit látok, de most. A köré tekert anyag rendesen elfedi mindenét, de vannak dolgok amik így is látszanak, például a dekoltázsa figyelemre méltó, és olyan hosszú lábai vannak, hogy arról jobb nem is beszélni.

- Hú, baby, te aztán nem semmi vagy! – már most azon töröm a fejem, hogy fogom a srácokat finoman távol tartani tőle, mert hogy oda lesznek érte az tuti. Főleg Kellan és Jack, bár mintha Kellan most járna valakivel, de ha egyszer is így látja nem hiszem, hogy sokáig ellen tudna állni.

– Hm? – néz rám kérdőn, szerintem nincs tisztában azzal milyen gyönyörű és csábító, nekem mondjuk ott van Kristen és én imádom is minden egyes porcikáját, de még így is se tudom figyelmen kívül hagyni Anna szépségét.

Megosztom vele a gondolataimat a kinézetéről, és a barátaim várható reakcióiról, de csak legyint.

-   Ne szórakozz velem, légy szíves – ezt olyan magától értetődően mondja, folytatnám de a telefon csörgése félbeszakít.

Nem tudom kivel beszél, mert magyarul teszi, két hét alatt már vannak szavak amiket felismerek, és egész más a hanglejtése, sőt a beszéde sebessége is, ha olaszul szólal meg. Másfelé nézek, sőt az is megfordul a fejemben, hogy kimegyek rágyújtani amíg befejezi, de valamiért ránézek, és a látvány megállít.  Először félelem és meglepődöttség, aztán  bosszúság, és a legvégén rettenetes düh sugárzik róla. Az arca eltorzul, ordít a telefonba, majd kinyomja és a kanapéra dobja. Leroskad, a fejét a kezébe temeti, egészen megrémít, ha nekiáll sírni nem tudom mit csinálok vele. Közelebb húzódom hozzá, és halkan, hogy nehogy megrémítsem megkérdem:

- Jól vagy? Ki volt az? – jól gondoltam, elfelejtette, hogy ott vagyok, meglepődve néz fel rám, a szemei végtelen szomorúságot tükröznek, majd percekig maga elé bámul. Persze most se enged magának túl sok időt a saját gondjaira, szinte azonnal hozzám fordul.  

- Már nem számít, mindjárt lenyugszom – látom mennyire próbálja összekapni magát, és bár nem vallaná be, ez elég nagy erőfeszítésébe telik. Valamiért beugrik, hogy ki lehetett a hívó, és rá is hibázok, mert beleegyezően bólint.

- Elmeséled? – kérdem, most nem a kíváncsiság vezérel, de számítok rá, hogy úgyse teszi.

- Most nem, majd talán egyszer. Elmegyek aludni, ha valamire szükséged van szolgáld ki magad, reggel találkozunk. – Látom rajta, hogy eléggé maga alatt, de nem akarok erőszakos lenni. Miután elvonul a szobájába én se maradok fenn sokáig, lezuhanyzom, de az ágyban fekve még sokszor eszembe jut, mi lehet az oka a kitörésének. Próbálok a következő 24 órára koncentrálni, holnap egy izgalmas nap vár ránk, remélhetőleg minden jól alakul majd. Sok a rizikófaktor, de egy dolog biztos, és határtalan örömmel tölt el.

Holnap este nem egyedül bújok ágyba, az tuti...

Szómagyarázat:
* Mia sorella, cosa c'è di sbagliato?- Nővérkém, mi a baj?